Pertu

Ki tanít meg enni? / Pertu Health 5. epizód

· PT34M31S

Összefoglaló

A Pertu Health e heti adásában Pirlea Alessandra dietetikus a kiegyensúlyozott étkezés fontosságát hangsúlyozza, szemben a divatos, ám gyakran hatástalan "csodadiétákkal". Kiemeli, hogy a túlsúlyos emberek is lehetnek alultápláltak, gyakori a vashiány és a D-vitamin-hiány.…

Röviden

Műsor
Pertu
Megjelenés
2026. 03. 10.
Hossz
35 perc
Szereplők, említett nevek
Pirlea Alessandra
Témák
egészséges táplálkozás, táplálkozástudomány, diéta, hiánybetegségek
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Nem az az étrend [zene] fogja megváltoztatni az életedet, hanem az edukáció, ami olyan dolgokat foglal magában, amik így a minden napjainkban [zene] úgymond lehetetlenek, szerintem azokat el kell kerülni.

A kiegyensúlyozott életmódban ez a titok, tehát ez ez a kulcs, hogy oké, mindent [zene] ehetünk például, viszont mértékkel.

Én szerintem hát tökéletes alany vagyok arra, hogy ezek a csodadiéták meg ilyen kis kúrák nem működnek, hiszen én saját bőrömön [zene] mindent kitapasztaltam.

Az életmódváltás az nem egyik napról a másikra fog megtörténni.

Szerintem az lenne a megoldás, hogyha már gyerekkorból elkezdenénk edukálni az embereket.

Rengeteg túlsúlyos egyén van, aki alultápláltuk. havashiány és a D-vitaminhiány.

Tehát ez a kettő lenne, ami ami nagyon gyakori.

Először próbálják meg táplálkozás által bevinni a a tápanyagokat a szervezetben.

Ami szerintem nagyon jól működik, az az, hogyha a hazai ételeket egy picikét átalakítjuk úgy, hogy több ros legyen bennük.

A székelykonyha az amúgy a kedvencem.

A krumplit is meg lehet enni, tehát hogy nem kell félni tőle.

Szerintem ez a highproteines kultúra, ez inkább marketing rész.

Az lenne a jó, hogyha este amikor lefekszünk, akkor nagyjából tudjuk, hogy másnap mit fogunk reggelizni.

Ugye a szülő az az példakép [zene] a gyerek számára.

Tehát amit csinál a szülő, valószínű, hogy a gyerek azt fogja csinálni majd az élete során.

A táplálkozás nem csak arról szól, hogy eszek és annyi. >> Ez itt a Pertuell Erdély egészségmagazinja. [zene] Test, lélek és életmód.

Közérthetően szakértőkkel, [zene] tabuk nélkül.

A házigazda Kozma. >> Manapság a táplálkozáshoz már mindenki ért.

Ki több, ki kevesebb sikerrel.

Több az információ, mint valaha, mégis egyre kevesebben tudják, mit, mikor és hogyan egyenek.

Sziasztok, ez itt a Pertu Health Erdély sokszínű egészségmagazinja.

Ma különösen izgatott vagyok, hiszen dietetikusként dietetikussal beszélgethetek, és hát nem is akármilyen témákról. vendégem Pirlea Alessandra, akinek munkáját már több éve figyelemmel kísérem.

És hát ezen a szakterületen nem könnyű hitel egyes szakembert találni.

Én mégis úgy gondolom, hogy ez nekem ma sikerült.

Szia Szindi, örülök, hogy itt vagy velünk. >> Sziasztok, köszönöm szépen, hogy itt lehetek.

Csapjunk bele egyből a közepébe, mert nagyon-nagyon érdekel a véleményed arról, hogy szerinted miért ilyen nehéz megfelelő szakembert találni a táplálkozás téren, illetve, hogy mikor mondható valaki tényleg hiteles szakembernek?

Hát ugye igazából az van, hogy mindenki eszik, és ebből kifolyólag nagyon sokan úgy gondolják, hogy érzenek a táplálkozáshoz.

Ugye egy másik dolog, amivel találkozunk, ez az információs zaj, amivel találkozunk akár interneten, médiában.

És hát ugye, hogyha már szakembert keresünk, akkor szerintem az lenne a fontos, hogy egy olyan embert keressünk, vagy egy olyan embert találjunk, akivel megvan az összhang.

És ésból azt szoktam mondani, hogy amikor egy olyan szakembert látunk, aki a táplálkozáshoz úgy áll hozzá, hogy ez is tilos, az is tilos, nincs meg az egyensúly, akkor akkor szerintem nem a legjobb szakember számunkra.

Ugye ami nagyon fontos lenne, hogy hogy tényleg megtaláljuk az egyensúlyt, úgyhogy igen, szerintem ez ez lenne a fontos.

Mennyire hiszel egyébként abban, hogy 202-ban lehet intuitíven így megtalálni az egyensúlyt?

Márhogy ez ragadta meg nagyon a fülemet ez a szó.

Erről igen, én is nagyon sokat szoktam beszélni, mégis azt érzem, és folyamatosan azért jön szembe ez a akár ez az egy szó, vagy ez a gondolat, mertogy azt nem nagyon értik az emberek, hogy ez mit jelent.

Én abszolút úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon nehéz csak arra hagyatkozni, hogy igen, azt teszem, amit megkívánok.

Tehát, hogy ez ez azért már szerintem nem működik, de kíváncsi vagyok, hogy te erről hogy gondolkozol. >> Ühüm.

Hát a praxisom során is nagyon sokszor találkozom azzal, hogy te amúgy én intuitív étkezést követek, és ugye a a hát ugyan a média által nagyon fel lett lángolva ez a ez az intuitív étkezés.

És sokszor megfeledkezünk arról, hogy hogy azért a táplálkozás nem csak arról szól, hogy eszek és annyi, hanem amikor táplálkozásra gondolunk, akkor ugye ott biológiai, szociális és pszichológiai dolgok is állnak a háttérben.

Úgyhogy igazából én már nem nagyon szeretem így úgymond reklámozni ezt az intuitív étkezést, mert sajnos annyira sok információ és téves információ vesz körül, hogy igazából a fókuszt elfelejtjük erről a erről a dologról.

Itt a téves információknál mindjárt foglak kérdezni egy kicsit a a diétákról is, mert ez is nagyon érdekel, de itt először is az jutott eszembe, hogy szerinted hogy lehet a leginkább jól kiválasztani ezekből az információkból azt, ami mondjuk nekünk tényleg releváns?

Ö hát mindenképp, ami ilyen, ami ami szélsőséges, ami csak a tiltásról szól, ami olyan dolgokat foglal magában, amik így a minden napjainkban úgymond lehetetlenek, szerintem azokat el kell kerülni.

Tehát ugye említettem az egyensúlyt, és szerintem így a a kiegyensúlyozott életmódban ez a titok, tehát ez ez a kulcs, hogy oké, mindent ehetünk például, viszont mértékkel.

Nyilván, hogyha már egy patológiáról van szó, vagy egy egy különös esetről beszélünk, ott ott mások a dolgok.

Viszont egy egészséges alany esetében a a kiegyensúlyzottsága a fontos.

Te egyébként hogy képzeled el így az egyensúlyt, akár a táplálkozásban, akár a mindennapokban?

Ez most onnan jutott eszembe, hogy én például nagyon sokszor találkozom azzal, hogy hát de hogy is kéne tényleg egészségesen étkezni, és hogy akkor ezt magyarázzam már el.

És mindig azt szoktam mondani, hogy szerintem ilyen nem létezik, hogy egészséges étkezés.

Tehát hogy mint olyan ez ez így nincs.

Tehát hogy nyilván van olyan, hogy neked és nekem mi az egészséges, de már így, hogy ketten egymással szembe ülünk, sem ugyanaz az egészséges számunkra.

Hogy szerinted egyébként ezt, hogy tudjuk megtalálni a balanzt, és hogy neked mi a balansz, és hogy találtad ezt meg? >> Ühüm.

Hát ugye ez fú egy nagyon érdekes kis kis téma, mert ugye te is említetted, hogy mi ketten itt vagyunk, és mind a kettőnknek más-más szükségleteik vannak.

Például a te esetedben sportolóként nyilván nem egyforma az étkezésünk.

Én meg laikusként, aki aki hát sportolok viszont nem úgy, mint te, ugye nekem mások a a szükségeim.

Ugye amikor még egyetemista voltam, akkor hát legtöbbször ezekkel a tiltásokkal találkoztam.

Például amit mindig el szoktam mondani, a ketó diéta.

Tehát a csapból is az folyt, ugye mindig azt szoktam mondani így a pácienseimnek, hogy én szerintem hát tökéletes alany vagyok arra, hogy ezek a csodadiéták meg ilyen kis kúrák nem működnek, hiszen én saját bőrömön mindent kitapasztaltam.

Tehát ketó diétától ilyen tisztítókórát, ilyen löttyöket, mit tudom, minden, ami volt a hát jó, minden nagyjából ami ami volt a piacon, kipróbáltam és szerintem akkor volt még, amikor nem is tudtam, meg nem is gondoltam arra, hogy én valamikor dietetikus leszek.

Viszont saját börömön megtapasztaltam, hogy ugye ezek a csoda diéták nem a nem a legjobbak, és nem ez a megoldás.

És akkor eltelt egy kis idő, hogy és rájöttem arra, hogy igazából ez a balans nem arról szól, hogy akkor most csak salát eszek vagy csak az úgymond egészséges ételeket, hanem megengedem magamnak az, hogy hogy megegyek egy sütit, megegyek egy pizzát, egy hamburgert, hiszen emberek vagyunk és szóba jön az élet és egy életünk van.

Hát éljük meg már úgy, ahogy szeretnénk.

Hogy szoktad egyébként kezdeni a pácienseknél, amikor valaki megkeres?

Én legalábbis azt szoktam tapasztalni, hogy olyan nagyon gyorsan vár nyilván eredményt.

A másik meg, amivel egyébként találkozom, az az, hogy nagyon merev és rideg szabályokat várnak el.

Tehát, hogy az a kérés, hogy akkor igenis mondjam meg neki, hogy hány gramot, miből és hogyan ehet.

Nagyon nehéz egyébként egy olyan személlyel beszélni, vagy egy olyan személyt meggyőzni arról, hogy lehet, hogy nem ez a helyes út, aki egyébként mindig ebben tapasztalta azt, hogy igen, akkor ettől én fogytam 10 kgtót, de most már nem megy.

De hogy csak ez az út járható számára.

Te hogy szoktad egyébként elkezdeni innen a egyáltalán az edukálást? >> Ühüm.

Hát az első konzultációra általában mindig úgy jönnek a páciensek, hogy fú, jó, akkor ma, holnap még megeszek mindent, majd jövő héttől nem eszek kenyeret sem, cukrot sem, semmit, csak salát.

És akkor amúgy nagyon nehéz megértetni velük azt, hogy a dietetikus nem fogja megszíni, vagy én nem fogom azt mondani, hogy holnaptól nem fogsz csokit enni, vagy nem fogsz, nem tudom, pizzát enni, hanem próbálom megértetni velük azt, hogy az egyensúly nem a megvonásról szól, tehát hogy próbáljuk megtalálni a a az egyensúlyt ugye így a mindennapokban, főleg, hogyha táplálkozásról van szó.

És amúgy azt vettem észre, hogy hogy egyre nehezebb megértetni az emberekkel, hogy amúgy nem az az étrend fogja megváltoztatni az életedet, hanem az edukáció.

És szerintem a az embereknek az edukálása sokkalokkal fontosabb, mint egy étrendnek a megírása és követés.

Tehát mindig elmondom, hogy tegyük fel egy étrend, az csak egy modell így a mindennapokban, és ezt nem kell egy életen át csinálni, hanem tanuljuk meg az egészséges táplálkozásnak az alapjait.

Igen, ahogy mondtad, én egyébként például egyáltalán nem szeretek étrendeket írni pont emiatt, és főként azért sem, mert hogy én is egyébként felütöm valamelyik közösségi médiafelületet, és keresek magamnak egy receptet, és akkor fú, ma ehhez van kedvem, és akkor pont megcsinálom.

És abszolút úgy gondolom, hogy ezt ezt igenis mindenki ugyanígy tudná követni, de itt van a nagy, de hogy mivel tele vagyunk receptekkel, tippekkel, trükkökkel tanácsokkal mindenhonnan mégis, mégis egyre inkább csak a bizonytalanság jön elő az emberekbe a táplálkozás iránt.

Sőt, én igazából olyannal is találkoztam, aki egyébként azt mondja, hogy ő sokkal szívesebben bevenne egy pirulát, csak ne kelljen egyen, hogy ne kell gondolkozzon rajta, hogy mit csinál, mit eszik, mikor eszik, hogy eszik.

Tehát, hogy sokkal-sokkal kényelmesebb lenne enélkül az élet.

Szerinted hogy lehet egyébként ezt a bizonytalanságot így úgymond az egyensúly felett tolni?

Mert mert ezt nem tudjuk egyszerűen azzal elindítani, hogy oké, akkor holnaptól próbálj egyensúlyra törekedni, merthogy jó, de hát nekem mi az egyensúly?

Én tegnapig nem ettem szénhidrátot, mert azt hallottam, hogy azt nem szabad.

Tegnap előtt meg mondjuk nem ettem tojást, merthogy nem tudom, mekkora lesz a koleszterin szintem.

Tehát, hogy ezek mind-mind olyan tévhitek, amikből egyébként szerintem nagyon-nagyon nehéz kikászálódni.

De mégis arra vagyok kíváncsi, hogy szerinted ebből a nagy információhalmazból, a bizonytalanság útján, hogy érdemes elindulni? >> Hát amúgy én dietetikusként, és ezt alátámasztom, hogy az életmódváltás az nem egyik napról a másikra fog megtörténni. gyakori kérdés, amit fel szoktam tenni én is a pácienseimnek, hogy oké, de tegyük fel ez a plusz 10 20 akár 30 kg mennyi időn belül történt meg?

Tehát hogy nem egyik napról a másikra nőtt meg a súlyunk.

És akkor emiatt ne várjuk el azt, hogy hogy most két hét alatt mit tudom én, lefogyjunk 10-15 kgt, mert nem ez a fenntartható.

Nyilván koplalás által ugye mondtad a pirulákat, hát manapság van erre úgymond megoldás, nem? ez a megoldás erre és nehéz megértetni velük azt, hogy hogy időre, türelemre és kitartásra van szükség.

Tehát legtöbbször azt látom, meg azt érzem, hogy a dietetikustól elvárunk mindent.

Azt, hogy bevásároljon, főzzön helyettünk, ha lehet, akkor egye is meg a kaját helyettünk.

És szerintem ezért van szükség az edukációra, mert hogyha ha edukáljuk az embereket, akkor szerintem így hosszú távon majd elkerüljük ezeket a helyzeteket. >> Az ízérzet kialakulásában egyébként szerinted lehet-e edukálni?

Ezt most csak azért kérdezem, mertogy így ezt csapta meg igazából a fülemet, hogy igen, elvárják, hogy akár meg is együk az adott ételt, merthogy nagyon sokszor azzal szembesülök, hogy á de én ezt nem szeretem, ez ez nem finom, ez nem ugyanolyan jó.

Én abszolút abban hiszek egyébként, hogy szerintem nincs ilyen, hogy valaki effektíven nem szeret adott élelmiszert.

Tehát, hogy ez ez egy érzésből jön, ez egy gondolatból.

Nyilván ez abszolút a fejünkben.

Most nem azt mondom, hogy ha valaki eddig nem ette meg egyáltalán mondjuk a kenőmájast, akkor holnaptól tegye, de hogy hogy én tényleg azt gondolom, hogy nagyon-nagyot tud változni egyébként egyáltalán az, hogy mit szeretünk, vagy mit nem.

Szerinted ebben lehet edukálni?

Hát ugye az, hogy hogy állunk hozzá az ételhez, az már gyerekkorunól vagy gyerekkorból fog kialakulni.

Nem mindegy az, hogy gyerekkorunkban tanítottak szüleink, akár nagyszüleink, amikor táplálkozásról van szó.

Tehát nem mindegy az, hogy az ételre úgy tekintünk, hogy bűnözés vagy megajándékozás, vagy csak étel és edd meg, mert az úgy kell, hanem tényleg nagyon fontos, hogy hogy állunk hozzá.

És szerintem az lenne a megoldás, hogyha már gyerekkorból elkezdenénk edukálni az embereket.

És ugye nem mindegy az, hogy gyerekkorunkban mit láttunk.

Tehát hogyha egy, tegyük fel egy olyan felnőtről van szó, aki a gyerekkorában azt látta a családban, hogy nem eszek májat, vagy nem eszek, nem is tudom, spenótot, mert nem finom.

Hát több mint valószínű, hogy az a gyerek felnőtt korára sem fog elfogyasztani az adott ételt, és ezért nem mindegy, hogy hogy milyen szociális körökben veszünk veszünk részt, meg hogy ki vesz minket körül.

A szociális körünknek is óriási hatása van a táplálkozásunkra. >> Te foglalkozol ugye kisgyerekekkel is.

Náluk egyébként ez hogy működik?

Tehát, hogy nyilván én is tudom a tankönyvi leírást, meg azt, hogy igen, próbálkozzunk minél többször, próbáljuk meg különböző formában is, fajtában azt az adott élelmiszert.

De mi van akkor, hogyha ő amúgy biztos, hogy nem fogja megenni ezt a brokkolit?

Tehát lehet ezen egyébként változtatni?

Itt az a kérdés, hogy tudja-e, hogy mi a brokkoli, vagy hogy látott-e életében brokkolit, vagy hogy azt a brokkolit csak a tévében, a rajzfilmekben látta, vagy hogy élőben…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Ki tanít meg enni? / Pertu Health 5. epizód”

Miről szól ez az epizód: „Ki tanít meg enni? / Pertu Health 5. epizód”?

A Pertu Health e heti adásában Pirlea Alessandra dietetikus a kiegyensúlyozott étkezés fontosságát hangsúlyozza, szemben a divatos, ám gyakran hatástalan "csodadiétákkal". Kiemeli, hogy a túlsúlyos emberek is lehetnek alultápláltak, gyakori a vashiány és a D-vitamin-hiány.… Az epizód a Pertu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 10..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Ki tanít meg enni? / Pertu Health 5. epizód”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pirlea Alessandra.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Ki tanít meg enni? / Pertu Health 5. epizód”?

Fő témái: egészséges táplálkozás, táplálkozástudomány, diéta, hiánybetegségek.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Ki tanít meg enni? / Pertu Health 5. epizód”?

Megjelenés: 2026. 03. 10.. Hossz: 35 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/pertu/ki-tanit-meg-enni-pertu-health-5-epizod

Több epizód a Pertu-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból