Filmklub podcast

Friss Hús #4 - Ha nem lehet nagyzenekarral, akkor fasíppal (feat. Kenyeres Bálint, Deák Dániel & Zseni Márton)

· PT1H21M48S

Összefoglaló

A Friss Hús fesztivál negyedik Gonzó podcast részében Varga Ferenc vendégei Kenyeres Bálint, a The Spectacle rendezője, és Zseni Márton, a Majdnem film rendezője. Kenyeres Bálint filmjének egy cigány kisfiúról van szó, akinek különleges képessége van, és médiaorgánumok célozzák…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2025. 06. 01.
Hossz
1 óra 22 perc
Szereplők, említett nevek
Varga Ferenc
Témák
friss hús fesztivál, rövidfilm, filmrendezés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Szervusztok kedves hallgatók.

Itt Varga Ferenc Friss hús Gonzó negyedik rész szombat délután van és hát el amikor ott a Zincekatával beszélgettem másodszorra, akkor annak kábé ilyen 11:30-kor lett vége és akkor elindultam.

Mit sem sejtőn láttam, hogy már nem megy a metró.

És akkor a Puskintól elsétáltam a a nyugati, hogy ne kerüljön a sokba a taxi. patreon.com/filmcub podcast.

Ott lehet segíteni, hogy ki tudjam fizetni a taxiszámlát.

Úgyhogy aztán ott leintettem egyet, és és hazamentem.

Most úgy érzem, hogy így így kicsit így elcsúsztam a dolgokkal, tehát hogy például ma is van két magyar versenyfilmes blokk, amire már egyszerűen így rá se néztem, mert így tudtam, hogy így úgyse tudok vele foglalkozni, vagy hát velük hanem annyi a tervem, hogy még a a kettes blogból beszéljek Kenyeres Bálinttal, aki a The Spectacle című filmet rendezte, ami ami Kámba is volt, ésni műsorba is szóba jött.

És akarok még beszélni Zsenial, aki pedig a Majdnem című filmnek a rendezője, és jó esetben Deák Danival, hogy elmesélje, hogy mi történik abban a fesztiválon, amikor amikor én nem vagyok ott és interjukra készülök föl, mert rájtam, hogy ez nekem nem megy, hogy így csak így séróból így valamit így kérdezgessek emberektől. engem nem érdekel, de én se akarám meghallgatni azt, hogy na és akkor mi van?

Hanem én szeretek így felkészülni a az interjú és valami tartalmas beszélgetést folytatni.

Azt meg nem lehet sajnos izé 20 filmnek az alkotójával egy nap.

Hát én én ahogy már mondtam korábban is, hogy azt nézzük, ami van, és ne azt nézzük, ami nincsen.

Itt vagyok Kenyeres Bálinttal, akinek a The Spectacle című filmje a magyar versenyfilmek kettő blogban van.

Bálint, meséld el itt, hogy miről szól a filmed.

Hát van egy ilyen nagyon körmönfont szinopszis pont azért, hogy ne kellene ne lőjünk le semmit. legyél sejtelmes.

Kitalál kitaláltunk egy ilyen semmit nem eláruló, de mégis talán érdeklődést keltő szinszust egy egy cigány kisgyerekről, akinek van egy valamilyen különleges képessége, amire ráuszulnak a a médiamunkások, és aztán a a váratlan váratlan eseményeknek leszünk tanúi.

És emlékszel arra, hogy hol voltál, amikor eszedbe jutott ennek a filmnek az ötlete?

Fú, most megyünk a bulvárba, mert elkövettem azt a ezt már valahol elmondtam.

Az Igen, emlékszem az ágyamban, mert aludtam.

Én ezt nem olvastam a bulvárt.

A sokévi medő egész estéss játékfilmel való próbálkozás után úgy döntöttem, hogy hogy generálok ilyen rövid filmöttleteket, hogy akkor hogy valamit már csináljunk a megőrülés helyett, inkább forgassunk.

És eltöltöttem néhány napot, egy-két hetet ilyen ötleteknek a generálásával, és ez annyira valószínűleg annyira be beindított, hogy a álmomban is folytatódott a a munka, és ez egyszerűen konkrétan álmomban azt álmodtam, hogy kitalálok egy rövid filmet, és ez volt a kitalált rövid film.

Nekem is az alaphelyzet az a film alaphelyzettel.

De ez kom megy neked, hogy így eldöntöd, hogy most generálni fog ötleteket, és akkor leülsz, és akkor kitalálsz valamit?

Hát ez ugyanolyan, mint bármilyen munka.

Bemész a bankba kilencre, hazamész 5-kor, csak itt ebből nem feltétlenül mész haza.

Tehát ugyanolyan, mintogy te elkészítesz egy interjút, megírsz egy cikket, valaki megszerel egy mosógépert, tehát én meg kitalálok egy filmet.

Tehát pontosan ugyanolyan szakma, ugyanolyan munka, erőfeszítés.

És ilyenkor át kell menned valahova, vagy van valami ennek egy ilyen rituáléja?

Nem szeretek otthon dolgozni, mert ott túl nagy a nyugi meg a csendp.

Általában olyan helyeken szoktam, ahol van valami, ami eltereli a a figyelmemet, vagy legalábbis valamilyen menekülési utat, vagy annak az illúzióját nyújtja, de igazából de de nincs.

Hát leülsz, leülök a seggemre és dolgozom, mint mint mindenki másra.

Én nem, én lusta vagyok és én ülök.

És te szoktál álmodban repülni?

Ez már régen nem rég rég volt ilyen.

De persze, hát ez egy ilyen alapálom.

Én egy jó ideig folyamatosan repültem, és képzel ezt megbeszéltem egyszer a Cserhalmi Györggyel, a amikor a tudod Jupiter holdja kapcsán így kérdéseket generáltam, és akkor ez volt az egyik, és azt mondta, hogy ő is repült egy csomó ideig, és aztán egyszer meg így már nem repült, és azóta nem repült.

És aztán, hogy ezt mondta nekem, utána egy nem tudom, hogy évre rá íg nekem is elmúlt a a repülésem, pedig addig nekem az egy ilyen szuper képességem volt álmomban, hogy én mindig tudtam repülni.

Elvitte a Cserhalmi a szuperképességedet.

Nem tudom, hogy ez ez egy ez ilyen archetipikus ilyen alap alapálom.

Tehát ez egy így olyan, mint az érettségi izé.

Ez is ez is, ez is ez is közéjük tartozik.

Lehet, hogy a a maga tehát, hogy a film is vagy ez a konkrét rövid film ez ezért is tud megbizzgálni, mert ez becsator, tehát hogy ebbe a ebbe a az aretipikus valamibe csatornázódik be.

Hát lehet, hogy azért lehet, hogy azért tud érdekes lenni nézőnek.

Észrevettem, hogy neked nagyon világos, egyértelmű, lényegre törő címeid vannak a filméidnek.

Before Dawn, ugye a repülés története tegnap, és akkor most pedig The Spectacle.

Mesélk a címadási gyakorlatodról.

Hát a címadási gyakorlat az egy nagyon nehéz, nagyon nehéz kérdés, mert mert én nem vagyok jó benne.

És van amikor például szégyenszemre a Before D című rövid filmnek a mai napig nincsen valódi magyar címe, és nem azért, mert olyan teljes mellszélességgel a az angol címodás mögé állnék, és ez és nem és nem szeretnék magyar címet adni a a magyar filme, egyszerűen nem jutott semmi jó az eszembe, és aztán egy ponton felis attól, nem is gondolkodtam rá.

Tehát tehát ilyen volt mindenféle ötletelés meg ilyen se izé telefonos segítség meg a közösség segítsége is kért minden volt.

Tehát teljesen reménytelen volt valami épkézl magyar címet találnak és akkor maradt ez a szégyenszemre maradt csak az angol.

De az az például az úgy volt rögtön zárásnak is evidencia volt a repüléstörténetének is és itt is bajban voltunk a magyar címmel, de a numero három lett a magyar a magyar cím, amit jól megoldottátok egy vágással.

Nekem legalább van valami, ami ami ami úgy félig magyarul van.

És a a mögökött mi a történet?

Hát egy egyrészt ugye van ez a bizonyos aktus, ami a filmben megtörténik úgy háromszor anélkül, hogy továbbra is így lelőnék bármit.

És ez a harmadik alkalomra utal.

Ugyanakkor van egy egy titkos, egy szuper titkos tervünk, ami a továbbra is a játékfilmezés hiánya feletti frusztrációnkat csök csök izé ilyen szedálandó.

Próbálunk majd egy egy rövid filmekből, vagy rövid történetekből összeálló egész estés antológia filmet készíteni.

És ez a most önálló rövid filmként forgalmazott vagy bemutatott, fesztiváloztatott darab is a része lesz majd ennek a az antológiafilmnek.

És ez a harmadik a sorban, tehát hogy erre is utal a magyar cím.

Ezt már kicsit érintettük, de de van hozzá még egy kérdésem, hogy nyilván mikor konkrétan dolgozol egy egy filmen, forgatod vágod promótálod akkor mindig megvan a a feladat, mindod, hogy mit kell csinálni.

Nehéz volt megtanulnod azt, hogy amikor nem ez a szakasz van, amikor két film között vagy, akkor is hasznosan tud tölteni az időt, és és nehess kétségbe is úgy érez, hogy így mész valamifelé.

Röviden nemát, hogy rémálom az egész.

Tényleg úgy ahogy van az elejétől a végéig.

Hát mert tényleg az az energiák meg az időnek a 99%-a az nem a filmcsinálással telik, hanem a így vár várunk a pályaudvaron, vagy így próbáljuk az alkalmat megtalálni, megteremteni, írni a fióknak a az újabb és újabb forgatókönyveket, hogy belerakni a rárakni a stócra a legutolsót, és akkor elővenni a izét, a következő A4-es papírt, és elkezdeni írni az újjat, keresni az alkalmat, hajtani a pénzt, a kapcsolatra rendszert építeni.

Tehát, hogy ez semmi köze a filmcsinálásnak a filmcsináláshoz ennek az egész az a tevékenység 99%-ának borzasztó.

Nem, ne nem kertelek szörnyűséges dolog.

Nem nem csinálni itt, hanem a a ahhoz eljutni, hogy mit tudom én, m egy festőnek kell egy vászom, meg egy keret, meg a nem nem olcsó olajfesték, de azért azt úgy valahogy előteremthető, vagy ugyanez egy írónál végképp semmibe nem kerül egy regényt megírni.

Tehát ez egy filmnél ugye 100 millióknál indul a taxióra, és ezeket a 100 milliókat összetarhálni, ez viszi el az energiáknak a 99 egés.

Ez ez egy ez egy hosszú törtszámot tudnék itt mondani.

Tehát majdnem az összes minden energiát.

Nem, nem, az nem az abban sok öröm nincs benne, az biztos.

És hogyan tartod magadban a lelket? mint minden.

Amúgy meg bármelyik embertársamát felkelek reggel, kiteszem az egyik lábamat az ágyból, a másik lábamat az ágyból, és akkor csinálom az aznapi teendőimet.

Van egy ilyen nyomása a a szakmában, hogy így bizonyos időközönként illik filmet csinálni, nem?

Tehát, hogy így kérdezik az emberek, hogy új ő nök már bizony hány év telt el azóta, hogy hogy ezt azért megtanultad kizárni a gondolataidból?

Hát én nem ezt nem a külső nyomás az, ami az zavaró számomra, hanem a belső, hogy igazából egy-két évente igen meg tudnék csinálni egy játékfilmet.

Van annyi muníció alapanyagban, vagy történetben, forgatókönyvben van annyi felhajtóerő bennem, annyi ambíció, meg annyi erő, meg meg felkészültség is jelenleg.

De hát ez tudjuk, hogy csak körbe kell nézni, tudjuk, hogy mi megy itt teljesen.

És ez köszönő viszonyban nincs az a lehetőségekkel.

Tehát ez a ehhez és a az én felhajtóerőm és a és a lehetőségek azok egyáltalán nincsenek szinkronban.

Szóval nem engem nem az zavar, hogy hogy az X az Y vagy a Z, nem tudom számogatja az éveket, hogy én mikor jöttem ki utoljára filmel.

Nem a az zavar, hogy nem a szedben állok, vagy nem egy, hanem a, hanem ülök a kanapémon, vagy nem tudom, egy valahol egy irodában, és már megint forgatókönyvet írok helyett, hogy megcsinálnám a a Stócból az egyik forgatókönyvet.

Ezért is vágtunk ebbe bele, mert amúgy őszintén szólva eszemágában nem lett volna rövid filmet csinálni, mert azért ez is egy ilyen öt-hón munka az ember életéből. öt-hónap, és mondjuk egy játékfilmet már meg lehet két év alatt csinálni.

Tehát így ilyen ilyen arányaiban arányaiban egy elég nagy erőfeszítés, meg aránytalanul nagy is, tehát szívesebben csinálnék két évente egy filmet, mint fél év alatt egy rövid filmet, de még mindig jobb, mint megőrülni.

És milyen volt így hét év után újra szedben állni? ilyen testen kívüli élmény, mert hogy amikor egy négynpos filmet két nap alatt vagyunk kénytelenek leforgatni, akkor ott egy akkor ott a mi az élettért küzd az ember és csak, hogy a napot befejezze, és ha az a 30-40 percce van egy beállításra, vagy volt nekem, vagy nekünk egy beállításra, akkor ott ugye a tényleg ez egy ilyen túlélő izés show az egész, tehát nem a nincs idő ezt megélni, vagy akár bár bármiben elmélyedni, vagy akármit kidolgozni, vagy bármin elgondolkozni, hanem így tényleg egy ilyen egy egy ilyen robotpilótán robóbogva előre, és valahogy a napot befejezni, amíg a fél fény el nem megy, amíg fel nem lázad a stába, túlórák miatt, vagy érted?

Tehát tehát a korlátokon belül, a lehetőségeken belül.

És mi okozta a legnagyobb nehézséget ezen a filmen?

Hát ez ez az, hogy nem nem volt rá nem volt rá pénz.

Tehát valamit néhány ilyen régi barát, meg egy-két új, meg mi is zsebi zsebében nyúlt, meg mi is zsebünkben nyúltunk, és akkor egy ilyen filléreket össze kuporgatva ilyen önkizsákmányolással meg barátok, munkatársak meg családok, családjaink kizsákmányolásával valahogy összehoztunk így két napot és ebbe a két ez alatt a két nap alatt megcsináltunk négyet, mert arra is gondolom, hogy hogy lehet, hogy az amatőr szereplők az se segít azon, hogy gyorsan tudjatok haladni.

Elvben nem, gyakorlatban meg tök nagy mázlink volt, mert ez ez két tök tehetséges ember, a két nem professzionális színész főszereplő, és hát nem kellett miatt felvételt ismételni, vagy beleálltak a jelükbe, meg valami elképesztő.

Ez van egy ilyen, tehát szerencsénk is voltak.

Ez a tehetséges intelligens két izé két figura a Jolika is, aki a Nagymuttert játsza, meg a Vilmos is, aki a kisrácot.

Mennyire volt neki megírva a szövegük?

Volt ez a ez a mondat, amin mindkét vetítésen, amin voltam nagy volt a röhögés, meg Ono Zorobi utána sokat emlegette.

Ez a izé rátok a redőnyt vagy a rolót.

Az az én voltam és azt igazából amikor beválogatták a filmet kámba akkor ez volt a a legnagyobb a legnagyobb várakozáshoz ezt tövzte, hogy ez ez a mondat elhangzik ilyen nyolcas hangerőn a kni fesztivál palotában.

Tehát igazából ez ez nekem ezért már megért az a az egész.

E azt én írtam, én raktam bele.

Amikor kiderült, hogy van ez a film és hallottam, hogy beválogatták hámadok, hogy nem jelentették be.

És akkor így kérdezgettem a akik dolgoztak, kérdezgettem a Bujdó Boritól, aki a scriptes volt, meg a a Bartok Annától, aki a producer, hogy nem tudom miért, de hogy kérdezem, hogy és ki lesz az operatőr?

És mind a kettő nagyon titkolták hogy ki az operatőr, és aztán amikor meg kiderült, akkor azért meg meglepett, hogy hogy ki az.

Őt hogyan találtad meg erre a dologra?

Hát a a Timios én már ismerem 1000 éve.

Ez egy tüneményes pali, egyrészt egy ilyen egy egy édes palié, meg elképesztő rutinú faszi is, meg egy nagyon komoly tehetség is.

Tehát szerintem ő forgat évente most 100, 150 napot biztosan.

Tehát ez az ember, ez tényleg a azt csinálja, mi a dolga, nem vár rá, meg próbál eljutni egy forgatásra, hanem ott van és csinálja.

És és az a legelejétől ismertem régről volt úgy már régen, hogy dolgozunk együtt.

És mondd nevét rendesen, légyszi.

Úgy hívják, hogy Timios Bakatakis.

Hát ő a amiről ő a legismertebb, az a az a Lantimosnak a korai korai.

Az első nem tudom három- négy, nem tudom hány filmet őt csinálta.

Azt hiszem, hogy a az utolsó az a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Friss Hús #4 - Ha nem lehet nagyzenekarral, akkor fasíppal (feat. Kenyeres Bálint, Deák Dániel & Zseni Márton)”

Miről szól ez az epizód: „Friss Hús #4 - Ha nem lehet nagyzenekarral, akkor fasíppal (feat. Kenyeres Bálint, Deák Dániel & Zseni Márton)”?

A Friss Hús fesztivál negyedik Gonzó podcast részében Varga Ferenc vendégei Kenyeres Bálint, a The Spectacle rendezője, és Zseni Márton, a Majdnem film rendezője. Kenyeres Bálint filmjének egy cigány kisfiúról van szó, akinek különleges képessége van, és médiaorgánumok célozzák… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 06. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Friss Hús #4 - Ha nem lehet nagyzenekarral, akkor fasíppal (feat. Kenyeres Bálint, Deák Dániel & Zseni Márton)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Varga Ferenc.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Friss Hús #4 - Ha nem lehet nagyzenekarral, akkor fasíppal (feat. Kenyeres Bálint, Deák Dániel & Zseni Márton)”?

Fő témái: friss hús fesztivál, rövidfilm, filmrendezés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Friss Hús #4 - Ha nem lehet nagyzenekarral, akkor fasíppal (feat. Kenyeres Bálint, Deák Dániel & Zseni Márton)”?

Megjelenés: 2025. 06. 01.. Hossz: 1 óra 22 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/friss-hus-4-ha-nem-lehet-nagyzenekarral-akkor-fasippal-feat-kenyeres-balint-deak

Több epizód a Filmklub podcast-ből