Vakfolt podcast

A félelem ára (Sorcerer, 1977, William Friedkin) - vendégünk Lichter Péter

· PT1H53M9S

Összefoglaló

A Vakfolt podcast epizódja William Friedkin 1977-es filmjét, A félelem árát (Sorcerer) tárgyalja, Lichter Péter filmrendező és esztéta vendégszereplésével. A beszélgetés kitér a film bemutatókori félreértésére, hipnotikus erejére, szokatlan szerkezetére és a Tangerine Dream…

Röviden

Műsor
Vakfolt podcast
Megjelenés
2025. 12. 15.
Hossz
1 óra 53 perc
Szereplők, említett nevek
Lichter Péter
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Vakfolt podcast, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk.

Az én nevem Frivalki Magyar Péter. >> Az én nevem Huszár András. [zene] >> [zene] >> Folytatjuk a zsánnerfilmes évadkat ezzel a nagy összefoglalójelzővel illetjük az idén idén szeptemberben elkezdett filmes szériánkat, amelynek keretében visszatérünk William Fritkinhez, akiről nem is olyan rég beszéltünk a francia kapcsolat kapcsán.

Ezúttal viszont egy hasonlóan súlyos vakfoltot pótolunk tőle.

Ez a félelem ára, angolul a Sorcerer című film 1977-ből, és az adáshoz vendéget is hívtunk.

Itt ül velünk a szerző és filmrendező, Lichtter Péter.

Sziasztok! >> Nagyon szépen köszönjük, hogy elfogadtad a a meghívásunkat.

Ha jól tudom, illetve it beszéltük itt az adás előtt, hogy ez a film neked is vakfoltod volt, de talán mintha mondtad volna azt is, hogy egyszer régen láttál belőle jeleneteket, vagy így vagy így volt meg belőle valami.

Hogyan, vagy mit tudtál erről a filmről, mielőtt most megnézted, volt-e bármi bármi képed róla, vagy teljesen szűzként nézted meg most a sorcerert? >> Ühüm. nem volt teljesen szűz, mert nyilván sokszor tanulmányaim során is előjött még 2000 évvel ezelőtt volt egy kurzusom az LT-n Varró Attillával, aki kimondottan a 70-es évek műfaji filmeiről beszélt azon a kurzuson.

Ez konkrétan azért emlékszem, mennyire ritkán emlékeznek a hallgatók meg az egyetemisták kurzusokra, de az nekem nagyon meghatározó volt, mint egyik első kurzus az eltén, illetve mint Varró, aki tényleg egy nagyon meghatározó személyiség volt ott a tanszéken, de nem volt kötelező film, viszont szerintem vetitett belőle részletet, illetve később nekimentem a filmnek talán VHS-en kivettem és nem emlékszem már, hogy végignéztem-e, az biztos, hogy akkor nem tetszett.

Tehát kimondottan egy ilyen negatív élményfoszlány, emlékfoszlány maradt meg belőle.

Úgyhogy a Fitkinől nyilván az ördögűző az egy meghatározó film volt, francia kapcsolat az kevésbé volt meghatározó, habár szerettem, de nem volt egy olyan film, ami amihez úgy szívesen tértem vissza. az ördögűzőhöz.

Igen, tehát azt elég sokszor láttam.

És aztán a Fritkinek a többi fímje, az életművének a többi része az eléggé hektikusan alakult az én fejemet.

Nem néztem végig szisztematikusan a filmjeit.

Ö és a sorcererreler meg sorcerhöz meg nem mentem vissza, és ö és ez egészen tegnap előttig így is maradt, amíg meg nem kerestetek a a podcasttal, és direkt úgy akartam megnézni, hogy a lehető legfrissebb legyen a fejemben az élmény.

Szóval igen, ez nekem is egy vakfoltom volt. >> És egyébként most hogy érzed?

Gazdagodtál a filmált? >> Abszolút megérte.

És meg is értem egy picit, hogy annak idején miért nem tetszett, vagy hogy miért voltak vele kapcsolatban fenntartásaim.

Szóval, hogy hogy úgy érzem, hogy azért vannak problémák ezzel a filmmel és kicsit így, hogy mondjam, látom, hogy ez miért volt annak idején egy bukás.

Habár azt is látom, és azt is értem, hogy mitől miért vált kultikussá szép lassan, tehát ez miért jött vissza, >> ahogyan ugye nagyon sok kultfilm a bemutató idején megbukott, de >> valahogy így a VHS, DVD, letöltés és a színefilkultúra ilyen hálózatiságával, ezek így viss időnként visszajönnek, és a szorszeről is visszajött és most már tökre látom, hogy miért mert én nagyon szabályt an és nagyon nyers és nagyon hát ilyen immerzív filmélményt nyújt, még laptopon nézve is.

Aztán el tudom képzelni, hogy ez így moziban még brutálisabb.

Tényleg ez nekem most egy tök tehát végül is köszi, hogy elhívtatok, mert lehet, hogy akkor még ott csücsüt volna a watchlisten még hónapokig, vagy akár évekig, mert ugye mindig van valami, tehát tudjátok, hogy ez hogy megy?

Á most inkább, tehát így az ember így rakosgatja, meg sakkozik a filmekkel.

Szóval, hogy ez most így jó volt, hogy így házi feladatként megnéztem és kimondottan egy pozitív pozitív élmény volt. >> András, te már láttad ezt a filmet korábban? >> Nem, nem, nem, én nem láttam.

És ráadásul nekem nagyon téves képzeteim, meg előképzeteim voltak sokáig ezzel a filmmel kapcsolatban, mert valahogyát hallottam a címét, meg láttam egy-két talán posztert, vagy vagy képet belőle, viszont valózínűleg a címe alapján is én valami teljesen mást vizionáltam mellé, tehát valamilyen mágikus, misztikus, fantasy jellegű dolgot hittem erről.

Azt tudom, hogy ilyen dzsungeles környezetben játszódik, de de szerintem valahogy így a nem tudom második Indiana Jones film kábé a arra arra nem tudom közegre helyeztem el a fejemben ezt a filmet, vagy akár még misztikusabbra.

Szerintem sokáig kevertem a Michaelmannek a The Keep című filmjével, >> ami tényleg ilyen fő, >> ami tényleg ilyen ilyen természet fölötti elemekkel operál.

Úgyhogy valószínűleg mondom biztos, hogy címe miatt sokáig így erre a fakra erre a kis nem tudom fiókra raktam el ezt a filmet.

Meg így azt tudtam róla, hogy hogy így annak idején ez nem volt siker, vagy legalábbis valamiféle módon ez így én sokan azt hittem, hogy ez nem volt elérhető megfelelő formában, tehát hogy hogy valamiféle ilyen tényleg egy misztikum magát a filmet is övezte emiatt az én fejemben, hogy ez egy ilyen színefileknek ilyen nehezen megtalálható, nehezen felfedezhető gyöngyszem, ami ami után így kutatni kell.

Aztán nyilván az utóbbi időben, főleg amikor már így kiválasztottuk a a az évadhoz, akkor azért már képbe raktam, hogy ez micsoda.

De de még így se tudtam, hogy pontosan mire számít, csak tőle, csak nagyon kíváncsi voltam rá.

Meg azt is tudtam, hogy ez hát nem remakeje a Félelem Béér című francia filmnek, csak ugyanabból a regényből készült mind a kettő.

És azt meg régen láttam, nem emlékszem már rá sokra belőle, csak azt tudom, hogy nagyon tetszett annak idején.

Ez a George Cluzonak volt a a az ilyen suspense thrillerje.

Tehát így így az alapztorit viszont így már tudtam, amikor nekiálltam.

De igen, nekem is az volt a legnagyobb élmény benne, hogy mennyire elképesztően immerzív.

Tényleg azt nem gondoltam. tudtam most a Fritkinről, hogy ő nagyon realisztikus, nagyon belehelyez minket egy közegekbe, nagyon kézzelf fogható minden képe meg meg az atmoszféra teremtése. hogy főleg a filmnek a második fele az így annyira annyira ilyen eszelős, tehát hogy tényleg ilyen ez egyrészt nagyon izgalmas belehelyezkedni ebbe, másrészt pedig folyamatosan ott kaptok bennem, hogy ezt hogy a francba tudták megcsinálni, vagy nyilván erről is beszélünk, hogy itt a 70-es évek második felében volt egy ilyen nagy >> megszállott új hollywoodi rendezők megvalósítják a legelborultabb elképzelésüket iszonyú sok pénzből és teljesen kaotikus forgatási kör körülmények között.

És egy tök érdekes, hogy ez a film is ennek egy iskolapéldája, miközben messze nincs azon a polcon, mint mondjuk az apokalipszis.

Most >> nincs úgy emlegetve, nincs egy mondatban tényleg emleget.

És neked, Péter? >> Én már viszontlag késő hallottam szerintem erről a filmről.

Valószínűleg már a restaurálása után, ami 2013-ban volt, akkor mutatták be a Velencei Filmfesztiválon a felújtott változatot, és akkor talált igazából újra közönségére ez a film.

Szerintem én már csak utána hallottam róla, de akkor rögtön úgy, hogy hogy ez mennyire mestermű.

Meg hallottam a film zenéjéről, a Tangerine Dreamről, úgyhogy ezek miatt kapásból nekem így úgy került a vaslisztem elre, hogy ez egy kötelező film, amit meg kell néznem, csak aztán hasonlókokból halogattam hosszú-hosszú ideig.

És erre az évadra készülve pedig úgy tettem föl a listánkra, hogy biztos voltam benne, hogy a támóink be fogják szavazni.

Ugye itt úgy működik a az évadunk szerkesztése, hogy a legtöbb filmet, ami a amiről idén hallani hallani fogtok, azt egy szavaz szavazáson választották ki a mi támogatóink.

És akkor a félelem hár meg a félelem bre is rajta volt ezen a listán, de hát a Fritkin filmre esett a választások a támogatónnak, amiben teljesen biztos voltam. >> [nevetés] >> Úgyhogy hátradőlve tettem azt a filmet a listára, hogy most már végre meg fogom nézni, és nem is csalódtam, mert ezt szerintem felér ahhoz a legendához ez a film, ami ami övezi. >> Nem is tudom mivel kezdjük.

Szerintem így a filmnek a a egy kicsit helyezzük kontextusban, mondtad már ezt a ezt a 70-es évek második felét érintő ilyen korszakot, amikor új Hollywood elkezdi maga alatt vágni a fát?

Kicsit szerintem kezdjük ezzel.

Igen nekem a új Hollywood mind a ketten nagyon-nagyon szeretjük.

Ezt a >> Szerintem mind a hárman mondhatjuk, >> vagy mind a hárman.

Igen. >> Tehát ez egy nagyon-nagyon kedvenc korszakunk, egy csomó nagyon kedvenc rendezőnknek a legjobb filmjei, vagy ilyen csúcsfilmjei erre az érára köthetők, vagy erre az időszakra.

Meg egyáltalán az a az a kirobbanó kreativitás, meg az a azok a témaválasztások, meg az a frissesség, ami ami tényleg itt itt így berobban a moziba, az ilyen az még ma is elképesztő. meg bármikor megnézni ezeket a filmeket ugyanolyan frissnek hat.

De ez egy tök izgalmas időszaka vagy vagy szakasza ennek a ennek az új Hollywood korszaknak ez a a végnapjai igazából, ahol így ahol így hogy így ez a buborék is felfújódik, mert az egész új Hollywood azért indult, mert a a hollywoodi eposok meg musicalek azok így túlfújódtak a stúdiórendszer és kipukkadtak, összeroskadtak és akkor azoknak a romin megszületett ez az új friss generáció és aztán az az új friss generáció is így egy részben kipuk, vagy legalábbis is ez a fajta renegát, szabadon hagyjuk a megszállott rendezőket, azt csinálni a pénzünkkel, amit akarunk stúdió rendszeren belül.

Ez a ez az elképzelés, ez a gondolat így körülbelül ebben az időszakban pukt ki.

És és ebből az időszakból még egy csomó film nekem ugyanígy vakfolt.

Tehát mondjuk a amit nagyon régóta akarok nézni, az a Heavens Gate, ami egy ilyen kulcs kulcsfilmje ennek az új hollywoodi bukásnak.

De de ez is egy tök jó példája, hogy hogy Fritky, hogyha nem tudom, két évvel korábban csinálja meg ezt a filmet, akkor lehet, hogy még még nagyobb siker lett volna.

Lehet, hogy nem veretes klasszikus, >> de hogy í tehát majd beszélünk róla, hogy melyik filmmel került egy időben kábé a mozikba, hogy ez tényleg egy korszakváltás, ahol ez a fajta film meg ez a fajta gyeplő nélküliség, ez ez egyszerűen kimegy a divatból, mert hirtelen fontos lesz az, hogy hogy milyen bevételeket tud hozni egy film így közönség sikerként a moziban.

És ja, ez ebből a szempontból is tök érdekes szerintem ennek a filmnek a a pozíciója.

Igen, itt most itt nyilván itt nagyon sok mindenről lehet spekulálni.

Ugye én említettem, hogy valamelyest értem ennek a filmnek a bukását.

Ugye itt a Fritkinről azt kell tudni, hogy az ő szerzőiségének sarokpontja a ez a fajta dokumentarizmus vagy realizmus, ami egyébként az Altmanra is jellemző volt ebből a korszakból. némileg még a szinilümére is, bár ő ezt egy picit ezen a skálán így a klasszikussal vonal felé tolódott, de a Fritkin volt a legradikálisabb, és nem csak formanyelvileg volt dokumentarista, hanem hanem dramaturgiailag is.

Tehát akár még azt is meg lehet kockáztatni, hogy hogy így a Cassavetes meg az Altmannak a hát az ilyen nagyon mondjam, a hollywoodi klasszikus zsánerfilmes történetmeséi szabályokat nem csak formailag, hanem dramaturgiailag is oldotta.

Ugye a francia kapcsolata erre egy híres példa, amiben ugye nem csak improvizációan meg kaszabasza a kamerával, ugye ezek az ilyen felületi dolgai a dokumentarizmusnak, hanem egy nagyon egy nagyon kiábrándító vége van annak a annak a filmnek. nem úgy van vége, ahogyan egy klasszikus zsarufilnek vége kell, hogy legyen. >> Ugye ezt hívja a szakirodalom, meg a Pápai Zsolt remek beszabott könyvében a Hollywood renánban is.

Ugye ő sokat beszél erről, ez a revízionizmus és hát ez a film is, a Sourcer is ilyen értelemben tökre beleillik ebbe a sorozatba.

Tehát, hogy tulajdonképpen a a az ördögűző, a francia kapcsolat, vagyis sorrendben a francia kapcsolat, az ördögűző és a Sourceröl, ők egy trilógiát is alkothatnának.

Ugye az első film egy rendőr thriller, a második egy horror, a harmadik pedig egy ilyen kaland thriller.

Olyan értelemben thriller, hogy ugye 100 percre épül, olyan értelemben meg kaland, amennyiben a kalandfilm klasszikus toposzai ezek az egzotikus utazások.

Ugye ez így abszolút ebbe a Road Movie sémába abszolút beleillik ez a film.

Viszont most nyilván nem akarok spoilerezni, de azért annyira el lehet árulni, hogy nem kimondottan happy end sőt kétszeresen nem happy end a film, vagy nem operál happy enddel a film.

M tehát van egy ilyen elképesztő nem is feltétlenül kij egy ilyen fatalista kiebrándultság van benne, egy ilyen nagyon ami a 70-es évek első felére volt, vagy vagy ha most a nagyon évszámokban gondolkodunk, meg így elkezdjük így matekosan fölszetelni az évtizedet, akkor 70 és 75 közötti korszakban volt ez így.

Ugye Nashville volt ennek a ennek a realista revímusnak a csúcsa.

Aminek a vége is olyan, aminek a dramaturgája is olyan, a formája is olyan, tehát gyakorlatilag minden szempontból oldja és szembegy a klasszikus zsinerfilmekkel, miközben lehetne akár egy happy musical is, de hát nagyon nem az.

És ugyanez történik itt is, csak 77-ben, és nem tudom, hogy mennyire számított.

Ezek szerint lehet, hogy számított az a néhány év is, hiszen azért a popkultúrában nagyon gyorsan változnak a dolgok, nagyon gyorsan jönnek a divatok, hogy éppen mi a szexi.

És akkor itt most az András már meglebegtette suspensként ezt a címet.

Én is utána olvastam tegnap előtt Wikipédián 77 nyarán, amikor ugye a csillagok háborúját is bemutatták.

És hát hogyha van két film 77 nyaráról, amik nagyon távol állhatnak egymástól, bár nem most nincs előttem az Isten, hogy miket futtak még be a csillagok háborúja után, akkor hát keresen lehetne találni olyan két filmet, amit nagyon különböznek, de hogy így tényleg.

Tehát ilyen értelemben ez egy megkésett, ez egy elkésett film.

De és akkor itt jön a de nem ettől még, hogy revízionista még nem kéne, hogy hogy akkora bukás legyen belőle, mint amekkora lett.

Említett entitások

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Tangerine Dream

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A félelem ára (Sorcerer, 1977, William Friedkin) - vendégünk Lichter Péter”

Miről szól ez az epizód: „A félelem ára (Sorcerer, 1977, William Friedkin) - vendégünk Lichter Péter”?

A Vakfolt podcast epizódja William Friedkin 1977-es filmjét, A félelem árát (Sorcerer) tárgyalja, Lichter Péter filmrendező és esztéta vendégszereplésével. A beszélgetés kitér a film bemutatókori félreértésére, hipnotikus erejére, szokatlan szerkezetére és a Tangerine Dream… Az epizód a Vakfolt podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 15..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A félelem ára (Sorcerer, 1977, William Friedkin) - vendégünk Lichter Péter”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Lichter Péter.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A félelem ára (Sorcerer, 1977, William Friedkin) - vendégünk Lichter Péter”?

Megjelenés: 2025. 12. 15.. Hossz: 1 óra 53 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/vakfolt-podcast/a-felelem-ara-sorcerer-1977-william-friedkin-vendegunk-lichter-peter

Több epizód a Vakfolt podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból