3. epizód – A Rákóczi Kupa szellemisége, igazgatói szemmel

Összefoglaló

Téglás László, a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium és Technikum igazgatója a Rákóczi Kupa podcast vendége. Elmondja, hogyan vált a torna az iskola hagyományának szerves részévé, és milyen hatással van a diákokra, tanárokra és a közösségre. Kiemeli a sport és az oktatás…

Röviden

Műsor

Rákóczi Kupa Podcast

Megjelenés

2025. 11. 19.

Hossz

29 perc

Témák

rákóczi kupa, sport és oktatás, iskolai hagyományok, közösségépítés, igazgatói szemmel, foci

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Köszöntöm a Rákóc Kupa podcast nézőit és hallgatóit.

Sorozatunkban a Rákóc kupa történetében szeretnénk bepillantást nyújtani önöknek a kupa főszereplőinek, rendezőinek játékosainak vendégeinek segítségével.

Mai vendégem e 1995-ben kezdett el dolgozni a második Rákóciban fizika kémia szakos tanárként. 2005 és 11 között az iskola igazgatóhelyettese, 2011-től az intézmény igazgatója.

Igazgatói tevékenységéhez köthető a Rákóci Had Nagyupa mezőnyének kibővítése, a szombat esti gálaérkőzések rendszeresítése, vagy éppen a nemzetközi kapcsolatok elmélyítése.

Igazgatói és tanári munkáját több kitüntetéssel is jutalmazták már, többek között Magyar Arany Érdemkeresztel, Pro Juventute díjjal vagy éppen Kiskonasváros köztatásáért díjjal.

Vendégem a stúdióban Télás László igazgató úr.

Köszöntelek és köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. >> Köszönöm a meghívást.

Szeretettel köszöntök én is minden kedves nézőt, hallgatót.

Érdekes itt lenni a Teko stúdióban, nem voltam még. >> Köszönjük, hogy itt vagy.

És egy kis kiegészést szeretnék tenni, mivel igazgató úrral mi már több mint 10 évvel kollegális viszonyban vagyunk, ezért tegező viszonyban fogjuk folytatni a beszélgetést.

Egy idézettel szeretném kezdeni.

Több köszöntődben, illetve visszaemlékezésben elhangzott, hogy nem vagy a labdarúgás legnébb szerelmese, de három napra minden évben mégis óriási foci focrukkerré válsz.

Hogy kell elképzelni ezt az átalakulást?

Mi zajlik le benned ilyenkor? >> Hát az igazsághoz az tartozik hozzá, hogy Klein Imre előd igazgató úrnak volt ez a mondata, de ez érvényes.

Én rám is tisztelem a labdarúgást, csak nem értek hozzá.

Ö viszont ö amikor ö teli telik az idő és egyre egyre inkább a a Rákóc kupa ö nyitó meccse közelét, tehát ahogy fordulunk rá a a kupára, akkor gyakorlatilag a gondolkodásomnak a nagy részét egyre inkább már a foci kezdi el uralni mindennel, amivel jár ez a rendezvény.

És hát amikor a főleg a tekós csapat meccsei ö ö zajlanak, akkor akkor én azt gondolom, hogy minden idegsejtemmel idegszálam csak a csak a a a focira koncentrálok meg azhoz láncba meg izgalomba.

Úgyhogy a legnagyobb foci rajongó meg drukkoló tudok akkor lenni.

Az időben visszaugorva, amikor ide kerültél az iskolába tanárként, a rendezvény már a harmadik évtizedében járt, és az AMK tömöt lelátói előtt zajlottak a mérkőzések.

Te mikor hallottál először magáról a Rákóci kupáról? >> Nyilván azokban az években is a a mindenkori tanéveknek meghatározó iskolai rendezvénye volt a Ránkóci kupa.

Tehát nem tehette be úgy semmilyen szerepkörbe szerintem a az iskolába ott a 90-es évek közepébe se. ö a lábát senki, aki ö szerintem a az ötödik, nycadik, 10. mondat után nem hallotta volna már ennek az iskolai rendezvénynek a nevét.

Tehát nyilván az első években egyszerű pályakezdő tanárként nekem túl sok közöm szervezési oldalon nem volt a rendezvényhez.

Gyakorlatilag kilátogattam a meccsekre, ültem a lelát, onnan szurkoltam a a tekós csapatért.

Ennyi közöm volt hozzá, de hát érezhető volt az első pillanattól fogva, hogy ennek a közösségnek ez a ez a sporteseménye, ez valami több, valami más és egy nagyon fontos köteléke ö volt akkor is, meg meg hát megmaradt.

Ez talán még erősödött is itt az évtizedek alatt. osztályfőnökként több klasszis focistával is úgymond kapcsolatban voltál.

Farkas Szilveszter, Tót Tamás, Répási Tamás, Szegedi Attila és Tubigy Predrák, hogy akkor egy kezdő csapatot föl is soroltam, ami elég ütőképes lenne.

Milyen volt a viszony a játékosokkal?

Mennyire volt téma az osztályokban a labdarúgás? >> Hát a fizikaórák azok azok azok ö azért nem a focimeccsek kivesézéséről szóltak.

Azt azt ugye a javarészt fizikát tanítottam a a srácoknak.

Ö hát nem tudom beszélgetünk róla, az elvitathatatlan meg ugye a kupák után, ahogy egymás között is, meg egyáltalán a szélesebb közösségünkben is azért hosszú hetekig téma volt mindig meg így van.

Most is a a meccsek izgalmai, a a mi lett volna, ha kérdésekre adható válaszoknak a kiellemezgetése.

Tehát ez ez egy nagyon nagyon fontos, erős szívdobása ennek a közösségnek minden évben.

Így volt nyilvánvalóan azokban az években is. >> Ugye az előbb mondtad, hogy a az első években inkább csak szurkolóként látogattál a rendezvére.

Hogyan mélyült el a kapcsolat?

Merültél bele jobban a szervezésbe, vagy körülbelül hogy kell ezt a pályaívet így elképzelni?

Én én amikor helyettes lettem, akkor akkor hát ahogy ma is megvannak azok a szerepek, amit a a amit a vezetőtársaimmal minden rendezvényen ellátunk, betöltünk.

Nyilván a kupára hangsúlyozottan is igaz ez, hiszen azért ez a legösszetettebb rendezvénye szervezéssel járó eseménye a az iskolának.

Tehát én ugye általános helyettes voltam azokba az évekbe.

És hát ahhoz tartoztak azok a dedikált feladatok, amiket nekem kellett ott össze terelgetni.

Alapvetően ez nyilván nem a sport részével volt összefüggésben, hanem hanem a az esemény logisztikájával.

Ugye akkor is a a városi sportcsarnok volt a helyszín.

Ugye erre három napra gyakorlatilag kiköltözik az iskola.

Ö tehát az ezzel összefüggő ilyen operatív dolgok órarend helyettesítések ügye sorolhatnám sokáig.

Az az mind a helyett, >> hiszen a pénteki nap már ugye az iskolában is egy >> hát persze hát meg meg hát ugye ugye a Szentgyörgyi csapat ők ők rendre de de sokszor a sárospatakiak is rendre megérkeztek már csütörtök este felé akkor akkor ott ott ott mi már vártuk őket ott volt már egy közös vacsora az arra is volt példá bár akkor valami programmal készültünk nekik tehát igaziból a a az a hét az az mindig jellemzően ö a Rákocci kupa felé fordul.

És hát igaziból úgy a sűrejében én azért helyettes koromba ö huppantam bele, vagy süllyedtem bele.

És akkor hát az a az a hangulat, ami amit így a sűrejében megtapasztal az ember, az az meg megint csak más megint csak több, meg megint csak jobban behúzni képes hangulat.

Úgyhogy nyilván a aztán évekkel később, ahogy igazgató lettem, meg az egésznek a felelőssége onnantól kezdve az enyém volt.

Az nem is lehetett kérdés, hogy ez egy olyan olyan lendülettel, tehetetlenséggel bíró rendezvénye, hagyománya ennek az iskolának, hogy ez elér nem lehet kiállni, hogy sok a munka vele, azt hagyjuk, ne foglalkozzunk vele.

Az föl se vetődött ilyen gondolat.

Ö bár ilyen példákat lehet a világba találni, amikor valahol sok a munka, azt egyszerű egyszerűbb elvarni a szálakat, azt nem kell vele semmit csinálni.

Azér reng rengeteg embernek ez a ez a ez a szívügye nem nem ez nem pénzé csinálja meg meg hanem akármi van, akkor is csinálná.

Szóval ezek megkérdőjelezhetetlen igazságok lettek aztán szép lassan a fejemben.

Nekem is >> egy kicsit így utaltál is már rá, amikor eldőlt, hogy Kleinre után te leszel az iskola következő igazgatója, akkor nyilván Temérdek teendő volt ilyen átadásátvétel úgymond, de köztük volt a Rákókci kupa is. azzal konkrétan foglalkoztatok igazgató úrral, vagy ez így adta magát, hogy >> hát én nekem nagyon nagyon nagy szerencsém az, hogy ö klein igazgató úrral meg Gyéssel Laci gyakorlítotás tanár úrral, kollégámmal napig nagyon jó kapcsolatunk van.

Tehát én én nem úgy lettem igazgató, hogy hogy augusztus 1jétől 2011-ben én megszakítottam a kapcsolatot az elődökkel, hanem ha nem 1000 szálon f függtünk, akkor is meg még nagyon sok szálsz szállal a mai napig.

És hát azért nagyon sok olyan döntésem van a akármilyen iskolai ügyekkel kapcsolatban a a a amikor még beszélgetek a a klein igazgató úrral meg kíváncsi vagyok a véleményére meg a tapasztalatára hát a a kupa is nyilvánvalan ilyen volt meg ugye ott a Gyzsa Laci kollégám is a annak a szervezéses milliárdnyi háttérmunkának minden apróságát át rezését ő pontosan tudta.

Meg hát ugye még mi még miután igazgató lettem évekig Lacival dolgoztunk is még együtt még a szervezkedésbe is évekig segített, tehát ez egy hosszú éveken át tartó átmenet volt, átadása volt itt a kupa rendezvénynek.

Tehát igaziból nem maradtam én ebbe egyáltalán egyedül.

A soron következő év szinte szinte úgy tudott történni kupaszervezésben, mint ahogy történt az azt megelőző, csak akkor már egy asztal arrébb arrébb ültem.

És és ezért nekem nagy szerencsém volt, hogy a az elődök segítségét a mai napig tudhatom magam mögött. >> Igen.

Egy ilyen folytanosság meg is figyelhető.

Meg azt gondolom, hogy a Rákóckup az is egy szép dolog, hogy az eredményhirdetésen ugye a volt igazgatók, a volt tanárok ugye díját adóként működnek közelen.

Megvan ennek a szigorú protokollja.

Ez ez ez hagyományosan folytatódott ugye nálatok is. >> Hát én én én nem tudom megmondani, melyik év volt ez. akkor helyettes voltam és amellett, hogy én ezt a hagyományt tudtam, de ennek a a szépsége, mélysége ott annak a kupának az eredményhirdetésén tudott megérinteni.

Ezt pontosan érzem magamban ezt a pillanatot, amikor Nemes Marci bácsi akasztotta az aranyat, vagy hogyha most v visszafelé megyünk, akkor Kleinémre még éppen regnáló igazgató akasztotta a a bronzérmet, Lukács János bácsi az ezüstöt, és akkor a legrégebbi igazgató, ugye köztünk volt még akkor Marci bácsi, és na én én akkor a az eszembe akkor fogtam föl, amit úgy egyébként tudtam, hogy hogy ez azért rendben van így.

És akkor hát voltak szerencsére az én igazgatós dimba is az olyan évek, amikor János bácsi is velünk volt, hogy a hogy hogy a hogy a domogót azért mi hárman tudtuk akasztani a szerintem nagyon szép dolog, tehát az alapítóigazgató is és a későbbiek is mindig meg meg voltak hívva.

Ö Klein Imréhez az előző hasonlóan te is aranyéremben mutatkoztál be igazgatóként.

Ez adott egy ilyen plusz löketet a folytatáshoz, hogy hogy jó úton járunk, minden rendben lesz a jövőben is. >> Hát igen, az egy emlékszem én a Rakupára az elég kalandos volt ott. >> Nehezen indult. >> Jó meg volt ott perpatvar folyt meg.

Szóval ez elég mélyvíz volt ott ott ott a legelején.

De de az a az a behúzó hangulata nagyon megvolt.

Tehát úgy úgy, hogy ott már tétremenőleg felelősséget érezve ö tudtam megérkezni abba a kupába.

És annak a annak a hömpögése már máshogy sodort magával.

Tehát az az az is egy olyan olyan erős meghatározó élmény volt, ami ami ami ugy ugyanazt mondatta ki, hogy hogy ezt csinálni kell.

Nincs nincs megállás, jöhet eső, jöhet hó, akármi, ez a rendezvény, ez ez a ez a talán az egyik legfontosabb véjegye ennek az iskolának, ennek a közösségnek, ennek a szellemiségnek, amiben mi hiszünk, ahogy éljük az életünket, végezzük a munkánkat. >> Kicsit olvassuk be a nézőket a kulisszák mögé.

Nagyjából hogyan kell elképzelni a Rákócikoba szervezését mondjuk az alakuló értekezlettől a vasárnapi záróebbédig ez a >> hát megvan ennek a forgatókönyve, amit amit amit a hosszú évek gyakorlata, tanulási folyamatai praktikumai újratervezései kialakítottak. alapvetően a az iskolai naptárban a másik meghatározóan fontos szél nyilvánosság elé tárt rendezvényünk az ugye a szalagavató és a szalagavatónak rendre november vége az időpontja ott is azért 900 1000 fő körüli vendégsereggel tehát az is az is egy olyan rendezvény, amit rendesen le kell tenni a a a gyerekek szülő ők ők családok elé.

Tehát igaziból túlságosan sok kupás szervezkedős dolgot nem csinálunk mi még november folyamán.

Viszont amint megvagyunk a szalagavatóval és utána hétfőn azt kielemezzük és és azt mondjuk, hogy akkor egy egy év múlva lesz újra szalagavat.

Na, utána viszont gőzerővel elkezdünk foglalkozni a a Rákóci kupával, ugye, mert a november vége az az nagyon sokszor tényleg az utolsó hétvégi szombatot jelenti, és akkor már utánavaló hét az december, tehát ott nagyjából egy két hét van csak, tehát ott ott már nem nagyon lehet a világot megváltani.

És a téli szünetből, ahogy visszajövünk, ugye a kupa az meg rendre a február első hétvégé, tehát ott van még egy három három és fél hetünk, tehát igaziból egy négy öt hét az, ami rendelkezésünkre áll az ünnepekkel közte.

És ugye a nagy nagy falat itt néhányunknak a a támogatói körnek évről évre a megszólítása.

És azt is tapasztaltuk, hogy igaziból az új évbe érdemes bárhol is kopogtatni.

Ott ott november vége, december ünnepek előtti heteiben nem áll szóba velünk senki.

Tehát igaziból nincs más, mint januárban, hogy visszajövünk a téli szünetből. >> Akkor viszont mindenki várja a megkeresést, én azt >> Igen, igen.

Ső olyannyira, hogy van úgy, hogy a a a megkereső logisztikánkba valaki napokkal mondjuk hátrébb kerül, mint az előző éve, és akkor megijedt, hogy miért nem mentünk, hogy kifelejtsük.

Tehát ilyen ilyen visszajelzésünk vannak.

Tehát az mindenképpen egy nagy feladat, hogy nagyon sok támogatóhoz eljutunk.

Hát nyilván itt a csapatoknak a a az összeszervezkedése az valójában az már decemberben sokszor nem formális keretek között a az edzőkkel, ottani testnevelőkkel kapcsolatot fölvéve azért azokat az impulzusokat begyűjtjük, hogy tervezik-e, hogy tudnak jönni, számíthatunk-e rájuk. azért voltak nehezebb évek, amikor rég régi barátaink, csapatok még se tudtak eljönni.

Azt azért csodálkoztunk, nem esett jól a dolog.

Volt itt olyan évünk, amikor a a Kukkupa péntek reggelén hívás >> Igen.

És akkor ott még délelőtt kell kellett újra terveznünk egy csomó mindent, amit heteken keresztül szépen rendben összepakolásgattunk.

Hála a jó Istennek, most itt az 50. kupára.

Ugye most már 12 csapatra ö ö ö ö ö ö gyarapodott a résztvevő létszám.

Hát olyannyira szeretnek, tehát nem az a most már nem az a bajunk, hogy hogy összeszedjünk 10 csapatot, mint itt az előbb hivatkozott nehezebb években, hanem ö egy Bácskiskú megyei középiskolának az igazgatója hát nem tudom, egy körülbelül egy egy hónappal ezelőtt hívott föl, hogy hogy le jó jó jó focicsapatuk lett. új kollégái érkeztek, összerázták az iskolai csapatot, ő követi a mi dolgainkat a a közösségi médiumainkba, és hogy hogy lehetne, hogy a következő kupára ők is akkor meghívást kapjanak.

Hát úgy vagyunk, hogy a 12 csapattal kifeszítjük ennek a hétvégének lebonyolításba a kereteit.

Tehát ezen biztos, hogy nem fogunk ö lépegetni fölfele.

És egyébként napi aktualitása is van ennek a témának, mert én nekem nagy tervem volt a az 50. kupánra, de aztán ott annyi…

Említett entitások

Témák

• rákóczi kupa
• sport és oktatás
• iskolai hagyományok
• közösségépítés
• igazgatói szemmel
• foci

Személyek

• Téglás László
• Klein Imre
• Farkas Szilveszter
• Tót Tamás
• Répási Tamás
• Szegedi Attila

Szervezetek, cégek

• II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium és Technikum
• Rákóczi Kupa

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „3. epizód – A Rákóczi Kupa szellemisége, igazgatói szemmel”

Több epizód a Rákóczi Kupa Podcast-ből

• 13. epizód - Országos döntőben melegítettünk 2026-01-28

  A Rákóczi Kupa Podcast első évadának fináléjában Jáger Levente és Dózsa Zsolt az 52. Rákóczi Kupa előkészületeiről és a csapat Diákolimpia Országos Döntőjén való részvételéről bes…

• 12. epzód - A legendák összecsapása 2026-01-21

  A Rákóczi Kupa Podcast 12. epizódjában Katona Miklós és Dózsa Zsolt idézik fel a torna aranykorának emlékeit. Nosztalgiáznak a régi kupák hangulatáról, a legendás párharcokról, és…

• 11. epizód - Ráfordultunk a célegyenesre 2026-01-14

  Dávid Géza, Jáger Levente és Tóth Tamás az 52. Rákóczi Kupa új szabályrendszerét és a közelgő torna esélyeit vitatják meg. Az epizód elemzi a szabálymódosítások hatását a játékoso…

• 10. epizód - A kispadról a pályára, a pályáról a kispadra 2026-01-07

  Hugyecz János, aki korábban játékosként vett részt a Rákóczi Kupában, most segédedzőként segíti a II. Rákóczi és a TEKÓ-FAKÓ csapatokat. Az epizód bemutatja karrierjét, sérüléseit…

• 9. epizód – A kapus, aki történelmet írt 2025-12-31

  Frittmann Patrik, a II. Rákóczi csapatának egykori kapusa és csapatkapitánya a 45. Rákóczi Kupa 45. góljának megszerzéséről, valamint karrierjének sikereiről és drámáiról beszél.…

• 8. epizód - „Láttam a kezdetektől” 2025-12-24

  Klein Imre, a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium és Technikum egykori igazgatója, a Rákóczi Kupa kezdeti éveiről és fejlődéséről beszél. Az epizód a torna nemzetközi hírűvé vá…

• 7. epizód – 2/3-ban az erő!? 2025-12-17

  Gerner Dániel és Szűcs Patrik, a II. Rákóczi Gimnázium TRÍÓ-jának tagjai, a Rákóczi Kupa Podcast 7. epizódjában arról beszélnek, milyen volt új diákként a kezdőben lenni, hogyan l…

• 6. epizód – KÉT KAPURA!? - A kapus, aki két csapat színeiben is ismertté vált 2025-12-10

  Faddi Dávid, a Rákóczi Kupa ismert kapusa, akiről kiderül, hogy két különböző csapatban is szerepelt a tornán. Az interjú során Dávid a váltásokról, a sportos pillanatokról és a k…

• 5. epizód - A sípszó mögött: a Rákóczi Kupa a játékvezető szemével 2025-12-03

  A Rákóczi Kupa podcast 5. epizódjában Minda Róbert játékvezető mesél a kupa kulisszatitkairól. A vendég 2005 óta tevékenykedik játékvezetőként, és 2007 óta vesz részt a Rákóci kup…

• 4. epizód - Rákóczi Kupától az NB III-ig 2025-11-26

  A Rákóczi Kupa Podcast negyedik epizódjában Lengyel Szabolcs, a Bibó István Gimnázium egykori játékosa és a Rákóczi Kupa többszörös díjazottja mesél élményeiről. Szó esik a legnag…