Könyv született a bántalmazó kultúráról

Összefoglaló

Komáromi Sándor, a Pannon Egyetem mesteroktatója és mentálhigiénés szakember a Veszprém 2030 podcast vendége volt, ahol a közelmúltban megjelent, a bántalmazó kultúráról szóló könyvéről beszélt. Elmondta, hogy a téma iránti érdeklődése egy évösszegzés során alakult ki, és a…

Röviden

Műsor

Veszprém 2030

Megjelenés

2026. 06. 11.

Hossz

38 perc

Szereplők, említett nevek

Gellért Gábor

Témák

bántalmazó kultúra, könyvajánló, mentálhigiéné

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Veszprém 2030 podcast, városunk útja Európa legélhetőbb települései közé. [zene] Könyv született a bántalmazó kultúráról.

A könyvet Komáromi Sándor, a Pannonegyetem mesteroktatója, mentálhgién szakember, drámatanár, színháztudományi szakemberi jegyzé.

A bántalmazó kultúra hatalmas téma.

Jó, hogy egy szakembernek gyűrközött a feladatnak.

Írtál egy könyvet a bántalmazó kultúráról.

Ráadásul nagyon mélyvíz. >> Mélyvíz.

Ez is így van. évvégén, minden évén a Földnöttségek nevű Facebook oldalon én csinálok egy összegzést az adott évről, és mindig megfogadom, hogy ilyen problémafókusszal, de azért mégis megoldás kereső hangnemben fogalmazom meg ezt az írást.

Szerintem így volt egy picit ebben az évben is, de mégis valahogyan úgy éreztem, hogy én rajtam is ül valami komorság.

Így az évnek a végére nem szoktam gondolkodni írás közben.

És egy olyan kis cikket írtam, amiben előfordult ez a kifejezés, hogy bántalmazó kultúrában élünk. >> Ezzel kezdtem, [torokköszörülés] és én magam sem tudom, hogy honnan jött és honnan pattant ki ez a párosítás. biztos, hogy létezik, mert azóta már utána néztem, és néhányan leírták már így egymás mellé ezt a két szót.

És és hát egyszerűen azt éreztem, hogy hogy ez ha így kibukott és ennyire motoszkál legbelül, akkor le kell ülnöm és meg kell vizsgálnom hogyan máshogyan, mint úgy, hogy elkezdek gépelni hogy ez pontosan mit is jelent.

És azt hiszem, hogy egy ilyen jó másfél hétnyi időtartam arról szólt ott a két ünnep közötti világban, meg kicsit a szilveszter utánnyúlóan, hogy megteremtettem végre magamnak egy olyan szinte 024-es pihenő teret, relax teret. kislányom jól elvult a sorozataival és a kézműves tevékenységével, hogy hogy elkezdhettem összegezni azt a gyerekkoromtól kezdett tapasztalatokban megélt iskolai helyzetek, munkahelyi körülmények olvasmányélmények történelem, szépirodalom, minden, ami a fejemben összejött ezzel kapcsolatban.

Ezt rengeteg élményt kezdtem el összegezni, és így lett ennek a vége ez a kézirat.

Amikor így az ember elkezd egy könyvet írni, akkor nyilván van egy elképzelése, hogy mire fog kifutni.

Egyrészt mi volt ez az elképzelés?

És arra futott te, mint ahova ki akartad hozni?

A egészen határozottan tudom mondani, hogy az a dolog, amire ki akartam futtatni ezt az egészet, az az volt, hogy nem szabad benne maradni.

Tehát mindenképpen egy segítő jellegű, segítő szándékú könyvet szerettem volna, egy ilyen megoldásfókuszú könyvet vagy írás szerettem volna létrehozni.

Amikor nekiültem, még nem tudtam, hogy könyv lesz a vége, amiben mentálhgién tapasztalataimat segítő tapasztalataimat felhasználva tudok leírni néhány olyan ötletet, tanácsot, jó módszert, hogy hogyan vegyük észre azt, hogyha egy olyan helyzetben vagyunk, ami nem tisztességes velünk szemben. >> Ühüm.

És ami amikor elkészültél, akkor azt mondtad, hogy igen, ezt akartam, hogy azt mondtad, hogy elindultam egy úton. >> Azt éreztem, hogy hogy egy első lépcsőfok azóta, hogy belebeleenéztem a utána ugye a kéziratgondozásnál is a szövegbe, sokszor jött olyan gondolatom, hogy változtatnék ide egy erősebb példát is be lehetne tenni.

Ö voltak nagyon érzékeny témák a könyvben, amivel azért nem bánok a példákban túlságosan kesztyűskézzel a körülöttünk lévő világgal szemben.

De de azért kellett figyelni, hogy csak olyan dolog kerüljön bele, ami úgy kerül bele, hogy nem sért, akkor is, hogyha konkrét hírről van például szó. vagy olyan helyről vadásszak le információkat, ahol már kiforrottan van jelen az adott témáról egy jelentés, egy jegyzőkönyv, egy összefoglalás, hogy nehogy beleessek abba a csapdába, hogy úgy ítélkezek dolgok felett az íróasztalnál ülve, hogy közben még folyamatban vannak, zajlanak és sztereotípiákat vagy prekoncepciókat fogalmazok meg.

Úgyhogy ilyen tekintetben azt hiszem, hogy egy kicsit még bátrabban odatettem volna egy-két példát. >> Tehát úgy érzed, hogy egy kicsit most még finomkodtál. >> Igen, igen, határozottan.

Bár sokan, akik olvasták és megadták a visszajelzéseket, azt mondták, hogy hogy nagyon nehéz volt rajta átmenni, mert mert felidéz saját történeteket, hangulatok vannak benne, atmoszféra teremtéssel. írok vagy próbálok megfogalmazni, hogy egy kicsit valóban ott üljünk a körül a családi, vasárnapi, 80-as évekbeli asztal körül a panellakásban, hogy ezek mind felidézhető érzetek.

Szerintem színházban is érzetfelidézés az alapja mindennek, amit csinálok, de hogy ezt a könyvben is megpróbáltam így képviselni, és hogy ezzel együtt viszont még így is tud terhelő lenni. és tömény lenni az, ami ott van benne. >> Én gondoltam, hogy beszéljünk olyanról, ami ami kimondottan közel áll hozzád.

Te azért színházzal is nagyon sokat foglalkozol, és pont most azt nézem, hogy egyszerűen tele van a sajtó színházi bántalmazó történetekkel, [torokköszörülés] és ezt te azért elég közel állsz.

Biztos, hogy van erről véleményed.

Az egész Eszennyi ügy, de nem csak, hanem most egymás után buknak ki.

És kíváncsi vagyok, hogy te erről mit gondolsz. >> Ez is egy jó érzékeny téma, és pláne úgy érzékeny téma, hogy én is valahol ebben a közegben létezek.

Ebből nőttem föl gyerekként, ebből lett belőlem felnőtt, vagy ebben a közegben lett belőlem felnőtt.

És nehéz szívvel olvasok minden olyan hírt, ami erről szól, úgy, hogy közben én is része vagyok ennek a folyamatnak, és én is éltem meg hasonlókat, mint amik kibuknak.

Én is találkoztam ezekkel a történetekkel.

Egyes történetek velem is megestek. a rendezők nyelve a színész felé, egy a színház igazgatók nyelve a munkavállalók felé, a az egész színházi kultúra leuraló jellege például a tekintetben, hogy azt mondjuk, hogy Magyarországon ilyennek vagy olyannak kell lennie a kultúrának, és ezzel máris kirekesztettük a színházi gondolkodásnak legalább az 50%-át, ha nem többet. a színházi kultúrára jogosultak körét szűkítjük.

És ez ezek borzasztó dolgok, de ugye a azért a MIU kampányt mindenképpen meg kell említeni, és ezt megemlítem a könyvben is, hogy az egy nagy olyan első [horkantás] transzparencia volt a színházak világában, ami kapcsán és aminek a mintájára aztán mind a mai napig egyre több történet bukik elő.

Nem hiszem, hogy a színészt a lélek megnyomorításával, teher aláhelyezésével lehet leginkább megzeni.

Tudom, hogy a színészi munka pszichésen sokkal nagyobb teher, nagyobb erőt követel, mint az átlagember.

Ö akár azt is mondanám, hogy mint a segítőfoglalmazású szakemberek esetében ö és hogy a segítő szakemberek esetében van már ilyen szupervízori hálózat.

A színészek esetében nem nagyon találunk ilyesmit, de mondhatnám az iskolát is, mert ott sincs igazából az a néhány pszichológus, aki kétségbeesetten dolgozik, az korán sem tudja ellátni azt az összes gyereket, akinek egyébként lenne szüksége szorongás vagy bármi miatt. külső segítségre, de visszakanyarodva a színházhoz, én abszolút azt látom, hogy most van egy ilyen tendencia, hogy elkezdte kibuktatni ezeket a bántalmazókat és ezeket a bántalmazómechanizmusokat.

Látszik, nagyon-nagyon látszik a rendszer reakciója erre a dologra, a szőnyeg alásöprés mechanizmusa, az, hogy a rendszer bevédi a saját képviseltjeit és akár az áldozat ellenében, az áldozat hibáztatásig is kőkeményen és nyíltan és nyilvánosan elmegy.

Ö nek számomra nagyon-nagyon döbbenetes volt végigkövetni, látni például a Nemzeti színházban történt baleset folyamatát ügymenetét kommunikációját >> és az egész kommunikációját, de főleg az, ahogyan egy idő után ezt olyan gyönyörűen az összeollozott hírekkel olyan gyönyörűen végig lehet nézni, hogy jutunk el a baleset sokjától, az áldozatokért való aggódásól. az áldozathibáztatásig.

Szép. >> Ez egy döbbenetes folyamat volt, és akkor akkor azt hiszem az az például ez a történet engem nagyon-nagyon érzékenyen érintett.

És >> miért miért miért érintett meg ennyire különben? >> Kicsit olyan ez, mint amikor a olyan konfliktus történik a a környezetünkben, ami úgy túl túl közel van hozzánk. egy kicsit rajtunk is átmegy, mintogyha mi velünk is megtörténne.

Ez ez itt is így volt velem, főleg a színház miatt.

Én nagyon szeretem a színházat.

Én 29 éve tehetségeket gondozok tőlem.

Nagyon sokan mennek a színműre Kaposvárra Marosvásárhely Kolozsváris célállomás folyamatosan.

És vannak tanítványaim, akik már kijöttek a képzésekből.

Én mindenkinek azt tanítom, aki gyerekként odaérkezik hozzám, hogy a színház fantasztikus dolog, hogy érdemes művészettel foglalkozni.

És közben meg látom, hogy mit élnek meg teljesen ártatlanul azok az emberek, akik bekerülnek egy-egy ilyen darálóba.

És itt a a a bérek mesterséges alacsony alacsony tartásától kezdve a vállalkozói világba kényszerítésen keresztül annyi minden lefolyt már a színházi.

És >> de különben ami nekem és kíváncsi vagyok erre a véleményedre, mert mert több ilyen hír is volt most, ami elgondolkodtatott.

Az egyik az volt, hogy mikor kibukott Eszenyénikőnek ez az újabb problémája, hogy megint nem sikerült az idegrendszerével bírni, miközben próbált.

Berebes Istvánnal csináltak egy interjút, nem tudom, hogy beleszaladtál-e.

Ha nem, akkor elmondom, és hogy végül is ő megnézett egy premiert, amit az Eszennyi rendezett, és azt mondta, hogy utána odament az Erikőhöz, és azt mondta neki, hogy gratulál, mert hogy zseniális ez a rendezés, de hogy ő az arra gondolt, miközben nézte ezt, hogy hogy ő az az ár, ami amivel ő eljutott eddig a rendezésig, azt ő már nem vállalta volna És akkor gondolkodtam rajta, hogy a te meglátásod szerint valóban van az a szintű művészet, ahova nem lehet már eljutni anélkül, hogy nem bontod le a színészeidet nullára? >> Nem, ebben nem tudok hinni.

Ö egyáltalán nem tudok hinni, ha egyáltalán a a színészettel kapcsolatban gondolkodhatunk abban hogy hogy mennyire, milyen mértékben és meddig viszi szó szerint vásárra a bőrét egy színész, mennyire kell beledarálódjon egy szerepbe, egy alakításba.

Szerintem nálunk Magyarországon nem él az a mélysége a színészképzésnek, mint ami mondjuk az Actor Stúdióban megtalálható.

Tehát ez a method acting szintje, ami már érzelmek, érzetek szintjén tényleg a leg apróbb izomcsoportokig bontja le a színész működését annak érdekében, hogy autistát, őrültet menekülőt el tudjon játszani, vagy egyszerűen egy kávézóban el tudjon merengeni Párizsról és az elmúlt szerelmekről.

Ez ez iszonyatosan hosszú folyamat, mire ebben egészségesen benne tud lenni valaki, de általában az is jellemző, hogy mondjuk Amerikában színész pedagógusok foglalkoznak a színészekkel, akik egy picit vezetik is ezt a tehát a lelki folyamatokat is vezetik, és nem csak a szituációt, a a beleállást a szituációba követelik meg, vagy várják el egy kicsit úgy Úgy kell ezt elképzelni, mintogyha lenne egy jó edző, aki egy jó egy nagyon-nagyon erős súly fölemelésére test, lélek, szellem holisztikusságában készít föl, mielőtt az ember neki áll és próbálkozni kezd.

Mi meg egy ilyen őrült gym vagyunk, amibe bemegyünk, ott vannak a súlyok.

Na, ki tud nagyobbat emelni, és akkor mint az őrült emeljük ezeket a súlyokat.

Hát vannak, akik szétszakadásig jönnek, de azt látni, hogy a színészek hogyan működnek egyes rendezők alatt, azt kell mondjam, hogy én azt látom, hogy egyáltalán nem azon múlik, hogy egy rendező szétszed, nullára levisz, szétbombáz személyiséget, működésmódot, akkor lesz az igazi a művészet.

Akkor igazi a művészet, hogyha nagyon jól egymásra tudnak hangolódni a kreatív tevékenységben.

És hogyha a színész biztonságban érzi magát, vezetve érzi magát, elengedheti magát, mert tudja, hogy a másik kívülről meg fogja tartani, és ez egy sokkal érzékenyebb viszony, mintogy üvöltsek, kiabáljak, rákényszerítsek, könnyeket préseljek ki valakiből.

Én ezt a fajta erőszakosságot, ezt mindig kerültem és soha nem hittem benne. >> Nem hiszel abban, hogy hogy szenvedni kell ahhoz, hogy lejuss a mélységig? >> Egyáltalán nem. megtesszük és lejutunk.

Igen, >> ezért ezt azt kell mondani, hogy van ilyen és működőképes ez is.

Csak szerintem kártékony bizonyos >> nagyon de a másik meg ami ami ugyanígy így felvetődött, hogy itt volt például a Kevin Spacey ügye, aki tulajdonképpen jobban lebontogatjuk, akkor olyan nagy dolgokat azért nem csinált. csúnyán szólt emberekhez, meg kihasználta, hogy ő óriási sztár, de úgy alapvetően azért, hogyha az árát megnézem, mondjuk felé meg felém, tehát hogy egy mondjuk egy korszakos művészt nem láthatok többet a a és és ha azt azt veszem, hogy azt szokták mondani, hogyha valaki fölmegy a színpadra, azt várja el tőle mindenki, hogy ott őrüljön meg.

Aztán amikor lejön a színpadból, azt várja tőle, hogy legyen kispolgár, legyen olyan, mint én. >> Igen. >> Legyen ugyanolyan kedves.

Nem biztos, hogy ezt meg lehet csinálni, hogy erről mit gondolsz.

Mindig lenyűgöztek azok a történetek, amik erről szóltak, hogy adott színésznőt behívott az igazgató és megemelte a fizetését, hogy legyen pénze bejárónőt fogadni, mert nem az a dolga, hogy a piacon összetalálkozzanak vele az átlagpolgárok. >> Ez nem is olyan messze megtörténő.

A 60-as években még mindig voltak ilyen történeteink színházakból, színháztörténetből.

Ön azt látom, hogy most a tehát nem nem szabad elszeparáltan kezelni ezt a kérdést sem a körülöttünk lévő társadalmi folyamatoktól.

Mert különben egyik vagy másik lemarad, vagy vagy szakadékképződik a kettő között.

Most a világ arrafelé megy, hogy egyre inkább a közvetlenséget preferálja, a baráti hangnemet, a baráti közeget preferálja, amibe nem annyira fér bele, bár hajlamosak vagyunk rá, és most is vannak sztárok, de hogy nem annyira az egyéni sztárkultusz világa felé mozdultunk el, azért azt látom, hogy sokkal tovább maradnak porondón, középpontban azok az emberek, akik akik valahogyan jól kapcsolódnak a rajongói táborra, de természetesen azt elvárni, hogy ugyanolyan hétköznapi ember legyen, mondjuk a Dwayak, mint amilyen én vagyok, azt azt így a ez szerintem soha nem volt így, mertogy a valahol a paptól sem lehet ezt elvárni, furcsa helyzet látni…

Említett entitások

Témák

• bántalmazó kultúra
• könyvajánló
• mentálhigiéné

Személyek

• Komáromi Sándor
• Gellért Gábor

Szervezetek, cégek

• Pannon Egyetem

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Könyv született a bántalmazó kultúráról”

Több epizód a Veszprém 2030-ből

• Ez egy fontos podcast 2026-10-09
• Élő, fejlődő várost szeretnék! 2026-09-21

  A Veszprém 2030 podcast epizódban Porga Gyula polgármesterrel az önkormányzatokat érintő nehéz őszi időszakról, az adóbevételek csökkenéséről és a feladatok változatlanságáról bes…

• Japán fesztivál a Dubniczay-palotában! 2026-08-20

  A Veszprém 2030 podcast epizódban a Kyösö japán fesztivált mutatják be, amely augusztus 29-én lesz a Dubniczay-palotában. A fesztivál célja a közös alkotás és rezonálás japánok és…

• Újra Filmpiknik Veszprémben 2026-07-30

  A Veszprém 2030 podcast epizódban Kolozsi László főszervezővel beszélget a Veszprémben és Balatonfüreden megrendezett Filmpiknikről. A rendezvény az első éveihez hasonlóan „vissza…

• 30 éves az új Művészetek Háza 2026-07-21

  A Veszprém 2030 podcast ezen epizódja az új Művészetek Háza 30. évfordulóját ünnepli. A születésnapi beszélgetésen részt vesz Grászli Bernadett igazgató, Fenyvesi Ferenc alapító i…

• Az ember, aki megríkatja a topmenedzsereket 2026-07-02

  Szekeres Dávid, a korábbi Méz rádió műsorvezetője északifény túravezetőként dolgozik Finnországban. Egy évvel ezelőtti beszélgetésük folytatásaként Dávid mesél új feladatairól: vá…

• A reformátusok szívélyes vendéglátásra készülnek 2026-06-24

  A Veszprém 2030 podcast adása a Dunántúli Református Egyházi Napok fesztiválról szól, melyet Veszprémben rendeznek meg. A beszélgetés Steinbach József református püspökkel zajlik,…

• A művészet csodás, ha eléri a célját 2026-06-22

  A Veszprém 2030 podcast epizódja a Művészetek Háza és a Befogadás Háza együttműködését mutatja be. A Múzeumok éjszakáján megnyílt "A menü: Élet/Recept" kiállításon a Befogadás Ház…

• Jó borok, jó zene, finom borkorcsolyák egy csodálatos téren 2026-06-02

  A Veszprém 2030 podcast vendége Zsandár Tamás fesztiváligazgató, aki a Rozé, Rizling, Jazz Fesztiválról mesél. A korábban bor-napokként indult rendezvény mára önálló fesztivállá n…

• Díjnyertes veszprémi film 2026-05-26

  A Szeretfilm stúdió "Föld és Vas" című filmjét bemutatja Buvári Tamás rendező. Az alkotás díjat nyert a szegedi Zsigmond Vilmos Filmfesztiválon, melynek operatőrei Kovács Claudia,…