Amikor a mennynek tündérei hajnalban hazamennek…

Összefoglaló

Sümegi Elemér, hegedűkészítő, polihisztor, zenész és ultrafutó a Veszprém 2030 podcast vendége. Beszél a hivatásáról, hangszerkészítésről, a japán kultúrából ellesett fejlődési filozófiáról és a különböző művészeti ágak (irodalom, zene, képzőművészet) összehangolásáról a…

Röviden

Műsor

Veszprém 2030

Megjelenés

2026. 05. 14.

Hossz

35 perc

Szereplők, említett nevek

Gellért Gábor

Témák

hegedűkészítő, polihisztor, ultrafutó

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Veszprém 2030 podcast, városunk útja Európa legélhetőbb települései közé. [zene] Sümegi Elemér, Hegedűkészítő, Polihisztor.

Hegedüket varázsol, de ezt már mondtam.

Bármit megszerel, megrenovál, felújít, muzsikál akkoron, ami egy tangó harmonikára hasonlít, de nem az, és vonós hangszereken is.

Gazdaságot visz, állatokat tart, ultrafó.

Egy kiállítás megnyitó miatt kerestem fel.

Most nyitott a Szajkó István képeiből, de aztán csak úgy beszélgettünk mindenről, ami eszünkbe jutott.

Különleges emberek gondolatait különleges érzés végighallgatni.

Úgy kezdtük a beszélgetést, hogy kérdeztem, tesz-e különbséget a hegedői között. >> Hát ez olyan most mikor egy gyermeket születik, nekünk három gyermekünk van, igaz, hogy már 27, 25 és 23 évesek, de amikor megszületik az első, akkor az a legjobb.

Amikor megszületik a második, akkor már nem csinálsz egy rangsort, hogy a második az hú, de meg a harmadik, meg akinek négy- 5, hat gyereke van, azok nem tesznek rangsó.

Vagyis hát úgy gondolom, és itt a hegedűnél is itt vannak sorszámok, vannak numerózámok, vannak évek.

És természetesen ahogy a ahogy sok évet, évtizedet egy szakmában, valószínűleg egyre jobb hangszereket készítesz.

Ennek függvényében gondolom én, hogy amit ma készítek hangszert, az az professzionálisabb, mint amit mondjuk 1996-ban készítettem, de az ember mindig a jóra törekszik.

Van a a családunkban egy japán kis hölgy, balettművész, a legnagyobb gyermekünknek a menyasszonya.

Az ő kultúrájukban az ember mindig arra törekszik, hogy minden nap egy kicsit jobb ember legyek, minden nap egy kicsit jobbbá váljak.

Mi európaiak ehhez képest mindig december 31-én hozunk egy döntést, hogy majd jó, akkor január 1jétől nem dohányzom, január 1jétől majd sportolok.

Ez általában két-három hétig tart, amíg így tudják tartani és az emberek ezeket a fogadalmakat.

És és azt látom, hogy hogy a keleti kultúrában egy olyan olyan mélyen gyökeredzik bennük ez a minden nap egy picit jobbá legyek, és több generáción és több évszázadon keresztül olyan szinten beléjük ivódott ez, hogy ők így apránként lépéslő lépésre, napról napra gyakorolják. ezt és egy japán hegedűművész, aki négy éves korában elkezd hegedülni, és ezzel foglalkozik kicsi gyerekkora óta, és most már 35 éves, és látom, hogy ő nekik ez ez a gyerekkor, a kamaszkor, a korai felnőtt kor, és amit ők ilyen magas szinten csinálnak, az ő kultúrájuk ban az valami fantasztikus ezt látni, hogy most ott ül velem szemben ez a kis hölgy, aki egyébként balettművész, és kicsi gyerekkora óta ő balettművésznek készül, és nincs nincs B verzió, csak A van.

És ez és ez nagyon érdekes ezt látni.

És ez ez szigorú a nevelés kérdése, vagy ez már a génekbe beleívódik? >> Az én esetemben valószínűleg valószínűleg amit a nagyszüleimtől láttam, az egyfajta nevelés.

De hogyha az identitásomat veszem gorcső alá, akkor akkor a G-nek nagy százalékban ez annyira összetett, hogy milyen milyen mikrokörnyezetben nősz fel, kik kik vannak körülötted gyerekkorban, milyen milyen társadalmi tőkét építesz ki, milyen emberek között élsz a hétköznapjaidban.

Ugye én művészekkel vagyok legfőképp kapcsolatban, és egymásra hatunk.

Most legyen az képzőművészet, legyen az zeneművészet, az én hétköznapjaim azok azok velük telnek.

És amit itt látsz, hogy a műhely és a hozzátartozó galéria, itt mindig mindig más művésznek adok otthont, és nagyon örülök, hogy eljöttél a kiállítás megnyitóra és láthattad, hogy hogy próbálom össze hozni a az irodalmárt, az irodalomtörténészt, a zenészt és a képzőművészt, és akkor az ehhez kapcsolódó szorosan kötődő emberek jönnek el, és azért vannak ilyen sokan, mert itt mind a háromból most kaptak egy kis szeletet. >> Ühüm. >> Gyönyörű beszédet hallhattak.

Az irodalomtörtényész gyönyörű szavakat mond a képzőművészről. a közreműködő, aki azon a gyönyörű hangszeren játszott, egyszer csak ő maga rájött, hogy ezt a darabot ezt eddig nem is értette, hanem itt itt a képek és a a kerékpár valahogy úgy olyan állapotba hozta őt, hogy most értette meg ezt a darabot, amit játszott, és ez milyen őszinte >> már.

És akkor ez volt az audió. élményük az ide látogatóknak.

És akkor a a vizuális élményük azok pedig a kiállított képek. >> Van egy személyes kapocs is Szajkó Istvánh, legalábbis elmondtál a nyitón is egy történetet, hogy te együtt bringáztál bele. >> Igen, igen, igen. >> Mert akkor megállapítottam, hogy egyikötök se volt normális.

Meg ki az, aki éjszaka elindult. [nevetés] Hát kerékpár >> akkor már az már igen.

A a 4é óra, az 5 óra az az már nem az éjszaka, az már a birkadat.

És igen, de ezek a színek, ezek ezek úgy kerültek ide a vászonra, hogy ezeket láttuk ott a hajnali órákban azokat a lilákat és rózsaszíneket, amikor a mennyek tündérei hajnalban hazamennek fényes körútjain a végtelennek.

Ide kapcsolódik a költészet, ide kapcsolódik a zene.

Volt olyan kiállítás, hogy egy fotóművészt hívtam.

És arra kértem, hogy meséljen a képeiről.

És amikor izraeli képeket mutatott be, és elmesélte a történetét, hogy hogyan született meg ez a kép, akkor én Jdis zenét játszottam alá.

Hogyha orosz képek Oroszországból, akkor akkor egy kis orosz zenét játszottunk alá.

Szóval ez mindig mindig arra törekszem, hogy így hogy így ilyen összűvészeti legyen ez a ez a kiállítás megnyitó, hogy igen, az embereknek adjunk valamit, mert én hiába készítek el egy hegedűt több hónap munkája, azt átadom a művésznek, ő elmegy és akkor a világba játszik embereknek, akkor én nem vagyok ott, akkor nem látom az emberek arcát.

Ön csak akkor látom, amikor elkészítem a hangszert, és átadom a zenésznek és megszólaltatja, és hogy akkor akkor milyen a milyen milyen érzéseket hoz ki ebből a ebből a az emberből ez a hangszer, hogy hogy mennyire tudnak összehangolódni első találkozásra, mert tényleg ez egy ilyen, ahogy veled is összefutottam a az egyik pékség korán reggel odajöttél hozzám, és akkor hogy milyen érzés, amikor veled találkozom, neked milyen érzés?

Jó, te készültél rá, vagy? >> Én azért készültem rá, mert van egy szerelmes földrajz talán. >> Igen.

Igen. >> És annak az operatőre az azzal én most dolgozom.

És azt mondta, hogy nagyon komoly ember. [nevetés] >> Hát kezden. >> Azon sajnos marha jó képeket lehetett csinálni. >> Nagyon komoly ember.

Hát igen, a szerelmes földrajzot azt több napon keresztül forgattuk, és egy nagyon nagyon komplex kis filmet sikerült, és ez nagyon sok munka egy ilyen dokumentumfilm, vagy nem is dokumentumfilmez, hanem hanem ez egy ilyen tájleó és és és olyan olyan produkció, amibe nagyon sok ember, nagyon sok munká van. >> Igen, igen, igen.

És tényleg, de hát én azért dolgozom pont velük, mert tudom, hogy mit tudnak. >> Hát igen.

És h éve csinálják már a szerelmes földrajzot.

És itt is volt egy érdekes történet, hogy a Cse Tamással, amikor én láttam a szerelmes földrajzot, még ez a 2000-es évek elején, most velem csinálnak közben eltelik x év, mondjuk 20 év, és akkor most velem készítenek egy interjút.

Külön kérés volt, hogy ott a lovakat is bemutatni, és hogy hogy nincsenek véletlenek, hogy ami a Cse Tamás filmjébe szerepelt ló, az most ott van nálam, mert az >> hogy került ide, >> mert a az indiánok nekem ajándékozták. >> Ja, úgy kell.

És akkor és akkor Roberto Roberto örök.

És akkor a Cse Tamás filmben is szerepelt már a Roberto és ebben a filmben is szerepel. >> Igen, ez tényleg egy szép, szép kapcsolódás.

Amikor elkészítesz egy hegedűt, azt nehéz odaadni, összenülsz vele, nehéz odaadni, vagy nehéz odaadni, >> vagy nem kötődsz már ezekhez.

Tehát te tudod, hogy ez? >> Azért nem azért azért nem nem tárgyként kezelem.

Abszolút abszolút nem tárgyként kezelem, mert azért egy ilyen kvázi darabdából, egy ilyen nyersanyagból, illetve a természet adt a kincsből kézbe veszed és több hónap munkaórát belefektetsz, és egyszer csak megszólal valami, amit amin te dolgozol.

És ez a ez a megszólaláskor van egy van egy olyan olyan állapot, hogy hogy akkor onnantól kezdve [horkantás] te nem te nem tárgyént kezeled, hanem hanem az már kommunikál neked.

Azzal már azzal már lehet kapcsolódni mélyebb szinten.

Én nem akarom ledegradálni, de amit az előbb mondtam, de még még a az akordeonokkal is így vagyok, hogy hogy vannak itt olyan akkorok, amik mondjuk az 1800-as évek végén készültek, és én hallottam a hangjukat ezeknek gyerekkoromban, és most egy hosszú éves restaurálás után újra megszólalnak.

Ezeket a hangszereket már nem tudom tárgyként kezelni, amikor neked neked énekelnek, akkor már megérintettek. >> Olyat még sose csináltál, hogy azt mondtad valakinek ránéztél és azt mondtad, hogy ezt a hangszert nem adom magának? >> Na nem.

Most van egy olyan hangszerem, amit egy nemzetközi versenyre készítettem. egy kópia, egy nemesányi kópia, és ezt nem adtam el ezt a hangszert, és most ezz a tervem van, majd >> és elárgható >> majd nem publikus. >> Érdekes, hogy az ember hónapokig csinál valamit és beleteszi nemcsak a tudását, hanem szerintem annál egy kicsit többet kell beletenni, mert különben nem fog megszólalni.

Ezt hogy ezt egyáltalán lehet pénzben kifejezni?

Mindig azt mondják, hogy jó, hát ez egy nagyon drága dolog, egy hegedű és erre csak azt tudja az ember mondani, hogy apám csinálj egyet.

Tehát ahogy utána akkor elbeszélgetünk. >> A Szajkó István barátom nagyon-nagyon sokat láttam én őt dolgozni.

Volt úgy is, hogy én én nála tanultam, rajzoltam.

És közben ő is dolgozott, alkotott, és láttam a tekintetét, amikor mondjuk ezt a képet készítette, hogy hogy milyen milyen elszántság és milyen alázat. mindig azt mondta, hogy ott átong a fehér vászon, és hogy hogy mit mit mi lesz az első ív, vagy mi lesz az első olyan olyan szín, amit most ráteszek erre a tátongó fehérvászonra.

És amikor már ezen túllendült, akkor rakossgatta fel a színeket, az alapot, és onnantól kezdve megváltozott az énje, hogy hogy csak arra tudott koncentrálni, és ott töltötte el, mit tudom én, egy-két napot ezelőtt a vászon előtt, és egyszer csak elkészült, és felvarázsolt arra a vászonra azt, amit ő elképzelt előtte napajnalban, és egy ilyen beteljesedés.

És akkor nézte, nézte, nézte, leakasztotta a festőállól, és felrakta a hálószobájába, vagy kirakta a műtermébe egy szegre.

És amiről a Csíkszent Michályi Mihály mesél, hogy hogy akkor nincs, akkor nem mész ki pisilni, nem mész kini, akkor csak azzal foglalkozol. >> Te is így dolgozol. >> Igen, mert így így el beszív beszív magába a a az a munkafolyamat.

Elkezdeni nagyon nehéz, nagyon nehéz odaülni.

És akkor itt van ez a faanyag, rárajzolom az íveket, de amikor már a kezembe veszem a szerszámot, akkor onnantól kezdve úgy nincs megállás.

Akkor onnantól kezdve már >> megig tart ez a felkészülés benned? >> Hát nézd, szoktánk mondani, hogy alkotói válság hónapok. >> Akár megtörténik, hogy egy hónapokig nézel egy faanyagot még.

De most nem nem azt, hogy nézem, hanem addig nem érzem súlyát, hogy vagy nem érzem azt, hogy most én én most ezt ennek így ebb olyan, mint a Balaton, hogy beleugrok és akkor úszom egyet.

Polihtisztor ember vagy, rengeteg dologhoz értesz.

Én nem értek olyan sok dologhoz, és így is szét tudok forgácsolódni.

Te hogy oldod azt meg, hogy ebből a sok mindenből, amit csinálsz, mert azért nem csak hegedüket készítesz, egy gazdaságot viszel, állataid vannak, zenélsz, hogy nem forgácsolódsz ebbe szét, hogy lesz ezekből a végén mindig produktum. produktum az, hogy az, hogy most az ember mit lát, mit kap gyerekkorában, az nagyon fontos, mert majd később felnőtt korodban ezek mind visszajönnek.

És én egy olyan közegben nőttem fel, ahol találkozhattam Tehel Jakab muzsikusnak a az előadásával.

Egy olyan közegben nőttem fel, hogy volt egy nagyon jó rajztanárom, és fogta a kezemet, és és inspirált.

Volt egy olyan nagyapám, akinek a műhelyében tölthettem el nagyon sok időt gyerekkoromban, de közben láttam, hogy a nagypapa az nem csak egy 1000er volt, ő volt az igazi polihisztor, mert közben ha kellett, lovat patkolt. kellett, akkor cipőt javított, mint ahogy a régi emberek, akik akiket nevezhetünk ma már polihisztornak, de akkor még ezt a szót sem használtuk rájuk, hogy hogy egy vidéki ember az így mindenhez értett ezeket a sok gyerekkorban megszerzett tudást vagy vagy ellesed, vagy vagy lekopírozod a nagyapádat, vagy a tanárodat. at és ezt majd később felnőtt korodban így kamatoztatod.

A legfinomabb részéhez nyúlsz, mert mert egy hegedűt elkészíteni az az nem olyan, mint egy mint egy lovat megkörmölni. ide is kell azért kitartás meg meg olyan olyan készség, ami nem tudom honnan kaptad a talentumodat, hogy a talentumot és hogy ez hogy ez benned van.

De mondjuk egy lovat megkörmölni, én láttam, hogy hogy csinálja nagyapám, és én is megcsinálom, de ahhoz kell egy ló is.

Akkor akkor akkor >> egy meg azért ezt nagyon csúnyán el lehet rontani. >> Hát az egy szakma egyébként, csak az tehát az be is gyulladhat a lábalónak is. >> Ja, hát most igen, arról arról nem beszélünk, de odáig nem szabad, hogy elmenjen a dolog.

De és képzeld el, hogy a nagyapámnak a szerszámaival dolgozom, mert még azokat is megmentettem.

És ezek ezek tárgyak, ahogy ezek a kerékpárok is, hogy kerékpárokat felújítok, és ezek tárgyak.

És jó néhány évvel ezelőtt volt nálam egy úr, egy idősebb bácsi, bejött a műhelyembe, és kérdezte, hogy mi mi a szándékom ezekkel a kerékpárokkal, hogy eladom őket.

Mondom, nem, ezek a tárgyak csak ideiglenesen nálam tartózkodnak egy emberöltőig, mert hogyha nem mentem meg őket, akkor akkor mondjuk ez az 1935-ös csodacsepel kerékpár, ez már ezt ezt akkor már nem látjuk, ez már a rég a méhtelepen van.

Ez biz, >> mert én ilyen rozsdás vasként szedtem ki egy fészer aljából, és akkor ilyenné vált.

Mintogyha tegnap csinálta volna valaki. >> Ühüm.

Csak jó néhány munkaórát bele kellett fektetni, és hogy hogy hát jó most a krómoztatás, >> kézicsíkozás, festés, szóval igen, a bőrdolgokat megcsinálni.

Szóval, hogy hogy ezek a ezek a tárgyak csak egy emberöltőig vannak itt nálam, aztán majd majd utána lesz valami velük. >> Reméljük.

Gondolkodom rajta, hogy a te művészeted micsoda.

És olyan, mintogyha az életed…

Említett entitások

Témák

• hegedűkészítő
• polihisztor
• ultrafutó

Személyek

• Sümegi Elemér
• Gellért Gábor

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Amikor a mennynek tündérei hajnalban hazamennek…”

Több epizód a Veszprém 2030-ből

• Ez egy fontos podcast 2026-10-09
• Élő, fejlődő várost szeretnék! 2026-09-21

  A Veszprém 2030 podcast epizódban Porga Gyula polgármesterrel az önkormányzatokat érintő nehéz őszi időszakról, az adóbevételek csökkenéséről és a feladatok változatlanságáról bes…

• Japán fesztivál a Dubniczay-palotában! 2026-08-20

  A Veszprém 2030 podcast epizódban a Kyösö japán fesztivált mutatják be, amely augusztus 29-én lesz a Dubniczay-palotában. A fesztivál célja a közös alkotás és rezonálás japánok és…

• Újra Filmpiknik Veszprémben 2026-07-30

  A Veszprém 2030 podcast epizódban Kolozsi László főszervezővel beszélget a Veszprémben és Balatonfüreden megrendezett Filmpiknikről. A rendezvény az első éveihez hasonlóan „vissza…

• 30 éves az új Művészetek Háza 2026-07-21

  A Veszprém 2030 podcast ezen epizódja az új Művészetek Háza 30. évfordulóját ünnepli. A születésnapi beszélgetésen részt vesz Grászli Bernadett igazgató, Fenyvesi Ferenc alapító i…

• Az ember, aki megríkatja a topmenedzsereket 2026-07-02

  Szekeres Dávid, a korábbi Méz rádió műsorvezetője északifény túravezetőként dolgozik Finnországban. Egy évvel ezelőtti beszélgetésük folytatásaként Dávid mesél új feladatairól: vá…

• A reformátusok szívélyes vendéglátásra készülnek 2026-06-24

  A Veszprém 2030 podcast adása a Dunántúli Református Egyházi Napok fesztiválról szól, melyet Veszprémben rendeznek meg. A beszélgetés Steinbach József református püspökkel zajlik,…

• A művészet csodás, ha eléri a célját 2026-06-22

  A Veszprém 2030 podcast epizódja a Művészetek Háza és a Befogadás Háza együttműködését mutatja be. A Múzeumok éjszakáján megnyílt "A menü: Élet/Recept" kiállításon a Befogadás Ház…

• Könyv született a bántalmazó kultúráról 2026-06-11

  Komáromi Sándor, a Pannon Egyetem mesteroktatója és mentálhigiénés szakember a Veszprém 2030 podcast vendége volt, ahol a közelmúltban megjelent, a bántalmazó kultúráról szóló kön…

• Jó borok, jó zene, finom borkorcsolyák egy csodálatos téren 2026-06-02

  A Veszprém 2030 podcast vendége Zsandár Tamás fesztiváligazgató, aki a Rozé, Rizling, Jazz Fesztiválról mesél. A korábban bor-napokként indult rendezvény mára önálló fesztivállá n…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból

• Jazzrajongók - Náray Erika vendége: Boldizsár Ildikó — Müpa Podcast

  Ez az epizód a mesék világáról és a meseterápiáról szól. Boldizsár Ildikó meseterapeuta mesés élményeiről és a mesékkel kapcsolatos tévhitekről beszél Náray Erika vendégeként.

• Pusker Júlia — Semmi komoly - Hámori Máté podcastja

  Pusker Júlia hegedűművész a generációjának egyik legérettebb művésze, aki túlélte a csodagyerekséget. A beszélgetés során szó esik a közös csöndekről és a színpad jövőjéről.