Ablak Japánra

Egy ecsetvonásnyi Japán – Hogyan talált rá önmagára egy magyar kalligráfus Ószakában? #42– ELSŐ rész

· PT1H1M59S

Összefoglaló

A podcast jelen epizódja Zopcsák Ferencet, a magyar származású japán kalligráfust mutatja be. Ferencet a japán kalligráfia világa mélyen megváltoztatta, utazása a mangák világától Ószaka utcáin és a mester-tanítvány kapcsolatokon át vezetett. Az epizód feltárja, miért tanul…

Röviden

Műsor
Ablak Japánra
Megjelenés
2025. 08. 14.
Hossz
1 óra 2 perc
Szereplők, említett nevek
Yanagisawa Gyöngyi, Zopcsák Ferenc
Témák
japán kalligráfia, kalligráfus, manga, ószaka
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Tarts velem és fedezd fel új távlatokat.

Ez itt az Ablak Japánra podcast.

Mindenféle témák, melyeknek van relációjuk Japánban és Japánhoz is.

Érintenek és érdekelhetnek téged is.

Én Janegi Szava Gyöngyi vagyok, és már hosszú ideje élek Japánban, és mint japonológus, próbálok válaszokat keresni a kérdésekre, és a beszélgetéseimmel inspirálni szeretnélek. a mainstreamből kizökkenteni, hogy még több perspektívából nyiss ablakot a világra, és ezáltal saját magadra is.

Fontos elmondanom, ahhoz, hogy a podcast épülhessen és szépülhessen, örömmel fogadom a hozzászólásaidat, a véleményedet és a támogatásodat.

Ha van rá lehetőséged és szívesen segíten, akár egyszeri hozzájárulással is támogathatod a munkámat.

Ennek módját megtalálod a podcast honlapján és az epizód leírásokban is.

Nagy szeretettel köszöntelek, kedves hallgatóm.

A mostani két egymást követő epizód központjában a japán kaligráfia áll.

A kigráfia japán nevén sodó és egy olyan művészeti ág, ami dóra végződik, úgy ahogy a kendo vagy a Kado is.

Ha még nem hallgattad volna, szeretettel ajánlom figyelmedbe korábbi beszélgetéseimet Bárány Tiborral, Kendó mesterrel és Várhelyi Judittal, Igebana mesterrel is.

A mai epizód szintén az imént említett Dó világába kalauzol.

Vendégemmel arra keressük a választ, hogy hogyan lesz egy barkácsoló méhézből, csillagászkodó youtuberből még japán kaligráfus is.

És egyáltalán mit jelent manapság kaligráfiával foglalkozni itt Magyarországon.

Úgy gondolom, hogy a mikrofonnal szemben ülő vendégem, aki sok oldalú kreativitása mellett elkötelezett japán nyelvtanuló, és a japán kultúra talán egyik legcsendesebb, de legkitartóbb nagykövete.

Az a típus, aki ha valami iránt érdeklődni kezd, akkor abba egész lényével beleveti magát, legyen szó az írásrendszerről, vagy akár a kézzerszámok biomechanikájáról.

De miért keres valaki az ösztöndíjal Japánba érkezésének szinte első napján kalligráfiatan úgy, hogy azzal a céllal érkezett, hogy a barkácsolásról szóló szakdolgozatához gyűjtsön anyagokat?

Hogyan hat vissza az ecsetvonás az ember személyiségére ritmusára gondolkodására?

És vajon lehet-e egy többer éves hagyományt úgy átültetni a magyar valóságba, hogy az közben ne veszítse el az esszenciáját?

Az elkövetkező két beszélgetés nemcsak a japán kaligráfiáról szól, hanem a tanulásról, a fegyelemről, a hagyományok iránti alázatról és arról, hogyan talál rá valaki a saját útjára egy idegen kultúra mélyén.

Vendégem képzeletbeli ösvénye az anyiméktől és a magáktól vezetett az egyetemi képzésen állt ószakáig, ahol egy teljesen véletlenszerű utcai találkozás során ismerte meg azt a tanárt, aki végül a mestere lett.

Mit gondolsz, kedves hallgatóm?

Lehet-e vajon a kaligráfia ez a szigorú szabályok között mozgó, mégis mélyen személyes művészeti ág egyfajta meditációs eszköze a 21. század emberének?

Több válasz is létezik bizonyára.

Hallgasd hát, hogy mi milyen alternatívát nyújtunk arra, hogy miként válik az írás egy belső úttá.

És mint mindig, sok-sok háttérinformáció is színesíti a beszélgetést, hogy minél kerekebben, érthetőbben, egy nagyobb egységben hallgathasd a témát.

Kövesd be kérlek és hallgasd meg az epizód mindkét részét, és ne feledd, a beszélgetés folytatását a második résszel a következő hónap 15-étől ér el.

Aki az ablakot kinyitja, mint mindig, Janagi Szava Gyöngyi, és aki ma ezen az ablakon benéz, Zopcsák Ferenc, jelenleg négy danos kaligráfusmester, japanológus és nyelvész, aki hazánk talán legismertebb japán kaligráfusa több workshoppal és előadásokkal. >> Kedves Ferenc, én nagyon nagy szeretettel köszöntelek a műsorban, és nagyon köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat.

Én köszönöm szépen a meghívást. >> Ha nem tévedek, akkor most is a kis Barkács stúdiódban berendezett home office-ból jelentkezel be, hiszen tudni kell rólad, hogy a kaligráfián kívül neked van természetesen egy polgári foglalkozásod is, ami mellett egyébként kreatívan és sokalúan barkácsolsz.

Erről többek között a YouTube felvételeid is tanúskodnak.

A méhészkedésben is jártas vagy, és ha még marad unalmas perced, akkor amatőr szinten csillagászattal is foglalkozol.

Erről is lenyűgöző asztrofotókat lehet a Facebook oldaladon találni, és hogy ki ne maradjon a felsorolásból, még a sikló ernyőzési szenvedélyednek is élsz.

Már csak egyetlen egy kérdésem lehet mindezek után, hogy mikor van idő levegőt venni.

Nem várom meg rá a választ, mert gyorsan azért hozzáteszem, hogy hát ugye nem titok, hogy te a felsőfokú tanulmányaidat a Károli Gáspár Református Egyetem japanológiai tanszékén végezted, ahol a szakdolgozatodban a többi japán szakos hallgató kézírását vizsgáltad. a japán kaligráfia tükrében.

Hát számomra rögtön adódik is a kérdés, hogy kaligráfus az vajon mennyire ért a grafológiához?

És egyáltalán a kaligráfia és a grafológia az kéz a kézzel párban jár? >> Igen, köszönöm szépen az izgalmas kérdést.

A szakdolgozatom nem is az kézírásukat elemezem gyakorlatilag, hanem azt mértem fel egy esettanulmány és és kérdőíves felmérés keretein belül, hogy az európai japán nyelv tanulók kézírása mennyiben tükrözi az eredeti japán kézírást.

Az alapfelvetése a problémának az az volt, hogy a nem japán anyanyelvű, de japánt tanuló európai hallgatók, akár például itt a magyarországi egyetemeken olyan sok nyomtatott anyagot találnak, nyomtatott anyagon keresztül ismerkednek meg a japán nyelvvel.

Mindegyik tankönyvük például túlnyomó részt nyomtatva van, és viszonylag kevés lehetőségük van, legalábbis az a tapasztalat, kevés lehetőségük van kézírást, rendes japán eredeti kézírást megtapasztalni, meg a japán kézírással találkozni.

A hallgatóknak van egy ilyen kis indexkönyve, amelyikbe kapják a a a az érdemjegyeket a a vizsgák után, és abban szokott szerepelni a tanárnőnek vagy tanár úrnak az aláírása.

De nagyjából ez az összes japán kézírás, amivel találkozik egy magyarországi hallgató.

Szerencsére a tankönyvekben azért egy-egy levél, a a barátunknak Írunk levelet című fejezetnél, azért van egy kézírásos golyóstollal írt levél.

De még emellett is nagyon nagyon ritkaság az, hogy egy magyar hallgató rendes japán kézírással ismerkedhet.

És azt arra lettem figyelmes, hogy sok hallgató a betűtípusok, a Windows betűtípusoknak a az attribútumait használja a kézírásában.

Ezt magyar hallgató számára úgy tudnám körülírni, mintogyha a Wordből vennénk ezt a Times New Roman betűtípust, ezt a talpas betűtípust, és akkor valakinek a kézírásán a nagy A betű két talpal rendelkezne.

A T betűnek lenne alul középen egy talpa, a T betűnek lennének fülei a tete, a szárán.

Hát Magyarországon sem ír senki ennyire nyomtatott betűvel.

Amit mi Magyarországon nyomtatott betűnek hívunk, azok nagy szögletes betűk, de azoknak sem rajzoljuk meg a talpát.

Ez adta az alapprobémát, mert a japán tipográfiában kettő fajta nyomtatott fontszett, vagy hát betűkészlet használatos.

Ez az MS Gosiku és az MS Mincho.

Ez nekünk is a a Wordből ismerős Arial és a Newembet típusoknak felel meg.

És ebből a kettő közül a talpas sokkal gyakoribb a folyószövegekben.

Egyébként is tipográfiából, aki aki foglalkozott tipográfiával, vagy olvas hasonló témái könyveket, az az lehet, hogy hallotta már, hogy a talpas betűk sokkal jobban vezetik a szemet.

Ezért a szövegtörzs része, bármilyen dokumentumoknak, a a könyveinknek a túlnyomó része az talpas betűtípussal van írva, és nem külön e tekintetben japán sem.

Ott is szeretik ezt az MS Mincho című betűtípust, vagy nevű betűtípust, de hogy ez rányomja a bélyegét a nyelvtanulóknak a a kézírására.

A nyelvtanulók, tehát a diákok az egyetemen, ők a mindenféle dolgozatot, írásaikat kézírással adták le, vagy pedig ugye számítógéppen írva, kinyomtatva.

Tehát most ha jól értem, akkor te a kézírásaikat tanulmányoztad ugye? >> Így van, így van. a dolgozataikban is túlnyomó részt kézírással, hogyha persze beadandót kellett írni, akkor otthon szövegszerkesztővel azt megírták, de a dolgozatokban, vagy amikor jegyzeteltek például az órán, akkor a jegyzetük is teljesen nyomtatott betűtípussal készült.

Volt viszont az egyetemeken, mind a kettőn a az LT-n is és a Károli Gáspár református Egyetemen is japán kalligráfia szakkör.

És a felmérés az arra irányult, hogy azok a hallgatók, akik tanulnak japán kalligráfiát, milyen sorrendben kezdik elhagyni ezeket a a rossz beidegződéseket a nyomtatott kézírásból, ami ered.

Például, hogy tartják-e a vízszintes síkokat?

Amikor egy japán kézírással ír, akkor az összes vízszintes vonása az ilyen 15-20 fokban enyhén emelkedik.

Ahogy a a biomechanika működik, és a a kéznek úgy dinamikus, az összes vízszintes vonás egy kicsit azért emelkedik hát lankásan bal lentről jobbra fel.

És ez egy japán kézíró szempontjából természetes.

Viszont aki meg csak nyomtatott betűket lát, az igyekszik követni a vízszinteseket.

És akkor gyakorlatilag minden minden nyelvtanulónak vízszintesek az írásai, a vízszintesek a vonásai az írásjegyeken belül.

És ez nem csak lassítja őket, hanem az esztetikumán is nagyban ront.

Hiszen a japán kézírás az a kalligráfiának az arapelveit igyekszik követni.

Minden japán gyermek iskolában legalább hat évig tanul kalligráfiát. körülveszi őket, átitatja az életüket a kalligráfia kiskorukban, hogy nekik természetes az, hogy hogy a vízszinteseket nem teljesen kell vízszintesen tartani.

Viszont a nyomtatott szövegek olvasóinak ez egyáltalán nem nem evidens.

Talán fel sem merül egy magyar nyelvtanulóban, hogy ezektől illik eltérni, hogyha kézírásral ír az ember.

Ugye Magyarországon, aki elkezd tanulni japánul, és ugye a japán írással is megismerkedik, az úgymond teljesen szűzen kerül bele be ebbe a közegbe, és ő leginkább nyomtatott betűkkel, illetve jelekkel, nyomtatott írással találkozik. nincs előtte a ténylegesen kézzel írott szöveg, nem tudja a kettőt összehasonlítani, nem látja a különbségeket, és ezáltal emiatt ténylegesen a nyomtatott szöveg az, ami az elsőgés, és próbálja azt leutánozni.

A kérdésem másik része pedig ugye arra irányult, hogy a grafológia, amiről ugye tudjuk, hogy valahol az egyénnek a sajátosságait, belső vonásait, tulajdonságait is visszatükrözi.

Ö amit most mondasz, hogy a tanulók legnagyobb hányada a nyomtatott betűkön, nyomtatott jeleken nevelkedett úgymond, mégsem lehetett valószínűleg akkora eltéréseket úgymond az egyéni tulajdonságok, beállítottságok által megkülönböztetni, hogy ezt grafológiai szinten is akár be lehessen mondjuk osztályozni. >> Így van. annyira rányomja a bélyegét a nyomtatott írás a hallgatók kézírására, hogy hogy teljesen teljesen különbözik egy hagyományos japán kézírástól.

Azt nem állítanám, hogy ez grafológiai szempontból mérvadó lenne.

Ugyanis amennyire én utánaanéztem, én kiskoromban érdeklődtem a grafológia iránt, feltűnt már korán, hogy ahány ezzel kapcsolatos tankönyvet vagy vagy írást elolvasok, mindegyik mást és mást állít.

Tudomány mai állása szerint a grafológia az nem egy tudományosan alátámasztott.

Hát tudományterületnek csak udvariasságból nevezném.

A tudományosság az pont amiatt áll meg, vagy bukik egy adott szakterületen, hogy kísérletekkel konzisztensen ugyanazt és ugyanazt az eredményt tudjuk felmutatni.

És akkor lehet egy területre rámondani, hogy az egy tudomány, hiszen előrejelezhetők a a az eredmények.

Most a grafológiáról születtek tanulmányok és kísérleteket is végeztek szakemberek, de de nem lett egyik kísérlet, amennyire én tudom, nem lett semmilyen kísérletnek olyan olyan eredménye, ami igazolhatná, hogy ez egy egy tudományos szakterület lenne. >> Említetted, hogy hát már gyerekkorod óta téged érdekelt valahol a grafológia, az írás satöbbi, és hát gondolom sok minden más is.

Most igazából arra lennék kíváncsi, hogy te először mikor találkoztál magával a kaligráfiával, és hogy mi vonzott benne.

Egy korábbi interjúban elmondtad, hogy te is gyerekkorodban a mangákon, anyimen, a Tini nindzsa technőcökön nevelkedtél.

A japán kultúra téged is ilyen szinten megérintett, és hát aztán Ikikidóval is kezdtél foglalkozni.

Tehát a harcművészetekben is jártasságot szereztél és volt egy londoni utad, ami egy meghatározó élményt nyújtott.

Én most erre kíváncsi lennék, hogy mi volt vajon ez az élmény, ami aztán téged oda vezetett, hogy eltökélten a japán nyelv, és hát így konkrétan akár a kaligráfia felé fordulj. >> Igen, ez még középiskolás koromban kezdődött.

Említettük ugye a japán raszfilmeket, illetve a tinchnőcöket.

Külön tehát fontos különbséget kell tenni a az amerikai rajzfilmipar és filmipar által termelt kulturális utalások és a a Japánban született manga és anime között.

Én a 90-es években voltam gyerek, és akkor hát a egyelőre az amerikai termékek voltak elérhetők.

Így kerültem kapcsolatba óvodás koromban már a tényeknőcökkel, illetve karateekölyök volt nagy divat, és ezt hozta meg a a harcművészetek, akkor még a karate meg a nindzsák világa iránta az érdeklődést.

És én már középiskolás voltam, amikor Magyarországra kezdett beszivárogni a a manga és az anime.

És egy egy kedves barátomtól kaptam egy-két mangát, amiket olvasgattam délután, iskola után, és ez hozta meg a a japán írás iránt az érdeklődésemet. >> De egyébként ezek japánul voltak. >> Akkoriban még nem.

Ezt magyarul olvastad, de azt mondod, hogy ugye a japán írás iránt érdeklődés, a le nem fordított részek, ahol ugye ott vannak a japán karakterek.

Ez az, ami úgy vonzott téged? >> Így van.

Akkoriban még angol fordításban kaptam ezeket a mangákat, viszont a képtalom az tele volt japán betűkkel.

Ezt úgy érdemes elképzelni, mintogyha egy képregény hátterében lenne megrajzolva a hangeffektus.

És és azt nem is lehet onnan kivenni, meg nem lehet a képet úgy módosítani, hogy azt akár fordítás során vissza lehetne helyettesíteni, mondjuk latin betűre a a hátteret a képen.

És már akkor megakadt a szemem ezeken a a furcsa japán betűkön. >> És innen kezdődött a szerelem. >> A japán kultúra már kicsi korom óta vonzott, de akkor még csak a harcművészetek.

És akkor így középiskolás koromban a a manga volt az, amelyiken keresztül a japáni írás elkezdett egyre jobban és jobban érdekelni.

Középiskolás koromban kezdtem ikkidozni, és hogyhogy…

Említett entitások

Témák

  • japán kalligráfia
  • kalligráfus
  • manga
  • ószaka

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Egy ecsetvonásnyi Japán – Hogyan talált rá önmagára egy magyar kalligráfus Ószakában? #42– ELSŐ rész”

Miről szól ez az epizód: „Egy ecsetvonásnyi Japán – Hogyan talált rá önmagára egy magyar kalligráfus Ószakában? #42– ELSŐ rész”?

A podcast jelen epizódja Zopcsák Ferencet, a magyar származású japán kalligráfust mutatja be. Ferencet a japán kalligráfia világa mélyen megváltoztatta, utazása a mangák világától Ószaka utcáin és a mester-tanítvány kapcsolatokon át vezetett. Az epizód feltárja, miért tanul… Az epizód a Ablak Japánra című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 08. 14..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Egy ecsetvonásnyi Japán – Hogyan talált rá önmagára egy magyar kalligráfus Ószakában? #42– ELSŐ rész”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Yanagisawa Gyöngyi, Zopcsák Ferenc.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Egy ecsetvonásnyi Japán – Hogyan talált rá önmagára egy magyar kalligráfus Ószakában? #42– ELSŐ rész”?

Fő témái: japán kalligráfia, kalligráfus, manga, ószaka.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Egy ecsetvonásnyi Japán – Hogyan talált rá önmagára egy magyar kalligráfus Ószakában? #42– ELSŐ rész”?

Megjelenés: 2025. 08. 14.. Hossz: 1 óra 2 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/ablak-japanra/egy-ecsetvonasnyi-japan-hogyan-talalt-ra-onmagara-egy-magyar-kalligrafus-oszakab-2330ab06

Több epizód a Ablak Japánra-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból