Szélsőközép

Egy kávé a halállal, avagy útikalauz halandóknak | Parafrázis

· PT1H38M59S

Összefoglaló

A Szélsőközép című műsor kerek 30. adásában a halandóság és a halál témakörét járják körül Paulini Tamás műsorvezető, Simon Petra pszichológus és Nemes László filozófus segítségével. A beszélgetés a halálhoz való viszony hagyományait, a halálfélelem és az élet értelmének…

Röviden

Műsor
Szélsőközép
Megjelenés
2026. 05. 06.
Hossz
1 óra 39 perc
Szereplők, említett nevek
Szimon Petra, Paulinyi Tamás, Puzsér Róbert
Témák
halandóság, halál, halálfélelem, élet értelme
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Amikor a reklámokban is azt halljuk, hogy például a tabuvá válnak bizonyos dolgok az életünkben, kellemetlen egészségügyi problémák, de azt mondja az orvos is, meg a társadalmunk és a reklámok is, de de erről beszélni kell azért, hogy meg tudjunk szabadulni tőle, hogy aztán Án az életünk kényelmesebbével.

Ez a paradoxon van, hogy nagyon sokszor én azt érzem, hogy azt mondják sokan, hogy beszéljünk a halálról azért, hogy meg tudjunk szabadulni akár a ezzel kapcsolatos rossz érzéseinktől, akár a végén magától a haláltól is.

Tehát nem tudunk. volt egy képzés, aminek a végén egy szerepjátékot betettem, hogy ott volt egy öt éves gyerek is a szerepjátékba, aki bement édesanyjával meglátogatni a nagymamát a kórházba, aki közben meghalt, és hogy ezt kellett az orvosnak közölni a lányával.

Abb a pillanatban, hogy egy gyerek bekerült a szerepjátékba, a harcedzett orvosnak kicsúszott ez a száján, hogy hát a nagymama elaludt.

Nem tudsz bemenni, hozzá elaludt a nagymama.

Hát kedves halandók, nagyon sok szeretettel köszöntünk titeket itt a parafrázis, képzeljétek kerek 30. adásában, műsorában.

És hát a mai témánknak a mutatem, hogy a felesel leszéfa, meg hogy élethalál kérdésekről lesz itt szó, hogy tényleg halálosan komoly, de azért remélem, hogy ennél emelkedettebb és derűsebb is lesz a mai beszélgetés, mind a kedves vendégekkel, mind veletek, ugyanis a műsor végén.

Hát egy olyan 20 percet, fél órát ma is szánunk arra, hogy kiki ki feltesse a kérdését, vagy elmondja, hogy mit fűzne a témához.

Én Paulini Tamás vagyok, ugye vagy magam, vagy Puzsér Rovival ketten vezetjük ennek a műsornak az adásait és a mai témánk, ahogy itt elhumorizálgattam az elején, tényleg nem más, mint a halál maga. mulandóság, vagyis egy kávéhalállal, avagy útikalausz halandóknak.

Na hát két olyan szakemberrel sikerült összefutnom ebbe a témába, és nagyon örülök, hogy eljöttetek, akiknek egy komoly részét képezi az életüknek ez a téma, mégpedig azért, mert az ügynevezett halál kávéház mozgalom, mondjam mi tagjai vagytok, Simon Petra, pszichológus és Nemes László filozófus.

És hát a halált nagyon sokféleképp.

Köszönjük szépen, meg lehet közelíteni.

Van neki fizikája, biológiája, de én azt gondolom, hogy ez a két szakma, amit képviseltek, az igazi mélységeit, emberi mélységeit érinti.

Mit szól hozzá lélektan, a pszichológia és mit szól hozzá filozófia, ami nem más, mint a bölcsesség, szeretete, kedvelése.

És lélektanak is megvoltak a régi hagyománya akár a vallási irányából nézve. filozófiának pedig jól ismerjük ókortól különböző hozzáállásait.

Tehát első kérdésem az lenne, hogy hát milyen hagyományai vannak a halálhoz való viszonynak?

Tehát amiről mi itt beszélni fogunk, az nem más, mint hogy bennünk hogy él a halál képe, hogy kíséri végig az életünket.

Lehet-e ebből valamit kamatoztatni, vagy inkább hagyjuk a csudában.

No, erről fogunk beszélgetni, azt hiszem ma este, kedves Petra.

Ja, és egy kicsit bővebben, ha gondoljátok bemutatkoztatnátok. >> Tessék. >> Köszönöm szépen.

Így, így lesz a távolság. >> Igen, nagyon tökéletesen csinálom. >> Hát Simon Pet vagyok.

Nagyon szépen köszönöm a felkérést meg a meghívást.

Nagyon nagy izgalommal készültem.

Én eredetileg közgazdász voltam, majd 14 éve átpártoltam a pszichológia mentálhigién területére, és azon belül most már kifejezetten az utóbbi 13 évben a gyásszal, a veszteséggel foglalkozom, tehát aktívan praxisomban minden nap kisbabájukat, gyermeküket és magzatukat, elvesztőkkel dolgozom és emellett még a pszichológiai tanulmányaim alatt elkezdtem a halálfélelem kutatásomat, amely a élet értelme, halálfélelem és a megküzdés összefüggéseit nézi.

Ez az, amiben most a doktori disszertációmat fogom hamarosan írni awej egyetemen.

És ennek kapcsán találkoztam Lászlóval, amikor az első irodalom kutatásom, halálférem témában megtaláltam, hogy halál kávéházat vezetett már egyet Miskolcon, ha jól emlékszem Debrecenben.

És kérdeztem, hogy Budapesten bánná-e, hogyha lennél halálkávéz, és mondta, hogy ő is jön Budapestre, és akkor így kezdtük el most már 11. éve a halálkávéhez, mozgalomhoz a csatlakozásunkat. >> Hát ez egy komoly referenciás.

Én majd szeretném, hogyha későbbiekben bővebben kif kifejtenétek, hogy tulajdonképpen mi ez a halálkáv, de én azt gondolom, hogy a filozófia megy bele azokba a mélységekbe, hogy egyáltalán amiről beszélünk, hogy régen hogy álltak hozzá ehhez filozófiában pro és kontra a halálról való gondolkodást értem ezelatt. >> Igen, üdvözlök mindenkit.

Én a halálkávéház oldaláról vagy irányából közelítenék kifejezetten.

A halál kávéház egy nemzetközi mozgalom.

Nagyjából arról szól, hogy idegen emberek, tehát a helyi közösségnek a tagjai, akik nem feltétlenül ismerik egymást, rendszeresen vagy időközönként, havonta, egyszer mondjuk, vagy több havonta, vagy hetente akár összejönnek és beszélgetnek valamiképpen a halálról.

Ez mindegyik nagyon izgalmas dolog.

Az, hogy miért nemzetközi mozgalom ez mióta indult el, mit jelent a halálról való beszélgetés.

Itt egyáltalán a beszélgetés mit jelentene?

És ezt tesszük azért, azért szervezzük ezeket, illetve azért mennek el emberek, jönnek hozzánk akár halál kávéházakba, mert azt gondolják, hogy ez valamiképpen jó nekik.

Na, a kérdés az lesz szerintem, hogy mit jelent itt a jó, hogy mitől lesz ez jó, és szerintem itt vannak különböző hagyományok.

Akkor rátérek a válaszra, amit felvetettél, hogy miért jó az, hogyha halálra rendszeresen gondolunk.

Egy másrészt, hogy elmegyünk másokkal együtt a halálról közösen beszélgetni, gondolkodni és pedig egy kávéházba.

Tehát vannak, akik azt mondják, azt mondanám, hogy van két ember.

Az egyik rendszeresen jár a halálkávéházba, másik soha be nem tenné a lábát egy halál kávéházba.

És ez mit jelentene a jobb élet?

Azt mondanak, hogy csináljunk egy kutatást, egy tudományos kutatást, de hogyan?

Nem tudjuk, hogy mi a mérce, hogy melyik lesz boldogabb, melyik érzi magát jobban, melyiknek lesz kevesebb a kardiovaszkuláris betegségeknek az előfordulási aránya, melyik él tovább, vagy bármi ilyesmi.

Tehát, hogy mi lenne a mérce, ugye filozófiában ez mindenképpen egy problematikus, hogy nem mondjuk orvosi kritériumokat fogunk felállítani, hanem filozófiai módon mit jelent jól élni.

És két nagy hagyomány volt szerintem.

Az egyik azt mondta, hogy ne gondolkodjunk a halálról.

Ne gondolja halálra, ki volt ez?

Leginkább egy híres filozófus, akit mindképpen meg fogunk találni minden olyan bevezető tanulmányban, könyvben, ami a halál filozófiai reflexiójáról szól.

Talán mindenki ismeri, hogy epikúrosz mit mondott a halálról.

Hogy ne gondolkodjunk a halálra, mert ez csak bajt hoz ránk, frusztrációt, szorongást ugye mai nyelven.

Ő úgy fogalmazott, hogy félünk a haláltól, ez rossz dolog, de gondolj a halálra.

Nem racionális a halálra gondolni.

Ugye ez lenne a kiindulópontunk az egyik a filozófiában.

És igen, mondjad, hogy ennek megmarad a hagyománya. >> Mond hát azt is mondta, hogy ahol a halál van, ott mi nem vagyunk. >> Ott mi nem vagyunk.

Sőt, az istenekről se kell gondolkodni.

Az is egy frusztráció, hogy megbüntetnek minket, meg mit fognak az istennek szólni a ügyes bajos dolgainkhoz.

Nem kell, mert az isteneknek nincs velünk dolga, más bajuk van.

Nem azzal foglalkoznak, hogy mi itt emberek, halandók, mit csinálunk.

Tehát ez racionális magyarázat.

Tehát az epikúrosz a halálról beszél, a halálról filozofál, de azt mondja, hogy ne gondoljatok a halálra.

Még egy kiemelkedő szereplőjét említeném a filozófia történetek.

Spinóza, aki azt mondja, hogy a bölcs ember semminél nem gondolkodik semmiről nem gondolkodik kevesebbet, mint a halálról, mert az nem racionális.

Fönt akarjuk tartani az életünket, ez a bizonyos konátusz, minden létező fenn akarja tartani magát.

Nem racionális dolog, a kettő valahogy kéz a kézben jár.

És szerintem nincs okunk azt mondani, hogy nincs ebben valami.

Tehát senki ne jöjjön halál kávéházba, ne gondolkodjunk a halálról, próbáljuk meg élvezni azt az időszak, ami rendelkezésünkre áll.

Van azonban egy másik hagyomány is a filozófián belül, például olyan szereplőkkel, mint Platón, ugye mindenképpen és Szokratész és Platón, a stoikus filozófia például, majd utána egy nagy hagyomány egészen mondjuk elsősorban az egzisztencialista filozófusokig, mondjuk Hejdeggerig, akik viszont azt mondják, hogy az nem igazi élet, hogyha nem állunk valamiféle direkt viszonyban a saját halandóságunkal, hogy a halálra folyamatosan reflektálni kell.

Ez ad valamiképpen értéket, vagy éppen értelmet, egyfajta autenticitást az életünknek.

Tehát ez a kettő hagyomány megvan.

És tulajdonképpen én filozófusként azt mondanám, hogy nincs okom elkötelezni magam mindenképpen az egyik irány, az egyik válasz iránt, hanem hanem azt mondanám, hogy ez maga is legyen egy fontos kérdés, hogy az életünkben milyen szerepe van a halálra való egyéni vagy közös reflexiónak, a kultúránk egészének, amelyik vagy így, vagy vagy úgy valamiképpen mindenképpen reflektál a végességre.

Erre próbálunk azért mindig valami megoldást találni.

Szerintem a pszichológiának is, vagy a vallásoknak is van erre egy másfajta megoldásuk.

A pszichológia nekem van egy ilyen gyanúm, hogy inkább megoldani szeretni ezeket a kérdéseket, inkább kényelmesebbé tenni az életünket.

Filozófia kényelmetlenné akarja tenni az életünket.

Én inkább ezt képviselem, és szerintem az igazi jó halálvéház is nem kellemes, bár lehet az is látszólag, de igazából inkább problémákat, kérdéseket, nagy rejtélyeket hozz be az életünkben. >> Hát ez elég kimerítő felvezetés volt a filozófiai alapokat illetően, de nagyon is fontos ketőséget mutat be.

Tehát az egyik ezz a miért félnék a haláltól, hiszen ahol a halál van, nem vagyok én és én vagyok ott nincs halál.

Hát ez egy racionálisnak racionális, mint például az, hogy na de meg ne gondolj a fehér elefántra.

Tehát miért gondolnék azért, mert itt motozkál egyfolytában?

Tehát ezzel nem lehet kiütni a halálfélelmet.

Annak lenne érdemes mélyebben utána menni, hogy miért félünk a végességtől.

Hogyha most abszolút materialista szempontból ugrunk neki a témának, én sokáig azért hitű materialista voltam, most már egy kicsit olyan fellazult ez a ez a dogmatikus materializmus magyarul, hogy az élet után nincs az égilagon semmi, de semmi, akkor meg mitől féljünk?

De hát pszichológiailag bőven van mitől?

Attól, hogy elvesztünk valamit, ami sose voltam ilyen, mondjuk, amit nem csináltunk meg, gondolok én.

Miért? létezik egyáltalán a halálfélelem.

Miért nem lehet kijutni a nyerekből egy ilyen laza filozófiával? >> Most több mindenre szeretnék reflektálni.

Tehát egyrészt a pszichológiának is van egy egzisztenciás pszichológia irány, ami kifejezetten azt szorgalmazza, hogy reflektáljunk a saját végességünkre.

És sokszor filozófiai megközelítése és van egy határhelyzet, amit Jaspers mondott, amit mi is használunk, és kifejezetten így gondolkodik a halálról, a végességről, és így dolgozom többek között én is a a kliensekkel, hogy igenis nézzük meg, hogy a nem feltétlenül látszó szorongásunknak a mögöttes tartalma az mi és lemenni a gyökeréig, és itt jövünk oda, hogy vannak a végességünkhöz kapcsolódó olyan szorongások, amik elkerülhetetlenek.

Ugye ezeket taglalják szintén filozófia oldalról, például szárt is a szabadság kérdése, a felelősség.

Valaki az elszigetelődés old közelíti meg, akár tillich, de ami fontos, hogy kérdezted, hogy félünk a halállal kapcsolatban.

És itt jön be, hogy a halál az egy kvázi gyűjtőfogalom, tehát hogy amikor szétszálllazzuk, vagy akár, hogy a kutatásomnak az eredményeit nézzük, vannak olyan mérőeszközök, ugye mi mindent próbálunk megragadni, meg megérteni, meg megmérni. emberek így különböző dimenziók mentén nézi, hogy az, hogy halál, de azon belül, amit te is mondtál, hogy most attól félek, hogy milyen lesz a odaát, az ismeretlentől félek, mi történik a testemmel, a meghalás folyamatától félek, a korai haláltól satöbbi, satöbbi. különböző aspektusok érintik meg az embert, és a kutatások is, meg a gyakorlati tapasztalatom azt mutatja, hogy ezek tudnak változni az életkor függvényében, és attól függően, hogy én most vallásos vagyok.

Nem, a vallás az segít, nem segít.

Ezekről nagyon jókat szoktunk beszélgetni egyébként, hogy mondjuk a vallásosságban a liturgia az most egy kapaszkodó vagy egy félelmet keltő.

Tehát hogy pszichológiai oldalról nem a gyűjtőfogalmat nézzük, és nagyon fontos elkülöníteni.

Majd szerintem még későbbiekben erről remélem tudunk beszélni, hogy halálszorongásról vagy halálfélelemről beszélünk. és a halálszorongást igyekszik félelemmé tudatosítani, tehát hogy ne csak egy diffóz szorongás legyen egy kellemetlen érzés, meg hogy szeretnénk elfordulni ettől a tudattól, hogy velünk bármi történhet, hanem nézzük meg, hogy most konkrét a mi is az, ami minket foglalkoztat, és nem mondja azt az egzisztenciális pszichológia sem, hogyha ezzel foglalkozunk, akkor már nem fogunk félni a haláltól.

És nem is ez a célja. >> Hát igen, ebben nem értünk egyeteljesen.

Ugye pont Jalom, akit biztos mindenki ismer Jalomnak az írásait, ami egyébként nagyon izgalmas terület, és ezek a regényei, amik filozófikusnak tűnnek, vagy azok de hát neki is ugye azért a az epikúrosz volt a kiindulópontja, tehát ő ő kapcsolódik ehhez a vonalhoz.

Én aztban látom, hogy még dramatizáljam ezt a különbséget a filozófiai és a pszichológiai megközelítés között, hogy a a pszichológia valahogy úgy közelít, beleírtve az egzisztenciális pszichoterápiákat vagy pszichológiát is, hogy hát ha így teátrálisan bemutathatom ezt, hogy ti itt mind féltek a haláltól, szorongotok, ez ez okoz nektek problémát.

Vannak, akiknek ez patológikus méretet ölt, és és igazi pszichiátriai esetként rettegnek a haláltól.

Ugye itt jön be ez a szorongás, pszichológiai fogalma, a félelemnek a fogalma.

És jön a jó doktornéni, meg a jó…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Egy kávé a halállal, avagy útikalauz halandóknak | Parafrázis”

Miről szól ez az epizód: „Egy kávé a halállal, avagy útikalauz halandóknak | Parafrázis”?

A Szélsőközép című műsor kerek 30. adásában a halandóság és a halál témakörét járják körül Paulini Tamás műsorvezető, Simon Petra pszichológus és Nemes László filozófus segítségével. A beszélgetés a halálhoz való viszony hagyományait, a halálfélelem és az élet értelmének… Az epizód a Szélsőközép című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Egy kávé a halállal, avagy útikalauz halandóknak | Parafrázis”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szimon Petra, Paulinyi Tamás, Puzsér Róbert.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Egy kávé a halállal, avagy útikalauz halandóknak | Parafrázis”?

Fő témái: halandóság, halál, halálfélelem, élet értelme.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Egy kávé a halállal, avagy útikalauz halandóknak | Parafrázis”?

Megjelenés: 2026. 05. 06.. Hossz: 1 óra 39 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szelsokozep/egy-kave-a-halallal-avagy-utikalauz-halandoknak-parafrazis

Több epizód a Szélsőközép-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból