Pertu

Fegyelem belülről. / Pertu Health 13. epizód

· PT37M3S

Összefoglaló

Baranyi Zsófia karate edző a Pertu Health podcast vendége, aki a sportág jótékony hatásait hangsúlyozza gyerekek számára. Kiemeli, hogy a karate nem csak fizikai teljesítményt fejleszt, hanem önbizalmat, fegyelmet és önkontrollt is. Hangsúlyozza a játék, a kapcsolódás és a…

Röviden

Műsor
Pertu
Megjelenés
2026. 06. 16.
Hossz
37 perc
Szereplők, említett nevek
Baranyi Zsófia
Témák
karate, sportág, gyerekek számára, önbizalom, fegyelem, önkontroll
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[harang] Én arra szoktam őket biztatni, hogy ha győzöl, ugyanúgy felkel a nap, ha beszelsz, ugyanúgy felkel a nap.

Ha valaki megkérdezi, hogy mit sportolsz, vagy úgy miben vagy benne, és így megemlíted, hogy karate-e, az első mondat az, hogy jaj, akkor félni kell tőled, vigyázni kellni.

Alapvetően a karatéban nagyon-nagyon fontos szerintem az önfegyelem.

A karate amúgy egy kontaktsport, tehát olyan szinten, hogy a gyerekeknél nem szabad hozzáérni a másik fejéhez.

A fegyelmet nekem kell megköveti, ők megtanulják, de nem is szeretném nagyon elnyomni, mert gyerekek, [zene] éljenek, élvezzék az egész dolgot.

Nem kötelező a esét, senkinek nem kötelező szerintem, és nem is elvárás.

Aki meg szeretne versenyezni, annak teljesen más munkát kell adjunk, mint egy olyannak, aki csak legyen egészséges és mozogjon.

Nagyon fontos az edző és a versenyző közti kommunikáció.

Az edző ott van és és visz a hátán.

Ott van veled, ott van [zene] melletted, veled küzd.

Minél komolyabb a szint, annál több kiegészítésre van szükség mi részünk, hogy nekünk is fel kell ismerni, hogy hol van helye egy nagyon kemény edzésnek, vagy hol van helye inkább mit tudom [zene] én, egy játéknak. azért a küzdősport úgy valami érdekesség [zene] azért van benne.

Ugye azt a sok negatívumat egy ilyen ütéssel ki tudod adni.

Akár vannak olyan személyiségek, [zene] olyan tiszta angyali lelkek, akikbe az a minimális agresszió, vagy hogy megüssek valakit, vagy jaj, engem megüssenek, az úgy nincs.

Ezt mindenképpen ki kell próbálni, mert nem tudhatja senki.

Tehát egy próbát mindig mindenképp megér.

Ez itt a Pertu Health Erdély egészségmagazinja. [zene] Test, lélek és életmód.

Közérthetően szakértőkkel, tabuk nélkül.

A házigazda Kozma. >> A küzdősportok kapcsán még mindig ugyanaz a kép él. agresszió, ütések, rúgások és néha egy kis versenyzés is.

De azért akik ebben benne vannak, tudják, hogy ez jóval többről szól.

Fegyelemről önkontrollról határokról és arról, hogy hogyan tanulunk meg jelen lenni a testünkben és jelen lenni adott szituációkban és helyzetekben.

Ez itt a P to Health Erd sokszínű egészségmagazinja, és a mai adásunkban azt próbáljuk egy picit vitatni és megfejteni, hogy mit adhatnak a küzdősportok gyerekeknek és felnőtteknek a fizikai teljesítményen túl.

Vendégem Baranyi Zsófi, aki jelenleg a Sebssi Szentgyörgyi sportol karate edzője, és azért jócskán maga mögött tud már jó pár év karate múltat.

Szia Zsófi, örülök, hogy itt vagy velünk. >> Szia, én köszönöm a meghívást.

Bevallom őszintén hozzám, soha nem álltak közel a küzdősportok, de egyébként valószínűleg azért is, mert itt nálunk, amikor legalábbis én voltam gyerek, >> akkor ez így nem állt fenn lehetőségként, hogy akkor menjünk karatézni, és hogy az vajon milyen.

Tehát, hogy úgy számomra például a karate világa az úgy a filmekben maradt meg nagyjából meg a filmekből, úgyhogy egy picit erről szeretnének először is kérdezni tőled, mert nagyon-nagyon érdekel, hogy téged, hogy talált meg ez a világ.

És aztán mesélj légyszi egy picit arról is, hogy hogyan keveredtél hozzánk Budapestről.

Én egy nagyon aktív, sokat mozgó gyermek voltam anyukám elmondása szerint, mert én ezekre már nem emlékszem őszintén.

Egy óvodársam, testvérpár voltak, bocsánat óvodatársaim jártak karatéra, és akkor anyukámnak ajánlott a az ő anyukájuk, és akkor anyukám úgy volt vele, hogy ez biztos jó lesz, ez csak leköti a gyereket, vigyük le.

És akkor elmondása szerint én azóta úgy úgy nem akartam onnan hazajönni úgymond, úgyhogy azóta is ott ragadtam, és az lett az én új otthonom.

Igazándiból sokra nem emlékszem kicsi koromból, csak maga az érzések vannak meg, hogy szerettem odajárni, szerettem a közösséget, szerettem az edzőmet, edzőimet [horkantás] akikkel mai napig tartom a kapcsolatot.

Úgyhogy én így ismerősök által találtam meg valójában.

Aztán ahol tett az idő, én is egyre nőttem, beleszerettem a versenyzésbe, de tényleg én nagyon-nagyon imádtam. >> [horkantás] >> versenyezni.

Nem azért, mert úgy agresszív ember lennék és szeretek verekedni.

Én személyiségnek szerintem teljesen az élet ellentéte vagyok ennek az egésznek.

Viszont mint kiderült, nem is vagyok benne olyan rossz.

Legalábbis szeredmény ezt mutatják.

És akkor az MTK Budapestben karatéztam, és nem is tudom mikor.

Talán 2017 18-ban valamikor csatlakoztak Vasunorék hozzánk, úgy lett az erdélyi szekció, úgy lett a budapesti meg az erdélyi.

És akkor én Hunit onnan ismerem, de én még akkor bőven bőven versenyző voltam.

Ráadásul akkor készültem az ifjúsági olimpiára.

És akkor egy pár évvel később, 23-ba egészségügyi okok miatt abba kellett hagyjam a versenyzést.

És akkor Huni csak előállt az ötlettel, hogy hm ismerlek, jó embernek tűnsz, satöbbi, satöbbi, neki segítség kell.

Én meg úgy voltam vele, hogy azért életem elején voltam a 20-as éveim legelején, és éppen a egyetemet csináltam így a sportot már úgy nem nagyon.

És akkor úgy voltam vele, hogy végül is miért ne, ha rosszul sülis el, nincs azzal semmi gond, mert még előttem áll minden.

És akkor eljöttem az egyik táborukba a komandóra, hogy ő is persze leteszteljen engem, én is nézzem meg, hogy tudok-e velük együtt dolgozni.

És akkor úgy voltunk vele mind a ketten, hogy ez sok munkával, tanulással összejöhet és egy tök jó dolog lehet belőle.

Úgyhogy 24 januárja óta itt vagyok, és nagyon-nagyon szeretek itt lenni.

Nagyon szeretek itt lenni. >> Nagyon vagány, mert lényegében így a sors hozta össze neked ezt a karate világot meg ezt a biztos.

De is mond én olyan állás vagyok ennek az egésznek, de mind a az egész pályafutásomnak, a múltamnak, a jelennek úgy vagyok vele, hogy ennek ennek így kellett lennie, ahogy van.

És remélem még jobb dolgok születnek ebből.

Amúgy >> szerintem egyébként azt is a sors hozta össze, hogy téged kellett megtaláljak pont azért, mert ahogy elmondtad, abszolút nem tűn se agresszívnak, se egy nagyon vadszemélyiségű embernek.

És én pont ezt szeretném igazából így lerombolni azokban, akikben esetleg még így él a küzdősport, vagy úgy általában a küzdősportokról a kép.

Úgyhogy az is a következő kérdésem, hogy így a az eddigi évek alatt, amíg te ebben benne voltál, akár mint versenyző, akár most mint mint edző, mik azok a legnagyobb tévhitek, amik így szembe jöttek veled, vagy mik azok, amiket te így esetleg megkaptál az évek során? >> Hm a kedvencem.

És szerintem ettől soha nem fogok szabadulni.

De amúgy így bármelyik karatésról beszélünk, ha valaki megkérdezi, hogy mit sportolsz, vagy úgy miben vagy benne, és így megemlíted, hogy karate, az első mondat az, hogy jaj, akkor félni kell tőled, vigyázni kellni.

Meg ez a most miért miért mindig ez jön?

Mert alapvetően ha akár a saját mit tudom magamról van szó, de úgy bárkiről, akit úgy ismerek, úgy a gyerekeim, vagy akikkel még én edzettem együtt, senkiről nem gondolnám azt, hogy egy nagyon agresszív ember lenne, aki szeret verekedni.

Valószínűleg amúgy a filmekből is erhed ez a TFT-t, azért már ha a filmbe meg a filmekben megnézed, azért tényleg vagányul néz ki, meg kell hozzá tényleg egy attitűd, hogy meg tudj úgymond ütni valakit, meg tudj rúgni valakit.

Szóval szerintem ez a legnagyobb te is hits, mert alapvetően a karatéban nagyon-nagyon fontos szerintem az önfegyelem, az, hogy ott legyél az edzéseken.

Ha versenyző vagy, akkor ugye például súlycsoportokba vagy beosztva.

Tartsd meg azt a súlyt, vagy legalább a közelébe.

Tehát ahhoz is fegyelem kell, hogy mit eszel, hogy eszel, hogy kívánod a csokit, de tudod, hogy nem ehetsz, mert versenyre készülsz, és ott kell egyel.

Tehát, hogy meg az a fegyelem is, hogy hogy az edző elé állsz, viselkedjél, ezt kell csináljad, azt kell csináljad.

Meg alapvetően mindenki azt gondolja, hogy a karatéba megütjük és megrúgjuk egymást.

Pedig amit sokan nem is értenek, és őszintén meg is értem, hogy ezt nem értik, a karate amúgy egy kontaktsport, tehát olyan szinten, hogy a gyerekeknél nem szabad hozzáérni a másik fejéhez.

Például persze amikor közeledsz a felnőtt kategóriához, úgy meg kell érinteni, de nem ütheted meg durván.

Tehát nagyon igyekeztek úgy határozni a szabályokat, hogy ne legyen nagyon veszélyes.

Persze küzdősport, benne van a kopol esetek, ezt aláírom, [horkantás] de hogy ez nem olyan kiütésre megy, mint a box vagy bármelyik küzdősport, tehát judóba, birkózásba is azért ott komolyan meg kell fogni egymást és gyűrni satöbbi. akarate, nem ilyen akarat, egy nagyon [horkantás] gyorsasági sport alapvetően nagyon dinamikusnak kell lenned, legalábbis ha a fizikai részt nézzük, nagyon sok mozgás van benne, és akkor térjünk vissza az önfegyelemre.

Az a mentális munka, ami egy meccsen belül megtörténik, na ahhoz kell fegyelem.

Tehát, hogy annyira összetett sportág szerintem, ami egy átlagos embernek ez lehetetlen megérteni.

Néha őszintén nekünk edzőknek is nehéz megérteni. >> Szükség van egyébként arra, hogy például a gyerekben már meglegyen ez az önfegyelem, vagy ez úgy kialakul úgy a folyamatban? >> Szerintem kialakul.

Mindig vannak kivételek, akik csak a szabályt erősítik, de tekintve, hogy én is dolgozom kisebb gyerekekkel. [sóhajtás] Nem [nevetés] ne bennük nincs meg ez az alapön önfegyelem.

Én szerintem ez mind rajtunk is múlik, mind ahogy ők érnek, [horkantás] és minél többet benne vannak ebbe a sportágba, úgy alakul ez ki magától.

Van, akib egyáltalán nem, vagy csak olyan minimálisan, de azzal sincs gond, mert amúgy mindenki más személyiség, más egyén, de a gyerekek azok gyerekek, ők rohangálnak, ide mennek, odamennek, ők őnekik ilyen még nincs.

Én legalábbis nem szoktam tőlük elvárni.

A fegyelmet nekem kell megköveti, ők megtanulják, de nem is szeretném nagyon elnyomni, mert gyerekek, éljenek, élvezzék az egész dolgot.

Hogyan épül fel nálatok egyébként egy edzés?

Erre azért vagyok inkább kíváncsi, hogy mikor derül ki, melyik az a pont, amikor mondjuk kiderül egy gyerekről, hogy esetleg egy picit tehetségesebb, mint a többiek. >> Hapvetően azt mondanám, hogy ez is mindenkinél más, de akkor beszéljünk általánosságba.

Én szerintem, legalábbis a saját véleményem szerint olyan 9-10 éves korba lehet megmondani, hogy na belőle lehet valami, mert egészen addig lehet, hogy tehetséges, meg élvezi és csinálja, de de hát gyerek, ott még nem mondhatod meg, hogy ebből lesz-e versenyzés vagy sem, vagy ez tehetség, vagy csak szimplán jó mozgáskoordinációja.

Most is ilyen korú gyerekekkel is dolgozok együtt.

És például van egy csoportom, akiknél az összes olyan, hogy velük élvezet dolgozni, mert bemegyek és mindegyik úgy pattan, és tök szinte tökéletesen dolgozik.

De ez az, hogy ők még kicsik és jó ügyes, pici megcsinálja, amit szeretnék, de az nem biztos, hogy már tehetség feltétlen.

Én azt mondom, hogy kell érni ahhoz.

Mondjuk mondom, ezt a 9-10 évet üssék meg, és ott már lehet látni, hogy kivel tudsz úgy együtt dolgozni, meg ő is ezt szeretné-e.

Tehát ez a legfontosabb, hogy ő szeretné-e.

Ugye azt azzal is kezdtem a bevezetőt, hogy az agresszió, az ütések, a rúgások mellett, a versenyzés még, ami az emberek fejében nagyon gyakran megmarad a küzdősportokról.

És bár én most ugye azt kérdeztem tőled, hogy melyik az a korosztály, amikor úgy kiderül, hogy a gyerek már tehetséges, de én is foglalkozom gyerekekkel, és és látom, hogy igazából legalábbis az én célom az, hogy azokkal a gyerekekkel is megszerettessem a mozgást, és egy élményt adjak nekik, akik egyébként lehet, hogy nem olyan tehetségesek, sőt >> Ühüm. >> Nálatok ez egyébként hogy működik?

Tehát van olyan gyerek vagy csoport, aki aki úgy maradt fenn akár hosszú időn át is, hogy egyébként egyáltalán nem tehetségesek.

És tudjátok ti is, hogy ebből mondjuk versenyzés sosem lesz? >> Vannak gyermekek, nem is egy, többen is, amivel szerintem nincs gond, mert szeret odajárni, szeret csinálni, közösségben van, mozog.

Szerintem ez a lehető legnagyobb érték, amit amúgy tudunk adni, és ennyit is várok el.

Nem kötelező a versenyzés, senkinek nem kötelező szerintem, és nem is elvárás.

És az a célunk, hogy csináljunk pont egy ilyen szeretem a karaté csoportot, ahol nem feltétlen csak karatéval találkoznának, hanem akár kis önvédelem, kis birkózás, kis ez, kis amaz, fejlesztő gyakorlatok, ahol tényleg az van meg, hogy a mozgás szeretete, a karate szeretete [horkantás] vagy bármi másnak, mert a legfontosabb, hogy mozogjon, legyen egészséges satöbbi.

És akkor ezt így nagyon szépen szét lehet választani.

Aki meg szeretne versenyezni, annak teljesen más munkát kell adjunk, mint egy olyannak, aki csak legyen egészséges és mozogjon, és ő is szeret minket, mi is őt.

És ez mindenkire így van. >> Ez egyébként egy nagyon-nagyon jó hír, szerintem a jövőre nézve is, de akkor nekem itt jön be az önbizalomhoz kapcsolódó további kérdésem, >> merthogy azért kisgyerekeknél ez még nincs kialakulva, tehát hogy a ott azért egymást akarják utánozni, ugyanolyanuk szeretnének lenni, mint a másik.

Ebben az esetben egyébként mi történik?

Tehát hogy alakul a maga az edzések az évek folyamán az önbizalmuk, vagy látod-e azt, hogy pont az ellenkezője letörik a kis szárnyuk?

Pont azért, mert mert esetleg nem férnek bele ugyanazokba a keretekbe? >> M az önzalom mindig egy nagyon összetett kérdés.

Én úgy gondolom, hogy ez kortól is függ.

Alapvetően egy kisgyerek önbizalma teljesen más, mint mondjuk egy kamol gyermeknek.

És ugye én legfőképp vagy kisgyermekekkel, vagy kamaszokkal dolgozom valójában.

És ez nálam is egy ilyen nehéz téma volt ez az önbizalom.

Hát azt tudom mondani, hogy vannak olyanok, akiknek természetileg, személyiségileg nagyon sok adódott és adhatna másoknak is, de az ilyen ritka.

Én több önbizalomhiány van szerintem, mint magabiztos versenyző.

És szerintem ez függ ugye, hogy milyen sikerélményei is vannak.

Az edzéseken teljesít, mi hogyan járulunk ehhez hozzá, mennyire dicsérjük, mennyire emeljük ki a jót, a rosszat.

Ez tagadhatatlan, hogy hatalmas nagy szerepünk van szerintem ebben, mert egyre több olyat hallok, hogy a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Fegyelem belülről. / Pertu Health 13. epizód”

Miről szól ez az epizód: „Fegyelem belülről. / Pertu Health 13. epizód”?

Baranyi Zsófia karate edző a Pertu Health podcast vendége, aki a sportág jótékony hatásait hangsúlyozza gyerekek számára. Kiemeli, hogy a karate nem csak fizikai teljesítményt fejleszt, hanem önbizalmat, fegyelmet és önkontrollt is. Hangsúlyozza a játék, a kapcsolódás és a… Az epizód a Pertu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 16..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Fegyelem belülről. / Pertu Health 13. epizód”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Baranyi Zsófia.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Fegyelem belülről. / Pertu Health 13. epizód”?

Fő témái: karate, sportág, gyerekek számára, önbizalom, fegyelem, önkontroll.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Fegyelem belülről. / Pertu Health 13. epizód”?

Megjelenés: 2026. 06. 16.. Hossz: 37 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/pertu/fegyelem-belulrol-pertu-health-13-epizod-e8a46918

Több epizód a Pertu-ből