Telex After

Für Anikó: A színészet mégiscsak könnyebb, mint az uránbányászat

· PT1H2M58S

Összefoglaló

Fűra Anikó Jászai Mari-díjas színművész a Telex After vendége volt, ahol Karizs Tamás Csapongások hét ülésben című önéletrajzi könyvéről beszélgettek. Anikó megosztotta gondolatait a színházról, amelyet szerzetesrendhez hasonlít, a társadalmi fiatalságkultuszról, amely szerinte…

Röviden

Műsor
Telex After
Megjelenés
2026. 02. 05.
Hossz
1 óra 3 perc
Szereplők, említett nevek
Für Anikó, Sajó Dávid, Karizs Tamás
Témák
színház, önéletrajzi könyv, színészet
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Egy teher a kitárulkozás 5:00 Nem fáztunk, nem éheztünk, és jól éreztük magunkat együtt, más meg nem számít 11:00 Drama
  2. — Egy fotó története 22:00 Rájöttem, hogy nem én vagyok a fontos, hanem amit csinálok 31:00 Miért szerzetesrend a színház?
  3. — SZFE… 42:00 Shrek, Mazsola, Született feleségek és a szinkron 49:00 A szülőség egy folytonos szembesülés önmagunkkal 55:

Ebben az epizódban

A videó támogatója a Medouse, ahol a minőségi ételek, italok, a művészet és a közösség egy asztalhoz ülnek.

Szente Katica vagyok, ez pedig itt a Telex After, a mai vendégem Fűranikó Jász Mariíjas érdemes művész, a Haltatlanok társulatának örökös tagja és az Örkényszínház alapító tagja, akit a filmes és színpadi szerepei mellett hallhattok fianaként a seggből, de ismerhetitek a hangját a Fr és Biből is.

Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat. >> Én köszönöm a meghívást.

Tavalyi év végén jelent meg az önéletrajzí kötete a csapongások hét ülésben Karis Tamástól.

Milyen érzés, amikor azt mondják az embernek, hogy kéne írni egy könyvet az életéről? >> Hát ez tulajdonképpen azt hiszem, hogy a férjem fejéből pattant ki.

Tamás egyébként 30 éve kedves barátom, és hát egy nagyszerű tollú író, biográfiákat jegyez, meg mindenféle nagyszerű cikkek és írások vannak a háta mögött.

És azt hiszem, hogy mivel egy faluban lakunk, ez ők az ő találkozásuk alkalmával vetődött az fel, hogy hogy hát akkor mi lenne, hogyha rólam is írna egy könyvet, és akkor a Tamás nem mondta, hogy nem. és megkérdezte, hogy-ehez kedvem, és én se mondtam, hogy nem.

És hát tulajdonképpen így született ez a ez a könyv nagy-nagy örömömre.

Néha még nézem, és akkor így barátkozom vele, hogy ez tényleg igen, ez való valóban megtörtént velem.

Szóval nagyon örülök neki. >> Ahogy olvastam a könyvet, olyan érzésem volt, mintogyha én is ott ülnék a konyhában, és hallgatnám kettőjüknek a beszélgetését. ugyanis őszintén mesélt a a szerelmeiről, a színészetet megelőző iparművészetire való készüléséről, az apiányról az életében, az anyukájával való szoros kapcsolatáról.

Mégis amikor hallgattam az interjukat, úgy tűnt, mintogyha nem lenne 100%-ig komfortos önnek, hogyha magáról kéne mesélnie.

Mennyire volt nehéz Karís Tamásnak mesélni a történetéről?

Nem vagyok egy ilyen sarki kitárulkozó típus, és nem is érzem igényét annak, hogy én állandóan informáljam a világot arról, hogy én én velem most mi történik.

Sőt, ez egy, hogy mondjam, egy teher a számomra.

Áldja meg az Isten a barátnőmet, aki a Facebook oldalamat gondozgatja pátyolgatja kezgeti mert én ezzel biztos egy percet nem foglalkoznék.

Ö, szóval ez a mutiba készült élet, ez nekem eléggé idegen és terhes.

És hogy mondjam, egészen elképesztő, hogy most már tulajdonképpen semmiféle teljesítmény nem szükséges ahhoz, hogy az ember népszerű vagy ismert legyen.

Attól híres valaki, hogy híres.

Tehát, hogy ez ez számomra kicsit ijesztő, de mindegy.

Visszakanyarodva ehhez a dolghoz.

Nagyon örülök, hogyha így így érezte, hogy hogy a dolog őszinte, mert akkor mi mi másért született meg volna ez az egész, ha nem azért, hogy hogy hogy elmeséljem, ami igazából volt és ami történt.

Hogyha ez valakit érdekel, nagy-nagy örömömre.

De hát mondom, Tamásra azért volt könnyű, mert mert ugyan próbáltam mindig elvonatkoztatni attól, hogy egy kedves baráttal ülök együtt és mesélek neki magamról, de hogy ezt jó esetben Juliska néni is olvasni fogja a nem tudom én bárhol, nagyon örülnék neki, hogy ez így lenne, de hogy hogy úgy fogalmazza meg a dolgokat, hogy az az egyszerre legyen szubjektív, ugyanakkor megfogyasztható. is >> a könyvben úgy lehet olvasni, hogy nagyon meghatározó volt az ön számára, hogy nők között nőtt fel egyedüli gyerekként.

Ugye az édesanyja zeneakadémián végzett énekszakos tanárként és >> meg korvezetés szaka, tehát két diplomával végzett ott.

Igen. >> És úgy fogalmazott a könyvben, hogy egy ilyen nagyszerű szimbiózis a kapcsolat és egy ilyen nagyon intenzív szeretet.

Hogyan emlékszik vissza a gyerekkorára? >> Hát ez ez most nem cserélnék senkivel.

Ö ami jó esetben a ideálisként értelmezza az ember a saját gyerekkorát, de én aztán tényleg elmondhatom, hogy legalább 10-nek való szeretetet kaptam.

És nagyon érdekes ez az egész időzavar, amivel küzdünk, meg amivel birkók szerintem mindnyájan nap mint nap.

Az édesanyám ugye egy elvált elvált nőként engem nevelget nyilván minden munka lehetőséget megragadott, hogy valamiféle viszonylagos az átkosban is életszínvonalnak nevezhető produktumot összehozzon.

És hát ezért rengeteget dolgozott, rengeteget tanított a gimnáziumban, aztán kodáintézetben, zeneakadémián, általánosiskolában, zeneiskolában magán magánórákat adott.

Nekem mégis az a az maradt meg bennem, az a benyomásom maradt meg így gyerekkoromban, hogy mi állandóan együtt voltunk, ami nyilván nem igaz, de ahogy így manapság szokták mondani, szerintem az a nagy megfejtés, a ez a bizonyos minőségi idő, amit ennek aposztrofálunk manapság, tehát amikor nem együtt egy térben vagyunk, egy légtérben vagyunk, vagy egymás mellett, hanem tényleg így egymásnak, egymás felé vagyunk.

És ebből ebből olyan intenzíven jutott gyerekkoromban, hogy ez maradt meg a sok játék, a sok kirándulás, a sok nevetés.

Szóval gyönyörű gyerekkorom volt.

Pedig aztán én anyagilag, hogyha itt ismét visszacsatolunk a a mai divatos istenségekhez, hogy már ugye e e meg anélkül meg ilyen márka meg olyan izé nélkül már nem is élet az élet.

És lassan már ezek szerint soroljuk be az embertársainkat, hogy kinek mie van.

De hogy én meg tényleg azokat kaptam meg így karácsonyra, születésnapra, ami más gyereknek járt.

De bizton mondhatom, hogy ez egyáltalán nem fontos.

Nem fáztunk, nem éheztünk és nagyon nagyon jól éreztük magunkat együtt.

Meg tanulságos volt olvasni a könyvbe, hogy annak ellenére, hogy egyáltalán nem lehetett azt mondani, hogy jó módban éltek, az édesanyja küzdésének segítségével azért hozzá tudott jutni olyan lehetőségekhez, mondjuk, hogy mondjuk Párizsban töltsön négy hetet, amire úgy írta, hogy az akkoriban 20000 Ft volt. >> Hát azt nyugodtan meglát most hát ezt szerintem most olyan 2 millió Ft körül szorozhatjuk azt két-val, nyugodtan megtolhatjuk.

Hát ez ez anyám nagy vonalúsága és vgánysága, hogy ugye francia szakon végeztem a gimnáziumban, és hogy hát ezzel ezzel így meg akart így ajándékozni, akkor volt így nem is tudom milyen lehetőség ilyen még a vasfüggörgy mögül is diákoknak kiutazni.

És én a szormoron eltölthettem egy négy hetet akkor a nyári egyetemen nemzetközi társakkal és társaságban.

Hát ez ez szerintem egy holdutazással ért fel.

Egy mintha egy másik bolygóra mentem volna, és olyan benyomásokat és olyan olyan impulzusokat kaptam ott, és oly olyat élhettem meg négy hét alatt, amit nem is tudom, máshol nem is és máskor nem lehetett volna.

És ezeknek a az élményeknek a birtokában tudtam tovább létezni és élni az életemet.

Szóval ez egy óriási ajándék volt.

Anyukám személykölcsönt vett föl, vagy pedagógus kölcsönt vett föl azért, hogy ezt ki tudja fizetni. >> Úgy fogalmazott a könyvben, hogy anyámnak én vagyok az életműve.

Jó és rossz értelemben egyaránt.

Mit jelentett ez rossz értelemben? >> Ezt szoktam neki is mondani.

Csak hogy hogy mondjam a mindennek az az előnye, ami a hátránya.

Ezt is szoktam volt mondani, hogy a a túlzott odafigyelésnek, a túlzott szeretetnek mi az, hogy túlzott?

Nincs nincs erre mértékegység.

Csak, hogy az a fajta odafordulás és figyelés az lehet egy hamis mérce, amit aztán az ember mindig mindig keres, vagy mindig egy hiányérzet lesz a továbbiakban, mert nem azt kapja, vagy a vagy vagy mivel azt keresi folyton, ezért valami olyan zsákutcába, vagy olyan olyan kompromisszumba fut bele, amibe nem kéne.

De hát minden mindennel összefüggő.

Az emberek sosem tökéletesek, sem szülőként, sem emberként.

Szerintem mindenki így vagy úgy valamiféle handikappel küzködik, és azt azt kompenzálja.

Aki szerintem mást mond, az nem mond igazat.

És hát ennek megfelelően viseljük ennek életre szóló következményeit, illetve hát adjuk át a pro vagy kontra ezeket a mintázatokat így, így a generációk során.

Tehát hogy ennek a nagy figyelemnek, nagy szeretetnek ugyanúgy megvan a másik oldalon vagy oldalakon az a fajta böjtje vagy hátulütője, mint mint mint annak a csodálatos előnye és a kibéleltsége adott korban. írta, hogy a a nagymamájára úgy hivatkozott, hogy dráma queen volt, és utána hozzáfézte, hogy ön is tud dráma queen lenni, és bár dolgozik azon, hogy ebből le lehessen faragni, de tudna arról mesélni, hogy milyen az, amikor ön dráma queen vagy annak pozívjni. >> Jaj, borzasztó.

Na mindegy. >> De tud lenni pozitív hozadéka annak, hogyha valaki valamikor dráma que?

Azt ha a színpadon az tud jó hozadéka lenni az ember drama Queen, de egyébként meg a civil életben szerintem borzalmas és nagyon vicces is tulajdonképpen, hogyha a kívről tudja az ember magát nézni.

Márpedig azért kialakult, hála Istennek az a képességem, hogy ez ezt ezt tudom, tehát tudom magamat kívülről nézni, ami szintén szakmailag egyáltalán nem rossz.

De így így civilben is és hát azért már sokszor, ennyi idős korban már illik is, el tudok vonatkoztatni, hogy akkor most tényleg muszáj ebből a piszlicsáré dologból ilyen nagy dolgot csinálni.

De de ez érdekes, hogy piszticsárié dolgokból tudok ilyen rettenetes dolgokat ilyen nagyra fel tudom hízlalni.

Tényleg ez a legkisebb hülyeséget is.

Ugyanakkor meg ha tényleg baj van, vagy vagy krah van, vagy problé tényleg igazi probléma van, meg olyan csattanás az autóval a kapuajba, meg mit tudom én.

Hát mindegy, azért volt néhány érdekes, szélsőséges helyzet az életemben, akkor meg meg tök nyugodt vagyok.

Tehát olyan valahogy egyetlen egy pontra sűrűsödik a valóság, amit ott és akkor meg kell oldani, és akkor nincs nincs helye habzásnak meg meg pótcselekvésnek, akkor ott az a dolog van, és akkor azzal valamit kell kezdeni a lehető legracionálisabban.

Szóval nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz, de így van. >> Jó, hát azért is kérdeztem, mert azért bennem is tud lenni egy adag drámakirályné, úgyhogy teljesen megértem. még 20 évesen is a az iparművészeti főiskolára készült, és hogyha jól tudom, érettség után a dekoratör és kirakat rendező iskolában tanul tovább, ahova nagyon jó élmények kötik.

Úgy fogalmazott, hogy a jól társadalmat megelőző borzasztó szocializmusban, ami maga volt a vegytiszta baromság, voltak jó dolgok is.

Például sokkal szerethetőbbek voltak az emberek.

Miért lettek akkor szerethetőbbek az emberek?

Valahogy ez a ez a ez a generál sors, ami így össze tartott bennünket, ez a tényleg ez a vegytiszta marhaság, ez a szocializmus, ez a jó kis ilyen áporodott kilátástalan bezártság, és ez a hát nagyrészt ez a generálszegénység tulajdonképpen mert most a mostani szemmel Mert szerintem mi nem éltünk jól, de ugyanakkor meg az emberek egymás felé fordultak, nem voltak jobbak.

Természetesen semmelyik korban nem jobbak vagy rosszabbak az emberek, csak hogy másokat hozz ki belőlük talán így nagyságrendileg éppen az az értékrend, ami uralkodik.

És hogy azt érzem, hogy akkor így az az volt a szórakozás és az volt a jó, és az volt a minőségi idő, amikor nem valami felé így, hanem így egymás felé fordultunk és egymás társaságát élveztük, és a az együtt együttléteket, mert ez ez volt az a dimenzió, amiben igazán fel lehetett oldódni felhőtlenül a jó beszélgetések, és hogy ezt ezt mintaként is kaptam.

Tehát, hogy nálunk soha nem volt senki, aki aki azért jött volna, hogy XP Yék és Zék, és hogy majd most mi akkor ebből a vagy úgy úgy profitálunk.

Tehát mai napig mi ázunkba nem jön be olyan, és ne is jöjjön, aki aki akit nem azért hívok be, hogy és ha rumli van, rumli van.

Tehát, hogy vagy ha van egy szeret vajas kenyér, vagy zsíros kenyér, és akkor egy teával meg tudlak kínálni, mert most éppen nincs semmi otthon, mert nem tudtam elmenni vásárolni.

Tehát akinek ez probléma, az ne jöjjön, és nem is kell, hogy jöjjön.

Tehát ez a ez a mutatom, hogy én milyen vagyok.

Hát ez igen, mutatom jó esetben a színpadon meg filmen, meg a munkámat mutatom, de egyébként meg nem mutatom, és nem is akarok senkinek semmit mutatni.

Maximum magamat, aki bújt, aki nem alapon.

Mennyire hiányzik most az életéből ez a manuális alkotás?

Ugye írt Aha. >> Nagyon nagyon.

Bocs, ne haragudj, csak annyira elnézést.

Anyukád látnék simán akkor szervusz.

Jó. >> Ja, köszönöm szépen. >> Köszönöm szépen.

Mert egy kicsit olyan olyan hivatalosnak érzem.

Nem azért, hogy én most ezzel a korosztályodba megyek át ezzel a gesztussal, csak hogy a talán a beszélgetésünkben is úgy érzem, hogy túlságosan egy kicsit olyan >> Jaj, neemog nagyon köszönöm. >> Akkor szervusz.

Hát igen, meg >> igen, mert írtad a a könyvedben is, hogy a az egyik vizsgamunkát például az egy diétás pepsi volt az egyik kirakatban, és ilyen csillagokból szedted ki és mondtad, hogy ráadásul akkoriban így nagyon kellett bújni a magazinokat ahhoz, hogy egy igazán jó alkotás jöjjön létre.

De akkor, hogyha jól tudom, ez a fajta alkotás már nincsen ott a az életedben. >> Nem lehet, nem nagyságrendileg nem fér bele a 24 órába.

Sokszor az sem fér bele, hogy normálisan kiad kialudjam magam. sokszor hetekig, aminek ugyan ugye mondom mindennek előnye az az a előnye, ami a hátránya, hogy a ennek örülnöm kell, hogy rengeteg nagyszerű dolgom van, feladatom van, és állandóan gyűrkőzöm és birkózom halakjegyű emberként az idővel, és állandóan ő győz, és inkább ez legyen a nagy probléma, mint az, hogy most ülök és beom a plafont, és várom, hogy csörögjön a telefon, hogy hátha valakinek eszébe jutok.

Szóval inkább inkább így így élem az életemet, és ezekkel a gondokkal próbálok megküzdeni mindenféle szinten.

De sajnos ez a manuális dolog, ez ez tényleg nem fér bele, és nagyon hiányzik.

Viszont nagyon érdekes volt, mert a szintem a szerelmes földrajztű műsorba rajzoltam olyan 15 évvel ezelőtt egyszer még a gimnazista szombathelyi körös időszak után, amikor én komolyan így készültem a felvételire.

És most a tavalyi év során, vagy tavaly előtt valamikor megint alkalmam volt így leülni és rajzolni egy rajzbakra, ugye így rájülni és egy kedves ismerősömet lerajzolni.

És nagyon-nagyon érdekes volt, hogy ott van a kezemben.

Én nem szoktam így elájulni dolgaimtól, sőt mindig a hibát találom meg bennem és benne és elégedetlen is vagyok rendesen mindennel, de én mindig azt gondolom, hogy mindent lehet eggyel jobban csinálni.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Für Anikó: A színészet mégiscsak könnyebb, mint az uránbányászat”

Miről szól ez az epizód: „Für Anikó: A színészet mégiscsak könnyebb, mint az uránbányászat”?

Fűra Anikó Jászai Mari-díjas színművész a Telex After vendége volt, ahol Karizs Tamás Csapongások hét ülésben című önéletrajzi könyvéről beszélgettek. Anikó megosztotta gondolatait a színházról, amelyet szerzetesrendhez hasonlít, a társadalmi fiatalságkultuszról, amely szerinte… Az epizód a Telex After című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 05..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Für Anikó: A színészet mégiscsak könnyebb, mint az uránbányászat”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Für Anikó, Sajó Dávid, Karizs Tamás.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Für Anikó: A színészet mégiscsak könnyebb, mint az uránbányászat”?

Fő témái: színház, önéletrajzi könyv, színészet.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Für Anikó: A színészet mégiscsak könnyebb, mint az uránbányászat”?

Megjelenés: 2026. 02. 05.. Hossz: 1 óra 3 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/telex-after/fur-aniko-a-szineszet-megiscsak-konnyebb-mint-az-uranbanyaszat

Több epizód a Telex After-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból