Filmklub podcast

Kritikusok hete S02E07 - Incze Kata

· PT48M42S

Összefoglaló

Incze Kata filmrendezőként diplomázott, de véletlenül sodródott a filmkritikusi pályára. Elmondása szerint a filmkritika írása számára gyakran kínkeserves, de mégis élvezi az új felfedezések lehetőségét, ami az írási folyamat mellékterméke. A transcriptből kiderül, hogy Incze…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2024. 11. 01.
Hossz
49 perc
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

ince kata vagyok 1996 november 8-án születtem [Zene] sepsizentgyörgyön akkor már bezárták a mozit a városban ez egy erdélyi kisváros és egy ilyen óriási diszkó lett belőle szóval nem nem tudtam moziba járni viszont nagybátyámnak volt egy ilyen nagyon részletes jól katalogizált listája letöltött filmekkel meg ilyen oscar évek szerint kategorizálta a filmeket szóval néha onnan néztem meg néha ebben a ebben a diszkóban voltak ilyen valószínűtlen időpontokban filmvetítések mert volt ott egy valaki aki nagyon szerette a filmeket és néha így azt érezte hogy van igénye erre több emberneks akkor ott láttam a a nothing personal című filmet ami egy k kilen-es ilyen dán film egy nőről aki otthagy mindent elmegy világgá és egy szót sem beszél a filmben végig és akkor úgy voltam hogy ó akkor ez talán kicsit más mint a nem tudom igazából szerelem és talán itt itt kezdődött 16 évesen eldöntöttem megnéztem az éjszaka a földönt és akkor eldöntöttem hogy filmmel akarok foglalkozni egész életemben ami szerintem elég sok emberrel megtörtént igen az éjszakaaföldön talán azért így meghatározó pont mert azt érztem hogy ez olyan valami oyasmi amit addig még nem láttam hogy így egyrészt sok kicsi emberi történet és nem ilyen mainstream filmre való vagy valahol ilyen jelentéktelen dolgok az életből amiket én azt érztem hogy én is megfigyelek és ezt így viszont látom valahol nyilván sokkal jobban mint amikor mint amit én megfigyeltem akkor és akkor aztán suli elvégzése után jelentkeztem a szapiencia filmfotó médi szakára rendezés szakra és akkor ott ott tulajdonképpen ott ismerkedtem meg így a filmelmélettel a filmtörtén el és így ott ott kezdtem el filmeken gondolkodni nem tudom sosem akartam filmkritikus lenni vagy így nem érdekelt gondolkodtam filmekről meg nem tudom szerettem olvasni a filmtettet metropolist de mindig azt éreztem hogy én sosem fog tudni ilyesmit írni egészen addig amíg volt egy tdk amin írtam talán von carv filmjeiben a színekről és a zenéről és akkor utána nem sokkal jakab benkenáia filmt főszer ezt megkérdezte hogy írnék-e filmekről és akkor mondtam hogy miért ne az meglepő volt számomra hogy hogy elkezdtem írni a filmtththez és aztán így megkerestek a filmtekercstől meg a filmhutól meg még írtam az országút magazinnak és egy ideig és nem nagyon értettem hogy miért de gondoltam hogy ez így azt jelenti hogy így nem vagyok teljesen tehetségtelen e téren de az vicces volt mert a filmhú amikor jött a filmhús felkérés akkor a egy spanyol étteremben dolgoztam és a a tulaj nak a felesége a kovács kata az egyik tulajonak a felesége ő kérdezte meg így kettő tapasz között hogy így láttam hogy írsz és így nem rossz úgyhogy van-e kedved éírni a filmhóhoz úgyhogy ez ez így történt de a visszaigazolást az adta hogy így jöttek felkérések különböző magazinoktól meg néha így meglepődtem amikor így egy a rég nem látott ismerősöm azt mondta hogy így elolvasta amit írtam és így tök jó és így mindig meglepődöm hogy valaki így olvas filmkritikát bocsánatot kérek mindenkit ől aki még szerepel ebben a podcastben de erre rá szoktam [Zene] csodálkozni számomra egy kínkeserbes az írás nagyon sokszor így gyűlületes minden perce és néha meg nagyon jó a végén de amit viszont nagyon szeretek benne hogy például hogy így így felfedezek új dolgokat vagy rendezőket akiket nem ismertem és akkor í olyan a azt érzem hogy olyan kevés alkalom van a felnőtt életben arra hogy az ember így igazán elméüljön valamiben és ha meg kell írni a kritikát akkor akkor gyakran így utána kell olvasni meg kell nézni több filmet szóval így van egy csomó ilyen melléktevékenység ami így így szerte ágazik és így így egyszer csak azon kapod magad hogy így hogy így már órák óta ugyanazt olvasod vagy így teljesen más vagy hallgatsz egy albumot amit megemlít egy rendező egy egy podcastben szóval így azt nagyon szeretem amilyen amilyen útra terel néha egy egy-egy kritikaírásnak így a az előzménye vagy így az odavezető folyamatok gondolom nem csak bennem hanem ugy a legtöbb kritikusban van egy ilyen frusztráció hogy így valahogy hogyha mondjuk egy jó filmről beszélünk hogy így fel kell érjen valahogy a kritika a filmhez vagy hogyan adok át valamit ami hát tulajdonképpen nem véletlenül filmre íródott és nem egy novella vagy nem egy regény vagy így n azt gondolom é talán így magam ellen beszélek vagy a szakma ellen beszélek hogy így nem véletlen hogy ezek filmek és nem biztos hogy őket kell így verbalizálni nyilván ezt meg is tudom támod azzal hogy így fontos hogy kritikusként így adjunk egy kulturális kontextust fogóckodókat olyanoknak akik nem biztos hogy annyira olvasottak filmek terén de közben tényleg azt gondolom hogy azért filmek mert nem tudom ezek ilyen kicsi érzetek érzelmek hangulatok képek amiket így nehéz leírni pont ezért fogott valaki egy kamerát de közben még nem gondolom hogy a kritika fölösleges nehogy azt higye bárki is nem de igen azt hiszem hogy mindkét irányba t tudok tudok érvelni ebben a [Zene] kérdésben én nagyon sokáig nem éreztem igényét annak hogy elmondjam a véleményem mer nagyon sokáig naplót írtam és ez így szerintem elég volt vagy így egy ilyen csendben lázadó tini voltam és mindent így elmondtam a naplomnak talán ami érdekel de aztán így így talán így a film filmes suli alatt jött az hogy így kénytelenek voltunk beszélni a filmekről és akkor rájöttem hogy bizonyos dolgokat így látok élesebben vagy így bizonyos dolgokra így ráérzek szerintem időközben megszerettem vagyí elkezdtem írni és így elolvastam úgy voltam hogy ez nagyon gáz és aztán ez így ment évekig és akkor néha így úgy voltam hogy ez nem is annyira rossz de hogy így nem nem úgy indult hogy én nagyon szeretném megosztani dolgokat a a fejemből másokkal hanem jött egy ilyen egy ilyen felkérés ami neek amin így igent mondtam és utána rájettttem hogy így rémes amit csinálok és aztán rájöttem hogy így még sem az szóval ilyen érdekes módon így így közben szerettem meg és most sem mondom hogy mindig szeretem de most már így inkább szeretem mint nem és talán ez így azzal jött hogy így így kiléptem ebből a nagyon ilyen iskolás típusú klasszikus nar ív elbeszélésben amit egy ilyen kritikában is lehet alkalmazni hogy így bevezető tárgyalod a témát és án megpróbá lezárni és így ahogy egyre őszintébb lettem rátem még önazonosabb azt éreztem hogy így már jobban írok mint két éve és ezért sem vagy így néha visszaolvasom a kritikáimat és így így látok valamilyen szintű fejlődést ráéreztem arra hogy hogyan mondjam el a véleményem anélkül hogy így vagy láíttam hogy van erre igényem aközben hogy elkezdtem csinálni de előtte nem [Zene] volt hát szeretek nem sokkal a film megnézése után megírni egy kritikát mert azt érzem hogy hogyha eltelik két hét akkor már így emlékszem de nem emlékszem arra a lényegre mert így mindenki el tudja mondani körülbelül hogy miről szól egy film de azt így nehezebb visszaadni hogy hogy mégis miért olyan az a film amilyen szóval szeretem így néhány napp azután megírni hogyha nem ismerem a rendező életművét akkor utánanézek picit de van amikor az a ritkább eset amikor csak így nekimegyek leülök és megírom például volt egy ami hát szerintem az egyetlen igazán jó írásom az a az a a midnight cowboyról egy ilyen hosszabb cikk és ott a körülményei is érdekesek voltak mert épp egy forgatáson voltam egy sorozatban scripteltem egy ilyen isten háta mögötti kis városban egy ilyen furcsa hotelszobában így éjel 4-kor írtam meg és így nagyon tudtam menni a nem tudom ezzel a 70-es évekbeli amerikai tengődő lengődő ilyen fura értelmetlenséggel amit így tapasztalnak a filmben a karakterek az is nagyon motivált hogy nagyon szeretem ezt a ezt a korszakát így az amerikai filmtörténetnek is meg így a kultúrtörténetnek és akkor így így nagyon sok izgiszál van meg sok filmet láttam ebből a korszakból igen szóval hogy megnézem várok egy picit és akkor általában jegyzetelek utána közben nem szoktam az szerintem hülyeség de biztos van akinek működik és akkor általában így szerintem nem tudok megszabadulni attól a magyar órás elsőpados szokástól hogy az ember így megír egy ilyen bevezetőt vagy így nehezen tudok így csak így írni egy egy ilyen bővített vázlatot írok egy minimális vázlatot és utána megírok egy ilyen bevezetőt mint egy jó tanuló és akkor utána a többit és utána átírom a bevezetőt mert rájövök hogy így használhatatlan meg nagy nagy vívódás a cím mindig azt érzem hogy mindig olyan címeket adok vagy mindig egy olyan címet adok ami utal egy másik filmre hogy vannak ezek az ilyen vicces címek amik ilyen intertextuális viszonyt teremtenek egy másik filmmel vagy egy vagy egy zenei albummal vagy egy irodalmi művel ami kicsit ilyen kikacsintása a többi olvasott embernek és ezt gyakran csinálom és borzalmas és néha vicces de általában [Zene] ciki ritkán van olyan hogy jól megy inkább olyan van hogy utólag rájövök hogy ez nem teljesen vállalhatatlan és akkor annak is szoktam örülni talán hogyha akkor a vetítés vagy a a film megnézése után egy órával leülnék és megintem amit sosem csinálok lehet hogy akkor jól menne csak közben meg szeretem hogy picit így átjárjon j egy film vagy hogy így meagy hagyni hogy megérintsen mert szerintem nem mindig történik meg egyből mármint hogy van amikor így könnyen tudsz értelmezni egy filmet de érzelmileg még kell egy kis idő meg érdekes az is amiről így így sokan beszélnek hogy így nem mindegy hogy hogy hogy kap el egy film hogy éppen szerelmes vagy szomorú vagy összevesztél anyukáddal meghalt a macskád vagy csak egy jó napod van vagy szerintem ez annyi annyi ilyen kis dolognak a az összejátszása és ez érdekes hogy így itítélnek meg így korok filmeket hogy nem tudom egy filmkritikus éppen délután 5-kor így new yorkban így miben volt mármint nem egy de de sok vagyis érted hogy mire [Zene] gondolok az a jó kritika ami ami próbálja visszaadni a filmet anélkül hogy megpróbálná le dominálni azt vagy így sokszor így nehéz felérni egy nagyon jó filmhez de azt gondolom hogy így így egy jó kritika így megtámogatja a filmet körüljárja a filmet és hát nem utolsósorban így meghozza a az emberek kedvét ahhoz hogy beüljenek a moziba igazából azt is szeretem ha egy kritika nagyon szenvedélyes hogyha nagyon szerzői érzékkel tud gyűlölni egy filmet hogyha szét rombol egy filmet meg azt is hogyha így így csak egy ilyen gyermeki lelkesedéssel rajong és azt keresem én is ami köz ben írok hogy hogyan tudok a lehető legőszintébben vagy a lehető leginkább átadni azt az élményt amit én éreztem amikor megnéztem a filmet anélkül hogy így teljesen rólam szólna nagyon tetszett amit nagyvégergő írt az utolsó mozi előadásról gyöngyösi lillának a tenet kritikája nagyon szeretem amikor jakab ben kenái ír olyan filmekről amik tudom hogy egyébként nem tetszenének neki de meglepően tetszenek például a a first scról írt a kelly filmrő egy nagyon jó kritikát meg hát amúgy mindent szeretek amit perneker dávid ír valamiért szerintem ő így nagyon [Zene] jó azt gondolom hogy annyi mindent kell látni elolvasni meghallgatni megnézni hogy így nem nem fér bele annyira hogy így rossz dolgokat nézzünk vagy így szerintem nem baj hogyha valaki akinek ad az ember a véleményérre azt mondja hogy az rossz és í nem ne nézd meg ami különbség meg így kapcsolódik az egyik kérdéshez amit majd fel fogsz tenni hogy ugyanúgy ítélünk-e meg nem tudom egy egy 42 woodalen filmet mint mint egy első filmet és abban meg azt gondolom hogy nem igen vannak filmek amiket nem érdemes megnézni mert annyi jó van amit viszont igen például most fedeztem fel a a robert downey juniornak az apját robert downney seniort aki szerintem egy ilyen fantasztikus teljesen alulértékelt és totál ál ismeretlen fickó legalábbis itthon biztos és ezerszer szívesebben nézem és próbálom letölteni az ő fellhetetlen filmeit minthogy nem tudom megnézzek egy disney remakeet [Zene] igen a magyar filmekhez fűződő kritikusi viszonyom igencsak konfliktusos mert ígyhogy dolgozom is filmekb van egy ilyen alapvető etikai problémám hogy így írhatok-e filmekről úgy hogy dolgozom bennük meg hogy milyen filmekről írhatok meg hogy meg fognak-e így a filmes kollégáim ítélni az alapján hogy mit írok meg hogy így vannak-e ilyen dobozok hogy akkor te kritikus vagy vagy egy ilyen írója vagy a filmeknek vagy készítője szóval ez számomra mindig így kérdéses úgyhogy emiatt igyekszem elkerülni azt hogy filmekről magyar filmekről írjak és igen lehet hogy csak azért mert gyáva vagyok de lehet hogy tényleg ez egy ilyen reális etikai probléma meg úgyhogy így valamennyire részese vagyok a film készítésnek így tudom hogy mennyire nehéz láadásul tudom hogy mennyire nehéz most itthon filmet csinálni szóval hogyha írok akkor sokszor meengedő vagyok vagy hogyha nem vagyok meengedő akkor így próbálok inkább nem írni róluk meg volt is egy ilyen hogy egy ilyen fesztiválon valaki bemutatott egy filmrendezőnek és így így mondtam a nevem és így láttam az arcán hogy így teljes en így lefagy a mosoly és így voltam hogy oké akkor emlékezett rám emlékezett arra a kritikára ami ráadásul aztem hogy embargós volt tehát hogy csak egy bizonyos dátum után jelenhetett meg így kiraktuk hamarabb lehúztam nagyon durván és igen szóval ott megfordultam és kerestem egy [Zene] pezsgőt én ritkán olvasom a cikkjeim alatti kommenteket meg ritkán volt egyszer emlékszem hogy hogy oscar díjat írtam és emy díjat kellett volna és ezen valaki teljesen felborodott amit ami előtt értetlenül álltam de szerintem nem baj hogyha valaki így felkúrja az agyát azon amit írok vagy hogyha valakit így kimozdít nyilván így van különbség a rossz indulatú kommentelés és a valós vita között de szerintem az csak jó hogyha az emberek így reagálnak arra amit írunk mert itt tényleg sokszor azt gondolom hogy így hogy így senki nem olvas ma filmkritikát mert így senkit nem érdekel meg így ott a letterbxt annak a annak a vékony rétegnek akit ez érdekel szóval az hogy valaki beszól valami gusztustalant az csak azt jelenti hogy a filmkritika él és virul és van rá érdeklődés vagy valakinek így megütöttük az az inger közöbét szóval szerintem ez nem nem problémás meg nekem nem…

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kritikusok hete S02E07 - Incze Kata”

Miről szól ez az epizód: „Kritikusok hete S02E07 - Incze Kata”?

Incze Kata filmrendezőként diplomázott, de véletlenül sodródott a filmkritikusi pályára. Elmondása szerint a filmkritika írása számára gyakran kínkeserves, de mégis élvezi az új felfedezések lehetőségét, ami az írási folyamat mellékterméke. A transcriptből kiderül, hogy Incze… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 11. 01..

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kritikusok hete S02E07 - Incze Kata”?

Megjelenés: 2024. 11. 01.. Hossz: 49 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/kritikusok-hete-s02e07-incze-kata

Több epizód a Filmklub podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból