30 éves az új Művészetek Háza

Összefoglaló

A Veszprém 2030 podcast ezen epizódja az új Művészetek Háza 30. évfordulóját ünnepli. A születésnapi beszélgetésen részt vesz Grászli Bernadett igazgató, Fenyvesi Ferenc alapító igazgató, Hegyeshalmi László volt igazgató és Kilián László irodalmi programigazgató. Az epizód…

Röviden

Műsor

Veszprém 2030

Megjelenés

2026. 07. 21.

Hossz

44 perc

Szereplők, említett nevek

Grászli Bernadett, Kilián László, Hegyeshalmi László, Gellért Gábor

Témák

veszprém, művészetek háza, évforduló

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Veszprém 2030 podcast, városunk útja Európa legélhetőbb települései közé. [zene] 30 éves az új művészetek háza.

Tele érdekes kiállításokkal, könyvbemutatókkal kulturális rendezvényekkel, szakmai programokkal.

A születésnap alkalmából beszélgetést rendezett a Művészetek Háza.

A beszélgetés résztvevői Grásli Bernadet igazgató, Fenyvesi Ferenc alapítóigazgató, Hegyes Halmi László egykori igazgató és Kirán László irodalmi programigazgató.

Kezdjük az újranyitással. >> Veszprém azt mondta, hogy na jó, akkor menjünk neki még egyszer.

És akkor így 96 viccesen április 1jével újra alapította a művészetek házát. ö annyi kitétellel, hogy hogy nem 100%-ig önálló intézményként, hanem úgynevezett részben önálló gazdálkodású intézményként hozza létre.

Kérdezted Beti, hogy milyen gondolatokkal vágtam ebbe bele az intézmény vezetésébe.

Hát az első, hogy a tényekhez annyi, hogy ketten pályáztunk, tehát nem egyedül voltam, ketten pályáztunk.

A két pályázat közül én nyertem el az igazgatói állást.

Annyit még hozzá, hogy mielőtt beadtam volna a pályázatomat, mindannyian ismeritek Praznovig Miska barátomat.

Én megkérdeztem tőle, hogy te Miska, meg fogod-e pályázni a művészetek Háza igazgatói állását?

Azt mondja Miska, meg vagyok én bolondulva annak a patkányfészeknek.

Hát akkor mondom, akkor a Miska nem pályázza meg, akkor van esélyem már.

És hát így döntött az önkormányzat.

Ezek után április 1 a jól emlékszem a húsvét, mindjárt azután történt a húsvét.

Én akkor vissza akkor a megyei közművelődési intézet igazgató helyettese voltam.

Én szabattyogtam a megyei könyvtárnak a az emeletén volt az iroda.

Így szabattyogtam és az ottani igazgatómnak mondtam, hogy hát akkor figyelj ide.

Szeretném, hogyha április 1jével [torokköszörülés] elmehetnék a művészetek házába.

Erre azt mondta, hogy na hát aztán rózó se lehet, mert nekem nem mondtad meg, hogy pályázol.

Hát mondom, miért mondtam, hanem meg, hogy pályázok.

Tehát nem járulok hozzá, hogy elmegy.

És hát az akkori főnökünkhöz, Dr.

Zongor Gáborhoz fölmentem az irodájába, és mondtam neki, hogy te Gábor, szólj már ennek a tyuknak.

Hát hát április 1jétől a művészetek háza igazgatója szeretnék lenni.

Hát nem nem járulok hozzá erre.

Gábor fölhívta és azt mondta neki: "Na ide figyelj, nem mondom meg most se még a nevet.

Na ide figyelj, ha te nem árulsz ahhoz, hogy a fenyő átmenjen oda, akkor én meg nem árulok hozzá, hogy te meg elmenj Budapestre." Hát gondolom egy kicsit megörtent.

Azt mondta, hogy jó, de csak mit tudom én, április 7edikével járulok hozzá.

Jó, hát megvártam az április 7-ét.

A kollégámnak mondtam, hogy hát elég buta volt ez a főnököm, mert jött a húsvét, fizetett ünnep volt, tehát tulajdonképpen a a cég fizette az én [nevetés] ünnepi dolgomat, és na mindegy.

De végül is hát így megegyeztünk, hogy ide átjövök. annyit tudy hozzá tehát, hogy nagyon tulajdonképpen elég könnyű volt újra indulni, mert volt egy nagyon-nagyon jó kollégánk, Olinyi Zsuzsa, Isten nyugosztalja.

Zsuzsi abszolút biztos munkatársa volt az intézménynek.

Előbb ugye főelőadója, csoportvezetője, igazgatóhelyettese.

Tehát nekem évfolyamtársam volt.

Együtt végeztünk, nagyon jó barátok is voltunk.

Meg kell mondanom, hogy ha számos alkalommal, hogyha hülyeséget csináltam a Zsuzsikról, azt kell tudni, hogy a Zsuzigi ezt megmondta. nyíltan, hogy fenyő most rosszul döntöttél, hülyeséget csináltál.

És akkor nekem el kellett gondolkodni ezen, hogy hát vajon hogy van, és akkor utána bizony volt, hogy azt kezd mondani, hogy Zsuzsi igazad volt.

Tehát ez egy nagyon fontos stabil pontja volt a az indulóintézménynek.

Talán most itt itt meg is szakítom egy picit.

Hát >> folytathatod, [nevetés] de Kilán Lacit kérdezzük erről az első időszakról, amikor te megérkeztél a művészetek házába, akkor [torokköszörülés] hogy is volt ez?

Hát az nem volt, mert azor még nem volt a az amikor az intézmény indult, akkor én még nem voltam itt.

Az intézmény induláskor a fenyő vezetésével Kollényi Zsuzsa és még volt egy pár ember, talán itt is vannak.

Én csak később kapcsolatlakoztam a társasághoz 98-ban. >> És szakellenné, hogy meg tudja magyarázni.

Tehát az intézményben volt egy váltás.

És [torokköszörülés] akkor én úgy gondoltam hogy szeretném a csapatot úgy fölépíteni, hogy hogy hogy a a legjobb a legjobb emberek dolgozzanak itt.

És ezért én megkerestem akkor a Kilián Lacit, hogy Lacikám, szeretném, hogyha az irodalmi terület referense, felelőre.

Ekkor azt mondta Laci, hogy hát enyő ne haragudj, szívesen mennék, de nem tudok, mert olyan dolgaim vannak egy körülbelül egy fél év, ha jól emlékszem, Laci ezt mondtad, hogy egy fél év. >> [torokköszörülés] >> De de utána szívesen.

Na hát akkor ezután én nekiálltam, és és ekkor jobban bele kellett tanulnom a a könyv és lapkiadás rejtelmeibe, a korrektúrába, az egyébbe, mert akkor azt mondtam, hogy én nekem megéri megvárni a Kilián Lacit.

Tehát ne ne tegyem. voltak rá jelentkezők többen is a a munkakörre, de én mondtam, hogy nekem a Laci kell.

Remélem, hogy úgy gondolod, igazgatóasszony a mai napig is, hogy jól döntöttem akkor, hogy a Kilián Laci legyen itt a művészetek házában.

És akkor Laci Lacink idejött, és hát azt mondja, nem tudom, hogy igaz-e, hogy jókat röhögtünk.

Mindenki, hogy mondjam, >> nem egymáson, >> nem egymáson.

Nem egymáson nem szoktunk cikizni.

Köszönöm. >> És akkor megérkezett Kilián Laci a művészetek házába. [nevetés] Az úgy történt, hogy a gondolkodási idő az arról szólt, hogy akkor én újságíró voltam a Veszprini Hét napnál, és ott mindenféle más lapokat is csináltunk, és azzal szerettem volna egyenesbe jönni, hogy azt a dolgot is tudom-e csinálni.

És azzal a feltétellel jöttem ide, hogy én akkor párhuzamosan a sajtózást a újságíróskodást is csinálom.

Azt gondolom, hogy szépen elfért akkor azokban az időkben egymás mellett két dolog.

Én nekem ez nagyon nagy megtiszteltetés és nagy öröm volt, hogy becsatlakozhattam.

Körbekérdeztem mindenkit, aki kell ezt a kőröket futni már >> körbekérdeztem másokat is, hogy mit fognak ehhez szólni, hogy hogyha én ezt csinálom. >> Te is felhívtad a misit?

Ö de irodalmárokkal meg akik érintettek lehettek azokkal egyeztettem.

Akkor teljesen úgy nézett ki hogy együttá csillaggyüttállás van, és így dolgot el tudtam kezdeni, vagy be tudtam állni.

Egy irodába voltunk a Holingi Zsuzsával, azok is nagyon szép idők voltak.

Igaz, hogy a belépésemor egy hónapig éppen szabadságon volt az űsö, úgyhogy egy hónap múlva találkoztunk, de az egy ilyen nagyon jó kis iroda volt akkoriban.

A Zsuzsával nagyon nagyokat beszélgettünk.

Rendszeresen bejött a fenyő és egy úgy volt egy egy előtér, ahol mindig a reggeli kávézás meg a napindítás az úgy nézett ki, hogy ott legalább öt vicce eldurrant.

És ez szerintem akik ugye köreinkben vannak, vagy voltak egy időben, azoknak ismerős lehet az, hogy már besorszámoztuk a vicceket, hogy a fenyő most fogja elmondani 48-as viccet, és már a 48-as számra is tudtunk röhögni. >> És mi volt az első irodalmi produktum, ami megszületett veled?

Az első irodalmi produktum az egy ilyen fél félárbócon álló kiadvány volt.

Ez a a Várutca 17 sorozatba a Vetési Albert Vetési László könyve volt.

Ezt a könyvet Brassai Zoli, aki szintén nagy vesztesége a városnak ő szerkesztette hatalmas nagy műgonddal, és ővele ültünk többször.

Ugye a városi 17-et még Géci János jegyezte, mint főszerkesztő, ötletgazda, és vele is több egyeztetés volt.

Azt gondolom, hogy ez a Várutca 17-es történet a 99-ben érte el a csúcsát.

Addig egy-két szám tudott megjelenni évente, és 99 volt az első olyan év, amikor azt a bizonyos célkitűzést, hogy negyed évkönyv legyen a Várutca 17, akkor tudtuk elérni és akkor sikerült ezt megcsinálni.

Az irodalmon kívül ugye a művészetek házának a fő tevékenységi köre az a kortképzőművészet bemutatása volt.

És a Egyeshalmi László, hogy csatlakozott bele ebbe a történetben a legendás rajszakkör és egyéb történetek által? >> Hát most ha azt akarjátok, hogy mind elmondjam, akkor az egy hosszú dolog lesz. >> Ráértek. >> Ráértek. >> Ráértek. hosszú, mert Lacival még a Dimitróban dolgoztunk együtt.

A abba a hát mindegy most Hősinekb vagy nem tudom milyen >> 198189. >> Na, Laci mondja a pontos dátumot.

És hát, hogy egy picit megint csak emlegensem a oldjam a hangulatot, hogy volt egy kitűnő kiállítás a művelői központban.

Hát [nevetés] legtöbben annak idején az utcán a sorba álltak.

Bernát Y Sándor, ugye jól mondom, Sanyinak volt a kiállítása, és hát Laci volt a kurátora, tehát Laci a Műveletési Központ képzelőzeti referense is volt.

És hát muszáj úgy mondanom, ahogy volt, hogy miért álltak sorba. 32-es történet, merthogy a Sá Bernard Y Sándor megnevezte a képeit, és hát ilyenek voltak, hogy Lángoló >> május 1je, Parázsló április 4-e már nem tudom, hogy milyen pína volt, november 7e és satöbbi.

És hát ez elterjedt a városban, hogy hogy hát ez hát e ezt meg kell nézni.

Hát az egyik az egyik dolog az volt, hogy a az akkori igazgatónőnk az Acinak ezt a dolgát nagyon nehezményezte.

Azt nem tudom, hogy az te neked fegyelmid vagy nem.

Azt nem tudom, de majd te ezt mond.

De végül is hát a kérdés az volt, hogy a Laci hogy került ide a művészetek házába.

Tehát Lacival, tehát mi hosszú, hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, m nagyon jó barátságban, nagyon jó kollegalitással és a Laci gyakorlatilag a a kortársképzőművészeti kiállításoknak, számos kiállításnak ő volt a kurátora.

És hát ezt ugye vallja ő is, és nyilvánvaló tudjátok is, hogy a Kolinzra az a Laci felesége volt, tehát így is együttműködtünk.

De Laci akkor még nem dolgozott itt a művészetek házába.

Nem akarok előre, >> de innen kaptam a fizetést. >> Hát ez igaz, ez igaz.

Ühüm. >> Na most hát pusztán ennyi.

És hát akkor bocsánat, de hogy akkor annyit előre kell szaladnom, hogy szintén a a várakozó hangulatra mentem, amikor borzasztóan meg rázott bennünket Zsuzsi halála.

És akkor megint jött az a dolog, hogy hát kivel pótoljuk?

Kivel pótoljuk? >> [horkantás] >> És én akkor úgy gondoltam, hogy megkeresem, megkérem a Lacit, hogy legyen igazgatóhelyettese és a képzőművészeti terület felelőse gondozója.

És hát a Laci is gond gondolkodási időt kért egy kicsit, és végül is aztán igent mondott.

Így így ekkor már összehállt, hogy úgy mondjam, a nagy csapat Kilián László.

Én nem László, én [nevetés] >> német László.

Így van. >> Én Én Ferenc Márton.

De hát ugye mindenki egy mindenki csak úgy ismer, hogy a fenyő.

A lányaimat, lányomat azt úgy hívták az iskolába, meg a tánceegyűtesbe is, ugy a kis fenyő ö meg talán már most is már talán fenyőnek hívják. >> [horkantás] >> Még annyit hozzá, hogy azért csak észelődjek vele is, hogy egészen egy hosszú ideig mindig úgy Ja, szóval te vagy a fenyőnek a lánya, amikor a szakmába dolgozott.

Aztán most már eljutottunk oda, hogy most már azt mondják nekem, hogy ja te vagy a fenyőnek az apja.

Visszaadom a szót. >> Köszönöm szépen. >> Az azt jelenti, hogy fogjam be a szám, >> nem, hogy igyál egy kicsit.

És akkor hegyeshalmi Lacihoz fordulunk, hogy meséljen egy kicsit nekünk arról a történetről.

Most itt egy csodálatos belső udvaron ülünk, egy Pánmárta szobor társaságában, és ünneplünk az idén egy másik évfordulót is, a Vasgyűjtemény Veszprémbe kerülésének a 25. évfordulóját.

Meséljük el ezt a történetet röviden. >> Sok szálon futnak az események, de visszacsatolnék azért.

Bernard Y Sanyi egy kiváló képzőművész volt és egy zseniális technózenész. a berlini LAF parádokon a fiával együtt több milliós tömeg előtt technózenét nyomott, meg Magyarországon [horkantás] is, 2012-ben fiatalon meghalt.

Ennek a kiállításnak van ilyen poénos része, ami tényleg így így az akkori politikai szituációban izgalmas volt. azt is szúrta ki egy ilyen piros könyves néni, és nem neveket nem mondunk, hogy ez egy nagyon-nagyon izgalmas kiállítás volt.

Engem ez sokkal jobban izgat, mintogy van ilyen politikai pamflet íze.

Az a baj, hogy a legtöbben már csak erre emlékeznek.

Kiváló installációval, kiváló képekkel.

Bern Bern Sanyiinak volt egy olyan periódusa, amikor a az inspirációja az az tulajdonképpen újságfotók voltak, és azokat csavarta át és alakította át.

Ugyanakkor mindig mindig volt minden munkájában, különösen a címekben egy ilyen egy ilyen nagyon nagy jó csavar, irónikus szatírikus oda odafricskázó, hát tudjuk, hogy milyen.

A sorok között kellett állandó olvasni meg lavírozni. és Farkasberci mosolyja.

Farkasbertalan ugye akkor járt az űrben, az egész ország ünnepelte, hordták körbe, mint díszvendéget mindenhol, és számtalan ilyen ilyen ilyen ilyen típusú kép.

A kiállításmegnyitót maga a az alkotó tartotta.

El nem elénekelte, elmondta a harango Terry, majd eszembe fog jutni valami Butyuta slágerének a szövegét.

És >> minden ember boldog akar. >> Minden ember boldog akar.

Na, szóval ezt nem nem akartam kihagyni, csak nem nem akarok sokat fecsegni.

Mindjárt idejutunk a vasudarba, ahol ülünk.

Öye Fenyő mondja, hogy a a Zuzsa halála után jöttem ide az intézménybe.

Senkivel pótolhatatlan volt, hiszen rendkívül sok oldalú volt.

Ne képzőművészettel, vizuális művészettel, filmmel, fotóval, ö filmtörténettel, filmesztétikával foglalkozott. rendszeres résztvevője volt a prágai pozsonyi éves ilyen eseményeknek.

Úgyhogy én nem nem pótolni akartam, hanem szerettem volna folytatni azt a azt a nagyon fontos munkát, amit a fenyővel itt meg korábban a Nagykarcsival elkezdtek, és igazából ezért jöttem ide a művészetek házába, ahova egyébként korábban is 1000 szál kötött. 50 éves voltam.

Sokan ilyenkor kell abbahagyni, nem ilyenkor kell elkezdeni.

Ö úgyhogy itt nagy levegőt vettem is.

A fiatal embereket én megelőztem minden körben. 1980 óta vagyok itt.

Mondjuk ezt így körülbelül, mert mert ez az épület, ez az épület >> az a Várutca 357.

Említett entitások

Témák

• veszprém
• művészetek háza
• évforduló

Személyek

• Grászli Bernadett
• Fenyvesi Ferenc
• Hegyeshalmi László
• Kilián László
• Gellért Gábor

Szervezetek, cégek

• Művészetek Háza

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „30 éves az új Művészetek Háza”

Több epizód a Veszprém 2030-ből

• Ez egy fontos podcast 2026-10-09
• Élő, fejlődő várost szeretnék! 2026-09-21

  A Veszprém 2030 podcast epizódban Porga Gyula polgármesterrel az önkormányzatokat érintő nehéz őszi időszakról, az adóbevételek csökkenéséről és a feladatok változatlanságáról bes…

• Japán fesztivál a Dubniczay-palotában! 2026-08-20

  A Veszprém 2030 podcast epizódban a Kyösö japán fesztivált mutatják be, amely augusztus 29-én lesz a Dubniczay-palotában. A fesztivál célja a közös alkotás és rezonálás japánok és…

• Újra Filmpiknik Veszprémben 2026-07-30

  A Veszprém 2030 podcast epizódban Kolozsi László főszervezővel beszélget a Veszprémben és Balatonfüreden megrendezett Filmpiknikről. A rendezvény az első éveihez hasonlóan „vissza…

• Az ember, aki megríkatja a topmenedzsereket 2026-07-02

  Szekeres Dávid, a korábbi Méz rádió műsorvezetője északifény túravezetőként dolgozik Finnországban. Egy évvel ezelőtti beszélgetésük folytatásaként Dávid mesél új feladatairól: vá…

• A reformátusok szívélyes vendéglátásra készülnek 2026-06-24

  A Veszprém 2030 podcast adása a Dunántúli Református Egyházi Napok fesztiválról szól, melyet Veszprémben rendeznek meg. A beszélgetés Steinbach József református püspökkel zajlik,…

• A művészet csodás, ha eléri a célját 2026-06-22

  A Veszprém 2030 podcast epizódja a Művészetek Háza és a Befogadás Háza együttműködését mutatja be. A Múzeumok éjszakáján megnyílt "A menü: Élet/Recept" kiállításon a Befogadás Ház…

• Könyv született a bántalmazó kultúráról 2026-06-11

  Komáromi Sándor, a Pannon Egyetem mesteroktatója és mentálhigiénés szakember a Veszprém 2030 podcast vendége volt, ahol a közelmúltban megjelent, a bántalmazó kultúráról szóló kön…

• Jó borok, jó zene, finom borkorcsolyák egy csodálatos téren 2026-06-02

  A Veszprém 2030 podcast vendége Zsandár Tamás fesztiváligazgató, aki a Rozé, Rizling, Jazz Fesztiválról mesél. A korábban bor-napokként indult rendezvény mára önálló fesztivállá n…

• Díjnyertes veszprémi film 2026-05-26

  A Szeretfilm stúdió "Föld és Vas" című filmjét bemutatja Buvári Tamás rendező. Az alkotás díjat nyert a szegedi Zsigmond Vilmos Filmfesztiválon, melynek operatőrei Kovács Claudia,…