Vakfolt podcast

Az erőszak utcái (Thief, 1981, Michael Mann)

· PT1H38M48S

Összefoglaló

A Vakfolt podcast elemzi Michael Mann 1981-es filmjét, az Az erőszak utcái-t (Thief), amelyben James Caan egy profi kasszafúrót alakít. A megbeszélés kitér a film technikai aspektusaira, a Tangerine Dream zenéjére és a főszereplő, Frank karakterére.

Röviden

Műsor
Vakfolt podcast
Megjelenés
2026. 02. 25.
Hossz
1 óra 39 perc
Szereplők, említett nevek
James Caan
Témák
film analysis, michael mann, james caan, frank character
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Vakfold podcast, ahol a popkultúra kötelezőit pótoljuk.

Az én nevem Frivalki Majer Péter.

Az én nevem Huszár András. [zene] [zene] >> [zene] [zene] >> Folytatjuk a zsáner filmes évadónkat.

Most már a 80-as években járunk.

Ugye nem teljesen időrendben haladtunk, de most visszatérünk az időrendi sorrendhez is, a 80-as éve érkezünk, >> és egy olyan zsánert látogatunk meg, amellyel igazából már foglalkoztunk tulajdonképpen nem is egyszer ebben az évadban.

Ez a >> Heist film, Krimy, >> Ühüm.

Bűnügyi film, >> szévtörős film. [nevetés] >> Igen. >> Igen. >> A címe az Erőszak utcái, vagyis a Thief.

Michael Man 1981-es debütáló rendezése. >> Igen.

Ugye ezelőtt egy tév filmje volt csak a The Jericho Mile.

Ez egyébként az egyetlen filmje, amit nem láttam. >> És ez az első egész estés rendes mozi filmje.

Így van. >> De már ebben is nagyon-nagyon masszívan látszódnak az ő stílusjegyei témái, amelyek foglalkoztatják. hogy szinte teljesen kiforrott Michael Mant kapunk ebben a filmben, ami szerintem nagyom izgalmasá teszi. >> Szerintem szerintem is ez az elképesztő ebben a filmben, hogy főleg, hogyha valaki ismeri a későbbi filmjeit, látta akárcsak a szemtől szemben, vagy nem tudom, a Benfentest vagy vagy bármelyik későbbi filmjét, >> a Miami Wise filmet, vagy akár a Miami Wise sorozatból az ikonikus epizódokat, amik az ő nevéhez fűződnek.

Tehát aki aki ismeri Michael Mente és életművét, szerintem azért ritka, hogy valaki az első filmjében ennyire így teljes fegyverzetében pattanjon elő, hogy tényleg minden minden minden benne van, >> minden.

És nem is csak ilyen csírájában, hogy így felfedezzük a kedvenc motívumainak a kezdetleges formáit, meg a vizualitása itt-ott már megcsillan, hanem abszolút abszolút tényleg mindent már ebben a filmben csúcsra járat.

És ez nem jelenti azt, hogy a későbbi filmjeiben csak ismételni önmagát, hiszen rengeteget változik rengeteget alakul a történet mesélése is, a vizualitása is, de azok az, ahogy te is mondod, azok az alapvetőjek, amik az ő művészetét jellik, azok tényleg mármind ebben a filmben is ilyen robusztusan megjelennek. >> Ja.

És hát emellett a filmnek szerintem egy másik nagyon érdekes jellenvonása, amely szemszögből szintén majd vizsgálhatjuk, hogy tökéletesen jól láthatóan hidat képez a 70-es éveknek a >> az új Hollywoodja és a 80-as éveknek a >> kommercezebb, kommercializáltabb, nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, másfajta stílusú világ között, filmes trendjei között, és és tényleg vannak ilyenek ebben a filmben, hogy az egy az egybe egy 70-es évebeli >> krimi Mi ez meg egy az 80-as évbeli krém és így tökéletes a a házasság a kettő közt egy híd a a a az év évtizedek között teljes egészében. >> Igen.

Tehát abszolút ez is egy izgalmas téma lesz, amibe majd belemehetünk jobban.

Neked vakfolt volt ez a film, ugye? >> Nekem vakfolt volt. >> Mit tudtál róla előre?

Gondolom azért volt egy elképzelésed, vagy akár már láttál is képkockákat, el tudtad képzelni, hogy milyen lesz.

Olyan nagyon sokat azért nem tudtam róla.

Persze azt igen, hogy a James Kh a főszereplője, és hogy ez tulajdonképpen egy egy főszereplős darab.

Tehát valamennyire nekem így a gangsterek sofőrjéhez rokonítható volt ez a film, vagy sok tekintetben úgy gondoltam, hogy nagyon hasonló lehet, vagy ezek ilyen párfilmek lehetnek, és abban is biztos voltam, hogy látni fogjuk a Michael Mannek a szinte már patologikus részletesség mániáját. >> Ühüm. és a filmnek a ezt az analitikus pontosságát, ami ami amiben a procedúrákat dolgozza fel.

Tehát abban abban meg aztán 100% biztos voltam, hogy a a James Khnal kapunk egy ilyen igazi szomorú maszkulin karaktert, aki a bűnvilágában lehet, hogy professzionális, de a magánéletben sikertelen.

És akkor [nevetés] ebben a filmben majd ez a kettő >> valahogyan nem tudom konfliktusba keveredik, mert végül is azért az gyakori motívum Michael.

Úgyhogy ezek ez ezekkel nagyobb tisztában voltam, hogy azért ez a film ez így tartalmazza már a DNS-ét a Michaelman későbbi sztorijainak.

Úgyhogy nagyjából ezekkel ültem neki.

Nagy meglepetések miatt nem is értek, csak egy baromi elégedetten néztem v a filmet végig a filmet, hogy na ez az, most egy Michael Man vonaton ülök és és minden minden sinem van. [nevetés] Igen.

Én >> neked ez régi kedvenc, vagy már így eleve mint Michael Man rajongó nézted? >> Ezt már mint Michael Man rajongón néztem.

Tehát ez nekem a az ő filmjei pótlásában egy viszonylag későbbi darab volt.

Én a a szemző szembent láttam tőle először még így a 90-es években, nem pont amikor kijött, valamivel később, de az még így abszolút kamaszként egy ilyen nagyon meghatározó film volt.

Erről beszéltünk is egy ilyen inverz vak volt adásunkban röviden.

Aztán aztán a Benfentest is nagyon-nagyon szerettem.

Azt is azt szerintem moziban láttam, amikor kijött, vagy hát ugye ott már nem mindig egyértem, hogy moziban láttam, vagy csak tévdén vettem ki, de hogy azt is így abban az időszakban láttam.

Aztán később a Kollateral volt a halálzálló, amire nagyon rákattantam így a 2000-es évekbeli filmjeiből. >> Azt én is nagyon sokszor láttam. >> [nevetés] >> Igen.

És és aztán így idővel elkezdtem még ennél is tudatosabban bepótolni azokat a kis foltjaimat, amik amik még megmaradtak Michael Mentől.

Szerintem ez így kábé így a 2010-es években kerítettem sorra azokat a filmeket, amik amiket így halogattam, vagy így csak így ott voltak előttem, hogy hogy megnézzem őket.

Úgyhogy most arra tényleg azt a a az első tév filmét leszámítom, mindent láttam tőle. >> És akkor ezt 2015-ben néztem meg a Thiefet, tehát azért mondom, hogy ez viszonylag azért azért későn. >> És így érdekes, most ez az újranézés ez ez nagyon sokat javított rajta.

Mondom ezt úgy akkor is szerettem, >> tehát tetszett a a thiev, de tudom, hogy vannak akik tehát például Wri Ferencenek ez az nem csak Michael Man filmográfiájából, hanem All Time az egyik kedvenc filmje.

Tehát tudom, hogy vannak akik >> akik mind a mai napig ezt rakják a legeslegfelső polcra így a a Michaelman filmjei közül.

Nekem ugye a szívemben már sokkal több filmje sokkal mélyebben gyökerezte be magát.

És picit bármennyire is azt mondtam, hogy hogy ez a film is egy ilyen tényleg teljes fegyverzetű film.

Azért picit megvolt bennem az, hogy hogy most már ismerem Michael Ment és a az ő motívumaimból ez nagyon jó, de hogy van, amit egyszerre jobban szeretek tőle.

És most újrave jobb volt már, hogy így nem volt ez a nem is akkor se volt szerintem elvárás bennem a filmmel kapcsolatban.

De hogy hogy most, hogy már tényleg egy teljes képem van Michael Manről.

Egyrészt így is jobban tudtam figyelni ennek a filmnek szerintem a a nüanszaira is, illetve ami nagyon sokat dobott most még rajta, hogy nem olyan régen jó pár olyan filmet megnéztünk, ami azért hivatkozási alap ehhez a filmhez.

Tehát például megnéztük a szamurájt, >> a rififit, >> a rififit, >> és és ezek sokat dobtak azon, hogy hogy el tudjam helyezni ezt a filmet. nem csak Michael Man filmográfiában vagy filmé között, hanem a ennek a specifikus szubzsánek a a történetében.

Ugye a a Killing is, a Stanley Kubick féle killing is olyan film, amit azóta láttam, a Nagy balhé.

Ezek ugye mint nagyon sokféle és már egy picit távolabb vannak ennek a filmnek a esztétikájától meg hangvételétől, mint mondjuk a Jeanpierre Melville filmje, ami azért elég szerintem közeli >> közeli előkép. >> Ja.

Ö de igen így ezek ezek tök sokat nem is azt mondom, hogy árnyaltak, hanem tök sokat dobtak ennek a filmnek a a az újranézési élvezetén. >> És megint csak mondom, mindez nem azt jelenti, hogy amikor megnéztem, akkor fintorogtam volna, vagy azt mondtam volna, hogy ez nem jó film, csak azért ez egy szikárabb film, mint a későbbi Michael Man filmek.

A későbbi Michael Man filmek mind egy picit ilyen expanzívabbak szerintem, tehát ilyen ilyen ilyen sokkal bizonyos szempontból grandiózusabbak, néha romantikusabbak, sokkal több szálon futnak, több szereplőt mozgatnak, nagyobb a palettája, szélesebb a >> a >> az az ölelés, amivel átfogja a saját témáit.

Ühüm. >> Ez a film, ez jóval szűkebb és egyenesebb vonul, és egyébként ez nagyon jót tesz neki.

Tehát ez egy nagyon erőteljesen fókuszált darab, de de megint csak, mint mondtam, annyira szeretem azt a fajta Michaelment, aki ilyen nagyon nagy széles palettán dolgozik.

Ahhoz képest ez egy más élmény volt, inkább úgy fogalmazok, de de de hogy nagyon szeretem a a thiefben azt, hogy ennyire, ahogy te is fölvezeted rögtön az adás elején, gyakorlatilag egy karakterre fókuszál mindent, és belőle vezet le mindent. >> Igen, van egy visszafogottabb léptéke ennek a filmnek, és ezt úgy mondom, hogy azért a kollaterális kétszereplőre koncentrál, de mondjuk a kollaterálban is tényleg úgy érzem, hogy ott egy egész város részévé válik ennek a cselekménynek.

És megjegyzem a Tefben is Chicago egy önálló lélegző entitás is nagyon és és egy tök furcsa párhuzam lesz majd ezzel a filmmel, mert nekem az volt a a gyógymód, amiben megint csak teljesen a a fenekét látjuk egy egy metropolisnak.

Úgyhogy itt is tök hasonló szerepe van a nagyvárosnak, mint a mondjuk a Coleterálban Los Angelesnek, de mégis azt érzem, hogy a Coleteral tényleg az egy ilyen szintem high road movie, annyira annyira nagy léptékű ehhez képest.

És azért a Thievben a Chicago városa, mint egy háttér szolgál, de még végig a Frank, ugye Franknek hívják a James Kh karakterét, az ő karakterével mozgunk szinte minden jelenetben, és ehhez szolgál egy közegként egy kontext atmoszférát teremt szándékkal a a város.

És emiatt sokkal inkább tényleg egy ilyen karakterközpontos sztori.

És a mondjuk egy másik a man filmet példőként hozva meg a tényleg a a szemtőszemben az meg szintén egyfajta karaktertanulmány, de ott meg valóban egyből két fontos szereplőre koncentrálunk a az alpacinra meg a Dobediniró karakterére, meg még mellettük van egy csomó szintén valamilyen fontos szereplő, >> akiket ugyanúgy kibont és ugyanúgy megismerünk. >> Úgyhogy az meg amiatt egy nagyon magas nagyon más lépték.

Úgyhogy igazad van, hogy visszafogottabb skálával dolgozik itt a Michael M.

Ezzel egyetértek, de de nagyon sok mindenben mégis csak szépen ki olvasható a az ő összes kézjegye ebből a filmből. >> Igen.

És ez is érdekes, megint csak előreve a majd az egyik fő témánkat, hogy hogy Michaelman mindig is egy szerintem mitikus rendező, meg egy romantikus rendező.

Ö egyrészt abban, hogy tényleg milyen >> néha már már ilyen mágikus erejű világokat hoz létre.

Tehát ugye kollaterálban is ott van az a préri farkas, ami ott átvonul a a az utcán, meg így ahogy a ahogy a digitális kamerába villóznak a fények, az mintogy szinte egy másik világ lenne.

Tehát ilyen ilyen nagyon erős atmoszférákat terem, meg nagyon >> Ja. ö erős ö archetípusokkal dolgozik, és azokat nagyítja fel néha már ilyen elképesztően nagy léptékbe. >> Meg hát ha már mitikusok meg romanticizmus, akkor muszáj kiemelnünk a történelmi filmalkotását. >> Hogyne, hogyne.

Ami meg aztán abszolút ebben tobzódik.

És egyébként ehhez képest mindig érdekes vizsgálni, hogy a a amúgy meg a a most a romantikus azt inkább irodalmi értelmeg szerintem, hogy ez így a léptéket meg a az érzelmi >> hatást értjük ezalatt, hogy emellett viszont a >> párkapcsolati értelmemet romantika meg sose volt annyira >> ühüm >> organikusan része a Michaelman filmeknek. fontos szerepük van, de valahogy mégis kevésbé >> kidolgozottak, vagy kevésbé nem tudom, gazdagon feldíszítettek, mint a többi rétege a fényeinek. >> Igen.

És inkább egyfajta feszültséget teremt általuk.

Egyfajta ilyen feszültségpontot, go pontot meg hívják ott, a karaktereknek >> veszélyforrást vagy vagy igen a tét a legjobb.

Szóval igazából azt ad a karakterek nekik.

És és tök érdekes a a Thievben, hogy ez is bizonyos szempontból mítikus film.

Ez is egy archetípussal dolgozik, egy a bűnöző, aki a jó útra akar térni, vagy ki akar szállni, de még egy utolsó munkát >> Igen. még egy utolsó munkát bevállal.

Igen, de mégis a rififi is ez, de mégis >> igen, >> máshogyan, mert a rififi nagyon gry, nagyon földhöz ragadt, nagyon no nonsense, nagyon >> tenyeres talpas ehhez a filmhez képest.

És e a a mély rétegeiben ez a film is nagyon szikár és nagyon realisztikus.

És ami ahogy már mondtad, a 70-es éveknek ehhez a ehhez az új hollywoodi piszokba kozba gyarlóságba fürdetett antihőseihez nagyon-nagyon szépen kapcsolódik.

És rájön pluszba Michael ennek ez a nagyon erős ilyen szenzuális érzékszervekre ható valóságtól eggyel pont elemeltebb és és inkább így a a múd a moodnak a hangulatnak a megteremtésére, a szereplők belső lelki világának a vizuális kivetítésére ilyen expresszionista eszközökkel történő megmutatására fókuszál.

És ez egy új elem azokhoz a a korábbi ilyen nagyon rögrealista >> filmekhez képest.

Persze nyilván tudunk a új Hollywoodból is több filmet elővenni akik >> dolgoztak hasonló elemekkel, akár álomjelenetek, akár neonfények, tehát hogy ezek ezek mind megvoltak, de nem ilyen töménységben és ilyen tiszta párlatban, ahogy a Michael Man alkalmazta.

Igen, nem annyira atmoszférateremtő célzattal, mert tényleg a taxisofőr is tök híres ezekről a momentumairól, abban is vannak azért ilyen elemeltebb szegmensek, meg az egész filmet is körbelengi valamennyire egy ilyen bizar álmodozás, ahogy benne vagyunk a Travis Bacle fejében, de de itt egész másról van szó, mert ez sokkal inkább egy atmoszférateremtő funkciót lát el.

Na és egyébként ezt ez kifejezetten a 80-as éveknek egy meghatározó motívuma lesz.

Én szerintem a néztünk már Allen Parker filmet, néztünk már Ridley Scott filmet 80-as évek közepéről is, meg a végéről is krimiket, >> és azért mindegyikre nagyon jellemző ez szerintem.

És hát amit amit szerintem mi is szoktunk így hivatkozni a 80-as évekre, hogy ez a nem tudom az MTV évtized meg a videoklippes évtized, ahol ez a >> a videóklippeknek vagy reklámoknak a >> az ilyen túl húzott esztétikája az megjelenik a a filmbásznon is, és minden sokkal bombasztikusabb lesz a fényárnyékhatásoktól kezdve a a szuperhősökig.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Tangerine Dream

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Az erőszak utcái (Thief, 1981, Michael Mann)”

Miről szól ez az epizód: „Az erőszak utcái (Thief, 1981, Michael Mann)”?

A Vakfolt podcast elemzi Michael Mann 1981-es filmjét, az Az erőszak utcái-t (Thief), amelyben James Caan egy profi kasszafúrót alakít. A megbeszélés kitér a film technikai aspektusaira, a Tangerine Dream zenéjére és a főszereplő, Frank karakterére. Az epizód a Vakfolt podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 25..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Az erőszak utcái (Thief, 1981, Michael Mann)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: James Caan.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Az erőszak utcái (Thief, 1981, Michael Mann)”?

Fő témái: film analysis, michael mann, james caan, frank character.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Az erőszak utcái (Thief, 1981, Michael Mann)”?

Megjelenés: 2026. 02. 25.. Hossz: 1 óra 39 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/vakfolt-podcast/az-eroszak-utcai-thief-1981-michael-mann

Több epizód a Vakfolt podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból