Ablak Japánra

ELSŐ rész: Hogyan éli meg Erdélyben egy japán néprajztudós a székely kultúrát?

· PT1H2M31S

Összefoglaló

Tanizaki Szeiko, japán néprajztudós mesél erdélyi életéről és a székely kultúráról. Sepsiszentgyörgyön telepedett le, és szenvedélyesen kutatja a magyar és székely népművészetet, különösen a hímzéseket. Elismerik munkásságát Japánban és nemzetközi szinten is, könyveket adott ki…

Röviden

Műsor
Ablak Japánra
Megjelenés
2024. 03. 14.
Hossz
1 óra 3 perc
Szereplők, említett nevek
Yanagisawa Gyöngyi
Témák
néprajz, székely kultúra, népművészet, erdély
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

tarts velem és fedezz fel új táblatokat ez itt az ablak japánra podcast mindenféle témák melyeknek van relációjuk japánban és japánhoz is érintenek és érdekelhetnek téged is én janagiszava gyöngyi vagyok és már hosszú ideje élek japánban és mint japonológ próbálok válaszokat keresni a kérdésekre és a beszélgetéseimmel inspirálni szeretnélek a mainstreamből kizökkenteni hogy még több perspektívából nyiss ablakot a világra és ezáltal saját magadra is fontos elmondanom ahhoz hogy a podcast épülhessen és szépülhessen örömmel fogadom a hozzászólásaidat a véleményedet és a támogatásodat ha van rá lehetőséged és szívesen segítenél akár egyszeri hozzájárulásal és támogathatod a munkámat ennek módját megtalálod a podcast honlapján és az epizód leírásokban is előre is hálásan köszönöm az ablak japánra podcast epizódjait a vodafone podcast pioneers sokszínű tartalmakat népszerűsítő programja támogatja ezzel segít nekem hogy még több érdekes beszélgetés készülhessen [Zene] köszönöm nagy szeretettel köszöntelek kedves hallgatóm egyszer volt hol nem volt a messi japán szigetsor egyik délebbi csücskében egy japán leány felkerekedett hogy magyarul kezdjen el tanulni a mai történetem nem egy mese bár mesébe illőnek is leírható sok-sok tanulsággal és fordulatokkal de mielőtt bele is fognánk a mai beszélgetésünkbe hadd kérdezzelek meg kedves hallgatóm te mennyi mindent tudsz erdélyről az ott élő magyarokról a kultúrájukról a népművészetükről bizonyára vannak akik most felkapják a fejüket és azt mondják hogy hát elég sokat és bizonyára vannak akik kevésbé járatosak ráadásul a 2000-es évektől a politikai folyamatok egyre nagyobb megosztottságot á abban hogy hogyan viszonyuljon az anyaország lakossága az erdélyi magyarsághoz és a székelységhez mi magyarok a dunán innen vagy a dunán és a határokon túl azt hiszem hogy nem fogunk tudni sosem elszakadni a mi sajátosan felfogott magyarságunktól és ez talán így is van jól de ennek megvan az ára is mégpedig az hogy nem tudjuk magunkat kívülről szemlélni mindenképpen vagy ide vagy oda kell hogy tartozzunk tulajdonképpen ez sem baj csak így nehezebben juthatunk el oda hogy egy objektív képet alakítsunk ki magunkról a jövőt illetően is a mai adás vendége nem tartozik sem az egyik sem pedig a másik táborba bár 2008-tól a lakhelyivé sepsi szentgyörgyöt választotta erdélyben telepedett le származás ból kifolyólag azonban mindvégig megtudta és tudja ma is folyamatosan őrizni a pártatlanságát és az előítéletektől mentes gondolkodásmódját vajon hogyan tükröződnek az ő szemében a székelyek és miért csúsznak el olykor az anyaország vagyis magyarország számításai vendégem kivállóan ismeri a régió népművészetét történelmét és nem csak a múlt a sajátja hanem a jelenkori változások is hiszen a mindennapok a család a környezet és szinte már az egész élete sepsiszentgyörgyre köti erdélyben az autentikus japán kultúrát japánban pedig a hiteles forrásból vett hamisítatlan erdélyi népművészetet tárja az érdeklődők elé japánban könyveket is kiadott az erdélyi írásos és a kaloteszegi hímzésről workshopokat szer vez előadásokat tart és még taiwanon vagy a fülöpszigeteken is szervezett népművészeti kiállítást nem túlzás azt mondani róla hogy az életét erre tette fel de nem valami kényszerből vagy érdekből előnyt remélve ettől nem egyszerűen csak szeretetből érdeklődésből és odaadásból eredetileg ószakában a magyar tanszéken kezdett el magyarul tanulni attól az okamotó mari professzorasszonytól akivel korábban már hallhattál egy beszélgetést ebben a podcastben kedves hallgatóm ha még esetleg nem hallgattad volna meg akkor ajánlom figyelmedbe feltétlen a második évad 17 epizódját ami okamotó tanárnővel készült egy szóval kicsi a világ és a vendégem az ószakai magyar szak elvégzése után elnyerve magyar állam ösztöndíját 2002-től 2004-ig az elte folklór tanszékén tanult innen ment aztán egy hat hónapos tanulmányra a kolozsvári bolyai egyetem néprajzszakjára a többit pedig hadd mondja el ő maga személyesen aki az ablakot kinyitja mint mindig janagiszava gyöngyi és aki ma ezen az ablakon benéz tanyizaki szejo aki kiválóan beszél magyarul gyökereiben ismeri a magyar ezenbül is az erdélyi népművészetet folklórt erdélyi félével és három gyermekükkel élnek sepsizentgyörgyön tanyizaki szantn tehát néprajzkutató és tudós aki magát hagyományőrző hímzéskutatónak és népviseletgyűjtőnek aposztrofálja nagynagyon nagy örömmel és szeretettel köszöntöm a műsorban örövendek a meghívásnak egy székelyföldi újságíró írta önről és a férjéről seres bálintról hogy önök közösen de akár külön-külön is már most többet tettek az erdélyi magyar kultúráért mint amennyit bizony sokan egész életük alatt tesznek hiszen ön nemcsak erdélyben a japán kultúrát hanem japánban is az erdélyi kultúrát népszerűsíti a szorgos munkájával meg is ismert és összegyűjtött népi népművészetével aminek ön személyesen is a gazdagságát igen nagyra tartja tanyéz kiszán ön egyben egy feleség három gyermekes édesanya is és hát így mellesleg hagyományőrző kímzéskutató népviseletgyűjtő néprajztudós is erdélyben sepsizentgyörgyön ahol 2000 noltól életvételszerűen is él sepsizentgyörgy milyen hely hogyan indul egy napja sepsizentgyörgyön hol élnek felkel mi az első amit csinál egyáltalán hány órakor szokott felkelni hát a mi életünk vagy napjáink úgy kezdődik általam a hétköznap ugye a gyerekeket elindítom az iskolába és akkor ugye felkerek har csinálok a 10 órás szendvicset és akkor úgy küldöm ki a házból szerencsére férem szokott hazavinni most a gyerekeimet gyerekeinket tehát akkor azért reggel korán kell ilyen 6: óra körül regel korán igen igen igen tehát ez a szokványos reggeli kelés és a ház körül vannak teendők esetleg vagy vagy hol laknak igen itt vagyunk most a tünvházlakás van eledében úgy mondva brokbakünk egy tömbházrákás ötön vagy családá most már egyre kevesebb itt a több ház és már úgy érünk már több mint hűzéve ismerem már a lakósokat de márok sokan vannak akik megöregedtek és már nem nagyon van ilyen három gyerekes család itt több hazrákás van tehát akkor akkor ne úgy képzeljük el mint egy falusi életet hogy akkor kimegy és megfei a teheneket és akkor azt a tejet issza hanem akkor ugyanúgy ön is a tejet a boltban vásárolja ugye igen a fég mérig úgy van mert nálunk a sebszengyörgyön meg székelyföldön közel vannak a falvak meg ahol állatokat sokan tartanak és akkor behozzák a városba vagy vannak ilyan automata gép ahol lehet vásárolni ilyen nyel tejet a úgy mondva hogy fel kell forasztani é ak igen ott szoktam vásárolni de olyan péig merik farusit állatokat is tartunk ja azt külön akkor tartanak valahol állatokat igen ugye város van egy il régi házb ahol még nem dolgozunk munkaáat alatt vagyunk és ott vannak tyukók és nyuracskák és akkor azokat úgy férjem reggel odam megy és eteti minden úy kezdődik az napunk és akkor ott azért még állatokat is tartanak de azért így alapjában véve szereti ön a falusi életet én nagyonnagyon imádom hát azt azt is tudjuk hogy mennyire nehéz nehezebb a falus élet úy nekünk van egy házunk faluban és ott tudom hogy nincs gáz víz bevezetve és általában kutraá megyünk vizet hozunk aztán ugye hogy téli idő főleg hoosszá ériidő és akkor ilyenkor úgy kezdődik a nap hogy meleget kell fákat kell tenni és akkor tözet csinálunk gyűjtünk és akkor van ennek is megvan maga szépsége és nehézsége azt is ismerjük ugye ön külsőről tehát japán déli részéről mi az akiól származik hogyha összehasonlítja az ottani életét az se nem egy olyan értelemben nagy város mint mondjuk tokió vagy ószaka tehát az is egy kicsit talán közelebb áll ehhez a falusi környezethez életvitelhez de mégis hogyha összehasonlítja akkor hol jobb vagy van van-e olyan nagyobb különbség az erdélyi falusi élet és mondjuk a mi az aki a japáni falusi élet között ott miazakian mi még város szérén értünk és nem hát van ez a egy régi fő közösség úgymond de nincs nagyon az a igazi főséret nem tartanak az állatokat és valakik foglalkoznak még mezőgazdasággal de nem nagy mennyiségben csak magunkért íye nem nagyon tudom hogy összehasonlítani de az a legnagyobb különbség hogy hogye a ugye hossz a tériidő itt és akkor a téri idő teljesen lejár a munka és teljesen másképp kell tölteni a napokat itt bent a házban azt nagyon nagy különbségnek tartom mert mi az aki van télen járon ugye van ugyanúgy flyik a kerti munka is kint is ugyanúgy lehet dolgozni van napfényérég ez itt azért az a bezárkozás az a benti lét az nagyon fontos hogy hogy kell töltse a téri időt és akkor mennyi hasznosan de azt persze hogy jóra is lehet fordítani azt az időt hogy akkor van együtt családi rét meg beszélgetés a családban is egy kézmunka közös tevékenység meg a sütés fűzés ezek a ez is összehüknek a a téli életmódhoz ugye ennyire szépen megtanult magyarul eredetileg ugye japánban kezdte el a magyar nyelvtanulást a az ószakai idegennyelvi egyetemen ugye a magyar szakon én azért megkérdezem hogy hogy honnan jött az ötlet hogy hogy most akkor a magyar szakom magyart kezdjen el tanulni ugye ha nem tévedek 2002 és 2004 között tanult a a szakon és egyáltalán amikor ugye az egyetemre ment akkor mi volt az elgondolása hogy az egyetem után mit fog csinálni tehát mi akart lenni egyszerűen kérde hát én kicsit helyesíttem a kérdést mert nekem kicsit hamarabb kezdődött az egyetemi élet 98-ban jutottam be az egyetemre és akkor még ugye nem volt interneti elérhetőségünk és nagyon nehéz volt olyan információt találni olyan vidékről ahol nem nagyon nyitott japán japán számára és pont ez a keleti európa része az olyan vidékre esett ahol ahol tényleg nem nagyon tudtunk róla mert ugye 90-es években csak akkor kezdett nyugati világra nyírni é mi mi se ugye sose hallottunk sose hallottam életemben magyar nyelvet sem nem tudtam elképzelni hogy milyen része az ami sokáig be volt zárva és most nyírik ki és változik a vág és egyszerűen kíváncs voltam arra hogy hogy változik az ilyen európának a másik része még a nyelv iránt is érdeklődtem mert ugye annyi annyit tudtam csak a magyar nyelvről hogy ugye a valamennyire ázsiai nyelvcsoporthoz tartozikira h közeláll és európában egyeten olyan ilyen ritka egy nyelv és akkor azért is kez eztem érdek hogy olyan nyelvet akartam tanulni amit máshol nem tehát akkor így akkor megvolt a kérdésemre arra a kérdésemre is a válasz hogy hát akkor mondjuk miért nem csehül kezdett tanulni vagy mondjuk lengyelül mert hiszen abban az időszakban ez az közép-európai blokk ez akkor nyitott nem csak magyarország de hát itt ez az ázsiai kapcsolat volt akkor ezek szerint a a vonzó hogy elkezdte a magyar nyelvet és hát ugye nemcsak a a nyelvet kezdte el hanem a néprajz iránt is érdeklődni kezdett ószakából aztán budapestre jött ösztöndíjra a budapesten a néprajzszakon tanult ugye tanulmányait folytatta it és és aztán utána pedig erdélybe hat hónapra fél évre ment tanulni viszont most rögtön azt kérdezném meg hogy amikor budapesten a néprajzszakon tanult akkor volt-e valami olyan hogy a tanulmányai során hogy valami nagyon elbűvölte-e például vagy éppen azt hogy valami sokkolta az embereknek az életvitel ahogy ez tanulmányozza hogy akkor találkozott először mondjuk valami olyan jelenséggel amit eddig amiről eddig még nem is tudott voltak-e ilyenek a tanulmányai során hát ö a néprajzot kezdtem tanulni akkor 2000-ben erdélyben kezdtem tanulni és akkor voltak terepmunkáink hogy volt olyan lehetőségünk hogy moldobához jössünk moldovai csángóknál tehát akkor először erdélyben kezdte el a néprajz és utána ment budapestre erdélyben akkor terepmunka és akkor csángó igen az egy ugye ugye hogyan magyar vidéktől kicsit táboresik és ugye nyelv használata is teljesen más mint magyarországon megg erdejben tég nem annyira jól értettem a nyelvüket de vannak olyan régi szokásai ami amit teljesen kifelejtettek itt a magyarság és nagyon gazdag a folklór hagyomány és mi inkább tágy emlékeket gyűjtöttünk az volt a feladatunk a tanárnővel hogy ott a moldovában akartak létrehozni egy egy tájmúzeumot és annak az anyagát ugye diákokkal össze kellett gyűjtsünk és mi fényképeztünk aztán tárgyakat gyűjtöttünk ugye a emberek közül de akkor még bizony olyan időszakban volt hogy teljesen összeav össze volt zavarva a ott a moldomá magyarsá ágnál nemcsak magyar felőről jöttek az emberek hanem román felőről is is voltak akik inkább románnak váljuk magukat vagy voltak akik inkább magyarsághoz és teljesen ketté volt szakadva a falusi közösség hogye úgy éreztük hogy elég olyan ijesztő olyan beszekedés ilyesmi is láttuk de ez nagyon sokkor volt ez a moldovai utazás de azon kívül csomagég nevű fotóművészel együtt ilyen személyes kapcsolatom volt egyetemista korom óta és akkor vele együtt jártam már háromszor moldovában abban az időben egy évatban azt jelenti hogy én négyszer jártam moldovába de nemcsak moldovába jártam hanem erdjbe is merk neemé prág nem maáosszagí re vonatkozott hanem most ugye először célpont az erdély volt és akkor erdlybe jöttem és itt kezdtem néprajzal ismerkedni igazán és akkor tanultam meg hogy szekélység teljesen más mint ott a korosvár vidéke meg a moldova m még más és ezeket a teljesség közötti különbségeket is láttuk de még nem annyira annyi nyelvi tudásom még nem volt elég ahhoz hogy egyedül menjek terepre és valamit kutassam inkább ugye a valakivel férjemmel is vagy olyan iskolatársaimmal sikerült be is akkor még ugye a férjével nem ismerkedett meg mertogy ugye elment akkor budapestre még budapesten is akkor tanult egy kicsit és utána megint visszament ugye kolozsvárra és akkor már a a bolyai egyetemen ismerte meg a férjét igen 2000ben is megettem meg pont akkor az első erdji tartózkodásom máát akkor osztályban első éves volt a férjem és akkor én nekem volt olyan szabadságom hogy valamelyik órára bármelyik órára részt vegyek és akkor mindegyik órára vettem részt hogy első évesektől kezdve negyed évesekig és akkor ott ismerkedtem meg a férjemmel de a lényeg az hogy akkor budapesten is azért járt meg erdélyben is járt és most én nekem az lenne a kérdésem hogy akkor tehát itt a 2000-es évek környékén volt-e valami olyan szembetűnő dolog az erdélyi…

Említett entitások

Témák

  • néprajz
  • székely kultúra
  • népművészet
  • erdély

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „ELSŐ rész: Hogyan éli meg Erdélyben egy japán néprajztudós a székely kultúrát?”

Miről szól ez az epizód: „ELSŐ rész: Hogyan éli meg Erdélyben egy japán néprajztudós a székely kultúrát?”?

Tanizaki Szeiko, japán néprajztudós mesél erdélyi életéről és a székely kultúráról. Sepsiszentgyörgyön telepedett le, és szenvedélyesen kutatja a magyar és székely népművészetet, különösen a hímzéseket. Elismerik munkásságát Japánban és nemzetközi szinten is, könyveket adott ki… Az epizód a Ablak Japánra című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 03. 14..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „ELSŐ rész: Hogyan éli meg Erdélyben egy japán néprajztudós a székely kultúrát?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Yanagisawa Gyöngyi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „ELSŐ rész: Hogyan éli meg Erdélyben egy japán néprajztudós a székely kultúrát?”?

Fő témái: néprajz, székely kultúra, népművészet, erdély.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „ELSŐ rész: Hogyan éli meg Erdélyben egy japán néprajztudós a székely kultúrát?”?

Megjelenés: 2024. 03. 14.. Hossz: 1 óra 3 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/ablak-japanra/30-elso-resz-hogyan-eli-meg-erdelyben-egy-japan-neprajztudos-a-szekely-kulturat-79869277

Több epizód a Ablak Japánra-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból