Igaz történetek

#121 Megvalósult álmok – Csuja Imre

· PT13M24S

Összefoglaló

Csuja Imre színész mesél gyerekkori álmai, és élete első filmszerepének megvalósulásáról.

Röviden

Műsor
Igaz történetek
Megjelenés
2025. 07. 12.
Hossz
13 perc
Szereplők, említett nevek
Csuja Imre
Témák
álmok, filmszerep
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

♬ ♬ Ez itt az Igaz Történetek podcast.

Én Heller Gábor vagyok. ♬ ♬ Ha volt már szerencséd színészek társaságában eltölteni hosszabb időt, nagy valószínűséggel a szakmai pletykák mellett vagy után előkerültek történetek a pályakezdésről is, amikre gyakran szívesen emlékeznek még akkor is, ha azok nem éppen pozitív élményekről szóltak.

Ilyen volt például Kamarás Iván története a 12. epizódban vagy Vajdai Vilmosé a 18.-ban.

A mai történetben Csuja Imre emlékszik vissza élete első filmszerepére, amire már nagyon vágyott, és ami egy másik ajándékot is hozott neki: beteljesült gyerekkori álma, amit sok kisfiú dédelget.

Lehetősége volt egy buszt vezetni. 4-5 éves koromban kezdtem verseket tanulni és mondani.

Kisgyerekkoromban, kamaszkoromban nagyon sokat jártam moziba.

Két forint 50 fillér volt egy matiné, és én nagyon szerettem volna moziszinész lenni.

És úgy mentem haza a film után, jó messze laktunk, mint a főhős.

Felvettek, hat év videék, Arany János Színház, az '94-ben megszűnt, és onnantól kezdve engem elkapott a szinkron.

Akkoriban nagyon sokat szinkronizáltam a Filmgyárban, és mentem ebédelni az egyik alkalommal, és szembe jött a Moli, akit régebbről ismertem, és mondta, hogy Menjen már be a Janisch Attilához castingra, mert nem tudja eldönteni, hogy kinek adja azt a buszsofőr szerepet.

Meg is örültem, mert hát a Főiskolán mi már találkoztunk, legalábbis az utcán, téren, bulikon a Janisch Attilával, tudtam, hogy kiről van szó.

Nagyon megörültem, hát én nagyon szerettem volna filmben szerepelni, és mondták, hogy ez egy nagy epizód, hogy csináljam meg.

Megcsináltam a castingot, mondták, hogy majd értesítenek.

Még ki se értem a Filmgyár kapuján, amikor visszahívtak, hogy holnap is menjek el, meg kéne ismételni.

Na és akkor nagyon vacillált az Attila.

Senki nem volt jó neki, az az igazság.

De úgy volt vele, hogy most már egye meg a fene, most már úgy lesz, ahogy lesz, akkor legyen a Csuja, bánom is én.

Ilyenkor van az, amikor azt mondja a színész, hogy olyan, mint hogyha rám írta volna ezt a szerepet.

Pofán vágott a szerep, én úgy éreztem.

És hát amiket ő mondott, meg ahogy én olvastam a szerepet, az nagyon-nagyon klappoltunk.

De ő még akkor sem hitt benne.

Eljött a felvétel, és mondta a fodrásznak, hogy igazítsa meg a hajamat.

Megigazította, befésült szépen.

Azt mondja az Attila, ez hülyeség.

Hát ez egy sprőd, prosztó baromállat.

Azt mondja, belenyírhatok a hajadba?

Belenyírt a hajamba, olyan lettem, mint egy kakukkfióka.

A póló jó volt rám, amit adtak ízlésben meg gondolatvilágban, de a nadrág nem.

Mondom, figyelj Attila, itt lakom nem messze, hozok én egy farmert. egy ilyen fekete kopott farmert meg hozzávaló cipőt.

Hoztam, azt mondja, Na, ez az, erre gondoltam.

Amíg ő nyírta a hajamat, a Medvigy Gabi vette a jelenetet Törőcsik Marival, aki nekem partnerem lettem, illetve én lettem az ő partnere, hogy szerényebben fogalmazzak.

Na, és akkor jött az első próba.

Én beültem a buszba, hát ilyen ösztönösen fölvettem valami sofőr pózt, és kiszóltam a Marinak, hogy „Jöjjön már, magára várunk!" A Janisch dobott egy hátast, szó szerint, és azt mondta később, hogy ott röhögőgörcsöt kapott, mert rájött, hogy megtalálta a legjobb színészt, vagy a legmegfelelőbb színészt erre a szerepre, és rettenetesen boldog volt.

És a Mari odament hozzá, hogy „Atilla, ki ez?" Azt mondta, "Mari, nem tudom, valami szinkronos." Mire azt mondta a Mari, hogy „ez kurva jó!” De én erről semmit nem tudtam, csináltuk a filmet.

Ez a buszsofőr szerepe volt, és én 20 perc alatt, félóra alatt megtanultam vezetni ezt a hatalmas buszt, 55-ös farmotoros Ikaruszt.

Nekem gyerekkori álmom volt Hajdúnánáson, hogy én egyszer egyszer egy ilyet vezethessek valahol.

Megtanultam, és ment is szépen.

Volt sok-sok jelenet, hosszútávú, rövidtávú, haladás a busszal, statisztákkal, Marival, főleg Marival.

Volt egy jelenet, amikor hátrafele kellett beszélnem a Marihoz, a totálban is meg aztán vették a közelimet, és közben én vakon vezettem a buszt.

A Moli ott ült lent, és mondta, hogy picit jobbra, picit balra.

És így megtettünk nagyon hosszú utat, és a Mari, csodálatos színésznő, ehhez nem fér kétség, de hogy csodálatos ember és csodálatos kolléga, mert bekucorodott oda a statívok, lámpák erdeje közé, ilyen féltérdre, és onnan válaszolt mondta nekem a szövegét.

Tehát olyan csodálatos tekintete volt, és olyan beszédes, és olyan segítőkész volt, hogy nem lehetett elrontani.

Meg éreztem is ezt a szerepet, hogy ez nekem van írva.

Az Attila meg egy hisztérikus, euforikus állapotban rendezte ezt a filmet, és mondta is a Moli, hogy ne hagyjam magamra hatni az ő izgágaságát.

Tényleg olyan volt, mint egy izgága Jézus.

És mondtam, hogy dehogy hagyom, én nagyon biztos vagyok abban, amit ő mondott, meg amit én olvastam, és gyönyörű és fantasztikusan dolgoztunk együtt az Attilával.

Félévig voltak az utómunkálatok.

Filmbemutató, a feleségem mellett ült egy házaspár, és a férfi odaszólt ez után a jelenet után, a férfi odaszólt a feleségének, hogy „ez nem színész, ez buszsofőr.

Színész ilyet nem tud.” Kiderült, hogy ő is buszsofőr volt, tehát pontosan tudta, hogy ez milyen nehéz trükk.

Ez is egy elismerés volt, egy visszajelzés, hogy jól csináltuk, amit csináltunk.

Élte a film a saját életét, és ha jól tudom, meghívták Karlovy Varyba, ahol a Mari kapott is egy díjat erre az alakítására, és a Janisch évekkel később elmondta nekem, hogy ott az egyik zsűritag gratulált nekik, és azt mondta, hogy azért az a pasi se kutya.

És ez én voltam, ez a buszsofőr.

Úgyhogy az első nagy epizódszerepem ez volt egy magyar filmben.

Ezzel a filmmel végülis két gyerekkori álmom valósult meg: Egy, hogy vezethettem ezt a hatalmas buszt, a másik pedig, hogy megkaptam életem első nagy epizód filmszerepét.

Színpad nélkül se voltam, soha, mert ahogy megszűnt az Arany János Színház '94-ben, a filmmel egyidőben hívott a Máté Gábor a Katonába, lekettőzött a Hollós Fricivel,.

Az egyikből húsz év lett, ez volt a Portugál, és onnantól kezdve jöttek a filmszerepek, felkérések.

Jött a Török Feriék osztálya, a híres osztály, mindenki nagyjátékfilmmel diplomázott.

Szinte mindenkinek a filmjében játszottam, Miklauzics Bencétől, Török Ferinél két filmjében is játszottam, a Moszkva térben és a Szezonban.

És aztán bedurrant az Üvegtigris 1, a Nincsen nekem vágyam semmi Mundruczó Kornéllal, ami megint egy fontos szerep volt az életemben.

Aztán rárakódott erre, mint hab a tortára, a Bala, a Valami Amerika 2 aztán a 3.

Nagyon sok film, állítólag száz filmben játszottam.

Nyilván ez a böfögéstől a főszerepig minden benne van.

És kaptam még egy nagyon fontos dolgot ettől a első nagyjátékfilm szereptől.

Ez maga a találkozás Törőcsik Marival.

Ami azért volt fantasztikus, mert elvileg meg kellett volna ijednem, szeppennem, be is görcsölhettem volna.

Amellett, hogy én tisztelem a nagy elődöket, nem szoktam úgymond megrémülni, hanem... hát akkor nekem a feladatommal kell foglalkozni, jól kell végszót adni, jól kell ránézni, satöbbi, satöbbi.

Egy pillanatig nem görcsöltetett be engem ez a helyzet, hanem inspiráló volt, ahogy a Mari egyáltalán hozzáállt ezekhez a jelenetekhez, hozzáállt az én partnerségemhez.

Egészen felemelő volt, és görcs nélkül, gördülékenyen, puhán ment az egész forgatás, miközben Attila szórta a hajtűket, hisztizett, ordítozott, dehát mondom ő ebben az euforikus állapotban rendezte ezt a filmet.

A Törőcsik Mari, meg én csináltuk a dolgunkat, eljátszottuk a szerepünket.

És ez a találkozás Törőcsik Marival azért is fontos még, mert megtanultam hogy csak így szabad viselkedni a partnerekkel.

Ugye itt én voltam a fiatalabb meg pályakezdő, és amikor olyan helyzetbe kerültem, hogy körülöttem föltüntek tehetséges fiatalok, akkor én ugyanúgy, ahogy a Maritól láttam, ugyanazzal az alázattal segítettem az ő munkájukat.

Mert a közeliknél nagyon számít, hogy tekintetet kap a kolléga, vagy csak egy vascsövet rajta egy jelet, hogy odanézzen.

Hadd dicsekedjek egy kicsit a nemzetközi karrieremmel, most ezt nagyon idézőjelben, és nagyon röhögök rajta, de hát azért partnere voltam a Donald Sutherlandnek a Citizen X című filmben, egy orosz nyomozót játszottam.

Nagyon érdekes volt, mert beállítottak minket a próbára, és a rendező mondott valamit a tolmács fordította, és azt vettem észre, hogy rám nézett a Donald Sutherland, és lemutatott egy pontra, hogy ott álljak meg tőle x távolságra.

És akkor nekem leesett, hogy ez az ember komponál is.

Tehát pontosan tudta, hogy nekem hova kell állnom ahhoz, hogy az a kép az olyan legyen, ő volt ugye főszereplő, és pontosan tudta, hogy nekem hova kell állni ahhoz, hogy az a kép olyan legyen.

Vagy például Brad Pitt-tel forgattam a Kémjátszma című filmben.

Odahozták, bemutatkoztunk, nagyon szimpatikus, végtelenül szimpatikus ember a Brad Pitt. ♬ ♬ Ami nagyon fontos az ilyen közös munkákban az az, hogy amikor belépünk a díszletbe, a kamera elé, akkor ott már kocsmáros vagyok, buszsofőr vagyok, Csokibácsí vagyok, statiszta vagyok, vagy sorolhatnám.

A kamerák előtt már csak egy dolog számít, hogy mindnyájan színészek vagyunk, és egy irányba visszük a hajót. ♬ ♬ Csuja Imre a valóságban is egy lehengerlően kedves, közvetlen ember, ahogy az nem ritkán a film szerepeiből is lejön.

Kicsit ő is azon kevés színészek egyike, akire az ember úgy tekint, mintha már régóta személyesen jól ismerné.

Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló Művész, a Halhatatlanok társulatának örökös tagja. ♬ ♬ Mindenkinek vannak sorsfordító, képtelen, megható, vagy mulatságos történetei.

Nem vagy se túl fiatal, se túl öreg ahhoz, hogy te is mesélj egy történetet nekünk.

Küldd el a történetedet az igaz@igaztörténetek.hu e-mail címre, és mi majd keresni fogunk.

Kövess bennünket a Facebookon, és ha tetszik, oszd meg barátaiddal, biztos örülnek majd neki.

Ha nem szeretnél elszalasztani egy epizódot sem, iratkozz fel az Igaz Történetek podcastra kedvenc lejátszódban.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#121 Megvalósult álmok – Csuja Imre”

Miről szól ez az epizód: „#121 Megvalósult álmok – Csuja Imre”?

Csuja Imre színész mesél gyerekkori álmai, és élete első filmszerepének megvalósulásáról. Az epizód a Igaz történetek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 07. 12..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#121 Megvalósult álmok – Csuja Imre”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Csuja Imre.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#121 Megvalósult álmok – Csuja Imre”?

Fő témái: álmok, filmszerep.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#121 Megvalósult álmok – Csuja Imre”?

Megjelenés: 2025. 07. 12.. Hossz: 13 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/igaz-tortenetek/121-megvalosult-almok-csuja-imre-rhup1037

Több epizód a Igaz történetek-ből

  • #139 Anya csak egy van – Szilágyi László

    Szilágyi László az anya elvesztése utáni gyászról, az élet egy szakaszának lezárulásáról és a veszteségből való tanulásról beszél. Elgondolkodik azon, van-e hozadéka egy pótolhata…

  • #138 Egy nagyon kemény pálya – Király Linda

    Király Linda énekesnő felidézi, hogyan szerződtette le fiatalon egy nagy hanglemezcég, és milyen emlékei fűződnek példaképével, Whitney Houstonnal való rövid találkozásához. A bes…

  • #137 Tanárnő kérem! – Galambos Rita

    Galambos Rita egy fiatal pedagógus, aki szembesül azzal, hogy egy diákja nem akar hazamenni a tanítás után, ami miatt túllép a munkaköri kötelességein.

  • #136 Talált pénz – Janata Kriszta

    Janata Kriszta a felnőttkori személyiségfejlődését meghatározó élményekről és példákról beszél.

  • #135 Rettegés a színpadon – Varga Kata

    Varga Kata színésznő a színpadon való lefagyás élményéről és az ebből szerzett tapasztalatokról beszél az epizódban. Megosztja, hogyan kezelte a helyzetet és hogyan nyert biztonsá…

  • #134 Halálközeli – Dobronay László

    Dobronay László egy súlyos baleset történetét meséli el, és azt, hogyan változtatta meg ez az életszemléletét és az emberekhez fűződő viszonyát.

  • #133 A szeretet marad – Babarczy Eszter

    Babarczy Eszter egy budapesti nő, aki hirdetést adott fel, hogy vidéki gyerekeket fogadna otthonában. A kezdeményezés nem csak a gyerekeknek hozott örömet, hanem Eszter számára is…

  • #132 Minden élet számít – Zimits Andrea

    Zimits Andrea megosztja történetét egy rovarral való különleges kapcsolatáról, rávilágítva arra, hogy az emberek nem csak háziállatokkal alakíthatnak ki mély érzelmi kötelékeket.

  • #131 Édes Zazzi – Dr. Erdős Melinda

    Dr. Erdős Melinda, egy nyugdíjas orvosnő és bölcsész végzettségű barátnője elhatározzák, új vállalkozásba fognak, ami eltér eddigi életútjuktól és végzettségüktől. Vállalkozásuk n…

  • #130 Szabályszegők – Futó Péter

    A stressz és a vizsgadrukk témaköre kerül szóba egy egyetemi vizsga példáján keresztül, ahol Futó Péter esete illusztrálja, mi történik, amikor valaki úgy ugrik neki egy számonkér…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból