Montserrat

„Helyesen függeni az életem valóságától” | Beszélgetés Kajtor Domonkossal | Montserrat (S04E02)

· PT30M2S

Összefoglaló

Kajtor Domonkos SJ jezsuita pap a felnőtté válásról és az élet valóságának elfogadásáról beszél a Montserrat vlogban. Kiemeli, hogy a felnőttség nem egy konkrét pont, hanem egy folyamat, amely magában foglalja az élet ajándékainak, valamint a szenvedés és az unalom elfogadását.…

Röviden

Műsor
Montserrat
Megjelenés
2024. 04. 15.
Hossz
30 perc
Szereplők, említett nevek
Kajtor Domonkos
Témák
felnőtté válás, élet valósága, elfogadás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

sziasztok nagy bálint jezsuita vagyok köszöntelek benneteket a monserá jezsuita vlog mai adásában ahol vendégem kajtor domonkos ráársam domi isten hozott kösz szépen ha még nem láttátok az előző adásunkat ahol ahol domonkos egy impulzust ad a felnőtté válásról akkor kérlek nézzétek meg akár előtte akár az adás után mert erről fogunk most beszélgetni a felnőtti válás ennek a negyedik évadnak a témája 30 éves vagy 10 éve léptél be a jézus társaságába h figyelj az érzésed te már felnőttél azt hiszem vannak olyan területek az életemben amire azt tudnám mondani hogy hogy igen így érzésre érdekes volt hogy azt kérdezted hogy olyan érzés hogy felnőni azt hiszem igen vannak olyan területek de vannak olyan egyéb területek amelyekre azt mondanám hogy bőven kell még tapasztalatot gyűjtenem hogy azt tudjam mondani hogy azokban a területekben én úgy tudok felelősséget vállalni tényleg hogy ez egy felnőtt gondolkodásmód és úgy tudok ott jelen lenni azokban a feladatokban akkor válunk felnőtté azt mondtad amikor befogadom azt amit az élet ajándékba ad hogy megtanulok szenvedni illetve hogy az unalmat hoztad fő témának hogy a felnőtté válásnak egy része az hogy megtanulok lenni elviselni azt hogy nem történik a z izegés körülöttem és hogy ebből tudok szabad döntést hozni minthogyha ezt fogalmaztadom meg a felnőttséghez és nem annyira a felelősséget mind a két nem is azt mondom hogy cselekvés mert a szenvedés az nem cselekvés valami az hogy elfogadom hogy szenvedni kell az hogy elfogadom hogy unatkozom éppen úgy vagyok jelen valamiben én úgy gondolom hogy mind a kettőnek számomra van egy pozitív tartalma és ezt próbáltam kifejteni a videóban hogy hogy ez a pozitív tartalom ha sikerül megragadni így a saját életemben hogy igen el tudom fogadni és így próbáltam párosítani a fogalmakat hogy hogy szenvedni elfogadni hogy befogadni azt ami ami nem lehetőség hogy az életemben vannak lehetőségek és nem lehetőségek szóval a szenvedésbe befogadni a nem lehetőségeket és az unatkozásban vagy unalomban kreatív unalom amúgy ezt szeretik használni a pedagógiában meg a pszichológiában ezt a fogalmat hogy ebben az ulanomban pedig pedig megengedi magamnak hogy hogy egyszerűen csak vagyok hogy tényleg nem rohanok és kiteszem a telefont a zsebemből nem kötönm le a figyelmemet hanem egyszerűen csak vagyok úgy gondolom amúgy az imaéletnek is az egyik alapvető része az hogy tudok-e unatkozni üüm hogy csak jelen vagyok ez a csak ez is kicsikét negatívan hangozhat de én azért szeretem pozitívan érteni hogyha ezt úgy sikerül megtapasztalnom így az életem során és így befogadni az életet na akkor ez jelenti számomra így a felnőtté válás hogy hogy tényleg be tudom fogadni az életemet minden lehetőségével minden keretével szóval hogy kezdődik befejeződik és ebből a szempontból a felnőtté válás és így visszatérve az első kérdésedre szerintem sohaas se leszünk teljesen felnőttek az hogy az élet folyamatosan hoz olyan dolgokat a saját életünkben amelyeket mindig tanulnunk kell mindig elfogadni kell mindig jelen lenni kell ezt így jó értelemben és az hogy 20 évesen 30 évesen plusz n plus évesen nem akarok célozgatni de hogy hogy ezeket hozza az élet és hogy ezeket folyamatosan szóval a felnövés az a számomra nem egy pont hogy akkor most de it befejeztem és felnőttem hanem ez egy folyamat számomra üm melyiken indulnál el most kettő közül a amelyik most jelenleg égetőbb téma számodra a befogadni vagy pedig az elidőzni témánál így foglalkozom fiatalokkal és azt érzi elem hogy hogy az életnek az a teljessége valósága annak a befogadása az egyre nagyobb kihívás mit értesz a befogadni alatt nekem az első lépés a szándék és úgy utána a szándék második lépésként pedig hogy gyakorlati szempontból tényleg reflektálok és foglalkozom egészen konkrétan az életem különböző részeivel hogy igen itt még szükségem van arra hogy jobban befogadjam a dolgokat itt már az sikerült valami ott nehéz amit k kerülgetek hozok a múltamból a családomból hozok olyan gyerekkori tapasztalatokból amelyek amelyek érintenek engem amelyek bennem vannak és egyszerűen olyan blokkok az életemben amitben érzem hogy hogy nem tudok felnőtté válni mert ahogy reagálok felnőttként az egy gyerekes reakció adott esetben ha már gyerekem van akkor úgy reagálok felnőttként apaként anyaként hát mint egy egy ilyen y tényleg egy ilyen gyerekes reakcióval reagálok mert egyszerűen hozom magammal és nem mer refktáltam rá tényleg olyan mélyiségben és nem tudtam befogadni mert van bennem egy ilyen taszítás szabaddá válok hogy megtanulok vele együtt élni vagy mit ért ez befogadás számomra a szabaddá válás egyre jobban azt jelenti hogy hogy a a helyes és jó és valós függés az életemtől az hogy vannak olyan dolgok hogy nem tudom azokat eltenni az életemben hogy az nem kell azt én elfelejtem ilyen nincs amikor én megtanulom azt at jól kezelni és megtanulok azoktól jól függeni nem az hogy függőség és direkt kerülöm ezt a szót szóval ez nem függőség hanem egyszerűen realizálom az életemnek a valóságát születtem és meghalok aki nem tud elmúlni az nem is tud élni szerintem az hogy hogy egyszerűen meg tanuljunk felnőtté válni és élni ahhoz meg kell tanulnunk egy szinten elmúlni is és hogy ezt értem függés alatt hogy az életem kereteit elfogadom úgy ahogy vannak és elfogadom azt hogy ezektől függök ezen belül viszont nagyon megtalálhatom azt a szabadságot hogy én akkor hogyan akarok élni éz számomra ilyen igazából ezt jelenti a szabadság hogy megtanulni helyesen függeni az életem valóságától te mikor kezdtél el gondolkozni ezen hogy hogyan akarok élni amikor ez fölvetődik témaként vagy kérdésként mennyi idős vagy akkor 22 éves voltam mi történt 20 vagy 22 fele valahogy ez a szegedi tapasztalat amit amit meséltem egy héttel korábban hogy ott teljesen sokkolt én nem láttam ott halottat életemben meg hát rövid időben nagyon sok ember halt meg meg nagyon sokan és és ez egyik feladatom az volt hogy kísérni őket a halálba aztán a fekete zsákba hát így elcsomagolni azokat az embereket akikkel én beszélgettem heteken keresztül és ott voltam ilyen fiatalon és vicces hogy amúgy csomószor gondoltam előtte gimnáziumban is érettségizek én már felnőtt vagyok jöhet a következő lépés és az ember érzi hogy tényleg felnőtt valamilyen szinten és belekerültem egy ilyen szituá óba és így láttam hogy hoppácska az élet valahogy nagyon másról szól és ott életemben először találkoztam igazából élőben a halállal üümm és ott azért az nagyon komoly kérdés felvetett hogy ájajaj tényleg az volt a tapasztalatom hogy ahogy ők éltek úgy mentek tovább a tovább menni it azt jelenti hogy úgy mennek úgy halnak meg úgy mennek az isten igen úgy úgy úgy igen számomra szeretem használni ezt a ezt a tovább menni szót mert a számomra jelent egy egy továbbit még a halál után szóval nem az hogy ennyi befejeztük aztán elfelejthetjük az életünket hanem hogy megyünk tovább és amikor ezt úgy néztem és ez egy nagyon sokkoló tapasztalat volt hogy hoppácska ahogy én élek az igazából meghatározza tényleg ezt a továbbot szent ignác is mondja ezt hogy gondoljunk vissza a halálos ágyunkból a saját életünkre és amikor ez a perspektíva bekerül hogy én én felnőtté válok sokszor úgy gondolunk arra hogy hogy egy irányba megyek és persze felnövök és az életem halad előre és ez teljesen jó amikor van annyi lelki kapacitásom erőm őszinteségem saját magamhoz hogy ez egyszer befejeződik és vissza tudok nézni esetlegesen elméleti szinten hogy most visszagondolok arra hogy mi lesz majd 4050 60 év múlva amikor eljön az időm és abból az irányból vissza tudok nézni az életemre az egy olyan perspektívát hoz a felnőtté váláshoz szerintem am amit nagyon sokszor elfelejtünk ühüm de mégis egy olyan pluszt ad hogy elkezdem az életemet a teljes valóságába látni ühüm és akkor a felnő válásnak egy olyan pontja ez hogy na így szeretnék jól élni ennek ennek hogy ennek van tétje ha jól értelek ez ez az érzés igen és akkor még nem láttam én is nem érzékeltem az életemnek úy a teljes egészét viszont ezzel együtt így szembesültem azzal hogy wow ez egy teljes egész és én nem rész területek miatt válok felnőtté üüm nekem nem amiatt kell felnőtté válni hanem amiatt hogy a teljes életemet be tudjam tölteni hogy az életem az teljes legyen ühüm kilenc évvel ezelőtt történik azóta eltelt kilenc év igen ezt a teljességet megélted azóta valahol így jezsuitaként formációd alatt képzésed alatt előjön ez a csokor val megmutatja magát valahol amikor azt mondod hogy na itt valami megmutatkozik ebből amit így megértesz a a felnőttségből hogy van tétje és itt van valami ami a a teljességről szól számodra h voltak ilyen pillanatok szerintem ezek ilyen ilyen misztikus pillanatok számomra nem azt mondom hogy én fel kell és akkor minden reggel úgy kelek fel hogy jaj de szép teljes az életem hát né regel tudni egyet vagy kettőt ami eszedbe jut csak csak am amnyit meg lehet osztani az egyik ilyen ami rögtön eszembe jutott miskolc amikor miskolcon dolgoztam most néhány évvel ezelőtt két éven keresztül és ott az az volt a tapasztalatom hogy hogy aki vagyok az bátran lehetek minden tapasztalatommal és én ezzel tudok segíteni másoknak és amikor én azt láttam hogy hogy az életemmel igazából abban tudok segíteni hogy mások elkezdenek felnőtté válni az nagyon érdekes tapasztalat volt számomra hogy éreztem hogy hoppá így teljessé válik abban a pillanatban az életem akárcsak lelki kísérés során hogy úgy úgy az életem értelmezi saját magát értelmet kap az életem üüm ühü és nem is az hogy én én valami olyasmit tettem magamnak hanem hanem egyfajta szolgálat pillanatokban éltem meg ezeket leginkább képzeljük el hogy én egy gimnazista fiatal vagyok aha kábé vagy egyetemista és valahogy szeretnék még el tudom képzelni rólaá hogy én aki fiatal vagyok és keresem hogy oké értem szeretnék másokat szolgálni miben mutatkozhat meg ez konkrétan az hogy én nem meg nem úgy megyek oda a többihez többiekhez hogy elvárok valamit hanem úgy tudok jelen lenni a többiek mellett hogy hogy abból van egy tisztaság és abból automatikusan születik szerintem a szolgálat akárcsak párkapcsolatokban nagyon sok fiatalt kísértem így pár kapcsolatokban és annyira szépen kirajzolódik hogy hogy vannak egymás mellett mik az alapvető dinamikák az ilyen kapcsolatokban hogy ott ott elvárásokon alapszik egy kapcsolat párkapcsolat is de baráti kapcsolat is vagy egyfajta tényleg tisztaságon hogy én ott vagyok és adom beleadom magamat a realitásomat a valóságomat ez nem mindig egyszerű és a másiknak is el kell bírnia az én valóságomat nekem is nekem is a másik valóságát el kell tudnom bírni mert az nem mindig egyszerű ránk vannak bízva mások vagy nálam fiatalabbak vagy még egyszer idő bbek akár odalépek a másikhoz és ha jó amitről beszélgettünk most az előbb hogy először mintha be kéne fogadnom azt a valóságot akivel találkozom tisztaság az mintha ezt jelentené most hogy először elfogadlak igen és utána adom önmagam beleadom én is önmagam ahogy vagyok jó jó jól értem igen szerintem igen ha befogadom a másikat azzal együtt saját magamat is elkezdem befogadni ühüm és hogy ezek ezek folyamatosan annyira szépen így kiegészítik egymást és egymás mellett párhuzamosan tudnak haladni és és és nem az a lépés hogy vagy nem úgy gondolkodok róla hogy akkor megvan az első lépcsőfok bár számomra az első lépcsőfok amit korábban említettem ez a szándék ühüm az egy tényleg ez egy belső döntés az el kell döntenem amíg ez nincs bennem amíg próbálkozhatok bármivel de teljesen máshol vagyok belül gondolatokban érzésvilágban amikor ez bennem megszületik igen én ezt szeretném és törekszem erre akkor szépen lassan ezek ezek egymás mellett egymás kiegészítve a másik befogadása a másikon keresztül saját magam befogadása a saját magam befogadásán keresztül a másik befogadása hüüm a barátság kicsit ilyen nem igen amikor tudunk baráti kapcsolatba kerülni az kicsit ilyen kölcsönös befogadás és ennek van számomra egy intimitása nagyon szeretem ezt a szót használni intimitás lelki életben is sokszor azt tapasztalom hogy félünk ettől mert tényleg nagyon el van materializálva vagy elszexualizálva pedig szerintem az intimitás meg ha megnézzük latinból is hogy h honnan ered ez a szó akkor azt találjuk hogy egy tényleg egy belső mély befogadása elfogadása a dolgoknak tényleg ez a belső mélység és az hogy hogy én tudok kapcsolódni ezen keresztül ezen a mélységen belsőségen keresztül a másikhoz magamhoz és úgy gondolom hogy így így önmagában az élethez ez ez egy belső magatartás nem lehet azt mondani hogy hogy én kapcsolódom valamihez így vagy úgy úy hanem van egy belső magatartásunk amivel tudunk foglalkozni hogy igen ez az én vágyam ez az én szándékom én szeretnék így élni és akkor megtapasztalom ezt az intimitást egy baráti kapcsolatban de akkor elkezdem megtapasztalni ugy ezt az intimitást a saját életemmel kapcsolatban az hogy hogy én valóságosan élek nem csak egy életem van amit én leélek valahogy elmegy az életem hanem hanem én élem az életemet a saját életem amit kaptam ühüm ühüm és hogy hogy ennek a mélyisége és a baráti kapcsolaton belül is hogy igen én meg tudom élni a másik kapcsolatot a másik embert azzal a mélyiséggel üüm jzsuitaként ez lehetséges szerintem nagyon is nem azt mondom hogy egyszerű rendtársakkal se mindig egyszerű szoktunk ezen mosolyogni hogy nem egymást választjuk é szerintem van ebbenek egy nagyon szép oldala hogy igen mi nem választjuk egymást de mégis a mindegyikünkben benne van ez a vágy meg a szándék hogy hogy legyen ilyen kapcsolatunk akkor törekszünk erre és és befogadni a pozitív dolgait a másik rendzer csalátagjainkat se választjuk a mint a családtag is igen én is nagy családból jövök szóval tudom mit jelent így egy őket kapjuk ajándék igen ajándék igen sokszor nem biztos hogy így gondolunk rájuk meg a drentársainkra meg a barátainkra hogy mennyire ajándék de én hiszem azt hogy tényleg ajándék üm hogy ez ez rajtunk múlik hogy meglássuk így a másik emberben az ajándékot az ajándékozottságot szerintem zuitaként ez nagyon fontos sőt én merem azt mondani hogy hogy szerintem a a lelkiségünknek az egyik…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „„Helyesen függeni az életem valóságától” | Beszélgetés Kajtor Domonkossal | Montserrat (S04E02)”

Miről szól ez az epizód: „„Helyesen függeni az életem valóságától” | Beszélgetés Kajtor Domonkossal | Montserrat (S04E02)”?

Kajtor Domonkos SJ jezsuita pap a felnőtté válásról és az élet valóságának elfogadásáról beszél a Montserrat vlogban. Kiemeli, hogy a felnőttség nem egy konkrét pont, hanem egy folyamat, amely magában foglalja az élet ajándékainak, valamint a szenvedés és az unalom elfogadását.… Az epizód a Montserrat című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 04. 15..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „„Helyesen függeni az életem valóságától” | Beszélgetés Kajtor Domonkossal | Montserrat (S04E02)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Kajtor Domonkos.

Milyen témákat érint ez az epizód: „„Helyesen függeni az életem valóságától” | Beszélgetés Kajtor Domonkossal | Montserrat (S04E02)”?

Fő témái: felnőtté válás, élet valósága, elfogadás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „„Helyesen függeni az életem valóságától” | Beszélgetés Kajtor Domonkossal | Montserrat (S04E02)”?

Megjelenés: 2024. 04. 15.. Hossz: 30 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/montserrat/helyesen-fuggeni-az-eletem-valosagatol-beszelgetes-kajtor-domonkossal-montserrat-bdee5a5e

Több epizód a Montserrat-ből