Filmklub podcast

"Nem azt éreztem, hogy most csesszük el a műalkotást" - Reisz Gábor (Magyarázat mindenre)

· PT1H21M15S

Összefoglaló

Reisz Gábor filmrendezővel beszélget Varga Ferenc a Filmklub podcastban. A rendező a "Magyarázat mindenre" című filmje nemzetközi, 25 perccel rövidebb verziójáról, a Filmszemle fődíjáról és a Cahiers du Cinéma kritikájáról mesél. Szó esik a Reisz Gábor-univerzumról, a VAN, a…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2025. 03. 14.
Hossz
1 óra 21 perc
Szereplők, említett nevek
Gábor Reisz, Varga Ferenc
Témák
magyarázat mindenre, filmrendezés, filmszemle, van film
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

szervusztok kedves hallgatók ez a filmcub podcast soron következő adása engem agra ferencnek hívnak mai vendégem rejz gábor filmrendező akivel mostanában az van hogy a magyarázat mindenre című filmje megnyerte a magyar filmszemle fődíját illetve múlt vasárnap bemutatták a vagy hát levetítették a a cirkóban a a filmnek a fél órával rövidebb nemzetközi verzióját 25 perccel rövidebb ez a film különben kábé majdnem pont másfél éve került a magyar mozikba szia gábor sziasztok 10: 10-re jöttem ide hozzád kérdeztem hogy hogy mikor vagy csúcsformában és akkor mondtad hogy hogy korán reggel és épp ezért akkor írni fogsz tehát később jöjjek sikeres volt a a mai író sessionú sikeresnek nem hívnám de valamit írtam tehát mondjuk hoggy négy-öt sort de ez most még egy sztory line szóval itt nem a nem forgatókönyvet írok még hanem a storylinet és ott négy-öt sor igazából ból az sok minden lehet de ilyen nem érzem azt hogy már valami őrületes áttörés lett volna tegnap volt egy kis áttörés és akkor izé megpróbáltam táncolni örömömbe és mi a a az írás előtti rutinod tehát mit kell csinálnod mielőtt elkezdesz írni tehát fölkelsz a az ágyból nyilván az az vagy hát lehet íradn ágyban is és akkor nem tudom így így rendbe szeded magad így azt öltönyt húzol gondolom és akkor í leülsz az asztalhoz és akkor ott ott nyomod tehát van egy ilyen ilyen rutin nem sok minden őszintén felkelek kimegyek a konyhába most ezeket a vízelés meg ilyeneket ezeket hozzá lehet képzelni szóval kimegyek a konyhába beindítom a kávéfőzőt valami minimált oly jóurtot vagy egy mostanában ilyen mit ilyen sovány túró mivel szóval ilyesmiket szoktam épp hogy valamit enni hogy ne é gyomorra igyam a kávét mert mert a feleségem a iaról lebeszélt és akkor és akkor utána bemegyek leülök a géphez ha nagyon nagyon pörög az agyam akkor megse nyitok semmit hanem azonnal elkezdek írni hogyha egy kicsit ilyen hát hogy mondjam ilyen lagymatagabban nap akkor sajnos néha azzal kezdem hogy megnézem a híreket az emailjeimet üzeneteket és akkor kitalálom hogy akkor most válaszoljak vagy majd egy pár óra múlva vagy másnap vagy ilyesmi és aztán egy idő után elkezdem megnyitni azt amit amit előző nap bezártam és akkor folytatom az írást de de hát ez egy ilyen pár óra igazából most mostanában hogyha a forgatókönyv fázisban vagyunk az azért annyival könnyebb hogy akkor konkrétan tudod már hogy hogy mi lesz és ott is vannak meglepetések de akkor az mondjuk inkább ilyen reggel hé és nyolc közötti indításra mondjuk délig tart az írásnálam az soha nem volt olyan hogy akkor én nyolc órán keresztül írtam nagyon ritka esetleg ha valami határidő van vagy ilyesmi akkor talán képes vagyok 8 óráig írni de akkor is csak azért mert nagyon konkrétan már ott van előttem hogy mi mi mi az amit dialógusokká vagy jelenet leírássá kell alakítani és te elég könnyen alkotsz nem tehát hogy hogy legalábbis legalábbis sok sok alkotást hozol létre csak gondolok itt most például hogy a a amikor a a filmszemlet díjat megkaptátok akkor is írtál egy ilyen kis novellát a facebookra vagy volt az a a az a az a mary clire cikka amikor az utcáról írtál vagy amikor a recorderbe írtál a betétdalokról akkor is ott írtál egy ilyen novellát a a mészáros lőrinc esküvőjéről csak hogy minthogyha így így dőlne belőled a az alkotás egyáltalán nem s mármint hogy én magamról nem ezt gondolom én azt gondolom hogy nagyon-nagyon nehezen szülök meg dolgokat amikor kapok egy konkrét feladatot és nyilván ezek ilyen kisebb volóenű dolgok hogy hogy hogy valami élményt eseményt vagy egyszerűen belső indítatásból azt érzem hogy valamit meg kell osztanom még azt érzem hogy valahogy hálásabbnak kell lennem annál hogy mondjuk átvesszük a filmszemledíjat és megköszönjük a mikrofonba hogy valahogy ezt így erről beszélni kell akkor össze tudom szedni magamat egy ilyen egy másfél oldal erejéig de ezek ilyen eglukos dolgok szóval a többi ahol szerintem már igen ahol már egy szerkezeti dolog van ott elkezdek agyalni és az ez az ami nagyon hosszadalmas tehát hogy például a a magyarázat mindenrének a a szerkezetéről és az egész dramaturgiáról szerintem az írói fázisnak a nagy részében legalább a három4yedében beszéltünk és egy negyede volt az írás ezek így oszlanak meg és ahol nyilván ahol egy slukkos dolognál hogy nem igazán van szerkezet inkább egy szituáció vagy egy ötlet van persze mindenben lehet látni szerkezetet de azért ért itt nem annyira domináns akkor inkább úgy mondom de mégis most miközben beszéltél még eszem jutott egy csomó alkotásod tehát még most amikor meghalt a a hómarci akkor is így előkerült az a az a videoklip amit amit csináltatok a a a millenárison vele vagy volt ez a kisfilm ami a a margó fesztiváló olyan sok ilyen dolog van gondolom ez mindig ileg jó érzés nem hogy így így így létrehozni valamit aminek aminek ilyen konkrét ilyen megfoató eredménye van természetes esen sokkal sötétebben látom a ennek az eredményét én úgy látom hogy nagyon kevés amit csináltam és hogy így egyáltalán nem vagyok elégedett tudom hogy nem kell nagyon lovagolni a koron hogy akkor most ennyi idősen hol kéne tartani meg ilyesmi de azt hiszem nem is nem is a jelenkorom hanem hanem szerintem 30 éves korom óta pörgök ezen a dolgon hogy hogy akkor miért nem miért nem már ott tartunk és miért csak ennyi és miért kell megint várni és ez a ez a türelmetlenség ez ez nagyon szorongó egyébként is szorongó típus vagyok de így ez még jobban így beár árnyékolja ezt a ezt ezt ezt az alapállapotot miközben azért szerintem nagyon sok szóval én nekem nagyon sokszor bűntudatom van hogy nem dolgozom én egy csomószor lustának tartom magamat aztán a környezetem néha azt mondja hogy nem vagyok lusta de de közben nem tudom azt látom hogy így néha el mennek napok és és csak agyalás van és és nagyon nagyon nyomaszt az hogy hogy nem tört nincs nincs nincs leütés nincs az a négy sor ami mondjuk ma volt de hogyha nincs négy sor akkor azt érzed hogy az egész nap elment a semmivel pedig nyilván akkor is valami valami működik valamit feldolgozol és és valami valamit generál az agyad csak még még nincsen konkrétan megfogalmazva csak hát ez jól hangzik de ez engem nem nyugtat meg tehát soha soha nem nyugtat meg csak az amikor tudom hogy na most volt egy elő erőteljes előrelépés tavaly volt 10 éves a a one ez mit hozott föl benned őszintén a a 10 éves születésnapi koncert ugye élőzenés vetítés és koncert körüli szervezés az olyan szinten elvitte az energiát hogy hogy oan gyakoroltam tehát néztem a néztem a filmet itthon is és gyakoroltam a zenét meg együtt is gyakoroltuk a zenekarral de akkor amikor el eljétől végéig lement a film igazából tényleg én akkor láttam a tehát nem volt az hogy jó most leülök és megnézem a a a vant hogy milyen és akkor majd utána zenének hanem mindig ilyen összekapcsoltam a gyakorlással és amikor amikor konkrétan a a vetítés volt a a trafóban akkor állt össze hogy hogy mik vannak ebben a filmben meg úristen hogy néznek ki a barátaim mennyivel fiatalabbak amúgy valószínűleg én is sokkal fiatalabb igen hát láttam magamat szóval hogy ez az egész ez így egy ilyen nagy időutazás volt és és nyilván hatalmas nosztalgia vonat de egy-két részt leszámítva továbbra is azt gondolom hogy nagyon nagyon szórakoztató és nagyon szóval ez szerintem akkor e ezeket a mondatokat nem vállaltam volna fel de de jó filmnek tartom a van valami furcsát hogy észrevették hogy most már az áronnak a karakterét én is egy kicsit máshogy látom ezt a ezt az ilyen ilyen nehezen cselekvőkép es alkatot amivel annó mindig azzal védekeztem hogy hogy szerelmi bánata van és összetörték a szívét és ez továbbra is fenntartom de az tény hogy hogy attól még a nézőben lehet egy feszültség időnként hogy mi a francé nem történik már valami vele miért nem megy előre szerintem az is van hogy azért sok olyan ember megnézte ezt a filmet akik életükben nem láttak royan dererson filmet és és nem tudják hogy azért itt itt itt nagyon sok tehát például a royanderson az az nagyon gyakran visszatért tudom teljesen más típusú film de nagyon gyakran visszatért íráskor meg forgatáson is hogy hogy valami olyasmi a a hangulata annak amit néha keresünk és az hogy már 10 év eltelt ahhoz mi a viszonyolásod tehát hogy ilyen többnek tűnt vagy vagy kevesebbnek néha többnek néha kevesebbnek néha ez úgy van mondom most megint visszatérek ez a ez a nyavalygáshoz de ezt nem hiszem hogy bárkit érdekel de hogy hogy a 10 év az ilyen ilyen félelmetesen hangzik de köz ha azt nézem hogy 10 év alatt mennyi minden történt akkor talán okénak hogyha azt nézem hogy csak három film készült akkor nem okénak tehát hogy valahogy azt gondoltam hogy egyre könnyebb lesz filmet csinálni ami oké nem feltétlenül előkészületi időt és a és a forgatási időt meg a vágási időnek a lerövidítését jelenti de hogy valahogy ez egy ilyen felgyorsuló dolog lesz és mindegyik eddigi film azért leszámítva magyarázatot ami ami a legkönnyebben elkészített film volt valahogyan nagyon nehezen jött össze minden valahogyan mindig volt minden minden két film között volt egy egy vagy egy elkaszált vagy egy vagy egy olyan projekt amiben sok időt fecöltünk és aztán nem lhett belőle semmi sorozat film két filmötlet sőt három azt érzem hogy hogy jó lett volna azt az időt is valami olyanra fordítani amiből lesz is valami milyen sorozat volt nekünk a volt nekünk a jakab julival egy egy sorozatunk egy sorozatötletünk lehet hogy egyszer még lesz belőle valami írtunk assiszem 10 részt aztán aztán úgy úgy jött hogy ezek ilyen nagyon pici dolgok meg úgy úgy nem nem kapta senki fel a fejét amikor próbáltunk mármint nyilván természetesen nem én hanem a juli próbált próbálta elvinni ide-oda és és valahogy nem volt olyan érdeklődés de hát simán lehet hogy nem volt szóval nem a nem a könyvvel volt baj vagy ilyesmi mer nem szimplán a koncepció szerintem sorozatnál koncepció az ami legmeghatározóbb az egészbe ez melyik sorozathoz hasúí a legjobban talán hát ez az hogy nem nagyon van ilyen sorozat és ezektől ugye általában a kereskedelmi tévék félnek mert ugye ha hogy a francba lehet lemérni de azt mondanám hogy rövid rövid szetcsek a szexutáni beszélgetések lovasi andrásnak volt egy ilyen ötlete 2006-ban most ez így be bevillant hogy a műpában intervjúzon vele és előadja a szexutáni beszélgetést bár aem az az inkább film igen h ez vicces hát itt az volt az alap koncepció hogy hogy különböző párok néha néha nem is párok hanem egymás mellett fekvő idegenek akik szexeltek beszélgetnek gyakorlatilag nyilván ezek néha vitatkoznak tehát néha nem az van hogy mind a kettő elszíve cikit és három mondatot mondanak aztán ennyi ennél azért mondjuk eggyel mélyebb de különböző szituk különböző társadalmi rétegek de nem azt mondanám hogy egy ilyen nagy izé tabló lett volna de a a koncepció az volt hogy hogy amikor két ember ugye gyakorlatilag a testi szabadságat választja hogy megosztja egymással a a testét és a testnedveiket fúj de undoríton hangzik ez a testned e gyűlöm ezt a szót eem nem tudom miért használtam szóval hogy egy ilyen után sokkal felszabadultabban szólalnak meg egymással akkor is hogyha alig ismerik egymást és akkor is esetleg hogyha nagyon is jól ismerik egymást de valahogyan ilyenkor előjöhetnek olyan dolgok amik amik más kontextusban vagy helyzetben nem ez de három- négy hónapot dolgoztunk ezen körülbelül de lehet hogy volt ez fél év is ez mikor volt azem a rossz versek után ja igen rossz versek után úgy képzelem hogy hogy itt az lehetett a problémája ezzel a kül különböző tévéknek hogy hogy nem ugyanazok a szereplők vannak benne nem tehát hogy mindig új embereket kell megismerni és azér a tév sorozatlnak az az egy ilyen sajátossága hogy leszerződtetnek színészeket és akkor ők vannak mindegyik részben h lehet őszintén a sintudom az elmúlt másfél évben kezdtem el úgyisten igazán sorozatokat nézni néztem korábban is sorozatokat de húgy nagyon r ez az a nagyon nagyon futott sorozat de így is egy csomó mindent nem láttam amilyen alapvetés mostanában sokkal több időt töltöttem ilyen sorozatnézegetésekkel valahogy így a fesztivál meg ez az egész időszak amikor így nem nagyon volt tehát hogy nem tudtam koncentrálni így a következő filmre akkor így valahogy így azt hiszem hogy így így a a a sorozat az egy ilyen jó barát tud lenni ugye mindig visszatér mindig ugyanott van mindig megtalálod és akkor így tehát mint egy ilyen izé nem tudom egy ilyen párkapcsolat egy időre kicsit mintha át átestél vanna a ló túloldaláról mert láttam tegnap a a letterboxdan hogy megnézed ezt a robir netflix sorozatot is amit tényleg szerintem így senki nem vállalkozott rá meg ennél sokkal mert sőt a a most nem fog eszembe jutni a rendező neve valamennyi sorozatát megnéztem ennek a horror rendezőnek aki a jaj szerintem mike flenagan igen mike flenagan valamennyi van szerintem szerintem az összes összes ilyen mike flenaganes sorozatot megnéztem nagyon érdekesnek találom szerintem egészen különleges de nem de nem tartom jónak tehát hogy úgy úgy tehát hogy nem láttam még nagyon ilyet hogy a horror és a gyakorlatilag a a monológ assiszem azt ezt írtam a leather boxba egyébként hogy monológ horror mertogy hogy tényleg a a a részeknek a 70% az monológokból áll és van ugye nyolc-kilenc színész akikkel mindig dolgozik egyik a felesége és akkor gondolom a baráti kör vagy valahogy ezt így kialakult egy ilyen társulat körülött és ezek mindig szét monologizálják magukat aztán vagyjön a izé vámpír vagy az ördög vagy a szellemek valami történik de hogy az nagyon kis része szóval nem egy ilyen tehát nem nem igazán a 70-es évek horrorjára épül vagy 80-as szóval tök érdekes volt igazából szerintem gondolkoztam is hogy izé diákoknak kolozsváron majd lehet hogy izé ebből így ilyen ilyen mert a monológ az egy ilyen fontos dolog monológ írás dialógírás és akkor valahogyan ebből így lehetne valamit még a vanra visszatérve egy pillanatra hogy hogy a azon gondolkoztál hogy hogy vajon így 10 évvel később mi lehet ezzel a áron nevű figurával ez eszedbe szokott jutni hogy hogy mert azt múy azzal foglalkozol hogy hogy mi van a a a karaktereiddel mielőtt elkezdődik a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Cahiers du Cinéma

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „"Nem azt éreztem, hogy most csesszük el a műalkotást" - Reisz Gábor (Magyarázat mindenre)”

Miről szól ez az epizód: „"Nem azt éreztem, hogy most csesszük el a műalkotást" - Reisz Gábor (Magyarázat mindenre)”?

Reisz Gábor filmrendezővel beszélget Varga Ferenc a Filmklub podcastban. A rendező a "Magyarázat mindenre" című filmje nemzetközi, 25 perccel rövidebb verziójáról, a Filmszemle fődíjáról és a Cahiers du Cinéma kritikájáról mesél. Szó esik a Reisz Gábor-univerzumról, a VAN, a… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 03. 14..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „"Nem azt éreztem, hogy most csesszük el a műalkotást" - Reisz Gábor (Magyarázat mindenre)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Gábor Reisz, Varga Ferenc.

Milyen témákat érint ez az epizód: „"Nem azt éreztem, hogy most csesszük el a műalkotást" - Reisz Gábor (Magyarázat mindenre)”?

Fő témái: magyarázat mindenre, filmrendezés, filmszemle, van film.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „"Nem azt éreztem, hogy most csesszük el a műalkotást" - Reisz Gábor (Magyarázat mindenre)”?

Megjelenés: 2025. 03. 14.. Hossz: 1 óra 21 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/nem-azt-ereztem-hogy-most-csesszuk-el-a-mualkotast-reisz-gabor-magyarazat-minden

Több epizód a Filmklub podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból