Könyves Magazin

Dr. Meskó Bertalan: Mindenkinek van jövőbeli Énje, csak nem beszélget vele, el kell kezdeni! // Futurotheca 01.

· PT52M25S

Összefoglaló

Ez a Könyves Magazin podcastjének, a Futurothecának első adása, melynek vendége Meskó Bertalan orvosi jövőkutató, a Térkép a jövőhöz című könyv szerzője. A beszélgetés középpontjában az áll, hogyan készülhetünk fel az algoritmusok korára, és hogyan alakíthatjuk a jövőnket…

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2025. 11. 08.
Hossz
52 perc
Szereplők, említett nevek
Meskó Bertalan, Valuska László, Dr. Meskó Bertalan, Bognár Edmond, Bakó Sára
Témák
jövőkutatás, algoritmusok, mesterséges intelligencia, jövőtervezés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] Ez a Futurotéka, a Könyves Magazin Nonfiction [zene] könyvekkel foglalkozó podcastje.

A futurotékával a jövő könyvtár építjük olyan könyvekből, amelyek segítenek megérteni [zene] a világot.

Olvasunk és beszélgetünk, hogy formáljuk a közös jövőnket.

Találkozunk november 15-én [zene] a Budapest Music Centerben az első Nonfiction könyvfesztiválon, ahol inspiráló [zene] hazai és nemzetközi szerzők és gondolkodók segítenek új nézőpontokat találni.

A futurotéka fő támogatója az Erzte, mert ha ismered önmagad és a világot, könnyebb hinni [zene] a jövődben.

Hígj magadban, az erste már hisz benned.

Első vendégünk, Meskó Bertalan orvosi jövőkutató, a térkép a jövőhöz című könyv szerzője, [zene] aki a Futurotéka Fesztivál vendégeként is előad.

Hogyan készüljünk és alkalmazkodjunk az algoritmusok [zene] korára?

A technológia szekció támogatója a Samsung. >> [zene] >> Jó napot kívánok!

Köszöntök mindenkit a Könyves Magazin podcast csatornáján.

Ez a Futurotéka, a jövő könyvtára című új sorozatunk, aminek első vendége Dr.

Orvosi jövőkutató és egyben egy nagyon jó könyvnek a szerzője, aminek az a címe, hogy térkép a jövőhöz.

Köszöntelek itt a stúdióban. >> Igen, Laci, köszönöm szépen a meghívást. >> Képzeld el, hogy amikor ezt a futuro téka a jövő könyvtára sorozat vagy hát eseményt és rovatot kitaláltuk, akkor az volt a fejünkben, és most elmondom a definíciót, mert most, hogy elolvastam a könyvedet, így a kettő az új értelmet nyert.

Szóval, hogy mi azt akartuk, hogy van el tudunk képzelni egy olyan olvasót, aki cselekszik és és alakítani akarja a jövőjét, és akkor elolvastam a térkép a jövőhöz című könyvet, amit végülis ha nagyon leegyszerűsítem, akkor erről is szól ez a könyv, hogy alakítható a jövő.

Úgyhogy ez egy nagy egymásra találás volt bennem és a a könyvben most így az elmúlt héten.

Úgyhogy tényleg nagy öröm, hogy akkor itt beszélgethetünk.

Az első kérdésem az az, hogy a jövő az fikció-e.

Mit gondolsz erről? >> Érdekes kérdéssel kezdjük, mert nyilván a jövő részben fikció.

Én azt azt az elvet szerettem volna elsősorban átadni a könyvvel, amit nem nagyon látok máshol megfogalmazódni, hogy több jövő létezik.

És ez annyira egy furcsa mondat is, meg egy furcsa elv is, hogy a könyvben konkrétan megkérem az olvasót, tegye meg a kezemér, hogy egy bekezdéssel visszamegy és ezt még egyszer elolvassa, mert ez annyira fontos, hogy ezt a gondolatot magunká tegyük, miközben egyébként ezt valószínűleg senki nem hallja se az iskolában, se a mindennapokban.

Hogyha megszokjuk, hogy több jövő létezik, azaz, hogy választhatunk a lehetséges jövők közül, mert nekünk erre van hatásunk.

Tehát nem egy idővonal van, ahol majd történik minden szint előre megírva, hanem a mi kiválasztjuk akár közösségként, hogy milyen vágyott jövő felé haladunk, akkor legalább van esélyünk azt is kiválasztani, vagy megtudni, hogy milyen konkrét lépésekkel tudunk nagyobb eséllyel eljutni abba a vágyott jövőbe.

Na és ebben a folyamatban elég egész nagy szerepe van a fikciónak, azaz vízióalkotásnak, elképzeléseknek, kicsit akár a fantáziálásnak is, merthogy ez nem minden csak stratégia. meg tudatos, tudományos döntések kérdése, hanem sokszor az is csak a kérdés, hogy amúgy mit szeretnénk a bármire vágyhatnánk és bármit elképzelhetnénk a jövőben, akkor mit szeretnénk elképzelni magunknak, a családunknak közösségünknek országunknak, világunknak.

Tehát ilyen szempontból a jövő részben fikció. >> Így van.

És ebben szerintem az a fontos, hogy amikor így elbeszéled a jövőt, hogy mondjuk milyen jövőt szeretnél, ez a könyved majd itt ki fogunk térni részletesebben rá, de hogy vannak különböző módszerek, amik segítik azt, hogy a a jövőt tényleg alakítani tudjuk.

És nekem ebben olvasóként nagyon fontos volt a jövőhöz való viszonyomban, hogy sokat olvastam különböző skifiket, és a te könyved is részben ezzel kezdődik, hogy egy vallomást teszel, hogy te minden skifit olvastál, ami megjelent.

Úgyhogy ezt a kérdést szeretném körbejárni egy kicsit, hogy amikor még nem jövőkutatónak hívtad magad, hanem mondjuk skifi olvasónak, akkor mi volt az, ami lenyűgözött abban a az irodalmi műfajban, ami nem tudom, az 50-es60-as évekig az egy lesajnált műfaj volt bizonyos szempontból.

Másfről meg ugye vannak ezek a klasszikus újságírói cikkek, amikor megírják, hogy Asimovnak miben volt igaza, meg Stanislavlem hogyan jósolta meg a jövőt.

Vagy most egy nekem az utóbbi években nagy kedvencem a Szishin Liunak a három test probléma című regényfolyama.

Tehát magyarul utólag adunk igazat ezeknek a zsánerszerzőknek, akik viszont így tovább gondolva azt, amit az előbb mondtál, pont a jövőről alkotott gondolataik miatt egyben ők is alakították azt, hogy a jövőnk attól a pillanattól kezdve hogyan alakult.

Szóval neked olvasóként mit jelent a skifi ebből a szempontból?

Nekem körülbelül három dolgot jelent, és igazából egyik se azzal kapcsolatos, hogy valamelyik skifíró megjósolja a jövőt, vagy jobban látta-e, mint a többi.

Amellett, hogy mondjuk Artur sziklak ebben nyilván kiemelkedik az ő gondolkodásával meg a gyával.

Az első és legfontosabb élményem a Skifivel az a az a világépítés volt.

Az az az az élmény, hogy a mi lenne, ha kérdéssel milyen bátran mernek játszani ezek a szerzők.

És én alapvetően Staniszlav lemen nőttem fel a Solarison meg >> a mindenféle más írásain, amiben olyan világokat írt le egyébként, amit szerintem az én korosztályom mesében átélt a Mész Galadárnak a a kalandozásain keresztül, mert azok amúgy tényleg ilyen világokról szóltak. ilyen szinte már ilyen tényleg ilyen szürreális beteg elképzelések is voltak benne.

De nekem ez a mi lenne, ha a kérdés, az az, hogy nem kell a valósághoz kötődjünk, vagy vagy hogy mindenfajta ma működő szabály alapján alkossunk világokat, hanem mi lenne, ha teljesen máshogy működne.

És van két kicsit kézzelf foghatóbb indokom is erre, hogy mennyire imádom a skifit.

Az egyik az a szimplán a a technológiai evolúciók, hogy ezt hogyan látták a szerzők, és mondjuk az Arthur Scark meg a Stanley Kubrick fejéből nézve a 60-as évekből, hogy milyen lesz az őrutazás a 2000-es évek elejére, az milyen érdekes evolúcióhoz képest, amilyen irányba ez elment.

És van egy sokkal ilyen kulturálisabb, empatikusabb indokom is ez az egész skifániámra.

Az pedig az, amikor olyanok, mint Becky Chambers nem a technológiával foglalkoznak, és nem is a jövővel, hanem csak és kizárólag azzal, hogy azok a lények, most legyenek emberek a jövőben, vagy bármilyen más lények, hogyan viszonyulnak ezekhez a változásokhoz. >> És engem ez olyan mértékben érzékenyített az elmúlt 20-30 évben, mióta olvasok ilyeneket.

Azért mondom ezt, mert én nagyon geek felfogású, nagyon technológiai központú ember vagyok, és szerintem kutatóként erre különösen figyelnem kell, hogy ne ne hypeoljam túl a technológiát, hanem figyeljek a kulturális jegyekre, vonásokra is.

És olyanok, mint Becky Chambers, ezt szinte beleverték a fejembe, hogy nem csak az a fontos, hogy ez a technológia eljut-e abba a fejlődési státuszba, amit egyébként én is szeretnék, hogy eljusson, hanem mi van, ha az emberek nem is erre vágynak.

Tehát mi van, hogyha valakinek az utópiája az valaki másnak a disztópiája?

Biztos tudnék még más indokot, de ez a három indok ez olyan mennyiségű skifit segített elolvasni, meg tényleg kiélvezni, hogy a direkt nyilván a könyvben provokációként írom, hogy mindent olvastam, nem olvashattam mindent, de azt tapasztalom, hogyha egy ilyen kicsit önző meg szemét dolgot mondok, akkor akik sokat olvasnak skiit, azok mindig mondanak egyet, hogy ne ezt biztos nem olvastam.

Én meg így egy csomó ajánlást kapok, úgyhogy egy kicsit ilyen önző játék miatt írtam azt a mondatot. >> Nem tudom, hogy nálad mitől jó egy skifi.

Nálam az nagyon fontos eleme, hogy hogy legyen kapcsolódása valahogy a jelenemmel.

Tehát következzen abból a jelenből, ami amiben élek, az a jövő, amit felvázol.

Ez körülbelül szerintem a ilyen szempontból a jövő kutatásnak is egy fontos eleme, hogy legyen kapcsolata a jelennel.

De ahhoz mit szólsz, hogy ugye a könyvedben is említetted, hogy a nyilván a jövővel mindig foglalkozott a civilizáció, tehát ez egy kikerülhetetlen ügy volt, hogy mi fog történni másnap.

Nyilván ennek különböző elemei voltak, és itt a a vallástól a technológiáig sok mindent, vagy a filozófiáig sok mindent lehetne említeni.

Te mit gondolsz arról az állításomról, hogy mondjuk akik régen évszázadokkal ezelőtt jósoltak a jövővel kapcsolatban, azok ugyanúgy, ahogy mondjuk a skifi szerzők vagy te most jövő kutatóként, mindig a meglévő információból indultak ki, és abból próbáltak meg valamit elmesélni.

Csak a ezekben az évszázadokban az nagyon sokat változott, hogy mennyivel több információhoz meg adathoz fér hozzá egy ember.

És ezzel nem azt akarom állítani, hogy a jövőkutatás az jóslás lenne, hanem azt akarom csak így helyzetbe hozni, hogy mindig kerestük az eszközöket arra, hogy valami állítást tegyünk a jövőről.

Abszolút értek, tehát mi csak múti és jelenbeli információ alapján tudjuk elképzelni a jövő teszt.

Konkrétan a könyvben van a pszichológiai résznél erről szó.

Meginterjúoltam olyan kutatókat a Harvar Egyetemen, akik azzal foglalkoznak, hogy azt elemzik, hogy a memóriánknak, az emlékképeinknek milyen szerepe van a jövő elképzelésében.

És hát nyilván csak abból tudunk táplálkozni.

Tehát, hogy valakinek minél több emlékképe van, annál mondjuk élénkebben képes elképzelni a jövőt.

Tehát ebben szerintem nincsen nem egyetértés.

Abban viszont nagyon nagy különbségek vannak, hogy ezt a múlt és jelenbeli információt kik meg magukat milyen prófétának, Jósnak mondó valakik hogyan használták fel.

Tehát nekem és a könyben ezeket mind leírom, nagyon nagy különbség van aközött, hogy mondjuk az egyiptomi papok 3000 évvel ezelőtt lementek a Nírushoz az év elején, és nekik voltak feljegyzéseik, mert csak ők tudtak írni, olvasni és megnézték, hogy milyen a színe a Nílusnak, milyen a hordaléka, és összehasonlították, hogy eddigi fejegyzések alapján, amikor év elején ilyen volt Nírusnak a színe, milyen lett a termés.

És akkor benézték a színt meg a feljegyzést, visszamentek és megmondták, hogy milyen lesz a termés, és általában eltalálták.

Tehát nyilván ez mágiának meg jóslatnak, varázslatnak tűnt kívülről. valójában ez adatgyűjtés, >> ez egy előrejelzási technika, amit mi is használunk, csak ennyire egy kicsit nyilván szisztematikusabb, meg szofisztikáltabb meg >> több adatot bevonó, meg akár AI-t is bevonó módszerekkel, de az alapgondolat az ez, és ehhez képest nagyon más, amikor valaki ránéz a múltra meg a jelenre és hasraütésszerűen bedobálja a jóslatait, amivel aminek semmi értelme nincsen, és ezzel nem is tudunk döntéshozatalban semmit kezdeni ma.

Ez igaz azokra a jövő kutatókra is, akiknek ez a mániája, hogy ők elmondják, hogy mi lesz szerintük öt meg 10 év múlva, és dobálják egymás után a jostatokat, és néha eltalálják, tök jó, csak nem látom az értelmét a mai döntéshozásban, hiszen ha nekem nem minden jóslatom, hogyha akkor használjuk ezt a szót, nem minden jóslatom válik be, akkor a következő jómal mit kezdesz?

Tehát tudsz rá vajon bizalommal építeni és döntéseket hozni, vagy nem?

Na, szerintem ezért fontos ezt az egész jóslat körüli gondolatvilágot án abbahagynunk és nem használnunk, mert nem vezet sehova, hanem ehelyett egy közös nyelvet kialakítani a jövőről, meg olyan módszereket elkezdeni használni, amiket igenis bárki megtanulhat anélkül, hogy professzionális jövőutatóvá válna.

A amikor a jövőről beszélünk, akkor nyilván fontos kérdés az, hogy a könyvedben is körbejárod ezt, hogy ennek milyen hatása lehet egyéni szintre.

Mondjuk a saját életemben hogyan tudok megváltoztatni dolgokat, hogyha megtervezem azt, hogy hogyan szeretnék élni.

Ez mondjuk egy nagyon egyszerű példával élve lemondok a nem tudom a cukorról meg a cigiről és elkezdek futni meg hasonlók de társadalmi kérdéseket is érint, mert nem mindegy, hogy egy társadalom hogyan gondolkozik önmagáról.

A könyvedben ez sokféleképpen szembesíted az olvasót azzal, hogy ez mennyire fontos lenne, hogy gondolkodjunk ebben.

És most maradnék csak az egyéni szintnél, hogy ez a technológiai fejlődés, amiben élünk, azt úgy látom, és ezt a könyved is megerősíti, hogy rengeteg változást hozott, hiszen az ember az egyszerűen egyik pillanatra a másikra inf, tehát látható információkká, adatokká vált.

Nagyon egyszerűen tudunk telefonról, okos óráról, gyűrűről és különböző technikai eszközökkel adatolni azt, hogy mi hogyan vagyunk.

Mit látsz ebben fontosnak, hogy ez a technológia mihez segítheti hozzá az egyént, akár engem, hogy használja a jövő építése szempontjából.

Alin Toler jövőkutató azt mondta 80-as években, hogy jövő sok állapotába kerültünk, mert hogy szintl annyi a technológiai meg kulturális társadalmi változás körülöttünk, hogy egyfolytában csak hülledezzünk és nem bírjuk ezt a sok változást követni.

Ez a jövő sok, ez abszolút ma is él, sőt tehát nyilván az AI-nak a betörésével, a generatív megjelenésével akár még többszörösére is nőtt.

Ez egy két élő fegyver, mert hogyha az ilyenfajta temérdek információt ráadásul egy olyan asszisztenssel, mint az AI képesek vagyunk feldolgozni, akkor óriási muníciót kapunk ahhoz, hogy még élénkebben tudjuk elképzelni a jövőt, vagy a jövőket, még jobb stratégiákat alkossunk.

A egy generatív AI konkrétan le tud vezetni nagyjából jól egy jövő kutató vagy gyakorlatot.

Oké, de ezt szimplán evolúciós képtelenek vagyunk követni.

Beszéltem evolúció biológussal is, Rébek Kosztával a a könyvben írok a beszélgetéseinkről, hogy szerinte az emberi agy nem képes arra, hogy ezt mind felfogja, és nem is tudunk odajutni, hogy ilyen rövid idő alatt, ami mondjuk az élettani változásokhoz szükséges lenne, viszont az információs szupersztráda meg ilyen pár év, 10-20 év alatt szinte felrobbant.

Az agyunk képtelen ezt a változást követni.

Tehát én ezt én ebben óriási muníciót látok, de nincsen közös nyelvünk, nincsen nincsenek közös szokásaink, nem tanulunk a jövőről…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Dr. Meskó Bertalan: Mindenkinek van jövőbeli Énje, csak nem beszélget vele, el kell kezdeni! // Futurotheca 01.”

Miről szól ez az epizód: „Dr. Meskó Bertalan: Mindenkinek van jövőbeli Énje, csak nem beszélget vele, el kell kezdeni! // Futurotheca 01.”?

Ez a Könyves Magazin podcastjének, a Futurothecának első adása, melynek vendége Meskó Bertalan orvosi jövőkutató, a Térkép a jövőhöz című könyv szerzője. A beszélgetés középpontjában az áll, hogyan készülhetünk fel az algoritmusok korára, és hogyan alakíthatjuk a jövőnket… Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 08..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Dr. Meskó Bertalan: Mindenkinek van jövőbeli Énje, csak nem beszélget vele, el kell kezdeni! // Futurotheca 01.”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Meskó Bertalan, Valuska László, Dr. Meskó Bertalan, Bognár Edmond, Bakó Sára.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Dr. Meskó Bertalan: Mindenkinek van jövőbeli Énje, csak nem beszélget vele, el kell kezdeni! // Futurotheca 01.”?

Fő témái: jövőkutatás, algoritmusok, mesterséges intelligencia, jövőtervezés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Dr. Meskó Bertalan: Mindenkinek van jövőbeli Énje, csak nem beszélget vele, el kell kezdeni! // Futurotheca 01.”?

Megjelenés: 2025. 11. 08.. Hossz: 52 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/dr-mesko-bertalan-mindenkinek-van-jovobeli-enje-csak-nem-beszelget-vele-el-kell

Több epizód a Könyves Magazin-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból