Filmklub podcast

Kritikusok hete S02E06 - Rusznyák Csaba

· PT1H5M15S

Összefoglaló

Rusznyák Csaba filmkritikus a Filmklub podcast vendége, aki a munkásságáról, ars poeticájáról és filmekhez való hozzáállásáról mesél. Gyermekkorától kezdve a filmek iránti szeretete fokozatosan mélyült el, az első moziélménye a Szörnyecskék 2 volt. A kezdeti, inkább "műfaji"…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2024. 10. 18.
Hossz
1 óra 5 perc
Szereplők, említett nevek
Varga Ferenc
Témák
filmkritika, filmészet, mozi
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

prusnyá csoba vagyok 1981-ben születtem [Zene] salgótarjánban azt valószínűleg nehéz lenne megmondanom hogy pontosan honnan jött a filmek szeretete mert kábé amióta az eszemet tudom rengeteg filmet néz és és mindig nagyon érdekeltek a filmek meg a könyvek meg meg úgy a történetmesélés általában az egy viszonylag biztos emlékem hogy talán a szörnyecské kettőn voltam először moziban a szüleimmel még kisgyerekkoromban azt megelőzően hogy pontosan mi váltotta ki belőlem azt nem tudom biztosan de egyébként nem a legizgalmasabb és legkifinomultabb filmek mentén haladtam vagy hát kifinomultság az az az szubjektív de hogy nem biztos hogy nagyon izgalmas az a fejlődéstörténet filmszeretőként amit mondjuk a star wars meg az indiana jones meg a schwarzenegger filmek meg a vissal jövőben és a társai határoznak meg ugye salgó tarjánban nőttem fel viszonylag kevés lehetőség volt 80-as évek vége felé 90-es évek eleje felé arra hogy más filmeket is nézzek mint ezeket a nagyon akkoriban nagyon elterjedt dolgokat az egyik fordulópontot talán az jelentette amikor elkezdtem venni a cinema magazint valamikor 92 vagy három környékén tehát ilyen 11-12 évesen és először ott nyílt ki talán egy kicsit jobban a a a szemem arra hogy milyen dolgok vannak azokon kívül amiket én megszoktam például nagyon élénk emlékem az és így visszatekintve is jelentősnek tűnik hogy amikor kijött a tökéletes célpont a a john wu első amerikai filmja akkor a szinemában volt egy ilyen nagyon kicsi nagyon rövid talán csak ilyen féloldalas összeállítás vagy még annyi sem a a a john woról és attól attól nagyon izgalomba jöttem hogy hogy neki milyen milyen filmjei voltak hongkongban és és hogy őt ilyen akció módszertyának tartják vagy nem is tudom pontosan milyen kifejezést használtak éppen rá ott de hogy onnantól kezdve még még évek voltak mire én a john wunak a hongkongi filmjeihez hozzáfértem aztán meg középiskola meg úgy a 90-es évek második fele vagy közepe környékén kezdtem hát az akkori szinthez képest kicsit jobban elmélyedni a filmek világában de igazából az még mindig csak azt jelentette hogy hogy nem csak a a a a nagy akciófilmekre meg meg nagy sifikre meg nagy franchiseokra ülök be hanem mondjuk egy egy trum man showt nagyon szerettem vagy egy közönséges bűnözőket vagy az őrület határán az volt volt a thin redline a terence melliknek ami még egy ilyen nagy reveláció volt hogy hogy mit lehet kezdeni a filmnyelvvel meg meg meg úgy általában a zene és a képek hogyan tudnak összekapcsolódni valószínűleg ezt akkor így még nem tudtam volna megfogalmazni de de hogy nagyon nagyon nagy hatással volt rám aztán meg így a igazából nekem a a a az igazi nagy filmszeretetem vagy vagy akárhogy is nevezzük az valamikor a 2000-es évek közepére tehát mert hogy akkor volt igazán először alkalmam elmélyedni ilyen mainstreamen túlmutató filmeken más országok tehát nem csak amerika esetleg magyarország filmjein hát amikor ugye elkezdtem torrentezni nyílt rá sávszélességem meg meg lehetőségem és mondjuk az is egy ilyen élénk emlék hogy miután beleszerettem a szempe kimpe filmeibe a a bring me the head of alfred a garcia az valami három hétig csorgott le valahonnan és néha ezek ilyen nagyon hosszadalmas folyamatok voltak de ott ott nyílt ki a szemem más más műfajokra más stílusokra sokkal régebbi filmekre így egészen a némafilmkorszaktól kezdve valahogy az hogy ilyen ilyen star warsból meg meg schwarzneggelből meg meg néhány horrorfilmből indultam gyerekkoromban azt hiszem a poltergeis volt a horrorok közül az első amit amit viszonylag nagyon fiatalon láttam és és nagyon tetszett az az az kicsit így meg határozta azt a vonalat hogy később is leginkább a műfaji a zsánerfilmek mentén haladtam ilyen nagy felliniket és egyéb bergmanokat meg hasonló nagy klasszikusokat is sorra vettem de de amikben végül igazán elmélyettem azok mindig valami műfaji vonal voltak tehát hogy mondjuk egy bergmannál tovább nem feltétlenül mentem hasonló irányba viszont a horrornál mondjuk mentem a a jallók felé vagy vagy akciófilmekben mentem a poliieskók felé ilyen európ vonalon a hongkongi hongkongi filmgyártás főleg a 80-as évek igen szóval a azt hiszem hogy akkoriban így a 2000-es évek közepétől kezdve mondhatom azt hogy hogy alaposan kiszélett az ízlésem meg meg úgy az érdeklődésem meg a tudásom is mert el is kezdtem olvasni kritikákat eszéket könyveket a témában és talán akkor kezdtem el én magam is írogatni [Zene] a czinema mellett egy idő után hát tulajdonképpen venni kezdtem szinte minden magazint ami ami elérhető volt magyar nyelven most leginkább ugye a vox magazin meg a meg a filmvilág ugrik be amihez én annan hozzá tudtam jutni de voltak mások is amik pár év alatt megszűntek azt hiszem viszonylag sok minden próbált szárba szökkenni akkoriban van ilyen 2000-es években amik pár évnél tovább nem húzták a lényeg az hogyn tulajdonképpen mindent vettem amit ami amit így amihez így hozzáfértem az újságárusoknál konkrétan szerzőkre nem annyira emlékszem egy idő után azt tudom hogy felfigyeltem például a warro attila meg a vostri feri nevére hogy az ő cikkeikkel viszonylag sűrűn találkoztam és és azok tetszettek és azok több esetben irányt mutattak nem csak mondjuk egy adott film értelmezésében n feltétlenül hanem abban hogy miben érdemes még elmélyülni azokon kívül amiket én ismertem szóval hogy ezek így mélyítették a tudásomat de egyébként sosem volt egyetlen olyan kritikus sem sem magyar sem angolszász aki akire úgy rákattantam volna hogy hogy mindig mindig őt olvastam valahogy én csak mindig így így szemezgetek a felhozatalból hát ami az ami azt jíta hogy én mikor kezdtem elírni nálam nálam 2000-es évben azzem 2004 így környékén kezdtem el írogatni a vox magazinnak a fórumára volt egy ilyen internetes fórumuk aminek volt egy filmelemzések topicja és oda oda bárki bármilyen úgynevezett kritikát beírhatott és én akkoriban nem nekem akkoriban nem nagyon voltak olyan ismerőseim és barátaim akik akiket hasonló mélységben érdekelt a film mint engem úgyhogy ebben a témában viszonylag ritkán tudtam komolyabb é érdek esebb beszélgetéseket folytatni úgyhogy valószínűleg talán ennek ennek hiányában is kezdtem el írni a a voxnak a fórumára meg meg úgy általában ez a ez a valahol talán egy kicsit mindig grafomán voltam mindig szerettem írogatni onnan egy idő után sok pozitív visszajelzést kaptam és elkezdtem keresni újságokat kiadókat hogy hátha érdekelné őket valamilyen valamilyen cikk hogy esetleg írhatnék nekik azt hiszem ezekből végül nem nagyon lett semmi konkrét illetve hát több több helyre írtam de azok mind ilyen hobbi oldalak voltak ahol fizetni ugye nem fizettek ezért szóval csak így így mindenki a film szeretetéért írogatott ide-oda volt egy viszonylag nagy próbálkozásunk egy olyan társasággal ami azóta már rég nincs együtt jelentkeztem egyszer valami hirdetésre ez ilyen 2004-5 környékén lehetett hogy indul egy új portál magyarországon és lesz egy filmes rovata és abba keresnek szerzőket ennek hello info volt a neve ez egy ilyen borzalmas sorsú és és rettenetes dolog ami amit próbáltak igazából minden pénz meg tehetség nélkül a nulláról elindítani talán ilyen másfél évig húzta márha húzta egyáltalán tehát hogy talán kérdéses hogy egyátalán élte- és eljutott-e emberekhez mármint hogy cikkek jelentek meg rajta mindenféle robotok voltak de teljes teljes a motorrizmussal és és a pénzhiánya nélkül futottak ennek neki és abszolút semmi nem lett az egészből és végül végül így összezuhant az egész dolog viszont ott összejött egy ilyen 8-10 ember az úgynevezett filmes rovadban és és mi megpróbáltunk csináltunk tulajdonképpen egy ilyen üzleti tervet és megpróbáltuk azt azt eladni vagy magunkat eladni kiadóknak jártunk a ugye akkoriban még léteztek ezek a dolgok hogy axel springer meg meg nem is tudom ringier mindenféle olyan olyan nagy kiadót megkerestünk ezzel a tervvel aminek voltak lapcsaládjai akár online akár print de nem volt még saját filmes oldaluk ez egy ilyen hónapokig tartó folyamat volt ezekkel házalni kilincselni azt hiszem az axel springernél jutottunk odáig hogy ilyen három tárgyalásunk volt tehát hogy már viszonylag úgy tűnt hogy körvonalzóik a dolog és és érdek őket hogy mi mi kínáltunk egy ilyen teljes portfóliót egy ilyen tervben felvázoltuk hogy mit akarunk csinálni milyen robotok lennének hogy nézne ki az oldal hányan csinálnánk ki miért lenne felelős hányszor frissülne satöbbi satöbbi ez talán ilyen három de az biztos hogy minimum kettő tárgyalásig ment és végül odajutott a dolog hogy kértek tőlünk egy fizetési igényt hogy mi hogy mi mennyiért lennénk hajlandóak dolgozni neki és az az emlékem van hogy ilyen 1 milliót kértünk havonta összesen er ilyen n8-10 emberre tehát tehát így mind úgy voltunk vele hogy jó nem baj lehet hogyha szakmánkban elhelyezkednénk én mondjuk közgazdászként végeztem akkor akkor többet keresnénk de hát mégis csak filmekről írhatunk pénzért még ha annyiért is amennyiért erre azt mondták nekünk hogy jó rendben hogyha mi hirdetőkből összekalapozzuk ezt a pénzt a saját fizetésünket tehát hogy tulajdonképpen nekünk kellett volna fizetőket felhajtani hogy megkeressük magunknak a a az az egy milliós fizetésünket és nyilván ezt ez egyikünknek sem különösebben füllött a foga másrészt meg egy kicsit kiábrándító volt amikor átküldtek ilyen táblázatokat és és és reklámdíjszabásokat hogy az ő lapjaikban egy reklám egy féloldalas vagy negyedoldalas vagy egy hasábos vagy akármilyen mondjuk egy megyei hírlapban mert hogy akkoriban ugye még voltak megyei hát hát most is vannak csak már eny másik időszámítás szóval hogy mennyibe kerülnek a reklámok hogy ugye tudjuk hogy mennyit kell összekalapoznunk hirdetőt ahhoz hogy meglegyen ami ami ami havi fizetésünk és amikor azt láttuk hogy it tulajdonképpen ilyen egy adott megyei hírlapban egy negyed oldalas hirdetés egy darab lapszámban valami 4gyed millió ft vagy ilyesmi tehát hogy nekik nyilván ez apró pénz és ők ezen ezen megy a mekengés hogy mizegy yük össze ezt az eg milliót ami nekik egy csettintéssel megvan akkor ráadásul így így így pluszban pluszban kiábrándolunk az egészből amellett hogy amúgy sem akartunk mi hirdetők után szaladgálni úgyhogy végül ebből nem lett semmi ez a társaság feloszlott én meg valamikor 2007 környékén gondoltam hogy akkor elindítok egy saját blogot de filmes blogból akkor is viszonylag már sok volt vagy én úgy éreztem hogy nem feltétlenül tudnék újat mutatni vagy sokat hozzá tenni úgyhogy azt káltam ki hogy képregényes blogot indítok ami vagy nem volt egyáltalán vagy vagy vagy alig volt akkoriban az a az a blok káb egy másfél hónapig működött ilyen napi napi frissítéssel minden nap kitettem egy cikket ami azért is volt lehetséges mert se munkám se barátnőm nem volt akkoriban szóval így elég elég sok idő állt a rendelkezésemre a képregé.net ami ami ma már kilencedik néven fut attól megkerestek hogy neme írnék inkább nekik nagyobb elérés több olvasó satöbbi ent mondtam és aztán ott meg fél vagy egy év után kerestek meg a geekstől hogy nem érnék esetleg nekik inkább elvileg még nagyobb elérés meg még több olvasó meg nem csak képregényekről írhatnék alá filmekről is ami azért mégis csak az első számú szerelmem volt és így így így kerültem a geekez nem az alapításkor hanem hanem durván egy évvel később azttiszem 2008-ban talán [Zene] mivel igazából én mindig is inkább voltam ilyen hobbi blogger mint tényleges kritikus aki ezt hivatásszerűen műveli egy életvitelszerűen bár hát jelentek meg cikkeim filmvilágban meg tiszaatájon tát olyan helyeken ahol amik tényleges munkának nevezhetők amikért fizetést kaptam de alapvetően a alapvetően én blogger voltam nem pedig hivatásos filmkritikus és ez ez egy kicsit mentesített talán a az alól a a a a a nyomás alól hogy mindenképpen megfeleljek bizonyos követelményeknek hogy így szabadabbnak éreztem magam hogy hogy nem feltétlenül muszáj betartanom azt amit azt amit hivatásos kritika követelményeinek tartanak bár ez ez is olyan dolog hogy volt egy idő lehet hogy még mindig így van csak most már kevésbé vagyok benne ezekben a dolgokban de volt egy idő amikor mondjuk fél évente biztos valahol megjelent egy nagy cik arról hogy hogyan kell kritikát írni és és milyen szempontok szerint és aztán ilyen rengeteg rengeteg komment született és vita kerekedett belőle és ezek kicsit mindig olyan olyan megmosoogtatóak voltak számomra hogy a vita is meg meg az is hogy valaki leírja hogy milyennek kell mindenképpen lennie egy kritikának mindenesetre mivel én inkább blogger voltam ezért viszonylag szabadon kezeltem ezt a formátomot és és leginkább a a megnézett filmtől függött hogy hogy én milyen stílusban vagy vagy milyen terjedelemben vagy milyen hangnemben írok egy filmről mondjuk hogy mennyire engedem el magam mennyire viszek bele valami valami kis személyes takár vagy mennyire próbálok elemző és inkább tárgyilagos lenni a a geeksnek a a a fénykorában tehát amikor a legtöbbet írtam akkor az úgy nézett ki hogy elmentem a sajtó ére megnéztem a filmet hazamentem és megírtam a kritikát tehát így azon melegében mert hogy ez valahogy bennem volt hogy akkor akkor nekem ez ez így feladatom hogy hogy az azonnali reakciómat minél előbb a az olvasóközönség elé tárjam ami egyébként nem biztos hogy egy jó módszer sokszor jó hogyha ülepszik az emberben egy film főleg valami olyan film ami mondjuk nagyobb hatással van rád mondjuk nyilván sok olyat láttam ami ami a legnehezebb volt mindig hogy olyan olyan közepes filmekről írni amik amik amikben még csak nem is az van hogy vannak kiemelkedő dolgok és és nagyon rossz dolgok és ezek kiegyensúlyozzák a filmet egy közepesre hanem amik csak így így el el csordogálnak ilyen ilyen jellegtelen módon ezek ezek ezek mindig mint a fokhúzás olyan volt cikket írni róluk jegyzetelni egyáltalán nem szoktam filmnézés közben tehát filmnézéssel én úgy vagyok hogy azt igyekszem vagy hát nem is igyekszem hogy szerintem konkrétan én nézőként nézek filmet nem pedig kritikusként szóval igyekszem átadni magamat az élménynek ettől függetlenül néha nyilván bevillannak gondolatok hogy ú ez…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kritikusok hete S02E06 - Rusznyák Csaba”

Miről szól ez az epizód: „Kritikusok hete S02E06 - Rusznyák Csaba”?

Rusznyák Csaba filmkritikus a Filmklub podcast vendége, aki a munkásságáról, ars poeticájáról és filmekhez való hozzáállásáról mesél. Gyermekkorától kezdve a filmek iránti szeretete fokozatosan mélyült el, az első moziélménye a Szörnyecskék 2 volt. A kezdeti, inkább "műfaji"… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 10. 18..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Kritikusok hete S02E06 - Rusznyák Csaba”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Varga Ferenc.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kritikusok hete S02E06 - Rusznyák Csaba”?

Fő témái: filmkritika, filmészet, mozi.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kritikusok hete S02E06 - Rusznyák Csaba”?

Megjelenés: 2024. 10. 18.. Hossz: 1 óra 5 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/kritikusok-hete-s02e06-rusznyak-csaba

Több epizód a Filmklub podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból