A művészet csodás, ha eléri a célját

Összefoglaló

A Veszprém 2030 podcast epizódja a Művészetek Háza és a Befogadás Háza együttműködését mutatja be. A Múzeumok éjszakáján megnyílt "A menü: Élet/Recept" kiállításon a Befogadás Háza lakói által készített alkotásokat állították ki. A kiállítás létrejöttét Hammerli Judit…

Röviden

Műsor

Veszprém 2030

Megjelenés

2026. 06. 22.

Hossz

16 perc

Szereplők, említett nevek

Gellért Gábor

Témák

művészet, kiállítás, múzeumok éjszakája, veszprém

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Veszprém 2030 podcast, városunk útja Európa legélhetőbb települései közé. [zene] A művészet csodás, ha eléri a célját, gyönyörködtet és embereket hoz össze.

A múzeumok éjszakáján új kiállítást nyitott a veszprémi művészetek háza.

A menü életrecept, tárlat mindenkinek sokat adott.

A befogadás háza lakói alkották a kiállítási tárgyakat az elmúlt egy évben a művészetek Háza munkatársainak segítségével.

Megismerkedtek elbeszélgettek közösen alkottak, és most a kiállítás megnyitója napján közösen főztek és egy asztalhoz ültek.

Mi mást telt a művészet feladata?

Gráti Bernadet, a Művészetek Háza igazgatója, Hammerli Judit művészetpedagógus.

Sé Ildikó, szociális munkás, az ötletazdája és Király Merinda, a befogadás háza intézményvezetője.

Judit a művészetoktatásunkért felelős vezetőnk, és ő gondolta nagyon helyesen azt, hogy nyitnunk kell egy szélesebb társadalmi réteg felé, és úgy gondolta, hogy kezdjünk el együttműködéseket hajlék nélkül élőkkel, fogyatékokkal élőkkel, illetve idős gondozással kapcsolatos tevékenységekkel is egészítsük ki a a művészetek háza profilját.

Ez azt jelenti, hogy három intézménnyel kötöttünk együttműködési megállapodást.

Az első együttműködési megállapodást a Máltai Szeretetszolgálat befogadásházával alkottuk meg, és ez vezetett el ahhoz is, hogy a múzeumok éjszakáján már egy külön kiállítást nyitottunk meg, amely Séner Ildikó és Hamelli Judit közös munkájának az eredménye, amely egy másfél éve működő művészetterápiás közösségnek, műhelyben készített alkot otásokat mutatja be az érdeklődőknek. >> Hamelliudit vagyok, [nevetés] veszprémi művészetek házából, múzeumpedagógiával foglalkozok.

Elkezdtünk gondolkozni azzal, hogy jó lenne egy kicsit kitágítani a a mostani palettát és foglalkozni olyan csoportokkal is, akik akiknek nincs lehetőségük a a múzeumban vagy a galériákba, vagy kiállításokra látogatni.

És így találkoztunk Ildikóval a befogadásházától, és elkezdtünk beszélgetni, és elkezdtük a közös munkát együtt először csak kis dolgokkal, aztán egyre többet is ugye most nyílt ez a kiállítás, ami a megkoronázta ezt a munkát.

Azt hiszem, >> egyrészt az egy nagy dolog szerintem, másrészt viszont te van egy óriás probléma, hogy oké, hogy mindenki tud valamit csinálni, de eljön az a pillanat, amikor már nem lehet azt mondani, hogy jaj, hát ahhoz képest akkor rakjuk ezt már föl a falra.

Tehát valaminek kell lennie, hogy a falra kerülhesse. >> Én azt hiszem, majdnem mindenki került a falra, úgyhogy minden értékes volt, de ezek nagyon szép, szeretettel készített dolgok. meg mindegyikhez.

Én azt hiszem, talán Zildikinak több, de amit együtt csináltunk, közös szép emlékek fűznek.

Mindig így tudja az ember, hogy melyiket ki csinálta, hogy csinálta és ilyen szép [zene] emlékeket hordoznak. >> Mikor együtt dolgoztok, akkor megismered ezeket az embereket?

Természetesen és nagyon jó is ez szerintem, mert amíg amíg az ember nem ismer valamit, vagy fél valamitől, együtt tölt velük időt, akkor sokkal inkább megismeri és sokkal inkább feloldódnak ezek a dolgok, hogy én például az elején nagyon féltem az egésztől, hogy szerettem volna valami nagyon szépet és nagyon jót csinálni és aztán olyan olyan ember közel és olyan olyan jól alakult, mert az Ildikó is nagyon sokat segített meg mindenkit, a kollégáim is reng rengeteget, és akkor ilyen szerintem így könnyedebb volt, és jobb volt és jó lett a vége szép.

De >> mi volt az alapfélelmed, hogy hogy ezek az emberek semmit nem fognak érteni abból, amit te mondasz, vagy nem fogja őket érdekelni? >> De nagyon szerettem volna, hogy jól érezzék magukat, és hogy ők is így felszabadultan tudják azokat a dolgokat nézni, vagy látni, vagy látogatni [zene] a kiállításokat, és hogy ez érdekelje őket.

Csak, hogy ezért féltem, hogy hogy tudunk-e olyan programot nyújtani, vagy olyan olyan lehetőséget nekik, amit élveznek, vagy amin feloldódhatnak. >> És volt olyan pillanat, amikor azt érezted, hogy hóhó, hát mostantól nincs mitől tartani. >> Szerintem amikor beléptek ide az udvarra, olyan kedvesek voltak, meg olyan aranyosak, hogy így aztán onnantól ilyen tényleg olyan barátságos volt az egész.

Azt mondta az igazgató asszony, hogy fantasztikus koncepciót alkottál.

Milyen mi volt ez a fantasztikus koncepció? [nevetés] >> Igazából ez úgy történt, hogy ugye a múzeumok éjszakájának az ízekbe zárt történetek idén a témája.

És ez nem is úgy történt, hogy nekem volt egy [zene] koncepcióm, illetve volt egy koncepcióm, ami látható a falakon, az újrahasznosított adományok, tehát a a textilek, amik hozzánk érkeznek, az ilyen kiürített otthonokból, a az étkészletek, amiket felhasználtunk.

Tehát volt egy ilyen gondolat, de az igazából itt találkozott a művészetek házába a a Bettyékkel, a Judittal és és még még még hozzá csatlakozott ez, hogy akkor a művész vagy múzeumok éjszakája témája és így állt össze, hogy akkor ez kicsit így a gasztronómia meg az ünnep, a vendégség, a főzés és az ehhez kapcsolódó emlékekhez körépült.

Szerintem a hajléktalanság az nagyon sokszor a magánnyal azonosítható.

Ez amit ti csináltok, az mind-mind közösségi tevékenység. amit mi csinálunk, amit én szeretnék csinálni, és ami ami szerintem amiben látom most leginkább így az erőt meg igen az erőtelen az a legjobb kifejezés az a közösségépítés és igazából akkor mondjuk azt, hogy ez a koncepcióm, hogy ez a legfontosabb és hogyha mondjuk ehhez a művészete a jó eszköz, vagy a művészeti közeg a jó közeg, akkor így építjük a közösséget közösségünk találkozik más közösségekkel és és akkor ilyen kerti partik jönnek létre, mint ez a mai mi csodálatos és >> megható. >> Leül egy csomó ember, egyik innen jött, másik onnan, és együtt esznek olyan dolgokat, amikről előtte beszéltek. [zene] >> [nevetés] >> Igen, igen.

A podcast részeként most megjelent egy adás, ami ami kifejezetten így a kiállításhoz készült, ahol a lakóink egyébként meglepő módon sokan vendéglátással próbálkoztak még így a az életüknek az előző felében, és sikeresek is voltak benne, és szeretik.

Hát sokan tudnak főzni a lakóink közül, nagyon jól főznek.

Ez személyes [zene] tapasztalatom, és én is tanultam már tőlük fogásokat, úgyhogy nagyon izgalmas és nagyon jó erről beszélgetni.

És ez és az az arcok így kivirulnak, mikor a főzésről és az evésről beszélünk, és akkor közben minden másról is. >> Ez is fontos, >> de ez is egy eszköz. >> Abszolút.

Meg szerintem van egy csomó olyan téma, amit az ember nem hoz csak úgy elő.

Tehát nem lehet azt mondani, hogy na most akkor beszéljük az életedről, mert ez egy ilyen nevetséges dolog, de hogyha együtt főztök és utá és közben felvetődik egy csomó dolog, akkor már lehet >> így [zene] van.

Ez az alkotás közben is így történik.

Leülünk alkotni és elkezdünk beszélgetni.

Ha ezt a gonoszságot hozod elő, hogy hogy a művészet okozzon örömet, mert annyira művész van különben.

Nem tudom, láttál ilyeneket, amikor ilyen nagy művészek mondják, hogy micsoda szenvedés volt az alkotás, és hányszor érezte magát rosszul, és lehet, hogy az lenne a cél, hogy örüljünk az alkotásnak.

Nem lehet, hogy azért érzi magát rosszul, mert mert így nagyon el akar vele érni valamit, mert mi meg mi meg csak egyszerűen így csak úgy ott szeretnénk leülni egy asztalhoz és együtt lenni.

Én legalábbis így állok hozzá. >> Mikor van az, amikor valamiről azt érzed, hogy ez jó és bele akarsz vágni, és akarod az intézményt ebbe működtetni?

Amikor azt érzem, hogy az ellátottainak ebben, ezzel egy kicsit emelkedni tud a lelke, egy picit fényt tudok vinni vele a mindennapjaiban, mikor egy amikor azt érzem, hogy a mindennapi működésen felül tudunk valami pluszt adni vele.

Minden ilyen alkalommal úgy érzem, hogy ebbe bele kell [zene] vágni. >> Pont arról beszélgetünk, hogy ennek nem is a kiállítása legnagyobb élvénye.

De az, hogy itt ül ez a csomó ember és együtt eszik és elbeszélget a bármiről is, ez másképp jöhetett volna létre.

Ez az igazi üzenete minden ilyen megmozdulásnak, a nyílt napnak, a az, hogy nyitott intézménnyé szeretném, ha válnánk, hogy minél inkább megismerjenek bennünket, hogy Kinga gyakran jár fiatalokhoz.

És minden egyes ilyen megmozdulás azért van, hogy megismerjék az emberek az ellátottainkat, a problémáikat, kihívásaikat, és ráébredjenek arra, hogy nincs akkora szakadék ember és ember között, mint gondolnánk. >> Egy emberen belül azért sok szakadék van, tehát nagyon nehéz, nem is kell ahhoz két ember egy emberen belül is az ember le tud esni a föld aljára és föl tud emelkedni.

Ezek az ilyen alkalmak, ezek egy ilyen pillanatnyi felemelkedések, vagy az ember mindig egy kicsit följebb kerül. >> Van, amikor egy pillanatnyi felemelkedést jelent, amikor azt jelenti, hogy azt az adott napot jobb lelki állapotban tudja átvészelni egy illető. van, amikor ez egy hosszútávú folyamat első kis kavicsa, amire utána majd köveket és egyre nagyobb várakat lehet építeni.

Ezt mindig az az adott pillanat dönti el, meg azt, hogy mi lesz utána, hogy milyen hatással tudunk lenni az ellátottakra.

Van olyan ellátottunk, mint például a Koko, aki ez az imént érkezett munkából, aki utcás ellátottként az, hogy bevonódott a tranzit foglalkoztatásba, és nekiálltunk kertet építeni, a kertépítést elképesztő módon élvezte, hogy ő csinálhatja, benne lehet valamibe, alkothat valamit, és ez egy akkora pluszt hozott az életében, hogy most már tud rendszeresebben munkát vállalni. teljesen más fizikai és mentális állapotba került, mindössze attól az egy lépéstől, hogy bevontuk őt egy programba és részt vett egy kertépítésben.

De ugyanez elmondható sokakról másokról.

És a Krisztike a legjobb példája annak, hogy az olyan bezárkózó emberek, akik korábban szóban se voltak hajlandóak állni velünk és nem hogy mosolyogni, részt venni közösségi rendezvényeken, ez elképzelhetetlen volt, és elég volt egy női kör, egy női művészetterápiás foglalkozás, ahol az egyik feladat őt megnyitotta, és amikor egy picit megnyílik, akkor esélyünk nyílik arra, hogy tovább bontogassuk ezt. azt a sok-sok réteget, ami ráépült az emberre, és ha minél jobban meg tudjuk nyitni, annál előbbre tud lépni az életében. >> Tehát itt nem nem az a cél, hogy óriás happyek történjenek, hanem történjenek kiscsodák, aztán valami majd kisül belőle.

A kiscicsodák az igazi csodák, mert amikor egy embernek vissza tudjuk adni az emberségét, a más emberekbe való hitet, azt önértékelését tudunk javítani azzal, hogy ő büszke valamire, amit ő alkotott.

Ezek az aprónak tűnő lépések, ezek az igazi hétköznapi csodák. azért is gondoltuk, hogy ezzel a kiállítással nyitjuk meg a múzeumok éjszakáját, mert ez az a nap, ez az a pillanat, amikor igazán az egész ország a a múzeumokra figyel, és itt tudunk ilyen témáknak is nagyobb teret adni. felhívjuk a figyelmet, hogy ez nagyon fontos, és fontos, hogy ne csak beszéljünk róla, ne csak azért beszéljünk róla, mert ez trendi most és hanem azért, mert tényleg érezzük azt magunk is, hogy hogy tudunk segíteni, és nem is a talán a segítségem van, hanem tudunk együtt közösen létrehozni értékeket és bemutatni a mai kiállítást különleges verniszás fooddal megnyitó ételekkel is készült, amelyet a befogadásháza lakóival közösen készítettünk.

Erzsike, akit ma mam mamának is neveznek, például megtanította tésztát gyúrni a fiatal kollégánkat Bálintot, és nagy örömmel vezette be a kockatészta készítésének a rejtelmeibe, de készült itt a fiatal emberek vezetésével, meg gyümölcsalta, sok-sok dinnyel szeletelésével és A a podcastben hallható friss zsengefejtett borsó is megtalálta a maga helyét egy kiváló krémlevesben.

Ha egy kiállító térbe bekerül valami, legyen az Ticiána, legyen az egy kortásmű, ugyanolyan odafigyeléssel kell felrakni a kiállítótér falára.

Tehát nincs különbség egy kis cienotípia és egy híres alkotás között, mert aki állítótér falára kerül és bekerül egy olyan közegbe, amellyel lehet, hogy kiragadjuk a a az előző életéből és elhelyezzük a falra.

Az a lényeg, hogy a föfadásháza lakói által készített munkák másokat is inspiráljanak.

Tehát ellátogat egy család, ellátogat egy egyén, akit érdekel ez a a kreatív alkotás, az kapjon inspirációt azáltal, hogy lát egy monotípiát, egy cianotípiát, vagy egy fotokollást, és menjen haza, készítse el ezeket az alkotásokat, ismerje meg a technikákat, kérje az AI segítségét és hozzon otthon is létre műveket.

Szerintem ez fontos, hiszen nem az a lényeg, hogy hol élsz, vagy honnan jöttél, hanem az, hogyha ha igazán van benned kreatív erő, akkor egy szélesebb körben sok-sok embert inspirálhatsz. >> Erre a kiállításra elmenni kötelező, tából maradni tilos.

Grásli Bernadettet, Halmelli Juditot, Sénerikót, Király Melindát és Gerért Gábort hallottátok.

Ez volt a Veszprém 2030 podcast. [zene]

Említett entitások

Témák

• művészet
• kiállítás
• múzeumok éjszakája
• veszprém

Személyek

• Gellért Gábor

Szervezetek, cégek

• Művészetek Háza
• Befogadás Háza

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A művészet csodás, ha eléri a célját”

Több epizód a Veszprém 2030-ből

• Ez egy fontos podcast 2026-10-09
• Élő, fejlődő várost szeretnék! 2026-09-21

  A Veszprém 2030 podcast epizódban Porga Gyula polgármesterrel az önkormányzatokat érintő nehéz őszi időszakról, az adóbevételek csökkenéséről és a feladatok változatlanságáról bes…

• Japán fesztivál a Dubniczay-palotában! 2026-08-20

  A Veszprém 2030 podcast epizódban a Kyösö japán fesztivált mutatják be, amely augusztus 29-én lesz a Dubniczay-palotában. A fesztivál célja a közös alkotás és rezonálás japánok és…

• Újra Filmpiknik Veszprémben 2026-07-30

  A Veszprém 2030 podcast epizódban Kolozsi László főszervezővel beszélget a Veszprémben és Balatonfüreden megrendezett Filmpiknikről. A rendezvény az első éveihez hasonlóan „vissza…

• 30 éves az új Művészetek Háza 2026-07-21

  A Veszprém 2030 podcast ezen epizódja az új Művészetek Háza 30. évfordulóját ünnepli. A születésnapi beszélgetésen részt vesz Grászli Bernadett igazgató, Fenyvesi Ferenc alapító i…

• Az ember, aki megríkatja a topmenedzsereket 2026-07-02

  Szekeres Dávid, a korábbi Méz rádió műsorvezetője északifény túravezetőként dolgozik Finnországban. Egy évvel ezelőtti beszélgetésük folytatásaként Dávid mesél új feladatairól: vá…

• A reformátusok szívélyes vendéglátásra készülnek 2026-06-24

  A Veszprém 2030 podcast adása a Dunántúli Református Egyházi Napok fesztiválról szól, melyet Veszprémben rendeznek meg. A beszélgetés Steinbach József református püspökkel zajlik,…

• Könyv született a bántalmazó kultúráról 2026-06-11

  Komáromi Sándor, a Pannon Egyetem mesteroktatója és mentálhigiénés szakember a Veszprém 2030 podcast vendége volt, ahol a közelmúltban megjelent, a bántalmazó kultúráról szóló kön…

• Jó borok, jó zene, finom borkorcsolyák egy csodálatos téren 2026-06-02

  A Veszprém 2030 podcast vendége Zsandár Tamás fesztiváligazgató, aki a Rozé, Rizling, Jazz Fesztiválról mesél. A korábban bor-napokként indult rendezvény mára önálló fesztivállá n…

• Díjnyertes veszprémi film 2026-05-26

  A Szeretfilm stúdió "Föld és Vas" című filmjét bemutatja Buvári Tamás rendező. Az alkotás díjat nyert a szegedi Zsigmond Vilmos Filmfesztiválon, melynek operatőrei Kovács Claudia,…