Ablak Japánra

Hogyan lettem „díszmagyar” Japánban? – Egy különleges fúzió titkai #45– ELSŐ rész

· PT1H21M7S

Összefoglaló

A japán kultúrát és szemléletmódot bemutató Ablak Japánra podcast legújabb epizódjában Janagi Szava Gyöngyi japanológus Pór Andreával beszélget. Andrea elmeséli, hogyan került Magyarországról Japánba, a Noto-félszigeten található ryokan konyhájába, és milyen tapasztalatokat…

Röviden

Műsor
Ablak Japánra
Megjelenés
2026. 03. 14.
Hossz
1 óra 21 perc
Szereplők, említett nevek
Yanagisawa Gyöngyi, Pór Andrea
Témák
japán kultúra, japanológia, ryokan
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] [zene] Vajon mit tanulhatunk Japántól, ami itt és most a te életedben is [zene] működik?

Japán nem csak egy ország, hanem egy szemléletmód.

Üdvözöllek az Ablak Japánra podcastben.

A mikrofonnál Janagi Gisza a Gyöngyi, itt élő japanológus.

Itt nincsenek tabúk, csak őszinte beszélgetések és új nézőpontok.

Ha fontos neked ez a fajta nyitottság, és szeretnéd, hogy folytassam, támogasd kérlek a munkámat a podcast leírásban elérhető módokon.

Minden hozzájárulás segít, hogy még több ablakot nyithassak ki nektek.

És mielőtt kinyílna az ablak, kérlek, segíts egy picit, hogy nyitva is maradhasson.

Ha applikációban hallgatsz, vagy a YouTube-on, kérlek, menj fel az atalon.hu oldalra, és pörgesd meg ott is az adást egy-két percig.

Ez a statisztikák miatt valódi, kézzel fogható segítség nekem.

A direkt linket megtalálod a leírásban.

Köszönöm a figyelmedet és a segítségedet is.

Köszöntelek, kedves hallgatóm.

Gondolkodtál már azon, mi történik, ha két távoli kultúra egyetlen hímzőtűben találkozik?

Vajon a hagyomány egy merev, megváltozthatatlan szabályrendszer, vagy egy élő, lélegző anyag, amit bátran formálhatunk a saját képünkre?

Ebben a két epizódban egy rendkívüli alkotó kalauzol el minket Japán szívébe, aki nem csak tanulmányozza, hanem szó szerint újra is hímzi a felkelő nap országának a viseletét.

Az első részben vendégem őszintén mesél arról az útról, ami a múzeumi vitrinektől a mindennapi kimonóviselésig vezette.

Betekintést nyerünk a Noto félsziget egy eldugott rökanyjának falai közé, ahol vendégem kiragati babaként és kőkeményen dolgozó munkaerőként is helytállt.

Megtudhatjuk, milyen az, amikor a japán nyugdíjasok csodálkozva nézik a szőke magyar lányt, aki érti minden szavukat, és professzionálisan tálalja fel nekik a kajszeki vacsorát.

Milyen kihívásokat tartogat az, ha valaki nemcsak vendégként, hanem a gépezet részeként akar helytállni ebben a zárt közösségben?

Miért érdemes velünk maradnod a második részben is?

Mert ott lépünk át az igazi provokatív alkotómunka részleteinek a mezgyéjére. vendégem elárulja, hogyan kezdett el olyan motívumokat csempészni a japán kimonóra, amelyek első hallásra talán idegennek tűnnek, mégis tökéletes egységet alkotnak.

Megtudhatod, hogyan vált a modern technológia egy ősi kézműves technika tanítómesterévé a pandémia idején.

Polgárpukasztás vagy zseniális kulturális fúzió.

Vajon mit szólnak ehhez a helyi japánok, akiknek a kimono a nemzeti identitásuk része?

Ha meghallgatod mindkét részt, nem csak egy inspiráló élettörténetet kapsz, hanem egy receptet is arra, hogyan lehet két távoli kultúrát úgy ötvözni, hogy abból valami teljesen új és értékálló szülessen.

Tarts velünk te is, kedves hallgatóm és inspirálódj vendégem történetéből. aki bebizonyítja, a legmélyebb hagyományok is tartogatnak váratlan meglepetéseket.

Aki az ablakot kinyitja, mint mindig, Janagi Szava Gyöngyi, és aki ma ezen az ablakon benéz, P Andrea, Kiotóban élő, főállásban egy japán cégnél dolgozó magyar fiatalasszony, aki innovatív ötletével magyar mintákat hímez a japán kimonóra.

Kedves Andra, nagyon nagy szeretettel köszöntelek a műsorban. >> Köszönöm a meghívást és hogy itt lehetek. >> Én mindig nagyon nagy csodálattal és vegyes tisztelettel néztem azokra, akiknek van türelmük a kézi munkához.

Úgy gondolom, hogy a te esetedben a varrás és a hímzés az nem egy öncél időtöltés, hanem egy nagyon sajátos kifejező eszköz.

Méghozzá te vagy az, aki a magyar népművészet és a japán viseletet, mondjuk így, hogy egyetlen tűvel és cérnával fűzi össze.

Ha megpróbáljuk kibugózni a te alkotói folyamatod, szálllait ma, akkor erről a különleges fúzióról szeretnélek téged bővebben kérdezni.

Nagyon érdekel, hogy hogyan épül fel nálad ez az alkotás.

Hogyan fogadják az emberek, amikor te kimonóban megjelensz utcán, úgy gondolják-e, hogy vajon ez egy polgárpukkasztás, vagy éppenséggel a tiszteletnek a legmagasabb foka?

Szemükben egy különc újítónak számítasz-e, vagy épp ellenkezőleg egy megrögzött hagyományőrzőnek?

Nagyon-nagyon sok kérdésem van.

Mikor találkoztál te először a kimonóval?

Milyen emlékeid élnek erről a pillanatról? >> Az a helyzet, hogy nagyjából öt lassáskán hat éve jöttem ki Japánba.

Hát és persze először nyugati ruhát htam, mint minden nyugati ember, de itt Japánban, főleg ahol én élek, meg diákként is éltem, az Kió, vagy az ősi főváros.

És itt még azért jobban szem elé kerül a kimonóviselet.

Például sok teaszeltartástanár van, piacokon könnyebben lehet használt kimonót látni. rendes, igazi komoly kimonó voltak, és több van belőlük, úgyhogy úgy mondhatni nem lehet kikerülni a kimonókat.

Persze egyszerű közember számára, a mai világban már ez távoli dolog, japánok számára is, de nekem valahogy az esztétikájuk nagyon-nagyon tetszett, de csak úgy tekintettem rájuk először, mint ahogy a múzeumba megy az ember, és egy szép festményt lát.

De én elkezdtem járni piacokra itt Japánban, és ott viszont nagyon-nagyon olcsón is lehetett találni.

Persze nem nagy méretű, merthogy régi darabok, vagy nem tiszta jó állapotokig mondok, hanem kicsit kozos volt, vagy satöbbi, de hogy viszonylag olcsó, nagyon olcsón lehet találni ilyen darabokat.

És akkor egyszerre határoztam, hogy hát kicsit hűvös van itt most egy ilyen japán kardigánszerű tárónak ha neve.

Gondoltam, hát veszek egyet, ha más nem, akkor egyszer használatra rá elég.

Hát most 1000 jenér az magyar forintra rá számítva mennyi? 3000 Ft kábé.

Vettem egyet és nagyon megtetszett.

És utána már ha nem is volt annyira hideg, meg csak simán olyan kedven volt, akkor azt is simán a napi szinten elkezdtem hordani.

Aztán utána rajttam, hogy hát szeretnék még más színben, más mintával, esetleg kicsit jobban rámillő méretben. >> Folyamatosan beleszerettél.

És akkor utána meg már úgy egyértelmű volt, hogy nyugati ruha persze.

És hát kötelező darabként akkor az a haori, az a kardigán rá.

Tehát akkor itt itt nem egy első látásra való szerelemről van szó, hanem ez egy folyamat volt.

Kijöttél Japánba, csak akkor láttál, akkor találkoztál először Kimonóval, vagy hát még a tanulmányaid folyamán Magyarországon is?

Hát én otthon japológiát végeztem, és ott akkor ott van művészettörténelem is, és akkor ott a kimonóval is muszáj foglalkozni.

Úgyhogy úgy láttam már képen szép 200 éves kimonókat, de hogy az nem olyan dolog, hogy hát akkor még nem persze akkor szép, szép, de hogy >> ú távoli világ gondoltam rá, hogy >> tehát igazából kijöttél és amikor ténylegesen a kezedbe fogtad úgymond, akkor döbbentél rá ennek a érdekességére, értékére.

Ühüm. >> Most úgy ugye említetted is, hogy te Magyarországon japanológiával foglalkoztál, ezt tanultad, illetve, hogy nemzetközi kapcsolatokat is tanultál ugye? >> Japán ez, ez már Japán, de Magyarországon ugye akkor japanológiát mi vonzott téged?

Miért döntöttél úgy, hogy hogy japanológiát tanulj és egyáltalán, hogy Japán felé fordulj? >> Ez egy hobbiból kezdődött, viszonylag késő. kaptam észbe, hogy mit is akarok az élettől.

Gimnázium vége felé jártam, amikor az interneten rátaláltam ilyen régi tradicionális japán hangszerekkel előadott darabokra.

Legtöbb ilyen régi darab, ilyen k-300 éves darabok.

És én addig fagotztam oda egy hát egy klasszikus hangszer, úgyhogy volt ilyen fajta zenei kicsi tudásom, és pont emiatt ragadott meg ennyire ez a japán zene, hogy minden más alapvetően, mint mint a nyugati zenében.

Meg szerettem ezt a hangszert, viszont szerettem volna többi információt találni, de se magyarul meg még angolul se volt információ nagyon sok róla.

És úgy könnyed elhatározássál úgy döntöttem, hogy hát akkor egy picit megtanulok Japánul, hogy a Google-on rá tudja keresni egy-kettő dologra.

És akkor onnantól meg már az érdeklődés áttevődött a japán nyelvre magára.

És mikor elkezdtem tanulni, akkor rájtam, hogy ez jobban is megy nekem, gyorsan is megy, mint bármi más tanulmány, amit eddig csináltam.

És két évig nagyjából olyan autodidakta módon tanultam.

És akkor volt az, hogy vége felé jártam a gimnáziumnak, sáskán dönteni kell, hogy most mit akarok csinálni, merre akarok csinálni.

Hát és a japán nyelv volt, ami hát két év alatt megtanultam kábé biznis szinten.

Nem terveztem semmit japán nyelven, de úgy bondam, hogy hát végül is ehhez értek, akkor japán szakon esetleg jól fog jönni.

És akkor a tanulmányaidat, mármint az autódidakta módon folytatott tanulmányaidat, arra arra fordítottál legfőképp, hogy ezt a zenei irányt ezt finomítsd, vagy pedig akkor már szélesebb körben is érdekelt a japán kultúra?

Akkor már szélesebb körben is meg az első talán egy évben nem is a japán kultúra az ami ott megragadt, ami miatt folytattam a nyelvet, hanem maga a nyelvtanulása >> nehéz nyelv, de hogy >> pont amiért amiért ilyen nehéz, egy-egy új nyelvtanár sajátítása, egy-egy újabb szó vagy írásjegyet le tudtam írni satöbbi.

Ez ez mindig ilyen kis sikerélményt adott.

És akkor 2018 volt az, amikor egy egy éves részképzéssel jöttél ki Japánba, ugye gummai egyetemre. >> Az t-tól 17-ig volt.

Hát ugye nem egy annyira ismert helység.

Tehát azok az elvárások időzelbe téve, amelyek voltak benned, kiépültek benned már a magyarországi tanulmányok alatt, ezek ezek az elvárások, ezek beigazolótak, vagy egy teljesen más képet kaptál? nagyjából beigazolodtak, mert én próbáltam úgy lenni, hogy rákerestem, meg után néztem, utána kérdeztem nem csak a jó dolgoknak, hanem a rossz oldalára a az országnak, de még így is volt azért egy-kettő dolog, ami úgy apránként úgy rajtam, hogy ez ez valahogy fura, ez de ezt nem így vártam el.

Hát és Gumma, az, hogy miért Gumma az egy hosszú sztori, az egy másik sztori.

Annyivan jó volt, hogy hát viszonylag vidék, olyan kis lassúbb élet, átláthatóbb város, viszont vidék, kevesebb a külföldi, nehezebb a közlekedés, nehez a barátkozás, kevesebb az esemény.

Szóval nem biztos, hogy minden kezdőnek ajánlan, na akkor első utat vezessen gumába.

De de végül is visszajöttem, úgyhogy nem utáltam meg a a helyet. >> Ha egy külföldi például Magyarországon nem tudom Békéscsabára ment volna, vagy Zalaegerszegre ment volna, akkor ez körülbelül egy ilyen összevetés.

Tehát magyarán nem Budapestre, vagy nem Pécsre, tehát nem mondjuk egy egyetemi városba, vagy éppen egy nagyobb városba, hanem hát egy kisebb helyre, >> h vagy Miskolc, vagy nem tudom, valami ilyesmi. >> Ennek ellenére akkor azért te visszajöttél Japánba egy egy éves working holiday vízummal, ugye? >> Igen, a vízum az egy évre szó.

Én csak három hónapot voltam, merthogy a otthoni egyetem lediplomázása után meg az itteni egyetem kezdések között csak ennyi idő volt, és így kitöltöttem vele. >> Ühüm.

De hát a lényeg az, hogy hogy nem otthon maradt, nem Magyarországon maradtál addig is, hanem hanem visszajöttél Japánba, és akkor a Noto félszigeten dolgoztál egy egy Ryokánban.

Ez is ugye a Noto félszigetről hát azt lehet tudni, ahol volt most a a legutóbbi nagy földrengés, hogy kerültél te oda, vagy miért pont oda, és hogy ebben a Rokánban ott te mit csináltál?

Én amikor erre a working holiday vízumra jelentkeztem, akkor én már nekem el volt döntve, hogy akkor következő év árodisában én Kióban kezdem a mastert és úgy voltam vele, hogy hát akkor valami olyan helyre kellene menni, ami vessze van kiutolóta, mert hogy kiutóbban majd úgy is leszek és én igazából Kanazava városban szerettem volna lenni.

Iava prefektúrán belül van ez a lotó félszigetés meg a Kanazava város is.

Viszont mivel hogyha csak néhány hónapra jössz ki, akkor vagy végig hotelben laksz, ami mondjuk nem egy jó megoldás, mert bürokrácia okok miatt, úgyhogy ilyen sharehus vagy ilyesmi, vagy egy olyan munkát kell találni, ahol Kosquart adnak a munkához.

És Kanazva a városon belül nem volt ilyen.

Lett volna még nagyon észak Japánon belőle, ahova nagyon nehéz eljutni. >> Hát de ez a notó félsziget sem éppen a déli, tehát ez is éjszakom van bőven.

Tehát mondjuk >> hát igen, Kanazavában még sinkanszem megy, úgyhogy az nem gond.

Hát és Kanazavától meg három óra busz kábé a notó félsziget csúcsára, ahova én mentem és hát ott volt az a gyökan, ahova mondták, hogy hát nem bánjuk, ha külföldi vagy, gyere.

De én azért feltételezem, hogy ott a Notofél szigeten azért nem jár kiszer szőkehajú magyar lány.

Te ott inkább egy kirakati baba voltál, vagy pedig vagy pedig ténylegesen azért ott neked dolgozni is kellett?

Hát és az a helyzet, hogyha annyira vidékre megy az ember külföldiként, akkor már ott nem is próbálkozik senki angol társalgással vagy ilyesmival, hanem már akkor a notó félszigeti tájszólással adják neki az utasítást, hogy ide vidd, azt takarítsd, azt meg úgy magyarázz.

Úgyhogy nem voltam megkímélve.

Összesen kettő alkalommal volt, hogy külföldi vendég jött külföldi érzsd ázsiai országokból.

Úgyhogy akkor ott előkapták engem, hogy na akkor itt a külföldi intéz.

De hogy amúgy japán nénék és bácsikákkal foglalkoztam.

Viszont annyira ritka volt a fehér ember, hogy én az újságokba bekerültem, hogy itt van és beszél japánul.

Nézzétek, >> mit csináltál te ott? >> Na és ez a Rokan, ez a japán stílusú szálló, ez olyan, hogy ott mindenképpen vagy csak reggelit, vagy reggelit és vacsorát is adnak.

És ezek az kaják, ezek mindenképpen a helyi specialitást kell, hogy tartalmazzák.

Vagy magyarázni kell az odautazónak, hogy miből készült, micsoda, hogy készült el.

Úgyhogy az étel felszolgálása és magyarázása feladat.

És ez a ez a japán ramban a a kaja, az kajszikiri az ilyen hát ilyen burzsuj kaja, hogy akkor van három fajta saláta meg kezdőkaja, utána kettő fajta leves meg öt fajta főfogás meg akkor még lesz satöbbi.

Úgyhogy azt a megfelelő időpont meg kivinni satöbbi. >> Bocsás meg, ezt most így nagyon tömören összefoglaltad.

Ezzel kapcsolatban ugye a kajseki ételekről csak a kedves hallgatóknak szúrnám be, hogy korábbi adásban beszélgettünk már részletesebben.

Feltétlenül nézzék meg, pörgessék vissza a hallgatók,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hogyan lettem „díszmagyar” Japánban? – Egy különleges fúzió titkai #45– ELSŐ rész”

Miről szól ez az epizód: „Hogyan lettem „díszmagyar” Japánban? – Egy különleges fúzió titkai #45– ELSŐ rész”?

A japán kultúrát és szemléletmódot bemutató Ablak Japánra podcast legújabb epizódjában Janagi Szava Gyöngyi japanológus Pór Andreával beszélget. Andrea elmeséli, hogyan került Magyarországról Japánba, a Noto-félszigeten található ryokan konyhájába, és milyen tapasztalatokat… Az epizód a Ablak Japánra című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 14..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hogyan lettem „díszmagyar” Japánban? – Egy különleges fúzió titkai #45– ELSŐ rész”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Yanagisawa Gyöngyi, Pór Andrea.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hogyan lettem „díszmagyar” Japánban? – Egy különleges fúzió titkai #45– ELSŐ rész”?

Fő témái: japán kultúra, japanológia, ryokan.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hogyan lettem „díszmagyar” Japánban? – Egy különleges fúzió titkai #45– ELSŐ rész”?

Megjelenés: 2026. 03. 14.. Hossz: 1 óra 21 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/ablak-japanra/hogyan-lettem-diszmagyar-japanban-egy-kulonleges-fuzio-titkai-45-elso-resz-e2cb1c2d

Több epizód a Ablak Japánra-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból