Montserrat

MINDKÉT FIUNK SZERZETES LETT – Beszélgetés a Forián-Szabó családdal | Montserrat (S04E12)

· PT43M48S

Összefoglaló

A Montserrat Jezsuita Vlog rendhagyó adásában Nagy Bálint atya a Forián-Szabó családdal beszélget két fiuk szerzetesi hivatásáról. A szülők, Gergely és Erika, valamint lányuk, Juli osztják meg élményeiket a fiúk, Miki és testvére pályaválasztásával kapcsolatban. Kitérnek arra…

Röviden

Műsor
Montserrat
Megjelenés
2024. 06. 24.
Hossz
44 perc
Szereplők, említett nevek
Forián-Szabó Gergely
Témák
szerzetesség, család, hivatás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

sziasztok nagy bálint jzsuita vagyok és ez pedig itt a monszeret jzsuita vlog mai alkalom egy rendhagyó adásunk lesz nagy szeretettel köszöntöm a forján szabó családot nem a teljes családot de a családnak egy részét forjánszabó gergő erika juli és te hozod benneteket a vonszerett jezsuita vlogban akik belépnek papnak szeretesnek hát nekik is vannak családjaik a legtöbbüknek és hogy nagyon izgalmas lenne azt érzékelni hogy vajon amikor ti vagy akik most így nézitek ezt a vlogot keresitek az utatokat vagy gondolkoztok papi szeretési hivatásra vagy akár házasságrra is maj mindjárt beszélgetünk ezekről hogy ott a a háttérből mi érkezik a ti szüleitek vagy nagyszüleink mit élnek meg hogy növünk föl és egy picit szeretnénk belepillantani vagy testvérként belepillantani így a kulisszák mögé amennyire ezt lehet meg lehetséges köszönöm nektek hogy itt vagytok köszönjük mi is hogy itt lehetünk nemrégen jöttetek haza róá abból ahol miki filozófiát tanul most a rendi képzésének abban a szakaszában van hogy filozófiát tanul milyen tapasztalatotok volt mit osztanátok meg velünk vagy mit tudtok megosztani velünk megélni azt hogy ott vagyunk ugye az ő új családjánál mert hogy mindig ezt mondják hogy a fiaink hogy akkor nekik már van egy másik családjuk ami először kicsit fura volt de hogy amikor meg elmegyünk egy meglátogatni őket valahol és megéljük ezt hogy a a másik család lát minket vendégül az az ilyenkor nagyon jó hogy úgy látom hogy jó helyen van és hogy tényleg egy szerető közegben akik mindig nagyon-nagyon kedvesek velünk és hüüm ez nagyon jó érzés ti tudtok olaszul vagy igen az a nagy szerencse hogy igazából mind a há az olaszok az olaszosok én már gimnáziumban is kezdtem tanulni azt az egyetemen folytattuk juliman is szintén én abból érettségizem úgyhogy így tudtunk velük szót érteni ugye róma mindig önmagában is gyönyörű de ez egy egészen különleges élmény volt most hiszen hiszen tényleg ott gyakorlatilag a közösségben éltünk és nem csak szállást kaptunk hanem hanem részt vehettünk a közösség életében ez annyira felemelő volt hegy megtisztelő és olyan természetességgel fogadtak minket mintogyha világéletünkben ott laktunk volna ott éltünk volna velük étkeztünk a együtt imádkoztunk szóal egy nagyon komoly élmény volt ilyen szempontból nekem nagyon különleges volt aztán napközben mentünk a városba is de de a legfontosabb az az mégis csak ez volt hogy hogy itt személyesen megéltük ezt és és és tényleg ez a ez a nagyon barátságos közeg és és igazából nehéz is volt eljönni kicsit úgy úgy éreztük hogy hát még úgy maradnánk it tényleg igen nem csak azért mert hogy róma meg hanem hogy hogy annyira kellemes légkör volt de jó de jó hát ezt nagyon jó hé juli neked egyébként ugyanezeket éltem át én is meg az volt nagyon jó hogy így végre találkoztunk mikivel mondjuk most pont szeptemberben találkoztunk vele utoljára de hogy azért mindig jó vele így együtt lenni meg így hülyéskedni meg akkor előjönnek az ilyen régi beszólásaim meg ilyenek úgyogy ez nagyon jó volt meg tényleg az hogy így hogy ez nem csak egy sima ilyen utazás volt hanem ezt így nagyon más családok nem vagy nem így élnek meg egy római utcazást és amúy ez volt nagyon jó hogy hogy nem ezt nem is lehet elmesélni senkinek hogy miért volt olyan jó hanem ezt így meg kellett ahhoz tapasztalni de tényleg nagyon kedvesek voltak és mondták hogy várnak vissza és mész fentö hát azt a szülők szerintem a városnézésre nem voltunk annyira nyitottak úgyhogy ebből voltak ilyen kisebb konfliktusok hogy ki miért érkezett rómába de de majd meglátjuk ez ez majd még a jövő ti hatan vagytok testvérek ugye igen és miki miki hanyadik második ühüm ühüm másik szóval így a nagyobbak közé tartozik hm hat gyermeketek van és először csak annyit hogy hogy ti is nagycsaládból jöttök vagy hogy hogy hogy nag nagynak számít nem ha de az határozottan nagy hát mi négyen négyen voltunk testvérek és amikor két gyerekünk volt és találkoztunk az utcában egy anyukával aki a hatodik gyerekét várta akkor én mondtam hogy úristen hadd gyerek és az olyan döbbenetesen soknak tűnt ühüm pedig én azt gondoltam hogy nekünk lesz azért négy és azt is gondoltuk h a negyediknél én szerintem hogy ez most így az utolsó és aztán mikor őt úgy csodáltuk akkor akkor én azt gondoltam hogy fú hogy soha többet gyerek hogy azért az az úgy milyen és akkor a jó isten küldött egy ötödiket ü és aztán utána küldött egy hatodikat is és ez nagyon jó és én most azt érzem hogy lehet hogy ő már akkor tudta hogy két fiunkat elviszi és hogy végis itt a négy gyerek most is és hogy hog azt m nem nem tudják a a kedves nézők meg hallgatók hogy a hat gyermekből a két két két ketten vannak fiúk és az egyikük piarista szeretesi papi irányba indult el és a másikuk pedig jzső it a szeretesi papi irányba hát a két legnagyobb a két legnagyobb igen egyébként ez a suliba is mindig menő volt hogy hogy így kérdezték hogy hány tesom és akkor mondjuk az állt előre akinek a legtöbb van és akkor így nem tudom az ilyen mindig nagy dolog volt hogy hogy így ennyien vagyunk meg hát tényleg az hogy hígy sose vagyunk egyedül és és ez amúgy így sok helyen kijön vagy szerintem ezért könnyebb nekünk így közösségekbe is lenni mert hogy hogy nincs az hogy így egy óra alatt így túltejtődünk az emberekkel hanem hanem igazából otthon is hát n nincs olyan hogy így egyedül vagy nagyon vagy hát amúgy az ágyba egyedül ennyi igen így azt tapasztaltam hogy az elején t egy picit akkor ilyen ne nezebb volt amikor kicsik a gyerekek hogy sok kicsi van pláne igen de aztán utána ahogy így nőttek és annyira különböző irányokba mozdultak és látszodt hogy nem egy kaptafára vannak a gyerekek és olyan különleges egyéniségek alakultak ki belőle úgyhogy most meg elértünk egy olyan helyzetben hogy hogy igazából valig bírjuk követni hogy ki merre éppen mit csinál hol van k hol van és és ettől ettől igazán izgalmas a az életünk úgyhogy ezt üm még né eszünkbe is szokott jutni hogy deká hogy már nincsenek kicsi gyerekeink mert hogy most már legkisebb is 12 éves és neki is már annyi programja van hogy előfordul mostanában hogy kettesben vagyunk otthon igen péntek délután aha kettesben nagyon fura fura jön nagyon fura és mit szok tatok csinálni ilyenkor unatkoz még csak úgy észrevettük hogy hogy otthon vagyunk de é mondtam hogy most már mehetnénk moziba hatól nyol-ig senkinek nem hiányzunk két fiatok a legidősebb meg a következő fiatok ebbe erre ebbe az irány indul el ők gyerekként is így a papi látszódik egy egy a az í a hivatása amik a gyerekekn amikor hát én nem láttam amikén biztos hogy nem aha hát a máté ő a a legnagyobb fiunk ő ő azért úgy 910 körül úgy mutatott olyan jeleket amikből ennek volt voltak jelei például men hát egyszer emlékszem hogy mondta hogy nem jön haza péntek este és kérdeztem hogy miért hova mész és akkor kiderült hogy a központi szeminárium nyílt napja ára azért az mondjuk egy fura nem szóval hogy azért úgy úgy mekökkentem és hogy nem átlagos akkor inkább azt mondom és akkor jó na akkor utána később visszahallottam egy cserkésztáborból hogy azt gondolták a veledigyőt lányok hogy ő majd pap lesz na akkor ez egy következő úgyhogy aztán amikor ő 12-ben már ő márciusban beadta a jelentkezést és utána utána érettségizett csak és akkor mondta hogy neki semmire nincs szüksége és én meg mondtam hogy fú azért mégis csak csináld meg azt a matekemeltet mert ki tudja hogy ez tényleg így lesz-e hogy ő már eleve így volt ugye de aztán a miki na ő egészen más volt minden szempontból az első perztől kezdve egy focizós bulizós csajozós csajozós igen tehát hogy rosscsont rosscsont azot aha igen hát kifejezetten rzcsont igen aki akinek ugye a szemesájó és minden buliban benne van úgyhogy hát azért azért amikor ő mondta az az az is volt meglepő mert éppen egy egy komoly párkapcsolatban volt üüm és aztán egyszer csak ilyen teljesen váratlanul elment egy tutalán egy hétvégi lelki gyakorlatra és úgy jött haza hogy ez ez neki akkora élmény volt hogy így hogy így elgondolkodott és akkor még még íg nem nagyon tudtuk hova tenni hogy mi lesz ebből és aztán így pár hónap alatt eljutott oda hogy hogy itt papi szerzetesi hivatás van benne ez már lehet hogyüüm korábban mozgott ő egyébként egy nagyon nyitott személyiség tehát így beszélgettünk ezrő de én nem gondoltam az első pillanatban hogy ezt ennyire ennyire komolyan gondolta és aztán a meg ő akkor kezdte a közgázt üüm de ugye akkor online időszak volt és akkor ő otthon ült és az hogy ő ott mit csinált voltaképp az órák alatt ugye azt úgy nem láttuk annyira és hát aztán ugye hallottuk hogy eljött sodrás utcába gyakorlatilag decemberben ühüm jó hát ugye ezek úgy beleférnek mindenkinek és akkor amá még nem ti azt és akkor amikor január végén elment és utána arra nagyon emlékszem hogy úgy jött haza csütörtökön hogy egészen vasárnap esteéig egy perce nem volt és futott ilyenolyan amilylyan programokra mindenhova és akkor vasárnap este 10-kor leültünk íy a nappaliba és mondta hogy akkor ő most beszéljünk és akkor azt mondta hogy ez nagyon jó volt az a elki gyakorlat ez olyan jó volt hogy akkor ő most beköltözik a monszerát házba és akkor ha ez itt nagyon jó lesz akkor ő ősszel genovába megy noviciátusba és na az azért egy többenet volt minden szempontból és az is hogy ugye genova és hogy akkor ez ugye külföld és igen és én emlékszem egyébként ahogy ezt így mondta és csak így mondta mondta nekem eszem juttott egy régi fénykép amikor a két kisfiam így fogja a kezét és így kirándulnak a hegyen hogy hogy hogy lett nekünk két ilyen fiúnk szóval ez valami egész döbbenett és mi volt az érzés hogy ez jó jó vagy egyébként az hogy jó vagy vagy én nem is tudom hogy most ez így tehát nem rossz de hogy hogy hogy lett hogy lett nekünk nekünk hát hogy mi nem tudom hát egy egészen egy átlag katolikus család átlag katolikus család vagyunk sose imádkoztunk a papivatásokért mert hogy így most otthon a családba külön vagy a gyerek most már imádkoztak na egyébként ott január végén akkor akkor február elején ott voltunk egy hétköznapi misén és akkor mondta a mi papunk hogy akkor most mostantól mi a papi hivatásokért fogunk imádkozni és mikor így elimádkoztuk mondta gerge hogy azért mi most már hagyjuk abba de e ez pont azután három nappal kezdődött a mi templomunkb aha hog v ezt bejelentett úgyhogy igazából olyan szempontból tényleg a jóisten úgy rendezte az életünket mert hogy hogy már ugye addigra amire a miki is bejelentette hogy van ilyen hívása addigra mi már a máténál megtapasztaltuk hogy ez hogymint indult tehát ő addigra már túl volt a noviciátuson is igen és k tehát a máté után két évvel ment el aiki úgyhogy ilyen szempontból nem volt az a az a nagyon-nagyon sokszerű történ mert addigra már onnan voltak tapasztalataink hogy ez azért nem azt jelenti hogy az ember elveszti a gyerekét hanem hanem egy csomó minden olyan is bejött ami amitől gazdagodtunk és hogy látjátok miki most hogy a helyén van a hogy rómában vagy miki mindig a helyén van é én úgy é nagyon tehát abszolút úgy érzi hogy ah tehát ugye persze nyilván az ember gondolhatná tehát úgy érzem hogy nekünk jobban hiáyzik ő mint mint mi neki ebben benne van az is hogy hogy neki ott ott ugye rengeteg új inger van és és rengeteg érdekesség ezzel együtt nagyon nagyon rendes mert rendszeresen megkeresi minket hogy hogy vagyunk ezzel mint vagyunk tesújval is üm tát ő ő maga is kezdeményez nagyon sokszor mondjuk most már olyan világ van hogy viszonylag könnyű tehát a noviciátus az volt olyan amikor elég kötött pálya volt akkor mondjuk hetente egyszer tudtunk telefonálni és volt hogy egy évig gyakorlatilag nem láttuk üüm személyesen azóta most már ez így sokkal könnyebb velünk is meg a tessóival is julius te mit szóltál amikor miki mondta hogy na ez ez lesz hogy ezt ezt éli meg hát amúgy én nem emlékszem konkrétan arra amikor ezt így mondta de most most ahogy meséltétek az jutott eszem hogy szerintem nekem csak így random egyszer bejött a szobámba és akkor így mondta hogy hogy nem baj-e mondom nem baj vagy nem tudom szóval ő ilyen elég random mondt el és hogy hogy igen ez meglepő volt hogy ő elment de úgy az a hogy ugye már előtte töltött a monserádba pár hetet vagy hónapot nem is emlékszem igen így már úgy maga az hogy így elment az így nem volt olyan váratlan vagy hogy nekem ez segített abban hogy jól fölépítsék de de hogy most meg már nem tudom elképzelni hogy ő nem ott van szóval hogy hogy így régen nyilván azt gondoltam hogy hát biztos apuka lesz meg mit tudom én de hogy most annyira a helyén van hogy hogy olyan oan természetes egyszerűen hogy nem is tudnám elképzelni hogy nem ott van kz nekem a öcsém azt mondta amikor bejelentettem otthon hy még annó emlékszem hogy hát te hülye vagy és a hugo meg azt mondta hogy há mikor láttunk vagy vagy ez az első ez az első h hogy hogy hogy mikor mikor találkozunk és ugyanez amikor így így én nem én nem róában tanultam én münchenben tanultam filozófiát és amikor meglátogattak a az otthoniak akkor emlékszem hogy édesapám akkor tehát akkor éreztem azt hogy így megv vagy így látják hogy jó vagy a jó helyen vagyok és akkor akkor sőt még ilyen büszkeséget is érzékeltem a szüleimen akkor a legelején nem értette édesapám azt hiszem anyukám örült azt hiszem de apukám nem fel értette és utána volt egy nagyon szép ilyen tapasztalata egyébként nagyon sokat segített hogy amikor miki elment a noviciátusba pont itt a párbeszéd házában volt egy egy alkalom amit a rendszervezett szerzetes szülőknek és és akkor hát mi akkor egyben így elég újak voltunk zöld fülűek és akkor többek között a te édesanyád is itt volt meg még páran a rendtársak közül szülők és ez egy nagyon jó beszélgetés volt egyébként én arra emlékszem hogy nagyon sok szül azt mondta hogy ez borzasztó nehéz nehéz igen és mindenki ezt mondtaüüm és akkor még a töröggelérrt apukávalzed ő is ezt mondtaüm és ehhez képest nekünk nagyon jó volt ühüm ühüm de lehet hogy azért mert olyan rosszra készültünk hogy és miki tényleg telefonált és mondta hogy majd ő ő fog telefonálni higyünk elő majd ő telefonál és tényleg telefonált és akkor így azért jó volt én azt…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „MINDKÉT FIUNK SZERZETES LETT – Beszélgetés a Forián-Szabó családdal | Montserrat (S04E12)”

Miről szól ez az epizód: „MINDKÉT FIUNK SZERZETES LETT – Beszélgetés a Forián-Szabó családdal | Montserrat (S04E12)”?

A Montserrat Jezsuita Vlog rendhagyó adásában Nagy Bálint atya a Forián-Szabó családdal beszélget két fiuk szerzetesi hivatásáról. A szülők, Gergely és Erika, valamint lányuk, Juli osztják meg élményeiket a fiúk, Miki és testvére pályaválasztásával kapcsolatban. Kitérnek arra… Az epizód a Montserrat című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 06. 24..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „MINDKÉT FIUNK SZERZETES LETT – Beszélgetés a Forián-Szabó családdal | Montserrat (S04E12)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Forián-Szabó Gergely.

Milyen témákat érint ez az epizód: „MINDKÉT FIUNK SZERZETES LETT – Beszélgetés a Forián-Szabó családdal | Montserrat (S04E12)”?

Fő témái: szerzetesség, család, hivatás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „MINDKÉT FIUNK SZERZETES LETT – Beszélgetés a Forián-Szabó családdal | Montserrat (S04E12)”?

Megjelenés: 2024. 06. 24.. Hossz: 44 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/montserrat/mindket-fiunk-szerzetes-lett-beszelgetes-a-forian-szabo-csaladdal-montserrat-s04-6c3d1387

Több epizód a Montserrat-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból