Ötpontban

"Amit Magyar Péter csinál, senki más nem tudná utánacsinálni"

· PT1H8M32S

Összefoglaló

Pósfai Gábor, a Tisza párt operatív igazgatója a podcastban beszélt arról, milyen Magyar Péterrel együtt dolgozni, hogyan választják ki a jelölteket és hozzák meg a döntéseket a párton belül. Kifejtette, hogy Magyar Péter egy karizmatikus, ötletekben gazdag vezető, aki jelenleg…

Röviden

Műsor
Ötpontban
Megjelenés
2025. 05. 22.
Hossz
1 óra 9 perc
Szereplők, említett nevek
Pósfai Gábor, Magyar Péter, Dull Szabolcs
Témák
politika, tisza párt, pártépítés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Amit Magyar Péter csinál, azt szerintem senki más nem tudná utána csinálni jelenleg Magyarországon.

Tehát nem látok olyan politikust, olyan embert, aki ezt a tempót, ezt a ezt az impulzív állandó ötletelést ugyanígy el tudná végezni, vagy a munkának ezen részét.

Magyar Péter az a típusú vezető, aki egy nagyon karizmatikus vezető, aki aki folyamatosan óriási lángal ég, és akinek folyamatosan rengeteg ötlete van.

Én ezért is vagyok, hogy hogy a szervezeten belüli konfliktusokat például én még hatékonyabban kezeljem.

Miniszterelnök lesz Magyar Péter jövőre?

Erre ő is többször válaszolt, úgyhogy nem biztos, hogy ő lesz a miniszterelnök.

Sokkal fontosabb az, hogy a Tisza megnyerje a választást és a Tisza legyen a kormányzópárt.

És ezt házon belül is így kezeljük, hogy mindenki azon dolgozik, hogy a Tisza nyerjen. [Zene] Jó napot kívánok.

Dulszabolcs vagyok és ez az Öt pontban podcast.

A mai vendégem egy olyan vezető lesz, aki csak nemrég került a politikába, annak rögtön a közepébe, és azok között van, akik a legtöbbet tudják a Tiszapárt működéséről.

Mielőtt azonban bemutatnám, kérlek titeket, hogy iratkozzatok fel az Öpontban csatornáira a YouTube-on és a Spotify-on, és iratkozzatok fel a hírlevelemre.

A linket megtaláljátok a leírásban, és köszönöm, hogyha beállítjátok a támogatást, ez a műsor ugyanis kizárólag a ti támogatásaitokból készül.

Köszöntöm a stúdióban Pósvai Gábort, a Tiszapárt operatív igazgatóját, és a műsor nevének megfelelően ma is legalább öt témát átbeszélünk.

Hát kíváncsi vagyok rögtön majd, hogy milyen Magyar Péterrel együtt dolgozni, hogy milyen a céges világból átülni a politika világába.

Beszélni fogunk arról, hogy milyen belülről a Tiszapárt, hogyan működik, hogyan hozzák a döntéseket, és arra is rá fogok kérdezni, hogy honnan van pénz a rengeteg terv megvalósítására.

Köszönöm szépen, hogy elfogadta a meghívást.

Én köszönöm a meghívást, és köszöntöm én is a nézőket, hallgatókat.

Hát az első kérdésem rögtön az lenne, hogy hányszor bánta meg azt, hogy a politika világába belépett, és rögtön utána rá fogok kérdezni, hogy a felesége hányszor bánta meg.

Nem bántam még meg, és amikor beléptem a politika világába, amikor azt a döntést hoztam, hogy csatlakozom a Tiszapárthoz február elején, akkor azt mondtam, hogy utólag se fogom azt mondani, hogy megbántam. bárhogyan is történik, mert úgy éreztem, hogy ez az én utam, ezt szeretném követni.

És február elején, amikor ez a döntés megszületett bennem, akkor azt mondtam, hogy biztos, hogy bánnám, ha nem vágnék bele, ha nem próbálnám ki magam, mert ez egy olyan lehetőség, amikor amikor tehetek valamit az országért, hogy ilyen nagy szavakat használjak, has felhasználhatjuk azt a tapasztalatot talán, amit amit az elmúlt 20 évben vezetőként gyűjtöttem.

És ha ezt a lehetőséget, amit elém sodort az élet nem használnám ki, akkor akkor bánnám meg igazán ezt, hogy nem vágtam bele.

Úgyhogy én nem bántam még meg a feleségemet meg külön meg kellene kérdezni.

Az biztos, hogy folyamatosan beszélgetünk otthon a az aktuális helyzetről és és az is biztos, hogy a a végső szót mindig a család mondja ki.

Azért is kérdezem, mert miután operatív igazgató lett, volt egy Facebook kiírása, ami őszintén szólva meglepett, mert ritkán láttunk pártigazgatótól egy ilyen segélykiáltásnak beillő posztot, hogy a házánál valakik álltak, figyelték ott pontosan mi történt?

Nem segélykiáltásnak szántam, egyszerűen meg szerettem volna osztani az első élményeket a a környezetemmel, a barátaimmal, az ismerőseimmel.

Miután nyilvánosságra került, hogy én csatlakoztam a Tiszához, az elkövetkezendő két-három hétben, folyamatosan egy egy stáb ott volt a a házunk előtt, és hát folyamatosan ott forgattak a házamról.

Engem nem is akartak megkérdezni igazából, csak ott álltak és folyamatosan riportokat készítettek, nem velem.

És és hát ezt a szomszédok is jelezték nekünk, illetve a a családtagjaim is, hát az egyik kislányom, amikor az iskolából szeretett volna hazamenni, akkor nem mert bemenni, mert egész egyszerűen a ház előtt ott állt egy egy stáb, úgyhogy kicsit kétségbe esve hívott, hogy hogy mit csináljon, mit tegyen, úgyhogy kivárta, hogy elmenjen ez a stáb a a házunk elől.

Úgyhogy ez nem is segélykiáltás volt.

Igazából azt szerettem volna jelezni, hogy hogy igen, tudom, hogy ezzel a szereppel, amit én vállaltam, vállaltam egy olyan funkciót, aminél el kell fogadnom azt, hogy valakinek ez nem tetszik, el kell fogadnom azt, hogy hogy a sajtó ír rólam.

Tehát nem ezzel egyáltalán nincsen probléma.

Azt gondolom, hogy hogy aki aki aki belép egy ilyen funkcióba, és és egy ilyen szerepet vállal, annak ezt vállalnia kell.

De azért van egy határ szerintem a a magánéletnek a határa, vagy a személyes személyes környezetnek a az élete, amibe nem kéne szerintem belépni.

Tudják azt, hogy hol dolgozom, megtalálhatnak más helyszíneken is, megkérdezhetnek.

Azt gondolom, hogy mindig elég készséges voltam ilyen szempontból is.

Nem muszáj az ember háza előtt forgatni folyamatosan.

Ráadásul ráadásul úgy, hogy hogy az ember adott esetben nincs is otthon, csak a családtagjai.

Mindjárt beszélünk, hogy pontosan mit is jelent ez a funkció.

De ön ugye csúcsvezetőként a dekatlont, magyarországi dekatlont vezette, utána Ausztriában is a dekatlont.

Mi volt az utolsó csepp a pohárban?

Önnek, amiért azt gondolta, hogy be kell lépni a a politikába, hiszen a her direktors szerep ott Ausztriában az egy teljesen más, mint itthon a magyar belpolitika mocsarában tapicskolni.

Ez egy nagyon hosszú folyamat vége vagy eleje, nem is tudom, hogy hogy fogalmazzak, aminek a végén beléptem a a nem is a Tiszapártba, mert a pártba nem léptem, de elfogadtam ezt az operatív igazgatói funkciót. 19 évet dolgoztam a a Dekathlonnál, 13 évet Magyarországon és hat évet Ausztriában. 2018-ig dolgoztam Magyarországon. a a azt megelőző hétben voltam a a cégnek a az ügyvezetője, és akkor azzal a szándékkal mentünk ki külföldre, hogy szakmailag és magánéletileg is egy olyan kihívásba vágjunk bele családostól, és én a a szakmámon belül is.

Mi azt gondoltuk, hogy nagyon jó lesz, és és nagyon szép hat évet töltöttünk el.

Mondjuk volt ebben egy három év Covid menedzsment, ami különösen nagy kihívást jelentett számunkra, de mi már 2018-ban is azzal a szándékkal mentünk ki külföldre, hogy hogy azzal a tudattal inkább ezt mondanám, hogy mi mindenképpen Magyarországon képzeljük el a jövőnket.

Itt szeretnénk élni, én itt szeretnék dolgozni.

Volt egy másik tudatos döntésem is, vagy egy egy elhatározásom, hogy tudtam, hogy ha én hazajövök Magyarországra, akkor szeretnék valami újba vágni.

De de a politikai ambíció megvolt.

Mindig is érdekelt a politika, mindig is érdekeltek a közügyek.

Váltvezetőként is nagyon sokszor felvállaltam olyan véleményt, amire az emberek felszisztentek, hogy váltvezetőként az ember miért fogalmaz, nem is azt mondom, hogy sarkosan, de miért állkihatározottan a véleménye mellett.

Én pedig azt mondtam, hogy váltóvezetőként még nagyobb felelősségem van abban, hogy hogy mit mondok, mert talán sokkal több helyre jut ez el, mint mint mint egy egyszerű magánember véleménye.

Úgyhogy a politika mindig érdekelt.

Ugyanakkor azt gondoltam, hogy sose fogok belevágni vagy belekóstolni a politika világába.

Itt elnézést, hogy közbúrok, csak pont találtam egy 2017-es bejegyzést, amelyet Orbán Viktornak címzett, és úgy hangzott, hogy viszket a tenyered, mosd meg és nyújtsd oda.

Ez egy hosszabb kormánykritikus bejegyzés volt.

Akkor annak lett egyébként valamilyen következménye?

Ö ez a bejegyzésről magáról ö annak is az előzménye az az volt, hogy akkoriban zajlottak a CEUS tüntetések, a a CEU melletti tüntetések és volt egy húsvéti beszéd, amiben a a kormányfő azt fejtette ki, hogy a jóérzésű embereknek is viszketett enyer, amikor látja a tüntető tömeget.

És én csak a amellett álltam ki, hogy igenis mindenkinek joga van tüntetni, bármiről is van szó.

Ö, illetve nem tartom jó iránynak, hogyha az embereket egymás ellen uszítjuk, hogyha folyamatosan a a közbeszéd állapota folyamatosan romlik, hogyha ilyen példát mutat nem csak a kormányfő, de bármilyen politikus.

És úgy kezdődik a bejegyzés, hogy pártálástól függetlenül ez mindenkire érvényes kell, hogy legyen.

Nem kéne folyamatosan ellenségeket keresni és találni. nem kéne magyarokat magyarok ellen uszítani.

Tehát aki elolvasta azt a bejegyzést, az és objektívan próbálja elolvasni azt a bejegyzést, bejegyzést, az azt láthatja, hogy ez egy általános általános érvényű kérés mindenki felé, hogy hogy talán nem így kellene egy társadalmat építeni.

Ennek az utolsó mondatát nagyon sokan idézték, de alapvetően erről szólt.

Ezt publikussá publikusra állítottam a Facebookon ezt a ezt a ezt a bejegyzést pontosan azért, hogy kezdődjön el valamilyen párbeszéd, mert én korábban is akár a vasárnapi zárvatartás kapcsán, akár bármilyen egyéb intézkedés kapcsán vagy egy társadalmat mélyen érintő kérdésről én mindig megfogalmaztam a véleményemet.

Az volt a nagyon nagy különbség, hogy hogy ez egyrészt publikus volt egy ideig, mert a mai napig megtalálta az oldalomon, de aztán visszaállítottam privátra, mert olyan következményei voltak.

Illetve nagyon messze messze értetesek.

Egyrészt ugye nem voltam abszolút fölkészülve azokra a következményekre, hogy hogy ott az online térben milyen mocskolódás indul be.

Tehát pontosan ami amiért felszólaltam annak láttam a bizonyítékát, vagy láttam a napi kivetülését a saját oldalamon, és ezt nem szerettem volna.

Azt láttam, hogy partalan az a az a vita az a kommentárodat.

Ugyan 95%-a pozitív volt a visszajelzéseknek, de az 5% az nagyon megmérgezte ott ezt a ezt a beszélgetést. illetve azt is be kellett látnom, és ez ez teljesen jogos kritika is volt akár felém, hogy hogy az emberek nem Pusvaj Gábor magánvéleményét látták, hanem a cégemnek a vagy a Dekatlon ügyvezető igazgatójának a véleményét.

Tehát ez a kettő, ez teljesen összemosódott.

Tehát innentől kezdve ha nem is önálló életre keltet, de biztos, hogy hatással volt a a cégemre.

Csak azért kalandoztam egy picit itt a múltban, és mindjárt akkor áttérünk a jelenre meg a jövőre, mert kíváncsi voltam, hogy mindig is ellenzéki szavazó volt.

Tehát én én vállalom, hogy 2010-ben én a Fideszre szavaztam.

Tehát én én egy alapvetően konzervatív beállítottságú ember vagyok.

Ö és és ezt vállalom, hogy és ha még lehet ilyet mondani a az értékekről, vagy a a létezik még ilyen, akkor én a jobboldali értékek mellett teszem le a a garast.

Ö de de azt, amit kaptam a 2010-es években, az az nem az, amit amit amit én vártam a akár ettől a kormányzattól, akár a kormányzatot körülvevő közektől.

Úgyhogy én az én, ha így fogalmazzuk, kiábrándultságom az az jóval korábbra datálható.

Tehát ez abszolút nem mondom, hogy én mindig ellenzéki szavazó voltam.

Nem is szeretném magamat így bekategorizálni.

Én Én amellett vagyok, hogy kell egy egy társadalmi minimum minden oldal részéről, ami alá nem megyünk.

És és ezt a vonalat én azt gondolom, hogy már nagyon sokszor átléptük az elmúlt években.

Akkor térjünk át arra, hogy hogy lesz valaki a Tisza pártnak az operatív igazgatója.

Azt olvastam, hogy tavaly novemberben beadta a jelentkezését erre a jövővezetői pályázatra is, meg országgyűlési képviselőjelöltnek is, hogyha jól olvastam.

Hogy lett ebből az operatív igazgatói poszt?

Hogy lehet bekerülni? visszakanyarodnék oda, hogy ugye én én márciusban jöttem haza Magyarországra, és a azt követő hónapokban kaptam több különböző állásanylatot, de de éreztem azt, hogy én nem szeretnék elmenni például újra egy nagy cég bármilyen vezető tisztségébe dolgozni.

Úgy éreztem, hogy szeretnék egy olyan olyan pozíciót betölteni, ahol ahol még többet segíthetek, még többet adhatok vissza abból, amit én tényleg magamban szívtam az elmúlt 20 évben.

És ezt kísérte ezt a folyamatot, az én saját utamat.

Az a folyamat, amit én éreztem az országgal kapcsolatban, hogy úgy éreztem, hogy hogy itt nem jó irányba mennek a dolgok, és szeretnék szeretnék ezen én is változtatni.

Ez a típusú tettvágy, ez ez mindig bennem volt, de nem gondoltam, hogy ezt a politikán belül fogom elvégezni ezt a munkát, vagy a politikán belül próbálom meg segíteni ezt a ezt a folyamatot.

És a Tisza evolúciója, hogy így mondjam, mert ugye azért ne felejtsük el, hogy ez tavaly márciusban egy emberrel indult.

Tisza evolúciója, a Tisza megmozdulásai, azok a folyamatok, amiket én láttam, azok szimpatikusak voltak számomra.

Úgyhogy ez a két-három folyamat így összeért őszre, és lát megláttam ezt a pályázatot és otthon azt beszéltük a feleségém, hogy próbáljuk meg, vagy próbáljon meg inkább.

Tehát, hogy én, tehát róla nem beszélnék így, mert ő nem nem adta be a jelentkezését.

De ez egy általános pályázat volt, jövővezető pályázat, amin aminek a keretén belül keresünk országgyűlési képviselőket, de más vezetőket is keresünk.

Tehát nem kifejezetten én országgyűlési képviselő pályázatot adtam be, hanem csak beadtam a vezetőpályázatot.

És ezt mások is jelezték nekem, akik beadták, hogy nem volt erre válasz, akkor mégis ki kicsörgött, ki hívtak.

Erre majd térjünk vissza erre a a válaszadási folyamatra, vagy akár a teljes folyamatra, mer nagyon szívesen beszélek róla.

Tehát ettől függetlenül december végén egy Tar Zoltánnal, a párt alelnökével közös ismerősünk ránk írt, hát Zoltánnak is írt, és nekem is, hogy ismerve mindkettőnket úgy gondolja, hogy lehet, hogy érdemes lenne egyet beszélgetnünk folytózatos háttérember.

Úgyh úy, úgyhogy úgyhogy december utolsó napján találkoztam először Tarzontánál, akkor történt meg az első beszélgetés, amit aztán két másik beszélgetést követett.

Tehát a másodiknál már ott volt Radnagy Márkapárt másik alelnöke, illetve Magyar Péter is beszélgetés egy bizonyos pontján bekapcsolódott.

Tehát két további beszélgetés volt, nagyon sok gondolkodás a január folyamán, nagyon sokat beszélgettem hozzám közelálló emberekkel. illetve a családtagokkal, hogy hogy mégis mi várható, hogyha belépek a a politikába.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „"Amit Magyar Péter csinál, senki más nem tudná utánacsinálni"”

Miről szól ez az epizód: „"Amit Magyar Péter csinál, senki más nem tudná utánacsinálni"”?

Pósfai Gábor, a Tisza párt operatív igazgatója a podcastban beszélt arról, milyen Magyar Péterrel együtt dolgozni, hogyan választják ki a jelölteket és hozzák meg a döntéseket a párton belül. Kifejtette, hogy Magyar Péter egy karizmatikus, ötletekben gazdag vezető, aki jelenleg… Az epizód a Ötpontban című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 05. 22..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „"Amit Magyar Péter csinál, senki más nem tudná utánacsinálni"”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pósfai Gábor, Magyar Péter, Dull Szabolcs.

Milyen témákat érint ez az epizód: „"Amit Magyar Péter csinál, senki más nem tudná utánacsinálni"”?

Fő témái: politika, tisza párt, pártépítés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „"Amit Magyar Péter csinál, senki más nem tudná utánacsinálni"”?

Megjelenés: 2025. 05. 22.. Hossz: 1 óra 9 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/otpontban/amit-magyar-peter-csinal-senki-mas-nem-tudna-utanacsinalni-fb634cee

Több epizód a Ötpontban-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból