Porkoláb Gyöngyi

Mi történik, amikor két történetmesélő találkozik?

· PT1H5M50S

Összefoglaló

A Minden számít podcast mai adásában Porkoláb Gyöngyi vendége Mörk Leonóra író, újságíró, szerkesztő. Beszélgetésük középpontjában az írás, a történetmesélés és az életünkké formálódó történetek állnak. Szó esik a gyermekkorban a könyvekhez való viszonyról, az olvasás…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2025. 10. 06.
Hossz
1 óra 6 perc
Szereplők, említett nevek
Porkoláb Gyöngyi
Témák
írás, történetmesélés, könyvek, olvasás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Minden számít porkoláb gyöngyi podcastje.

Történetekről, döntésekről, változásról.

Sokan azt gondolják, hogy az életben csak a nagy dolgok számítanak.

Ugyanakkor a mindennapokban rájövünk arra, hogy az apró dolgok, azok az apró döntések, változások milyen örömet hozhatnak.

Legyen szó egy kedves szóról, egy találkozásról vagy egy olyan döntésről, amely nem csak ránk hat, hanem másokra is.

Évek óta figyelem, hogyan válik erő a veszteségből, hogyan lehet a saját útunkat megtalálni.

Ebben próbál segíteni ez a podcast, amely során történeteket, személyes megéléseket fogok hozni azzal kapcsolatban, hogy a változás hogyan következik be egy-egy ember életében, hogyan éli meg.

A humort is megpróbáljuk becsempészni ezekbe a beszélgetésekbe, hiszen változás nincs humor nélkül.

Legalábbis erre törekszem én magam is a mindennapokban.

Minden számít, mindenki számít.

Mai vendégem Mörk Leonóra, aki újságíró, író, szerkesztő.

Ugye mi találkoztunk már több alkalommal is, és az embert mindig izgatja, főleg édesanyaként, hogy egy író, újságíró vagy szerkesztő hogyan kezdte a gyermekkorát a könyvekkel való kapcsolat révén, vagy a kapcsolat ban mit jelentett számodra a könyv?

Ugye amikor gyerekeknek odaadjuk már pici korukan, akár egy évesen a könyvet, amit csak nézegetnek, megtapintanak, olvasunk nekik belőle, vissza tudsz arra emlékezni, hogy mi volt a te első élményed a könyvekkel kapcsolatban?

Hát az első élményem az volt, hogy könyvek állnak nálunk a polcon a szüleimnél is, meg a meg a nagyszüleimnél is.

És azt gyakran megkérdezték tőlem, hogy én miért csak akkor kezdtem el könyvet írni, amikor tehát túl a 40-en.

És akkor én mindig azt szoktam mondani, és ez igaz is, hogy miután én könyvek között nőttem föl, akkor én annál sokkal jobban tiszteltem az írókat meg a könyveket, hogy nekem ez egyáltalán megforduljon a felem fejemben, hogy én könyvet írjak.

Az, hogy írjak, azzal semmi probléma nem volt.

Tehát én újságíróként kezdtem a karrieremet, és ahogy kikerültem az egyetemről, egyből bekerültem egy szerkesztőségbe, és aztán ez sokáig így is volt.

És arra teljesen konkrétan emlékszem, hogy én magamtól tanultam meg olvasni, tehát nem az iskolába, hanem mire én iskolába kerültem, tudod, biztos ami biztos már én tudtam olvasni, >> mert akkoriban volt ez a mindenféle módszerrel próbálkoztak, ha jól emlézem.

Nem tudom, hát mindig voltak ilyen próbálkozások.

És arra én emlékszem, hogy hogy engem izgatott gyerekként, hogy az a sok kis fekete bizba az az micsoda?

És akkor elkezdtem kérdezgetni, hogy ez milyen betű, az milyen betű.

És hát végül is a gyereknek olyan az agya, mint a szivacs.

Tehát tényleg amire tanítod, azt fölszívja.

És ez csak kiderült, hogy már az összes betűt ismerem, és teljesen simán ment az, hogy összeolvassam, >> és akkor elkezdtem olvasni.

Arra emlékszem, hogy az első könyv, amit egyedül olvastam el, az egy Zelk Zoltán verseskötet volt.

Gyerekversek, ez a három nyulak, akik ott ülnek, és >> az megvolt nekem is. >> Szerintem az mindenkinek megvan valószínűleg még most is, azt hjekkora nyulak voltak.

Ö, úgyhogy erre teljesen emlékszem a az illusztrációra is.

És aztán hát akkor attól kezdve olvastam.

És még arra is emlékszem, hogy egyszer akkor már iskolás voltam, hallottam, hogy valami rokon vagy ismerős megkérdezi az édesapámat, hogy és mi lesz ebből a gyerekből, ha nagy lesz már, mintogy én belőlem?

És akkor az apukám azt mondta, hogy nem tudja, de az biztos, hogy én két dolgot szeretek.

Olvasni meg az állatokat. >> Aha.

És akkor aztán így végül is a a betűk vagy a nyelv, vagy az olvasás, vagy az irodalom lett végső soron az én foglalkozásom.

Tehát én magyar történelem szakon végeztem először Debrecenbe kezdtem és aztán az ELT-n végeztem és hát világéletemben a a nyelvvel dolgoztam, úgyhogy hát engem ez vett körül.

Én én minden nyáron a nagyszüleimnél töltöttünk hosszabb időt, és ott is ott könyves polszc és megvolt nekik egy jókai összkiadás, egy ilyen szürke mintás, szerintem sok háztartásban, a mai napig megvan.

És akkor én nekem azzal teltek a nyerek nyarak, hogy én olvastam. >> Ühüm. >> Mindent összeolvastam.

De most amit mondtál, hogy magadtól tanultál megolvasni, az azt jelenti, hogy már öt-h évesen értelmezésszerűen tudtál olvasni.

Tehát nem csak annyit jelent, hogy fogtuk és akkor húztuk az ujunkat, ahogy >> ugye a szöveg ment előre, hanem így össze is állt a kép, és >> teljesen tehát megértettem, amit amit olvasok.

Írni az kicsit később, mert írni azért nehezebb, tehát azt jobban kell gyakorolni.

És akkor csak ilyen nagy betűket tudtam írni, és volt egy ilyen felhajtható rökhaménk, amit napközbenre fölhajtottunk, és ugye én kisgyerek voltam, a mögé be tudtam mászni, és az ilyen fa keretre volt valahogy ráfeszítve.

Már nincs meg ez, ugye ez nem tegnap történt.

És valahonnan én szereztem egy zöld golyós tollat, és akkor annak a fa részére irkáltam ezeket a nagy betűket, és hát mit csinál a gyerek?

Odaírtam, hogy Nóra meg ilyeneket. meg hát amiket úgy néhány szót tudtam, de hát az olvasással végképp nem volt semmiféle problémám nekem. >> Az elején említetted, hogy az író kiránt mindig volt egy nagy tisztelet benned, és úgy az elején nem is gondoltál arra, hogy esetleg te írhatsz, hogy mit takart szerinted akkor, vagy akkoriban ez a tisztelet, amit most így fel is tudsz idézni, ahogy eml beszéltél róla, és hol tartunk most? az írópiacon, ahogy egymást akár, ha lehet azt mondani, a kollégák szemlélik.

Tehát milyen út vezet ahhoz, hogy az ember eljusson egyrészről ahhoz, hogy ő hogy ő írónak érezze magát?

Hiszen az, amit te most mondtál, azért ragadt meg bennem, mert mert az írók iránt, amikor még nem ismerjük őket személyesen, akkor azt gondoljuk, hogy fú, főleg, hogyha jó az a regény, és olyan élményt ad az embernek, amit olvas tőle.

Ezzel kapcsolatban van bármi, amit így érzésként meg tudsz vagy elő tudsz idézni?

Tehát, hogy hogy ez egy ez egy fejlődési út talán, és nem akarok olyan dolgokat feszegetni ebben nyilván, ami esetleg nincs de ma sokkal több író van, sokkal több olyan >> sokkal több ember ír, fogalmaz. ív akakeszt hogy ez ez egész írói lét ez számomra attól izgalmas, amikor valami valaki tényleg annak is érzi magát, és ott van egy van egy határmezgy, amikor amikor ő ő az annak is érzi már magát. >> Ühüm.

Ö ez a az, hogy én tiszteletet éreztem, vagy érzek nagy művészek vagy nagy írók iránt, az ö az egy teljesen magától jövő és természetes érzés volt.

És hozzátenném, hogy a a férjemmel elég gyakran beszélgetünk arról, hogy jóval kevesebb könyv jelent meg mondjuk a 70-es80-as években.

Külföldi regény vagy külföldi könyv is viszonylag kevesebb.

Ö viszont láthatólag remek szakemberek dolgoztak az akkori magyar kiadókban, ami azt jelenti, hogy a a világirodalomnak, tehát mondjuk a kortársvilágirodalomnak is a a termésnek a a java része került a magyar olvasók elé, és nem változtatás nélkül akármi.

Tehát azok a könyvek meg voltak csinálva, annak volt szerkesztője, annak volt korrektora, annak mindene volt.

Ö és aztán később, amikor ez úgy megváltozott, mondjuk a rendszerváltás után, és mondjuk ugyanannak a akkor most mondjuk egy külföldi szerzőt, ugyanannak a külföldi szerzőnek más műve is megjelent magyarul, amit korábban nem ismertél.

Elolvastad és akkor azt mondtad, hogy mi a fene?

Hát most akkor ezt tud írni, vagy nem tud írni?

Aha. >> És nyilvánvalóan ennek az az oka, hogy ami addig elét került, az a annak a az adott író életművének a a a java része volt.

Tehát most, hogy egy konkrét példát mondjak, MM.

Tehát nekünk otthon, mármint a szüleimnél volt egy mókötet, egy egy novella.

Ez a világirodalom remekei vászonkötés.

Ma már nem látsz ilyen könyvet.

Az ilyen mindenféle színes vászomba kötve.

És azok annyira remek novellákát benne van a fejemben, benne van az érzés, a hangulat és nem csak a sztori.

És aztán akkor pláne, hogy elkezdtem angolul is olvasni, akkor elolvastam más novelláit is, és akkor kiderült, hogy hoppá.

Tehát mondjuk azt a 20 novellát kiválasztották mondjuk 100 novellából >> és nem volt egyformán jó.

De magyar szerzővel is történt az, akinek jelent meg könyve mondjuk a rendszerváltás előtt is, meg a rendszerváltás után is.

Közben adott esetben mondjuk teljesen eltűnt az a kiadó, aki őt valaha kiadta, mondjuk a szép irodalmi, >> és kézbe vetted egy régebbi, meg egy újabb kötetét, és akkor megint csak azt mondtad, hogy mi a fene?

Tehát, hogy annyit tett hozzá a szerkesztő, nyilvánvalóan az illető tud írni, vagy tudott írni, megvoltak gondolatai.

Tehát azért a szerkesztő az nem azért van, hogy ne porosodjon be a kiadóba a szék, hanem ültessünk bele valakit.

Igen. >> Tehát ezzel azt akarom mondani, hogy hogy valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy hogy azért jó részt tényleg jó művekkel voltunk körülvéve, vagy voltam én akkor körülvéve, és ezért alakult ez ki bennem.

És én én azóta is nagyon szeretem a a magyar klasszikusokat.

Tehát nem tudom, Jókait például, ugye most úgyis Jókai évforduló van, kicsit úgy előtérbe került, de egyszer a nők lapjában ezt meg is írtam.

Tehát mikor a Magyar Tanárok egyesületének a nem tudom kicsodája azt mondta, hogy felejtsük már el jókait, hát ne kelljen már a gyerekeknek jókait olvasni.

Jó, ne olvassanak gyerekek jókait, de akkor ne azt mondjuk, hogy felejtsük már el, >> vagy ne a kőszívű ember fiait olvastassuk vele.

Velük, amihez semmiféle élményanyaguk nincs.

Tehát 15 évesen én is untam a a kőszívű ember fiait.

Azt se tudtam, hogy melyik malac, ki ökre, ki hol mit csinál, honnan jön, ki kibe szerelmes.

Végképp nem értettem a nem szerelmi szálakat. >> Tehát akkor valószínűleg mást kell az illető életművéből kiválasztani, de egy elegyintéssel elintézni Jókait, tehát én nekem összeszorult a szívem, hogy hogy egy hivatalos magyar tanár is ezt mondja.

Jókai kapcsán csak szóba kell hoznom Szabó Magdát, mert Szabó Magda mindig azt mondta, hogy ő jókai nyugtatja meg.

Tehát hogyha egy kicsit olyan zaklatottabb volt, vagy dúlt benne valami érzelem, akkor akkor Jókait olvasod.

És hogy ha már ugye ennek a podcast sorozatnak az a címe, hogy minden számít, az életben tényleg ilyen apró dolgok is számítanak.

És most ez teljesen véletlenszerű volt.

És mielőtt mi itt leültünk beszélgetni, szóba került egyéb iránt Szabó Magda munkássága is.

Mit gondolsz, hogy miért volt, vagy miért lehetett az, hogy Szabó Magdát Jókai írásai, regényei megnyugtatták? >> Hát valószínűleg azért, mert mindenféle szempontból tök jók.

Nyilván megint nem mindegyik, tehát egészen más minőséget képviselnek azok a a regényei, amelyik amelyek saját élményanyagon alapulnak, mint aztán főleg a a az élete vége felé azért írt el mindenféle itt ott tam ott egzotikus helyeken játszódó regényeket is és >> azok nekem se tartoznak a a kedvenceim közé, de a a klasszikus regényei tényleg a a kőszívember fiaitól, hogy nekem a az egymagyar nábob nagy kedvencem, a Kárpáti Zoltán annyira nem, vagy a szegénygazdagok, tehát ezek ezek csupa olyan regény, amit akárhányszor el tudok olvasni és nincs olyan, hogy ne spoilerz, tehát nem az a lényeg.

Hát persze, hogy tudom, hogy kivel mit fog mi fog történni.

Hát csak nem felejtettem el, de egyszerűen az ember élvezi azt, ahogy látja, hogy az író hogy dolgozik, hogy hogy építkezik, hogy hogy formálja a figurákat, hát milyen felejthetetlen alakjai vannak Jókainak, és hogy tudja őket jellemezni.

És annyira vicces mondások is.

Én emlékszem szintén visszakanyarodva a kőszívű fiaihoz, hogy hogy gimi koromban ugye mármint valami feladatlapot kellett kitölteni, és hogy kimondja, volt egy ilyen kérdés, ki mondja kétszer is a regényben azt, hogy becsületes embernek lenni a legjobb üzlet?

Fogalmam se volt. >> Aha. >> Mert gyerekként engem ez nem érintett meg.

Gyerekként engem a szerelmi szál érintett meg.

Tehát arra emlékeztem, hogy edditottan, hogy megy keresztül a városon, meg hogy mennek el a Baradlai Néval a magyar katonákhoz.

Tehát ez ez megérintett az, hogy miket magyaráz az az öreg Salamon, zsibárus, azt se tudtam, ki mi az a zsibárus. >> És ehhez fel kellett nőni.

Tehát ez felnőttnek kellett lenned ahhoz, hogy megértsd, hogy ez ebben mekkora bölcsesség van ebben a mondásban, hogy becsületesnek lenni a legjobb üzlet.

Tehát ez abszolút az én magánéletemet vagy hivatali élet a mondat olyat olyan, ami a mai világban ugyanúgy egy ilyen szalagcím lehetne, sőt akár egy követendő olyan érték vagy mottó, amivel egyébként a fiatalok is tudnának azonosulni, vagy legalábbis tudnák értelmezni.

Tehát hogyha már itt visszatérünk akár arra a magyar tanárra, aki azt mondta, hogy felejtsük már el jókait, akkor például ez lehetne egy kapaszkodó számára.

Hát igen, vagy hogy tényleg ilyen ilyen vicces mondások, mikor szintén a Salamon Zsibárus azt mondja, hogy hát mert az exzekúciónál kezdte a processzust, vagyis hogy a végrehajtásnál kezdte a pernek a a tárgyalását.

Magyarán előbb bújt ágyba ugye az Alfonzina a palvicottóval, minthogy összeházasodtak volna.

Vagy az a jelenet, mikor elmegy a a Richád megkeresni a Palvicotónak a kisfiát annál a dajkánál itt Budapest környékén, és hát szó én csak azt sajnálom kárászni, hogy már nem égetnek boszorkányok, hanem magát égetnék oda én is elmennék.

Igen. >> Tehát tényleg annyi, annyi szelete van, annyi arca van, annyi árnyalata van, és Jókai tudott írni.

Tehát az ember, és szerintem Szabó Magda is biztos, hogy borzalmas sokat olvasott, gondolom én mindenféle nyelven.

És gondolom én, hogy azt találta, hogy a a az íráskészség, a stílus, a szókincs, az ez meg az, az az úgy változó, nem egyformán magas színvonal. mindenkinél és Jókainak ezeket a klasszikus regényeit az ember kézbe veszi az aranyembert is, >> akkor hátradőlhet nyugodtan, mert tudja, hogy nem fog feszengeni.

Hát azért én is kortárs szerzőket is olvasni és hát azért előfordul, hogy feszengek, tehát hogy hogy a kifejezésben vagy a nyelvhasználatban például, hogyha ha nem…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Mi történik, amikor két történetmesélő találkozik?”

Miről szól ez az epizód: „Mi történik, amikor két történetmesélő találkozik?”?

A Minden számít podcast mai adásában Porkoláb Gyöngyi vendége Mörk Leonóra író, újságíró, szerkesztő. Beszélgetésük középpontjában az írás, a történetmesélés és az életünkké formálódó történetek állnak. Szó esik a gyermekkorban a könyvekhez való viszonyról, az olvasás… Az epizód a Porkoláb Gyöngyi című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Mi történik, amikor két történetmesélő találkozik?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Porkoláb Gyöngyi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Mi történik, amikor két történetmesélő találkozik?”?

Fő témái: írás, történetmesélés, könyvek, olvasás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Mi történik, amikor két történetmesélő találkozik?”?

Megjelenés: 2025. 10. 06.. Hossz: 1 óra 6 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/porkolab-gyongyi/mi-tortenik-amikor-ket-tortenetmeselo-talalkozik-50cf82b7

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból