Tokaji Borlovagrend Podcast

Pintér Katalin: Gerbeaud-ról, Onyxról, Michelin csillagokról és lovagrendekről

· PT43M14S

Összefoglaló

Pintér Katalin, a Tokaji Borlovagrend Egyesület tagja, pályafutását a New York kávéházban kezdte felszolgálóként. A vendéglátóiparban végzett tanulmányai után a Zerbo Kft. ügyvezetője és tulajdonosa lett, több alkalommal is beválasztották a turizmus 50 legfontosabb szereplője…

Röviden

Műsor
Tokaji Borlovagrend Podcast
Megjelenés
2026. 04. 20.
Hossz
43 perc
Témák
vendéglátás, gasztronómia, lovagrend, karrier, turizmus
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez a Tokai Borlovagrend Egyesület podcast csatornája.

Én Ripka Gergely vagyok, a podcast csatorna házigazdája, és nagy szeretettel köszöntöm itt köreinkben Pintér Katalint, Tatokai Borlovagrend Egyesület tagját, akiről tudni kell azt, hogy pályáját egyébként a New York kávéházban kezdte, elvégezte a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát, majd a közgazdasági egyetemet is, a Kornell Egyetem marketing szakát, majd a Szent István Egyetem élelmiszermérnöki karát is. 2000-től a Zerbo Kft. ügyvezetője, majd 2004 óta tulajdonosa is.

A turizmus 50 fontos szereplője közé választották már több alkalommal.

Írja róla a turizmus.com oldal.

Kiérdemelte már többek közt a magyar érdemlen lovakkeresztjét és a Gundel Károly díjat is.

Utóbbit a Magyar Vendéglátók ipartestületétől.

Ezek mellett a Senderotti szőr lovagrendnek a magyarországi helytartója egyébként és a Tokai Bor lovagrend egyesületünknek az egyik aktív tagja.

Úgyhogy ezekről mind-mind majd fogunk beszélgetni.

Szeretettel köszöntelek, üdvözöllek itt a Gremi stúdióban, és nagyon örülök, hogy itt lehetünk és beszélgethetünk ezekről.

Igaz az, hogy hogy a a karrierje az a New York kávéházban felszolgálóként indult.

Abszolút, de egyébként először nagyon szeretném megköszönni, hogy meghívtatok, mert a mert hát én tényleg tagja vagyok ennek a lovagrendnek, ami egy szerintem az ország egyik legnagyszerűbb lovagrendje, és és ez büszkeség, de én egy olyan, tehát nekem van egy gyönyörű aranysálam, de a tevékenységemet nem aranyozza be semmi, mert nem vagyok olyan nagyon aktív, csak lelkes.

Úgyhogy nagyon jól esik, hogy mégis úgy gondoltátok, hogy engem érdemes ide meghívni, és van miről beszélnem.

Remélem, hogy tudok olyat mondani, amit ami megéri meghallgatni. >> Biztos vagyok benne.

És tényleg végignézve itt az életutat és azt, hogy aztán ez hova futott ki, mennyi fontos fontos fontos.

Beszéljünk akkor a kezdetekről, hogy ezt mondhatjuk, hogy akkor ez a valóra vált gasztronómiai álom, hogy ez ennyire az alapoktól indult ki.

Ez igaz >> nagyon érdekes dolog, mert tehát én azt hiszem, hogy nem nagyon gondolkodtam abban, hogy én valami a gasztronómiába fogok dolgozni.

Én mindig nagyon szerettem a matematikát, meg a nyelveket, meg ilyen mind egész jó tanuló gyerek voltam, és hát tulajdonképpen az történt velem, hogy amikor én érettségiztem, akkor ez még nagyszerű dolog volt.

Engem felvettek Moszkvába a Lomonoszon egyetemre.

És akkor mi már édesanyámmal ketten éltünk, mert az édesapám nagyon hamar meghalt, és hazamentem, és borzasztóan büszke voltam, és mondtam, azta és az anyám leült velem a konyhaasztallal szembe, és mondta, hogy hogy ő milyen boldog, nagyon boldog, és megjelentek a szemébe a könycsöppek. >> Hm. >> És abban a pillanatban eldőlt, hogy ja, én nem megyek Moszkvába.

Hát így kezdődött az én karrierem, hogy jött egy történet, és és tulajdonképpen egy másodperc alatt vége lett a történetnek, és egyáltalán nem bánom, hogy vége lett a történetnek, mert én nagyon sokszor elmentem gyerekkoromba, ugye akkor még Hungária kávéház előtt, és borzasztóan tetszett, mert gyönyörű volt, meg meg csillárok, meg érdekes, meg elegáns, >> elegáns. >> És akkor hát ugye most mit csináljak?

Tehát ilyen nagyon nagy dilemma volt, hogy hogy merre tovább.

És volt a családban egy egy unokabátja, aki a Balatonnál dolgozott.

Nagyon-nagyon nagyszerű ember volt, egy ilyen lelkes energikus, aki aki vitt az energiájával és ezt a szakmát mutogatta. >> És akkor úgy döntöttem, hogy jó, hát akkor elmegyek ebbe a gyönyörű kávéházba, megpróbálok jelentkezni, és akkor közben jelentkezem a főiskolára.

És tulajdonképpen így kezdődött a karrier.

Nem volt megfontolt, nem volt meggondolt, ilyen jól eső volt.

Olyan olyan flószerűen jól esett.

Utólag persze egy csomó mindent belegondolok, hogy nekem az édesanyámnak az édesanyja egy csodálatos asszony volt, akit mai szóval talán mondhatom azt, hogy füves asszony, mert >> fát, virágot, erdőt, mindent ismert és tanított.

Zsíbes is volt, ami reggel 3árom el kell menni kombá szedni.

De de most már meg meg az évek, ahogy teltek, és ebbe a szakmába egyre mélyebbre, egyre nagyobb területet kiharapva dolgoztam, éreztem, hogy elképesztő tudás van a kezemben, amit amit az én nagyanyámtól csak úgy úgy megtanultam ott a tyukudvarba, meg az erdőbe, meg a sétálás közben a turbójaszedéssel, és és ez természetes volt.

Tehát semmi különös nincsen, hanem o jól jött. >> Milyen volt akkor ez a ez ez a gasztronómiai szintér?

Milyen milyen időszakot írunk?

Csak, hogy így helyre tudjuk tenni ezt a New York kávéházas időszakot? >> 78 778 Milyen volt?

M jó volt, viszonylag jó volt a szervíz, és a New York az a az elérhető legjobbakat adta, de azt hiszem nem tudtuk, mi a jó minőség.

Tehát ezt nem akarok senkit bántani.

Lehet, hogy az idősek ott ott sok mindent tudtak, de de maga az alapanyag felhozatal abban az időben, és még elég hosszú ideig Magyarországon nem ütötte meg a a jó minőség szintjét sajnos.

Szóval ugye sematizmus volt, középszerű volt, tehát nem persze ennek van olyan oldala is, és én ezt próbálom mindig mentegetni az akkori gasztronómiát, hogy hát abból főzött és abból csinált csodát, amiből majdnem semmit nem lehet. >> Igen. >> A másik pedig az, hogy az ország is olyan állapotban volt, hogy mindenkinek üres volt a zsebe.

Tehát az az egy nagyon fontos dolog volt, hogy egyen mindenki.

Az sajnos egy másodlagos kérdés volt még, hogy mi tegyen. >> És hát ebbe ebben a nagyon abszurd szituációba küzdött a gasztronómia, >> és beszéltünk arról, hogy világhírűek vagyunk, mert mit tudom én, valahol egy szovjet bácsi ilyen dőreséget mondott, és akkor mi ezt gyorsan elhittük, de de akkor még ez nem jött igaz. >> És egy nagyon-nagyon szűk részét fedte ez le a világ gasztronómiájának.

Aztán jött egy egy nemzetközi kitekintés, ha jól sejtem, itt Amerikában.

Ez mennyit tett hozzá az ízléshez, az elvekhez, a megközelítéshez?

Aztán >> hát ez egy nagyon érdekes dolog, mert Amerikában a gasztronómia, a csúcsgasztronómia az fantasztikus lenyűgöző, de az átlag gasztronómia, tehát amit az emberek esznek, meg ugye ez a convenien, tehát ezek a gyorséttermek vagy ilyesmi >> nem ütötte meg a magyar akkori gasztronómia színvonalát.

Szóval nem volt igazán minős, nem, tehát nem, hogy is fogalmazzak?

Ö, >> ez még mindig a 70-es évek, amiről >> hát inkább ez már 80-as évek, de akkor tehát a a high-end, tehát a a magas színvonalú gasztronómia az az tényleg ott az az lenyűgöző volt Amerikában.

Meg a világon azért már akkor nagyon sok helyen, de a a középszintű Amerikában szerintem még most sem, hogy is mondjam, most sem szofisztikált. >> Ühüm.

De mondjuk egy öt csillagos szállodába. >> Hát persze, tehát rengeteg, tehát rengeteg jó példát tudok Amerikáról mondani, hogy csodák vannak.

Ugye például ha már itt öt csillagos szálló ugye voltunk a Trump Hotel most már hét nyolc éve nem tudom pontosan tokai aszúzenciát adtak kristály kanálban, >> és olyan környezete, olyan povária volt, olyan tehát olyan eleganciával csinálták, tehát ott ott olyan büszke volt az ember magyarként, hogy röpködtem a levegőbe mit tudom én, fél méterrel a talaj fölött, és többen voltunk barátm.

És és mindjárt így voltunk ezzel, hogy de jó. >> Hm.

És mit a közben eltelt időszakban, évtizedekben a gasztronómia mennyire volt jelen?

Mert ugye itt a Zserbo kezdetei az azért már ott az forduló környéke lesz?

Mi mik előzték meg ennek a >> tulajdonképpen?

Az előzte meg, hogy ugye én aztán elkezdtem szállodákban dolgozni. >> Ühüm. és dolgoztam szállodai étterembe is, de aztán átkerültem az értékesítés meg a PR oldalára, ami egy nagyon-nagyon jó tanuló iskola volt tényleg.

És akkor nagyon sokat utaztam Európában meg a világ minden táján.

Egy egy nagy nemzetközi luxusláncál dolgoztam.

Rengeteget lehetett tanulni, és azért úgy úgy meg lehetett tanulni azt, hogy hogy lehet kevesebbet adni, de nagyon fókuszálni kell a jóra.

És nem csak az éttermekben, az alapanyagokban, hanem hanem a szobákban is.

Szóval nem akarok én ebbe részletekbe belemenni, mert azt hiszem nagyon unalmas, de de egy szállodába ugye azért megy az ember, hogy tisztességes ágyat kapjon, tiszta lepedőt, jó fürdőszobát, és tényleg oda kell figyelni annak a lepedőnek az alapanyagára, mert ha ez nem jó, akkor vége a szállódának.

És ez ugyanígy igaz étteremnél is.

Szóval nem jó husikából, meg nem jó zöldségből, sose lesz jó étel. >> Igen, világos. >> És hát aztán a a Zerbo, ami egy óriási múlttal rendelkező ikonikus épülete Budapestnek.

Zerbo előtt volt egy flickfak az életemben, mert elmentem egy svéd céghez dolgozni a kereskedelembe két évre, ami nagyon-nagyon izgalmas volt. megint rengeteget tanultam.

Nagyon szerettem a svédekkel dolgozni, mert szóval azt a azt a munkakultúrát, amit ott tanultam, hogy egyikünknek sem az anyanyelvén telefonon megbeszéltünk egy teljes kamionnyi szállítást, és megérkezett a kamion, és pontosan ugyanaz érkezett meg, és mikor megérkezett, akkor utaltam át a pénzt.

Szóval, hogy az a bizalom, az a az a >> ö felelősségteljes együttműködés nagyszerű volt, egyszerűen nagysz nagyszerű volt, és imádtam a svéd dizájnt, és ahogy ezt készítették és ugye asztalneműüket árultunk, tehát ilyen nagyon kapcsolódott a gasztronómiához, rengeteget tanultam, nagyon érdekes volt, unalmas volt.

Szóval kamion kerekei nem izgattak annyira.

Az, hogy mit teszünk a tányérba, az igen. >> Tehát felmerült a vágy az idő, vagy akkor >> Igen.

És akkor közben volt egy ilyen kastélyfejlesztési projekt Magyarországon, és abban ilyen tanácsadóként részt vettem nagyon boldogan.

Ugye akkor nagyon sokat utaztam Európában, mert a kastélyt be kellett rendezni meg minden.

Ez a Röjtökmozsai kastélyszáló volt, amit hallat élveztem.

Az egy körülbelül két éves munka volt.

Ezt a Duni mellett úgy csak tanácsadóként, de nagyon sokat utazva.

És akkor Bécsben találkoztam valakivel, aki mondta, hogy hát a Zserbó, hát hát hogy hogy ez milyen jó hely.

És akkor ott volt egy osztrák fiú, aki mondta, hogy hát ők átvették, és ez egy katasztrófa, mert itt mindenki így meg úgy meg amúgy.

Én meg ugye gonoszan, mert a a pálya széléről kiabálni nagyon könnyű.

Mondtam, hogy mi a nyavajának vállalja el az, aki nem tudja megcsinálni.

Na, ezen a fiú nem megsértődött, hanem annyira felbuzdult, hogy körülbelül három-négy hónapig állandóan futott szabályszerűen, tehát minden héten fölhívott, vagy eljött Budapestre utánam hogy >> akkor már csináljam, tehát akkor hajrá.

Tehát tulajdonképpen így kezdődött a zsbó. >> Kihívás elfogadva. >> Igen.

Közben azért volt még egy szálloda projekt, ami sajnos valami olyan pénzi befektetői nehézség miatt elmaradt.

Tehát én nem akartam ma zsáb jönni, mert azt gondoltam, hogy én nem értek a cukrásztához.

Én nem én otthon már akkor időnként sütögettem, mert a család szerette de én nem vagyok nagy édes szája, tehát nem azért megeszem, de nekem soha nem jutt eszembe ebéd vagy vacsora után süteményt ennek. kellett az hozzá, hogy a család mellé álljon a dolognak, és és akkor akkor >> nekem ilyen szempontból nagyon több szempontból szerencsém volt.

Nekem egy csodálatos férjem volt, aki aki úgy tolt engem, hogy tulajdonképpen aranytálcán állandóan és és elképesztő jól csinálta, és mindig azt mondta, amikor elmeséltem neki, hogy ő nem akar ebbe beleszólni, mert mert úgy fogom eldönteni, ahogy nekem a legjobb, meg nekünk a legjobb, de a vele való beszélgetés az mindig nyilván, hogy egy olyan orientációs beszélgetés volt, hogy nem ő mondta ki, én mondtam ki, és mindig azt hittem, hogy én döntök.

Ennyi >> és működött és jó ötletek sültek ki belőle. >> Úgyhogy végül is így kerültem a Zsermóhoz és egy ilyen válságmenedzseléssel indult a történet és mikor már a vége felé járt, mert én tényleg úgy gondoltam, hogy ez körülbelül egy két-három éves történet lesz, és akkor én megyek tovább vissza szállodátok akat fejleszteni, mert ez hallatlanul tetszett.

Szóval azért az nagyon izgalmas, az egy az egy nagyon összetett és nagyon izgalmas és rengeteg utazással járó és én nagyon szerettem utazni munka.

És aztán mikor úgy már érződött, hogy én már nem annyira csinálnám ezt meg az a cég, aki üzemeltette egyébként egy zseniális cég volt, akinek én az alkalmazottja voltam, az egy picit más irányban gondolkodott.

Tehát én >> én ha úgy fogalmaznék, akkor azt mondanám, hogy szerettem volna egy új aranykort, ők meg szerettek volna egy vastagabb pénztárcát, ugye?

Nem mindenhol fedi a két cél egymást. >> Néha ütköznek. >> Igen.

És akkor itt lett egy szakítás. >> Nem lett egy igazi szakítás, mert mert a a tulajdonossal nagyon sokat beszélgettem telefonon, és elmondtam, hogy hogy kéne csinálni.

Tényleg rengeteg telefonbeszélgetésünk volt, milyen szerződést kiírni írni, hogy lehetne még jobban kisimogatni ebből a zsarátnokból több több igényességet.

És nagyon érdekes volt, mert egyszer csak megjelent két ügyvéd. azzal a szöveggel, amit én telefonon mondogattam, szépen össze volt rakva, és mondták, hogy akkor itt van a szerződés, hogyha én hajlandó vagyok, akkor ők az én jelenlegi anyacégemnek fölmondanak, és megbíznak engem azzal, hogy >> csináljuk meg ezt a lehető ezt a nagyon-nagyon szép kávéházat újra aranykorúvá. >> Hm.

És akkor hát nehéz volt, mert ezt se akarom hosszan, de végül is elképesztő sok pénz kellett volna hozzá, és hát nem nem túl zog.

Tehát körülbelül ilyen 50szer annyi pénzre volt szükség, mint amennyi nekünk a a férjemmel a bankban volt.

Tehát azért ez ez elég nagy gapnek tűnik. >> Igen.

Igen. >> És >> és akkor mi lett az üzleti terv? >> És akkor úgy gondoltam, hogy ez nem fog menni.

És akkor elment, el fölhívtam ezt az embert, és mondtam, hogy hát én le vagyok nyözve, és még papam, tehát mindent mondtam, de hogy hát nem, hát nincs.

És azt mondja, hogy akinek ilyen elképzelése meg terve van, annak legyen pénze is.

Hát >> azt mondja, mert akinek ötlete van, annak…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Pintér Katalin
  • Ripka Gergely

Szervezetek, cégek

  • Zerbo Kft.
  • Gerbeaud
  • Onyx
  • Chaine des Rotisseurs
  • Senderotti szőr lovagrend
  • New York kávéház

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Pintér Katalin: Gerbeaud-ról, Onyxról, Michelin csillagokról és lovagrendekről”

Miről szól ez az epizód: „Pintér Katalin: Gerbeaud-ról, Onyxról, Michelin csillagokról és lovagrendekről”?

Pintér Katalin, a Tokaji Borlovagrend Egyesület tagja, pályafutását a New York kávéházban kezdte felszolgálóként. A vendéglátóiparban végzett tanulmányai után a Zerbo Kft. ügyvezetője és tulajdonosa lett, több alkalommal is beválasztották a turizmus 50 legfontosabb szereplője… Az epizód a Tokaji Borlovagrend Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 20..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Pintér Katalin: Gerbeaud-ról, Onyxról, Michelin csillagokról és lovagrendekről”?

Fő témái: vendéglátás, gasztronómia, lovagrend, karrier, turizmus.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Pintér Katalin: Gerbeaud-ról, Onyxról, Michelin csillagokról és lovagrendekről”?

Megjelenés: 2026. 04. 20.. Hossz: 43 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tokaji-borlovagrend-podcast/pinter-katalin-gerbeaud-rol-onyxrol-michelin-csillagokrol-es-lovagrendekrol-19048061

Több epizód a Tokaji Borlovagrend Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból