Tudatos család podcast

#131. A barátságról: ami összeköt és ami elengedni tanít

· PT31M17S

Összefoglaló

Az #131. Tudatos család podcast epizódban a barátságok változásáról és a kapcsolatok értékéről beszélgetnek a műsorvezetők. Szóba kerül, hogy a barátságok hogyan tükrözik, formálják vagy éppen tanítanak elengedni minket. Kiemelik a bizalom, a hála, a tisztelet és a megengedés…

Röviden

Műsor
Tudatos család podcast
Megjelenés
2025. 09. 07.
Hossz
31 perc
Szereplők, említett nevek
Koller Zsuzsi, Koller Krisztián
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] [Zene] Nagyon sokan azt mondják, hogy a baráttom az, hogy együtt kell, hogy gondolkodjunk, együtt kell, hogy érezzünk, és akkor együtt kell csinálnunk mindig mindent.

Tehát, hogy van egy ilyen ilyen a barátságokban legalábbis szerintem ez is egy jó dolog, csak hogyha nem ő nem úgy fog gondolkozni, vagy nem úgy fog érezni, vagy nem ért velem egyet, akkor lehet, hogy abból vitatkozás van, és akkor ez a az elvárás ugye nem fog teljesülni, és ez egy csalódássá fog válni, hogyha így, ahogy mondtuk így az előbb, hogy nem adunk egymásnak teret például, hanem én le akarom szűkíteni. >> Ez a tartozik, követel, valóság, ez sokkal inkább a könyvelésben tud működni, mints sem az emberi kapcsolatokban.

Ha ezt az ötöt törekszünk arra, hogy bevigyük a kapcsolódásainkba, nem csak a barátságokba, hanem minden minőségbe és a magunk felé szöv szövött kapcsolatunkban leginkább, mert mindenhonnan gyökerezik, az a sebezhetőség, a hála, a bizalom, a tiszteletben tartás és a megengedés. [Zene] [Zene] Ma egy kicsit a változásról fogunk beszélgetni, de olyan megközelítésből, hogy változnak-e, változhatnak-e a barátok például körülöttünk.

Valószínűleg sokan úgy vannak, főleg az életük elején, hogy azok a barátságok, amelyekkel elindultunk, amik talán azért ott kamaszkorban köttetnek az erősebbek, hogy azt hiszük, hogy ez úgy mindig lesz.

Ezek a barátok mindig velünk lesznek, róluk mindig tudni fogunk mindent.

Aztán lehet, hogy másképp alakul, meg persze olyan is lehet, hogy megmarad, vagy megmaradnak azok a barátok, de nem tudom, hogy mennyire engedjük meg a változást a barátságban.

Kollár Zsuzsival és Koller Krisztiánnal beszélgetünk.

Szia! >> Szia! >> Szóval a barátságok és a változás nektek, hogy van az életetekben jelen a barátság?

Tehát mennyire vannak nagyon régi barátaitok?

Mennyire változtak az elmúlt években? >> Nekem nagyon régiek is vannak, de nem sok.

Én mindig ilyen kevésbátos típus voltam, kevés de szoros.

Meg hát nyilván megvannak a felszínes kapcsolódások, akiket így nem is tudnék definiálni.

Nem hívom barátnőknek vagy barátoknak, de azért nagyon kedvelem őket, és csinálunk együtt dolgokat, de annak nagyon örülök, hogy vannak olyanok is.

Például a legrégebbi barátnőm is megvan, még igaz, hogy nem túl gyakran találkozunk, de akivel az óvoda kiscsoport óta az érettségig együtt jártunk egy iskolába vagy egy intézménybe, ő vele még mindig megvan a a barátságunk, és ez szerintem azért elég ritka.

És volt olyan, akiről azt hitted, hogy mindig melletted lesz, de >> volt és sehol nincs. >> Vol.

Ez nagyon érdekes, nem? hogy mennyi mindent gondolunk a barátokról, mennyi minden van a fejünkben erről a típusú kapcsolódásról is.

És aztán érnek minket meglepetések csalódások különféle helyzetek adódnak, amik alapján aztán kiderül, hogy nem is olyan az a valaki, amilyennek hittük.

Vagy nem is feltétlenül tudtok ugyanannyi mindenen osztozni gondolatokban vagy érzésekben, mint amennyire először tűnt.

Ez izgalmas, hogy hogyan változik ez a kör körülöttünk.

Krisztián, te hogy állsz a barátokkal? >> Jól vannak, nagyon szépen köszönöm. >> Üdvözöljük őket. >> Üdvözöljük őket, Innét, a barátaimat sok szeretettel.

Nekem is vannak különböző kapcsolódások.

Nyilván, hogy szerintem vannak minőségi változások az életünkben.

És például nekem én mindig a most így végiggondolva így a Zsuzsinak a baráti társaságát és így az enyémet is visszanézve nagyon érdekes, mert nekem mindig olyan barátaim voltak az általános iskolában is először, hogy ők nem tudom a valami miatt oknál fogva például az egyik srác például kibukott mellőlem és évet ismételt pont ötödikbe.

És én az első névben ővele nagyon sokat barátkoztam, és ötödikben ott maradtam barát nélkül.

De ugyanez megtörtént szakközépiskolában is, hogyan nagyon nagyon nagyon jó cimborám, ő például harmadikba elment egy másik szakközépiskolába.

Szóval nem tudom, én nekem mindig így a legjobb ilyen cimboráim így így így elszakadtak, és nyilván utána már nem volt ez a közös dolgunk, és el is vártunk így nagyjából egymástól, de hogy addig meg nagyon szorosak voltunk, és akkor ott voltam ötödikben, és akkor mindig ilyen hát ilyen rossz gyerekekkel kezdtem el barátkozni, mert hogy ide, mert addig a barátom az nagyon jó gyerek volt, és hogy egy ilyen nagyon kis szerény, meg hogy ilyen nagyon kis rendes volt, ilyen kis harkszavú, és akkor hát ott váltottam egyet és körbevettem jó erős emberekkel magamat, hogyha engem bántanak, akkor meg tudjam magamat védettetni, mondjuk így.

És akkor én is ebbe a HMC-be kerültem bele, a helyi menő csávóba, akarom mondani.

És egyébként >> az új generációs hallgatóknak Igen. >> Igen.

És végül is nagyon szerettem üvelük lenni, de én akkor már nagyon sokat zenéltem meg muzsikáltam és ott nyolcadikban, amelyk mikor elkerültem Budapestre a másik iskolába, akkor ott megint egyedül maradtam.

Szóval, hogy ott meg nagyon kiszakadtam ebből a társaságból, és a zene mellett ugye azért sokat cimboráztam velük, és akkor kiszakadtam ebből a társaságból, és akkor elmentem Budapestre, ahol megint egy új társaságba kerültem.

Hát ott már nem a szerény gyerekekkel barátkoztam, hanem a HMC-kel ismét.

Tehát a és akkor engem mindig oda soroltak, hogy én rendes vagyok, de mégis olyan kis vagányba soroltam magamat.

Szóval, hogy ez volt az én tini korszakom.

És akkor ugye harmadikba elment a a HMC-ből az egyik srác, és maradtunk ott, de ott igazi barátságok kötöttek, és nagyon jóban vagyunk azóta is.

Az egyik barátommal, évfolyamtársammal tanszaktársammal minden évben találkozunk Ausztriában egy bizonyos zenei fesztiválon.

Szóval, hogy ő vele így azért ez megvan.

Ez a ott ott valahogy összetalálkoztunk így 25 év után, azt megörültünk egymásnak.

Ezzel nem is mondjuk el, hogy hány évesek vagyunk ugyebár.

És viszont van egy nagyon jó cimborám, akikkel akivel elég régóta, már most már lassan 30 éve úgy együtt, és nagyon érdekes ővele a kapcsolódás, merthogy tudjuk, hogy minden rendben van egymással, és bármekkora a fejlődésünk, azt úgy végigkísérjük, de nem szólunk ebbe bele egyik a másiknak.

Tehát, hogy mindenki, hogy bárhol tarthat, az pont a helyén van.

Szóval ez egy nagyon érdekes barátság.

Viszont nincsen sok kommunikáció, mert ilyen energianyelven beszélünk.

Szóval tudjuk, hogy egymásra nézünk és egyből tudjuk, hogyha két hónap után is találkozunk, vagy beszélünk, hogy minden rendben van. >> Tehát ti teret adtok egymásnak, hogy mindenki járja a saját útját, és az teljesen rendben. >> Hát az elég nagy tér így.

És akkor de úgy tényleg csak úgy rágondolunk egymásra, és tudjuk, hogy akkor mi van.

Viszont vannak azok a cimburek, akikkel például közös hobbi van, vagy közös sportolás van.

Például én nagyon szeretem azokat a kapcsolódásokat, mint amik ilyen könnyed kapcsolódások, ami nem érzelmi alapú, hanem abszolút program alapú ez az egész.

És ott a közös program adja meg mindenkinek a motivációt, és mellette mennek a poénok, a humorok, és én ezeket a barátságokat nagyon-nagyon szeretem.

És még vannak olyan barátaink is, nem végeztem.

Várjál, >> elnézést, hogy >> és vannak olyan barátaink is, akikel egyáltalán nincsen meg az érzelmi játszma, hanem általában mi azt gondolom, hogyha mondjuk házaspárként megyünk el valakikkel ilyen családbaráttal vagy bármi, most is megállapítottuk az egyik utazásunkon, hogy senkivel nincsen érzelmi játszmánk, és hogy nagyon megyünk mindenki a flowval, nincsen ítélet, nincsen benne semmilyen rossz feltétel.

És ez miatt velünk nagyon könnyen kapcsolódik bárki is szerintem, akik akikkel mi utazunk együtt, vagy akivel az a közös programunk, hogy ugye az utazás, akkor akkor ezt nagyon szívesen teszik meg velünk, hála a jó Istennek. >> Ahogy így elmondtátok, így kirajzolódik tulajdonképpen a barátság evolúciója, hogy honnan indul.

Erről szeretnék is még beszélni, de maradván itt a témánál, hogy ilyen társaság volt, aztán olyan társaság volt, hogy hogy azért a az, akikkel körülvesszük magunkat, az mond rólunk valamit.

Tehát, hogy annak van egy olyan, ugye azt mondják, hogy a körüled lévő öt ember átlaga vagy, de most nem is erre ebbe vinném el, csak hogy az milyen társasággal veszed körül magad, az azért rólad is üzen valamit, nem?

Tehát ha helyi menő csávók között vagy, >> akkor akkor azért te is az vagy. >> Abszolút.

Én azt gondolom, hogy vannak érettszakaszaink.

Én például mikor egyedül maradtam egy hosszú kapcsolat után, akkor kerestem azokat a barátok, akik azokat a barátokat is, akik nem igazán a voltunk mondjuk egy szinten, mondjuk értelmileg, vagy érzelmileg egy szinten, most így is fogom mondani, hogy értelmileg sem. viszont ővelük ment nagyon jó a humorizálás, meg nagyon jól ment ez az egész dolog.

És ahogy a Zsuzsi megjelent, ahogy jött a párkapcsolat, én továbbra is tartottam velük a kapcsolatot, csak ott már azt a poént már megengedti.

Tehát amikor mi egyedül voltam, és még nem volt párkapcsolatom, akkor ott ment a hülyéskedés, és utána már a párkapcsolatra, amikor együtt mentünk a Zsuzsival, már a már a Zsuzsit is megcélozták ezzel a poénnal, meg a párkapcsolatunkat is, és azt nem tartották tiszteletben. >> Ühüm.

És ilyenkor például a azokból a párkapcsolatok, vagy a nem a párkapcsolatból, a barátságokból, azokból egyébként alapvetően odébb léptem én 2-3 m, és nem vagyunk rosszban, csak kiléptem abból, mert azt úgy éreztem, hogy az ott bántás, akármennyire HMC, ők is, meg én is. is nagyon jó, nagyon jó, tényleg nagyon sokat hülyéskedtünk, nagyon sok ökörködés ment és tényleg, de tudtam, hogy nem az az én igazi közegem, de az viszont azért kellett, hogy én egyedül megtaláljam magamat ott abban a helyzetben, és ez kellett nekem ahhoz, hogy én tudjam azt, hogy én mit érek. >> Üüm, de lehet, hogy nem az igazi közege, de attól függetlenül ők is egy rész belőled.

Abszolút, merthogy az a csintevényes kis palkós kis, hogy fogalmazt? >> Pajkos. >> Igen.

Energia az viszont ott van bennem is, meg bennük is ott volt.

És hát ezekből rengeteg humort és rengeteg nevetést generáltunk mi ebből.

És de nyilván ez egy a párkacsolati dinamikája, hogy a miénk is fejlődött, meg hogy megjöttek a gyerekek, ezekből a csibészségekből, ezekből nyilván már visszavettünk egy kicsit, mert már nem volt méltó ahhoz a változáshoz.

Így ahogy mondtuk így az elején a a bevezetőt, hogy ott ott igen, változtam én is, lehet, hogy ők is aztán komoly jobbá váltak, és akkor már nem tudtunk úgy kapcsolódni, mint amikor annak ott volt a helye és az ideje. >> Tehát megint odajutunk, hogy a változás az természetes a barátságokban is, és hogy sokféleképpen tudunk kapcsolódni.

De most alapvetően nézzük már meg, ha már az evolúcióját is említettem a barátságnak, hogy mi egyébként a a barátság szerintetek.

Én én úgy fogalmaznám meg, hogy ha van valakivel egy közös kapcsolódási pontom, és az bármi lehet, akár ahogy a Krisztián mondta, éppen a a singlis bulizás, vagy a anyaként a a gyerektéma, tehát bármi, ami nekem fontos, vagy jelen van az életemben, és ahhoz a bármelyik témában kapcsolódni tudunk, akkor ott létrejöhet egy egy ilyen ilyen szorosabb kapcsolódás, de én ezt nagyon érdekesen m használom.

Ezt nagyon ritkán mondom egyébként ezt a szót, hogy barát. >> Hogy barát? >> Nekem meg nekem ahhoz évek kellenek, hogy ezt így kimondjam, hogy valaki úgy igazán a barátom. ahhoz ahhoz nekem sok mindent kell együtt megtapasztalnom vele, hogy hogy ezt így így ki tudjam mondani. >> Úgyhogy nem tudnék így kifejezetten definíciót mondani.

Szerintem ez mindenkinél egyéni, hogy ki ki mikor mondja ki, vagy mit gondol mögé.

Például volt egy ismeretségem, aki így szerintem három-hét ismeretség után elkezdett a barátjának hívni.

Tehát, hogy hogy ő meg annyira kapcsolódó és könnyedén ismerkedő, és mindenkivel szereti szorosra fűzni, hogy hogy az az engem nagyon taszított.

Szóval nálam azt pont nem, bocsánat, itt megrúgtalak az asztal alatt. >> Hát ismerkedsz nálam ismerkedek veled is.

Szóval én így én így működöm ebben.

De szerintem ez mindenkinél más.

A barátság nagyon érdekes, nagyon sokan azt mondják, hogy a baráttól az, hogy együtt kell, hogy gondolkodjunk, együtt kell, hogy érezzünk, és akkor együtt kell csinálnunk mindig mindent.

Tehát, hogy van egy ilyen, egy ilyen ilyen a barátságokban legalábbis szerintem a ez is egy jó dolog, csak hogyha nem ő nem úgy fog gondolkozni, vagy nem úgy fog érezni, vagy nem ért velem egyet, akkor lehet, hogy abból vitatkozás van, és akkor ez a az elvárás ugye nem fog teljesülni, és ez egy csalódássá fog válni, hogyha így, ahogy mondtuk így az előbb, hogy nem adunk egymásnak teret például, hanem én le akarom szűkíteni, vagy például nem tudom, volt egy ismerősöm, akivel trauma drámá ával kapcsolódtam régen.

Szóval, hogy mindig csak siránkoztunk egymásnak, és akkor egy idő után azt mondtam, hogy na jó, én változtam egyet, és akkor én már nem tudom a drámával szeretnék kapcsolódni, hanem jó kedvvel, meg humorral meg így úgy amúgy.

És hát ő megsértődött rám, hogy én ugye még manipulálni szeretett volna, hogy hogy nem tud engem abba visszahúzni.

És akkor így hát szépen lassan akkor én így elengedtem ezt a dolgot, mert nem volt már közös témánk, és abban jó volt, hogy rájöjjek arra, hogy alapvetően így is tudunk, így is tudok működni, hogy trauma drámázom és mindig áldozatban vagyunk és rinyálunk egymásnak, hogy kinek mi a problémája.

De egy idő után én azt arra jöttem rá, hogy ez nem előrevisz, hanem hanem ez hátráltat engem, és már nem éreztem jól magamat a ezekbe a beszélgetésekbe.

És volt, hogy nem tudom, ez fél évig, kilenc hónapig nagyon jól működött, és nagyon szoros volt ez az egész, de utána nekem el kellett engednem ezt a dolgot, mert úgy éreztem, hogy ez nem hozzájárulás az én életemhez.

És akkor így én ezt mondtam is neki, hogy próbáljunk mással máshol beszélgetni.

Egyszerűen nem tudott váltani, amivel nincsen semmi baj.

Csak akkor erre azt mondtam, hogy én hátrébb léptem három lépéssel, és nem váltunk el…

Említett entitások

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Tudatos család podcast

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#131. A barátságról: ami összeköt és ami elengedni tanít”

Miről szól ez az epizód: „#131. A barátságról: ami összeköt és ami elengedni tanít”?

Az #131. Tudatos család podcast epizódban a barátságok változásáról és a kapcsolatok értékéről beszélgetnek a műsorvezetők. Szóba kerül, hogy a barátságok hogyan tükrözik, formálják vagy éppen tanítanak elengedni minket. Kiemelik a bizalom, a hála, a tisztelet és a megengedés… Az epizód a Tudatos család podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 09. 07..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#131. A barátságról: ami összeköt és ami elengedni tanít”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Koller Zsuzsi, Koller Krisztián.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#131. A barátságról: ami összeköt és ami elengedni tanít”?

Megjelenés: 2025. 09. 07.. Hossz: 31 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tudatos-csalad-podcast/131-a-baratsagrol-ami-osszekot-es-ami-elengedni-tanit-dda653d4

Több epizód a Tudatos család podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból