Tudatos család podcast

#158. Minél jobban ellenállsz, annál rosszabb lesz – ezért nem haladsz

· PT37M29S

Összefoglaló

Ebben a részben az ellenállás paradoxonját vizsgálják a Tudatos család podcastban. Az adásból kiderül, hogy az ellenállás hogyan teremt feszültséget és szabotálja az életünket, miközben valójában tanult viselkedésminták eredménye, amelytől le lehet szokni. A beszélgetés során…

Röviden

Műsor
Tudatos család podcast
Megjelenés
2026. 05. 15.
Hossz
37 perc
Szereplők, említett nevek
Koller Krisztián, Koller Zsuzsi
Témák
ellenállás paradoxonja, viselkedésminták, feszültségkezelés, személyes fejlődés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Tehát, hogyha ellenállok valaminek, akkor felhúzom így a falat magam körül, és akkor ez egy ilyen ilyen megfeszülést okoz nekem, hogy tudom, hogy merre lenne dolgom, de nem akarom azt megcsinálni, mert ellenállok.

És szerintem ezek az ellenállások, hogy így felhúzom így magam köré ezeket a falakat, az nekem mindig utána, hogy így éberét tesz, hogy az olyan, mintogyha egy ilyen kis tacslit adnék magamnak, hogy ú azt nem akarom, miért nem akarom beengedni, vagy mi az, amit nem akarok beengedni.

És nekem az ellenállás az mindig én én egy én most így kell, hogy mondjam, hogy pozitívummal nézek rá, mert akkor ott azzal biztos, hogy van valami dolgom.

Szóval szerintem ez alapvetően nagyon nagy részt egy tanult dolog, amiről le lehet szokni.

Hát ezt gyakorolni kell, mert ahogy te is mondtad, a Krisztián is mit említett?

Hát minek állt ellen a sok pénznek?

Hát mennyire fura még kimondani is, hogy ki az a hülye, aki ellenáll a sok pénznek.

Hát elég sokan, mindannyian akiknek nincs sok, azoknak azért nincs sok, mert ellenállnak, mert egyébként a természetes állapotunk az a bőség lenne, hogy áramlik felénk, és ha befogadnánk, akkor az ott lenne az életünkben már kézzelf fogható formában.

Szóval nagyon-nagyon sok jó dolognak is ellenállunk.

Volt-e már olyan, hogy minél jobban ellenálltál valaminek, az annál inkább ott volt?

Szia! >> Szóval volt-e már ilyen az életetekben, hogy minél jobban ellenálltatok, az a valami, vagy annál jobban ott volt, vagy annál jobban jött esetleg? >> A Á, dehogy nem egyszer sem soha.

Persze, én nagy ellenállás királynő vagyok egyébként.

Úgyhogy az első, ami eszembe jutott erre a kérdésre, az az, hogy milyen szinten tudtam a herpeszemet óriásá növeszteni azzal, hogy mikor megjelent egy icipci kis piros pöttyöcske az arcomon, akkor így óriási ellenállásba mentem, hogy jaj ne úristen, nem akarom.

És ez teljesen egy emberi reakció. ki akar az arcán vagy egy látható helyen bármit megjelenni, mikor tudod, hogy az egy jó darabig ott marad majd veled?

Krisztián, neked ellenállás ügyben volt valaha problém? >> Természetesen.

Hát én sosem a én nekem van egy ilyen kis ellenállásom mindenfélével kapcsolatosan egyébként.

És ilyenkor minél jobban nem akarok ellenállni valaminek, akkor olyan mintogyha felhúznám így a tehát hogy bár, tehát hogyha ellenállok valaminek, akkor felhúzom így a falat magam körül.

És akkor ez egy ilyen ilyen megfeszülést okoz nekem, hogy tudom, hogy merre lenne dolgom, de nem akarom azt megcsinálni, mert ellenállok.

És szerintem ezek az ellenállások, hogy így felhúzom így magam köré ezeket a falakat, az nekem mindig utána, hogy így éberré tesz, hogy az olyan mintogyha egy ilyen kis tacslit adnék magamnak, hogy ú azt nem akarom, miért nem akarom beengedni, vagy mi az, amit nem akarok beengedni.

És nekem az ellenállás az mindig én én egy én most így kell, hogy mondjam, hogy pozitívummal nézek rá, mert akkor ott azzal biztos, hogy van valami dolgom.

És az biztos is, hogyha én ellenállok, akkor az nem az enyém már valamiért, mert azt biztos valakitől átvettem, hogy például most nem tudom egy beszéljünk mondjuk a pénzről, hogy jaj, jelenállok, hogy nehogy sok pénzem legyen, mert hogyha sok pénzem van, akkor megítélnek az emberek.

És akkor így ellenálltam mindig azért, hogy egyébként mondjuk sok pénzünk legyen.

És akkor ezeket a falakat, hogyha elkezdem leengedni, akkor ott tulajdonképpen megjelenik a az, hogy én tulajdonképpen alapvetően én most ezt ez egy átvett viselkedési minta volt számomra, és tudom is, hogy kitől vettem át.

Szóval, hogy ez tök rendben van, tök jó, de attól, hogy én tudom, hogy kitől vettem át mondjuk ezt a pénzügyi szűkösséget, attól attól én még ellenálltam ennek az egész dolognak, hogy én jól éljem meg ezt a dolgot.

És ahogy elkezdek ezzel dolgozni, mindig egy ilyen kérdést rakok fel, hogy ez kihez tartozik.

És amikor ezt így feldobom, nem is érdekes, hogy megjön ez a válasz, csak tudom, hogy ez nem az enyém.

Hiszen hogyha ellenállok, akkor én belőlem a világ mindig többet szeretne kapni.

Legalábbis szerintem azért vagyunk itt, hogy minél többet kapjon belőlünk a világ.

És hogyha én ellenállok, akkor annak is ellenállok, hogy én befogadjam, hogy több legyen ez a világ én általam.

Úgyhogy én nagyon szeretem az ellenállásaimat, és nagyon jó tanítóim nekem. >> De akkor azt mondod, hogy az ellen, ha ellenállunk, vagy amikor ellenállunk, akkor az nem is a mienk, mert ugye azt szoktátok mondani, hogy az érzéseink, gondolataink túlnyomó többsége nem is hozzánk tartozik, de akkor az ellenállás sem.

Ez is egy átvett dolog lenne? >> Én szerint nekem én >> túlnyomó többsége? >> Igen.

Túlnyomó többsége az, hogy ellenállás, meg azt, hogy például én nagyon sokszor azt szoktam mondani a Zsuzsinak, hogy amikor ő ellenáll, hogy még azt is szeretem, hogy ellenáll, mert az ő ellenállása is tanít engem, hogy ne nyomjam az energiát.

Szóval, hogy ez egy olyan dolog, hogy hogy ez egy ilyen kettős mérce, hogy az ellenállással így meg tudjuk magunkat állítani nagyon szépen.

Szerintem ilyenkor behúzzuk a kéziféket, és hogyha viszont más áll ellen mondjuk neked, akkor lehet, hogy én mondjuk túl sok vagyok neki, és akkor én nyomom az energiát.

Szóval mind a kettő szerintem egyébként egy pozitív dolog, mert ugye ez egy önismeret, egy önreflexió, méghozzá azért, mert hogyha én ellenállok valaminek például, hogy nem tudom, szeretnék megcsinálni mondjuk egy online tanfolyamot, és akkor ú videózni kellene, ú de akkor jó szépen felhúzom a falaimat, hogy nehogy már videózni kelljen, és akkor tulajdonképpen, hogy na jó, akkor már csak azért is beleállok, hogy nekiállok videózni.

Legalábbis én így működöm, hogy azt nem szeretem utána sokáig vinni, hogy hogy akkor én tényleg ezt a kihívást élem meg. ebből a szempontból, és nyilván visszanézem a videót, azt nem olyan jól, meg, hogy akkor még kritikus vagyok vele, meg meg magammal szemben még ellenállok, kifogásokat keresek még nem tudom egy fél évig, egy évig, hogy miért ne videózzak.

És akkor utána ez szépen egyébként, ahogy így beleállok az ellenállásomba, így elkezdem leengedni a falakat, és most már elég jól tetszik a a videó kurzusaim, meg kell, hogy valljuk.

Szóval, hogy ott már mármint, hogy tetszek magamnak, és most ez nem azért, hogy hanem úgy érzem, hogy leengedtem a a falaimat már, és nincsen benne ellenállás, hanem úgy bemegyek, és akkor legkönnyebbül.

Ha viszont egyébként az ellenállást például ugye a zsinak így nyomom érzem, hogy mikor nyomom felé az energiát és érzem a egy kicsikét kicsekkolok ugye ő rá és hogy ő mennyit bír befogadni vagy mennyit nem, akkor utána mindig így a mondataimmal visszafinomtam, hogy jó, oké, te tudod meg, hogy te rendben van, ezt te majd eldöntöd, hogy ne menjek bele egy kontrollba, hogy az én akarásomat ugye ne nyomjam a másik félre, mert ebből ebből lehet is érezni, hogy egyébként az nem az övé, hanem az enyém, és én akarom rátukmálni a másik ra.

Szóval szerintem az ellenárás az őreflexióban szerintem magamnak egy nagy tanítás, és hogyha más áll ellen, az is önmagam felé egy jó kis tanítás.

Szóval ez egy nagyon érdekes dolog ez az ellenállás.

Szerintem sok potencia van ebben. >> Féligmeddig már a megoldását is elmondtad, de én ellenállok még annak, hogy hogy itt tartsunk a beszélgetésben, úgyhogy visszacsatolnék az ellenállást koronázatlan királynőjéhez, akivel nyilván egy klubba járunk egyébként ilyen szempontból.

Ö, na de ez most részletkérdés.

De hogy miért szerinted miért állunk ellen?

Meg szerintetek miért miért állunk ellen?

Tehát ha van valami amiről mondjuk akár mert olyannak is ellenállhatsz, ami tudod, hogy bekövetkezik, tehát hogy ez meg fog történni és most egy csomó mindent mondhatnék, tehát akár >> olyan testi dolgokat is, ami >> vagy ez öregedés, nem?

Tehát, hogy meg fog történni, >> hányan állnak ellen mégis ellenállásban.

Tehát, hogy honnan születik ez a ez az egész ellenállás az emberben, mikor tudod, hogy egyébként hiába csinálod a megtörténni meg fog, és nyilván arra lenne lehetőség, hogy hogyan fog megtörténni, de de nem azzal foglalkozol, hanem így csak nem akarom, nem akarom. >> Én ez erre az jutott eszembe, van egy nagyon jó kis szólásmondás, hogy nem akarásnak nyög, és a vége.

Ugye hányszor hallottuk ezt gyerekként is? hát gyerekként is mennyire mennyiszer próbáltuk ezt ki, hogy mit teremtünk ezzel.

És szerintem emögött nagyon nagy részt a kondicionálásunk van, hogy hogy ezt láttuk magunk körül, ezt tudtuk megtanulni, hogy a dolgokért küzdeni kell, a változásért harcolni kell, és erőből kell megoldani a helyzeteket, meg megteremteni a azokat a dolgokat, amikre vágyunk.

És és nagyon kevés olyan, legalábbis körülöttem nagyon kevés olyan ember volt, ahogy így cseperedtem, aki könnyedséggel élte az életét, és nem kellett neki ennyire belemenni ebbe az ellenállásba.

Szóval szerintem ez alapvetően nagyon nagy részt egy tanult dolog, amiről le lehet szokni.

Hát ezt gyakorolni kell, mert ahogy te is mondtad, a Krisztián is mit említett?

Hát minek állt ellen a sok pénznek?

Hát mennyire fura még kimondani is, hogy ki az a hülye, aki ellenáll a sok pénznek.

Hát elég sokan, mindannyian akiknek nincs sok, azoknak azért nincs sok, mert ellenállnak, mert egyébként a természetes állapotunk az a bőség lenne, hogy áramlik felénk, és ha befogadnánk, akkor az ott lenne az életünkben már kézzelf fogható formában.

Szóval nagyon-nagyon sok jó dolognak is ellenállunk, pont azért, mert az van a hitrendszerünkben, hogy az valamivel jár, hogyha én azt befogadom, vagy ha én azzal rendelkeznék, akkor az ennek és ennek ez lenne az ára.

És ugye azt nem szeretnénk megfizetni, azt az árát.

Viszont az érdekes, hogyha ha nagyon ide kapcsolódik szerintem a kizárás fogalma az ellenálláshoz, tehát ha én bármivel kapcsolatban kizárásban vagyok, tehát én magamban eldöntöttem, hogy azt biztos, hogy soha nem fogom megtenni, soha nem fogok úgy viselkedni, soha nem fogok azt azzal rendelkezni, bármi ilyen fogadalom van bennünk, vagy ígéret magunk felé, hogy azt biztos, hogy nem, akkor azt a dolgot kizárjuk.

Tehát ott egy óriási ellenállásba fogunk belemenni azzal a dologgal egészen addig, amíg nem vagyunk hajlandóak egy kicsit leengedni a falainkat, ahogy a Krisztián mondta, és egy kicsit kicsit ránézni arra, hogy amúgy, hogyha nem zárnám ki, és ha itt nem állnék ellen, akkor mit fogadhatnék be?

Mert az a rossz hír az ellenállással meg a kizárással, hogy nem csak azt a dolgot zárjuk ki.

Ez ez nem egy ilyen ilyen jól célozható iránytű, vagy vagy célzó berendezés, hogy én csak azt az egy dolgot zárom ki, és minden mást befogadok.

Hát ez sajnos így nem működik, hanem a kizárással és az ellenállással óriási bástyákat, védelmi rendszereket, szűrőket, falakat építünk magunk köré, hogy nehogy az egy dolog bejöjjön, például mondjuk az emberek ítélete.

Szerintem ez egy nagyon tipikus dolog, amivel ellenállásban tudunk lenni, hogy nehogy megítéljenek, vagy rosszat gondoljanak rólunk.

És ezáltal nem csak ezt tartjuk ki, hanem a klassz dolgokat is, akár a az elismeréseket is, hogyha mondjuk az ítéleteknél maradok, azt sem fogom tudni észrevenni vagy befogadni, mert ott ülök az én védelmi rendszerem mögött, tartom a pajzsomat és várom a támadást.

Arra fókuszálok, amit nem szeretnék, és pont ezáltal ennek adom az energiámat.

Tehát minden dolog, aminek ellenállok, azt érdemes tudatosítani, hogy azzal azt konzerválom addig, amíg valami mást nem tudok vele kezdeni, és akkor megyünk majd tovább.

Akkor erre is ránézünk. >> Azon gondolkodom, hogy tulajdonképpen a változásnak állunk ellen, mert akár valami, ami mindenképpen megtörténik, akár valami, ami megváltoztathatna dolgukat, az minden esetben egy változás.

Tehát akkor lehet, hogy minden szempontból a változásnak állnunk ellen. >> Abszolút.

És ugye ez micsoda? az elménknek a túlélésre kondicionált működésmódja, amikor minket a biztonsági zónán belül szeretne tartani, ami tök jó meg tök hasznos a vadonban, ahol jobbrólbról orosz ránok és medvék lesnek ránk, de itt a hétköznapi világban, ahol nincs nincsen egy ilyen kimondott veszélynek kitéve a az életünk, ebben a lehetőségünk ott van, hogy mi túléljünk, hanem egy egy bőséggel, örömmel lehetőségekkel teli, kiterjedő, növekvő életet tudjunk élni.

Ehhez viszont meg kell haladnunk az elménknek ezt a túlélésre programozott működésmódját. >> Mit teremtünk az ellenállással?

Maradjunk még mindig itt, hogy ellenállunk.

Mert szerintem ahogy az idézet, tehát a szólás is, amit mondtál, hogy nem akarásnak nyögés a vége, ez szerintem így így vágjuk, hogy egyébként teljesen felesleges.

Tehát ha a tükör előtt próbálod szugerálni a herpeszedet, >> azzal kisebb nem lesz, de lehet, hogy te legalább nagyobbnak fogod majd látni egy idő után. >> Ó, igen, igen, igen.

Szóval, hogy mit teremtünk az ellenállással, mert mindennel teremtünk valamit. >> Szerintem nagyon sok befeszülést, m >> fájdalmat.

Tehát ha megnézed, akkor a testi tüneteinkkel szemben is milyen szinten vagyunk ellenállásban.

Most nem csak a herpeszemet mondom, hanem vegyünk egy hétköznapi banális fejfájást.

Elkezd fájni a fejünk, elkezdjük azt kivetíteni, hogy úristen, mi lesz, hogyha még jobban fog fájni, mit nem tudok majd csinálni, mire nem lesz lehetőségem.

Tehát elkezd beszűkülni az én valóságom, vagy működésmódom, látásmódom, és arra koncentrálok, hogy hogy nem szeretném, hogy fájon a fejem.

Tehát ahogy az előbb mondtam, itt is mi történik?

Annak adok egy csomó figyelmet és energiát és fókuszt annak a dolognak, amit nem szeretnék, hogy ott legyen.

És pont ezzel erősítem azt meg.

Olyan, mintogyha odaszögelném még legalább 10 szeggel a figyelmem és a fókuszom által.

És hogyha megnézzük azt, hogy ha ehhez képest mondjuk elkezd fájni a fejem, és ott és ott megállok egy pillanatra, és egyrészt feltehetem ezt a kérdést is, hogy oké, mi ez valójában, kihez tartozik ez? érzékelek itt, vagy ez tényleg egy fejfájás,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#158. Minél jobban ellenállsz, annál rosszabb lesz – ezért nem haladsz”

Miről szól ez az epizód: „#158. Minél jobban ellenállsz, annál rosszabb lesz – ezért nem haladsz”?

Ebben a részben az ellenállás paradoxonját vizsgálják a Tudatos család podcastban. Az adásból kiderül, hogy az ellenállás hogyan teremt feszültséget és szabotálja az életünket, miközben valójában tanult viselkedésminták eredménye, amelytől le lehet szokni. A beszélgetés során… Az epizód a Tudatos család podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 15..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#158. Minél jobban ellenállsz, annál rosszabb lesz – ezért nem haladsz”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Koller Krisztián, Koller Zsuzsi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#158. Minél jobban ellenállsz, annál rosszabb lesz – ezért nem haladsz”?

Fő témái: ellenállás paradoxonja, viselkedésminták, feszültségkezelés, személyes fejlődés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#158. Minél jobban ellenállsz, annál rosszabb lesz – ezért nem haladsz”?

Megjelenés: 2026. 05. 15.. Hossz: 37 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tudatos-csalad-podcast/158-minel-jobban-ellenallsz-annal-rosszabb-lesz-ezert-nem-haladsz-2e2484be

Több epizód a Tudatos család podcast-ből