Veszprém 2030

ÜVEGCSODÁK A LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUMBAN

· PT19M19S

Összefoglaló

A Veszprém 2030 podcast vendége Szanyi Brigitta, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója, aki Bohus Zoltán és Lugossy Mária szobrászművészek „Az üveg alkímiája” című kiállítását mutatja be. A tárlat a magyar üvegművészet kiemelkedő alkotásait vonultatja fel, különleges technikákkal…

Röviden

Műsor
Veszprém 2030
Megjelenés
2025. 11. 22.
Hossz
19 perc
Szereplők, említett nevek
Bohus Zoltán, Lugossy Mária, Gellért Gábor
Témák
üvegművészet, kiállítás, múzeum
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Veszprém 2030 podcast, városunk útja Európa legélhetőbb települései közé. [zene] Az üveg alkímiája.

Ezzel a címmel nyílt meg Bohus Zoltán és Lugosi Mária szobrászművészek kiállítása a Lackó Dezső Múzeumban.

A kortársmagyar üvegművészet kiemelkedő alkotói műveikben megkísérelték csapdába ejteni a fényt.

A kiállítást most Szanyi Brigitta, a múzeum igazgatója ajánlja a podcast hallgatók figyelmébe.

Hogyha valaki semmit nem tud az üvegművészetről és a kiváló művészekről, hogy tudná ajánlani ezt a kiállítást egy teljesen laikusnak?

Hát ez izgalmas kérdés, mert hogy lényegében én is teljesen laikus vagyok, ugye nem ez a szakterületem, de a Lackó Dezső Múzeumban ugye évek óta, évtizedek óta egy nagyon fontos üveggyűjtemény gyarapodik, ami mindig a magyar üvegművészet csúcsát gyűjti be.

Ugye az üvegművészeti biennáléknak a nyertes darabjait szoktuk megvenni Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, és hát a művészektől szoktunk egyébként is vásárolni, illetve ajándékozás útján is nagyon sok darab került be.

A mi tulajdonunkban is van Bohus Zultán, illetve Lugosi Mári alkotása, és egy nagyszerű lehetőség volt, amikor a Bóstugosi Alapítvány helyet keresett a hagyatéknak, hogy hol tudna az egész hagyatéki anyagot elhelyezni.

Így került hozzánk a megmaradt darabok, és egy válogatást szerettünk volna ebből bemutatni a nagyközönségnek.

Ugye mind Lugosi Mária, mind Bós Zoltán elég egyedi stílussal rendelkezett, és messze kiemelkedett a magyarországi Üvemművészek sorából.

Nagyon nagy a nemzetközi jelentőségük, ugye főleg külföldi közgyűjteményekbe, gyűjtöményekben találhatóak meg.

Az, hogy most mind a kettőjük művészete egyszerre kerül bemutatásra.

Én szerintem erre talán még nem is volt példa, hogy így egymás mellé helyezve tekinthetjük meg a két művésznek a az alkotásait.

Felelgetnek egymással a darabok, úgyhogy egy nagyon izgalmas, kicsi, de izgalmas kiállítás.

Én remélem, hogy nagyon sokakat érdekelni fog.

Ugye ezek nem a hagyományos üvegszobrók és nem a használati tárgyakból alakultak ki, hanem különleges technikákkal kísérletezett mind a két művész. elsősorban a síkhüveget használva és hát fémmel is párosították ezt az anyagot, ami egy viszonylag szokatlan párosítás, tehát mindenképpen nagyon ritka és nagyon különleges alkotásokat tekinthetnek meg az ide látogatók. >> A kiállítást Dabracsic Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter nyitotta meg.

Mutatunk egy rövid részletet a beszédéből. >> Mesterségesen mindig külön választjuk az életet különböző területekre. magánélet, közélet, különböző áldozatok, ipari áldozatok, művészetek, tudomány, és úgy gondoljuk, hogy hogy ezekkel csak úgy lehet foglalkozni, hogy tisztán foglalkozik valam.

Aki tudós, az ne művészkedjen, aki művész, az ne tudományoskodjon, és a többi, és a többi.

Pedig talán nincs olyan szép találkozási pontja a tudománynak művészetnek iparnak összes összefoglaló név a kreatív iparnak, amit éppen tüvegművészetnél, aminek valaha nagy hatalma voltunk és én ezt tanultam azt meg, hogy sajnos az utóbbi években saját magunknak és saját feladékenységünk köszönhetően már nem vagyunk azok. pedig Bohus Zoltán, aki aki megteremtette, világhírnél bejuttatta a magyar üvegművészetet, biztos, hogy olyan hagyatékot hagyott rák, hogy ezt a ezt a színvonalat és tartsuk meg a magyar jelenlétet a kreatív iparban, az üvegművészetten.

És ehhez kötődően a világ közvéleményében, ahol a kreativitás, a műszaki tudás és a az ipari technológiák legkifinomultabb formáiig tehet teszik lehetővé azt, hogy ilyen műalkotások megvalósüljanak. >> Pillantsuk bele nagy tégkatali művészettörténész tárlatvezetésébe. >> Hogy lehet a fényt csapdába ejteni?

Hogy lehet ezzel a fura anyaggal?

Mert azért az üvegről tudjuk, hogy hogy egy nagyon furcsa anyag.

Állati nehéz megdolgozni, ugye csiszolni, kaparni, hát megkarcolni is nehéz, viszont pillanatok alatt összetörik.

Tehát hogy egyszerre sérülékeny, és ugyanakkor meg nagyon kemény, ráadásul súlyos.

Tehát, hogy ezt most a múzeum dolgozói tudják, hogy milyen nehéz volt ezeket a szobrokat mozgatni.

És volt egy pillanat, amikor Zoltán úgy érezte, hogy akárhova viszi ezeket a műveket, nem úgy jelenik meg bennük a fény, vagy nem úgy tükröződik, ahogy ő szeretné.

És akkor kitalálta ezeket a posztamenseket, hogy ugye ráerősítsen.

Pontosabban ennek az volt az oka, hogy ne legyen kiszolgáltatva a különböző tereknek, hiszen tudjuk, hogy a világítás hol följebb, hol lejjebb van, hol így lehet beállítani valamit, ah hol úgy, de ráadásul a szobrokat sokkal nehezebb bevilágítani, mint a festményeket.

Úgyhogy ebből adódik, hogy az, hogy ő megvilágított, illetve a posztamesbe rejtőzik-e egy világítótás, ettől aztán tényleg ilyen misztikus hatást keltenek.

És ezt nagyon szépen a kiállításban azt tudjuk megnézni, hogy tulajdonképpen színeket használt, különböző színű üvegeket csiszolt össze, illetve alakított ki.

És ezt én egy kicsit úgy érzem, főleg a utolsó szakaszára, az életek utolsó éveire volt nagyon is jellemző, hogy mintha visszatérne ez a pályakezdet, hogy ő végül is festőként indult. >> Bohus Eszter a művészházaspár lágya, a Bus Lugosi Alapítvány alapítója következik. >> A szüleim végtelenül humoros, jókedvű emberek voltak.

Nagyon komoly mély filozófikus beszélgetések is zajlottak nálunk otthon a nappaliban, étkezőben konyhában. családként egy hát kétféle aspektusa volt.

Egyrészről ugye a rengeteget dolgozó szülők, akikben az alkotásvágy mindent felülírt, tehát sokszor ennek mi gyerekek egy kis az áldozatai voltunk, le voltunk passzolva, de de igyekeztek azért ezt a ezeket a hiányosságokat a nyári nyaralások alkalmával kitölteni, meg a jó hangulatú hétvégkel.

Balra vágytom, hogy miért nem lehetnek normálisak a szüleim. >> [nevetés] >> Tehát, hogy tényleg persze borzasztóan büszke voltam rá.

Rajztagozatos általános iskolába jártam, és tényleg ott is mindenki tudta, hogy ú az Eszternek a szülei fú fantasztikus nemzetközileg elismert, sokat díjazott művészek szobrászművészek gyakorlatilag sztárok, de tényleg túlzás nélküli sztárok.

És azért ennek azért ennek a hátulütője az az tényleg az, hogy hogy egyrészre mások is elvárják tőled, hogy na és te belőled mi lesz, ha nagy leszel, te is művész leszel, ha nagy leszel.

Tehát ezért volt némi pressure, hogy hogy mi lesz belőlünk gyerekként. >> És egyébként akartál művész tenni? >> Nem, [nevetés] soha nem.

Meg is fogadtam, hogy az é én ennyi gyötrődést nem fogok.

Tehát azért az, hogy hogy persze igen, mondtam mondatom vagy beszélgetésünk kezdetén, hogy nagyon humorosak és jó kedveek voltak, ami igaz is, de hogy azért alapvetően tényleg a a az, hogy kiizzadják, ki szenvedik magukból a témát, a gondolatot, a formát, a megvalósítást.

És nem úgy van ám az, hogy hozzányúlsz az üveghez és akkor pikpak ott van, kész és szép.

Nem, szét voltak vágva az ujjaik. dühösen, fáradtan, ingerülten, csalódottan jöttek haza, hogy nem sikerült, már megint nem sikerült, már megint eltört, nem így kellett volna, másképp kellett volna.

Tehát, hogy hogy azért kiizzadták magukból ezeket a műalkotásokat és azt a fantasztikus életutat, amit maguk mögött tudhattak. >> Elég régóta ismerlek, és te mindig egy saját útját járó lazanő voltál.

Emlékszem rá, hogy láttalak téged a szigetfesztiválon biciklizni. [nevetés] Nem mindenki biciklizik a szigetesztiválon.

Te >> és nem mindenki bír már biciklizni.

Pontosabban [nevetés] >> nagyon sokan nem bírnak ott már biciklizni.

Te elég jól tudtál ott is biciklizni.

Amikor odakerül az idő, akkor az ember hirtelen súlyként ránehezedik, hogy itt van ez az élet mi, amivel foglalkoznom kéne. >> Hát döbbenetes.

Ugye sajnos édesanyánk nagyon fiatalan, 62 évesen hunyt el 2012-ben, és azt megelőzte egy nyolc éves újból és újból és újból kiújuló agydaganat, és az ezzel kapcsolatos mindenféle problémák.

Aztán rá négy-öt édesanyám halála után öt évvel édesapa is megbetegedett és meghalt és egészen odáig annyira tűzoltás annyira a feladatok annyira gondoskodás a családi problémák az ügyek ugye nekem van húom Réka 13 évvel fiatalabb tehát gyakorlatilag amikor édesanyám betegsége elkezdődt akkor ő még kis tini volt se sőt még gyerek volt.

Tehát én féligőt felneveltem, ha úgy tetszik.

Apámnak voltam a támassza, ugye a bátyám akkor már nős volt két gyerekkel, tehát hogy hogy mindig is azért testálódott rám rendesen a a családi feladat.

Én meg próbáltam ezt kompenzálni Szigetfesztiválhoz bulizásokkal meg tényleg azért úgy úgy szeretem élni önállóan az életem, de mindig mindig visszahúzott a a családi kötelezettség, kötelesség, és nem mondom, hogy könnyű.

Tehát azért egy olyan egy olyan témában, mint a művészeti kulturális hagyatékőrzés, aminek gyakorlatilag semmi intézményrendszere és semmilyen finanszírozása nincsen Magyarországon.

Tehát mi a Magyar Művészeti Akadémiával még megboldogult professzor emeritusz Fekete Györggyel úgy kezdtük el ezt a munkát, hogy na babám akkor gyere mondta ő nekem a Gyurka, hogy angyalkám, akkor akkor gyere üljünk le, hogy tudunk ebből a hagyatékból örökséget létrehozni.

Tehát mi nekünk a gyakorlatilag édesapám halála pillanatától kezdve Fekete György elnök úrral egy folyamatos szakmai pávzédem volt arról, hogy mit lehet csinálni a hagyatékőrzés tekintetében, és hát igyekszünk ebben jó utat mutatni.

Tehát mondjuk úgy, hogy te nagyon sokáig menekültél ezerről a feladat erről, de utólt >> nem menekültem, mert valójában egészen édesapám haláláig meg se fordult a fejemben, hogy nekem ezzel majd foglalkoznom kell.

Tehát ahogy mondtam, annyira sok tűzoltás volt és annyi tényleg depresszió, fájdalom, bánat, gyász, elengedés.

Közben ugye a saját életem, a saját munkám, a saját karrierem, a saját mindenem.

És hát nem sajnáltatásból mondom, de én mindent feletttam azért, hogy a szüleimnek a világra szóló hagyatékát kezeljem.

Tehát amikor visszatekintek az elmúlt mondjuk 8-10 évre, hát ennél sokkal boldogabb és és könnyedebb életformát választottam volna magamnak, hogyha nem nem ezt a nem ezt dobja rám a sors, hogy ezzel kell foglalkozni.

Néztelek, amint kiálltál, beszéltél, átadtad az ajándékokat, és gondolkodtam, hogy ez te vagy, de aztán a végére rájöttem, hogy valószínűleg ez is te vagy. [nevetés] >> Hogy komolynak tűntem? >> Nem, hát én, ahogy én megismertelek téged, nem olyan voltál. [nevetés] >> Akkor most én visszakérdezem, milyen voltam? egy ilyen tündklőnő, aki akit nem érdekel semmi, csak az, hogy jót csináljon és és menjen, és mindenütt ott legyen, és és minden minden az övé legyen. >> Ó, azt a mindenit azért remélem [nevetés] ez a minden az övé legyen az ez inkább az életigérlést jelenti, mint egyéb dolgokat.

De tényleg egyébként a mai napig ilyen vagyok.

Nagyon kompenzálom a nehézségeket a a nagyon nagyon nagy örömökkel, és tényleg az életigeneléssel sportolással. barátokkal, utazással, főleg.

Most, hogy már így kezdek úgymond belerázódni ebbe a végtelennek tűnő, soha véget nem érő feladatba, hogy hagyaték, gondozás, most már egyre több szépséget látok benne, mint nehézséget.

Az elején egy teljes köd volt.

Tehát semmilyen szinten nem láttam a horizontot, de azt mondtam, hogy ha ezt nem csinálom meg, senki nem fogja megcsinálni.

És azért ez egy olyan presszúra volt, hogy hogy azért a szüleimnek a hagyatéka ugye egyrészről borzasztóan közel álltunk egymás az óriási szeretetben.

Elképesztő az a az az életmű, amit mind a ketten külön-külön és így együtt is maguk mögött tudnak.

Tehát, hogy tényleg, hogyha ezt nem tudjuk meg méltó módon megőrizni a jövőnek, akkor mire fogunk mutogatni?

Tehát, hogy akkor akkor milyen referenciát adunk egy elértéktelenő világban a a fiataloknak, hogy miért érdemes egyáltalán időt, energiát, művészi kreativitást belefetszelni bármilyen művészeti területbe, hogyha még a múltnak az értékeit sem tudjuk megőrizni. biztos látod a szüleidet ezekben a művekben.

Ha nagyon röviden össze kell foglalni, hogy miért érdemes ezt a kiállítást megnézni, mi az, amit te látsz, és mi az, amit talán kicsit láthat az is, aki megnézi. >> Én azt gondolom, és ezért is találtuk ki ezt a címet, hogy az üveg alkímiája, hogy egy kicsit tekintsünk a láthatatlan mögé, vagy a a az általunk vélt valóság mögé.

Ugye az átvitt értelem, a a gondolatok, a spiritualitás, a a a teremtésnek az energiája.

Tehát amikor ránézünk arra, hogy mondjuk egy sima üveg, egy ablaküveg, sima üveglap.

És ránézünk ezekre a tárgyakra, tudatosuljunk bennünk, hogy még abból a sima, egyszerű, hétköznapinak mondott síküveglapból ilyen műalkotásokat lehet létrehozni.

Mi az a spirituális, szellemi, gondolati energia és attitűd, ami vezérel valakit abban, hogy megragadom ezt az üveglapot, és lesz belőle egy világra szóló szobrászati alkotás.

Megtalálja hozzá az anyagokat, az eszközöket, hogyan dolgozza ezzel a végtelen rideg, kemény, öntörvényű anyaggal, ami az üveg.

Tehát, hogy hogy ezen érdemes elgondolkodni, hogy ez egy csoda.

Ugye az alkímiának is a csodája, a transzmutáció, az átalakulás, a fejlődés. >> És a következő, ha jól sejtem, a következő projekt, hogy saját múzeuma legyen a szüleidnek. >> Így van.

De nem a szüleimnek, hanem a hanem a a kortárs üvegművészetnek, és ezen belül is a képzőművészeti értékű, tehát az autonóm üvegszobrászatnak szeretnék egy múzeumot létrehozni. ugyanis ugye 1964-ben indult el az Amerikai Egyesült Államokból az amerikai stúdióüvegművészet, ami lényegében a 70-es években ért át Európába, mondjuk úgy, hogy hullámként.

De nagyon érdekes, hogy már 1966-ban Zégás Györ professzor a Magyarűvészeti főiskolán arra a következtetes jutott, hogy kell egy üvegszak.

És édesapám akkori fiatal friss diplomásként ott maradt.

Pontosabban ott ott tartotta maga mellett a professzor, mert benne látta azt a kísérletező szellemű fiatalt, akivel egy ilyen komoly szakot, egy ilyen komoly anyagot meg lehet munkálni, illetve fel lehet ráépíteni egy egy egész képzést.

És nagyon jól döntött, ugyanis 44 éven keresztül ezt oktatta édesapám egészen 2010-es nyugdíjazásáig. lényegében egy egész szakmát, több generációt indítottak el nemcsak a magyar, hanem a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Laczkó Dezső Múzeum

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „ÜVEGCSODÁK A LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUMBAN”

Miről szól ez az epizód: „ÜVEGCSODÁK A LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUMBAN”?

A Veszprém 2030 podcast vendége Szanyi Brigitta, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója, aki Bohus Zoltán és Lugossy Mária szobrászművészek „Az üveg alkímiája” című kiállítását mutatja be. A tárlat a magyar üvegművészet kiemelkedő alkotásait vonultatja fel, különleges technikákkal… Az epizód a Veszprém 2030 című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 22..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „ÜVEGCSODÁK A LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUMBAN”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Bohus Zoltán, Lugossy Mária, Gellért Gábor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „ÜVEGCSODÁK A LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUMBAN”?

Fő témái: üvegművészet, kiállítás, múzeum.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „ÜVEGCSODÁK A LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUMBAN”?

Megjelenés: 2025. 11. 22.. Hossz: 19 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/veszprem-2030/uvegcsodak-a-laczko-dezso-muzeumban-bd718fe1

Több epizód a Veszprém 2030-ből

  • Ez egy fontos podcast
  • Élő, fejlődő várost szeretnék!

    A Veszprém 2030 podcast epizódban Porga Gyula polgármesterrel az önkormányzatokat érintő nehéz őszi időszakról, az adóbevételek csökkenéséről és a feladatok változatlanságáról bes…

  • Japán fesztivál a Dubniczay-palotában!

    A Veszprém 2030 podcast epizódban a Kyösö japán fesztivált mutatják be, amely augusztus 29-én lesz a Dubniczay-palotában. A fesztivál célja a közös alkotás és rezonálás japánok és…

  • Újra Filmpiknik Veszprémben

    A Veszprém 2030 podcast epizódban Kolozsi László főszervezővel beszélget a Veszprémben és Balatonfüreden megrendezett Filmpiknikről. A rendezvény az első éveihez hasonlóan „vissza…

  • 30 éves az új Művészetek Háza

    A Veszprém 2030 podcast ezen epizódja az új Művészetek Háza 30. évfordulóját ünnepli. A születésnapi beszélgetésen részt vesz Grászli Bernadett igazgató, Fenyvesi Ferenc alapító i…

  • Az ember, aki megríkatja a topmenedzsereket

    Szekeres Dávid, a korábbi Méz rádió műsorvezetője északifény túravezetőként dolgozik Finnországban. Egy évvel ezelőtti beszélgetésük folytatásaként Dávid mesél új feladatairól: vá…

  • A reformátusok szívélyes vendéglátásra készülnek

    A Veszprém 2030 podcast adása a Dunántúli Református Egyházi Napok fesztiválról szól, melyet Veszprémben rendeznek meg. A beszélgetés Steinbach József református püspökkel zajlik,…

  • A művészet csodás, ha eléri a célját

    A Veszprém 2030 podcast epizódja a Művészetek Háza és a Befogadás Háza együttműködését mutatja be. A Múzeumok éjszakáján megnyílt "A menü: Élet/Recept" kiállításon a Befogadás Ház…

  • Könyv született a bántalmazó kultúráról

    Komáromi Sándor, a Pannon Egyetem mesteroktatója és mentálhigiénés szakember a Veszprém 2030 podcast vendége volt, ahol a közelmúltban megjelent, a bántalmazó kultúráról szóló kön…

  • Jó borok, jó zene, finom borkorcsolyák egy csodálatos téren

    A Veszprém 2030 podcast vendége Zsandár Tamás fesztiváligazgató, aki a Rozé, Rizling, Jazz Fesztiválról mesél. A korábban bor-napokként indult rendezvény mára önálló fesztivállá n…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból