SzexPlicit

PRIDE | 9 interjú: "Nem szeretem, ha valaki emiatt előnyöket szeretne élvezni"

· PT13M44S

Összefoglaló

A SzexPlicit stábja a 2024-es PRIDE felvonuláson készített interjúkat. Az emberek az LMBTQ+ közösséggel való kapcsolatukról, az őket ért előítéletekről és az elfogadás fontosságáról beszélnek.

Röviden

Műsor
SzexPlicit
Megjelenés
2025. 07. 05.
Hossz
14 perc
Szereplők, említett nevek
Füzes Nóra
Témák
pride, lmbtq+, acceptance, prejudice
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

De valaki meleg, ő nem választja ezt, ebbe lesz születék.

Nem önmagában a szexualitásomra vagyok büszke, hanem arra a sok küzdelemre, ami abban van, hogy ez a közösség ma relatíve, nyíltan és biztonságban tudja megélni a szexualitását.

Az előítéleteket nem szeretem.

Viszont azt se szeretem, hogyha valaki azért, mert ehhez a csoporthoot tartozik, külön előnyöket szeretne az életben szerezni.

Nem kell megérteni, csak el kell fogadni.

Én arra vagyok büszke, amikor energiát tudok fektetni abba, hogy meg akarjam érteni egy másik ember valóságát.

Én annak idején azt hiszem, hogy 14 vagy 15 éves voltam, amikor láttam a Rocky Horror Picture Showt, ami szerintem egy elég kultikus film.

És én ott láttam először egy férfit, aki magas sarkuban és fűzőben, harisnyakötőben táncolt, és nem értettem, de annyira természetesen a szüleim elmagyarázták és beszélgettünk erről, hogy utána nekem ez a nem lett a suseba mássággal problémám.

És voltak barátaim, fodráztól kezdve kollégáim, akik akik melegek voltak, és sosem volt ezzel problémám, mert ők is jelen emberek.

És én azt gondolom, hogy most nem akarom az egyházat ide behozni, de hogy az egyház vezetői is mondjuk akár egy pápa választást behozzunk, most ők is egyre jobad felé tolják a a világot, hogy ne különbözzünk, nem klikesedjünk, hogy ő ilyet meg ilyen, hanem fog legyünk mindé elfogadóbbak.

És szerintem ez az ami fontos, hogy hogy attól függetlenül, hogy hogy én nem vagyok meleg, a családban nincsen meleg, de attól függetlenül azt gondolom, hogy ők is olyan emberek, és ugyanaz illeti meg őket, ugyanaz a fajta gyülekezési jog egy évben egyszer, ami ami minden emberre vonatkozik.

Tehát hogy a a heteró ki tudnak menni az utcára, kézzel kézzel tudnak csókolózni, akkor ez egy évvel szerintem egyszer el lehet ide vinni a gyereket is.

Tehát hogy el lehet fogadni azt, hogy egy év egyszer kijöjjenek ők is, és és hogy ők is ezt tudják mutatni, hogy itt vagyunk.

Emlékszel arra, hogy amikor a tévében láttad azt, amiről most meséltél, a szüleid hogyan magyarázták el neked, ami a kérdéseidre választ tudott adni? teljesen természetesen, hogy ő egy bácsi, aki szereti a férfiakat is, és a nőket is, és hogy ebben nincsen semmilyen probléma, mert ugyanolyan ember ő is, és hogy a szeretet a lényeg, hogy ő hogy ő ő ugyanúgy tiszteli ettől függetlenül az embereket, és nagyjából ezek voltak azok a meghatározó elemek, amire emlékszem.

Úgyhogy nem volt ezzel sosem egy olyan tagadás, ugye elutasításom, hogy mondjuk egy egy nő a nővel ez csúnya, vagy egy férfi a férfivel csúnya, hanem egyszerűen ez ilyen természetes volt.

És talán pont azért, mert elég korán láttam már ezt, és azt mondottam, hogy értem, hogy hogy ez miről szól.

És szerintem a legtöbb félelem, vagy a legtöbb elutasítás az abból adódik, hogy nem tudjuk vagy nem ismerjük, hogy az miről szól pontosan.

És akkor inkább egy ilyen védőbástyaként ráhúzunk egy ilyen tagadást, egy elutasítást, egy gyűlöletet, mintogy megismerjük a másik oldalt, mert lehet, hogy hülyén hangzik az, hogy hogy kérdezek és megpróbálom a te szemszöget megismerni, de valaki meleg, ő nem választja ezt, ebbe lesz születék, és ezzel nem tudod mit tenni.

Most elnyomhatja magába, deem azzal nem tesz jót.

Nagy félelem sokakban, hogyha egy gyerek találkozik ezzel, és a szülei elmagyarázzák neki pontosan így, ahogy a te szüleid is tették, akkor ez elkezdi befolyásolni őt a szexuális orientációját, hogy kihez vonzódik, hogy mi min kinek érzi ő magát.

Ez befolyásol téged bármilyen mértékben is?

Én azt gondolom, hogy ez ez ez benne van a genetikában.

Tehát ugye aki egy egy férfi férfi vonzódik, ő ő ezt nem megnézi a filmbe, vagy meglátja az utcán, és akkor uram Isten, akkor ismerek valak, hanem ez ez benne van a a személyiségébe, a jegyeibe, a genetikájában, tehát ezt nem lehet tanulni szerintem.

Neked mi milyen a kapcsolódásod az LMBTK közösséghez? semmilyen.

Én én én elzárkóztam előle, és el is utasítottam egy picit inkább azt gondolom, de elérkeztünk egy olyan határhoz, ahonnan ahonnan nincs visszaút és és azt kell mondani, hogy nem vegzálhatják a a polgártársainkat, és nem mondhatjátok meg, hogy kiit szeret.

És ezért jöttünk el, hogy hogy nem van egy határ, miután nem tűröm, hogy hogy bárkit bármilyen alapon megítélhessenek, és és ezen a határon átléptünk.

Tehát, hogy vannak benned kérdések, vannak dolgok, amiket nem értesz a közösséggel kapcsolatban, de hogy mégis valahogy a szolidaritás az ide húzod, hogy itt kell lenni.

Igen, nem kell megérteni, el kell fogadni.

Nemát, hogy hogy nem nem biztos, hogy meg akarok mindent érteni, ami nekik jó, vagy nektek jó, vagy vagy az nekem nem biztos, hogy rossz.

Nem kell megérteni, csak el kell fogadni.

Én arra vagyok büszke, amikor energiát tudok fektetni abba, hogy meg akarjam érteni egy másik ember valóságát.

Én egyébként mindig nagy támogatója voltam az LBTQ közösségnek, tehát egy olyan családban nőttem föl, egyébként nem volt sok LMBTú identitású ember, viszont mindenki az egész családom kint van most is, tehát nagymamáim, unokatestvérem még mindenki.

Szóval itt támogatóként már nagyon-nagyon régóta ott van az életemben ez a közösség, és egyébként a a tagja is vagyok.

És mindig fontos, tehát egy szociálisan felelősségtudatos embernek szeretném tartani magam, de amióta azt érzem, hogy a magyar politikában és közéletben egyre több támadás éri ezt a közösséget, és egyre jobban normalizálódik az, hogy egy dehumanizáló, megalázó módon beszélünk erről a közösségről, és ezt kezdik átvenni az átlag emberek is a politikusoktól és a közszereplőktől.

Azóta még inkább a felelősségemnek érzem, hogy felszólaljak és nyíltan is támogassam ezt a közösséget.

Meg pláne valamennyire közszereplőként alapból fontosnak érzem azt, hogy kiálljak bármilyen olyan ügyben, ami a szabadságról szól, vagy így a társadalomról általában.

Úgyhogy ha nem lennék a tagjának a közösség, akkor is itt lennék, mert úgy érzem, hogy minden olyan embernek, akinek fontos a szabadság, annak itt van a helye.

De így, hogy a része vagyok és nagyon sokat adtak nekem, így pedig még inkább.

Volt-e olyan beszélgetésed, amikor olyan emberrel beszélgettél, akivel sok előítélet volt, és valahogyan a beszélgetés közben sikerült megváltoztatni az álláspontját?

Szerencsére egyébként igen, pont tegnap volt egy Instagram üzenetem, amiben valaki azt kérdezte tőlem, hogy hogy miért miért vagy büszke arra, hogy meleg vagy, vagy miért vagy büszke arra, hogy az ellenét tigú közösség tart, hogy mit mit kell ebbe büszkének lenni?

És akkor leírtam neki, hogy én nem önmagában a szexualitásomra vagyok büszke, hanem arra a sok küzdelemre, ami abban van, hogy ez a közösség ma relatíve, nyíltan és biztonságban tudja megélni a szexualitását.

Igazából az lett a vége ennek a beszélgetésnek, hogy a nő, akivel beszéltem, neki mondta, elmondtam neki, megmagyaráztam ezeket és mondtam így a végén, hogy de hogy igazából ha nem is ért teljesen egyet azzal, amit mondok, most akkor is kint kell lenni, mert ez nem csak az LMBT közösségről szól, hanem úgy általában a gyülekezés szabadságáról.

És és azt mondta, hogy ott lesz, tehát hogy annak ellenére is jön, hogy nem feltétlenül nem érti az LMBT közösséget, nem tudja, hogy miért van szüksége erre az egész felvonásra. de azt érti, hogy ez most a szabadságról szól, és mindannyiunk közös érdeke, hogy ott legyen.

Szóval szerintem most nagyon-nagyon sok ilyen ember van itt, akik akik hajlandóak voltak arra, hogy meghallgassák egy másik ember nézőpontját, és akkor is itt legyenek, amikor őket ez nem feltétlenül érinti direktben.

Szóval szá most ez a Pride egyébként ezért ilyen nagyon köleges.

Nekem soha nem láttam például ennyi idős embert Pride-on ezelőtt, és nagyon szívmelengető azt látni, hogy emberek itt vannak az unokáikkal például.

Nekem is itt vannak a nagyszüleim, és nagyon egy ilyen nagy most ebben a pillanatban jó magyarnak lenni.

Az én generációm talán az, aki nek ez már jelen volt régen vagy a gimnáziumban is, de sok olyan gimnáziumi társam volt, aki meg erről nem tudott így úgy beszélni, hogy nyitottan.

És hogy furcsa is volt így visszatekintve arra, hogy sokan coming outoltak később, és hogy ez nem történt meg még gimnáziumban.

És most, hogyha nem tudom, nézem a sex educationt, vagy akkor így ez már egy teljesen másik világ, ahol ezt előbb is meg lehet enni, és jobb lett volna előbb erről edukációt kapni, erről így tudni, hogy ez létezik. 33 éves vagyok, sz mondjuk nagyon öreg, de de hogy ez ez érdekes így visszatekintve, hogy nem tudtam egy csomó emberről, hogy az LGBTQ community része, és sokszor gondolok arra, hogy tettem el valami olyan megjegyzést, vagy vagy csináltam olyat, ami sértő lehetett, és így ez így ez tök szar, mint bárki, aki velem egy idős, nem kaptunk rendes edukációt erről nem volt része ez így igazán így a közbeszédnek.

Én nyilván egy liberálisabb közegből jöttem, szóval, hogy alapból soha semmilyen problémám nem volt ezzel, csak így nem volt így jelen.

És most már jobban jelen van, és ennek nagyon örülök.

Mondtad, hogy nem kaptál szexedukációt, de hogy egyébként te honnan tanultál, hogyha tanultál egyáltalán így a a szexről, vagy ez így hogyan látod a te mondjuk szexuális utad fejlődését?

Nagyon sokat olvastam róla, beszélgettem róla, sok fajta közösségnek vagyok a része.

Mostanában szoktam lakni ilyen coivingekben, ahol mindent lát az ember, mindenről lehet hallani, és szerintem mindenkinek felelőssége az, hogy így megértse, hogy mi történik körülötte, hogy az emberek hogy gondolkoznak.

És igazából talán nem, én nekem mindig az volt az érzésem, hogy sok volt a koncentráció arra, hogy megértsük azt, hogy az LGBTQ Communitynek az összes spektrumát mindenki értse.

Én igazából számomra az a legfontosabb, meg talán az, amit mindig mondok, hogy tök mindegy, hogy ki mi, hanem azt tanuljuk meg, és azt úgy edukáljuk az embereket, hogy legyenek elfogadóak és tök mindegy, hogy hogy és nem arra koncentrálni, hogy feltétlen az összes gender dolgot megértsem mindenki, hanem az, hogy hogy elfogadjuk bárki bármilyen.

Én nem vagyok nem vagyok ehhez tartozó.

Két gyerekem van, aki ehhez tartozik. három közül az előítéleteket nem szeretem, viszont azt se szeretem, hogyha valaki azért, mert ehhez a csoporthoot tartozik, külön előnyöket szeretne az életben szerezni. őszintén akkor mi ilyen buborékban éltünk, de mi mi, ahol közösségben vagyunk, ott ott nem lehet, hogy megválogatjuk a barátainkat.

Hát meg lehet, hogy a szíás az ilyen meg igen.

Ott is teljesen jól éreztük magunkat.

Értelemszerűen ott nem volt semmi megkülönböztetés.

Itt valószínűleg több van, de én sajn én nem talál szerencsére én nem találkozom a környezetemben.

Fiammal hátam megött a barátjával, úgyhogy én együtt vagyok velünk.

Én abba a korosztályba nőttem fel, amikor ezek a dolgok még egyáltalán nem voltak nyitottak és nem beszéltek róla az emberek.

Én gyerekkoromban úgy nőttem fel, nem is tudtam ilyesmikről.

Ugyanakkor ugye meg kellett élnem a családba ezt a változást, és én teljesen nyitott voltam, és teljesen megértettem ezt, mert ezen az, hogy ki mi hogy és kit szeret, ezen nem lehet változtatni politikailag sem, jogszabályokkal sem.

Szeretnek rengeteg formája van, és szeretetből sosem lehet elég, és szerintem tényleg azt kell elfogadni, hogy mindenki úgy szerethessen és azt szerethesse, akit szeretne.

Nekem az jutott eszembe, hogy hogy azokat a kategóriákat, amik a amik a társadalmi valóságunk részei, azokat azokat pont azért nem nem kérdőjelezzük meg, mert kulturálisan ebben nőttünk bele.

És azt hiszem az a nézőpontváltás, amikor amikor valami olyan evidensnek tűnő dologgal kapcsolatban azt mondják, hogy na várjál, de hogy gondolkoztatok már azon, hogy így is lehet ránézni.

Azok azok a pontok, ahol ahol ahol mindig rájövünk arra, hogy mindig éboristák leszünk, mindig meglesz az, hogy a saját valóságunkat látjuk inkább.

És ezzel a legtöbb, amit tudunk tenni az, hogy tisztában vagyunk vele és és elfogadjuk azt, amikor megint beleükközünk ebbe a erre nem gondoltam érzésbe.

Hajrá a YouTube csatornátokhoz.

Be kell mondani valamit, hogy ő vagy valami ilen hangot rendicsek.

Említett entitások

Témák

  • pride
  • lmbtq+
  • acceptance
  • prejudice

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „PRIDE | 9 interjú: "Nem szeretem, ha valaki emiatt előnyöket szeretne élvezni"”

Miről szól ez az epizód: „PRIDE | 9 interjú: "Nem szeretem, ha valaki emiatt előnyöket szeretne élvezni"”?

A SzexPlicit stábja a 2024-es PRIDE felvonuláson készített interjúkat. Az emberek az LMBTQ+ közösséggel való kapcsolatukról, az őket ért előítéletekről és az elfogadás fontosságáról beszélnek. Az epizód a SzexPlicit című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 07. 05..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „PRIDE | 9 interjú: "Nem szeretem, ha valaki emiatt előnyöket szeretne élvezni"”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Füzes Nóra.

Milyen témákat érint ez az epizód: „PRIDE | 9 interjú: "Nem szeretem, ha valaki emiatt előnyöket szeretne élvezni"”?

Fő témái: pride, lmbtq+, acceptance, prejudice.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „PRIDE | 9 interjú: "Nem szeretem, ha valaki emiatt előnyöket szeretne élvezni"”?

Megjelenés: 2025. 07. 05.. Hossz: 14 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szexplicit/pride-9-interju-nem-szeretem-ha-valaki-emiatt-elonyoket-szeretne-elvezni

Több epizód a SzexPlicit-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból