Veszprém 2030

VANNAK MÉG TEHETSÉGES FIATAL ÚJSÁGÍRÓK?

· PT31M3S

Összefoglaló

A Veszprém 2030 podcast epizódban Szabó B. Eszter újságíró, a VEHIR munkatársa, a Holtszezon fesztivál egyik szervezője a saját munkásságáról és az újságírói módszereiről beszél. Kiemeli a személyes interjúk fontosságát és a riportok alanyainak kiválasztási szempontjait.…

Röviden

Műsor
Veszprém 2030
Megjelenés
2025. 10. 10.
Hossz
31 perc
Szereplők, említett nevek
Gellért Gábor
Témák
újságírás, tehetség, veszprém, holtszezon fesztivál
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Veszprém 2030 podcast, városunk útja Európa legélhetőbb települései közé. [Zene] Vajon vannak még tehetséges újságírók?

Eszter a fehér munkatársa, aki sok felé publikál, de a színpadi beszélgetés sem áll tőle távol.

Emellett a Holczezon Fesztivál egyik motorja.

Ezúttal átült a vendégszékébe és magáról beszélt.

Először arról kérdeztem, hogyan választja ki a riportok alanyait.

Nekem általában az első az, hogy érdekel alapjáraton is a az ember, akit megkeresek.

Tehát, hogy már van egy olyan múltunk, hogy mármint nem nem egy valós múlt, hanem egy olyan múlt, hogy láttam filmben, vagy ismerem a munkásságát, közös pont, vagy nem tudom, hogy mondjam.

Miért most ő nem >> amiről ő még nem tud, de hamarosan fog.

És akkor én megkeresem, megkérem, hogy >> mi legy győzöd meg. >> Én azt gondolom, hogy nem nehéz meggyőzni embereket, hogy beszélgessünk, merthogy szerintem ez egy tök fontos dolog és talán kicsit hiányzik is így a hétköznapokból, hogy és én nagyon ragaszkodok a a személyes interjúkhoz, mert sokan mondják, hogy persze itt a telefonszámom hív bármikor, vagy hogy dobjam át a kérdéseket.

Tehát >> egyet se csinálod, >> nem?

Hogyha kötelező, akkor megcsinálom.

Hogyha mondjunk egy olyan történetről van szó, hogy hogy be kell számolni valamiről egy, nem tudom, egy tábornak, hogy a sikeréről, akkor persze ott fontosak az információk, azt ő elmondja nekem.

De hogyha fontos az, hogy az alany a beszélgetőtársból, nem szeretem annyira alanynak hívni, miért hagy szünetet az egyik mondat után?

Levegőt vesz, furcsán néz, elmereng.

Nekem azok fontosak és tovább viszik a beszélgetést, úgyhogy én sokkal jobban szeretem a személyes interjúkat.

Szóval és akkor megkeresem őket.

Szerintem győzködni nem nagyon kell, >> de biztos van akit kell.

Sőt tippem is van. >> Hobót kellett nagyon.

Neki azt mondtam, mert ő azt mondta, hogy már mindent elmondott, és hogy nagyon rossz tapasztalatai vannak.

Emlékszem, hogy szó szerint azt mondtam neki a telefonba, hogy én ezt teljesen értem, elfogadom, de kérem, hogy adjon egy esélyt, és és próbáljuk meg, és akkor belem. >> Jó, dua, de ez csak lányoknál működik. >> Ezt nem tudom.

És kire tippeltél? >> Cserhalmira.

Azt gondoltam már, Cserhalmi, őt őt az hiszem irgalmatlan nehéz rávenni ilyesmire. >> Pedig kétszer is sikerült.

Az volt nehéz, hogy hogy utána olvassa át az anyagot, mert hogy ő az a típus, aki aki nem szokta elkérni utána ellenőrzésre, hogy az úgy rendben van-e az a szöveg.

Viszont én nála kifejezetten ragaszkodtam, hogy olvassa-e.

Hát tehát én nem akartam azt, hogy bármit, ha félreértettem, vagy nem tudom, hogy nehogy úgy jelen meg a szöveg. >> Érdekes, mert mert szerintem az ember még örül is neki, hogyha valaki azt mondja, hogy őt nem érdekli.

És >> én nem, nekem sokkal nyugodtabb lelkiismeretem. >> Pedig hát nyilván nem hamisítasz, tehát azt írod le, ami >> nyilván >> az meg, hogy hogy úgy mondod el, ahogy neked az lejött.

Ez két ember interakciója. >> Igen, de például a Cserhaminál, hogyha maradunk, olyan filmekről beszélt, amiket bár láttam, de ugye nagyon régiek, máskor volt, beszélt egy rendszerről, amiben én nem éltem.

Szóval én úgy voltam vele, hogy biztos sokkal nyugodtabb vagyok, hogyha hát >> És mi mit kezdesz különben ilyennál, amikor amikor tulajdonképpen olyan dologról beszél, amiről neked konkrét élményed nincs. >> Azt nagyon szeretem, sokkal izgalmasabb, mert teljesen távolról tudok rátekinteni, meg tényleg laikusként.

Mondjuk egyébként is minden beszélgetéshez így laikus szemszögből megyek, hogyha Ühüm. >> Ha ilyet mondhatok.

Meg van van abban egy ilyen nyugodtságérzés, hogy jó, hát én nem éltem abban a korban.

Nyilván hallottam dolgokat meg meg filmek meg nem tudom könyvek, de de hogy nekem arról végül is nem kell tudnom, és akkor még izgalmasabb egy olyan embertől hallani, aki meg is élte.

Ezt szeretem. >> Olvasol korábbi interjúkatokat tőle?

Igen, hogyha elmegyek egy interjúra, akkor akkor hát úgy mondom, hogy föl felkészülök.

Régen ezt egy kicsit túl is toltam szerintem. >> Nem mindent elolvastál.

Igen, de nem feltétlen tudatosan, hanem hanem egyébként is érdekelt, és akkor ez is az a közös múlt, hogy már volt egy ilyen, nem tudom, a cserhalmit is, hogyha megjelent vele régen egy videóinterjú, vagy írásos interjú, akkor akkor egyébként is elolvastam, vagy meghallgattam az én interjúmtól függetlenül, vagy az én terveimtől függetlenül.

Tehát, hogy egyébként is érdekel, meg az is érdekel, hogy mások milyen interjút készítenek vele.

Ilyenkor nyilván könnyebbség az, hogy megtapasztalom, hogy hogyan bánik ő a kérdezőkkel, tehát hogy ő mennyire érzi magát komfortosan egy beszélgetésben, akkor én már tudom, hogy majd mire kell figyelnem, mennyire érzékeny, mert azért ugye sok érzékeny ember van, akkor tudom, hogy ott kicsit óvatosabb legyek, vagy ilyesmi. >> Aztán még mondok ilyeneket.

Ő na őt őt nem meggyőzni volt nehéz, hanem időpontot egyeztetni.

Gyakorlatilag két év volt, mert egyfolytában pont mindig pont akkor hívtam fel, amikor Amerikában ment nagyon >> és és ez a két év olyan volt, hogy én mindig itt volt a fejemben, hogy milyen jó, hogy egyszer majd találkozni fogok a Tarbillával és amikor összejött ú nagyon jó volt. >> Aha. >> Nagyon-nagyon sokat tanultam tőle így emberségről.

Nem tudom, hogy ebbe így belemenjek-e. >> Abszolút.

Engem érdekel, hogy hogy mi az, ami mi az, amikor tanulsz egy interjúból. >> A lakására mentem, nem nincsen olyan nem volt olyan jó állapotban, mert ugye vannak ilyen nem is tudom pontosan, hogy még, de ilyen mozgásszervi bajai, és vittem neki egy üvegbort, mert ezt hallottam, tehát erre is kicsit föl rákészültem, hogy az biztos, hogy közösen akkor megbontanánk.

Én meg annyira izgultam, hogy úgy voltam vele, hogy jobb is, hogyha így ez a belépő.

Örült is egyébként a bornak, és felbontottuk.

De hogy mit tanultam, talán azt, hogy nagyon rossz állapotban volt.

Remegett a mindkét keze, fájt a gerince, a dereka, éppen valami kezelésről jött, ilyen infúziós kezelés, vagy nem is tudom, ilyen, nem tudom pontosan, mert nem mondta. és hogy leültem vele szembe, és ő már nyilván 6 millió interjút adott életében, nincsen rászorulva a reklámra meg semmire. >> Nagyon nincs. >> Nagyon nincs.

Tehát, hogy tehát hogy én vagyok az, aki aki tehát enyém a megtiszteltetés, ez egyértelmű. és fölmegyek hozzá, ő fogad engem, megbontjuk a bort, remeg a keze, alig tudja megfogni a poharat, és és tök türelmes és tök nyugodt, és válaszol a kérdéseimre, miközben ezt csak én akarom.

Neki ez nem volt létszükség, nekem se, de fontos volt.

És hogy egy ilyen állapotban eleve az, hogy fogad, meg az, hogy hogy ilyen emberséges, hogy hogy bele tud merülni a saját történetébe, hogy végiggondolja a kérdéseimet, miközben tényleg nem volt jó passzban pont azon a napon. >> És különben meg a másik, hogy amikor az ember eljut bizonyos életkorig, akkor már valószínűleg már egyszer mindent megkérdeztek tőle minimum.

Igen. >> Tehát ő és nagyon sokan vannak azzal lehet különben egy egy riportert vagy beszélgetőtársat a Földre vinni, mikor azt mondják, hogy hát ezt már sokszor elmondtam, de nagyon szívesen most is.

Tudod, van ez a >> ú igen, ezek ezek nem jó mondatok. >> Igen, igen, ez egy rossz mondat.

És és milyen érdekes, hogy hogy ő ezeket nem alkalmazta, hanem 27 is.

Pedig alapvetően az ember látja őt tévébe, vagy itt ott nagyon sokszor türelmetlen embernek tűnik.

Meg úgy néz ki, hogy elenge van ebből a hülyeségből, mert >> valaki valaki csinálja ezt már jól.

Ráadásul amikor elküldtem neki a szöveget, akkor tehát őt is megkértem, hogy olvassa át mindenképpen.

Meg ő nem is mondta azt, hogy hogy nem érdekli, hanem hogy át akart olvasni.

És akkor fölhívtam telefonon, és mondta, hogy akkor menjek el, és akkor nézzük át együtt a szöveget. >> Ó, >> na most ez nekem olyan para volt, hogy tudod, mint az ilyen felelésnél vagy dolgozatjavításnál, hogy leülök a tanáron.

Tehát sokkal jobban izgultam, mint az első alkalomnál.

Am végigmegyünk mondatról mondatra, és így kivesézzük, és ő és akkor ő azokat a mondatokat elemezgetni fogja, vagy akár akár kritizálni, amiket én otthon megfogalmaztam, hogy ettől nagyon féltem.

És képzeld el, hogy így végigmentünk a szövegen, és akkor így olvasta ő hangosan nézte a kis tablettjén, és akkor mondta, hogy aha, ez tényleg így volt.

Végül is ez igaz, és semmit nem javított vele. >> Aha. >> Úgyhogy volt egy plusz.

Jó találkozás. >> Jó találkozással az első fél óráját végigparáztad. >> Nagyon para volt.

De nem egyébként amikor odaérek akkor már nem látszik rajtam, hogy izgulok.

Tehát így próbálom magamat megemberelni.

De a azért a háza előtt ott lerágtam a tízkörmömet. egyébként azért én elég régen csinálom ezt a szakmát, és jó sok emberrel csináltam interjút.

Tegnap este leültem, és akkor végignéztem, hogy te hány emberrel készítettél interjút, és akkor így gondolkodtam rajta, hogy te nagyjából megcsináltad három- négy év alatt azt, amit én 20 év alatt. gondolkodtam rajta, hogy ez micsoda, ez valami irgalmatlan eltökéltség, vagy nem tudom, ez micsoda. >> Én nagyon szeretek beszélgetni emberekkel.

Egyébként a ha közösségi oldalamat nézted, oda sokat meg se osztok.

Szóval ott főleg azokat osztom meg, amik tényleg így a szívem csücskei.

Olyan érdekesek az emberekn meg olyan jó beszélgetni velük.

Teljesen úgy néz ki, mintogyha ezen lenne az életed.

Ö >> igen, szerintem ez az életem, de azért én eléggé nem tudom így megélem a saját dolgaimat is, meg csinál, tehát hogy azért nem vagyok ilyen teljesen elborulva meg szerintem ilyen teljesen egészséges mértékben csinálom ezt. >> Elhiszem, hány órát foglalkozol a munkával egy nap?

Hú, ugye minden napon más. >> Hát amit amit ami effektíven azt mondhatod, hogy most nem azt csinálod, hogy csak merengsz a semmibe.

Nem tud >> olyan nincs nagyon.

De például a magát a beszélgetéseket meg találkozásokat én nem is mondanám munkának. munkának inkább azt mondanám, amikor le kell ülnöm, és akkor ott van egy két órás hanganyag, és írjam meg, akkor az olyan, nem tudom, az ilyen nc hat nolc óra, és akkor még marad egy csomó órám, de többet nem tudok egyszerűen azzal foglalkozni, mert tudod, ez olyan, hogy persze, hát betelik az ember, hogy hiába van még ott a az este, vagy a délután, egy idő után így betelik a pohár.

Ümor jött ez neked különben, hogy te ezt akarod csinálni >> a gimnáziumban?

Én én amúgy atlétizáltam, és egy kicsit kezdett átmenni ilyen élsportolói történetté. >> Futattál? >> Igen, 800-as voltam és korosztályos >> legszarabb. >> Mindenki ezt mondja, én nem így éltem meg egyébként.

Én én szerettem. >> Mindig azt mondják, de azt most javítsd ki. 400-ig az nem kérdés, hogy sprint.

Az 1500-at már taktikázik mindenki, de a 800 is olyan sprintnek tűnik.

Olyan mintogyha valaki 800 mt >> in szakadtából végigrohanna. >> Igen, de egyébként ott is lehet taktikázni, csak akkor egy ilyen nagyon rossz időeredmény születik, illetve az lesz a vége, hogy az utolsó 100 menen egyben marad a csapat, és akkor mindenki a a végén sprintel.

Az meg már olyan, tehát az nem annyira a 800-ról szól szerintem. >> De gyors vagy?

Igen, én jól tudtam szerintem a végén.

Tehát nekem nekem jó jól jó igen, mert 400-as is voltam, és akkor nekem jót tettek ezek a taktikai versenyek, de hogy a lényeg az az, hogy amikor jöttek ezek, hogy külföldi versenyek meg szóval egy kicsit besokaltam és azt éreztem, hogy nem tudok semmit a világról.

Persze ezt így nem fogalmaztam meg, csak volt egy ilyen hiányérzetem.

Na és ekkor ugye én Székesfehérvári vagyok egyébként a fehérvári színház élére Szikara János került és olyan embereket hozott oda Mcserhalmi György, Gáspár Sándor, Makranci Zalán, László Zsolt, Radnai Csilla, tehát egy viszonyó Bagóbertalanékat, a Hargitai Ivánékat, Horvát Csaba >> Igen.

És nekem ekkor lett a gimmiben bérletem.

Tehát én ebbe csöppentem ott bele.

És ekkor volt az, hogy így az atlétika meg a színház egy kicsit így ilyen riválisok lettek, és és én azt választottam, hogy én engem érdekel ez a világ, és hogy ha nem is leszek színházban dolgozó ember, de hogy de hogy engem ez most így elvisz valami felé, és akkor abbahagytam az atlétikát. >> Miért Isten? >> Nem tudtam ott megfogalmazni semmit, hogy hogy most mi legyek.

Tehát az mindig bennem volt, hogy izgi lenne sajtósnak lenni egy színházban, hogy ezt >> De miért nem színésznek? >> Nem, az az nem nem >> amit végülis a ahogy figyelem, te azért úgy dolgozol, hogy közben azért megmutatod magad.

Hát, hogy te nem ez a bojkáló riporter vagy, hanem ott vagy, mosolyogsz vele. >> Igen, igen. >> Meg osztasz magadról képeket. >> Igen.

Ez nekem azért is fontos egyébként, csak egy zárójel itt a közösségi felületre, ha gondolsz.

Én ezeket azért is rakom ki, egyrészt örömteli, vagy így büszké is vagyok kicsit rá.

Másrészt sokszor tapasztaltam azt, hogy ha megkeresek egy alanyt, akkor ő először lecsekkolja a Facebookomat, és szerintem sokszor az alapján mond igent vagy nemet. a felkérésre. >> Tehát emiatt is csinálod, akkor eszerint nem vagy túlzottan extrovertált személyiség. >> Szerintem nem.

Szerintem >> nem ezt gondoltam.

Tényleg >> azt gondoltam, hogy te szereted azt, hogy ott vagy a fényben. >> Gyakorlatilag furcsa is, hogy ezt így mondod, vagy a fényben.

Tehát én >> Jó, hát nyilván nem arra gondolok, hogy kimész és ott kiabálsz, hogy ne ne nem kell.

De nem erre gondoltam, de hogy így >> nem vagyok ilyen.

De látod, milyen érdekes így akkor a közösségi média, hogy mennyire félrecsúszik ez a dolog.

Például most volt egy könyvbemutató Székesfehérváron, egy a Szikora Jánosnak a tehát a Fehérvári színház egykori igazgatójáról egy ilyen 13 évét összefoglaló kötet, és nekem is megjelent benne egy interjú, és akkor a könyvbemutatón mondták, hogy álljanak föl a szerzők, és akkor most megtapsoljuk őket. >> Ö.

Én nem mertem fölállni, és nem tudom, hogy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • VEHIR

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „VANNAK MÉG TEHETSÉGES FIATAL ÚJSÁGÍRÓK?”

Miről szól ez az epizód: „VANNAK MÉG TEHETSÉGES FIATAL ÚJSÁGÍRÓK?”?

A Veszprém 2030 podcast epizódban Szabó B. Eszter újságíró, a VEHIR munkatársa, a Holtszezon fesztivál egyik szervezője a saját munkásságáról és az újságírói módszereiről beszél. Kiemeli a személyes interjúk fontosságát és a riportok alanyainak kiválasztási szempontjait.… Az epizód a Veszprém 2030 című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 10..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „VANNAK MÉG TEHETSÉGES FIATAL ÚJSÁGÍRÓK?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Gellért Gábor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „VANNAK MÉG TEHETSÉGES FIATAL ÚJSÁGÍRÓK?”?

Fő témái: újságírás, tehetség, veszprém, holtszezon fesztivál.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „VANNAK MÉG TEHETSÉGES FIATAL ÚJSÁGÍRÓK?”?

Megjelenés: 2025. 10. 10.. Hossz: 31 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/veszprem-2030/vannak-meg-tehetseges-fiatal-ujsagirok-a379df3a

Több epizód a Veszprém 2030-ből

  • Ez egy fontos podcast
  • Élő, fejlődő várost szeretnék!

    A Veszprém 2030 podcast epizódban Porga Gyula polgármesterrel az önkormányzatokat érintő nehéz őszi időszakról, az adóbevételek csökkenéséről és a feladatok változatlanságáról bes…

  • Japán fesztivál a Dubniczay-palotában!

    A Veszprém 2030 podcast epizódban a Kyösö japán fesztivált mutatják be, amely augusztus 29-én lesz a Dubniczay-palotában. A fesztivál célja a közös alkotás és rezonálás japánok és…

  • Újra Filmpiknik Veszprémben

    A Veszprém 2030 podcast epizódban Kolozsi László főszervezővel beszélget a Veszprémben és Balatonfüreden megrendezett Filmpiknikről. A rendezvény az első éveihez hasonlóan „vissza…

  • 30 éves az új Művészetek Háza

    A Veszprém 2030 podcast ezen epizódja az új Művészetek Háza 30. évfordulóját ünnepli. A születésnapi beszélgetésen részt vesz Grászli Bernadett igazgató, Fenyvesi Ferenc alapító i…

  • Az ember, aki megríkatja a topmenedzsereket

    Szekeres Dávid, a korábbi Méz rádió műsorvezetője északifény túravezetőként dolgozik Finnországban. Egy évvel ezelőtti beszélgetésük folytatásaként Dávid mesél új feladatairól: vá…

  • A reformátusok szívélyes vendéglátásra készülnek

    A Veszprém 2030 podcast adása a Dunántúli Református Egyházi Napok fesztiválról szól, melyet Veszprémben rendeznek meg. A beszélgetés Steinbach József református püspökkel zajlik,…

  • A művészet csodás, ha eléri a célját

    A Veszprém 2030 podcast epizódja a Művészetek Háza és a Befogadás Háza együttműködését mutatja be. A Múzeumok éjszakáján megnyílt "A menü: Élet/Recept" kiállításon a Befogadás Ház…

  • Könyv született a bántalmazó kultúráról

    Komáromi Sándor, a Pannon Egyetem mesteroktatója és mentálhigiénés szakember a Veszprém 2030 podcast vendége volt, ahol a közelmúltban megjelent, a bántalmazó kultúráról szóló kön…

  • Jó borok, jó zene, finom borkorcsolyák egy csodálatos téren

    A Veszprém 2030 podcast vendége Zsandár Tamás fesztiváligazgató, aki a Rozé, Rizling, Jazz Fesztiválról mesél. A korábban bor-napokként indult rendezvény mára önálló fesztivállá n…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból