Könyves Magazin

Az anyaság hétköznapjai - Ezt senki nem mondta! // Futurotheca 07.

· PT59M2S

Összefoglaló

A Futurotheca podcast ezen adásában az anyaság és a szülővé válás hétköznapjait járják körül Ott Anna vezetésével. A beszélgetés résztvevői Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus, Benkovics Július szülész-nőgyógyász, Fedor Anna babaalvás-tanácsadó és Blaumann Debóra, az…

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2026. 02. 26.
Hossz
59 perc
Szereplők, említett nevek
Blaumann Debóra, Fedor Anna
Témák
anyaság, szülővé válás, mentális egészség, alváskutatás, identitás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez a Futurotéka, a könyves magazin fiction könyvekkel foglalkozó podcastje.

A futuroékával a jövő könyvtárát építjük olyan könyvekből, amelyek segítenek megérteni a világot.

Olvassunk és beszélgetünk, hogy formáljuk a közös jövőnket.

A futurotéka fő támogatója az Erste, mert ha ismered önmagad és a világot, könnyebb hinni a jövődben.

Higj magadban, az erze már hisz benned. >> Bemutatnám a szereplőket.

Benkovics Júlia szülésznőgyógyász.

Mellette orvost Noémi klinikai szakpszichológus.

Fedor Anna pedig babaalvás kutató.

És Debora pedig az erste PR és marketing vezetője, aki egy 14 hónapos kisbaba, édesanyja, és már vissza is ment dolgozni.

Nagyon-nagyon köszönöm, hogy itt vagytok és és beszélgetünk egy kicsit.

Nem tudom meghazudolni a programot és magamat se, merthogy azzal indítanám itt a bevezetőkörben mindenkihez szólnék, hogy kérlek, hogyha meg tudjátok határozni, hogy mi az, ami amit nektek senki nem mondott, mielőtt szülővé váltatok, és arra is kérnélek titeket, hogy egy egy nehezebbet is hozzatok, és egy és egy szebbet is, vagy egy olyat is, ami ami nektek pozitív élmény volt, és arra sem voltatok felkészülve.

Debi, neked nincsen mikrofonod, igaz?

Jó, akkor köszönöm, hogyha megosztoztok rajta.

Bárki kezdheti, aki bátornak érzi magát. >> Nem megyünk sorba, ahogy neken gondolkod. >> Jó, menjünk sorba, akkor leszek az első.

Nekem mondták előre szóltak egyébként, hogy amikor ott éjszakáztunk a szülészeteken, én egy olyan szülészeti osztályon dolgoztam, ahol a legtöbb szülész nő volt.

Tangába flangáltak az öltözőben, és megosztották velem, hogy ki kivel mikor az osztályról, ők kivel mikor az osztályról, meg mindent tudtam, hogy mi újság van, és ők előbb szültek, mint én, és és szóltak nekem, hogy haha, Julcsika, azt hiszed, hogy az ügyelete kemény.

És én tényleg azt hittem, hogy az ügyelete kemény, de előre szóltak, hogy egy kis csecsemővel otthon végigcsinálni minden éjszaka az ügyeletet, az sokkal keményebb lesz.

És én azt gondoltam, hogy hogy majd majd akkor könnyebb lesz megugrani, mert mert mégis csak egy békésebb állapot.

De tényleg nagyon meglepődtem, hogy hogy mennyire kemény az, hogy amikor végignyomtál egy nulla pillanatos éjszakát, amikor tényleg nem tudtál aludni egyáltalán, akkor mennyire megterhelő az, hogy a következő éjszaka is ugyanezt kell csinálnod ellentétben a szülészettal boldogan hazamész és alszol egy napig.

Úgyhogy ez valamennyire számítottam rád, de azért meglepett. ami ami egy nagyon kellemes dolog az anyaságban számomra, az az, hogy nagyon régóta ismerem a férjemet, és ö a saját mentális fejlődésemet is elég tisztán látom most már, és annyira izgalmas nekem az, hogy a gyerekeink ennyire különböznek tőlünk, hogy an annyira külön mixzee a fiam meg a lányom a mi gondolkozásunknak, hogy öröm nézni, hogy mennyivel mennyivel erősebbek és ragyogóbbak, mint mi valaha voltunk, vagy leszünk.

Azt hiszem, hogy azt senki nem mondta, hogy hogy ekkora identitásváltozás lesz az anyaság, ami tényleg azt jelenti, hogy így minden megváltozik, hogy mi fontos, mi nem fontos.

Emlékszem, amikor kiderült, hogy babát várok, és aztán így elkezdett már látható jele lenni, és már én is úgy igazából kapcsolódtam ehhez a történethez, mert amíg még csak úgy nincsen, addig úgy a úgy gondolni kell rá, hogy de egyébként ő már ott van, de amikor már úgy érzed és rugdos, és akkor már úgy egyre élőbbé válik, és hogy elkezdtem más hírekre figyelni, és máshogy gondolni a világra, hogy már nem az számított, hogy itt és most mi van, hanem hogy így globálisan is mi történik a világban.

Nyilván mindenen elbőktem magam, de hogy hogy annak úgy éreztem a súlyát, hogy itt itt most tényleg nem babra megy a játék.

És itt ez tényleg egy transzformatív élmény, és annyira, hogy ez engem olyan állapotba hozott, hogy nekem jó persze a gyerekem nem volt egy jó alvó az elején, de és akkor még nem volt nem voltak ilyen elérhető szakemberek, akik ebbe ezzel kapcsolatosan segítettek volna, de mindegy.

Szóval, hogy emlékszem arra, hogy nekem nagyon sokszor az segített, hogy visszagondoltam, amikor már ilyen nagyon-nagyon fáradt voltam, és nagyon minden iz izgatott és stresszelt, hogy jaj, Istenem, akkor arra gondoltam vissza, hogy milyen volt, amikor még nem volt, és akkor visszaidéztem azt az érzelmi állapotot, és abban egy picit úgy el tudtam csendesedni, hogy hogy igen.

És akkor úgy meg tudtam szüntetni ezt a feszültséget, ami bennem volt.

És azt se mondta senki, hogy ez ennyire csodálatos lesz, hogy most nekem már 23 éves a gyerekem, és hogy lett egy ember, egy ember, aki hat majd dolgokra, és már felnőtten jön megy a világban, és és ahogy ő részt vesz, ahogy ő jelen van az emberi kapcsolataiban, így felnőttként, az annyira csodálatos, hogy hogy én csak így nézem, sokszor így hazajön, és csak így nézem, hogy hogy itt itt egy ember, és hogy nekem ehhez közöm van, hogy ő ilyen lett.

Az alvás hiánya volt, amilyen nagyon meglepő volt.

Mondták is, számítottam is rá.

És hát az elején nem is volt olyan vészes.

A két-három ébredés az nekem jól ment, és én erre számítottam, ugye?

Hát én egy éjszakai bagoly vagyok. tudok reggelig tanulni, hogyha vizsgázni megyek másnap, tehát hogy nekem ez nem lesz gond lazán.

De hát ugye olyan kilenc hónapos kora körül, amikor beütött egy ilyen jó kis alvásborulás, na akkor akkor rájöttem, hogy ez lehet ennél rosszabb.

És és engem az lepett meg, hogy milyen állapotba kerülök nappal.

Tehát nem is éjszaka, mert éjszaka csináltam, amit kellett, de hogy nappal egyszerűen nem tud nem értettem, hogy az emberek miről beszélnek.

Nem tudtam részt venni egy beszélgetésbe.

Így próbáltam ilyen foslányokat felfogni az egészből.

Olyan dolgokat írtam fel magamnak a tennivaló listámra, amit így egy évvel később megtaláltam egy ilyen listámat, és teljesen le voltam döbbenve.

Tehát olyan volt, hogy bevinni a wcpírt a WC-be.

Ez valami, amire nekem így külön figyelnem kellett, mert különben nem csinálom meg, vagy nem tudom eldönteni, hogy milyen hálózsákot vegyek a gyereknek.

Tehát olyan apróságok, amik amik akkor egy külön mentális feladatot jelentettek nekem.

És a a pozitív az pedig az volt, hogy mennyire érdekes.

Tehát én nem gondoltam, hogy ez ennyire érdekes lesz figyelni egy kisgyereket, ahogy ahogy teszvesz a lakásban, vagy a kertben, ahogy botladozik, nem tudom.

Éppen most a lányom születésnapjára válogattam róla videókat, és egy ilyen a régi videókat néztem, hogy úristen, hat percen keresztül vettem fel azt, ahogy ő próbál lemenni egy lejtőn és elesik, és feláel és újra megpróbál.

Tehát, hogy teljesen oda voltam és csak figyeltem egész nap csodával, hogy mennyire cuki és mennyire ügyes.

Kezdtem én is akkor a nehezebbel.

Ö amit nekem senki nem mondott, hogy az anyaság az fizikailag mennyire megterhelő, egészségügyileg.

Mikor hazament, én a terhességem végén kórházba kerültem, semmi nagy dráma nem volt egyébként.

Tehát másnak ennél százszor nehezebb utat kell bejárni.

Viszont amikor hazakerültem egy hosszabb távollét után a kórházban, én azt éreztem, hogy most kellene a legjobbnak lennem, hogy a legjobbat kihoznom magamból mentálisan, egészségügyileg. tényleg, hogy ott legyek a kisbabámnak, aki akkor született, egy picit hamarabb is, mint terveztük.

És én egy roncsnak éreztem magam.

Őszintén azt éreztem, hogy az árnyéka vagyok önmagamnak és és nem voltam erre egyáltalán felkészülve.

És jó lett volna, hogyha valaki ezt mondja előre, hogy ez mennyire nagyon-nagyon nehéz, mert egy ilyen pátoszos kép élt a fejemben, ahogy úgy az édeseden ringatom ott a fotelban, be volt rendezve a gyerekszoba, minden gyönyörű volt, és tényleg minden gyönyörű volt, csak én belül nem voltam gyönyörű, azt éreztem.

Úgyhogy ez egy nagyon nehéz időszak volt, de hogy jó dolgokról is meséljek nektek, végül is mondták nekem, mert van egy film, az About Time, amit én nagyon szeretek, egy tündéri romantikus komédia, ahol van egy ilyen rész, ahol arról beszélnek, hogy amikor gyereked születik, akkor még több szeretettel tölt el azt, hogy mások mennyire szeretik a te gyerekedet.

És nekem az egyik advent élményem, mikor nagy félelemmel mentem a főnökömhöz, Radovához, hogy elmondjam neki, hogy terhes vagyok.

És hát nem tudom, hogy nektek ez milyen volt, amikor esetleg egy hasonló munkahelyi helyzetben azt el kellett mondani.

Bennem azért sok félelem volt, hogy hogy fognak erre reagálni.

És tényleg így kezem tördelve felvezettem, hogy hát Radován az a helyzet, hogy kispabát várok, és így rámnézett, így teljesen meglepődve, és azt mondta, az első mondat ez volt, hogy az elmúlt időszak legjobb hírét kaptam tőled.

És annyira tényleg így azt éreztem, hogy ez a csomó, ami így bennem érlelődik már két éves van, nem tudom, több mint két hónapja, mert ugye, hogy kábé egy hónap után, már tudtam, hogy mi a helyzet, és így vártam a pillanatot és így feloldódik ez az egész bennem.

És hát ugye én az erste színeiben vagyok itt, és tagad nem is tagadhatnám, hogy nekem az életemnek egy nagyon nagy részét a munkám teszi ki.

És az, ahogy a munkatársaim, a saját csapatom reagálta erre, hogy volt aki elsírta magát örömében, amikor megtudta.

Hát ennél szebbet nem tudok kívánni senkinek egyébként, hogy így reagáljanak arra, amikor ezt a nagy változást az életében megosztja.

Most már három éve teszem fel ezeket a kérdéseket nagyon más embereknek, és az az érdekes, hogy mindenki tud rá valamit mondani, ami újdonság.

És azon gondolkodom mindig, hogy akkor ez hogy van, hogy senki nem mondta ezt nekünk, de közben egy annyira egyetemes történés ez nem, hogy megszületünk vagy szülünk, vagy hogy valahogy viszonyulunk egyrészt az anyasághoz vagy a szülőszerephez, akár úgy, hogy azt mondjuk, hogy mi ezt nem szeretnénk vállalni, de hogy azért a gondolatainkban ott van, vagy hogy arra szeretném most valahogy veletek megtalálni a kérdést, hogy vagy választ, hogy hogy szerintetek tényleg nem mondjuk, hogy ezt tényleg senki nem mondta, vagy Ahogy a Juli kezdte a válaszát, hogy biztos, hogy mondták, de mi ezt nem akartuk, vagy nem tudtuk meghallani.

Én biztos a saját élményem az, hogy olvastam és mondták, de azt gondoltam, hogy ez velem biztos nem így lesz.

Szóval, hogy egy kicsit ezt vizsgáljuk meg, hogy szerinted és hogy nagyon zavarban vagyok akkor, amikor például nekem most egy nagyon régi barátnőm várt babát, és hogy mit mondjak neki, hogy mi mit lehet mondani.

Mindig, amikor elmondtam a valóságot, utána egy kicsit szépítettem azon, mert tényleg ez az igazság végül is, hogy nem fogsz aludni, de csodálatos lesz majd valamikor.

Szóval, hogy nézzük meg egy kicsit ezt az egészet, hogy hogy is van ez, hogy senki nem mondta, vagy mondta, vagy mi történik velünk.

Tehát szerintem mondják, csak nem lehet elképzelni.

Tehát amíg nem vagy benne, addig nem tudod elképzelni, vagy meg se hallod.

Lehet, hogy kicsit ilyen önvédelemből, hogy amit te mondtál, hogy nekem úgyse úgy lesz, nekem majd jobban sikerül.

Ö de hát nagyon nehéz elképzelni azt, nehéz elmondani, aki meséli, annak is nincsenek annyira rád szavak, vagy hát nagyon jó, nem tudom, szépírónak kell lenni ahhoz, hogy ezt igazán jól tudd érzékeltetni, hogy hogy milyen.

És szerintem meg azt kell mondani, amit kérdeznek, tehát hogy lehet, hogy nem is kell többet, nem?

Igen, én szülészként nagyon sokszor találkozom ezzel, hogy a pocakban növő baba mellett visszakérdeznek, hogy ezt hallottam, doktornő, hogy a szoptatás nagyon szörnyű lesz és fájni fog, vagy azt mondta az anyukám, hogy a gyerekban meg se fogok tudni mozdulni.

És én én a szakmán belül mindig mindenkit arra bíztatok, hogy hallgasd meg, köszönd meg, de jó, hogy elmesélted, hogy neked milyen volt, de annak ellenére, hogy mi például nem aludtunk, annak ellen tényleg van, aki alszik egész sokan.

Úgyhogy szerintem mindenki mondja a magáét, és ez tök jó, de várandósként vagy felkészülőként arra kell számítani, meghallgatok mindent, beteszem ebbe a nagyon fontos dobozba, ahol mások véleménye meg tapasztalatai vannak, és nekimegyek a sajátomnak.

Ebben az is benne van, hogy amikor hallunk információkat, ugye akkor az agyunknak azt a racionális része dolgozza fel.

És amikor meg benne vagyunk, akkor meg érzelmileg és zsigerileg vagyunk benne a helyzetben.

Tehát még akkor is, hogyha mondják, akkor is, hogyha tudom, az a neokortexemben ott van az információ, az teljesen más, mint amikor ott van a zsigereimen, a testemben, a véráramomban, hogy el vagyok fáradva, hogy ez fáj. hogy most olyan emlék aktiválódott, ami ami a múltamról szól, és nagyon fájdalmas.

És az is biztos, hogy van, hogy hogy az emberben ott van az, hogy ja persze ez mással történt, én majd jobban fogom tudni csinálni, mertogy van magunkkal kapcsolatosan mindig egy ilyen pozitív torzítás, hogy én nem vagyok olyan szerencsétlen.

Ő az ő gyereke biztos azért ébred annyit, mert nem tudja jól megnyugtatni.

Én majd jól fogom tudni megnyugtatni.

Úgyhogy ez is benne van, ez a ez a pozitív torzítás, ami önmagunkra vonatkozik.

Nekem ami egyébként érdekes volt, hogy sokszor olyan emberek is mondtak tanácsokat, akiknek annyira nem örültem, és nehéz ezt jól kezelni, például egy munkahelyi környezetben vagy egy szakmai közösségben, hogy másoktól hallottam előtte, hogy onnantól kezdve, hogy látható lesz, hogy az ember babát vár, akkor kicsit ilyen közkincsétéik ez az információ, és mindenki jön és mondja, és kapcsolódna, és egy szakmai közösségben, mondjuk egy konferencián nagyon furcsa olyan kérdéseket kapni, ami az Én testemmel, émeljgéssel, a kisbabám állapotával kapcsolatos, és és hirtelen azt éreztem, hogy így, hogy én ezt nem akarom.

Tehát, hogy ti ne beszéljetek arról, ami nekem egy ilyen nagyon privát, nagyon személyes, csak kibontakozó élmény még bennem.

És egyébként nekem erre a megoldásom az volt, hogy én elég sokáig próbáltam ilyen szakmai programokon úgy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Erste Marketing- és PR-vezetőjeként
  • Erste

Tickerek

  • OTP

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Az anyaság hétköznapjai - Ezt senki nem mondta! // Futurotheca 07.”

Miről szól ez az epizód: „Az anyaság hétköznapjai - Ezt senki nem mondta! // Futurotheca 07.”?

A Futurotheca podcast ezen adásában az anyaság és a szülővé válás hétköznapjait járják körül Ott Anna vezetésével. A beszélgetés résztvevői Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus, Benkovics Július szülész-nőgyógyász, Fedor Anna babaalvás-tanácsadó és Blaumann Debóra, az… Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 26..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Az anyaság hétköznapjai - Ezt senki nem mondta! // Futurotheca 07.”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Blaumann Debóra, Fedor Anna.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Az anyaság hétköznapjai - Ezt senki nem mondta! // Futurotheca 07.”?

Fő témái: anyaság, szülővé válás, mentális egészség, alváskutatás, identitás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Az anyaság hétköznapjai - Ezt senki nem mondta! // Futurotheca 07.”?

Megjelenés: 2026. 02. 26.. Hossz: 59 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/az-anyasag-hetkoznapjai-ezt-senki-nem-mondta-futurotheca-07

Több epizód a Könyves Magazin-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból