Filmklub podcast

"Már csak két napig leszek mérges" - Török-Illyés Orsolya

· PT1H36M40S

Összefoglaló

A Filmklub podcast vendége Török-Illyés Orsolya színésznő, akivel szakmai pályafutásáról és magánéleti kérdésekről beszélgettek. A beszélgetés során szóba kerültek a színésznő aktuális mozipremierei, köztük a Mambo Maternica és a Pipás, valamint gyermekkori tapasztalatai a…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2026. 04. 12.
Hossz
1 óra 37 perc
Szereplők, említett nevek
Török-Illyés Orsolya, Hajdu Szabolcs, Tamás Gáspár Miklós
Témák
színészet, mozipremierek
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] [zene] Szervusztok kedves hallgatók!

Ez a Filmcube podcast soron következő adása.

Mai vendégem Töröki és Orsolya színésznő, aki olyan filmekből lehet ismerős, mint a Macerás ügyek, Tamara, Bibliotek Pascal, Ernál Áig Farkaséknál, Szent Iván napja, toxikoma, békeidő és olyan tév sorozatokból, mint a besúgó és az aranyélet, két legjobb Most éppen két filmje is a mozikban van.

A Mambo, Maternika és a Pipás.

Ezutóbban ő játsza Pipás Pistát.

Szia Feri. >> Azt mondtad, 13 évesen életem első interjában azt nyilatkoztam, hogy nem leszek színésznő, hiszen családot szeretnék és legalább három gyereket.

Mik voltak a a körülményei ennek az interjúnak, amit 13 évesen adtál? >> Egy szavaló versenyt nem nyertem meg.

Szóval pont ez volt az érdekes, hogy hogy ott voltam egy szavóversenyen, és és amikor volt a díjátó, akkor a zsűri közölte, hogy ugyan én érdemelném a fődíjat, de hogy mivel mindenki tudja, hogy ki az anyukám, ő nagyon szépen felkészített, és ezért nem nekem adják.

És és aztán a a közönség díjat kaptam, ami nagyon szép volt.

A közönségtől kaptam egy díjat, és azért volt bennem némi indulat így ezzel kapcsolatban, és ez ez volt a hátterem. >> És ez hogyan fejezted ki ezt a az indulatot ebbe az interjúba?

Hát ilyen formán, hogy ezt így megfogalmaztam, hogy akkor én én hát hogyha hogyha ez így van, hogy engem ez alapján ítélnek meg és így, miközben ez egyáltalán nem volt igaz, tehát anyukám kábé azt se tudta, hogy milyen verset fogok mondani, meg egyáltalán így nagyon nem közöltem vele semmilyen ilyen döntés, mert talán még azt se tudta, hogy ott vagyok ezen a szavalóversenyen.

És és akkor igen, valahogy ez jött ki belőlem, hogyha engem ez alapján ítélnek meg, akkor akkor én ezt nem is akarom. >> Akkor te egy igazi ilyen antinepó bébi voltál.

Máskor is ért hátrányos megkülönböztetés amiatt, hogy hogy anyukád színésznő volt? >> Egyébként nem.

És hát szerintem minden ilyen Nepó bébben van biztos, hogy van egy ilyen időszak, amikor szóval, hogy azért ez sem könnyű, merthogy tényleg az van, hogy az ember ízlése formálódik azáltal, hogy ebben a közegben nő fel, de hogy közben meg nincsen nulla gyakorlatod van ebben, vagyis hát valamennyit így össze lehet szedni, de hát érzed, amikor amikor valami valami nem sikerül, akkor akkor az hatványozottan úgy érzed, hogy az az neked nincs keresnivalód ezen a pályán.

Ez azért még később is előjött, de amúgy amúgy inkább azt mondom, hogy pozitív diszkriminációban volt részem ezáltal.

Azért egy kisvárosban, vagy hát nem olyan kicsi, de azért valamennyire tehát nem egy nagy város Marosvásárhely meg hát Erdély szerte ismerték édesanyámat. is például az, hogy én a orvoshoz úgy külön utakon járhattam, vagy hogy tudod, nem kellett sorban állni, meg mindenki nagyon kedves volt.

Ez így például az egész életemre meghatározta az egészségügyben vetett vetett bizalmamat. >> Volt egy idő, amikor a a lányod elkezdett színészkedni, emlé hiszem, hogy benne volt a rossz versekben is.

Te így mit mit tanácsoltál neki ezzel kapcsolatban?

Azért mindig egy ilyen egy ilyen nehéz helyzet ez, amikor ilyen híres, filmes szülők, gyerekekként így legis a kezdés az biztos, hogy az >> hát azért neki a kezdés az jóval korábban volt, mert ugye ő már a bibliotékpában is játszott, aztán volt az a most nem jutt eszembe, az a ilyen amiben egy Sándor novellát filmesített meg Szabolcs, abban is játszott.

Az nem az a mi országunk. >> De de de igen, az és aztán ugye a Ernell Láékban is.

Szóval, hogy például a rossz versek az ezután jött.

Ö, és hát azért ő is, meg hát ugye a a békeidőben is játszott, de azért neki az nagyon más volt, hogy mondjuk velünk kezdte ezt ö tehát, hogy én én például mindig vágytam erre, hogy anyámmal egy előadásban ugye még, amikor járt külföldre, vagy hogy egyáltalán nekem az mindig egy ilyen nagy beteljesületlen álom volt gyerekkoromban, hogy ő ez ezekből engem teljesen kihagyott.

Én nagyon szívesen részt vettem volna ezekben, és talán ezért is gondoltam azt, hogy ez jó ötlet, hogy hogy akkor ő velünk együtt dolgozik.

És hát azért neki az nagyon más volt, amikor amikor mondjuk velünk dolgozott, és főleg, hogy az édesapja volt a a rendező, mint az, hogy hogy egy másik hogy egy másik rendezővel dolgozzon.

És és hát azért ő is megfutotta azokat a köröket, amiket akár én is Szabolccsal, hogy hogy hogy mondjuk ő azt gondolja, hogy az az ember, aki közel áll hozzá, annak az teljesen egyértelmű, hogy ő mit akar, és nincs kérdés, és szóval, hogy volt olyan, hogy nem tudom, türelmetlenebbül reagált egy olyan dologra, ami amit Liza úgy nem elsőre nem értett pont. pontosan.

De aztán egyébként a az önbizalma szerintem igazán akkor erősödött, amikor másokkal is kezdett dolgozni.

Nyilván ehhez hozzátartozik a megfelelési kényszer is, hogy hogy a a szüleid felé, amibenne szerintem elég erős volt. >> És neked milyen volt anyukáddal az, amikor már te elkezdtél színészkedni, és ő ő ő látta, amit csinálsz, hogy neki milyen megjegyzései voltak azzal kapcsolatban?

Érdekes volt, mert egy elég erős váltás volt, ugye én szerintem édesanyám egy sokkal sokkal nagyobb nyomást helyezett a bátyámra, hogy hogy belőle mi lesz.

És én valahogy úgy elevickéltem így egészen a a az érettségéig, hogy nem nem nagyon nyomott engem semmilyen irányba.

És és emlékszem, amikor felvételiztem végül, de de ez is azért így többször nem akartam odamenni Maros Vásárhelyre, ahol ő tanított.

Akkor épp egy kapcsolatban éltem egy kolozsváron dolgozó színésszel, akkor oda akartam menni egy másik egy a csíki András osztályába.

És akkor végül egy barátom, a Kovács András Ferenc rábeszélt, hogy hogy mégis ez ez ne várjak, mert arhoz várnom kellett volna még egy évet, hogy az a az a az ember osztályt indítson, és hogy ne várjak, hanem azonnal felvételizek, és legyek túl ezen az egészen.

És és akkor hirtelen így felkészültem.

Ö anyám akkor már beteg volt, és éppen itt volt kezelésen abban az időszakban, és nagyjából így csak így levelezésből tudta meg, hogy hogy én felvételizni fogok.

És aztán amikor a felvételi alatt emlékszem, hogy összefutott kollégáival, mert ő ugye ott tanított az egyetemen, és akkor ők mondták, hogy fú, hát orsolya, hát fú nagyon is tehetséges, és nem tudom.

És akkor onnantól kezdve így így tudod, olyan volt, mint egy ilyen edző.

És akkor így így így figyelt arra, hogy ha vizsgáim vannak, hogy mit eszek, hogy miért nem gyakorolok napi szinten a hangomat.

És én most találtam meg egyébként nemrég naplóit egy szerelment Indiába egy ilyen meditációra, és még akkor is ez és így így írja, hogy hát Orsoyával nagy gondok vannak, és én folytan azt hittem, hogy valami magánéleti, hogy biztos az akkor volt, hogy Szabolcsal gondja volt, vagy nem tudom, hogy vagy hogy az én zilált magánéletem, de nem, hanem hogy így, hogy én én én le fogok sodródni a pályáról, mert mert nem veszem elég komolyan.

Nincs ez a nem a hangomat nem képezem, a testemmel nem foglalkozok.

Erzó, hogy hogy hogy így ez a tényleg mint egy edző.

Ehhez képest meg amikor mondjuk eljött egy-egy vizsgára, hát engem annyira nem zavart.

De hogy mindig az volt, hogy amikor hazamentem, akkor csak íy így résire kinyitotta az ajtót és sorolta, hogy mit vigyek vissza azonnal. a szoknyáját, a három poharat, mert mi szembe laktunk az egyetemmel, és mindig minden kelléket meg jelmeszt meg milyen minden ilyesmit én vittem át a vizsgákra, és akkor először azt kellett hazahozni, és akkor utána beszélhetünk arról, hogy milyen volt a vizsga. >> És tehetségesnek tartott téged? >> Szerintem tehetségesnek tartott, viszont hát azt érezte, hogy nagyon más típusú színész vagyok, mint ő.

És később is egyébként még még Budapestre is eljött, amikor a Pesti színházban játszottam és megnézett.

Egyébként ezt a filmes dolgot, ezt annyira ő nem értékelte.

Ö talán még a Tamarát azt ú most nem is vagyok olyan biztos benne.

Nem igen, azt még látta a Tamarát, tehát a macerás ügyeket meg a Tamarát.

De hogy neki igazán a színpadi karrier, és valahogy ezt ettől félted, hogy ezt én nem tudom úgy megfutni, ahogy ahogy ő sem futotta meg azokat a köröket, amiket tőlem elvárt volna akkor, hogy egy színháznál elhelyezkedni és ott biztonságban eltölteni nem tudom hány évet.

És szerintem még fogsz ilyet csinálni, hogy hogy egy színháznál eltöltesz éveket, mondjuk így társulathoz szegődsz? nagyon nehezen tudom elképzelni, mert már nem ebben szocializálódtam, és és valahogy azt érzem, az utóbbi időben volt közöm színházakhoz is, intézményekhez is egyébként, és valahogy egyszer csak elkezdem érezni azt a társulati vagy működési dinamikát, ami engem kompromisszumokra késztett, a kis érdekcsoportokat at és nem akarok ezzel sz tehát érzem azt, hogy hogy mondjuk nem kéne megszólalnom bizonyos helyzetekben, de mégsem tehetem, ezért ezért inkább elmenekülök onnan, mert mert igen, úgy érzem, hogy hogy nem nem tudom, egyszerűen elveszítem önmagam.

És egyébként abban a rövid időszakban is ezt éltem meg, amíg mondjuk Sefri Szent Györgyön dolgoztam.

Később tudtam csak ezt úgy igazán megfogalmazni, hogy hogy egy idő után alkalmazkodtam ahhoz, amit elvárnak tőlem most így alkotóként is.

És és azt éreztem, hogy ugyanazokat a köröket futom, hogy nekem ez nagyon komfortos, hogy hogy összekerül egy igazából nem összeszokott csapat, de hogy nincsenek meg ezek a tudod, ezek a hátsó körök, hogy ú most inkább nem mondom a Zsoltinak, hogy izé, mert a múlt tehát hogy fél éve volt egy konfliktusunk, vagy érted egy próba folyamat során akár.

És akkor így sokkal nyíltabban tudunk, és sokkal, én úgy érzem, és sokkal, sokkal könnyebb a munkára koncentrálni.

Közben meg azt is az is igaz, hogy hogy vannak a társulati létezésnek pont nagyon pozitív hozadékai is.

Hát például a covid alatt iszonyatosan irigyeltem minden társulati tagot, aki akkor is kapja a fizetését.

Szerintem Erdélyben például a korosztályomban minden színész jobban keres, mint én. >> Mintogyha te így eléggé el el lettél volna kényeztetve a a pályád során, nem?

Vagy vagy vagy inkább az, hogy így így megteremtetted magadnak ezeket a a helyzeteket, hogy ne kelljen kompromisszumot kötni, hogy mindig mindig mindig szabad tudjál lenni. >> Ezt inkább a a gyengeségemnek mondanám. pont ezt, amit az előbb is mondtam, hogy hogy én konfrontálódok, és ezért inkább elkerülöm azokat annak a melegágyát, mert egy ilyen egy társulathoz tartozni vagy egy intézményhez tartozni, az az szerintem ennek a melegágya.

És hát nem tudom, valahogy idevereddtem, hogy így működöm, >> de akkor nem is nagyon voltak olyan helyzetek, amibe nem lettél volna komfortos.

Hát azért ugyanúgy független színházban is meg tehát, hogy hogy ott is megéled azt, hogy mondjuk legszívesebben ott hagynád azt a produkciót, vagy az akkor a saját felelősségem, hogy és én dönthetek egy személyben erről, hogy hogy meg hogy mit vállalok el, és mit nem. >> És voltak olyan előadások, amiket te már nagyon szerettél volna, hogyha ha már nem játszanátok többet. volt igen volt. >> És az milyen, amikor így egy ilyen mondjuk így napközben vagy, és így tudod, hogy este lesz egy ilyen előadás, ami amihez semmi kedved, hogy így így le tudod tolni mondjuk ilyen rutinból?

Van amit igen, van amit meg nem.

De hogy igen, mondjuk így visszaemlékezve egy előadás jutott eszembe, azért olyan nagyon-nagyon sokat nem játszottam színházban, szóval, hogy hogy azért azt nem mondhatjuk, hogy hogy nagyon sok ilyen élményem volt, most még egy eszembe jutott, de hogy igen, akkor szerencsére ezek pont olyanok voltak, amik így sőt még egy eszembe jutott, [nevetés][zihálás] ahol nagyon sok dolgom volt előadás közben, És és így mindig úgy voltam vele, hogy jó, most elindulok és aztán vége lesz viszonylag gyorsan, vagy nem olyan gyorsan, de hogy mivel dolgom van, eltelik.

Egyébként sokkal nehezebb az, amikor csak várakozni kell, vagy valami hasonló. >> Amikor hívtalak ide, akkor mondtad, hogy hogy megnézed, hogy mikor tudod elkérni magad.

Most most honnan kell elkérni magadat? >> Most a egy érdekes projekten dolgozunk a Gőteintézet támogatásával.

Börcsög Boglárka és András Bolm közreműködésével.

András filmrendező és zenész, Boglárka meg előadóművész, koreográfus.

Egy nagyon érdekes személyiség, egy ilyen dadaista punk költőnő életművével foglalkozunk.

A Barones, Elza von Fre Loringhoven, aki Németországban született, de New Yorkban élt, és ezen a ez egy igazából egy ilyen performance lesz, ami a Rádi utcában két különböző helyszínen, sőt most már lehet, hogy három, és a Trafó közreműködésével.

Szóval egy nagyon egy ilyen határ valahol határon van valahol a színház, a performance és még mit tudom én micsoda között. >> És ennek a a a nőnek a a performanceai fogjátok így rekreálni, vagy vagy így összeraktatok ilyen dolgokat, vagy vagy csak ő ő a ő az inspiráció és kitaláltatok, és ki rendezi ezt, vagy együtt rendezitek?

Igazából nem arról van szó, hogy az ő performanceait reprodukálnánk, hanem hanem igen, mi találjuk ki, és abszolút demokratikus módon szervezzük, és gondolkodunk róla a helyszínről, azt, hogy ezt hogyan tudjuk belakni, a jelmezek, a performatív része, a szövegek mik jelennek meg és ö a zenei része meg minden. >> És ezt te egyedül fogod csinálni? >> Nem. hárman fogjuk, vagyis hát főleg ketten Boglárkával, de lesz egy koncertrésze is. >> Tehát nem az van, hogy te ezt a ezt a nőt játszod, hanem mind a hárman így játszatok valamit.

Szóval, hogy és ez egyébként nekem mostanában problémám is, mert mostanában sok ilyen projektben, vagy több ilyen projektben vettem részt, nekem is volt egy saját performanceom, és valahogy ez nekem mindig ilyen nehéz, hogy ú jönnek emberek, akik azt gondolják, hogy én én most eljátszok valamit.

Tehát, hogy hogy én ilyenkor nem színészként vagyok jelen elsősorban, és nekem ez egy nagyon nagyon jó irány, amit nagyon élvezek. >> Most erről számított az, hogy hogy csináltam veled nemrég egy interjút a a Recorder magazinban, ez a lemeztáska interjú, ami ilyen zeneízléssel kapcsolatos kérdések megbem, és ott volt egy ilyen, hogy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „"Már csak két napig leszek mérges" - Török-Illyés Orsolya”

Miről szól ez az epizód: „"Már csak két napig leszek mérges" - Török-Illyés Orsolya”?

A Filmklub podcast vendége Török-Illyés Orsolya színésznő, akivel szakmai pályafutásáról és magánéleti kérdésekről beszélgettek. A beszélgetés során szóba kerültek a színésznő aktuális mozipremierei, köztük a Mambo Maternica és a Pipás, valamint gyermekkori tapasztalatai a… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 12..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „"Már csak két napig leszek mérges" - Török-Illyés Orsolya”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Török-Illyés Orsolya, Hajdu Szabolcs, Tamás Gáspár Miklós.

Milyen témákat érint ez az epizód: „"Már csak két napig leszek mérges" - Török-Illyés Orsolya”?

Fő témái: színészet, mozipremierek.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „"Már csak két napig leszek mérges" - Török-Illyés Orsolya”?

Megjelenés: 2026. 04. 12.. Hossz: 1 óra 37 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/mar-csak-ket-napig-leszek-merges-torok-illyes-orsolya

Több epizód a Filmklub podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból