Vakfolt podcast

Tenenbaum, a háziátok (The Royal Tenenbaums, 2001, Wes Anderson) - vendégünk Kránicz Bence

· PT1H45M31S

Összefoglaló

A Vakfolt podcast legújabb epizódjában Wes Anderson 2001-es filmjét, a Tenenbaum, a háziátok című alkotást elemzik Kránicz Bence, a 24.hu szerzője vendégszereplésével. A beszélgetés során kitérnek a film rendező karrierjére gyakorolt hatására, egyedi vizuális stílusára és a…

Röviden

Műsor
Vakfolt podcast
Megjelenés
2026. 04. 09.
Hossz
1 óra 46 perc
Szereplők, említett nevek
Kránicz Bence, Gene Hackman, Wes Anderson
Témák
wes anderson, the royal tenenbaums
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

András, figyelj, mielőtt az adást elkezdjük, van egy fontos közlendőm.

Képzeld el, hogy idén Magyarországon megrendezik most először az Euróíne Budapest nevű regionális filmipari szakkiállítást, és az első alkalommal kerül erre most sor.

Ez pedig egy olyan kiállítás, ami kifejezetten a filmes szakmának szól. május 8a és 9e között lesz az euróne Budapest, amelynek a célja, hogy új szakmai találkozópontot teremtsen Magyarországon és az egész közel kelet-európai vagy közép-keret-európai régióban, ezzel is hangsúlyozva Budapest pozícióját a nemzetközi filmipar térképén.

A kiállítók a világ számos pontjáról érkeznek, és a filmes gyártás szinte teljes spektrumát lefedik a kameratechnológiától a világítástechnikánál, egészen a grippes megoldások, meg stúdiók is lesznek, meg helyszínek. berendezések, transportok, számos kapcsolódószolgáltatás.

A rendezvény nagyon fontos pillére a szakmai program. 50-nél is több előadás várja majd a látogatókat.

Olyan cégek fognak képviselőket küldeni, mint az Arry, ugye a legendás kameragyártó cég, vagy a Canon meg a Sony, amik szintén a fényképezőgép, még meg kameráikról ismertek.

És még olyan cégeket is fel tudok sorolni, mint a Corda Stúdió, vagy a Digic Pictures, ami ugye 3D grafikában jeles magyarországi cég, amit világszerette ismernek, de jelen lesz a Mid Atlantic Films, ami egy csomó filmnek, ami Magyarországon forgatott filmnek a gyártója, vagy a Squat, amit szintén szerintem sok sokan ismernek a hallgatóink közül is.

Szóval a szakmai fórum témái között szerepelnek a régiós adóvisszatérítési rendszerek, a fenntartható filmkészítés, na meg persze a mesterséges intelligencia hatása a filmiparra, meg hát leszó a szakma jövőjéről, meg azt meghatározó technológiákról és iparági kérdésekről is.

Technológiai bemutatók, vetítések is várják a vérészvevőket.

Szóval mindenféle színes program várható.

Ezenkívül azt is fontos tudni, hogy ez az euróí Budapest nem csak producereket meg irodákat vár, hanem árdirektorokat, operatőröket, filmes tanulókat és mindenféle szakembereket, mert ez egy networkingre, vagyis kapcsolatteremtésre és tudásmegosztásra is kiváló program lesz.

Szóval ha valakit érdekel az Euróí Budapest, akkor keressen rá a weboldalukra eurokötőjele.com, vagy Instagramon nézze meg őket.

Az alsóvonás euróíne alsóvonás felhasználó néven.

Még egyszer a weboldaluk eurokötőjele.com.

Az Instagramon pedig az alsóvonás euróine alsóvonás felhasználót keressétek meg, és május 8a és 9e között látogassatok el az Euróí Budapestre, a Hung Expóra.

Ez itt a Vakfolt podcast, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk.

Az én nevem Frivalszki Maer Péter.

Az én nevem Huszár [zene] András. [zene] >> [zene] [zene] [zene] [zene] >> Folytatjuk a zsáner filmes évadkat, amelyben mindenféle különböző műfaji filmmel foglalkozunk, és ezúttal egy hát egy komédia lesz a témánk.

Majd ezt is megbeszélhetjük a vendégünkkel, hiszen itt van velünk Kránit Bence a 24.hu szerzője.

Szia Bence! >> Helló! >> Köszönjük, hogy ismét elfogadtad a meghívásunkat.

A filmünk pedig a Royal Tenenbaums Magyar Tenenbaum a háziátok West Anderson rendezésében 2001-ből.

Az első kérdés, amit szerintetek illik erre a filmre a végjáték megnevezés.

Azt hittem, azt kérdezed, hogy Atenembama háziátok magyar cím illik-e a >> az is egy nagy kérdés. >> Megbeszélhetjük azt is. >> Igen, igen, igen, >> igen.

Tehát, hogy a ez a zsánerfilmes évad, ez eleve eléggé tág.

Tehát most eddig a az évadunk során főleg akciófilmeket, bűnügyi filmeket, horrorfilmeket vettünk.

Ezek ehhez ehhez képest a végjáték az picit másféle módon tartozik ilyen műfaji kategorizálásba szerintem.

Ö de alapvetően szerintem abszolút abszolút leírható.

Mondjuk ha ha nagyon még pontosítani akarjuk, akkor nem tudom, abszurd vigjáték, mondjuk ezzel ki lehet egészíteni, és akkor még inkább így lefedi ezt a sajátosenderson zsánert.

De egyébként én azt gondolom, hogy nem könnyen bekategorizálható, és azért bőven tartalmaz drámai elemeket is, amikről majd tudunk beszélni, de de ettől függetlenül alapvetően szerintem van egy komikus alaphangja, ami ami miatt nevezhetjük végjátéknak.

De kíváncsi, hogy Bence, te mit gondolsz erről?

Hát igen, az világos, hogy vicces film, de közben minden egyes poén, ami eszembe jut, az rögtön magával hoz egy nagyon nem vicces jelenetet is a filmből.

Tehát azért mégis csak, hogyha vigjáték, akkor ez egy mindenképp egy rendhagyó vigjáték, amiben egy nagyon csúnya és és abszolút komolyan vett öngyilkossági kísérlet is történik az egyik főszereplő részéről.

Van benne egy hangsúlyos vérfertőzés szál, vagy hát majdhogynem, vagy vagy a neveltetés szerinti test, vagy együtt fölnevelő, együtt nevelt testvérek szerelme egy fontos történet száll a a filmben úgyhogy a nem tudom, a temetések ugye visszatérő temetések sírok temetől látogatások visszatérő epizódjai a filmnek.

Tehát azért itt ezt a végjátéki hangnemet azért mindenképp érdemes lenne boncolgatni, hogy hogy mennyiben mennyiben végjáték.

Én szerintem a a családi melodráma egy másik olyan műfaji hívószó, ami itt működik.

Valahol a családi melodrámának és a vígjátéknak a a hangnem keveréséről van szó, ami el is távolítja a filmet szerintem a a műfaji, vagy a szigorúbban, szorosabban vett műfaji terepről, és a és a stílusfilmek között aendersoni szerzői film körül jelöli ki ennek a filmnek a helyét.

Igen, az valah, hogy nem sikerült elkerülnünk egész évad, az egész évadban, hogy ne szerzői jegyekkel rendelkező műfajilmeket nézzünk.

Tehát akármire esett a választásunk, arról el tudtuk mondani, hogy a rendezőnek miért egy erősen szerzői filmje az az adott film.

És ez a Wenderson meg abszolút igaz. >> Hát mert ugye bocsánat, ne haragudj közben csak, hát ez ez meg evidens módon mutatja azt, hogy a a szerzői filmnek nem ellenpontja a műfaj film.

Tehát, hogy ez a kettő, ez abszolút, de ez lehet, hogy gondolom, hogy nektek is és a hallgatóitok vagy hallgatóink számára is evidens, de hogy ezek nem egymást kizáró fogalmak. >> Így van.

És még egy dolog, hogy mindazon által, vagy mindazok mellett, hogy ez egy melankólikus hangvételű komédia, tényleg harsánnyal lehet kacagni rajta.

És a Wessenderson azért nagyon sokféle módban tudja alkalmazni a saját humorát, nagyon sokféle különböző tónusban.

Tehát későbbi filmére nem mindegyikre jellemző ez a fajta melonkólia, de mégis a humora nagyon hasonló.

És ez nekem nagyon tetszik ez a felfedezés a a tenembah házátokkal kapcsolatban, hiszen ezt én most először láttam, hogy hogy ilyen ilyen aspektusában vagy ilyen tónusában is látom a a Wendersont kiteljesedni.

András, neked ez egy első filmjelmény volt a a Talánbaum? >> Igen, én is most lettem először.

Részleteket láttam már belőle elég sokat.

De de de így rendesen elejétől a végéig még még soha nem néztem meg.

És egy tök érdekes élmény volt nekem egyébként is érdekes a vagy hát nem tudom mennyire érdekes, de hogy a tehát a viszonyom Wendersonnal nem teljesen felhőtlen, és majd kíváncsi vagyok, hogy ezzel úgy általánosságban ti is vagytok.

Én először, tehát már ugye a 2000-es évek elején így értesültem erről a filmről, meg így láttam belőle rengeteg képet, felvételt, tudtam, hogy létezik ez a Wenderson, meg hogy létezik ez a film, mert azért egy eléggé kulturálisan ilyen kiemelkedő darab volt. viszont nekem egészen a Holdfén Királyságig tartott, mire megnéztem konkrétan egy Wenderson filmet, mert volt a fejemben egy egy gondolat, vagy egy kép, hogy ez nekem ilyen ilyen túlcukiskodó, tehát hogy így a a külsőségek, amik amiket mindig talán elsőként hoznak, vagy hozunk fel így Wenderson kapcsán az volt, ami elsősorban átjött és így valahogy nem vonott ez a fajta ez a fajta, nem tudom hangvétel vagy mentalitás, amit így társítottam a West Andersonhoz.

És aztán megnéztem a holdfénykirályságot, és így körülbelül beigazolódott, amit gondoltam róla, hogy így igen, ez nekem helyenként túl quörky, túlságosan ilyen ilyen kis cukiskodó >> bogaras, >> igen, ilyen szelebburdi, hogy valahogy tökre értékeltem és több minden tetszett is benne, de de azt éreztem, hogy így mi nem egy hullámhosszon rezgünk feltétlenül, hogy így ez a értékelem, mint embert, meg értékelem, mint rendezőt, és teljesen mértékben elismerem a a azt, hogy ő egy abszolút egyedi látásmóddal rendelkezik, és mondom bizonyos dolgok még rakonszenvesek is voltak abba a filmben, de azt a fajta ilyen csillogószemű rajongást, amit sok ismerősöm meg so körülöttem lévő ember így kifejezetten a holtvénykirályság iránt is táplált, az így az így engem nem talált be.

És aztán onnantól kezdve igazából egy ilyen fokozatos összemeleg összemelegedés történt így köztem meg West Anderson között, hogy aztán mindig megnéztem az újabb filmjeit, illetve idővel elkezdtem visszatérni korábbi filmjeihez is, és és így minden egyes újra újabb darabbal egyrészt szerintem egyre jobban értettem, hogy ezek a külsőségek, ezek egyébként tök izgik meg meg tényleg látványosak, de hogy mögöttük sokkal komplexebb az, ami ami meghúzódik így tematiká ában is, meg hangvételben is, illetve illetve megtaláltam azokat a filmét, amiket viszont abszolút meg tudtak szólítani a a történeteikkel.

Tehát akár a Grand Budapest Hotel, akár a kutyák szigete, vagy aztán később, amikor visszatértem a Rushmorehoz ez ezek már abszolút ott már abszolút tudtam találkozni azzal a Westendersonal, akit mindenki más is szeret.

Ez együtt még mindig voltak olyan filmek, amik azt éreztem, hogy ú tök jó, nagyon szép, nagyon izgalmas, de ez most speciál pont nem nem érintett meg.

De emiatt emiatt érdekes, hogy még sokan szerintem így a Rushmore, Tenenbaum illetve a a Life Aquatic idején szerettek bele igazán Westender Zonebba.

És aztán így a karrier későbbi szakaszán sokaknál jött egy ilyen kiábrándulás, hogy így picit önismétlő, picit már ezt már láttuk tőle.

Nekem ez a ez a része kimaradt ez az önismétlés.

Tehát hogy mivel sokkal később fedeztem fel és lassabban melegedtem fel és nem a nagy klasszikusainál szerettem bele, ezért én még a legújabb filmjeit is tökre tudom szeretni.

Tehát most speciál úgy vagyok a veszonal, hogyha jön egy filmje, akkor így nem rohanok azonnal megnézni, de mindig nagyon szívesen merítkezem meg a világában, és mindig kapok tőle tök sok mindent, ami amit egyszerűen jól esik nézni, és elgondolkodtat, és így tényleg megrezegtet.

Mostan mindjárt abbahagyom a nagy monológomat, csak csak tényleg így Wenderson azok közé a ottők közé tartozik akik akikkel mondom emiatt egy picit ilyen vegyesebb a viszonyom.

És most például nagyon vártam, hogy végre megnézzem a a Tenenbaumot, ami azért mégis csak talán az egyik leginkább közkedvelt vagy legnagyobb tartott filmje.

É nagyon-nagyon vágyta vártam.

És amikor elkezdtem nézni, még most is bejutött egy pillanatra egy ilyen egy ilyen averzió, hogy ú tényleg ezek a külsőségek, ú ez a a montázs meg a a beállítások, hogy egy pillanatra úgy úgy visszadobod, hogy így ugyanazt éreztem, mint legelőször a Holdfény királyságnál, hogy fú, nem biztos, hogy most most ezt a töménységet így be tudom fogadni.

Egy pillanatra így lepattantól, lepattantamról, de igazából csak arról volt szó, hogy aklimatizálnom akklimatizálódnom kellett a a Wenderson ságához a filmnek, és ez viszonylag hamar megtörtént, és onnantól pedig nagyon-nagyon szerettem ezt a filmet és és így első nézésre is abszolút top a a Westendersontól. bocsi a kicsit hosszúra hosszúra nyújtott felvezetőmért, de de nagyon érdekel, hogy hogy melyik őtök mennyire vált azonnali Westenderson rajongóvá, hol tart most a Westendersonhoz kapcsolódó viszonyában hogy álltok vele? >> Nekem ez volt a ez volt az első Westenderson filmem.

A körül láttam, amikor kijött, nem moziban, mert csak 10 éves voltam, amikor bemutatták moziban, hanem szerintem DVD-n egy vagy két évvel később, de az tuti, hogy ez volt az első, és az ennél korábbiakat meg csak kábé egy olyan nyolc évvel később láttam csak, tehát hogy azokat jóval később.

Tehát innentől kezdve úgy nagyjából követtem a a Westenderson filmeket, és szerintem nagyon sok magyar nézőnek, sőt hát biztosan világszert is így volt ez, hogy a hogy a Tenen Baum házjátok az egyértelműen egy ilyen szintlépést jelentett az ő pályáján, egy sokkal nagyobb közönséghez jutott el ezzel a filmmel, mint a mint a korábbi filmjeivel.

Ez Magyarországon is biztos, hogy így volt, még akkor is, hogyha a korábbi filmjei is voltak itthon moziban.

Most megnéztem, hogy még a petárda is, ami pedig tényleg egy nagyon pici film, teljesen ismeretlen, akkor ugye teljesen ismeretlen szereplőket, azért 1997-ben fogalma se volt a magyar nézőknek, hogy kicsoda Ovenwilson.

És az okostjás is szerintem még inkább az ilyen kemény vonalas szinefil körökbe jutott csak el, amikor az volt itthon.

A Terenbaumban viszont már ugye vannak olyan sztárok, akik 2001-ben abszolút húzónevek tudtak lenni.

Ben Steer, Winit Paltro, Jean Hackman, akkor még sokkal jobban benne volt a köztudatban, még még bőven játszott filmekben.

Ö, tehát ez ez egy nagyobb közönséghez jutott el, és én is biztos, hogy ezért találkoztam vele, meg DVD-nom kölcsönöztük ki, és és nagyon tetszett, és emiatt viszont én úgy vagyok vele, amit András itt lefestett, hogy hogy idővel aztán elkezdtem ráunni a a Westendersoni formára, miközben teljesen értékelem azt, hogy ahogy mondod, ő mindig ugyanazt a filmet forgatja le, legalábbis a a külsőségeiben ezek nagyon hasonlítanak egymásra.

Ez a forma egyébként a Tenenembaumban még oldottabb is, mint később.

Tehát igazán szerintem a holdfénykirályság után szigorodik, vagy nem is tudom, vagy vagy lesz igazán hát az a keményvonalas Wenderson stílus az akkor alakul ki, azért a tenemban még vannak ilyen szabad kameramozgások, tehát ahol mondjuk közeledik a kamera és nem egy izé, nem egy svenk van.

Tehát, hogy hogy ez azért még egy picit máshogy néz ki formailag, de már az okostojáshoz képest egyértelmű elmozdulás ehhez a sokkal szabályosabb, sokkal rigorózusabb h bizonyos szempontból hűvösebb forma irányába.

És és én mostra viszont eléggé lepörögtem róla.

Tehát a a legutóbbi film, a föniciai séma az…

Említett entitások

Témák

  • wes anderson
  • the royal tenenbaums

Személyek

Szervezetek, cégek

  • 24.hu

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Tenenbaum, a háziátok (The Royal Tenenbaums, 2001, Wes Anderson) - vendégünk Kránicz Bence”

Miről szól ez az epizód: „Tenenbaum, a háziátok (The Royal Tenenbaums, 2001, Wes Anderson) - vendégünk Kránicz Bence”?

A Vakfolt podcast legújabb epizódjában Wes Anderson 2001-es filmjét, a Tenenbaum, a háziátok című alkotást elemzik Kránicz Bence, a 24.hu szerzője vendégszereplésével. A beszélgetés során kitérnek a film rendező karrierjére gyakorolt hatására, egyedi vizuális stílusára és a… Az epizód a Vakfolt podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 09..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Tenenbaum, a háziátok (The Royal Tenenbaums, 2001, Wes Anderson) - vendégünk Kránicz Bence”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Kránicz Bence, Gene Hackman, Wes Anderson.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Tenenbaum, a háziátok (The Royal Tenenbaums, 2001, Wes Anderson) - vendégünk Kránicz Bence”?

Fő témái: wes anderson, the royal tenenbaums.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Tenenbaum, a háziátok (The Royal Tenenbaums, 2001, Wes Anderson) - vendégünk Kránicz Bence”?

Megjelenés: 2026. 04. 09.. Hossz: 1 óra 46 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/vakfolt-podcast/tenenbaum-a-haziatok-the-royal-tenenbaums-2001-wes-anderson-vendegunk-kranicz-be

Több epizód a Vakfolt podcast-ből