Porkoláb Gyöngyi

Nők a betűk mögött

· PT56M36S

Összefoglaló

A "Nők a betűk mögött" kerekasztal-beszélgetésen Ludvig Orsolya (Libri marketing- és kommunikációs igazgató), Rácz Zsuzsa (író) és Bocsi Viktória (táplálkozási tanácsadó) osztják meg tapasztalataikat az írás, az olvasás és a kommunikáció fontosságáról. A beszélgetés rávilágít…

Röviden

Műsor
Porkoláb Gyöngyi
Megjelenés
2025. 05. 04.
Hossz
57 perc
Szereplők, említett nevek
Rácz Zsuzsa, Porkoláb Gyöngyi
Témák
írás, olvasás, kommunikáció
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szeretettel köszöntöm kedves hallgatóimat és követőimet.

A Women Next egy Debrecenből induló innovatív üzleti közösség, amelyet Debrecen városa és a régió gazdasági fejlődése hívott életre.

Célja megfordítani az áramlást a főváros és a vidék viszonylatában.

A negyed évszázada működő egyesület kiemelt eseménye az évente több alkalommal megszervezett Womannext Akadémia, amely releváns kérdésekre keresi a releváns válaszokat.

Ez alkalommal a térség gazdasági változásai miatt generációk és kultúrák találkozása kapcsán.

A nők a betűk mögött című kerekasztal beszélgetést fogják most hallani, amelynek résztvevői Ludwig Orsolya, a Libri könyvkereskedelmi Kft. marketing és kommunikációs igazgatója, Rác Zsuzsa Író, az Állítsátok meg Teréza Nyut és a Kovácsné című könyvek szerzője.

Bocsi Viktória, táplálkozási tanácsadó, a bocsiviki.hu kft alapítója és vezetője.

A beszélgetést Porkoláb Gyöngyi, a Womennex alapítója és elnöke vezeti vagy moderálja.

Olyan izgalmas kérdésekre keressük majd a választ, hogy mi inspirálja a kerekaszta beszélgetés résztvevőit abban, hogy eszközként használják az írást.

Aztán milyen szokások mentén olvasunk és írunk, hogyan látják ők a kommunikáció és az írás szerepét a társadalmi változások előremozdításában.

Aztán szól ez talán arról is, hogy milyen tanácsokat adnának olyan fiataloknak, akik a kommunikáció kapcsán az írás területén szeretnének karriert építeni.

Mindenkinek nagyon jó szórakozást kívánok.

Van, akit ismertek a jelenlévők közül, az valószínű, hogy jobban rád Zsuzsi, mégpedig az Állítsátok meg Terézanyu könyv, illetve film miatt.

Bocsi Vikit pedig amikor szerkesztettük ezt a kerekasztalt nők a betűk mögött, akkor én azért kardoskodtam, hogy ne csak olyan klasszikus írókat hívjunk, tehát ne az legyen, hogy itt három író ül, és akkor beszélget, hanem hátha tudunk valami izgalmast nézőpontból rátekinteni bizonyos dolgokra.

Ha már nők a betűk mögött, van-e az életetekben meghatározó mondat, bármi, ami ami így visszajön akár gyermekkorból, a karrieretek során, bármi olyan, ami ha már nők a betűk mögött, akkor akkor kinek milyen mondat volt az, ami Viki mondja?

Nekem ami engem ugye elindított annak idején a vállalkozás irányába, ez ez egy szorult helyzet volt, ahogy a könyvemben írtam is.

És nekem ez a Theodor Rózevált mondat, ez a Tedd, amit tudsz, ott, ahol vagy, azzal amid van.

És igazából ez volt az, ami nekem ott villogott a fejemben, akkor a második gyerekemmel voltam terhesam, hogy valamit tennem kell, mert azt a élethelyzetet meg kell oldani.

És ténylegesen volt egy olyan tudásom, vagy olyan tudás birtokában voltam, amivel tudtam valamit kezdeni ott azzal a semmivel, amivel éppen rendelkeztem, és elkezdtem azt csinálni.

Nekem ez nagyon meghatározó volt, és ez folyamatosan visszavillan, vagy újravillan, hogy valakinek mondjuk olyan elakadása van, a ami úgy néz ki, hogy nincsen belőle kiút.

Akkor érdemes arra gondolni, hogy biztos, hogy rendelkezik valami olyan dologgal, ami csak az övé, és amivel tud segíteni másoknak.

Hát nálam ez az ugye a küldetésem, ez a másoknak egészséget adni jelenleg, főleg ételeken keresztül. tanácsadással indult évekig az ment, és utána felmerült az igény, hogy jó lenne egy konyha, és akkor elkezdtük csinálni ezt a konyhát.

Ennek már kilenc éve, ugye ez egy országos házhoz szállítás jelenleg 310 település pontosan, de Debrecenbe pont szállítunk, meg Nyíregyházára meg Miskolcra is, tehát itt a nagy városokban igen.

Hú, de ciki lett volna most pont ide nem szállítanátok nagyon.

Most pont mondtam Móninak, a kolléganőmnak és barátnőmnek, hogy olyan helyre, Móni, nem megyünk, ahova nem szállítunk.

Te nem tudod, nem tudok mit mondani.

És nekem ez tehát ez nem ugye ez a szenvedélyesen egészséges.

A könyvem címe is és ez a a az egyik mottónk is az, hogy tehát a szenvedély az mindenhol megjelenik, ugye szenvedélyünk az egészséget.

Azt gondolom, hogy én ez ez 17 éves korom óta ez érdekel.

Tehát az, hogy hogyan lehet jobb állapotba testeket juttatni, tehát jobban legyenek az emberi testek, és ugye főként nők a mi megrendelőnk is, habár már nő a a férfiak száma is elég rendesen, de ő ők általában a nőkhöz tartoznak, tehát az megint csak a nőkön keresztül vezet a férfiakhoz az út.

Úgyhogy nekem ez volt az, és én ezt kezdtem el erre a mondatra, ami villogott a fejemben, tenni, és ebből nőtte ki magát ez az egész dolog.

Tehát ugye nem volt olyan háttér, amihez nyúlni tudtam volna, hanem ilyen kapaszkodóim voltak.

Orsit csak, hogy felzárkóztassuk.

Az volt a kérdésem, hogy van-e olyan meghatározó mondat az életedben, akár gyerekkorból, vagy akár a mostani időszakodból, ami egy esetleg rezonál arra, hogy nők a betűk mögött?

Tehát valami meghatározó olyan mondat, ami beugrik?

De Zsuzsinak volt ideje gondolkodni, merthogy ez volt az első felvetésem, hogy mi lehet a te mondatod, Zsuzsi?

Inkább egy sztorival válaszolnék, ha megengeded, mert ilyen idefele olvastam egy nagyon jó mondatot, de elfelejtettem.

Így kapcsolapó itt van a kapsolódom az agyi az ad agyi kötőhöz ha végighallgattam az előző beszélgetés, is nagyon inspiráló volt az is, hogy mennyi tünetet hordozok én is.

Na de azt akartam elmesélni is, mert ezen már így nyilván túl vagyok és ez egy kicsit ilyen ilyen ilyen igazi ilyen ez a dicsékvős sztori lesz, de tudom, hogy nekem ez nagyon-nagyon meghatározó. volt.

É ilen 20 éves koromban még nagyon fiatal voltam.

És olyan mázlin volt, hogy a hogy a Keves Andrással dolgozhattam hosszú éveken át, mert én a rádióban dolgoztam ilyen Lóti Futú riportként, és valahogy ott kerestek épp munkatársakat az András műsorához.

Akkor az aprót csináltam, csináltuk meg a desszertet.

Arra itt már szerintem nagyon sokan nem is emlékeznek, mert az mintegy 120 évvel ezelőtt volt.

De igen, egyébként én most csináltam vele egy beszélgetést, és képzeljétek el, hogy tele volt fiatallal, és ugyanezt a kérdést feltettük, hogy ki emlékszik a desszertre, és sokan, tehát valamiért megmaradt a desszert, az nagyon beégett, mert előfutára volt azoknak a beszélgetés műsoroknak, amelyek ma már teljesen magától érteted, hogy a legtöbb beszélgetés így zajlik, de akkor még ez teljesen formabontó és és na mindegy.

De az a lényeg, hogy az ugye hogy az Andrással tudtam dolgozni, és nyilván ez nekem nagyon sokat jelentett, mint ahogy itt az előző beszélgetésben is elhangzott, nem árulok el titkot azzal, hogy hogy én is az önbizalom hiányra építem gyakorlatilag a karrieremet hosszú évtizedek óta.

És nyilván nagyon nagy megerősítést jelentett az, hogy hogy az Andrással együtt tudtam dolgozni.

És emlékszem, hogy volt egy forgatás, amire meg lehetett hívni mindenkit, és én meghívtam a saját szüleimet is.

Aki olvasta a könyveimet, az így tudhatja.

Egy ez egy abszolút ön önéletrajzi adalék hozzá, hogy mint ahogy szerintem a mi generációnkban nagyon sokan, te nem erről írtál könyvet, nem feltétlenül támogató szülőkkel nőttünk fel rám.

Az én apukám az egyáltalán nem hitte, hogy valaha valamire vinni fogom.

Erről most már ilyen remekül tudok beszélni, mert mintegy 25 évig jártam ezzel a problémával terápiába, de hogy akkor ott eljött a eljött erre a forgatásra, és bemutathattam őt is, meg az anyukámat is az Andrásnak, és emlékszem, hogy bár erről az András nem tudott, hogy én milyen ellen ellenmondásos háttérből jövök, de emlékszem, hogy amikor bemutatkozott az én apámnak, akkor azt mondta neki, hogy nagyon büszke lehet a lányára, mert nagyon tehetséges.

És emlékszem, hogy én elpirultam, meg nem tudtam, hogy épp, hogy mit csináljak, hogy elájuljak, vagy ne.

De hogy ez ezutána nekem éveken át, hosszú éveken át szárnyakat adott ez a mondat.

Miközben addig is tudtam, hogy nagyon elismer ő, hiszen azért dolgoztunk együtt, de hogy amikor rossz napom volt, akkor mindig erre gondoltam, hogy az András azt gondolja róla, hogy tehetséges vagyok, akkor biztos meg tudom csinálni.

És ezt azért is mondom most el, ha megengedtek még egy mondatot ehhez, mert pont a én tanítok kreatív írást.

Nagyon sok ember szeretne szerencsére.

Úgy tűnik, hogy a Maszlópiramis csúcsán most így a könyvírás.

Ó, hát ezt jó körben mondom, pont itt az Orsi társaságában is meg a mindannyian gyakorlatilag vagy írtunk, vagy valamit csinálunk könyvvel.

Tehát, hogy nagyon sokan szeretnének írni, tanulni, vagy támogatást kapni ahhoz, hogy ők szeretnének egy könyvet megírni.

Én olyan szerencsés vagyok, hogy hozzám mindig tehetséges emberek jönnek írást tanulni.

És akkor az egyiknek és és rájuk sajnos jellemző az a fajta önmarcangolás, ami szerintem az alkotók megúszhatatlan sajátja, hogy mindig kételkedünk abban, hogy úristen, most ezt leírom, akkor hülye vagyok, hülyének néznek, van-e ennek bármi értelme?

Tehát ez sajnos szerintem része az alkotásnak.

És az egyik nagyon-nagyon tehetséges tanítványomnak, egy velem egy idős családanya kábé írtam le azt egyszer azt a mondatot, hogy őstehetségek, az őstehetségek nagyon ritkák, annyira ritkák, mint a mint a szivárványszínű unikornisok, hogy tudja magáról, hogy ő ilyen, hogy ő ilyen, mert ez tényleg egyébként itt a teremben is van egy egy ilyen őstehetség.

Most nem fogom elmondani, és nem fogok oda nem fogom elmondani nevét, hogy ne hozzam zavar.

És akkor tegnap láttam a Facebookon, hogy kiírt, hogy nagyon nehéz napja volt, de hogy ez jutott eszébe, hogy ő egy ő egy szivárványszínű unikornis.

És annyira örültem neki, hogy ezt a mondatot én ilyen értelemben tovább adhatom, merthogy ez nekem is megvolt.

Én is voltam már szivárványszínű unikorn is.

Ezt ezzel csak azt akarom mondani, hogy nagyon sokat tehetünk azért szerintem, hogy egymást támogassuk és hogy nyilván itt is ez ez az egyik cél, ezért van az egész rendezvény.

Tehát, hogy a szavaknak néha úgy van ereje, hogy nem is akkor ott a jelenben, hanem utólag elkezd dolgozni bennünk, vagy akár nem is tudjuk, hogy miért működik.

Szóval, Orsi, volt egy kis időd gondolkodni.

Te is azért nem csak, hogy a mondatok meg szavak között élsz, hanem könyvek között meg emberek között.

Lehet, hogy talán neked van a legnehezebb dolgod ebben, mert hát nagyon sok olyan mondat hangzik el, ami meghatározó lehet. könyvekhez kapcsolódóan nem biztos, hogy most tudok neked mondani valamit, mert az rengeteg hangzik el, de hogy ugye azt kérdezted, hogy mi az, ami rám nagy hatással volt, és az valami tök más, hogy így hallgattalak titeket, meg egy kicsit gondolkoztam is, az egyik legmeghatározóbb élmény, és talán ennek van némi tanulsága másnak is, az hát szerintem még hévesen hallottam valakitől egy baráti társaságban egy beszélgetés során, csak annyit, hogy hát a nap végén mindenki tök egyedül van, és hogy egyedül vagyunk.

És én nekem ez annyira ijesztő volt akkor, hogy hogy így emlékszem, hogy még tiltakoztam is így belülről, hogy hogy nem nem nem nekem is megvan minden generációs dolgom, a maximalizmus, a megfelelési kényszer minden egyébet én is hozom.

És ebben én nekem mindig kellett a kapaszkodó, de utána tényleg félelmet keltett bennem, tehát hogy hogy a a ugyanazt a félelmet, mintogyha most megijednék valamitől és vagy félnék valamitől, és akkor ezzel kellett foglalkoznom, merthogy hetekig, hónapokig nem ment ki a fejemből ez a gondolat, hogy hogy egyedül vagyok, mert kikérem magamnak, nem vagyok egyedül, de arra jöttem rá, hogy hogy ha én ettől félek, akkor nekem ezzel dolgom van, és hogy valójában tényleg tényleg a nap végén tök egyedül vagyunk.

Tehát a van az a vicces mondás, hogy majd amikor odakerülünk, akkor Szent Péternek ugye el kell számolni, és ott már csak én leszek, és csak a saját témáimmal kell elszámolni, nem a szomszédéval meg a nem tudom kiével, amibe rendkívül jól bele lehet szólni, meg sokkal okosabbnak lenni, mint ők.

Tehát, hogy hogy igazából tényleg egyedül vagyok, de onnantól, hogy ezt hogy az eszembe tudtam nézni, és hogy aztán így el tudtam fogadni tényként, azóta én ebben megtaláltam az erőt.

Ez azt is jelenti, nem csak azt, hogy egyedül vagyok, hanem hogy igazából rajtam múlik Aha. minden.

És ebben szerintem egy tök nagy erő van, és ezzel én azóta dolgozom, élek.

Zsuzsi meg Viki, amit válaszoltatok.

Nagyon érdekes, hogy a ugye Viki, a te könyved az milyen furcsa, hogy egyébként pont ennek a küldetésnek, ennek a mondatnak a a hátterét tárja föl, ha lehet ilyet mondani.

Volt szerencsém veled egy interjút készíteni, ami beszélgettünk egy órán át, és én ott elmeséltem, hogy nem tudtam letenni a könyvét.

Azt hittem elvittem magaman, mondom életmód, beleolvasgatok, egy hétvégén ideem oda, majd elolvasok egy részt belőle és akkor egyszer nem tudtam letenni a sztorija miatt.

Tehát az egész élmény, úgy ahogy most a Bettina elmesélte a történetét, de hogy az a mondat, amire úgy rákérdeztem az elején, az mennyire érdekes módon felfedte, hogy könyvet írtál.

Tehát valamiért eszközül az írást választottad, noha egy konyha, ételkiszállítás egészséges, szenvedélyesen egészséges vállalkozást üzemeltetsz.

És érdekes Zsuzsi téged is látni, hogy az a mondat, amit most mondtál, hogy valakit hogy tudtál bátorítani és az önbizalmában megerősíteni, és ha kezdjük a állítsátok meg Terézőnyt, az nagyon sok nőnek ezt a fajta önbizalmat adta vissza, vagy azt a fajta valóságot, hogy igen szembe lehet nézni, hogy néha megbotlunk, néha nem úgy sikerül.

Az írást miért választottátok eszközül, amikor elkezdtetek írni?

Ugye most két más-más módon írtok, hiszen neked azóta megjelent még egy regényed.

Viki, nem tudom, hogy te tervezel-e.

Szóval ami érdekes lehet, hogy hogy egyre többen választják az írást eszközül.

Valamihez legyen az egy válság, amiből tovább akarnak lépni.

Viki, mindenképp meg akartad írni a saját történetedet.

Rábeszéltek, mert én nagyon féltem attól, hogy ezeket a dolgokat leírjam.

De egyfajta megkönnyebbülés is volt.

Tehát az, hogy nagyon sokan feltételeznek ugye dolgokat a másik emberről, hogy biztos így csinálta meg úgy csinálta meg amúgy csinálta, meg ugye pletykák szintjén gondolkodnak,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Nők a betűk mögött”

Miről szól ez az epizód: „Nők a betűk mögött”?

A "Nők a betűk mögött" kerekasztal-beszélgetésen Ludvig Orsolya (Libri marketing- és kommunikációs igazgató), Rácz Zsuzsa (író) és Bocsi Viktória (táplálkozási tanácsadó) osztják meg tapasztalataikat az írás, az olvasás és a kommunikáció fontosságáról. A beszélgetés rávilágít… Az epizód a Porkoláb Gyöngyi című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 05. 04..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Nők a betűk mögött”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Rácz Zsuzsa, Porkoláb Gyöngyi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Nők a betűk mögött”?

Fő témái: írás, olvasás, kommunikáció.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Nők a betűk mögött”?

Megjelenés: 2025. 05. 04.. Hossz: 57 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/porkolab-gyongyi/nok-a-betuk-mogott-37e878c8

Több epizód a Porkoláb Gyöngyi-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból