Zöld Sárkány Podcast

#72 Gyűrűk Ura Lore - Miért nem repültek a sasokkal Mordorba?

· PT26M18S

Összefoglaló

A Zöld Sárkány Podcast e heti adásában a nagy kérdést járják körül: miért nem repülhettek a sasok segítségével a karakterek Mordorba? A történet szerint a sasok hatalmas, intelligens lények, akiket a történetírásban nem lehet egyértelműen besorolni, sőt, maguk a valák is…

Röviden

Műsor
Zöld Sárkány Podcast
Megjelenés
2025. 05. 30.
Hossz
26 perc
Témák
j.r.r. tolkien, középfölde, sasok, mitológia, karakterek
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ennyire volt szüksége Frodónak és Samunak, hogy zsáklagtól eljussanak a végzett katlanhoz.

De mi lett volna, ha a sok szenvedés helyett egyszerűen rápattanak a sasokra és elrepülnek a végzett hegyéhez?

Sziasztok, itt a zöld sárkány.

A Miért nem repültek a sasokkal Mordorba?

Egy örök klasszikus, de olyannyira, hogy a sas légitársaság gondolata már a könyvek piacra dobásakor megjelent.

A kérdéssel rengetegen foglalkoztak, még maga tolkin is, így mi sem maradhatunk ki belőle.

Mindenek előtt azonban próbáljuk meg röviden tisztázni, mik is pontosan a sasok.

Ugyanis a válasz sajnos nem annyira egyszerű, hogy nagy repülő madarak.

Már sokadjára hozzuk fel, hogy Tolkin legendáriumában megkülönböztetünk tisztán szellemi és megtestesült teremményeket.

Különbség köztük, hogy a szellemi lények tudnak test nélkül is létezni. esetükben a test sokkal inkább egy fátyol vagy öltöz volt.

Ezzel szemben a megtestesült lények pontosan azért megtestesültek, mert a teljes élethez lélekre és testre is szükségük van.

A lélek és a test szétválasztása együtt jár a halállal, mégha ez a halál a tündék esetében macskakörmök között is szerepel.

A szellemi lényeket a tündék kvenyanyelven éaláknak, testüket pedig fanáknak nevezik.

A megtestesült lényeknél a lelket fejának, a testet roának hívják.

A megtestesült lények közé tartoznak például a tündék és az emberek.

Mindezek mellett ott vannak a növények és az állatok, amelyeknek nincsen lelkük.

A sasokat kapásból ide sorolnánk, merthogy a sasok madarak, a madarak pedig állatok.

Nos, igen, viszont a sasok beszélnek.

Ez igen nagy fejfájást okozott a professzornak, mivel világában a beszédre egyedül az éalák és a humanoid lélekkel rendelkező lények képesek.

A sasokra egyik sem volt igaz, mégis beszéltek.

A sasok természetek gondolkodóba ejtette tolkint, végül élete alkonyán arra jutott, hogy a hatalmas beszélő sasok nem mások, mint maja szellemek.

A Christopher Tolkin által szerkesztett Silmarilokba ez a végső Maja sas verzió került be.

Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról, hogy GRR nem fejezte be a publikálásra kész legvégső szilmarilokat.

A kérdést emiatt nem lehet 100%-ig lezártnak tekinteni.

Ha ez a testes lelkes dolog hirtelennyében zavaros volt, vagy szeretnétek többet tudni a témáról, javasoljuk a valás és majás adásunkat.

Mindenesetre ebbe az alapszituációba keveredtünk bele, ami azt eredményezi, hogy az állat sas ma sas esetet is megvizsgáljuk.

És most jöjjön a lényeg, ha miért nem repültek?

Kérdés megközelíthetjük mesélői és középföldei szempontból.

Kezdjük a mesélőivel, vagyis azzal, hogy íróként Tolkin miként tekintett a történeteiben szereplő sasokra, és hogyan használta őket.

Eszméletlen szerencsénk van, ugyanis hála egy Morton Gredy Cimmerman nevű úriembernek, a professzor esélyt kapott arra, hogy kifejtesse gondolatait a témával kapcsolatban, és ó, meg is tette.

Cimmerman arra vállalkozott, hogy megfilmesíti a gyűrűkurát, a forgatókönyvet pedig el is küldte Tokin véleményezésére.

Sajnos Cimberman forgatókönyve csak a Wisconsini Market Egyetem gyűjteményében maradt fent, de szerencsére a professzor 1958-as válaszlevele betekintést ad ebbe az elkaszált adaptációba.

A levélből kitűnik, hogy a professzort rendesen felzakladták Cimmerman kreatív ötletei.

Ami minket érint, az például az, hogy Radagaszból sas csinált, vagy hogy a szövetséget már rögtön völgy zugólyból sasokkal indította útra.

Tolkin nem rejtette VKA alá véleményét.

Cimmerman teljességgel félreértette a történetet a sasokkal együtt.

A lapalján ismét megjelennek a sasok.

Úgy érzem, ez teljesen elfogadhatatlan belekontárkodás a mesébe.

Kilenc talpas és azonnal a levegőbe emelkednek.

Az intrúzióval nem érünk el mást, mint a hiteltelenséget és a sasok eszközének elkótyavetélését, mikor végre valóban szükség van rájuk.

A képek erejéhez bőven hozzátartozik, hogy viszonylag gyorsan egy hosszú és fáradtságos utat sugalnak titokban, gyalogosan a három bajós hegy közeledésével.

Olybá tűnik, hogy simmermanasokat lényegében taxinak használta.

Mikor a szereplők egy kihívással találkoztak, a sasokra pattanva egyszerűen átgalopoztak a következő helyszínre és így tovább.

Ez elfogadhatatlan volt Tkin számára, hiszen ő teljesen máshogy közelítette meg ezeket a termetes beszélőmadarakat.

A sasok veszélyes gépezetek, mértékkel használtam őket, és ez a hitelességük vagy hasznosságuk abszolút határa.

A köthetség egy nagy sasának leszállása a megyében abszurd.

Ez hihetetlenné teszi Gandalf későbbi elfogását Sarumán által, és elrontja a szökésről szóló beszámolót is.

Z egyik legfőbb hibája, hogy hajlamos megelőlegezni a később használt jeleneteket vagy eszközöket, ezáltal ellaposítja a történetet.

De mi ez a veszélyes gépezet, és mit értett azon, hogy akkor kell őket használni, mikor valóban szükség van rájuk?

Tolkin számára a sasok az eukatasztrófa megtestesítői.

Igen, jól hallottátok, EU katasztrófa.

Ezt a szószetételt a professzor alkotta meg.

A katasztrófát vélhetőleg nem kell magyaráznunk.

Az EU viszont görögül annyit tesz, hogy szép, jó.

Tehát az EU katasztrófa szó szerint azt jelenti jó katasztrófa.

Azzal, hogy Tolkin odabigyeztette a katasztrófa elé ezt a két betűt, totálisan megfordította a szó eredeti jelentését.

A legpusztítóbb dologból a legcsodálatosabb lett.

Az EU katasztrófa egy reménytelen helyzetben bekövetkező, váratlan megismételhetetlen örömteli fordulat, mely alapot szolgáltat a happy endnek, az örömteli befejezésnek.

Az EU katasztrófa nem tagadja a gonoszság, a halál és a kudarc létezését.

Éppen ellenkezőleg ezek a katasztrófikus események és tettek táplálják az eukatasztrófakor felszabaduló örömöt, az eukatasztrófa hátterét Tolkin rendíthetetlen katolikus hite adta, pontosabban, hogy hitt a legfőbb jóban és a jó gonosz felett aratott végső győzelmében.

A kifejezés tehát egy erős kereszténytöltettel rendelkezik. olyannyira, hogy Tolkin szerint a lehető legcsodálatosabb eukatasztrófa Krisztus feltámadása.

A professzornak az volt az álláspontja, hogy minden jó tündérmesében kell, hogy legyen EU katasztrófa.

Az eukatasztrófikus mese a legigazibb mese, ezért természetes, hogy a saját történeteit is ilyennél formálta, például a sasok révén.

Hogy biztosítsunk titeket afelől, hogy a sasok és az EU katasztrófa összekapcsolása nem csak a mi agyszüleményünk.

Jöjjön egy idézet Tolkin egy 1944-es leveléből.

Tudtam, hogy a Hobbitban értékes történetet írtam, mikor?

Miután már elég régi volt ahhoz, hogy leválasszam magamról.

Az olvasása közben hirtelen egy meglehetősen erős, eukatasztrófikus érzés ragadott magával Bilbkiáltásakor.

Mikor történetünk szereplői már minden tőlük telhetőt megtettek, a gonosz győzedelmeskedni látszik, és a remény odavész, na akkor jönnek a sasok.

Ha bármikor elérhetőek és használhatóak lennének a szereplők számára, elveszne az EU katasztrófa lényege, és elmaradna a mi kirobbanó örömünk is.

Senki se izgult volna Frodóért és Samuért, ha előre tudjuk, hogy bármikor odaftyenthetik magukhoz a sasokat.

Ezen a ponton nem csodálkoznánk, ha az irodalomban jártasok fejében felmerülne a kérdés, miszerint az EU katasztrófa nem tök ugyanaz, mint az Deux Exmahina.

Maradjunk annyiban, hogy a határok valóban el vannak mosodva, és nem véletlenül tárgyalják olyan sokan ezt a témát.

A Deuxx mahinánál a megoldást egy váratlan külső isteni tényező hozza magával.

Az EU katasztrófánál az eukatasztrófikus esemény a szereplők döntéseinek és tetteinek láncolatából következik.

Segíts magadon, és Isten is megsegít.

Így lehetne legegyszerűbben összefoglalni a lényeget.

Na de ebből a mesélői indokból elég is ennyi.

Inkább ugorjunk arra, hogy középfölde világán belül milyen okai vannak annak, hogy a sasok nem repültek Mordorba, mert az egy dolog, hogy Tolkint mint író miként használta Sasokat az arc poétikája megjelenítésére, de ezt valahogy hihetően és érthetően közvetítenie kellett az olvasók számára is.

Hihetőségről beszélni egy fantazi kapcsán elég nagy ostobaságnak tűnhet.

Pedig ez volt Tolkin sikerének titka.

Az első illuvatoros adásunkban már említettük a professzor híres értekezését, az Onfiry Stories.

Ebben írta, hogy azokat tartja sikeres tündérmese per fantasy írónak, akik képesek felruházni képzeletbeli világukat egy olyan belső valóságkonzisztenciával racionális szabályrendszerrel, mely elbűvöli és beszippantja az olvasókat.

Magyarul hiába találkozunk ezekben a fantaziörténetekben különös lényekkel, helyszínekkel tárgyakkal eseményekkel, mégsem kételkedünk létezésükben, mert összhangban vannak a képzeletbeli világot átszövő szabályokkal és törvényszerűségekkel.

Még egy olyan magasztos és megfoghatatlan eszmét is, mint az EU katasztrófát ésszerű összefüggésekkel, okokozatokkal kellett alátámasztani.

Holott Tolkinnek sem sikerült középfölden minden szegmensére teljességgel észerű magyarázatot adnia.

A sasok kapcsán igen messzire jutott.

A sasok mamvé Arda első királyának küldöttei szemei és fülei középföldén.

De hiába Manvé a legfőbb vala, az ő keze is meg volt kötve.

Mielőtt a vallák és maják beléptek volna a világba, Iluvatar, mindenek atja, azt a feltételt szabta ki nekik, hogy nem próbálhatnak meguralkodóni a tündék és az emberek felett, sem félelemmel, sem tisztelettel, még nemes szándék által vezérelve sem.

Hogy a vallák milyen komolyan vették ezt, azt jól mutatja a mágusok középföldére küldése.

Az istárok célja az volt, hogy ne félelemmel és kényszerítéssel, hanem szeretettel és meggyőzéssel késztessenek másokat cselekvésre Szaon ellen.

Akik ellenszegültek IUvatarnak, és hatalmukat vitoktatva kívántak másokat uralni, azok mind elbuktak.

Lásd Morgot, Szauron, Szarumán.

Ugyanakkor Ilvatar tilalma nem volt abszolút.

A valák és maják illuvatar szavait szem előtt tartva saját belátásuk szerint cselekedhettek.

Ezenfelül ha a valáknak iránymutatásra volt szükségük, amén keresztül gondolatban el tudták érni, de Iluvatar akár közvetlenül is kommunikálhatott velük.

Köszönhető ez annak, hogy Illuvatarnak megvolt a képessége, hogy gondolatban bármikor bárkihez szólhat, maximum nem hallgattak rá.

És mostantól kezd értelmet nyerni a különbségtétel. a szellem és az állat sas között.

Ha a sasokat majáknak tekintjük, akkor egyértelműen rájuk is vonatkozik ülvatar tilalma, tehát nem segíthetnek bárkinek bármilyen apró probléma felmerülésekor.

Az állatsasok esetében már más a leányzó fekvése.

Itt nem túl erős magyarázat, hogy azért nem reptetheted az embereket pár kilométerrel odébb, mert azzal hatalmad fenségével ámulatba ejtenéd őket.

Esetleg azt mondhatnánk, hogy még állatként is Manvé legfőbb segítői.

És ha valaki tartja magát ilvatar parancsaihoz, az Manvé.

Mané tekinthet úgy a sasokra, mint meghosszabbított karjaira, íy módon beavatkozásukat már helytelennek ítélné meg.

Ámbár ellenpéldának ott van Glorfindel, aki szintén a Valák küldötte, mégis aktívabb szerepet vállalt a gonosz elleni harcban.

És itt most nem a gyűrűháború, hanem az Angmari háború időszakára gondolunk.

Ahelyett, hogy azt boncolgatnánk, miért nem segítettek többet a sasok, feltennénk egy másik kérdést.

Vajon középfölde népei mennyire szolgáltak rá Valinor kegyére?

Az áldott birodalmat elhagyó nordák saját maguknak köszönhetik Mandosátkát, és a valák külön figyelmeztették őket, hogy nem fognak segíteni a harcaikban.

Az izzóharak háborúja után egy utolsó utáni esélyt is kaptak.

Az embereknél pedig éppen azok a tapasztalatok játszottak közre, amiket Arda hatalmasai felnorlázadásából tanultak.

Arról nem is beszélve, hogy rengeteg ember befogadta szívébe Morgót és Szauro hazugságait.

Manvé és általa alsasok mindezek ellenére semen maradtak közömbösek középfölde szabad népei iránt.

De hirtelen előre szaladtunk és elfelejtettük számba venni, miket is csináltak a sasok középföldén. azon kívül, hogy mané gondviselését jelképezték, híreket gyűjtöttek és továbbítottak, területeket őriztek és védtek, és a szabad népek megmentésére siedettek, akár légi fuvar, akár felmentősereg képében.

Véletlenül sem szeretnénk lebecsülni a hírművőség fontosságát, de a megmentés és a csatázás látványosabb tevékenységek, és jobban is kapcsolódnak iluvatart tilalmához.

Ezekben az esetekben a következő közös elemeket figyelhetjük meg.

Persze a hangsúlyok váltakozásával.

Nagy dolgokra hivatott nemes lelkű szereplő vagy szereplők élete forog kockán.

Ezen szereplők megtették a tőlük telhetőt, de a homály megállíthatatlannak bizonyul.

A sötétség diadala valami súlyos következményekkel járna középfölde sorsára nézve.

A felsoroltak megfelelnek az EU katasztrófa feltételeinek, így indokolt eseteket teremtenek a sasok beavatkozására.

A sémába két eset passzol kevésbé.

Fingolfin holtestének elragadása, illetve Frodó és Samu megmentése.

Náluk tulajdonképpen a kimagasló hősélyes áldozat hozzatal elismerése történt.

Mindhárman szemtől szembeszegültek az aktuális sötét úrral, mégha a hobbitok csak képletesen is.

Frodónál és Samunál továbbá felhozható, hogy várt rájuk a megye felszabadítása és Szarumán legyőzése.

Ha már a mágusoknál tartunk, érdemes Radagasztról és Gandalfról is szót ejteni.

Mint maja a maját, természetes módon segítették egymást a mágusok és a sasok.

Radagaszt szakterületéből fakadóan aktív kapcsolatban állt velük, míg Gandalfot többször mentették meg.

A szürke zarándok és a sasok szövetségét szorosabbra vonta, hogy mágusunk kifejezetten manvé utasítására érkezett középföldére, valamint begyógyította a nagy sas sebét.

Jelen téma kapcsán javasolt szétválasztani a fejünkben a nagy sast és gai hírt, mert bármennyire is furcsa vitatott, hogy a két karakter egy és ugyanaz lenne.

Valamint vegyük figyelembe, hogy a hobbit születéséből fakadóan speciálisan illeszkedik az ékszerek és a gyűrűk szagájába.

A hobbit sasaira ezen a szemüvegen keresztül tekintsünk, például mikor fészkeikben megetetik Bilbót és a törpöket.

Iluvatar tiltása önmagában elégséges ahhoz, hogy megfékezze a sasok mordorba repülését.

Azonban van egy másik hatalom, ami ugyan eltörpül iluovatarhoz…

Említett entitások

Témák

  • j.r.r. tolkien
  • középfölde
  • sasok
  • mitológia
  • karakterek

Személyek

  • Tolkien

Szervezetek, cégek

  • Zöld Sárkány Podcast

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#72 Gyűrűk Ura Lore - Miért nem repültek a sasokkal Mordorba?”

Miről szól ez az epizód: „#72 Gyűrűk Ura Lore - Miért nem repültek a sasokkal Mordorba?”?

A Zöld Sárkány Podcast e heti adásában a nagy kérdést járják körül: miért nem repülhettek a sasok segítségével a karakterek Mordorba? A történet szerint a sasok hatalmas, intelligens lények, akiket a történetírásban nem lehet egyértelműen besorolni, sőt, maguk a valák is… Az epizód a Zöld Sárkány Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 05. 30..

Milyen témákat érint ez az epizód: „#72 Gyűrűk Ura Lore - Miért nem repültek a sasokkal Mordorba?”?

Fő témái: j.r.r. tolkien, középfölde, sasok, mitológia, karakterek.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#72 Gyűrűk Ura Lore - Miért nem repültek a sasokkal Mordorba?”?

Megjelenés: 2025. 05. 30.. Hossz: 26 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/zold-sarkany-podcast/72-gyuruk-ura-lore-miert-nem-repultek-a-sasokkal-mordorba-04805097

Több epizód a Zöld Sárkány Podcast-ből