Mindenségit!

Radó Péter: Milyen a jó oktatás?

· PT2H24S

Összefoglaló

A Mindenségit! podcast legújabb adásában Radó Péter oktatáskutatóval beszélgettek a gyorsan változó világhoz való alkalmazkodásról az oktatási rendszerben. Kiemelték, hogy a 19. századi tudás átadásán alapuló modell elavult, és a jövő kihívásaira való felkészüléshez új…

Röviden

Műsor
Mindenségit!
Megjelenés
2026. 02. 19.
Hossz
2 óra 0 perc
Szereplők, említett nevek
Radó Péter, Pázmándi Gergely, Varga T. Róbert
Témák
oktatás, oktatáskutatás, oktatási rendszer
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

hatékony kormányzás intézményeit kellene helyreállítani. egy olyan irányítási rendszert, ami feladat megosztáson alapszik, egy olyan finanszírozási rendszert, ami rugalmas, átlátható, nyitott, kiszámítható és ösztönzőket képes alkalmazni egy olyan olyan minőségértékelési rendszert, ami nem arról szól, hogy adminisztratív ellenőrzéssel ízélgetjük a pedagógusokat, hanem értékeljük az iskolák szakmai teljesítményét, és visszacsatoljuk nekik ezt az információt. >> [zene] >> Szevasztok!

Ez a Mindenségit podcast legújabb adása. >> Szeretettel köszöntünk mindenkit. >> Az van, hogy a világunk soha nem látott mértékben gyorsan változik.

Erre egy tök jó példa az, amikor néhány évvel ezelőtt Orboszájba mindenki el akart menni informatikusnak, mert hogy az milyen jó keresőállás, és aztán eltelik egy pár év, jön az AI és hazavágja az egész szektort.

Akkor, amikor ilyen gyors a változás körülöttünk, akkor talán az oktatáspolitika is, az okt oktatási rendszer van a legnagyobb problémában, bajban.

Hogy mit lehet ilyen esetben tenni?

Ja, amúgy szerintem akik figyelemmel kísérik a mindenségit adás folyamát, ők valószínűleg már észrevették, hogy az oktatás az számunkra egy elég különleges és kiemelt fontosságot képviselő szelete a társadalmi szövetnek.

Úgyhogy ebből az alkalomból, hogy ilyenekről jót beszélgessünk, Radó Pétert hívtuk el.

Köszönjük szépen, hogy itt vagy. >> Szerok szok.

Köszönjük szépen. >> Ha esetleg van olyan ember, aki nem tudná, akkor Péter oktatáskutató és olyan szakterületei vannak, mint az oktatási rendszerek elemzése, meg oktatáspolitika.

És azt gondolom, hogy itt nagyon sok fele elágasztat amúgy a beszélgetés, úgyhogy sobbanjunk is bele, nem, Robi?

Helyénvaló az a megállapítás, hogy az oktatás, illetve az oktatás politika, ez a széna a társadalmunknak, ez az a legnagyobb bajban van manapság.

Hogyan lehet egyáltalán egy olyan világra fölkészülni, amikor azt se tudjuk, hogy holnap mi történik velünk? >> Én szerintem mindenki bajban van.

A ezen belül az oktatás is természetesen bajban van.

A ugyanis az egész oktatási rendszer, az az oktatás teljes logikája arra épül, hogy vannak idősebb emberek, akik nagyon jól értenek valamihez, és megtanítják a fiatalokat.

Bizonyos szakmák, bizonyos tudományterületek, bizonyos a tudáskészletek a alapjaira, és persze valamennyire megtanítják őket önállóan is tanulni.

Oly mértékben felgyorsultak a társadalmi változások, a technológiai változások, a gazdasági változások és minden más is.

A már nem arról van szó, hogy idősebb mesterek tanítanak fiatalokat, mert hogy a fiatalok például a digitális technológiák használatához sokkal jobban értenek, mint az őket tanító idősebbek.

És ez már önmagában a elméletileg arra a kényszerítené az oktatás összes szereplőjét, hogy újra gondolja ezt a 19. századi modellt, hogy mi tudást gyömöszölünk valakiknek a fejébe, átadjuk azt a tudást és tapasztalatot, amit mi felhalmoztunk a korábbi években, merthogy ez a tudás és tapasztalat, amit mi felhalmoztunk, ez jelentős mértékben a érvénytelenné vált, vagy elavultá vált, vagy amortizálódott.

Szóval a ezzel birkozik tulajdonképpen már negyed századdal ezzel birkózik [torokköszörülés] az oktatási szakma, hogy hogyan lehet a fenntartani azt az állapotot.

Tehát egyrészt hosszú távon gondolkodunk tanulási célokról.

Ez ez elkerülhetetlen, mer az okés mindenképpen egy jövő dolog.

Gondoljatok bele abb hat évesen bekerül valaki egy iskolába, és nem arra kell felkészítenünk, amit egy felnőtt most tud, hanem arra kell felkészítenünk, amit egy felnőttnek tudnia kell majd 20-25 évvel később, amikor ezek a gyerekek kilépnek majd az oktatási rendszerből. [torokköszörülés] De most kell megalapoznunk azokat a készségeket, kompetenciákat, amik- év múlva fontosak lesznek, vagy érvényesek lesznek.

És szerintem a kompetencia az az egyik legfontosabb kérdés vagy szó, vagy kifejezés itt.

Ugyanis szerintem, hogy ahogy mondod tárgyi tudással lehet, hogy nem lesz akkora szükség, mint az, hogy milyen problémamegoldó vagyok, hogyan tudok alkalmazkodni azzal a világhoz, hogyan tanulok, mennyire gyorsan tanulok meg új készségeket és a többi.

Nem, >> szerintem most kimondtad a kulcszót, úgyhogy szerintem akár haza is mehetnénk.

Tehát, hogy beszélgetés nek nagyjából vége, de a a lényeg ez, hogy hogyan tudjuk felkészíten az iskolák szempontjából az a lényeg, hogy hogyan tudjuk felkészíteni a gyerekeket arra, hogy bármelyik életszakaszban a később alkalmazkodni tudjanak a változásokhoz. a hogy ők maguk személyesen rendelkezzenek azokkal a képességekkel kompetenciákkal amiket ilyen nagyon elegánsan a a az oktatási szakma gyakorló is olyanak, mint az orvosok, tehát van egy ilyen tolvanyjnyelvük, hogy más ne értse, hogy miről beszélnek.

Ezt ezeket adaptív készségeknek hívjuk. adáció, [torokköszörülés] kész lehetővére fókuszálnunk, de az oktatás különböző mértékben ugye, mert különböző országokatási rendszerei között egészen elképesztő különbségek vannak.

A mi oktatási rendszerünk aztán különösen még mindig egy ilyen tananyagorientált, nem tudom, ismeretátó funkcióra van berendezkedve, és erre van optimalizálva. még logisztikai értelemben is erre van optimalizálva, hogy hogyan szervezzük meg az oktatást, meg a tanítást, meg a tanulást, ami már teljesen érvénytelen, de olyan tehetetlenség van ebben a rendszerben, és olyan tehetetlenség van a jóval korábban szocializálódott pedagógusok gondolkodásában, hogy szinte lehetetlen ebből kitörni, vagy borzasztóan nehéz kitörni.

A szóval ez egy ez egy az oktatás maga is egy alkalmazkodási válság.

Képzeld el, hogy nemrégiben a Gergővel mi a Deák Diák énekenei általános iskola és gimnáziumban voltunk itt a Iános Pál pápa téren forgatni a médiaunió a közös kampányunk részeként.

És én nekem volt szerencsém az ottani informatika tanárral beszélgetni.

És hát mondja, hogy nagyon nagy probléma az, hogy bejönnek a gyerekek, bekapcsolják az AI-t, és azon jobban megtörténik az a feladat megoldás, amit úgy hívunk, hogy programozás.

És azt mondja, hogy jó, jó gyerekek, megcsináltátok, csak az a probléma, hogy az érettségi során nem lehetányt használni.

Szóval, hogy ebb látszik, hogy a gyerekek már megugorják azt a szintet, hogy a feladatot képesek legyenek megoldani.

Csak, hogy az oktatási rendszer még olyanféle készségeket vár el tőlük, amik teljességgel indifferensek. >> Az az oktatási rendszerbelő egyrészt ezt mindenki érzékeli, tehát azt amiről beszélsz, azt azt mindenki érzékeli az oktatási szakmában, de kétféleképpen reagálhatna erre a dologra.

Az egyik az, hogy valójában reagál.

Tehát azt a a tipikus és hagyományos válasz erre a problémára az, hogy eltávolítják maguktól, ki ki kitolják az iskolából a digitális eszközök használatát, bet megtiltják az >> eszközpontilag vagy egy és általános iskolák is. >> Hát Magyarországon is egy-két országban központilag.

Magyarországon le kell adni a mobiltelefont és be kell rakni valami dobot és el kell zárni, ami totális nonszens.

A de vanahol ez nem effektív tiltásként működik, hanem a pedagógusok azt mondják, hogy hülye maradsz, hogyha a digitális eszközeidre hagyatkozol, nem tanulsz meg tanulni nem tanulod meg a dolgokat, hogyha állandóan arra számítasz, hogy ott van a kezedben a mobiltelefon, és az van egy problémád, akkor az AI, vagy akár csak egy Google kereső, az azonnal köpi neked a megoldást. a problémáról.

Tehát a izét a a a hagyományos és reflexszerű reakciója az oktatásnak, az iskoláknak, pedagógusoknak az, hogy kirekesszék az iskolai, vagy kizárják az iskolai tanulásból a digitális eszközöket és a mögöttük lévő platformokat és hasonlókat. a ami amin ami egészen elképesztő hatás gyakorol, mert ott oktatás maga gyorsítja fel azt a folyamatot, hogy elveszítse a saját relevanciáját.

A tehát egy >> a úgy tekintünk például az on az offline az online jelenlétre, mintogyha két életünk lenne.

Egy részét online töltjük, egy másik részét offline töltjük.

És a izét az iskola abból indul ki, hogy ez az offline tanulás szintere, de ez egy ez egy nagyon beteg megközelítés, mert a egyen egy személyiségünk van, egy életünk van.

Na most ez néha online, néha offline zajlik, de ugyanúgy tanulunk offline is, mint ahogy online tanulunk.

A tanulás logikája, a tanulás működési mechanizmusa, a tanulás pszichológiája, az nem más attól, hogy különböző platformokon offline vagy online zajlik ez a történet.

A másik lehetséges megoldás, és és nagyon sokan tesznek erre erről feszítéseket, az egy más kérdés, hogy az oktatási rendszer működése, az iskolák, az oktatáspolitika, ezeket mennyire engedik be az a az oktatási gyakorlatba? tesznek erőfeszítéseket arra, hogy hogy megpróbáljanak megpróbálják integrálni az elszükséges tudásokat, megpróbálják integrálni az elszükséges eszközök használatát.

Tehát a az elmúlt a 25-30 évben a legtöbb fejlett országban döbbenetes mennyiségű digitális informatikai pedagógiai fejlesztés zajlik. egy példát hagyd említsek és most szándékosan nem izét alsó tagozat meg általános iskola, hanem mondjuk egyetem.

A ugyebár a klasszikus izét az én tanítási gyakorlatomban is a ez egyik klasszikus értékelési módszer az, hogy írad íratok a hallgatóimmal egy dolgozatot, egy essét, egy beadandót, egy rövid tanulmányt, vagy bármi mást is.

Amikor a hallgat, amikor az felsőoktatásban az oktatók észrevették, hogy a hallgatók az é segítségével nagyjából 15 perc alatt írnak meg egy ilyen beadandót.

A legtöbb oktató a válasza erre az volt, hogy abbahagyta ezt a felhagyott ezzel az értékelési módszerrel.

Na, én azt gondolom, hogy egy izét, egy hatékony módszer, mert miközben feldolgozok egy témát, írok róla egy papert, mit eközben sokkal hatékonyabban tanulnak szerintem, mintogyha az én hülyeségeimet hallgatják végtelen internet előadásokban a a az órákon. >> Bocs, csak ide annyit hadd fűzzek be, hogy én akkor tanultam a legjobban, amikor puskát írtam.

Na, én például támogatnám, hogy izét, hogy ha a tanulók írjanak puskát, mert rendszerező módon röviden, tömören a lényeget kiemelve elő kell állítaniuk valamit, amivel tényleg sokat tanulnak. >> És akkor az azt jelenti, hogy nem meg kell értened.

Én >> én tanítanám a puska készítést.

Tehát ez ez egy nagyon jó cucc.

De vissza visszatérve a izére, a a példára, a a azon vettem észre magam, >> hogy az első én első reakció ugyanez volt.

Elkezdtem visszatérni arra, hogy szóban vizsgáztatok.

A nem volt egy nagyon komoly vizsgát ebben ilyen beszélgetésszerű szóbeli vizsgákra tértem át és abbahagytam iratását és egy ponton rájöttem így pontosan ugyanazt csinálom mint azokat a pedagógusokat akiket folyamatosan izélgetek amiatt kire kezesztik ezt a dolgot és a ki ki zárják ezt a dolgot a saját tanítási gyakorlatunkból és elkezdtem azon gondolkodni hogy hogy lehet előre menek menekülni és most idén elő először kísérleti jelleggel azt csináltam, hogy az egyik órán rászántam egy fél órát arra, hogy ilyen javaslatokat guidelineokat irányelveket mondtam azzal kapcsolatban, hogy hogyan használjuk etikusan azt egy ilyen megírásáor megírásakoran kerüljük el azt a a problémát, hogy esetleg plugizálunk anélkül, hogy ezt tudnánk, mert az EI szó szerint hajlamos átvenni struktúrát Hogyan lehet ezt úgy használni az éát, hogy azért ez továbbra is egy tanulási élmény maradjon, vagy hozzájáruljon a saját tanulásukról?

Hogyan ki a hogyan tölthetik ki azokat a lefedetlen dolgokat cellákat problémákat üres teleket, amel nem talál szöveget és nem talál adatot az AI, de amire reflektálniuk kellene egy dolgozatban.

Tehát egy egy ilyen egy oldal, egy slajdra elférő rövid izét ilyen javaslatlistát állítottam elő, és a ez a nemzetközi csoportom van, ahol a föld minden országából járnak oda a hallgatók. angol nyelvű kurzus.

Kipróbáltam, hogy ezeket az ajánlásokat megosztom velük, megbeszélem velük, majd íratok velük egy eszéd.

És az első lépés az volt, hogy mindenkit arra kértem, hogy az elején közölje-e, hogy használta-e az AI-t, vagy nem használta.

Ha használta, akkor mire használta. >> Ühüm. >> És csodálatos volt a dolog.

Tehát nagyon pontosan felsorolták, hogy mire használták azt.

Ez nagyon jól követhető volt a szövegekben, tehát ilyen értelemben nehéz egy oktatót izét becsapni.

És nagyon jó dolgozatokat írtak, mertogy az é valamennyire struktúrálta >> nekik a problémát, de de az én ajánlásaimnak megfelelően utánamentek dolgoknak, szakirodalmat kerestek, megkeresték azt a szakirodalmat, amiből az AI kiemelte a saját mondanivalóját, és azt is elolvasták.

Utána jártak adatoknak, amiket az AI automatikusan nem dobott fel nekik.

Szóval a meglett biztos, hogy izét a ami hogy néhányak a csoportomban a műveltek olyasmit, amit bármelyik más oktató csalásnak hívna a szógy a hagyományos oktatási sztenderdek alapján.

De én azt gondolom, hogy azért sikerült elérnem azt, hogy ez az összé megírása, ez pont olyan tanulási élmény legyen, mint egy ekkora kis puskának az elkészítése, ami az ember galériába bevetélt. >> Igen.

Péter, akkor az azt jelenti, hogy te oktatáskutatóként abból kiindulhatunk, hogy sokat tudsz az egész oktatás témáról, meg a mechanizmusáról, meg egyáltalán, hogy milyen megjelenései vannak.

Tehát te azt mondod, hogy az AI többek között az AI rendszerek azok igazából tök jótékonyak tudnak lenni a tanulás meg a tanulás tanítás folyamatában is.

Csak nálunk az a baj, hogy az embereket nem tanítják meg erre semelyik életkorba kvázi így az alapfoknál.

Nem, >> én én azt gondolom, hogy a hogy az eszköz maga, a tanulás hatékonysága szempontjából az eszköz maga teljesen semleges.

Tehát mindent >> a lehet hatékony tanulásra is használni, meg marhaságokra is használni.

A alapítvány trilógia biztos megvan nektek.

A izét Harryon azt mondta, hogy az atompisztollyal mindkét irányba lehet lőni.

Tehát nem az a kérdése számomra, hogy a hogy az AI hatékony eszköze lehet-e a tanulásnak.

Persze, hogy lehet hatékony eszköze is, de ugyanakkor teljesen…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Radó Péter: Milyen a jó oktatás?”

Miről szól ez az epizód: „Radó Péter: Milyen a jó oktatás?”?

A Mindenségit! podcast legújabb adásában Radó Péter oktatáskutatóval beszélgettek a gyorsan változó világhoz való alkalmazkodásról az oktatási rendszerben. Kiemelték, hogy a 19. századi tudás átadásán alapuló modell elavult, és a jövő kihívásaira való felkészüléshez új… Az epizód a Mindenségit! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 19..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Radó Péter: Milyen a jó oktatás?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Radó Péter, Pázmándi Gergely, Varga T. Róbert.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Radó Péter: Milyen a jó oktatás?”?

Fő témái: oktatás, oktatáskutatás, oktatási rendszer.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Radó Péter: Milyen a jó oktatás?”?

Megjelenés: 2026. 02. 19.. Hossz: 2 óra 0 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mindensegit-2/165-rado-peter-milyen-a-jo-oktatas

Több epizód a Mindenségit!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból