itt vagyok. - élet és egészség podcast Bánhalmi Katával

Kibírsz napi 15 percet a telefonod nélkül? Olvass! | Valuska László - Itt vagyok

· PT1H4M35S

Összefoglaló

A KSH adatai szerint a magyarok könyvolvasásra fordított ideje drasztikusan, napi 12 percről 2 percre csökkent. Valuska László, a Margó Fesztivál igazgatója és Bánhalmi Kata az Itt vagyok podcastban arról beszélgetnek, miért nehezebb ma egyre több embernek figyelni a hosszabb…

Röviden

Műsor
itt vagyok. - élet és egészség podcast Bánhalmi Katával
Megjelenés
2026. 06. 24.
Hossz
1 óra 5 perc
Szereplők, említett nevek
Valuska László, Bánhalmi Kata
Témák
könyvolvasás, digitális figyelem, olvasáskultúra
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sziasztok, én Bhami Kata vagyok, és köszöntelek titeket az Itt vagyok legújabb epizódjában.

Egy különös ellentmondásban élünk, miközben soha nem jelent meg ennyi könyv.

Egyre többen érezzük úgy, hogy már nem tudunk úgy olvasni, mint korábban.

A KSH adatai szerint a magyarok könyvolvasásra fordított ideje az elmúlt évtizedekben napi 12 percről körülbelül két percre csökkent, és egyre többen számolnak be arról, hogy nehezükre esik hosszabb szövegekre figyelni, vagy végigolvasni egy könyvet.

Mi történt az olvasással, és mi történt közben velünk?

Mit ad az olvasás a figyelmünknek, a gondolkodásunknak, az önismeretünknek és a kapcsolatainknak?

Erről beszélgetek mai vendégemmel Valuska Lászlóval, a Margó Irodalmi Fesztivál igazgatójával.

Tartsatok velünk! [zene] >> Ez az!

Élet és Egészség podcast Bhalmi Katával. >> [zene] >> A világ zajos, az olvasás csendes válasz.

A műsor támogatója a Líra. [zene] Könyvek, melyek velünk maradnak.

Nagyon köszi, hogy elfogadtad a meghívásomat. >> Szia!

Ma az olvasásról fogunk beszélgetni, és nem akarok egy nagyon hosszú történelmi intróval indítani, de mégis nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan néz ki az olvasásnak a története, mert laikusként én így azt gondolnám, hogy a 19-20. században így a elitnek volt valami kiváltsága az olvasás, aztán a 20. században ez felfutott, aztán jött a tév és ez elkezdett visszaesni.

Hogyan néz ki ez a görbe, és egyáltalán volt-e valaha igazán népszerű olvasni?

Hát köszönöm, hogy akkor nem az egész a történetiségről fog szólni most egy 50 perc, >> mert arról nem tudnék beszélni, de szerintem vannak ilyen érdekes szempontok, amiket egy ilyen bevezetés intrójaként érdemes átvenni.

Hát nyilván az írás a legfontosabb az olvasáshoz, tehát hogy az ember az rögzíteni akarja azt, hogy hány állata van, mi történik a közösségében.

Ugye ezt ereinte falakra rögzítette.

És akkor azokat a jeleket is már meg kellett tanulni olvasni.

És akkor most így jó nagyot ugrunk.

Tehát ez fontos része volt a a az embernek mindig, hogy rögzítse a tudását, meg rögzítse a azt, hogy hogyan kell élni.

Bizonyos értelemben a Biblia is egy ilyen könyv, annak ellenére, hogy egy szent könyv, az összefoglalja azokat a történeteket, amikre szükségünk van kulturálisan meg civilizációs szempontból, hogy átörökítsük.

Tehát, hogyha most csak ezt így nézzük, abban van a van szó a mezőgazdaságról, van szó a családról, van szó a hatalomról, van szó a történelemről.

Tehát, hogy ott ott egy rendes alap alapszöveget kapunk.

Az nagyon érdekes, hogy nekünk ez a zsidó keresztény kultúránk ezek köré, a könyv köré épült föl.

Tehát, hogy nagyon sokáig ezeket a szent szövegeket hát meg vannak közösségek, akik mind a mai napig ugye úgy olvassák, hogy ezek iránymutatók a az életük szempontjából, de alapvetően az a lényege, hogy ez az a könyv ebben az esetben, ami meghatározza a közösségnek a gondolkodását.

Szerintem ami ami fontos, hogy nagyon sokáig az elithez tartozott az olvasás.

Tehát ismerjük azokat a történeteket, mondjuk az Umberto Eekak a Rózsa nevében, Rózsa neved című regényében, amikor körmölik a papok a szövegeket a kolostorban, mert a tudást bizonyos értelemben sokszorosítani kell, hogy máshova is eljusson, de természetes módon sokáig ez zárt tudás volt, tehát csak azok juthattak hozzá, akik eljutottak ahhoz a neveléshez, ahhoz a tudáshoz, hogy ezeket a szövegeket olvasni tudják.

Az igazi fordulat ez az ebből a szempontból a az olvasásnál az a a Guttenbergnek a találmánya volt, hogy kitalálta, hogy hogy lehet sokszorosítani szöveget.

És ez azért fontos, mert onnantól kezdve egy egyszerű technológiai forradalom, ami a könyvkiadásban, vagy a könyviparban, vagy az irodalomban más ilyen technológiai forradalom igazán nem volt.

Tehát azkönyv az szerintem nem olyan technológiai forradalom, mint az, hogy valaki kitalálta, hogy hogyan lehet sokszorosítani könnyen egy szöveget, mert ez valójában mit jelent? azt jelenti, hogy nagyon sok emberhez el tud jutni az adott szöveg.

Ez ugye nyilván a felvilágosodásnak egy nagyon fontos része, hogy az emberek olyan tudásokhoz jutnak hozzá, amit most így a 2026-ban elképzelni se tudunk, hogy milyen lehetett az, amikor egy nagyon szűk csoportnak volt a privilégiuma az, hogy hogy tudja azt, hogy mondjuk mikor kell ültetni, hogyan kell az állatokkal bánni, vagy mit kell csinálni egy vallási vagy nem tudom uralkodói procedúrában, és és ez hát ez alapvetően változtatta meg a világot, hogy egyre több és több ember juthatott hozzá az olvasáshoz.

És akkor a 18-19. század az abban [torokköszörülés] változtatott, hogy ugye egyre több szöveg keletkezett, hiszen egyre többen tudtak olvasni.

Nyilván itt is egy az arisztokrácia, később a polgáriosztálynak ez egy ilyen alapvető hozzáférése volt ehhez.

Nagyon sokáig a 19. században nagyon sok olyan képünk van, ami arról beszél, hogy a férfiak írnak, a nők meg olvassák, és hogy a nők ebbe a passzív helyzetbe kerültek, hogy ők ők az olvasónők.

És hát a 20. század az ilyen szempontból ugye egy ilyen totális dologgá vált.

Tehát a a könyv az most már nem csak arról szól, hogy az egy a tudást adja át, hanem élményt is ad, inspirál kikapcsol segít átvészelni időszakokat, párbeszédbe lép az olvasóval, mindenféle közösség megtalálhatja a saját könyveit.

Ö, szóval ilyen szempontból, hogyha most ez neked elég olvasástörténet szempontjából, akkor én én ezeket a pontokat raknám le, mert még ma is így a 2000-es években is nagyon sokan vannak, akik egyfől nem olvasnak készségszinten.

Még most is van feladatunk azzal, hogy az olvasás olvasással úgy tudjunk foglalkozni, hogy az ne kerüljön újra egy privilegizált helyzetbe, a elképzelt elefánt toronyba, mert most abban a korban élünk, amikor a szöveges kultúrát már végleg leváltotta a képi kultúra.

Tehát itt nagyon sokat találkozunk középiskolásokkal és fiatal egyetemistákkal ilyen a Margo irodalmi fesztivál keretében.

És döbbenetes élmény az, hogy hogy elmondják, hogy hát ha egy 40 percet doom scrollozok a telefonomon, akkor az kikapcsol. 1 millió ingert kapok, termelődik a dopamin, nem tudok kiszállni belőle.

És egyébként milyen könnyű hozzáférni.

És hogy amikor meg megkérdezzük, hogy egyébként jól érzi-e magát az életében, akkor azt mondja, hogy nem érzi jól magát.

De hogyha azt mondjuk neki, hogy figyelj, próbálj már meg 10 percet olvasni, hogy mit élsz át, akkor azt mondja, hogy az iszonyú energiabefektetés. neki egy különleges munkát kell elvégeznie ahhoz, hogy megteremtse ezeket a szereplőket, mondjuk egy [horkantás] regényben.

Ö, úgyhogy most az olvasás az szerintem ebben a helyzetben van, hogy újra bekerülhet egy különleges státuszba, ami ami azoknak, akik szeretnek olvasni, azoknak ez jó lesz, mert alapvetően kritikusan kell gondolkodnunk.

Az olvasás segíti a nyelvi gondolkodást, de ezekről a témákról lesz majd szó, úgyhogy nem futok előre, de itt leteszem a pontot.

Ö, és akkor a kérdésedre válaszolva ez szuper volt, hogy ezt összefoglaltad, mert gyakorlatilag az első válaszodban arra is rávilágítottál, hogy mennyire privilégizált helyzetben vagyunk, hogy ennyit olvashatunk és hogy egyáltalán van erre lehetőségünk.

És ugye ez egy egészségről szóló podcast műsor.

Arra is utaltál, hogy gyakorlatilag a saját idegrendszeri helyreállításunknak is lehet egy zseniális eszköze a könyv.

A generációk között ez amúgy most hogyan oszlik meg?

Erre erre van bármilyen statisztikai adat, vagy erre te rálátsz, hogy tényleg kevesebbet olvasunk, vagy ez csak a fiatalabb generációkra igaz?

Hogy néz ez ma ki? >> Nagyon sokféle kutatás van ezzel kapcsolatban, és alapvetően kevesebbet olvasunk és nyilván nem mindegy, hogy honnan nézzük ezeket a számokat.

Általánosságban az internet bevezetése vagy ilyen elterjedése óta radikálisan csökken a az olvasással töltött idő.

Ennek vannak olyan egészen szélsőséges példái, hogy egyszer olvastam egy ilyen brit olvasáskutatás felmérést, ahol kiderült az, hogy a nem tudom, az elmúlt 20-30 évben sokkal kevesebbet olvasnak a szülők a gyerekeknek ami iszonyú fontos 1 millió szempontból, tehát nem irodalmi szempontból fontos, tehát nem azért fontos, hogy ott majd megszeretik a a a regényolvasást.

Egyszerűen a a fantázia, a nyelv, >> a játékosság, a gondolkodás, tehát egy csomó minden ott alakul ki, plusz a szüle és gyerek közötti kötődésben is nagyon nagy szerepe van.

Na most ahhoz képest, hogy a szülők kevesebbet, sokkal kevesebbet olvasnak 10 éves ciklusonként tényleg 10%-ot csökkentve, mint korábban, a férfiak ehhez képest is sokkal kevesebbet olvasnak a szülőtársukhoz képest.

Ö amikor a social média elterjedt, az még inkább sokkolóhatott ilyen szempontból az olvasásra.

És például én azt szeretem megkülönböztetni, hogy az olvasásról tehát mit értünk olvasás alatt?

Mert én olvasás alatt most nem azt értem, hogy kortársmagyar szépirodalmat olvasnak-e a gyerekek vagy a kamaszok, hanem egyszerűen azt, hogy bármit olvassanak, bármit.

Tehát, hogyha körbenézünk a világunkban, akkor mindenhonnan iszonyatos mennyiségű információ árad felénk.

És hogyha nem tanuljuk meg ezeket a szövegeket olvasni, és szöveg alatt értem a TikTok videót, az óriás plakátot, [horkantás] a YouTube műsort, meg minden szöveg alatt értek, hogyha ezt nem tanuljuk meg, hogy hogy olvassunk, hol van a csalafintaság, hol van a megtévesztés benne, hol van egy reklámban a trükk, hol van egy politikai üzenetben a hazugság, akkor az egész társadalom van egy ilyen vert helyzetben, és és ennek az első lép lépés az, hogy tanuljunk meg olvasni.

Nyilván azt kell mondani erre, hogy azért nagyon nagy százalékban olvasnak, tehát megtanulnak olvasni a a fiatalok is.

Tehát nem ez a kérdés, hanem az a kérdés, hogy tudják-e ezt használni.

Vannak nagy nemzetközi felmérések, amikben egyébként szövegértés tekintetében mi nem állunk olyan jól, mint mondjuk más európai országok.

A másik része meg nem csak az az érdekes, hogy hogy állunk szövegértés szempontjából, hanem hogy ez mit mond el egy társadalomról.

És a harmadik, amit a kérdésedben felvezettél, hogy hogy akarjuk jól érezni magunkat ebben a társadalomban.

Nekem biztonságot ad az, hogy nem tudom, hat éves korom óta olvasok, amit nem tartok egy különleges dolognak.

Egyszerűen valószínűleg ez a koromnál fogva én még pont abba csúsztam bele, hogy választattam az indián regények és az indián regények között gyerekkoromban.

Ö, és ez egy nagyon erős önbizalmat ad nekem, hogy így elboldogulok a szövegek között, tehát nem hoz lázba az, hogyha óriás [horkantás] plakátokon hazugságokat látok.

Ö de úgy érzem, hogy a a fiatalabb generációk azok már nem gondolnak ilyen értelmen az olvasásra, hogy annak milyen szerepe lehet. >> Mivel versenyez ma egy könyv?

A TikTokkal, podcastokkal, a YouTube-ban?

Hogyan Hogyan néz ki ez a figyelemverseny? >> [horkantás] >> Hát ezt egyébként a saját életünkön végig tudjuk venni, és akkor legyél partner ebben, hogy mondjuk dolgozunk, fölkelünk korán, elmegyünk dolgozni és mondjuk egy laza nyolc órát lehúzunk bármilyen munkában, és akkor hirtelen délután 4-5-6 óra lesz, attól függ, mikor kezdi el az ember a munkát. >> [horkantás] >> És mondjuk egy tök átlagos életben valakinek van vagy gyereke, vagy nincs, vagy van párja, vagy nincs, de alapvetően valami kötelessége van otthon.

Ideális esetben el kell mennie vásárolni főzni és akkor ott marad az estében, hát legyünk őszinték magunkhoz, egy ilyen [horkantás] egy-két óra max, de az az tényleg a a full max, hogy ott marad egy-két órád.

És abban az egy-két órában a következőket kell megoldanod.

És akkor mondom a sajátomat, elmegyek-e kosárlabdázni?

Elmegyek-e színházba, elmegyek-e filmet nézni?

Esetleg a feleségemmel [nevetés] beszélgetek, hogy a nyolcadik [horkantás] szempontként őt is felhozzam?

És tehát ezekkel mind versenyzik az olvasás.

És amit az előbb mondtam a az ilyen középiskolásokkal és egyetemistákkal folytatott beszélgetésekről, hogy szerintem ezt kell megértenünk, hogy nem csak a kamaszokról szól ez.

Tehát én azt látom a saját életemben is, hogy én se döntök minden nap úgy, hogy ebben az egy-két órában olvasnom kell.

Van amikor hullafáradt vagyok és nincs figyelmem.

Valamikor mondjuk a feleségem akar elmenni színházba, valamikor hát én mondjuk nem szeretem lemondani a kosárlabdáz, tehát az az így fixen megvan.

Tehát magyarul a hét napból már elvesztettem jó párat, és akkor itt vagyok, hogy mikor olvasok.

És akkor nekem például az egyik ilyen eszközöm, amit szintén egy könyvből sajátítottam el, hogy próbáltam visszaszerezni a kontrollt így a az életemben, mert nekem egy hát, hogy úgy mondjam, kihívásokkal küzködök akkor, amikor a magánéletet és a munkát szét kell választani. >> Szerintem te egyedül vagy ezzel ebben a világban. >> Én én is azt gondolom.

És elolvastam egy könyvet ami ö ami alapvetően az alvásról szólt, és véletlenül akadt a kezemben, mert a szerkesztősünkben sokféle könyvet küldenek el.

Ariana Huffingtonnak a könyve volt, aki egy ilyen óriási média konglomerátumot épített, és egyszer csak, ha jól értem, jól emlékszem, akkor kiégett, elfáradt, elegett mindenből, és akkor elkezdett kutakodni, hogy hogy tehetné jobban az életét, és akkor az alvás lett az az isu amivel elkezdett foglalkozni és azt olvasgattam azt a könyvet és mondott jó sok adattal alátámasztva, de eljutottunk olyan nagyon egyszerű dolgokig, hogy prób Próbáljam meg azt, hogy nem viszem be a telefonomat a hálószobába.

Próbáljam meg azt, hogy az ágyban már nem mobilozom, [torokköszörülés] merthogy ezek mind ingerlik az agyat.

És ezt szerintem mindenki ismeri, hogy hullafáradtan az ágyban elkezd mobilozni, és akkor megdöbben, hogy már 40 perce teljesen értelmetlen dolgokat nézeget.

És ez ez egy kettős dolog, mert hullafáradt is vagy, de pörgeted az agyadat, tehát nem tud lenyugodni és kikapcsolni.

És ezért nekem az lett a megoldásom, hogy hogy tényleg, és ez nem egy ilyen nagyon tudatos dolog, mert nagyon könnyű volt átállni rá, hogy hogy lefekvésre készülődve már nem mobilozom.

Az ágyban igyekszem már nem mobilozni.

Említett entitások

Témák

  • könyvolvasás
  • digitális figyelem
  • olvasáskultúra

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Margó Fesztivál

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kibírsz napi 15 percet a telefonod nélkül? Olvass! | Valuska László - Itt vagyok”

Miről szól ez az epizód: „Kibírsz napi 15 percet a telefonod nélkül? Olvass! | Valuska László - Itt vagyok”?

A KSH adatai szerint a magyarok könyvolvasásra fordított ideje drasztikusan, napi 12 percről 2 percre csökkent. Valuska László, a Margó Fesztivál igazgatója és Bánhalmi Kata az Itt vagyok podcastban arról beszélgetnek, miért nehezebb ma egyre több embernek figyelni a hosszabb… Az epizód a itt vagyok. - élet és egészség podcast Bánhalmi Katával című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 24..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Kibírsz napi 15 percet a telefonod nélkül? Olvass! | Valuska László - Itt vagyok”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Valuska László, Bánhalmi Kata.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kibírsz napi 15 percet a telefonod nélkül? Olvass! | Valuska László - Itt vagyok”?

Fő témái: könyvolvasás, digitális figyelem, olvasáskultúra.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kibírsz napi 15 percet a telefonod nélkül? Olvass! | Valuska László - Itt vagyok”?

Megjelenés: 2026. 06. 24.. Hossz: 1 óra 5 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/itt-vagyok-elet-es-egeszseg-podcast-banhalmi-kataval/kibirsz-napi-15-percet-a-telefonod-nelkul-olvass-valuska-laszlo-itt-vagyok-06f48a44

Több epizód a itt vagyok. - élet és egészség podcast Bánhalmi Katával-ből