Filmklub podcast

Friss Hús #2 - Respect nekem, hogy ezt megcsináltuk (feat. Tóth Barnabás, Hatházi Rebeka, Libor Anita & Deák Dániel)

· PT1H37M6S

Összefoglaló

A Friss Hús fesztiválhoz kapcsolódó podcast második részében Varga Ferenc interjúkat készít. Tóth Barnabással a Terepszemle harmadik részéről, Hatházi Rebekával az Április huszonhét című filmjéről beszélget, mielőtt sor kerül a film első magyarországi vetítésére. Libor Anita az…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2025. 05. 30.
Hossz
1 óra 37 perc
Szereplők, említett nevek
Libor Anita, Tóth Barnabás, Hatházi Rebeka, Varga Ferenc
Témák
friss hús fesztivál, rövidfilm, magyar filmek
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Szervuszt kedves hallgatók.

Itt Varga Ferenc csütörtök délután van.

Itt vagyok a Szépölgyi úti Hévmegállónál Dunaparton.

És nem tudom, úgy érzem, hogy mintogyha már elrontottam volna mindent, és csak lóolok magam után.

Ez a hév különben háttérben pedig még csak igazából most fog elkezdődni a fesztivál, tehát a tegnapi az a nulladik nap volt, és ráadásul a a csütörtök az ilyen nagyon laza, tehát alig van valami.

Van a magyar filmes versenyblogból az egyes számú, és van az a az az egyetlen szakmai program, amit már említett Deág Dani az előző adásban.

Ez a mesterséges intelligenciával kapcsolatos, amiről majd megpróbálom kifogatni.

Liboranitát, mert ugye ő vezeti.

Aztán meg pénteken meg már rengeteg program lesz, és akkor két magyar versenyfilmes blokk is lesz, és akkor majd próbálok minél több emberrel beszélni, de azt hiszem, hogy így azt kell nagyon hamar eldöntenem, hogy így nem kell a tervekhez ragaszkodni, tehát hogy ami ami belefér, az elég lesz.

Meg, hogyha ami van az jó, akkor azt úgy se fogja tudni senki, hogy mi nem lett.

Úgyhogy a mindenkitől elnézést kérek, akivel nem fogok tudni beszélgetni, sajnálom.

De azért próbálom, hogy azoknak a filmeknek az alkotójával tudjak beszélgetni a a amik nagyon tetszettek, vagy hát még egy csomót meg fogok nézni ezután.

Annyit már most el tudok mondani, hogy a a hármas számú magyar filmes versenyblokkra mindenképpen vegyetek jegyet.

Tehát azt így ezt most pauzoljátok le és és vegyetek rá jegyet.

Vagy hogyha tudtok úgy venni jegyet, hogy közben ezt hallgatjátok, akkor akkor csináljátok azt, mert abban csak nagyon szuper filmek vannak, és abban van a szerintem a legjobb film a a fesztiváln a a világ vége, mármint azok közül, amiket eddig láttam nyilván. hozzá kell, de ott van a jobb levegő is, ami szuper, meg a softener című, a szőke Abigéllel.

A másik kettő is nem jut eszembe, de de azt, hogyha így egyet ki akartok próbálni, akkor szerintem azzal nem lőhettek mellé.

Meg olvassátok el a Recorder magazinban a nem kicsit nagyon című cikkünket, amibe Bujdosóbori, Bertóflóra és Hubert Zoltán ír 12 darab friss húsos filmről, amik azokról, amik tetszettek nekik.

És az is egy ilyen jó iránytű, hogy hogy mit érdemes megnézni.

Meg ott van egy ilyen szuper kis friss húsos bingó, amit Bertófra csinált, amiben nyilván benne vannak a azok a dolgok, amiből sok van a friss húsos filmekben.

Most pedig azért vagyok itt, mert mert megyek Tóth Barnabáshoz, akinek itt van irodája.

És hogyha valaki majd megnézi, vagy hát remélem mindenki megnézi a a terepszemle harmadik részét, amit a második magyar filmes versenyblokban lehet elkapni, akkor a annyit mondok, hogy fordított lovon Kft.

És akkor ebbe a a lakásba, ahova most megyek az ugyanaz, ami a filmben van.

Most arra is rájöttem, hogy hogy ebben a házban van vagy volt 10 évvel ezelőtt Valuska Lacinak a lakása.

És amikor nálunk ilyen, hogy hívják azt, penész irtás volt, akkor egyszer átköltöztünk ide hozzá, és itt néztük meg a gyerekekkel a Happy Feet című filmet, és itt készültem fel egy Kern András interjúra hosszasan, órákon át tényleg.

Ö és aztán pedig Kern András öt perc után azt mondta, hogy hogy inkább nem szeretne nekem interjút adni, mert nem kedvel.

Ja, hát ez nagyon releváns infó a friss húsos filmekhez és a friss húsos adásban.

Úgyhogy becsöngetek akkor Tót Barnabáshoz, és beszélgetünk a terepszemle háromról. [Zene] Itt vagyok Tót Bornabással.

Végül nem maradtunk fönt a a lakásban, hanem lejöttünk a az udvarra, és itt ilyen gyönyörű fák alatt, susogó fák alatt fogunk beszélgetni.

Te láttad koman a Nicknek a azt a dokumentumfilmjét, ahol így bemutatják, hogy hogy ő minden nap fölveszi nyilván a a zakóját meg az öltönyt, és és elmegy az irodába dolgozni.

Te is azt csinálod, hogy hogy irodában nyomod ittól 5-ig?

Nem láttam sajnos a filmjét, de most, hogy mondod, eszembe jut az oroszlénesnek a poligáméia, amikor a Csányis Sanyi az elején nagy Elánnal elköszön a feleségétől és megyek dolgozni, és belép a szomszédszobába, és leül írni.

Nem, ennél szerencsesebb helyzetben vagyok.

Ez egy szomszédos kerület, én a harmadikba lakom, ez a másodiknak a teteje.

És itt vagyok a normál esetben 9-től 5ig, hatig itt vagyok minden munkanap.

És akkor itt írsz, vagy vagy mindig ilyen, ami van?

Most az utóbbi egy évben elég sokat írtam.

Most épp azt számoltam, hogy most dolgozom a negyedik forgatókönyven egy év alatt, és azért az elég sok, úgy érzem.

Úgyhogy az időm mondjuk 60%-ában írtam, azt mondanám.

Terepszem le három a a filmed, ami a friss húson van, és ez a a Magyarfilm 2 blogban van, és először pénteken lehet megnézni, ugye?

Ö meséld el légyszi, hogy miről szól ez a film.

Most már ide nyújtottad a mikrofont, hogy nálam a szó.

Hát azt hiszem, hogy ha aki nem ismeri az egy kettőt, akkor annak azt mondanám, hogy egy általam alakított fiktív magyar filmrendező, akinek még neve sincs, mindig nagy errel írjuk ki, a rendező.

És az operatőre, akit Simonyi Balázs alakít, helyszínt keresnek a soha el nem készülő filmjükhöz már 22 éve. és egy áldoksi folyamatos terepszemlével improvizálva.

Én úgy képzelem, hogy hogy lehetett egy konkrét magyar film még ott a 2000-es évek elején, amin annyira felhúztátok magatokat, hogy hogy kitaláltátok ezt a a filmet.

Az első rész az 2003-ban készült el, vagy legalábbis akkor mutattátok be, hogy így így született valóban.

Igen, ez egy reakció volt az első film.

Azt hiszem, hogy egy zsigari reakció zsigeri reakció egy olyan helyzetre, ami engem rettenetesen frusztrált akkoriban és természetesen Balázst is. 2003-ról beszélünk őszéről.

Én éppen végeztem a az egyetemen, ötöd éves voltam az SZ-n.

Ez már egy nagy frusztráció faktor volt az az öt év, illetve évről évre a az akkori magyar filmszemlének a hát elsőbban kisfilmes, de aztán nagyfilmes blokkjáit is sokszor végigültem.

Rendszeresen intézményszerűen kiselejtezett rendezőként, akihez előzsűrin se jutott.

Tehát tulajdonképpen azt kell mondjam, hogy az első öt kis filmemmel nem, sőt az első nagyjátékfilmemmel sem ütöttem meg a magyar akkori filmszemle verseny színvonalát.

Most a sértett és továbbra is dacos rendezőit hozzáteszi, hogy annak ellenére, hogy a filmek többsége K-tól kezdve Montrealon át Clermon Ferranig bemutattoztak a világban, csak mindig a film szerint nem sikerült.

És én ott ültem ezeken a blokkokon meg ezeken az órákon, és rengeteg kollégámnak a munkája felbosszantott.

De ami még érdekesebb és még hasznosabb volt a terepszeml egy szempontjából, hogy láttam őket dolgozni közelről, akár asszisztensként, akár színészként, akár rendezőként, akár gyártási emberként.

Nagyon sok nagy nevet láttam közelről, és gyűjtöttem az anyagot hozzá.

De hogy lehet, hogy nem kerültél be erre?

Valami magyarázatot kaptál később?

Mondjuk a a nem tudom, az ember, akit kihagytak, azt is kihagyták.

Déjsavin van, mert valahogy mindig veled mindig ezt szereted piszkálni a a kudarcokat, a bukásokat, a a fájdalommaló építkezést, de megadom neked most, mer gonzózunk, hogy a ember, akit kihagytak se a kiseri tutira megy se a mi autónkat, se a szerelem meghalt, se a vonatont se.

És a terepszemle egy volt az első, ami bekerült egy szemle verseny programjába, amikor már amikor nem bírtuk már, és kifakadt azért terep szemle nagy betűkkel, hogy ez a szemle.

De akkor nem tudod, hogy miért nem kerültek be azok?

Ezeket soha nem mondják, Feri, soha.

Soha egyik pénzosztó szervezet se indokolja, hogy miért nem ad egy filmre.

Soha egy fesztivál nem indokolja, hogy miért nem válog.

Hát ez nem ez nem sport, ahol századokra mérik.

Ez nem teljesít, ez művészet, ez szubjektív, ez nem tudom, lehet, hogy ma se, lehet én se bevállalogatnám be az enyémet.

Nem tudom, lehet, ha rossz kedvem, rossz passzba lennék, vagy én is meglennék nyomorodva, akkor lehet, hogy az túl meg könnyűnek mérettetnének a a munkáim.

Engem lenyűgöz, amikor egy film címét máshogy írják, és ennek ilyen nagyon különleges írásmódja van, hogy terep az zárójelben van kis betűvel, és után pedig szemle, az meg csupa nagy betűvel.

Hát ezt előbb elmondtam nagyjából, hogy igen.

Hát tehát hogy a szemlére, hogy senki ne értse félre, hogy ez az akkori szemléről szól.

Azóta sokat fordult a világ most, hogy így megkettőződött ez a szemle.

Általában az ilyen grafikai dolgokat, a képeket, a posztert, trailert, videókat a Balázs csinálja, és ő lazább, mint én, szabálytalanabb, mint én. kócosabb, mint én, szabadb, mint én, és ezeket ő csinálja, és nagyon jól csinálja.

Nekem két film ugrott be most, hogy megnéztem ma újra az első két részt.

Az elsőről a a Másnap című Janis Attila film.

A második az pedig szerintem teljesen a a Szép Napok című Mundrucó film bűvöletében él.

Közepes, ugyanis inkább hosszú alkony, mert abban ül buszban a csúlyaimre sofőrként.

A második az nem, az az elégtelen, de viszont munduczunk benne igazából, illetve kornélozunk benne igazából, azt hiszem hogy félreérthetetlenül.

Ezek ezek kotyvalékok, tehát egy emberre nem tudok meg nem is tenném több ember, szófordulatok szavak módszerek, inkább összegyúrva.

És mi volt a reakció a szakma részéről?

És főleg, hogy mi volt a reakció a szakma azon részéről, aki mondjuk így megszólítva érezhette magát?

Hát nem tudom, hogy ezek az emberek magukra ismernek-e.

Szerintem általában nem, ami nem baj, egyáltalán nem baj.

Meg nem is volt cél, meg nem is biztos, hogy nézik ezek ezt a filmeket, ezek eljutnak hozzájuk.

Ö a szakma, a szakma nagyon szerette nagyon, ha a szakma alatt most azt mondanám, hogy újságírók, kritikusok, a filmben dolgozó emberek, akik mondjuk egy szemlénybe ülnek filmekre, az nagyon, az nagyon én nem voltam ott valamiért 2004-ben az első szemlevetítéseken, de a Balázs ott volt és azt mondta, hogy fantasztikus volt a hangulatban, tehát hogy robbant a terem.

És igazából nekem az az egyetlen pici frusztrációm ezzel az egész nagyon örülök, nagyon hálás vagyok neki és jó érzés siker megélni nagyon és várom a holnapot is.

Kíváncsi vagyok, hogy a Puskin nagy termében egyébként félház van jelenleg, amit nem is értek, de mindegy, hogy ott ott milyen lesz ez.

De de azt egy picit farúak érzem, hogy ugyanazok az emberek, akik könnyesenik magukat ezen a filmen, utána felmagasztalnak egy kritikában, vagy adnak egy díjat, vagy beválogatják oda azt és azt a filmet.

Tehát, hogy ilyen kettős mérce, hogy ez viccesek vagyunk, oké, igazatok van.

Na de hát azért azért azért azért az érinthetetlen félistennek és ezek a ezek na mindegy.

Szóval de ez engem nem ez már nem frusztrál.

Tehát 47 vagyok már teljesen más erők dolgoznak benne, mint régen.

Hál istennek nyilván az ember tüzet is veszít, de nyer tapasztalatot bölcsességet talán türelmet is.

Szóval nincs benne már ilyen fajta indulat.

Más indulatok vannak más iránt, más tendenciák iránt.

Erre is reflektál nyilván a hármas film már.

Tehát jó rossz lenne megrökedni ebben.

És vannak olyan utőrök, akiknek akár külföldi, akár hazai, akinek én is rajongással nézek a a munkásságára.

De hát van rengeteg olyan, ami kiborít és untat és unom, és nem értem, hogy a a az a kategórias fesztiválok miért nem változnak, miért nem lépnek, miért nem tesznek több gesztus a közönség felé.

Ezt egyszer csak nem értem, de elfogadom, hiszen mit tehetek én hangyaként?

De nem érted azt, hogy a mondjuk az első rész óta eltelt most már 22 évben azért ezeknek a fajta rendezőknek így halványult a a a nimbuszuk, tehát hogy semmiképpen nem erősödött.

Ezért én is szoktam gondolkodni, nincs végleges válaszom.

Azt szerintem a csökken a számuk.

Tehát az olyanfjta rendezők így Európa szerte, akik egy vagy két jól sikerült első film után beérkezettnek érezhetik magukat a következő 30-40 évre, akár Magyarországot is mondhatnám az 50, 60, 70, 80-as években végig.

Tehát ha az első filmet, első két filmet sikerült, vagy csak elvégezted a főiskolát, akkor nagyjából éltek végéig négy-öt évente csináltál egy filmet.

Valószínűleg Európa vagy világszerte ez igaz lehetett.

Ennek ennek vége, azt hiszem talán vége, bár azért még nagyon sokáig lehet sorolni olyanokat, akiknek a következő filmje Biankócsekre aláírhatóak.

Mit tudom én, példáoszlantimos például, szerintem ő olyan valószínűleg egyre nagyobb rejtés számomra konkrétan az a fickó, de nyilván és ez a gyönyörűsége ennek a szakmának, hogy 50 másik ember vagy most, akik hallgatják, nyilván ez egy válogatott közönség, felhorkannak, hogy na mi bajod a lantimosson nyilván. és vagy mást, akitek nagyon szeretek, mondjuk a Anórát a Sombertől, vagy egy egy Sbéenséget, azt meg mondjuk konkrétan nem mondok nevet, Eltén a kollégám, rühelli, gyűlöli, és ez a nagyszerű.

És a másik dolog, ami ami benne van ebben a filmben, amit így így szatriizáltok, ez a ez a ez az arogancia, ez a gőg, ami ebbe a rendezőbe benne van, hogy mintogyha mintogyha ez is így változott volna, nem? mintogyha e ez se lenne már akkora akkora divat, vagy legalábbis én úgy érzem, hogy hogy a újabb generációval ez a fajta viselkedés ez mintogyha így így tűnne el.

Hát a filmjeik is tűnnek el szegényeknek.

Úgy mondj semmiféle bocsánat, ezt a szót nem akartam se felsőbbendűen, se gúnyosan mondani.

Tényleg sokan szegényeknek egyszerűen sok ember Magyarországon 15 éve teljesen pályaszélen van. sokszor méltatlanul.

Úgyhogy ebben nincs igazából vicces dolog.

És én is szelídültem már a dühömben és haragomban, irányukban, és az a rendezőm is az a figura, akivel csak érintőlegesen, nem tudom már nyilván belőlem táplálkozik, de nagyon sok mindenben nem én vagyok természetesen, de de hogy az a figura is szelídült, és az irányában is sokkal több empátiám van, és azt hiszem, hogy az emberi becsendőbb oldaláról is ábrá ábrázoltuk most ebben a részben jobban, mint korábban, azt hiszem.

És akkor már volt olyan, aki meglepő reakciót adott rá.

Tehát mondjuk egy olyan ember…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Friss Hús #2 - Respect nekem, hogy ezt megcsináltuk (feat. Tóth Barnabás, Hatházi Rebeka, Libor Anita & Deák Dániel)”

Miről szól ez az epizód: „Friss Hús #2 - Respect nekem, hogy ezt megcsináltuk (feat. Tóth Barnabás, Hatházi Rebeka, Libor Anita & Deák Dániel)”?

A Friss Hús fesztiválhoz kapcsolódó podcast második részében Varga Ferenc interjúkat készít. Tóth Barnabással a Terepszemle harmadik részéről, Hatházi Rebekával az Április huszonhét című filmjéről beszélget, mielőtt sor kerül a film első magyarországi vetítésére. Libor Anita az… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 05. 30..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Friss Hús #2 - Respect nekem, hogy ezt megcsináltuk (feat. Tóth Barnabás, Hatházi Rebeka, Libor Anita & Deák Dániel)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Libor Anita, Tóth Barnabás, Hatházi Rebeka, Varga Ferenc.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Friss Hús #2 - Respect nekem, hogy ezt megcsináltuk (feat. Tóth Barnabás, Hatházi Rebeka, Libor Anita & Deák Dániel)”?

Fő témái: friss hús fesztivál, rövidfilm, magyar filmek.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Friss Hús #2 - Respect nekem, hogy ezt megcsináltuk (feat. Tóth Barnabás, Hatházi Rebeka, Libor Anita & Deák Dániel)”?

Megjelenés: 2025. 05. 30.. Hossz: 1 óra 37 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/friss-hus-2-respect-nekem-hogy-ezt-megcsinaltuk-feat-toth-barnabas-hathazi-rebek

Több epizód a Filmklub podcast-ből