Könyves Magazin

Péterfy Bori - Ezt senki nem mondta! S3E4

· PT1H3M59S

Összefoglaló

Ebben az epizódb a szülővé válás kihívásairól és az új szerephez való alkalmazkodásról beszélget Péterfy Bori színész, énekes és édesanya, valamint a műsorvezető. Bori megosztja személyes tapasztalatait a szülővé válásról, a családi mintákról, és arról, hogyan egyezteti össze a…

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2025. 09. 30.
Hossz
1 óra 4 perc
Szereplők, említett nevek
Simon Márton, Bakó Sára, dr. Benkovics Júlia, Bognár Edmond
Témák
szülővé válás, családi minták, anya szerep
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] mikor legeslegelőször volt a kisfiam koncerten, két éves korában, és akkor utána át átöltöztem, lejöttem és akkor egyből ölbevettem, és akkor így nézett és mondta, nézett rám, hol van a másik anya, aki énekelt az hol van? >> Tehát hogy ő azt rögtön látta, hogy ez egy másik ember. >> Ezt senki nem mondta.

Mióta megszületett a fiam, egyre többet rágódom azon, hogy mit tud kezdeni az ember szülőként az új szerepével, hogyan tud alkalmazkodni ehhez az új valósághoz, hogy ez milyen kihívásokkal jár, ezt senki nem mondta.

Ebben a podcastben a szülővé válás tapasztalatairól, családi mintákról, a gyerekvállalás és alkotás önmegvalósítás kapcsolatáról beszélgetek meghívott vendégeimmel.

Azt senki nem mondta főtámogatója az Erzte, mert tudják, hogy a szülővé válás rengeteg örömmel, de legalább ennyi kérdéssel is jár.

Legyen szó akár a pénzügyekről vagy a gyereknevelésről.

Ezekre közösen egymás történeteiből erőt merítve könnyebb választ találni.

Higgyj magadban, az erte már hisz benned.

Péter Fibori színész, énekes, rockstar, édesanya. életének nagy része színpadon zajlik tömegek szeme előtt, de ma nem őt kérdezem, hanem azt, aki a koncertek előtt még gyorsan megfőzi az ebédet a fiának.

Mióta ismerjük egymást, tudtam, hogy az anyaság, a család összetartása milyen fontos számára.

Érdekelt, hogy hogyan férnek meg egymás mellette a látszólag nagyon különböző szerepei, milyen mintákból építette fel saját szülői identitását, és hogyan küzdött meg az egyedülálló szülővé válással.

Helló Bori, nagyon köszi, hogy itt vagy. >> Helló! >> Azon gondolkodtam, hogy hogy nem le nem csak nálad, mindenkinél egy kicsit a múltból kezdjük és a saját családjánál, de hogy nálad leginkább a családot férfi tagjait szoktuk emlegetni.

És most nagyon szeretném, hogyha inkább a nőkre koncentrálnánk ennél a kérdésnél, hogy hogy kik volt azok azok a nők a te életedben, a családod körül, vagy a családodból, akik valamiért meghatározóak, vagy a te saját nőiségedre, vagy női szerepeidre valamilyen szinten hatással voltak?

Hát a a családom tele van ilyen legendás női történetekkel, amik olyan olyan érdekesek mert közben meg valahogy az mindig természetesen volt kezelve, és ugye engem engem se zavart ez nagyon sokáig, amíg rá nem jöttem, hogy itt valami furcsaság van, hogy hogy ezek a ezek a fantasztikus nők akár tehát ugye nyilván főleg anyai ágon, mert apai ágon ugye szinte nem is emlegetjük a nőket, mert ott ugye református pap erdélyi felmenők apai ágon, tehát ott a nőknek elég sanyorú sors jutott, úgyhogy olyan nagyon nem tudtak egy labdába rúgni a gyerekszülésen kívül nyilván ú úgyhogy róluk igazából nem lehet tudni, hogy hogy mi mi vol mi volt bennük elásva, ami aztán sose derült ki.

Ugye anyai ágon egy kicsit érdekesebb a történet.

Ott mind a két dédanyám nagyon erősen benne volt a a családi történetekben.

Főleg édesanyám mesélt nagyon sokat.

Meg hát nyilván nagyanyám a saját anyjáról, aki például őt őt a családban úgy hívtuk, hogy Olguska, és egy nagyon különleges nő lehetett, ugye egyetlen gyereke volt, nagyanyám.

És képzeld el, hogy ő úgy nevelte nagyanyámat, nagyon érdekes, hogy azt mondta neki, azt mondta, hogy nem tanítalak meg se főzni, se semmi, mert neked majd lesz lesz egy férjed, és te te művésznő leszel, és te tehát hogy gyakorlatilag egy valami más irányba próbálta már terelgetni, mint valószínű a saját sorsa. ő is, mint nagyon sok nő a családban, legendásan, fantasztikusan főzött.

És ez nekem mindig nagyon-nagyon érdekes, mert azt érzem ebből, és végül is anyám is azonkívül persze egy csodálatos tanárnő volt, és a mai napig hát ú jönnek hozzám oda tanítványai a leg csodálatosabb, szinte szerelmes emlékekkel, tehát nagyon meghatározó, tehát ő azért a tanításban valamennyire ki tudta élni magát, de érdekes, hogy neki is a főzés lett a az, ahova a kreatív energiáit végül berakta.

Tehát, hogy ez nagyon érdekes, hogy valamiféle ilyen kényszer, nyilván szeretet ö és szóval nag nagyon furcsa ez, hogy hogy miért a főzésbe teljesednek ki.

Valószínű, hogy azért nem feltétlenül erre vágytak.

És és ugye ez az Olguska dédanyám neki nagyon legendás a története, mert a a Jancsó Sándor az én dédapám kétszer is, tehát az első világháború is orosz fogságba esett, meg a másodikba is, de a másodikba szinte ilyen Rómeó és Júlia történetként a halálhírét hozták, és akkor az én dédanyám öngyilkos lett, és utána meg kiderült, hogy hogy él, és visszajött 46 körül Ez a a édesanyámnak az emléke kislány korában itt a Frankele úti lakásba, hogy hogy kopognak, és akkor ott áll egy ilyen egy ilyen fura, teljesen betegre fogyott, ugye két orosz fogság után állapotú férfi.

De és aztán Jancsó Sándor végülis a dédapám elvette az előző szerelmét.

Tehát végül is valaki azért várt a nő.

Valaki férfiakat mindig várja valaki.

Végül is ez a jó jó nekik. bármilyen állapotba jönnek meg szegények. >> De figyelj, és ezek ezekről te hallottál a családban, szóval legalább ugyanannyiról annyi annyi szó esett róluk is, mint a férfiakról? ö kizárólag anyám miatt, tehát anyám anyám tartotta ezeket életbe.

És hát akkor ugye a másik vagy hát eddig, mert ugye a a az ápril Lajos felesége, a sériidad dédanyám, ő ő végül is már bekerült az irodalomtörténetbe a Gerlóci Marcin keresztül, mert mert ő tényleg írt egy csodálatos naplót, ez a dédanyám, és a lánya is, a Jékeli Márta, és ugye az ő kettejük naplóját dolgozta át az altató című könyv regénybe, vagy hát nem is tudom milyen ennek a jó műf fej meghatározás a Gerluci Marci, akinek ugyanúgy ugye dédanyja és a Jékeli Márta meg nagymamája.

Mert a Marci nagyon érzékenyen, nagyon kevés ilyen férfit ismerek, főleg írót, aki ennyire érzékenyen rezonálna ezekre a dolgokra, hogy hogy itt ezek a női sorsok azért nem feltétlenül úgy történtek, ahogy kellett volna, és hogy többet érdemelnek >> ennél, mintogy el legyenek felejtve.

A tehát az április felesége, a sériida, dédanyám, ugye ő is hát fantasztikusan főzött, nyilván csodálatos, nagyon volt.

Fantasztikusan zongorázott, csodálatosan festett és tényleg írt egy tényleg irodalmi szintű naplót.

De ettől függetlenül ő az ápril Lajos felesége, nem is kell rá emlékezni, miért is kéne, hiszen a nagyköltő árnyikába el kellett viselnie, hogy a bármadasos fiatal lányok lebzseltek ott egész nap a híres költő dolgozószobájába. >> De Olguska, a Jancsó Adrián nagymamád, anyukája, mert akkor ez sikerült, nem?

Végül is Jancsó Adrián tényleg egy művésze. >> Igen, igen, igen.

A nagy nagyanyám az fantasztikus.

És most nagyon sokszor el szoktam mondani ezt a ezt a történetet, vagy hát igazából ezt a felismerésemet, hogy hogy annyira érdekes, hogy ugye én egész gyerekkoromban úgy nőttem fel, hogy tényleg a a nagyanyám programszerűen volt velünk, sok időt töltött velünk, de az mindig programszerű volt.

Nem volt ilyen értelemben nagymama, tehát nem a almáspítés várt minket meg nála lehettünk hétvégén, de sokat foglalkozott velünk.

Ugye hét unokája volt, imádtuk, de ugye a családban az állandó jelzője, ugye általában mindig kap mindenki egy ilyen állandó jelzőt, mint a a mitológiában.

Főleg apám szerette ezt nagyon rámondani, hogy hogy ő milyen önző. >> És ugye hát mitől volt ő önző?

Tehát, hogy milyen érdekes, hogy a az ő férje, vagy hát nagyon rövid ideig tartott a házasságuk, ennek ellenére egy egy lakásban éltek Jékeli Zoltánnal, a nagyapámmal.

Ő ő ugye bejárta Európát, elég közeli kapcsolatba került szerintem sok-sok ezer nővel, ö élte a világát, és ő ő nem volt önző, hanem lábulhegyen kellett járni, mert akkor ő alkot, ő ír, ő a csodálatos, fantasztikus költő. nagyanyám, aki meg végülis ugyanezt csinálta, csak a saját szakmájában, ő meg önző volt és szörnyű és borzasztó.

Én nem is tudom egyébként, hogy ő ezt a ezt a terhet viselte.

Már én elég hosszan laktam vele. 16 éves koromtól 30 éves koromig körülbelül egy lakásban éltünk.

És és azért emlékszem ilyen beszélgetésre, amikor nagyon ideges lett, és mondta, hogy hogy de hát az 50-es években csak ő tudott pénzt keresni, mert akkor el tudott helyezkedni egy színháznál, mikor átjött Erdélyből, mert ugye a nagyapám tiltólistán volt, meg örülhetett, ha valami fordítás után meg a Széchenyi könyvtárba kapott valami könyvtáros hállást.

De hogy h >> hogy tehát gyakorlatilag ő családfenntartó volt, de hát nyilván mivel vidéki színházakban játszott, meg turnézott, ezért a gyerekeket nem tudta >> igen >> úgy nevelni, és valóban a nagyszülőknél voltak leadva ott az ápril völgybe.

Ugye Séferidánál a dédanyám nevelte nagyon sokáig édesanyámat meg az öcsét, vagy hát ő töltött velük sok időt, de de hogy hogy ez mint egy ilyen megbocsáthatatlan, aljas, borzalmas bűn pecsétjeként volt a nagyanyámon, és valahogy ő egyszerűen ki tudott ebből az egészből szakadni, be tudta teljesíteni önmagát, az ide korát meghaladva kitalált egy saját műfajt gyakorlatilag ezzel a pódium estekkel. amikkel végül is aztán a világot is bejárta.

Nagyon sokat volt Amerikában, meg mindenhol Európába.

Csodálatos, teljes életet élt magányosan. >> Hm.

Na figyelj, akkor ez egy két generációval fölötted lévő önzőség, és hogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy mondjuk te önmagadra gondoltál-e valaha önzőként, vagy te megkaptad-e valaha ezt a címkét akár a családodban, akár a környezetedben?

Hát természetesen, hogy megkaptam sőt a házasságom vége felé olyan furcsa, teljesen tudathasodásos helyzetbe kerültem, hogy hogy ugye estéről estére, amikor játszottam színházba vagy koncerten, ahol ahol ugye mindig elképesztő szeretettel és érdeklődéssel és akarással jönnek utána hozzám oda az emberek, meg ugye az ember azért érzi a a hatását, meg a sikerét, És akkor és hazamentem, és otthon meg azt éreztem, hogy egy egy ilyen senki vagyok, aki aki így hát szóval borzasztó borzasztó nehéz.

Pedig én én már én szinte mániákosan küzdöttem az elejétől kezdve, mikor a kisfiam megszületett, akkor én négy évig nem is vállaltam színházi előadást.

Ö mert azt mondtam, hogy igen, valóban egy színész tényleg nagyon keveset tud lenni a gyerekével.

És mivel én megtehetem, mert ott van a zenekar, és akkor a koncert az ugye jóval ritkábban van, meg én irányítom, hogy mikor van.

Tehát ez nem olyan, mint a színház, hogy megmondják, hogy ekkor van előadásod, hanem nélkülem nincs Péter Fibori koncert, tehát ott azért én tudtam >> valamennyire döntéseket hozni a koncertek mennyiségét illetőleg és gyakorlatilag én neveltem a kisfiamat, tehát iszonyatosan sok időt voltam vele, de e ez sem elég.

Figyelj, azt akartam kérdezni, hogy ugye azt mondod, hogy ha a nagymamád részéről az volt az ára annak, hogy ő kitalálta ezt a műfajt és sikeres volt, és gyakorlatilag családfenntartó volt évekig, hogy hogy az ő anyja sokat segített a gyerekekkel kvázi, és hogy segített a nevelésben, de a te életedben m >> nem az ő anyja, az a anyós hogy >> hogy a te életedben, amikor amikor jött a szerelem Nem.

Akkor mennyire volt egyértelmű, hogy hogy mondjuk szülővé is tudtok együtt válni, vagy hogy te vágysz erre a szerepre és megfér amellett, amit csinálsz? >> Hát nekem ez egyáltalán nem volt kérdés, és ráadásul ezt ebből írtam egy nagyon romantikus dalszöveget is.

A a szívem gyorsabban ver című szám.

Ö nekem egészen ö pont most olvastam most, bocs, csak hogy kitérek, hogy pont most olvastam egy nagyon érdekes posztját a Szabóannának a a véletrenekről és a jelekről és meg az ilyen meg a megérzésekről.

Hát én is ezeknek teljesen a a mániákusa vagyok.

Meg hát nyilván egy alkotóember nem is tudja másképp nézni a világot, mint mintogy minden jel és minden üzenet és minden minden hordoz valami mögöttes tartalmat, mert hát egyébként akkor miért is élnénk, hogyha ez nem így lenne?

És és én amikor ez tényleg így volt, hogy én amikor megláttam a a Dávidot, a volt férjemet, akkor én ahogy írom ebbe a dalszövegbe, hogy hogy lepereg az életem, de hogy tényleg az volt, mint egy ilyen halál állapot, hogy így abszolút láttam a jövőt.

Olyan abban a pillanatban tudtam, hogy ő lesz a férjem, és lesz és gyerekünk, tőle lesz gyerekem és ez sokáig úgy is tűnt, hogy ez ez egy tökéletes út.

Na de nézzük még az elejét, amikor még tökéletesnek is tűnt, hogy >> hogy oké, ott volt hatalmas szerelem, közben mind a ketten alkotó emberek vagytok.

Szóval ő is valamilyen hát ő még ő fiatalabb volt, ő még akkor egyetemre jár, de de ugye mellettem ö nagyon nagyon érdekesen elkezdte magát megtalálni.

Ugye videóklippeket együtt csináltuk, meg egyáltalán a zenekar arculatát >> együtt találtuk ki az elején.

Szóval, hogy volt ebben azt mondod, hogy igazából ebben nem volt semmi tudatos, mert megláttad és valami bekapcsolt és lepergett az életed, de hogy hogy amikor mondjuk megtudtátok, hogy hogy babát vársz, akkor volt-e bármiféle párbeszéd köztetek, hogy ezt hogy fogjátok csinálni, vagy milyen szerep leosztás?

Ez ez teljesen ez teljesen tervezett volt.

Szóval az az ebben a tényleg az egészben a nagyon érdekes vagy a férfiak működésében, hogy hogy ők tényleg hogy tudnak végülis ilyen kettős életeket élni, mert mert mi tényleg csodálatosan működtünk együtt, és ez abszolút tervezett dolog volt hogy sőt még volt egy év, amikor én én mondtam, hogy szerintem még egy évet várjunk, hogy a zenekar annyira megerősödjön. ebből az első ugye nagyon hirtelen jött nagy sikerből, hogy azért legyen egy stabilitás, mert ugye azért az azt jelentette, hogy egy év kihagyás, és ugye ez azt is jelentette, hogy azért én húzok magammal egy egy zenekart, meg a hozzátartozó CRW-t, és ők ő nekik ki kellett találni arra az egy évre az életüket, mert akkor azért az elején még ez eléggé a a megélhetése is volt mindenkinek, tehát ugye tőlem függött egy csomó ember, >> úgyhogy hogy ezt nem lehetett egy ilyen random dolog, hanem ezt igazából velük is egyeztetni kellett.

Tehát, hogy egy ilyen nagyon érdekes érdekes dolog volt.

De és ezt azóta hallottam pszichológustól is, hogy hogy gyereket vállalni igazából, ha az ember ez ebbe tud ezt tudja uralni, és ugye nem egy véletlen, vagy akkor akkor akkor érdemes, hogyha többletben vagy. >> Hm.

És és én akkor tényleg azt éreztem, hogy hogy többletben vagyok, mert sikeres volt…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Péterfy Bori - Ezt senki nem mondta! S3E4”

Miről szól ez az epizód: „Péterfy Bori - Ezt senki nem mondta! S3E4”?

Ebben az epizódb a szülővé válás kihívásairól és az új szerephez való alkalmazkodásról beszélget Péterfy Bori színész, énekes és édesanya, valamint a műsorvezető. Bori megosztja személyes tapasztalatait a szülővé válásról, a családi mintákról, és arról, hogyan egyezteti össze a… Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 09. 30..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Péterfy Bori - Ezt senki nem mondta! S3E4”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Simon Márton, Bakó Sára, dr. Benkovics Júlia, Bognár Edmond.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Péterfy Bori - Ezt senki nem mondta! S3E4”?

Fő témái: szülővé válás, családi minták, anya szerep.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Péterfy Bori - Ezt senki nem mondta! S3E4”?

Megjelenés: 2025. 09. 30.. Hossz: 1 óra 4 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/peterfy-bori-ezt-senki-nem-mondta-s3e4

Több epizód a Könyves Magazin-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból