Filmklub podcast

"Valakinek kell lennie, mert magyarként senki Amerikában" - Varró Attila és Barkóczi Janka a BKFM-ről

· PT1H18M19S

Összefoglaló

A Filmklub podcast vendégei Varró Attila, a Filmvilág szerzője és Barkóczi Janka, a Budapesti Klasszikus Film Maraton programkoordinátora. A műsorban az idei filmkínálatot veszik sorra, és több mint két tucat alkotást ajánlanak a szeptember 16. és 21. között zajló rendezvényről.…

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2025. 09. 12.
Hossz
1 óra 18 perc
Szereplők, említett nevek
Barkóczi Janka
Témák
filmfesztivál, filmes ajánló
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Cold open 00:55 - Bevezető 02:23 - Írta: Joe Eszterhas 35:24 - Furcsa láng - Magyar noir 45:44 - Gaumont 130 55:33 - Ját
  2. — Lumiere! - A kaland folytatódik 59:41 - Makk Károly 100 1:00:46 - Festő a vásznon - Vértes Marcell 130 1:03:17 - Sztárve
  3. — Nyitott archívumok 1:11:41 - Cindokk Megtalált történetek 1:14:06 - Noir városok 1:15:37 - Gyilkos dallam 1:17:54 - Bónu

Ebben az epizódban

Ha odamenne hozzád egy földönkívüli és megkérdezné, hogy miért jobb moziba nézni filmeket, mint otthon, akkor mit mondanál neki? >> Hát a földön kívüli akkor valószínűleg egy űrhajóval jött, tehát akkor nagyon egyszerű lenne az analógia. azt mondanám neki, hogy elvégre ő otthon a saját bolygójáról is nézhette volna egy teleszkópon keresztül a földet, de ő mégis fogta magát, és idejött egy űrhajóval, és most kinéz egy rohadt nagy ablakon, és a rohadt nagy ablakon keresztül rögtön ott van a táj, a föld, a vezuv, az Atlanti óceán, tudom is én micsoda.

Szerintem világosraván számára az, hogy mit jelent az, hogyha valaki egy monitoron néz egy filmet, és mi az, amikor belép egy térbe, egy kvázi szakrális térbe, és ott valamilyen módon találkozik azzal a helyszínel, azzal a világgal direkt módon, ami amibe beviszi a film őt. [Zene] [Zene] >> Szervusztok kedves hallgatók!

Ez a Filmkup podcast soron következő adása, ami a budapesti klasszikus filmmaraton támogatásával jött létre.

Ma a budapesti klasszikus filmmaratonról fogunk beszélgetni, ami szeptember 16a és 21e között zajlik Budapesten, nyolc helyszínen, és ez már egy hagyomány a magyar filmőrültek körében, hogy szeptember hetét Miskolcon töltjük, ahol megnézzük a jó új filmeket, utána pedig Budapesten a klasszikus filmmaraton megnézzük a jó régi filmeket.

Már van 14 vetítésre jegyem, és ebben a mai adásban szigorúan arra fogunk rámenni, hogy ajánljunk filmeket a fesztiválról.

Olyan filmeket, amit úgy gondolunk, hogy érdemes megnézni.

Ebben segítségemre lesz Var Attila a filmvilágszerzője és Barkóci Janka a fesztiválnak a programkoordinátora. még előjáróban annyi, hogy nem fogjuk minden egyes filmnél elmondani, hogy mikor és hol vetítik a fesztiválon.

Ezeket az infókat megtaláljátok a budapesti klasszikus filmmaraton honlapján.

Ott meg lehet venni a jegyeket is a vetítésekre.

Érdemes minél hamarabb megvenni a jegyeket, mert itt azért nagyon sokat eltház.

Most először Varró Attilával fogok beszélgetni a fesztivál egyik szekciójáról, aminek az az elnevezése, hogy írta Joe Eszterház.

És itt hat olyan filmet fognak vetíteni, aminek a folatókönyvét a neves, magyar származású hollywoodi folatókönyvíró Joe Eszterház írta. rögtön az első két filmjét, az 1978-as Ököl címűt, illetve a 83-as Flash DC-t.

Aztán a 85-ös Kicsorbultört, majd a legnagyobb sikerét a 92-es elemi ösztönt, utána a legnagyobb bukását a 95-ös Sógőszt, és végül az önéletrajzi ihletésű 1997-es hazudózni Amerikában című filmet Attila.

Ö szerinted miért pont ezt a hatot választották? >> Szerintem itt két különböző szempont működött, bár nem tudom, hogy pontosan mi alapján válogattak.

Az egyik az, hogy olyan filmeket tettek be, amik valamilyen módon kötődnek az Eszterhusnak a magyar gyökereihez.

Tehát a hazudni Amerikában például ugye az ököl az az ilyen, tehát ami inkább ezeket a filmdrámákat, amiknek van egy ilyen típusú migrációs vonása, a másik pedig ugye azokat a azokat a nagy slágerfilmeket, amikkel ő igazából nagyon-nagyot tudott bizonyítani úgymond, mertogy egy ugye ő egy olyan korszakba futott be, amikor amikor a Hvudi forgatókönymbírók még nem jelentetek igazából különösebben kategóriát, tehát nem nagyon számoltak velük piacilag, üzetileg.

Nyilvánvalóan ugyanúgy megvolt a saját Oszká díjuk, meg ugyanúgy megvolt maguk a szakmai elismerése, de hogy igazából sem szerzőként nem tekintették őket olyan jelentősnek, mint mondjuk egy rendezett, vagy akár egy sztárt, akire ráépül egy film, sem pedig ugye anyagilag, tehát szakmai, tehát elismerés szempontjából anyagi elismerés szempontjában nem igazán voltak jelentősek.

És a az Eszterháznak egy nagyon nagy érdeme az, hogy ezt a ezt a hát nevezzük most ilyen jobb ilyen üvegplafonnak, ezt az üvegplafont át tudta törni, ami az írókra ránehezedett, és tényleg egyfajta ilyen ilyen élharcosa volt annak, hogy hogy igenis a közönség jegyezze meg egy filmnél az írónevét, és ez is nagyon fontos lehet, akár hogyha arról van szó, hogy mondjuk milyen minőségű anyagot nézünk, tehát hogy hogy van összerakva egy történet, hogy van elmesélve, hogy abban az írónak alapvető szerepe van, fontosabb szerepe van, mint a rendezőnek például, akár pedig ami ugye Ez szintén fontos dolog, hogy egy író ugyanúgy képes a saját gondolatait, a saját világnézetét, a saját érzelmeit a filmeken keresztül kommunikálni a közönség felé, mint ahogy ezt egy rendező teszi.

Tehát senki nem döbben meg azon, amikor azt mondja az ember, hogy TS Toyol az a szerzője a saját műveinek.

De milyen kevesen tudjuk azt mondani egy nagy klasszikus filmre például, hogy hogy ki a forgatókönyv bírója, vajon ki volt az a szerző, aki emögött volt?

Nyilvánvalóan ezt a szemületmódot a mód a 80-as években változik meg Hollywoodban, és ebben az Eszterháznak kulcsszerepe volt.

A hollywoodiókönyvírók azok a a azok kezdettől fogva a 20-as 30-as évektől, a hangosfilm első pillanataitól kezdve nagyon erős, nagyon markáns, domináns szerzői hangot képviseltek.

Tehát a Benhecht neve mondjuk, de számtalan olyan olyan klasszikus nagy filmben, különböző nagy rendezők klasszikus nagy filmje a fotókönyvírója, amiket összekötnek olyan motívumok, amik a Benctre jellemzőek például, miközben az egyiket a Howard Hawks rendezte, a másikat a Hitch rendezte, a harmadikat a Ford rendezte satöbbi.

Tehát, hogy ez mindig is volt a különbség, amit amit a az Eszterhás vagy hát lehet, hogy nem pont legelőször ő, de mindenesetre ő volt az, aki ezt a nagy közönség számára először világosította.

Tehát, hogy amit az Esterhouse behoz ebbe a képbe, az az, hogy erre egy brendet lehet építeni, hogy az jelent valamit, hogy írta Ester House, mert hogy bármennyire is zseniális fortókönyvírók voltak előtte, nála 1erszer jobb fortókönyvírók, mondjuk klasszikus Hollywoodban például, azoknak a neve az soha nem lett brend.

Az ami a az Eszá idején zajlik, ugye az az új hollywoodi nagy forradalomnak az utó az utórezgései.

Ugye az új Hollywoodnak a filmforgatókönyv írás szempontjából megint csak egy nagyon fontos szerepe van, hiszen ugye a az a a 60-as évek végétől ugye ez az új fajta hollywoodi, ez a ez a ez a ez a hollywoodi újhullámos nemzedék, rendező nemzedék, ha nem is feltétlenül ismerte el, de fölismerte az írók jelentőségét.

És akkor kialakult egy olyasfjta írói elit az új Hollywoodnálban is, mint ami a klasszikus Hollywoodban.

És ez az és és ez az írói elit, ez már gyakorlatilag képes volt egyfajta olyanfajta önérdek érvényesítésére, amire még az elődejik a klasszikus aranykorban nem.

Tehát a Pedy Cajevskinek a neve például már ismert volt akkor a közönség előtt, ugye aki a hálóztót írta például vagy az a megzott állapotokat, vagy a vagy a William Goldmannak a neve, akkor már úgy ismert volt, ugye, aki a maratonetre halárát írta, vagy a BKE Sendens kölyköt írta, és ezek ezeket a rendezők is már úgy kezelték, mint velük egyenrangú alkotókat.

Ugye a nagyon híres sztori, ugye a a kínai negyednek a sztorija, hogy az gyakorlatilag maga maga Polanski is úgy úgy úgy nyilatkozik elő, hogy ez legalább annyira a a Robert Áninak az írónak a a saját filmé, mint amennyire az ő filmje, sőt hát az én szerint jobban is, mint a Polanski filmje.

Ugyanakkor ha gondoljunk bele abba, hogy ezek a ezek az általam most fölsorolt élvonalbeli új hollywoodi fordítókönyvírók is pár száz dollárokat kaptak egy filmért például.

És amikor amikor jön a jön a a az Eser és egy egészen közepes fortókönyvvel egyszer csak 1 millió fölötti összegről ír alá, ott valami elképesztően nagy dolog történt.

Tehát hogy ott hirtelen az volt egy elképesztő nagy pofon annak az egészének, hogy akár a szakmám felől, hogy Jézusom, hát igen, tehát hogy ez ezt el kell ismerni, mert mert ő ír valamit és abból lesz valami, ami esetleg rohadt nagy siker lesz, és ezt honorálnunk kell.

Másrészt meg a közönség számára, mert úgy fölkapták a fejüket, hogy hogy egy író, egy író kap egy tehát az eg kis könyöklős fck, aki ő asztalnál és egy írógépet ver, mint ugye a Barton thinkben, így képzeltjük el.

Nem, hanem ez egy ilyen nagyvilági bohém filmsztárokkal meg rockzenészekkel kokettáló ilyen botrányhős, aki ilyen millseket lobogtat, meg így éli az életét, meg nem tudom, egy ilyen ilyen easy rider csávó.

Na, ezt az image hozta be, tehát ezt köszönhetjük tulajdonképpen, vagy köszönheti a a hollywoodi filmszakma, mondjuk a mondjuk az Eszterház személyének meg a tevékenységének.

Pont egy ilyen retrospektíven nagyon alkalmas, mondjuk egy ilyen hatfilmes válogatás, ha az ember mondjuk veszi a fáradtságot még akkor is, ha negyeden, egy-két filmet már látott korábban, és azt mondja, hogy rendben van, én most ezeket végignézem konzekvensen, tehát ugye az első filmje ott van az ökölm, vagy szinte az utolsó ott van a Hazud Amerikában. végignézem ezt az ívet, akkor a végén úgy fog kijönni, hogy hogy egy elképesztően különböző filmeket láttam, de mégis ezek mögött ott van ugyanaz az ember, pedig más a rendező, mások a sztárok, más a műfaj, más a korszak.

Ez szerintem egy egy olyan olyan olyan érdem Hollywoodban, amit ami ami kifejezetten megsövegelendőt. >> És azt nézzük, hogy ami az ő forratókönyveiben van, tehát mi neki a különlegessége? az a közönséget talán viszonylag kevésbé érdekli, hogy hogy a hogy az ő személyes világnézete, a a a gondolatai, a a fájdalmai, a nyomorra, az hogyan kerül bele a filmbe.

De hogyha már ugye a konkrét filmekről besz is szót ejtünk, amik lesznek, ugye azért a a hazudni Amerikában vagy az ököl, ugye, ami mind a kettő gyakorlatilag magyar emigráns főhőst mozgat különböző korban ugye egy szakszervezeti vezetőnél, illetve ugye egy ilyen kamaszfiúnál, aki egy ilyen ilyen rádióműsorban próbál érvény érvényesülni ilyen DJ-ként. hogy hogy ezek magyar emigránsi fiúk és azok a azok a azok a konkrét élmények, amik a a amik amik ebben a filmben, főleg a hazudéni Amerikában, ami tényleg nagyon életrez, ahogy te is mondtad, megfogalmazódnak, azok nyilvánvalóan az Eszteráznak a saját személyes problémái, az apával való viszony, ami abban a filmben hazudni Amerikában is előtt teljesen középpontban van, de ugyanúgy ott van a Zobozban.

Tehát, hogy vannak olyan olyan traumák, vagy olyan olyan problémák, olyan olyan fájó pontok, amiket ő ő kényszeresen újra meg újra kiír magából a különböző filmében.

Pontosan ugyanúgy, ahogy a ahogy a Bergman kirendezi magából a saját párkapcsolati problémáit, vagy a Felini kirendezi magából a saját elképzeléseit, mondjuk mit tudom én, a nemiségről, vagy nem tudom, a filmkészítésről.

Tehát ő ő ezt ugyanúgy megcsinálja.

Ez talán kevésbéli a közönséget.

A másik része ennek a kérdésnek az az, hogy vajon ő szakmailag, minőségileg mit tett bele? a az anyagaiba, amitől amitől ezek ezek érdekesek lettek, és hát ami nyilvánvalóan megmagyarázza az egy milliós meg a annál a fölötti összeget, hiszen valamilyen módon a szakma úgy tűnik, honorálta ezt az egész dolgot.

Én erre azt mondanám, hogy ami számomra a a az Eszterháznak és hangsúlyozom, ez a 80-as években történt, tehát ez ma már nem annyira érdekes, de a 80-as évben ez nagyon fontos volt.

Ez az volt, hogy hogy nagyon erőteljesen igyekezett arrafelé, hogy olyan jellegű a közönség számára könnyen befogadható akár megengedem hatásvadász módon fogalmazzon meg társadalmi problémákat, olyan dolgokat, amik amiket amiket ő igazságtalannak érez, mondjuk egy jogrendszerben például, vagy mondjuk egy mondjuk egy mit tudom én, egy egy genderpolitikában például.

És ezeknek ezek ezeket ő képes volt áttranszformálni ilyen szinte már ilyen exploitation filmeket idéző nagyon erőteljesen hatásadás dramaturgiákra például.

És ebből a szempontból ugye hát a leghíresebb ugye ilyen íróprukciója az elemi ösztön az ugye egy teli találat, hiszen egy a azon túl, hogy ott nyilván a ferhővel is rengeteget hozzátett a film, ezek nagyon izgalmas dolgokat tett bele, de hogy alapvetően a a az elemi ösztönök az az a történet szintjén egy egy elképesztően erőteljesen jellegzetes Eszterhá sztori azzal a azzal, ahogy például pároslábal föl fölrúgja ezeket ezt a ezt a gendet ugye, hogy van egy van egy férfi nyomozó, egy ilyen tökös csávó, a Michael Douglas és van ugye a az érzékeny mű művész írónő, aki meg ugyanakkor egy izé egy ilyen jégcsákányos zsilkos is lehet, meg tényleg ilyen izé leszbikus, nem tudom náztáncot járt a diszkóban, meg nem tudom.

Tehát, hogy egy ilyen izé és ott ott ugye nagyon érdekes, hogy végig az a az a a a egy olyan párkapcsolati sztorit nézünk en ezalatt a sorozatgyilkos kréminek a felszíne alatt, ami arról szól, hogy jó, de most itt ki a ki a főnök ebben a kapcsolatban?

Hogy íródik felül az, amit a 80-as évekig még evidensnek vettünk, hogy azért egy ilyen típusú műfaji filmben, akármi is történik, azért a nő az az vagy vagy ugye egy gonosz fanfatal, vagy egy ilyen védelemre szoruló, nem tudom, ilyen izé, ilyen ártatlan, nem tudom ki, de hogy olyan nincs, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy kics nem tudjuk, hogy mi mi a mi a mi a mi a viszonya a férfivel, hogy most ő használja ki a férfit, a férfi használja ki őt, mi történik ebben.

És ez ez a ez a ez a nagyon-nagyon hát ilyen ilyen ilyen szubverzív játék, ez nem ér véget a film végén.

És ez egészben a legzseniálisabb, hogy hogy mindenki úgy áll föl a az elemi öszön után, hogy na jó, de akkor most mi van?

Tehát, hogy akkor most ki a főnök?

Tehát akkor most most van egy happy endünk, van egy befejezésünk, stabilizálódott a helyzet, vagy nem?

Tehát ezt a fajta felforgató, provokatív hangnemet, ezt nagyon jól tudta használni arra, hogy hogy közben fontos kérdésekről beszéljen.

És és erre a a nekem a leg legszebb példát, ez pont egy olyan film jelenti, amit nem nagyon szoktak ilyen módon elemezni.

Ugye az elmi öszton azért az egy az egy nagyon népszerű film.

Tehát azért a azért az egyetemi kurzusokon ott szokott lenni, akárhogy is nézzük, de például a Flash Dance nem.

És számomra mondjuk a Flash Dance egy legalább ennyire ennyire szubverzív, ennyire felforgató film a maga módján.

Megint csak ott van ott van benne ez a ez a ez ez a ez a különös ez a különös játék…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „"Valakinek kell lennie, mert magyarként senki Amerikában" - Varró Attila és Barkóczi Janka a BKFM-ről”

Miről szól ez az epizód: „"Valakinek kell lennie, mert magyarként senki Amerikában" - Varró Attila és Barkóczi Janka a BKFM-ről”?

A Filmklub podcast vendégei Varró Attila, a Filmvilág szerzője és Barkóczi Janka, a Budapesti Klasszikus Film Maraton programkoordinátora. A műsorban az idei filmkínálatot veszik sorra, és több mint két tucat alkotást ajánlanak a szeptember 16. és 21. között zajló rendezvényről.… Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 09. 12..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „"Valakinek kell lennie, mert magyarként senki Amerikában" - Varró Attila és Barkóczi Janka a BKFM-ről”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Barkóczi Janka.

Milyen témákat érint ez az epizód: „"Valakinek kell lennie, mert magyarként senki Amerikában" - Varró Attila és Barkóczi Janka a BKFM-ről”?

Fő témái: filmfesztivál, filmes ajánló.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „"Valakinek kell lennie, mert magyarként senki Amerikában" - Varró Attila és Barkóczi Janka a BKFM-ről”?

Megjelenés: 2025. 09. 12.. Hossz: 1 óra 18 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/valakinek-kell-lennie-mert-magyarkent-senki-amerikaban-varro-attila-es-barkoczi

Több epizód a Filmklub podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból