Mindenségit!

Szilágyi Tamás: A húszas éveid arra valók, hogy legalább egyszer becsődölj

· PT2H6M23S

Összefoglaló

Szilágyi Tamás pszichológus, a Nyílt Osztály csatorna, és a MadScientist sörfőzde társalapítója a Mindenségit! podcast vendége. Beszélgetésük során kitérnek az egó és identitás különbségeire, a tartalomgyártásra, és a pszichológiai kérdések internetes megvitatásának…

Röviden

Műsor
Mindenségit!
Megjelenés
2025. 12. 21.
Hossz
2 óra 6 perc
Szereplők, említett nevek
Szilágyi Tamás, Pázmándi Gergely
Témák
pszichológia, identitás, tartalomgyártás, egó
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Hát sziasztok, ez itt a Mindenségit podcast. >> Helló mindenki!

Így az év vége felé azt kell, hogy mondjam, hogy az egész évben mi azon gondolkodtunk, meg arról beszélgettünk el stúdió falai között, hogy mennyire fontos az, hogyha az ember meghallgatja a saját buborák buborékán kívüli embereknek is a elképzeléseit, figyel arra, hogy nekik milyen a világlátása.

Na most azt kell, hogy mondjam, hogy a mai adás nem ilyen lesz, mert hogy stílszerű legyek, nagyon hasonsörű a vendég, aki velünk itt ül.

Sziasztok és köszi a meghívást.

Kösz, hogy itt vag >> aki hát nagyon sok szempontból hát szerintem hason szőrű hozzánk, ahogy az említettem, kezdem azzal, hogy ugye pszichológus végzettség, mi nem vagyunk azok, de legalább szeretjük a pszichológiát. >> Gyakorlatilag ugyanolyanok vagyunk.

Az túlmenően nem lehet elvitatni, hogy ezeket a színes pólókat mindannyian meg a színes feleset marhára szeretjük. >> Igen.

Már meg is beszéltük, hogy majd cserélünk egymással. azon túlmenár >> fontos nekünk, hogy az embereket valamilyen szinten edukáljuk, vagy egy kicsit így szemléletüket formáljuk, mindannyian tartalomgyártók vagyunk és ami az egyik legfőbb közös tulajdonság, hogy imádjuk a sört, >> hát akkor egés örömére.

Ez még nem Tamásnak az ajándéka, merthogy ő a Mat Scientist sörfőzdének az ügyvezető és társalapítója.

És hát majd itt kóstolni fogunk néhány sört is.

De ami aztán teljességgel más hármunkban, mármint kettőnkben, az az, hogy hát te nagyon sok mindennel foglalkozol, meg nagyon sok mindenhez értesz.

Mi meg csak így ide beülünk és kérdezünk, te meg olyan tartalmakat gyártasz, ahol el is mondod a tutit.

Én mindig a fordítottját érzem, amikor így meghívok egy vendéget, hogy én alig tudok ehhez a dolghoz hozzászólni, de szerintem ez egy picit ilyen ilyen velejáró imposztor szindrómája a mi generációnknak, nem?

Így úgy gondoljuk, hogy mi úgy nem értünk semmihez.

És aztán amikor meg kapjuk ezeket a visszajelzéseket, hogy de de egyébként tök okos dolgokat mondasz, akkor így azt így ellegyinted, hogy á jól van, mit tudom én, lehet. >> Azért is gondoltuk, hogy meghívunk téged és megismerkedünk veled, mertogy mi most napokban lesz négy éve, hogy elkezdtük ezt a mindenségi podcastot csinálni és hát hasonló hasonlóan régóta te is tartalmat gyártasz a nyílt osztály berkein belül, vagy égisze alatt.

Hát én azt hiszem, hogy 23 év vége felé kezdtem, de de én még ebből a szempontból talán így ezt a fajta ilyen internetes testképemet nem változtattam meg, mert én még nem tudom magam így tartalomgyártóként aposztrofálni. >> Hát akkor te miként aposztrofálod magad? mint pszichológus, aki így belement abba, hogy csinál egy-két videókat, de így most jön ez a pillanat, hogy így elég sok lák van rá, meg sok komment, és akkor nem tudom, hogy így mit kezdjek ezzel a szituációval. >> Hát nézd, szembe dicsérlek. >> Köszönöm.

De az a helyzet, hogy amikor mi elkezdtük a podcastot négy évvel ezelőtt, akkor tulajdonképpen nagyon kevés olyan ember volt, vagy olyan pszichológus, aki egyáltalán tartalmat gyártott, vagy hogy fontosnak érezte azt, hogy hogy a szemléletet formája a pszichológiai kérdéseket az internetes felületeken megvitassa.

És aztán azóta pedig, amióta eltelt ez a négy év, azóta hát végláthatatlan sorba jelentkeznek tehetségesebb, kevésbé tehetséges pszichológusok.

És azt kell, hogy mondjam, hogy a te tartalmaidban legalább találok olyat, amelyik nekem is novum. >> Az egész úgy indult igazából, hogy a TikToknak próbáltam egy kicsit úgy megérteni a jellegét, meg úgy a karakterét, mert mi már szerintem idősebbek vagyunk annál, hogy így a TikTok az így kapásból így vele született ilyen applikáció legyen a telefonunkon.

Úgyhogy letöltöttem, mert azt gondoltam, hogy lehet, hogy a sörfőzdével is érdemes lenne valahogy így jelen lenni, és kíváncsiságból rákerestem a pszichológiai tartalmakra, és ott úgy éreztem, hogy még szerintem lenne tér olyan értelmesebb gondolatokra, mert sokan rámentek arra, hogy az ilyen legesleeslegmainstreamebb ilyen pszichóközőhelyekkel dobálják meg a közönséget, mint mondjuk mondjuk a nárcisztikus kapcsolatok öt legfontosabb típusa, meg három jel, hogy elhagy a párod és társai.

Úgyhogy akkor úgy voltam vele, hogy kipróbálom, merthogy a gyerekeim úgy is nézni fogják ezeket, meg a fiatalok is úgy is nézni fogják, mármint a short videókat.

Szóval mi van akkor, hogyha van egy-kettő olyan, aminek egy kicsit olyan mélyebb értelme van, és esetleg bele tudom kényszeríteni őket úgy idézőjelbe abba, hogy akkor végighallgassanak egy ennél mélyebb gondolatot.

És az volt benne a jó, hogy mindig amikor megterveztem egy videót, akkor én elmerültem egy témába, és akkor olyan volt egy kicsit, mint egy beadandó dolgozat, >> és >> emiatt folytattam, mert mert élveztem azt, hogy akkor én irodalmazok egy témába, írok egy ilyen esszszerűséget, és akkor ahhoz, hogy valamit el tudj mondani 90 másodpercben, vagy két percben, vagy három percben, ahhoz nagyon érteni kell hozzá, mert hogy úgy 20-25 percen keresztül úgy elhebegsz, habogsz valamiről, főleg, hogyha mondjuk 45 perced van, vagy egy órád, akkor >> nyomod ezeket a körmondatokat, meg az ilyen semmit mondó fráisokat, és akkor így mondasz is, mint a magyar népmesében, hogy hoztam is valamit, de nem is hoztam semmit. >> Viszont aki 90 másodpercben meg tud fogalmazni egy ilyen komplexebb gondolatot, az átlátja, mert mert minden egyes mondatot meg kell szűrnöd. >> Igen.

És én akkor nem is voltam pszichológus abban az időszakban. >> Azt hogy értsük? >> Hát úgy, hogy hát úgy, hogy én amikor a sörfőzdét elkezdtem, >> az 16, ugye? >> Igen.

Akkor akkor én letettem a ezt az ilyen 1v1 coachingot meg pszichológiát, mert akkor nekem volt egy olyan >> esetem, amiből ilyen rendőrségi ügylet.

Ugye mindig amikor a >> na ne ezt meséld el azért >> mindig amikor elkezdesz egy új emberrel foglalkozni akkor azt mondod nekem van egy titoktartási kötelezettségem és akkor ezt kettő esetben fogom megszegni.

Az egyik esetben, amit úgy hívnak, hogy szupervízió, hogyha én úgy érzem, hogy segítségre van szükségem, akkor név nélkülüm >> egy nálam képzettebb szupervízor képesítésű emberrel átbeszélem az esetet, és megkérdezem, hogy na akkor én ebbe az irányba mennék.

Jó-e szerinted ez a gondolat, vagy nem? >> És ez titoktartás megszegésének számítha anoném? >> Ez ez nem, de hogy ak de hogy akkor beszélek csak a te esetedről bárkinek.

És akkor a másik eset meg az >> amikor meg valamilyen bűncselekvényt tervezel végrehajtani és de hogy ez sose történik meg.

Mondtam >> mint kliens. >> Igen, de hogy ez sose történik meg.

Nyilván mondtam akkor és akkor most meg már úgy mondom, hogy de ez nagyon-nagyon ritka.

És akkor végül a amikor így a TikTok videók elindultak, akkor kezdtek el ugye az emberek kiírni, hogy ú válasz még embereket.

És akkor én olyan voltam, mint egy ilyen kiégett ilyen szini miniéf, hogy nem nem én már vagy mint Kianu tudod, hogy nekem már a padlódeszka alatt voltak az ilyen pszichójegyzeteim, és egy ideig csak ajágattam másokat, hogy jó, hát van egy barátom, de én nem foglalkozok ezzel.

És ahogy mentek a videók, meg én is úgy egyre szívesebben foglalkoztam ezzel, akkor megkérdezgettem őket, hogy egyébként milyen téma, és hát rájöttem, hogy nyilván az én specialitásom volt ezeknek az embereknek a témája, hiszen azért akartak hozzám jönni, mert az én gondolataim tetszettek nekik. >> Tehát, hogy az, ami nekik megoldásra szorult, az pont az a téma volt, amivel én a legszívesebben foglalkozom. >> Azt próbáld összefoglalni nekünk. az az az önmegvalósítás, tehát hogy az az a szakasz, amikor már létrehoztál értéket, már alapvetően van egy szerető környezeted, tehát hogy karrier vagy család szinten így a a konvencionális értékeknek megfelelsz, de szeretnél mondjuk boldogabb lenni, érted?

Tehát, hogy van egy tök sikeres podcasted, vagy vállalkozásod, vagy zenekarod, vagy akármi, de mégsem érzed mondjuk magad. annyira boldognak. >> És akkor az, hogy hogyan találod meg a valódi énedet, amihez ugye föl kell fejteni a szerepénethez tartozó családi konfliktusokat berögződéseket az összes ilyen kis misztikumot meg problémát, ami így neked elsötétíti a valódi vágyaidat.

Na és ez az, ami nagyon izgalmas volt nekem, mert annó a pókerjátékosokkal is, amikor pókereseknek voltam az ilyen mentális tréner, akkor mindig ezzel foglalkoztam még régen.

Meg egyébként Fun Fact volt egy rendelőm, csak tehát hogy nekem volt a múzeum körülön egy rendőm, csak azt kiadtam másoknak, mert úgy voltam vele, hogy nem, én már nem >> Ühüm. >> Én már öreg jedok. már én visszavonult, visszavonultam, mint Joda.

De aztán ugye az egyik embernél azt mondtam, hogy jó, legyen, akkor nekiesek.

És és annyira jól kezdtem magam érezni ebben, hogy hogy kettő napot is kivettem így a sörfőzdés itineről.

És akkor heti két napost már gyakorlatilag >> pszichológiával fog >> van még helyzet. >> Kiégett podcastesek. >> Igen. >> Menjenek. >> Nem.

Ezek ezek a videók, merthogy félünk pszichológust választani.

Azért félünk pszichológust választani, mert ez egy tök intim kapcsolat, érted?

És te nem tudod, hogy az az ember, akihez elmész, az jó-e >> vagy a gondolatai azok rezonálnak-e a te gondolataiddal. hiszen csak annyi van fönt, hogy Kovács Róbert klinikai szakpszichológus terapeuta.

És akkor te elmész egy emberhez és fogalmad sincs, hogy ez most jónak számít, rossznak számít, jól érzem magam, rosszul érzem magam. >> És akkor ez a fajta ilyen rövid videógyártás kvázi egy ilyen falat tör meg az emberekben, hogy figyi, én alapvetően ezekkel >> a gondolatokkal szeretek dolgozni, így nyilvánulok meg mondjuk a te konzervatív gondolatok terén. a liberális gondolatok terén, a családi problémák, szerelmi problémák terén ezeket mondom.

És hogyha neked ez tetszik, akkor úgy tudsz eljönni hozzám, hogy ebben nincs kockázat, mert nagyon nehezen dobunk ki egy pszichológust.

Tehát nehezen fogod azt mondani, hogy >> á figyelj, inkább nem jönnék többet, általában így az emberek ghostingolják a pszichológusokat.

Nem tudom, hogy jó, akkor majd jövök jövő héten és így soha többet nem jön és így kész, mert hogy ugye nem kell előre utalni és akkor így eltűnnek az emberek.

Egyébként azt elfelejtettem előjáróban fölvezetőben elmondani, hogy az is nagyon hasonló közöttünk, hogy mi is effektíve hát kvázi kutatjuk a boldogságot, különféle aspektusból vizsgáljuk ezt a kérdést és hát te is.

És engem érdekelne, hogy téged miért ennyire miért foglalkoztott ennyire ez a kérdéskör? >> Már maga a boldogság? >> Igen.

Hogy jutottál el egyáltalán odáig?

Hát van egy ilyen fura elképzelésem, hogy hogy alapvetően amikor meghalsz, akkor amivel el fogsz számolni magad felé, azok a boldogan eltöltött percek lesznek, és hogy amit gyűjtened kell az életben, azok ezek a boldogan eltöltött percek.

Úgyhogy ha abból a szempontból szeretnék különbséget tenni, hogy egy cselekvés jó vagy rossz, akkor ez például lehet egy szűrő, hogy egyébként ez most boldoggá tesz engem vagy nem, mert hogy a boldogság egyébként egy nagyon-nagyon olcsó dolog. >> Már ha lement volna ez a sör, akkor azt mondta volna, hogy egy [ __ ] olcsó dolog mondani. >> De miért olcsó?

Mert mert igazából szerintem a mindfulnesshez kapcsolódik, tehát hogy a boldogságot én ahhoz kötném, amikor valamit kifejezetten leszűkítve úgy csinálsz, hogy csak arra fókuszálsz és nem fókuszálsz másra.

És szerintem mondjuk nektek ez a podcast azért ad egy csomó boldogságot, mert most nincsen múltad, meg nincsen jövőd.

Tök mindegy, hogy most éppen mennyi pénz van a bankszámládon.

Tök mindegy, hogy mit tudom én, elhagytak, vagy épp boldog párkapcsolatban élsz.

Most olyan szinten rá vagy fókuszálva erre a pillanatra, mert hogy ezek mind-mind olyan dolgok, amik amik csak növelik a fókusztod, hogy felvétel meg mit tudom én mi, meg jó lenne nem elrontani a beszélgetést.

El vannak téve a telefonok, repülőüzemmódból.

Alapból mikor csináljuk meg ezt? >> Hát máskor nem nagyon.

Igen. >> Szóval, szóval podcast egy picit így egy ilyen szent dologgá emeli a beszélgetést.

Ennek az elméletnek az lenne a lényege, hogy amikor csinálsz valamit, akkor azt csináld és ne mást.

És hogy alapvetően ez a folyamatos multitasking, hogy étkezés közben tévét-t nézel, vagy telefonozol, meg minden közben telefonozol, ez kiveszi azokat a pillanatokat az életünkből, amikor ráfókuszálsz valamire.

És hogyha ilyet csinálsz, mint például ez a podcast, akkor utána amikor ennek vége van, azt fogod érezni, hogy fel vagy töltődve, és nem pedig le vagy merülve, annak ellenére, hogy végigkoncentráltál. >> Igen, igen, >> igen. >> És és ez azért van, mert ezekben a flow állapotokban, ezekben a mindfulness állapotokban alapvetően sokkal kisebb a a stressz.

Levezeted a stresszt ezeken a ezeken a tevékenységeken keresztül.

Szerintem valamelyik nem olyan régi videódban mondott, hogy a flow állapothoz az a legideálisabb stresszfaktor, vagy ilyen nyomásfaktor, hogyha a komfortzón egy picikét túl van, tehát hogy van benne annyi izgalom meg stimuláció, >> hogy valamilyen hajtóerőt meg ilyen kihívást eredményezzen, de mondjuk még nem annyi, hogy lehajjon az agyad másfél percenként.

Hát és ez pont az, mertogy olyan embereket hívtok, akiknek mondjuk a gondolatai inspirálóak, és akkor te koncentrálsz arra, hogy az adott ember szakterületén belül te lehetőleg ne mondjál hülyeségeket.

Úgyhogy ez a komfortzónáló. >> Igen. >> Na, igyekszünk. >> Tehát ez a komfortzónál egy picit túl van, de nem elviselhetetlenül nehéz. erre az áramlásélményre azt mondják, hogy ne legyen túl nehéz, de ne legyen túl könnyű, mert mind a kettő olyan, hogy ha túl nehéz, akkor már elcsavarodik a fókuszod, mert elkezdesz szorongani.

Ha túl könnyű, akkor meg úgy érzed, hogy ja, hát emellett a beszélgetés mellett igazából még telefonozhatnék is. >> Igen.

Ja. >> És elkezdesz így multitaskolni, merthogy nem köt le eléggé.

Én azt mondtam, hogy nekem az egyik legboldogabb pillanatom az volt, amikor egyszer egy ilyen karácsony…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Nyílt Osztály
  • MadScientist

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Szilágyi Tamás: A húszas éveid arra valók, hogy legalább egyszer becsődölj”

Miről szól ez az epizód: „Szilágyi Tamás: A húszas éveid arra valók, hogy legalább egyszer becsődölj”?

Szilágyi Tamás pszichológus, a Nyílt Osztály csatorna, és a MadScientist sörfőzde társalapítója a Mindenségit! podcast vendége. Beszélgetésük során kitérnek az egó és identitás különbségeire, a tartalomgyártásra, és a pszichológiai kérdések internetes megvitatásának… Az epizód a Mindenségit! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 21..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Szilágyi Tamás: A húszas éveid arra valók, hogy legalább egyszer becsődölj”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szilágyi Tamás, Pázmándi Gergely.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Szilágyi Tamás: A húszas éveid arra valók, hogy legalább egyszer becsődölj”?

Fő témái: pszichológia, identitás, tartalomgyártás, egó.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Szilágyi Tamás: A húszas éveid arra valók, hogy legalább egyszer becsődölj”?

Megjelenés: 2025. 12. 21.. Hossz: 2 óra 6 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mindensegit-2/158-szilagyi-tamas-a-huszas-eveid-arra-valok-hogy-legalabb-egyszer-becsodolj

Több epizód a Mindenségit!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból