Pertu

Fontos lenne visszatérni a gyökerekhez - Ádám Julcsi és Melles Endre / PERTU 147. rész

· PT1H26M

Összefoglaló

Ádám Julcsi és Melles Endre, a Junior Príma díjas előadóművészek a tánc, különösen a néptánc fontosságáról beszélgetnek a Pertu podcast vendégeként. Kiemelik, hogy a tánc az önkifejezés, a lélek és test üdítésének, sőt, egyfajta imádságnak is tekinthető, amely összekapcsolja az…

Röviden

Műsor
Pertu
Megjelenés
2026. 04. 09.
Hossz
1 óra 26 perc
Szereplők, említett nevek
Ádám Julcsi, Melles Endre
Témák
néptánc, önkifejezés, előadóművészet
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Itthon szeretnénk még több területet felfedezni. >> Néptánc az az otthonra talált mozgás egy több rétű dolognak a szerves része. >> Egy ilyen világban nem a depresszív dolgokat kell erősíteni, hanem ami felemmel és ami [zene] tőlt. >> Mi a tánc és mire jó a tánc, drága emberek? >> Én egy imádságnak fogalmaznám meg.

Mindig azt érzem, hogy kapcsolódok az égiekkel.

Nekem a tánc az az életet jelenti, és hagyni, hogy az érzések hassanak. >> Kisgyerekként mindig is a ritmushangszerek iránt nagyon érdeklődtem. >> Úgy gondolom, hogy nagyon fontos lenne, hogy visszatérni a gyökerekhez.

Az embert is meg kell ismerni ahhoz, hogy a táncát megismert. >> A népi kultúránkban több tájegységen a rózsaminta nagyon jelen van, és azt szerettem volna így visszaemelni így a hétköznapokban.

Mi azért maradtunk itthon, mert nagyon sokan elmennek és a tudást máshol kamatoztatják. >> Ez itt a Perto Erdély legközvetlenebb portray podcastje.

Különleges karakterek, érdekes életutak, motiváló példaértékű tevékenységek és persze jó sztorik.

A házigazda Mátékincső. >> Gyertek, nem árulok zsákba macskát.

Inkább elmondom nektek. rögtön így az elején, hogy a mai beszélgető partnereim és igenígy királyi többes számban tulajdonképpen nem csak beszélgetőtársaim, hanem talán barátaim is merem ezt így mondani.

Ez itt a Pertu Erdély legközvetlenebb portré podcastje és ma egy régvárt beszélgetésre kerülhet sor, hiszen nem más, mint Ádám Jolcsi, illetve Melles Endre vannak itt velem a stúdióban.

És akkor annak rendje és módja szerint hadd mondjam el, táncművészek vagytok, táncos házaspár tulajdonképpen, illetve Julcsi esetében még a zenélést ki kell emelni.

Azt is el kell mondani, hogy mindketten junior príma díjasok vagytok, illetve Endre esetében, hogy kétszeres aranysarkanttyús táncművészül itt velem szemben.

Hát szevasztok akkor még egyszer.

Istenem, de rég várom ezt komolyan, hogy vagytok?

Olyan szépek vagytok és olyan jól álltok egymásnak, h rögtön innen indítok.

Mosoly, mosoly, ragyogtok, hogy vagytok?

Köszönjük szépen, nagyon-nagyon jól vagyunk, úgyhogy örülünk, hogy itt lehetünk, és nagyon megtisztelő, hogy hogy megcsöngettél minket, hogy >> hogy szólt a telefon >> beszélgessünk. [nevetés] >> Én bevallom nektek, hogy tényleg ilyenkor nem túlzok, amikor azt mondom, hogy rég várt beszélgetés, majd vannak ilyen bakancslistás beszélgetései az ember lányának.

Lévén pedig, hogyha már azt mondtam az elején, hogy nem árulunk zsákbamacskát, talán azt is elárulhatjuk, hogy ideig, óráig kollégák, munkatársak is voltunk annó még a háromszik tencegyüttesnél.

Úgyhogy most örülök kifejezetten, hogy ezt meg tudjuk osztani a többiekkel, meg a nézőkkel, hallgatókkal is.

Hát te ennél sokkal szószágyárabb szoktál lenni.

Megilletél itt a lányok között? >> Hát gondolkodom, hogy ugye mit fogok kimondani a Simon. >> [nevetés] >> És az az első, ami így eszembe jutott, hogy örülünk, hogy mi is színesíthetjük a pertut, >> és hogy lepertusodunk veled. >> Végre így ilyen formában is.

Hát ha egyéb nem, akkor a végén koccintunk vizes pohárral.

Na de hát alapjáraton nem is tudom, az az igazság.

Kezdjük az aktualitásokkal olyan szempontból, hogy hogy mi történik most veletek, hiszen majd végig fogjuk beszélni az életutatokat, tudjuk, hogy milyen változásokon estetek át.

De hogy most éppen például miből csöppentetek ide be stúdióba, ki mivel foglalkozik, merre kajtattok ilyenkor?

Endre, >> hát nagyon szép az életünk, mert új életet kezdtünk, Csíkszeredába költöztünk és >> hát ezzel most rögtön meglevetek.

Tényleg átköltöztetek csí. >> [zihálás][sóhajtás] >> Na >> igen.

És ez az egy év, amióta ugye lassan egy éve, ez nagyon jó volt arra, hogy átértékeljük mindazt a sok-sok évet, amit együtt töltöttünk, és hogy jobban értékeljük azt, amink van. >> Aha.

Úgyhogy nagyon nagyon jó ez a ez az élmény, hogy hogy így megélhetjük, hogy tényleg hogy kicsit úgy a bekapcsolódjunk a nagy rohanásból a jelen időbe.

Ez ez nagyon jó. >> Ja jaj jaj.

És ezt ráadásul ketten közösen megtenni.

Annyi kérdés ugrott hirtelen az tényleg megleptetek ezzel a csíkszeredai költözéssel.

Valóban nem tudtam, de hát akkor örömmel, mert hogy tulajdonképpen Julcsi szülővárosába kötöttetek ki ezek szerint mondjuk kedve csíks >> hát nem tusnádon te tusnád fürdőn a gyerekkor a kórház csíkban van ugye [nevetés] >> én is így vagyok baróttal hogy baróti kórházba szülkolát is ott végeztem úgyhogy >> így van így van meg hát onnan is ismeritek egymást ezekről mind beszélni fogunk na de engedd meg hogy megkérdezzem hogy akkor ilyen alapon milyen érzés volt hazaköltözni a szülővárosba >> nagyon nagyon izgalmas hogy viss vissza Vissza kell így szokni a csíki életre, és hogy nagyon nagyon más.

Úgyhogy elég régóta eljöttem otthonról és ugyan egy óránira van csíkszer a Szentgyőrtől, de nagyon nagyon más, úgyhogy vissza kell vissza kell nagyon nagyon szokásában >> mentalitásban is.

Igen, egy picit zártabbak az emberek, úgyhogy úgyhogy izgalmas beszélgetéseket folytatok így, ahogy újra újra megismerem a az otthoniakat. izgalmas onnan is visszapörgetni, hogy honnan honnan repültünk el.

Úgyhogy igen, még még így így visszazokóban vagyunk, de hogy egy izgalmas élethelyzet abszolút. >> Ja, igen.

Közben meg azon gondolkodom, hogy hogy mi minden fér bele ebbe a közel 10 évben, hiszen ha jól matekozom, jól számolunk, ott vagyunk ugye kilenc éve múlt, közel 10 éve, hogy ti párt alkottok, illetve hát akkor hadd kérdezzek és éljek Julcsi szavaival. olyan szépen mondta, hogy milyen érzés visszaröppenni akkor középiskolai évet helyszínére Endre.

Hát nekem nagy élmény, mert sok emlék feljön, habár nem kerestem meg így direkt módon én senkit a régi osztálytársak meg barátaim közül, >> még egyelőre úgy vagyok, hogy most mivel volt egy nagy szelektálás az elmúlt év kapcsán, a azokot a barátok, azt a baráti köteléket erősítem, ami tényleg igazi volt és megmaradt azóta is.

Úgyhogy ez egy következő fázis, hogy hogy bekapcsolódni a csí csíki vé vérkeringésbe, mert az az igazság, hogy valamilyen szinten mi is kell keressük az alkalmat, a lehetőséget, hogyan tudunk része lenni a városnak, >> a a nagy közösségnek és persze hát a kisebb közösségeknek, és hogy hát mit csinálunk mi, amivel színesítsük a várost.

Vannak ilyen tervek, hogy akkor nem csak egyfajta sima átköltözés, hanem a közekében is tenni fellépések előadások kapcsán.

Kicsit beavattak-e ilyen ezekbe a ter?

Igen, már már tevékenykedünk igazából én tánc és zenepedagógusként dolgozom a tanulókházánál, és ott van egy amatőr amatőr tánccsoport, akiket megkaptunk Szalai Zoltántól és Antal Rózskától, és most mi visszük őket tovább, és és ezáltal is egy nagyon nagyon színes közösségben vehetünk részt és taníthatjuk őket.

Úgyhogy ez nagyon nagyon izgalmas és egy egy nagyon nagy tömeg >> csapódott hozzánk, úgyhogy ez is megtisztelő. >> Jó az, hogy az embernek van mindig ahova mennie, tehát hogy van otthon.

Ugye mind a kettőknek van külön-külön, de ugye mi ezt választottuk, hogy csíkba legyen most a az otthonunk, és ott szeretnék tevékenykedni.

Úgy érezzük, hogy a tudásunk, a szakmai tudásunk és a amit mi képviselünk, az ott szárba szökkenhet és szép dolgok születhetnek.

Úgyhogy van egy-két tervünk így, hogy közösen előadást hozzunk létre.

Már van egy-két terv, de nyilván hát most nem akarom azt lelőni. [nevetés] Én is nagyon sokat brainstormingolok, hogy hogyan tudnám az én tudásom hasznosan befektetni és [horkantás] valami olyat létrehozni, ami például nem volt, mikor nekem szükségem lett volna rá. >> Ühüm. >> És hamarosan el fogom indítani a néptáncakémiot. >> Ju ez de jól hangzik.

Erdélyi vagy Székelyföldi, ezen még gondolkodom, ami egy ilyen mentorálás, egy felkészítés egyetemre, akár versenyekre, egy [horkantás] mesterkurzusból álló elméleti és gyakorlati oktatás különböző városokba, ami megvan, hogy hány alkalmas.

És ezzel szeretném átadni a tudásomot, hogy ne kelljen mindenki onnan kezd, ahonnan én kezdtem, hanem már >> már egy olyan tudással lépjen tovább, hiszen jól tudjuk, hogy Magyarországon ugye eléggé magas szinten megy a néptáncoktatás és nagyon nehéz felvenni már a a ritmust a az ottani táncosok.

Ha jól értem, hogyha például egy Erdély fiatal akar mondjuk felvételizni Budapestre, ak >> akár akár Kolozsvárra is, tehát vagy akár Kolozsvár persze igen, de hogy azért van egy pici hátrány, főleg azért, mert hogy itt az oktatás nem tartott, és ebben próbálsz te hatható segítséget nyújtani.

Tehát, hogy hogy felkerestek már többen, hogy szeretnének jelentkezni egyetemre, hogy segítenék-e.

Mondom, hát persze hát >> és akkor ezt egy ilyen hivatalosabb intézményesítette formában ezzel az akadémi?

Valójában, valójában egy kicsit egy keret szerkezetbe.

Aztán az álmom az, hogy ebből születhessen egy akár egy szak, egy néptáncszak egy művészeti iskolában például, mert jó az, hogy van egyetem, de hát ugye pont az általán a középiskolai kor mikor a gyermekekkel válasszanak. >> Igen.

A nagy döntést okozni >> diákok.

És akkor lehet azt érzem a legjobban őköt meggyúrni jó értelembe és irányba tenni és akkor megfertőzni kicsit a néptáncereet igen.

Már nagyon sok a táncos és ki kéne szelektálni valamilyen szinten a tehetségeket mert vannak nagyon sokan, akik szeretnének többet, és a én én szeretnék nyújtani többet, hogy a néptánc együttesek, amit ugye nyújtanak, az van akinek nem elég, mert többet akar.

És mivel a székföldi legényes versenyt is szervez szervezem, ezért láttam több esetben, hogy nincs, ahogy felkészüljenek olyan szinten, amilyen szinten még lehetne.

Tehát látom, hogy még van a gyerekekben, de nincs meg az a az eszközük még, >> vagy nincs meg az a közeg, tudod, ahol tudnak önállóan akár fejlődni, mert a te történeted kapcsán engedd meg, hogy benfentesebbként ugye én ezt láttam, vagy részese voltam, nagyon izgalmas száll a te történetednek az, hogy túl az intézményi kereteken te rengeteg munkát beleültél abba, hogy versenyeken vegyél részt, hogy képezd magad.

Tehát na ebben a pillanatban nagyon érzem a nemes szándékot meg azt, amiből fakad neked ez a magányd. egy csúcsát látják, de azért ha elmondanám, hogy hogy hányszor volt az, hogy például nem kaptam díjat, vagy vagy nem úgy sült el, ahogy szerettem volna, és nem álltam meg, és nem kezdtem utána szidni a rendszert, hanem mentem tovább, mert azt éreztem, hogy ez egyre izgalmasabb >> tanulni izgalmas.

És mondod, hogy ha elmondanám, gyertek, mondjuk el, hát induljunk el azon az úton, ami akár ide is elvezetett a te élettörténeted kapcsán.

De engedjétek meg, illetve hát engedd meg Endre, én azt tudom veletek kapcsolatban, hogy ti biztosan tudjátok, hogy miről szól a pertu doboz, de annak rendje és módja szerint el kell mondjam ugye, hogy tárgyak vannak benne, és időről időre elővevén ezeket a tárgyakat én nagyon abban bízom, hogy mosolyt ccsalok az arcotokra, felemlegetünk néhány szép emléket és azért mondom, hogy engedd meg Endre elsősorban, mertogy itt a kezdeti évek a gyerekkor kapcsán én mindenek előtt Julcsit céloztam meg egy tárgal, úgyhogy most egy neked szóló anno 96-ba visszak visszakaintó tárgy kerül elő viszont arra kérlek ó nem én ügyesek mint a jó diákok félrefordultak a vendége >> nem ugrik semm fél de vissza is nézhettek és én gyorsan el is mondom hogy mi került elő >> jaj [nevetés] >> a pertudobozból egy nagyon édes kis ruha és hogyha minden igaz akkor Gyulcsinak nagyon sokat mond ez a ruha miért is >> bizon hát ez Az én én kis ruhám volt. >> Igen.

Milyen fontos része az életednek köthető ehhez a kis ruhához?

Ezt fel tudod-e idézni, vagy segítsek egy keveset? >> Hát persze, hát ez az apró táncházi éveimnek a nagyon nagy [torokköszörülés] fő jelmeze volt.

Édesanyám ugye aprop tánccházát is vezet.

Ő ő ő indította el Erdélyben és már a pocakjában is ugyan táncoltam, de de ebben a ruhácskában is nagyon sokat roptam ott a >> Én próbáltam belőni, hogy ez körülbelül egy hány éves kislányra passzol ez a ruha, de hát látva a kis törékeny alkatodat, nem mertem nagyot álmodni, úgyhogy arra kell kérjelek téged, hogy te mondd meg, hogy hány éves lehettél, amikor viselted egyrészt, másrészt amikor az aprók táncháza ilyen intenzív szerepet játszott a te életed >> szerintem egy ilyen három három éves kettő három éves kor körül lehettem. illetve hát azt akkor mondjuk el veled kapcsolatban, mert ezt olvastam meg hallottam korábbi beszélgetésekben is, hogy bár ennyire picikén, kettő-három éves korban te már jártad, de mégsem itt kezdődött a te népzenei, illetve néptáncnevelésed, hanem édesanya pocakjában még ann valaha ti azt beszéltétek meg anyuddal, vagy akár a családdal, vagy akár Andrével közösen, hogy most nem akarok elmenni, tudjátok egy nagyon spirivonalba, de hogy ennek tényleg olyan olyan kodái módszer szerint tudjátok, hogy már az anyamébe, hogyha dúd dolga nak a gyereknek, akkor az annak tényleg eredménye van, hogy tényleg van eredménye túl azon, hogy látsuk, hogy itt vagy és táncolsz. >> Nagyon nagyon ez nem tudatos volt édesanyám szempontjából, hanem nagyon ösztönösen jött, hogy hogy tényleg már az anyélyben úgy úgy nevelje az ő lányait, vagy úgy egyengesse már a arra az útra, amelyre szerinte a a jó Isten minket teremtett.

Úgyhogy nagyon-nagyon sokat kaptunk tőlük, édesapámtól is, édesanyámtól is, úgyhogy nagyon nagyon szerencsés vagyok, hogy ide születhettem le hozzájuk, >> ugye.

Illetve használd a királyi többes számot, tehát itt Rebekára gondolsz, ugye, a testvéredre, [horkantás] akkor úgy képzeljük el akár a ti te gyerekkorotokat, hogy ilyen nagyon együtt vagytok, nagyon táncoltok, nagyon népzenéről, néptáncról szól az élet.

És és akár szimfonikus zene, tehát hogy minden minden ami ízléses és minőségi zene.

Tehát hogy édesapámnak is akár ő grafikusként végzett, de nagyon nagy klasszikus zenei tudása van, tehát hogy vannak olyan játékok, hogy utazunk valamerre és akkor ő rákérdez, hogy na ki a zeneszerző, amit éppen hallgattunk.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Fontos lenne visszatérni a gyökerekhez - Ádám Julcsi és Melles Endre / PERTU 147. rész”

Miről szól ez az epizód: „Fontos lenne visszatérni a gyökerekhez - Ádám Julcsi és Melles Endre / PERTU 147. rész”?

Ádám Julcsi és Melles Endre, a Junior Príma díjas előadóművészek a tánc, különösen a néptánc fontosságáról beszélgetnek a Pertu podcast vendégeként. Kiemelik, hogy a tánc az önkifejezés, a lélek és test üdítésének, sőt, egyfajta imádságnak is tekinthető, amely összekapcsolja az… Az epizód a Pertu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 09..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Fontos lenne visszatérni a gyökerekhez - Ádám Julcsi és Melles Endre / PERTU 147. rész”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Ádám Julcsi, Melles Endre.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Fontos lenne visszatérni a gyökerekhez - Ádám Julcsi és Melles Endre / PERTU 147. rész”?

Fő témái: néptánc, önkifejezés, előadóművészet.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Fontos lenne visszatérni a gyökerekhez - Ádám Julcsi és Melles Endre / PERTU 147. rész”?

Megjelenés: 2026. 04. 09.. Hossz: 1 óra 26 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/pertu/fontos-lenne-visszaterni-a-gyokerekhez-adam-julcsi-es-melles-endre-pertu-147-res

Több epizód a Pertu-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból