Könyves Magazin

Valuska László: A kultúrában mindig van választásunk és mindig tehetünk fel kérdéseket – talán ez az utolsó szabadságunk // Margó Könyvek (12.)

· PT1H4M36S

Összefoglaló

Valuska Lászlóval készítettek interjút a Margó Könyvek podcast sorozatában. A beszélgetés a Helyikon Kiadóval közösen, a Kreatív Európa program támogatásával indított, 18 európai szerző és művét bemutató sorozat apropóján zajlott, melynek mottója: „Olvasni kell”. A kiemelt téma…

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2025. 11. 06.
Hossz
1 óra 5 perc
Szereplők, említett nevek
Valuska László, Bognár Edmond, Szeder Kata, Bakó Sára
Témák
irodalom, olvasás, európai irodalom
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

egyetemista a koromban egyszerre van bennem az, hogy így mindenről el akarom mondani a véleményemet.

Plusz ezzel párhuzamosan mindenről kiderül, hogy egyáltalán nem tudok róla semmit.

És az egy nagyon érdekes kettős érzet volt, mert a az egyik oldalról ez a nem tudás, ez iszonyatosan inspiráló volt.

A másik oldalról meg az, hogy megtanuljam azt, hogy ne rögtön mindenről legyen véleményem, az egy másik nehézséget okozott.

Olvasni kell, mert a könyvek nem csak a világ megismerésében segítenek, de abban is, hogy legyenek szavaink.

El tudjunk kezdeni beszélgetni és kilépni a saját buborékunkból, meghallani a másikat, megérteni önmagunkat, elfogadni egymást.

Ezzel a mottóval indítottuk útjára Helyikon Kiadóval közösen és a Kreatív Európa program támogatásával a 18 európai szerzőt és művét bemutató sorozatunkat Margó könyvek címen. 18 ország, 18 kötet, 18 téma a mindennapokból és hozzájuk kapcsolódva 18 beszélgetés.

Ez itt a Margó könyvek podcast.

A sorozat szerkesztőműsorvezetői Szeder Kata és Valuska László.

Mi a szerepe egy közösség életében?

Lehet-e élete a hétköznapokban?

Az ír Zerár Tonaven halványan derengő holtak című regénye szigorú tükre mindannak, ahogy figyelünk vagy épp nem figyelünk egymásra, de mesél közösségi dinamikákról magányról menekülési vágyról és arról a turbulenciáról, ahogy a szenzációkra és figyelemre éhes világ működik körülöttünk és velünk.

A könyvből hozott idézetek mentén ezúttal Vuska Lászlóval beszélgettünk.

Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásunkat. >> Szia Kata!

Nagyon szívesen jöttem a Margó könyvek podcastje >> a veled való beszélgetésré is úgy készültem, hogy az összes többire idézeteket választottam ki a közös könyvből, és aztán majd ennek mentén foglak kérdezgetni.

Viszont föltenném ugyanazt a nyitókérdést, amit mindenkinek a sorozatnak a mottója az az, hogy olvasni kell.

És azért választottuk ezt, mert hiszünk abban, hogy a könyvek nem csak a világ megismerésében segítenek sokat, hanem abban is, hogy önmagunkat jobban megértsük.

Úgyhogy ha így tekintünk az olvasmányélményekre, akkor én kíváncsi vagyok arra, hogy neked mi az az öt könyv, öt olvasmányélmény, amiről azt gondolod, hogy nagyon meghatároznak téged úgy és abban a formátban, ahogy most itt ülsz velem szembe 20-25 őszén.

Köszönöm szépen, mielőtt a rendes választ megadom, egyszerűen nem bírom ki, hogy ne reflektáljak arra, hogy végül is most már több mint három éve dolgozunk ezen a projekten itt a Margóban, tehát hogy nem játszom el azt, hogy nem tudom, hogy hogy épül fel ez az adás és és ugye a margó könyveknek mi a a koncepciója.

Úgyhogy erről csak két mondatot, hogy annak idején, amikor ezt elkezdtük, hogy az olvasni kell üzenete köré felhúzva megpróbálunk 18 könyvet kiadni, az egy ilyen nagyon egyszerű dologból indult ki.

Az egyik az volt, hogy tényleg itt hiszünk abban, hogy az olvasás az egy csomó mindenben segít.

Másről meg nagyon izgalmas az ebben a sorozatban, hogy olyan nyelveket választottunk, meg olyan könyveket választottunk, amik egyébként nem jutnak el hozzánk.

És ezt szerintem így érdemes kontextusba helyezni, hogy alapvetően a a kultúra működése, és ebben szerintem a könyvpiac se különbözik mondjuk a film vagy zenei kultúrától. alapvetően ilyen angol száz dolog, tehát onnan érkező termékeket vásárolnak meg a kiadók és fordítanak le és adnak ki. illetve az az ugye nyilván nagyon fontos, hogy egy angol százoknál valaki befut, lásd a Nobeldíjas Krasnorkai Lászlód, akkor az egész világon sokkal több lehetősége nyílik arra, hogy ismertté váljon, mert angolból vissza lehet fordítani.

Például kedvenc könyvem volt az elmúlt években a Sishin Liunak a három test probléma című regénye, amit kínaiul írt meg, de egy Teciáng nevű író és fordító az fogta a könyvet, lefordította angolra, egy kicsit újra szerkesztette, tehát hogy máshova rakott részeket, kiadták Amerikában, és világsiker lett.

Tehát ennyire fontos az, hogy a az angol mint közvetítő nyelv a kultúrában, hogy működik, miközben nyilván nem csak az a jó, ami az angol vagy amerikai piacon befut, hanem iszonyú sok érdekesség van.

Mondom még egyszer, hogy egy két irodalmi nobedíjal rendelkező kisnyelv esetében ezt így lehet szerintem érteni, hogy miért fontos az, hogy más kisnyelveket is megismerjünk, meg ilyen nézőpontokat.

Úgyhogy röviden ez a hivatalos válaszom, ami amit nem bírtam magamban tartani.

És akkor most az öt könyves kérdésedre térek rá.

Mivel ismerem a koncepciót, azért egy kicsit gondolkoztam, de ez nem sokat segített egyébként, mert inkább ilyen életrajzilag próbáltam meg összerakni a a listámat, mert ha elkezdek azon gondolkodni, hogy melyik volt az az öt könyv, ami így általánosságban fontos, akkor vagy nagyon személyes leszek, vagy pedig igazságtalan a saját olvasmány élményeimmel szemben.

Úgyhogy nekem így a belépés az az indián regények voltak.

Tehát az az van meg így első élményként, hogy hogy Cooper és KM, vagyis hát Maj Károly regényeket olvasok.

És és ez abból a szempontból nagyon fontos volt nekem, hogy amit már csak később értettem meg, hogy mi az a világ amit amit megismerek gyerekként, tehát hogy ez a férfiakról szóló a konfliktusokat erőszakkal és elnyomással megoldó regények voltak ezek, amikben nagyon tudtam szurkolni a az indiánoknak.

De hát én ebben a formában soha nem voltam kisebbség, hogy ezzel azonosulni tudjak, de behozta ezt a nézőpontot, hogy vannak olyan csoportok, akiknek nincs meg a saját története, és mások máshogy mesélik el.

Ezt nyilván nem, nem tudom, ny-10 évesen értettem meg, hanem csak sokkal később.

Ö és akkor mondjuk a 18 éves kor, amikkel ilyen ugrólépésekben eljutnom, akkor a következő az a volt egy ilyen Robin Cook Frederick Forsite időszak.

Itt mondjuk ilyen 13-14 éves lehettem.

A Robin Cookból az volt a jó, hogy az nagyon sok volt a könyves polcon anyáméknál és és nagyon tetszett az, hogy ilyen thrillert lehet olvasni.

Akkor nyilván nem tudtam még, hogy mi az, hogy thriller, de akkor azt értettem meg, hogy így elkezdek olvasni valamit, és annyira izgalmas, hogy nem tudom, hogy mi lesz a vége, hogy így benne ragadok.

És általánosságban az volt a megélésem a családban, hogy nálunk az olvasást azt nem forszírozták, viszont abból a szempontból elfogadták, hogy addig se csináltam semmi rossz dolgot otthon.

Ö, úgyhogy én nem voltam egy ilyen nagyon otthon olvasó gyerek, hanem én általában edzésre menet és edzésről hazafele olvastam nagyon sokat, mert messze volt a a tréning.

De ez nagyon jó volt, és ezt már többször megfogalmaztam magamnak, hogy tényleg a BKV-nak köszönhetek a legtöbbet, mert ha otthon maradok és és rá kellett volna vennem magam, akkor azt hiszem, hogy ez nehezebben ment volna.

Aztán jött egy jött egy olyan korszak, amikor Kunderát és Rabelt olvastam, és ott én főleg a Kunderát szerettem, ami azért érdekes csak, mert abban abban már megvolt ez a kicsit elitista, kicsit snob ilyen kelet-európai világ, ami nekem eléggé bejött, de egy pár éve a lét elviseltetlen könnyűségét így magam elé vettem, és megmondom őszintén, hogy nem tudtam olvasni.

Tehát, hogy az egy most egy nagy feladat a következő évekre, hogy azt megpróbáljam azt elolvasni, mert az nem lehet, hogy ennyit változott volna a könyv számomra, de tényleg valami történt.

És hát ez a jó benne, hogy azért is kell olvasni, akár újra olvasni, hogy ezekkel szembesüljünk, hogy akár a szöveg, akár mi, hogyan változtunk.

Utána pedig végül is jött egy Fonegut időszak. az nagyon meghatározó volt.

Ez inkább ilyen világlátás szempontjából volt fontos számomra, hogy hogy nagyon megjött a az irónia meg ez az elbeszélésnek ez a könnyedsége, hogy lehet, hogy valamiben egyszerre van skifi, egyszerre van második világháború, és ez teljesen lenyűgözött, meg hát nyilván iszonyú szórakoztatón szórakoztatóan írta a Fonegut, és akkor ott érkezett meg nekem a Kortest magyar irodalom.

És akkor ezt így általánosságba veszem.

Ö ilyen 16 éves koromban így elkezdett érdekelni, hogy hogy mi ez a mi az, amikor valami megjelenik frissen.

Nem tudjuk, hogy hogy ez hogy működik a világban még.

Nagyon keveset tudunk a szerzőkről, de mégis arról beszél, ami itt körülöttünk van, és főleg azon a nyelven, ami körülöttünk van.

Itt ugye az nagyon fontos volt, hogy egyszerre lehetett olvasni a nem tudom a magyar narancsot, aminek egy ilyen nagyon sajátos nyelvezete volt, ami egyébként ez is csak utóbb derült ki, hogy a hogyan épül épült rá a akár az Eszterházi Péternek, akár a Parti Nagy Lajosnak a nyelvhasználatára, és akkor ott ott megnyílt egy világ, és iszonyú sok kortársmagyart kezdtem el olvasni, ami ami amiben tényleg egy ilyen konzervatív lázadás volt abban az értelemben, hogy nem azt akartam olvasni, ami ami az iskolában van.

Bár én soha nem voltam így ellene ezeknek a a kötelezőknek, mert ha jól keretezték, akkor megértettem, hogy miért fontos, nem tudom, egy vörös és feketét vagy mester és margaritát elolvasni.

És akkor kiderült, hogy ezek egyébként tényleg rohadt jó könyvek, de de így érkeztem meg az Eszterházihoz. és a többiekhez.

Úgyhogy ez több mint öt könyv. >> Több mint öt könyv.

Viszont nincs köztük női szerző. >> Így van.

A egyébként azért nincs köztük, mert tényleg 18 éves koromig nem nagyon olvastam női szerzőt, és és ezzel az egyetemen szembesültem.

Tehát, hogy az egy fontos pont volt, amikor elkezdtem azzal foglalkozni, hogy oké, tehát hogy én így tök természetesen a szocializációm, a kulturális hatások, a családi környezet, ezek határozzák meg, hogy miket olvasok.

Meg nyilván a a média ilyen szempontból, de hogy ezek csak férfiszerzők voltak.

És ahogy az indián regényeknél is mondtam, hogy hát iszonyú izgalmas, hogy mi történik a fehér gyarmatosító és az indiánok között.

Azt csak később értettem meg, hogy az valójában milyennek a politikuma vagy a problémája.

És így jutottam el ahoz, hogy a a női szerzőkre először keresgetni kezdtem, tehát hogy a a Pázmány Péter Katolikus egyetemen ott a magyar szakon sok mindent kellett olvasni, de hát a az irodalomtörténetben is nagyon soká jön el az, hogy női szerzőkről lehessen beszélni.

És és akkor ott egy új világ nyílt ki, és ez alapvetően nem azt jelenti, hogy a a meglévő irodalmi világon mellé felnőtt egy nem tudom másik irodalmi világ, ami a nőket jelentette, hanem azt jelentette, hogy mindazt, amit addig így a kultúráról gondoltam, azt így teljesen újra le kellett rombolni és újra kellett építeni.

Ez nem tudom a 2000-es évek elején az, hogy ilyen a társadalmi nemekományával lehet foglalkozni, és amit ugye a genderként szoktak leírni most a kék plakátokon, ez iszonyú fontos volt.

Tehát mindaz, amit nem tudom 18 éves koromig felépült bennem, azt azt darabjaira kellett szedni, hogy mi miért történik.

És ott és az én saját ilyen mondjuk ezt most, hogy margós szempontomból vagy könyvesmagazinos szempontomból ez így a nekem a kezdetek kezdete, hogy meg lehet-e azt csinálni, hogy hogy újra értékeljük azt, hogy milyen olvasó voltam addig.

És ez nem azt jelenti, hogy ezeket le kell tagadni, hiszen ezért is beszélük beszélek róluk.

De azt meg kell érteni, hogy a világnak egy másik nézőpontját én miért nem ismerhettem meg.

És 18 éves koramig nyilván egy visszatekintve olyan szempontból önfelmentő voltam, hogy tényleg nem azt határozta meg, hogy iszonyatos pontosan így után járok dolgoknak, hanem ú ezt olvasta nem tudom a nagypapám és szerette, ezt ajánlották valamelyik újságban, ezt olvasta egy haverom, tehát ezek mentek és nem voltak benne nők és és a világot nyilván Nem lehet úgy leírni, hogy csak a férfi nézőpontot ismerjük meg.

Ahogy egyébként a az irodalomtankönyvekben is nagyon sokára jött el a középiskolában az, hogy női szerzőkről pár mondatot lehessen tudni.

És ez már akkor gyanús volt, hogy a nőközök általában múzsák, akiknek az a feladatuk, hogy beteljesítsék a férfiak vágyait és és valójában egy közvetítő szerepet töltsenek be a a abban, hogy létrejöjjön a szöveg.

Ö, és ez gyanús volt már akkor is, és ez így apró lépésenként megtörtént, és és hát kiderült, hogy hogy ez ez sokkal bonyolultabb, mert utána a nem létező női nézőpontok mellé egy csomó más hát ilyen értelemben kisebbségi nézőpont érkezett meg, ami ami pont azt mutatja meg, hogy mennyire összetett és izgalmas a világ, és hogy én a könyveken keresztül nem csak a fehér heteroszexuális középosztábeli férfi nézőpontját ismerhetem meg.

És így a margó könyvekben egyébként ilyen modellértékűen ezt próbáltuk meg a magunk eszközeivel valahogy összerakni, hogy sokféle nézőpont jelen meg. >> Megkapod az első idézetet, és ez kapcsolódik ahhoz, amit mondtál.

Mindjárt mondom is, hogy hogy miért erre gondoltam.

Ebben a nagyszerű épületben az ürességet kell gyakorolnia.

És ennéhez magamnak azt írtam fel, hogy hogy tiszta lap.

És ez a ez a kis mondat ez egy olyan kontextusból van, hogy hát a főhősünk eddig egy olyan térben élt, ami olyan szűkös volt, és sokszor nekiütközött valaminek, de pontosan tudta, hogy az az micsoda, miért van ott, mi a a funkciója.

És aztán teljesen más, amikor egy üres térben kell kiigazodnod, és abban abban tájékozódási pontokat találni.

És és lehet ez akár mondjuk egy ilyen tiszta lap, és tényleg egy tiszta lap.

Tehát mondjuk amikor kinyit az ember egy dokumentumot a a számítógépén, hogy elkezd írni valamit, és csak ott villog a kurzor, és és ott a félelem, hogy így az hogy tölti be.

Vagy amit például említettél annak kapcsán, hogy hogy találtál a magyar irodalomra, hogy mennyire izgalmas volt az, hogy vagy főleg mondjuk az új szerzőkre, vagy az első könyves szerzőkre, hogy hogy nincs mögöttük igazából semmi, nem áll még rendelkezésre az a mátrix, amibe elhelyezhetnédőket, és hogy ez mennyire izgalmas, de hogy a tisztalap az úgy különben az élet minden területére olvasható.

Úgyhogy itt most egy ilyen tisztalap és ürességviszonyodra vagyok kíváncsi.

Nekem ebből az idézetből egyébként nem pont a tiszta lap a leghangsúlyosabb a felolvasásod után, hanem az, ahogy az ember rájön arra, hogy mi miben áll benne.

És és amit mondtál, ez ez nekem így az olvasásra abszolút…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Kreatív Európa

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Valuska László: A kultúrában mindig van választásunk és mindig tehetünk fel kérdéseket – talán ez az utolsó szabadságunk // Margó Könyvek (12.)”

Miről szól ez az epizód: „Valuska László: A kultúrában mindig van választásunk és mindig tehetünk fel kérdéseket – talán ez az utolsó szabadságunk // Margó Könyvek (12.)”?

Valuska Lászlóval készítettek interjút a Margó Könyvek podcast sorozatában. A beszélgetés a Helyikon Kiadóval közösen, a Kreatív Európa program támogatásával indított, 18 európai szerző és művét bemutató sorozat apropóján zajlott, melynek mottója: „Olvasni kell”. A kiemelt téma… Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Valuska László: A kultúrában mindig van választásunk és mindig tehetünk fel kérdéseket – talán ez az utolsó szabadságunk // Margó Könyvek (12.)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Valuska László, Bognár Edmond, Szeder Kata, Bakó Sára.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Valuska László: A kultúrában mindig van választásunk és mindig tehetünk fel kérdéseket – talán ez az utolsó szabadságunk // Margó Könyvek (12.)”?

Fő témái: irodalom, olvasás, európai irodalom.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Valuska László: A kultúrában mindig van választásunk és mindig tehetünk fel kérdéseket – talán ez az utolsó szabadságunk // Margó Könyvek (12.)”?

Megjelenés: 2025. 11. 06.. Hossz: 1 óra 5 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/valuska-laszlo-a-kulturaban-mindig-van-valasztasunk-es-mindig-tehetunk-fel-kerde

Több epizód a Könyves Magazin-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból