Porkoláb Gyöngyi

Emberi és digitális kommunikáció- Hogyan hat ránk az AI?

· PT1H4M6S

Összefoglaló

A Minden számít podcast ezen epizódjában Porkoláb Gyöngyi Aczél Petra kommunikációs szakemberrel, egyetem kutatóval beszélget. Petra elmondja, hogyan alakul ki a tudatos kommunikáció, az alázat szerepét emeli ki a fejlődésben, és a kíváncsiság fontosságát hangsúlyozza mások…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2025. 12. 21.
Hossz
1 óra 4 perc
Szereplők, említett nevek
Aczél Pet, Aczél Petra, Porkoláb Gyöngyi
Témák
kommunikáció, mesterséges intelligencia, ai, tudatos kommunikáció
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Minden számít podcast.

A mai alkalommal egy olyan ember lesz a vendégem, aki izgalmas nézőpontból tekint rá az életünkre.

Lehet azt mondani, segít nekünk abban, hogy hogyan értsük meg a szavak erejét.

A szavakat, amelyek olykor segítenek, olykor torzítanak, eltorzítják azt, amit mondani szeretnénk.

Acél Petra számomra nemcsak tanár, gondolkodó, professzor, hanem egy olyan ember, aki tükröt mutat mindannyiunknak abba a tükörbe, hogy hogyan nézünk bele.

Arról is fogunk ez alkalommal beszélgetni. >> Nagy szeretettel köszöntelek, Petra. >> Gyönyi, nekem megtiszteltetés, hogy meghívtál és hogy veled beszélgethetek.

Igazi példakép vagy. >> Hát ez most fordítva ugyanígy van.

Ugye azt elárulhatjuk itt, akik követnek minket az étteren keresztül, hiszen ez az anyag videós tartalom formájában, illetve a Spotify-on hanganyag formájában is elhangzik, hogy évek óta ismerjük egymást.

És számomra az ajándék az volt, hogy nem pusztán szakmai alkalmakkor találkoztunk, hanem volt kulturális program, és valahogy kíváncsi voltam mindig rád, de arra a nőre, arra az emberre, aki tényleg szakmailag sokunk számára példakép, ha már most ezt a példaképet bedobtad.

Ö és mindig érdekelt az, hogy hogyan tud valaki más generációknak utat mutatni, hiszen az egyetemen is, ahogy itt az előbb mondtam, hogy nem pusztán professzor vagy tanár vagy egy fantasztikus gondolkodó vagy, hanem valaki olyan, aki képes hidat képezni más-más generáció között.

Hogy látod ezt most benned erőforrásként?

Valóban megvan ez egy tudatos dolog, vagy vagy ez így a munkád során alakult?

Azt véletlen szeretném, hogy azzal, hogy válaszolok, elismerem azt a sok érdemtelenül kapott szépjelzőt, amit mondtál, mert szerintem ugye a az első lépés mindig is az, ami egyébként belőled is sugárzik, egyfajta alázat, hogy hogy minden, amire képes vagy, vagy minden, amihez tehetséged van, azt tulajdonképpen kaptad.

Bizonyos értelemben, >> ha úgy tetszik, irgalom, másrészről meg ajándék, ahogy te is mondod.

Szerintem van néhány titka annak, hogy szót érts.

Hiszen neked nem kell mondjam, emlékszem az első találkozásunkra, tehát egy olyan személyiség vagy magad is, aki >> minden helyzetben természetesen megnyílva fordulsz mások felé, hogy az első, hogy nem kell túlokoskodni. >> Ühüm. >> Tehát az ember nem erre nem feltétlenül tervezetten vagy nagyon tudatosan készül, hogy na én most híd, na én aztán híd leszek.

Ö akkor nem okoskodunk túl szakmai dolgokat sem, ha nem gondolunk magunkról túl sokat.

Szerintem az ember fejlődésének vagy bármilyen boldogságának legnagyobb akadálya a túl nagy jelentőséget tulajdonít saját magának.

A szónak abban az értelmében, hogyha úgy gondolja, hogy kicserélhetetlen, páratlan egó, megismételhetetlen tehetség, valami olyan tótumfaktum, ami mellett hát mindenki igyekezzék összerogyott térdel elmenni.

Tehát szerintem az nagyon fontos, hogy hogyha mindez megvan, akkor kialakul az a harmadik tulajdonságod, hogy elképesztően kíváncsi vagy.

És szerintem ez az, ami nem hazudható.

Tehát a a másikra való ne szándékosan nem a nyitottságszót használom, mert ugye nyitva a hűtőajtaja van. >> Igen.

Vagy az ajtó, vagy a kapu az vagy a kapu.

Tehát hogy nem az ember nem tud mindig nyitva lenni.

A kíváncsiságban van valami nagyon aktív. >> Ühüm. direkt odaforduló, hazudhatatlan.

A civilizált körülmények között megtanulunk egymásra nagyon udvariasan figyelni, és mégis érezzük, ha valaki igazán figyel, ha valakiben megszületik az a az a teljes odafordulás, a test, a taglejtés, az arc, a tekintet sugalja.

Mi nők egyébként fantasztikusan tudjuk ezt álcázni.

Például most te is nagyon jól csinálod, hogy mindig oda bólogva az egyet.

Hogy hogy hát ki tudja majd bevallod, >> de hogy például mi mi nők nagyon gyakran hümmögünk, rábólogatunk, ahogy most te is csinálod, én is ilyen vagyok.

De ez tud azért egy kicsit tanult lenni, egy ilyen lelkes, amikor úgy igazán figyelünk, valaki tanácsot kér tőlünk, és mi nem mondunk valamit, csak hallgatunk.

Na, az például egy nagyon érdekes gyakorlása tulajdonképpen ennek a kíváncsiságnak, hogy lehetséges, hogy ő valójában csak azt szeretné, ha nagyon figyelnének rá.

És ez már olyan gyakorlási pont lehet, hogy nem nem azonnal arra készül, hogy jó, na most megmondom, hogy igen válj el, vagy igen vált csál munkahelyett, vagy épp a fordítottja, hanem csak figyelek, csak kíváncsi vagyok, és akkor a generációk is megnyílnak, mert nincs, nem másképp vagyok kíváncsi egy 10 évesre, és nem másképp egy 70 évesre, hanem kíváncsi vagyok, mert mert jó, mert érdekes, mert ember. >> Ühüm.

Hallgatlak itt téged, és mégis csak jó, hogy bedobtam ezt a híd hasonlatot.

Én sem szeretem a sztereotíp szavakat, és ugye nagyon sokszor használunk olyan kifejezéseket, amelyekről egy idő után azt érezzük, hogy jó, már most megint azt hallottam, megint erről beszélnek, legyen szó a tudatosságról, az elengedésről.

Lehet, hogy a híd szó is ilyen, amit nagyon sokszor használunk. egyik egyébként a legősib metaforánknak, mert ugye valamit valamivel összeköt, és mi nem?

Tehát ahogy a nagykövet hídnak érzi magát, úgy mindenki hídnak érzi magát, aki valahonnan valahova >> egy furcsa, közlekedhetetlennek tűnő dolgon átmegy.

Ugyanakkor az, hogy több generáció kapcsán az a kommunikáció, vagy az a megközelítés, akár az a kíváncsisága, hogy te szoktál fogalmazni, ami benned van, az segít megérteni ezt a világot, az mégiscsak igaz lehet, mert ha azt mondom, hogy egy instant világban élünk, amikor számos alkalommal tapasztaljuk, hogy rögtön jön egy információ a fiataloknál, vagy a fiatal generációt, és akkor most nem megyek bele a Stiger Woltféle elemzésbe, ne fiatal és idősebb generációra. ről beszéljünk, de hogy mégis csak az, amit mondtál, hogy megtanulunk-e figyelni, vagy tudunk-e úgy figyelni, amire vágyik a másik, és esetleg mi magunk is vágyunk erre, az valahogy mégis csak egy hída között, hogy hirtelen akarok valamilyen információhoz jutni, vagy figyelek a másikra. >> Ebben a kommunikáció az az milyen szinten van, vagy vagy a szónak, vagy a szavaknak az ereje?

Én szerintem több évtizede egy ilyen nagyon súlyos tévedésben élünk, hogy az egymással való emberi kapcsolatunk információ központú.

Ez tipikusan egyébként a nyugati társadalmak mániája, hogy hát miért is beszélgetünk, hogy informáci ugyan, kérem. >> Tehát a a kapcsolatnak viszonylag pici hányad az információ.

Még egyébként furcsa módon még egy hír elfogyasztásának is, tehát az, hogy én online rákattintok egy hírre, az csak látszólag szól arról, hogy én meg akarom tudni, mi van benne.

Volt a kép, az egész mögött az működik, hogy részt akarok venni a világban. >> Aha.

Kapcsolódni. >> Tehát egy részvétel.

Erre egyébként elmélet is született.

Most nem traktálom a kedves hallgatókat az ilyen bibliográfiai tételekkel, de hogy valójában rosszul látjuk, és ez a mámor, ez a tudástársadalom, információs társadalom címke bizonyos értelemben félrevezetett minket az emberi kapcsolatainkkal is, mert ugye hát hogyha apától ma nem vagy anyától nem tudok majd információhoz jutni, akkor inkább nem is beszélgetek vele.

De valójában például csak gondolj bele abba, >> vagyis ott marad ez a kimondatlan szándék, mert pont ezen gondolkodtam, hogy van ugye a kimondott szó meg a kimondatlan szándék, és lehet, hogy valami ilyesmire utalsz, ami megint izgalmas vetülete van ma.

Meg meg meg a rutinokra, hogy tulajdonképpen mi a beszélgetés.

Tehát megkérdezem a gyerektől, tudod ezt én nagyon szeretem ezt a példát, hogy mi volt ma az iskolában? volt, aképp tudom mit kérdezek, vagy csak rutinból megpróbálok jó szülőként valamilyen infóhoz jutni azzal kapcsolatban, hogy ma meleg volt-e a a kakaós tej és mozsált-e a kifli. >> Még lehet, hogy rá val egyáltalán nem érdekel.

Valahogy csak azt akarom mondani, hogy megjöttél, megöleljük egymást.

Csak ugye helyette, mert már komasz, vagy már annál is nagyobb, vagy nem lehet épp hozzáérni, mert nem tudom, bekente magát valamivel. hogy az kell szerintem az embernek, és szerintem ez a kíváncsiságnak, vagy az odafordulásnak meg a másik iránti alázatnak is a lényege, hogy hogy alapvetően megpróbálsz egy kicsit magadra is rájönni, tajképpen miért keresem ezt a kapcsolatot, miért alakul ki ez a kommunikáció, mit akarhat ő.

Én szerintem a világ legérdekesebb belső játéka, vagy ha úgy tetszik ajándéka, hogy megpróbálsz a másik nézőpontjába belehelyezkedni, ez nem ez tulajdonképpen egy tudatos empátiagyakorlás, hogy valójában te most Gyöngyi, te készítesz egy podcast adást, te nyilván mindenben kíváncsi leszel erre, de vajon lehet-e olyan dolog, amiben én neked bármi olyasmit tudok mondani, amit te ne tudnál? ál azzal a szakmai háttérrel, ami neked megvan, hogy ennyit foglalkozol emberekkel, akarok-e neked valójában újat mondani, vagy csak közösen jó lenne egyetérteni?

Hányféle néződ, követőd fejével gondolkodsz te?

És amikor ez megtörténik, az akkor az ember rájön, hogy én egy gyönyörű kertben mozgok most, ahol minden, ahol minden izgalmas lesz.

És és tulajdonképpen itt vetkőzöm le az önzésnek >> Ühüm. >> Minden árnyaoldalát.

Tehát az, hogy én is vagyok valaki, én is akarok valamit.

Elvesztem tulajdonképpen ezt a szándékot, hogy én akarjak valamit ettől a helyzettől, és megnyílik valami hihetetlen, végtelen világ.

Ezt mindenkinek javaslom, mert mert ez egyrészt segít praktikusan is.

Tehát az ember sokkal jobban tud így a főnökének írni egy levelet arról, hogy fizetésemelést akar, mert végiggondolja, hogy a nyomorult főnöke napi 150-et kap ilyenből.

És valószínűleg akkor nem egy litániát kéne írni, hanem helló főnök, >> többet akarok keresni, és lehet, hogy az ő levele fog ebből kitűnni.

És mögött nem önzés van, hanem empátia van.

Vagy ettől könnyebb odafordulni valakihez, akinek nehezebb, aki rosszabb kedvű.

Nem azonnal arra gondolni, hogy nagyon érdekes például nem tudom mennyire tudják a kedves hallgatók, nézők vagy te, hogy amikor például valaki minket kritizál, akkor egyből arra gondolunk, nem arra, hogy nekünk, hogy rólunk mit mond, hanem hogy miért utál minket ennyire.

Ez egy nagyon érdekes kognitív >> összekapcsolás. >> Összekapcsolás.

Tehát egy kritika például azonnal nem olyan agyi területeket aktivál, amelyek a önismeretre Ühüm >> vagy az önkritikára, vagy a reflexív képésekre vonatkoznak, hanem azonnal a szociális kapcsolatot indítja be, hogy miért gyűlöl, miért akarja nekem ezt mondani, miért ilyen velem, miért ér ez irántam.

Ha például erre gondolunk, hogy amikor valaki kritizál, akkor voltak, lehet, hogy épp arra kéne figyelnem, amit mond, mert nem gyűlöl, >> érted?

Tehát, hogy mi még egy dupla fedelő gondolatba átmész, hogy >> miért miért indulok ki abból?

Hát hiszen empatikus vagyok, hát ő nem utál engem.

Tehát tehát mi milyen jó lenne, ha ezt tudnánk és többet tudnánk tanulni abból, aki mondjuk hozzánk közel áll, és valóban fontos kritikát vagy fontos észrevételt fogalmaz meg.

Azt mondtad a az információnál, hogy nem feltétlen az információ az, amire szomjazunk, hanem inkább akár, hogy kapcsolódjunk, vagy beszélgessünk. >> Sőt, hát nem is tudunk hoz az információval sokszor mit kezdeni.

Mi van, hogyha hogyha az az érzést keressük sokszor egy-egy beszélgetésben vagy egy-egy kapcsolódásban?

És most amit elmondtál, abban is azt érzem inkább, hogy hogyha én megnézem, hogy miért hat rám olyan érzésként mondjuk egy kritika, akkor azzal lehet, hogy nekem is dolgom van. is itt a felkonferálásban említettem ezt a bizonyos tükröt, amibe néha bele kell, hogy nézzünk, és a kommunikáció azért erre jó oda-vissza.

Hogy hogy ilyen értelemben van ebben egy fajta fejlődés annak apropóján, hogy hogy az érzéseinket is vegyük észre egy-egy ilyen kapcsolódásnál. >> Egy Gyönnyi, miért miért választod le az érzést a többi dologról?

Ez ez is egy nagyon posztmodern szokásunk.

Lehet, hogy a hosisban én a Igen.

Majd mindjárt elmondom, hogy miér megvan az érzelmünk. >> És ezt ezt én ez tényleg nem olyan, mint egy hozzávaló egy recepthez, hogy és akkor volt benne egy picike érzés, meg egy nagyon nagy fokú racionalitás. >> Nagyon gyakran például a társas helyzetekben a tisztán ésszerű viselkedést embertelennek tartjuk.

Jaj, most milyen kiszámított vagy.

Jaj, most >> most te miért vagy ilyen észerű? és tulajdonképpen abba a hibába esk, ez nagyon a modern ember sajátos létmódja, hogy mert hiszen mindennek van egy saját fiókja, tehát te ugye nő vagy, te érzelmes vagy, ő férfi, ő ő ő ő értelmes.

Eleve ugye elkövettük azt a hibát, hogy az egészről leválasztottuk a moralitást, mert ugye ez lenne a harmadik, vagy akár a transzcendens.

De hogy miért gondolod, hogy tehát az a helyzet, hogy nincs semmi érzelem nélkül és nincs semmi megismerés vagy kognitív rész nélkül.

Tehát mindenben van felismerés, vagy lehet felismeréseffektus és minden, ami vele jár.

Az a kérdés, hogy hogy valójában ezt elfogadjuk-e, és ezzel a tudattal együtt tudunk-e élni, hogy nincs információérzelem nélkül, nincs tárgyilagos hír. >> Ühüm. >> Ugye ez a ez gyakorlatilag a hírszolgáltatás legnagyobb hazugsága volt, hogy a hír objektív, a tény szent. >> Igen, igen.

Igen. >> Na de hogy tud egy ember szent tényt mondani, azt utoljára az istenség vagy az Isten?

Tehát, hogy igen, van egy ilyen konkrét élményem tegnap előtről, hogy egy csapat ment sielni öten vagy hatan, és az egyik hölgy a csapatból öt nappal az utazás előtt visszamondta, és az, aki szervezte, az pont beszélgettünk egy másik dolog apropóján, és akkor elmesélte, hogy képzelj el, hogy olyan szinten lett feszült és ideges ettől, amit ő se értett önmagán.

Igen. >> És jött egy hír, hogy nem tudok jönni, és csak azt érezte magán, hogy ez valami nem oké, mert miért is húzom én föl ezen annyira magam?

Persze kell valaki mást beszervezni a csapatba.

De hogy ilyen értelemben gondoltam én arra, hogy jön egy hír, valamilyen módon nyilván hat ránk.

És a az, amit emó nagyon fontos dolgot mondtál most, hogy a hírhez, >> hogy nem létezik sem a hír közlése, amiben nyilván az van, hogy beteg vagyok, tehát tehát arra…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Emberi és digitális kommunikáció- Hogyan hat ránk az AI?”

Miről szól ez az epizód: „Emberi és digitális kommunikáció- Hogyan hat ránk az AI?”?

A Minden számít podcast ezen epizódjában Porkoláb Gyöngyi Aczél Petra kommunikációs szakemberrel, egyetem kutatóval beszélget. Petra elmondja, hogyan alakul ki a tudatos kommunikáció, az alázat szerepét emeli ki a fejlődésben, és a kíváncsiság fontosságát hangsúlyozza mások… Az epizód a Porkoláb Gyöngyi című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 21..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Emberi és digitális kommunikáció- Hogyan hat ránk az AI?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Aczél Pet, Aczél Petra, Porkoláb Gyöngyi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Emberi és digitális kommunikáció- Hogyan hat ránk az AI?”?

Fő témái: kommunikáció, mesterséges intelligencia, ai, tudatos kommunikáció.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Emberi és digitális kommunikáció- Hogyan hat ránk az AI?”?

Megjelenés: 2025. 12. 21.. Hossz: 1 óra 4 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/porkolab-gyongyi/emberi-es-digitalis-kommunikacio-hogyan-hat-rank-az-ai-819457cb

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból