Fekete eső (Black Rain, 1989, Ridley Scott) - vendégünk Wostry Ferenc
· PT1H16M38SÖsszefoglaló
A Vakfolt podcastban Wostry Ferenccel, a Kemény idők podcast házigazdájával beszélgetnek Ridley Scott 1989-es Fekete eső című akciófilmjéről. Vizsgálják a film antihős-ábrázolását, a japán kulturális elemeket, valamint a film helyét az 1980-as évek végi akciófilmek között.…
Röviden
- Műsor
- Vakfolt podcast
- Megjelenés
- 2023. 10. 18.
- Hossz
- 1 óra 17 perc
- Szereplők, említett nevek
- Wostry Ferenc
- Témák
- action films, antihero representation, japanese cultural elements
- Átirat
- Az epizód beszélt szövege alapján indexelve
Ebben az epizódban
ez itt a vagfold podcast amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk az én nevem huszár [Zene] [Zene] andrás [Taps] [Zene] és még nincs itt velem frivalsk maer péter de nemsokára ő is csatlakozik viszont addig is bemutatom az aktuális adásunk vendégét vosztri ferencet szívből jövő szeretetteli üdvözletem mindenkinek köszönjük szépen hogy eljöttél ugye feri az epic.hu főszerkesztője illetve a hiánypótló kemény idők podcast házigazdája és most egy olyan filmhez csatlakozott hozzánk amivel lezárjuk a march madness versenyünk top négy helyezett rendezőjének a kis blokkját ugye ettől a négy rendezőtől néztünk meg egy-egy filmet amit még péterrel nem láttunk vagy valamelyikünk nem látott és most ridle scott egyik kultikus filmjét a fekete esőt fogjuk megbeszélni ez egy 1989-es filmje michael douglasszal a főszerepben és hát annyi pici csalás van a dologban hogy igazából péter is úgy emlékszik hogy valamennyit látott belőle nagyon nagyon nagyon régen de igazából nem emlékszik már rá szerintem én is láttam belőle részleteket de most újranéznésnél inkább csak így a hangulata volt meg szóval még az se biztos hogy ténylegesen láttam de gyakorlatilag azért mind a kettőnknek többékevésb egy új élmény volt a film úgyhogy így belefér a a podcastünknek a tematikájába és feri azt tudom rólad hogy te kifejezetten szereted a filmet vagy legalábbis úgy tudom hogy kifejezetten szereted a fekete esőt ha tudsz egy kicsit mesélni arról hogy milyen a viszonyod ehhez a filmhez mikor láttad először láttad-e mondjuk a mostani adás előttig többször hasonlók én akkor láttam először amikor kijött gyerekként és meg voltam húzatva ezért a filmért tehát nem hiszem hogy lenne olyan film aminek a soundtrakjét többször hallgattam meg mint a fekete első zenéjét magát a filmet rengetegszer láttam annyi most újranéz a mai újranézésekor számtalans szó nem is tudom hányszor láttam a mai újranézésekor egyre erősebben érződtek azok a hibái amik miatt nem tudok már annyira szerelmes lenni belé mint régen de azért még mindig eléggé oda vagyok érte hüüm akkor azért még mindig nem csak a nosztalgia faktor játszik be hanem nem én amúgy sem bírom úgy eleve általában a nosztalgiát úgyhogy ez ilyesmi nem is vezérelne értem és közben ha jól látom megérkezett péter is szervusztok szia peti nem maradtál- még igazából sok mindenről megkérdeztem ferit hogy ő mikor látta először a filmet és milyen a viszonya hozzá illetve elmondtam azt is hogy mi ketten gyakorlatilag most láttuk először akkor röviden összefoglalom én is hogy a az én élményem mi a black rinnel kapcsolatban mert valóban jó van tandarás hogy azért nagyjából új élmény számomra is mert régen nagyon régen láttam most már azért szerintem több mint 20 éve és kevésre emlékeztem belőle de úgy újra nézve a filmet hát pont az maradt meg belőle szerintem ami ennek a filmnek a lényege az meg nagyjából a hangulata szerintem ezen nagyon ilyen vibe movie úgyhogy majd erről biztos hogy fogunk beszélni de ez az erőteljes atmoszféra az amit megteremtett a t scot a filmben az az arra nagyon jól emlékeztem üüm és andrás te hogy vagy vele nekem is így bocsánat nekem is így a az atmoszféra maradt meg belőle ez az ilyen sötét noáros esős neonfényes világ amit ridli scott felvázol ebbe a filmbe illetve nekem gyerekkoromban volt ilyen jakuza korszakom vagy hát igazából nem nevezhető egy korszaknak hanem hogy így onnantól kezdve így hallottam az ilyen lássuk azokat a tetoválásokat légyszíves ja ezért nincs meg a kisujjad á igen igen ezt nem szoktam általában megosztani emberekkel mert ugye köt a kötelesség de az ilyenekről nem dicsekszik az ember de igen szóval így tökre emlékszem arra hogy amikor így először hallottam az ilyen yakuza témáról akkor ha jól emlékszem m a füleskép füles rejtvénymagazinban voltak ilyen feketefehér képregények és talán azok között is volt egy ilyen jakuzás meg a robert mitsamnak volt egy akuzás film és hogy nem emlékszem pontosan ilyen idővonalra hogy ezek közül melyiket mikor olvastam vagy láttam de hogy így nekem gyerekkoromban tudjátok az ilyen futóhomok meg meg nem tudom láva meg ilyen hasonló ilyen toposzok amik ilyen ponyva meg kalandkönyvekbe vagy filmekbe előkerülnek és amik ilyen nem tudom gyerekkorban így ilyen ilyen a képzeletet ilyen iszonyatosan így a markukba tartják na nekem így kábé a yakuza is így ebbe a ebbe a körbe tartozott úgyhogy így szerintem ennek kapcsán jutottam el a fekete sőig is de hát akkor még nem hiszem hogy tudtam hogy ki az a ridli scott valószínűleg tudtam hogy ki az a michael douglas de de körülbelül ennyi és hát azóta pedig nem láttam ebből a filmből több jelenetet meg még nem néztem újra egészen mostanáig szóval ehhez képest ilyen teljesen friss élmény volt világos ugye a 80-as évek akciófilmjeinek akciófilmjei közé hová sorolnátok tehát a sikerültebbek közé vagy a gyengébbek közé mint akciófilm vagy mint mint film általában mert mint filmet szerintem ez egy ilyen sztori szintjén nem feltétlenül kiemelkedő vizualitás és tényleg hangulatteremtés szintjén kifejezetten erős akciófilmként nem tudom profi de hogy nem biztos hogy így az élmezönynybe beraknám magamtól péter hát igen valahogy így vagyok vején is biztos hogy nem tartozik a azok közé amiket így elsőrzá jut fel sorolni ha 80-as évek akció filmjeiről van szó de azért mindenképpen egy egy erős ilyen futottak még neked egyébként feri mien erról a véleményed hát figyelj nem voltál itt amikor beszéltünk róla hogy én ezt gyerekkoromban imádtam sőt ttinédzserkoromban totál imádtam meg voltam huzatva érte a soundtrackjét annyiszor hallgattam mint másik filmnek egyiket se soundtrackjét és most hogy újranéztem jöttek elő egyre erősebben azok a hibái ami miatt már nem tudok hogy igazán elmes lenni bele és a a legnagyobb hibája szerintem még csak nem is a forgatókönyv illetve hát a forgatókönyvből ered az ami a legnagyobb hibája hogy a douglas karaktere az egy a sekfej az egész filmben igen igen az az antihős az még rendben van igen ez már nem antihős hanem ez már egy elviselhetetlen segfej és és ez gyerekként nem tűnt föl tudod gyerekként ás van sok minden a fejed fölött simán de itt de úgy felnőttként idézőjelben nézve a azt amit csinál és ahogyan viselkedik nem nem csak a japánokkal hanem még az amerikai társaival is de főleg a japánokkal az az szó szerint bicska nyitogató szóval az nagyon durván az agyamat ahogy viselkedik ebben a filmben lehet hogy ezt a a viselkedést egy hasonló ilyen akkori hokihjas sztár a kurt russell el tudta volna jobban adni mert a klessel egy szimpatikusabb színész meg figura mint a douglas de douglas a végére már fejbe rúgtam volna a legszívesebben és így lett így illant el igazából a szerelmem amit régen ez iránt a film iránt éreztem hm hát szerintem é nagyon ezzel nagyon fején találtad a szeget hogy hogy hogy a hogy mennyi múlik egy sztárnak a kisugárzásán a saját magával az attitűdjé valamit hoz a szerepbe igen és ez egy tök érdekes kérdés mert hogy hogy ez mennyire tudatos mondjuk a a ridlkot vagy az alkotók részéről hogy itt egy sekfejt mutasson be valószínűleg minimális szinten igen mert hogy van benne egy ilyen megtanulja a japán kollégáktól így a becsületet meg a tiszteletet meg a kötelességet meg hasonló tehát hogy van benne egy ilyen ív a filmben de igazából a film végére is nagyjából hasonló ilyen vigyorgó marad mint a film elején egy egy picikét talán változik vagy árnyalódik a igen azért tanul valamit tanul valamit de hogy nem lesz egy ilyen teljes transzformáció belőle de hogy igazából így végülis jelképezhetné ez a karakter így az amerikai arroganciát csak nem tudom hogy a filmnek mennyire célja ez hogy így ajtóstul berúg a házba v vagy berúg rúgja a házba az ajtót a a ez a fickó és utána pedig így folyamatosan jelzik számára vagy jelzi számára a film hogy így rohadtul nem így kéne csinálni a dolgokat és hogy csak hibát hibára halmoz szerintem ez valamilyen szinten megvan a filmben de de jó kérdés hogy mondjuk a michael douglas részéről ez mennyire volt tudatos hogy ő itt a ő itt tényleg ezt az ezt az amerikai arroganciát testesíti meg vagy ő úgy gondolta meg a film is úgy gondolta hogy ő a nagy menő akit egy picit úgy helyre kell tenni de azért mégis csak ő a nagy menő nézd szerintem minimálisan de tényleg csak nagyon minimálisan ez benne van a filmben de szinte ilyen mellékgondolatként mert például a két capsónnak van egy ilyen mondata a filmben hogyha egy amerikai nem tökéletes akkor nevetséges ez a leg mélyebb kritika amit az amerikai személyiség kap ebben a filmben és ez is egy olyan kritika ami igazából nem kritika tehát ez is inkább nyalás az amerikai ü nem szóval ez az az egy szerencse idézőelben újra csak hogy a film pontosan a felétől amikor az andy garcia meghal onnantól így szinte összerántja magát ott van egy egy így egy ilen szélcsatornába terelődik szinte a figurák viselkedése is és a történet is maga nyilván mert ott egy nagy tragédia történik és onnantól a második a fele második fele a filmnek szerintem sokkal jobb mint az első fele pontosan attól a ponttól mert egyrészt nincs már az andy garsia a filmben úgyhogy úgyhogy nem tud kivel pofázni a douglas igazából és az a állandó folyamatos idegesítő baromság amit egymásnak dumálnak az onnantól nem létezik ez az egyik és a lényegre tud végre a film koncentrálni a másik pedig a hangulatváltás mivel hogy tragédia történt és a meghalt a douglasnak a munkafelesége és és ez ez komor a maga módján komor amennyire a rilas scot képes a komorságra komorrá teszi ezt a filmet és ez az egésznek nagyon-nagyon jót tesz és onnantól tud a douglas minimálisan fejlődni valamit h érdekes egyébként amit amit m péter így korábban említett ezzel kapcsolatban aztán majd beszéltünk tovább erről a hangulati váltásról mert én is egyetértek azzal hogy így van egy ilyen érdekes más irányba terelődése a filmnek de hogy hogy ugye mondta hogy m hogy mennyire fontos egy egy sztárnak a kisugárzása és hogy ő mit képvisel egy filmben és hogy te is mondad fel hogy a kurtrussell mondjuk egy mennyivel rokonszenvesebb ilyen hóhányot meg tudott volna formálni ebbe a filmbe hogyha ő játsza mondjuk a főszerepet nekem egyébként tökre tetszett a michael douglas alakítása engem is halálosan idegesített a karakter de a leatherboxban olvastam az egyik ilyen reviewban egy olyan jellemzését a michael douglasnek nem csak erre a filmre hanem általában a az ő filmjeire főleg a 80-as években hogy a michael douglas minden szobába a farkával előre megy be tehát hogy ő olyan mértékben ilyen ez az ilyen cuaksure tehát ez az ilyen teljes magabiztossággal és gőggel érkezik mindenhova hogy ott ott ténylegesen csak ennek az alfahímacsó pózolásnak van helye és hogy hogy tényleg nem is az hogy hogy ilyen nagy mellénnyel megy be hanem tényleg minthogyha így kilógna a farka és úgy úgy érkezne meg hogy így akkor most mindenki engem engem istenítsen és hogy michael dougl szerintem e ő ezt tudta zseniálisan csinálni és főleg a 80-as éveknek az ilyen az ilyen meghatározó filmjeiben mint mondjuk a a wall street volt a tőzsdecpák ami ugye pár évvel ezelőtt a film előtt készült el szóval ez erre szerintem nagyon szórakoztató és így nagyon hatásos a vásznon az tény hogy ettől viszont rohadtul idegesítő lesz a a karakter akit játszik és ez ez tényleg kérdés hogy ez mennyire mennyire működik egy ilyen filmbe és mennyire lenne befogadhatóbb egy rokonszembesebb karakterrel a wall streetben azért működik mert a wall streetben ő a gonosz üüm tehát ott ott ez a viselkedés nem nem borzolja föl a on a ször de itt ugye hát ő a pozitív figura legalábbis annak kéne lennie és de még el is lehetne viselni ezt a ezt a kivagyiságot hogyha nem lenne istentelenül rasszista az egész figura de nagyon az aha tehát még a végén is amikor megváltozott valamelyest és még ott sem érzem azt hogy ezt a részét a dolognak ő meghaladta a saját személyiségének ezen a részén változtatott a az az megr az nagyon megmaradt benne mikor az igarciával kajálnak valamit a egy ilyen utcai büfében és ott elégeti a hamis pénzt hogy meglássa hogy valóban hamis pénze és az y garcia kajá és az első mondata ahhoz az n gariához hogy ránéz a kajáirra hogy te megeszed ezt a szemetet tehát ott vannak japánban ott vannak egy kultúrában ami nyilván idegen számukra de ez a csávó egy olyan állandó ellenszemvel viseltetik minden iránt amibe belefut hogy hosszú távon az kikezdi ezt a karaktert de nagyon szerintem ez egyébként szerintem egy egy súlyos mellényúlása ennek a filmnek hogy a hogy az a szerintem az antihőst akarták itt ezt az a a hetípust akarták főszereplőgyüknek megtenni gondolom itt ez volt a kiindulópont hogy hogy ugye itt az akciófilmek ebben az elmúlt pár évben változtak át az idomkolosszus sokból az átlag kinézetű amerikai rendőrökké a főszereplők tehát a arra gondolok hogy a dieehard hozott egy ilyen változást ez közismert dolog hogy itt a csak a esetleg a hallgatóknak ha ez a az ilyen akciófilmtörténeti kontextus hiányozna hogy a az arnold schwáenegel meg silvester stalonével jelzett filmeket nevezzük az ilyen régen korszakbeli akciófilmeknek amikor iszonyatosan topzóott a maszkulinitásban a az akcióhős és akkor a a john mcleay megérkezésével hirtelen egy átlagos külsejű valakivé változik a az akciófilm főhőse általában egy ráadásul ezek átlagos szakmaá átlagos képzettséggel is rendelkeznek tehát általában sima rendőrök elnézést ez csak akkor működik ha csak a 80-as éveket nézzük kontextusként mert a 70-es évek 60-as évek hősei teljesen átlagos emberek voltak tehát ezt csak akkor ha 80-tól nézzük a filmeket akkor van a régő igen igen igen igen igen tehát tehát ez ez tényleg a a ren korszaknak a a maga sajátos vonása és a p pont a régen korszak végére érünk el ide és a john mcclin aztán őt követi tulajdonképpen időben a a halálos fegyverrel a martin rigs ugye ez ezek aprócska változtatások ezen az alapkiinduló ponton hogy ezek rendőrök akik akik a szak a a dolgukat végzik a martining esetében azért egy egy egy ex katonáról van szó aki amúgy iszonyatosan józ pontosan tud célozni tátzogy vannak vannak eltérések abban hogy most ez mennyire egy…
Említett entitások
Témák
- action films
- antihero representation
- japanese cultural elements
Személyek
Szervezetek, cégek
- Kemény idők podcast
Hallgasd meg
Gyakori kérdések erről az epizódról: „Fekete eső (Black Rain, 1989, Ridley Scott) - vendégünk Wostry Ferenc”
Miről szól ez az epizód: „Fekete eső (Black Rain, 1989, Ridley Scott) - vendégünk Wostry Ferenc”?
A Vakfolt podcastban Wostry Ferenccel, a Kemény idők podcast házigazdájával beszélgetnek Ridley Scott 1989-es Fekete eső című akciófilmjéről. Vizsgálják a film antihős-ábrázolását, a japán kulturális elemeket, valamint a film helyét az 1980-as évek végi akciófilmek között.… Az epizód a Vakfolt podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2023. 10. 18..
Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Fekete eső (Black Rain, 1989, Ridley Scott) - vendégünk Wostry Ferenc”?
Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Wostry Ferenc.
Milyen témákat érint ez az epizód: „Fekete eső (Black Rain, 1989, Ridley Scott) - vendégünk Wostry Ferenc”?
Fő témái: action films, antihero representation, japanese cultural elements.
Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Fekete eső (Black Rain, 1989, Ridley Scott) - vendégünk Wostry Ferenc”?
Megjelenés: 2023. 10. 18.. Hossz: 1 óra 17 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/vakfolt-podcast/fekete-eso-black-rain-1989-ridley-scott-vendegunk-wostry-ferenc
Több epizód a Vakfolt podcast-ből
- Virradat (Sunrise: A Song of Two Humans, 1927, F. W. Murnau)
- Kék Valentin (Blue Valentine, 2010, Derek Cianfrance) - vendégünk Moskát Anita
- Anyádat is! (Y tu mamá también, 2001, Alfonso Cuarón) - vendégünk Onozó Róbert
- A tűzben edzett férfi (Man on Fire, 2004, Tony Scott)
A Vakfolt podcast évadzáró adásában Tony Scott 2004-es akciódrámáját, A tűzben edzett férfi (Man on Fire) című filmet elemzi. A Mexikóvárosban játszódó történet Denzel Washington…
- Utánunk a tűzözön (The Long Kiss Goodnight, 1996, Renny Harlin) - vendégünk Wostry Ferenc
A Vakfolt podcast ebben az epizódban az 1996-os Utánunk a tűzözön című akciófilmet tárgyalja Wostry Ferenccel. Szó esik a film cselekményéről, Shane Black írói stílusáról és Renny…
- Elátkozott város (Pusher, 1996, Nicolas Winding Refn) - vendégünk Varga Ferenc
A Vakfolt podcast ezen epizódjában Varga Ferenccel beszélgetnek Nicolas Winding Refn 1996-os, Elátkozott város (Pusher) című filmjéről. Megvizsgálják a szereplők közötti dinamikát…
- Tenenbaum, a háziátok (The Royal Tenenbaums, 2001, Wes Anderson) - vendégünk Kránicz Bence
A Vakfolt podcast legújabb epizódjában Wes Anderson 2001-es filmjét, a Tenenbaum, a háziátok című alkotást elemzik Kránicz Bence, a 24.hu szerzője vendégszereplésével. A beszélget…
- Különkiadás: 10. születésnapi válogató az elmúlt 10 év legjobb filmjeiből - élő adásfelvétel az Ingában
A Vakfolt podcast 10. születésnapi adásában az elmúlt tíz év legjobb filmjeiből válogatnak. Az élő adásfelvételen négy résztvevő nyolc kategóriában választ filmeket, amelyek későb…
- Az elveszett fiúk (The Lost Boys, 1987, Joel Schumacher)
A Vakfolt podcast Joel Schumacher 1987-es vámpírfilmjét, az Az elveszett fiúkat tárgyalja. Elemezik a film popkulturális hatását, a nyolcvanas évek esszenciáját, a színészgárdát é…
- Vakfolt díjátadó 2026 - Vendégünk CyClo
A Vakfolt podcast Vakfolt díjátadó 2026 epizódjában András, Péter és CyClo a 2026-os Oscar-jelölt filmeket, színészeket és rendezőket elemzik, és kiosztják a Vakfolt saját díjait.…
Hasonló epizódok más magyar podcastokból
- A rejtőzködő (The Hidden, 1987) — Kemény idők
Szabó Kristóf és Wostry Ferenc a klasszikusnak számító 1987-es A rejtőzködő című sci-fi-horror-akciófilmről, Jack Sholder rendezéséről folytatnak eszmecserét. A beszélgetés az epi…