Ablak Japánra

Kaiszeki: mikro Japán a tányéron – tíz nap, hat fogás, nulla kifogás #41– MÁSODIK rész

· PT38M25S

Összefoglaló

A podcast 41. részében Csák Marcell mesél a japán kaiszeki étkezési kultúráról, amely a gasztronómián túl az életvitellel is összefügg. A vendég egy 10 napos japán gasztronómiai és étkezési kultúra humán erőforrásfejlesztési programban vett részt, ahol a főzés mellett a…

Röviden

Műsor
Ablak Japánra
Megjelenés
2025. 07. 14.
Hossz
38 perc
Szereplők, említett nevek
Csák Marcell, Yanagisawa Gyöngyi
Témák
kaiszeki, japán gasztronómia, étkezési kultúra
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Tarts velem és fedezd fel új távlatokat.

Ez itt az Ablak Japánra podcast.

Mindenféle témák, melyeknek van relációjuk Japánban és Japánhoz is.

Érintenek és érdekelhetnek téged is.

Én Janegi Szava Gyöngyi vagyok, és már hosszú ideje élek Japánban, és mint japonológus, próbálok válaszokat keresni a kérdésekre, és a beszélgetéseimmel inspirálni szeretnélek. a mainstreamből kizökkenteni, hogy még több perspektívából nyiss ablakot a világra, és ezáltal saját magadra is.

Fontos elmondanom, ahhoz, hogy a podcast épülhessen és szépülhessen, örömmel fogadom a hozzászólásaidat, a véleményedet és a támogatásodat.

Ha van rá lehetőséged és szívesen segíten, akár egyszeri hozzájárulással is támogathatod a munkámat.

Ennek módját megtalálod a podcast honlapján és az epizódleírásokban is.

Folytassuk is a beszélgetést Chák Marcellel.

Ajánlom, hogy hallgasd meg az első részt is.

Így lesz kerek a kép a témáról.

Mihez kezdenél vajon te, kedves hallgatóm, ha azt mondja valaki, hogy a gasztronómia már nem csak arról szól, hogy jól lakj, hanem arról is, hogy hogyan élsz?

És mit tanít nekünk a türelemről, az önfegyelemről, sőt a tiszteletről?

Ez az évszakokat követő művészi precizitással készült japán étkezés forma.

Mi történik, amikor egy idegen kultúrában nemcsak dolgozol, de próbára is tesznek?

Ja Marcel története ezúttal sem hagyja hidegen majd az ízlelő bimbóidat.

Aki az ablakot kinyitja, mint mindig, Janagi Szava Gyöngyi, és aki mezen az ablakon folytatólagosan is benéz, Csák Marcel Szakács, aki részt vett, és a Szigetországban el is végezte a japán gasztronómiai és étkezési kultúra humán erőforrásfejlesztési programot.

Így felmerül az emberbe az is, hogy egy ilyen programnak, tehát ugye a világ különböző országaiból, különböző kultúrákból összegyűlnek emberek egy csoportba, 10 napra ugye össze vannak zárva, ráadásul valami eredményt is fel kell mutatni.

Tehát azért ez egy egy ilyen mentálhiggié erőpróba is egyben, és hogy ezalatt, hogy miken megy át az ember.

Mikre kell figyelni, mit lehet ebből tanulni.

Ez is én úgy gondolom, hogy hozzátartozik egy ilyen volumenű külföldi tartózkodáshoz.

Tehát az, hogy itt a a lelki egészségnek, meg hogy is mondjam, egy ilyen személyes és társas kompetenciának a fejlesztésével kapcsolatban te mit tudnál mondani?

Milyen tanácsokat tudnál adni olyanoknak, akik akik például ilyenre szeretnének vállalkozni? >> Hát legyenek befogadóak egyrészt a különböző kultúrákkal.

Én nekem emiatt nem jelentett gondod, hogy mondjuk indiaiakkal talán az ő kultúrájuk legtávolabb a miénktől kell együtt tevékenykedni.

Másrészt pedig az ember foglalkozzon a saját előrejutásával, és ne a másik hátán akarjon, vagy ne az más kárára.

Ez azért m szerintem minden féle munkakörben előnyös ezt ezt a szemléletet elsajátítani.

Voltak köztük olyanok, akik versengtek, akik mindenképp a legjobbak akartak lenni.

Ö velük én nem igazán foglalkoztam.

Mindenkinek saját szobája volt a szállodában.

A konyhán együtt voltunk ugyan, de de nem volt az, hogy mindenkinek egymás mellé kellett tennie a saját termékét.

Hál istennek ilyen konfliktust, helyzetet nem teremtettek a japánok.

Mindenkinek egyénileg a saját asztalánál megnézték, amit alkotott éppen.

Ő maga fogyasztott el, amit aznap meg tanultunk főzni itt a 10 napos felkészülés során.

Voltak persze olyanok köztük, meg időnként én fel észrevettem azt, hogy a a társaságból más nem beszélt japánul a többiek, mint csak angolul tudtak, hogy beszélgettek rólunk japánul.

Volt, akiről így kicsit gúnyolódva beszéltek, de nem foglalkoztak azzal, hogy tudták, hogy én értem.

És de én nem is adtam tovább persze a többieknek.

Előfordult időnként, hogy a japán tolmács nem fordított elég hűen angolra, nem volt olyan szinten az ő angol tudása.

És amit a tanár mondott japánul, azt én teljes mértékben értettem. a magyar kollégámnak el tud, vagy akivel együtt voltunk, neki el tudtam mondani, hogy ha mondjuk valamit kihagyott a a lényeges dolgot, de angolra már ezt nem tudtam fordítani.

Voltak helyzetek, amikor úgy és ilyet már korábban csak filmekben tapasztaltam, hogy tudtam, hogy ki melyiket nyelvet érti és melyiket nem.

És akkor mondjuk egy a másik magyarral beszéltünk úgy a többiek előtt magyarul, hogy tudtuk, hogy úgy se érti.

Vagy mondjuk a japánokkal beszélgetni volt, amikor mindenhol előrekülüldtek, hogy én beszélek japánul, én találjam meg a metróba lejáratot.

És akkor egy idő után már így panaszkodtam is a japán kollégá vagy a szervezőnek, hogy miért miért mindig engem küldenek, mert hogy én beszélek japánul, ugyanúgy ki van írva minden angolul.

És hát ők ebből semmit nem értettek.

Nyilván az én dohogásomból lehet ezzel így játszani, és ez szerintem egy izgalmas dolog egyébként, de az a lényeg, hogy az ember ne elápláljon mondjuk haragot vagy irigységet a másik társa iránt.

Mindenki megtette a maga a részét, és én nem állítom azt, hogy én jobb vagy magasabb szintű tudást kaptam Isikavában, mint mondjuk a budapesti szusise éégétemben lehet.

Mert a másik magyar, ő egy jobb helyre került, mint én.

Ő egy három isláncsillagos étteremben volt Kiotóba.

És én büszke vagyok egyébként ő rá is, mert én örültem annak, hogy hogy ő került ebbe az étterembe ott Kiotóba. >> Tehát akkor a közös sikereknek is ugyanúgy lehet örülni.

És azt gondolom, hogy hogy így mindketten valamelyest büszkévé tehetjük, vagy tettük Magyarországot, vagy büszkén mondhatjuk azt, hogy mi egy országból jöttünk, mert mert majd valamivel ki tudtunk emelkedni a többi a még ebből a 10 emberből is. >> Még egy dolog, ami azért úgy foglalkoztat, japánok nagyon szeretik az embereket próbára tenni.

Na most ez a próbára tenni, ez azt jelenti, hogy akár olyan helyzeteket is teremteni, amiben meg tudják egy kicsit nézni, vagy le tudják egy kicsit csekkolni, hogy az illetőnek a úgymond a problémam megoldó képessége az körülbelül hol van.

Nagyon, de nagyon röviden, hogy egyszerűen nem csak a tankönyvet ismétli meg, hanem tud-e úgymond józan paraszti ésszel is gondolkodni.

Ilyen eset vagy ilyen alkalom volt-e vajon? >> Volt, volt.

Mivel az előzőleg, amit leírtam, a a bronz minősítési vizsga, a 20 és 30 perces rész, az lezajlott az utolsó előtti napon, és az utolsó napon már valójában az történt, hogy Typon volt, de nem tudom, hogy ezt mondjuk akkor is így időzítették volna-e, hogyha nincs Typon. változtatni kellett a menetrenden, és volt egy utolsó nap, de szerintem akkor is változtattak volna, hogyha varőfényes napfissítés és jó idő van.

A lényeg az, hogy nem tudtuk, de az utolsó napra beraktak nekünk, hogy főzzünk meg egy hatfogásost óra alatt.

Nem tudtunk róla, hogy mi lesz, illetve, hogy lesz-e ennek még tétje.

Igazság szerint addigra még nem kaptuk meg a a bronz minősítési bizonyítványt, de elvileg ugye az előző napi 20 és 30 perces vizsgarészekből álló vizsga szavatolta ennek a az elnyerését.

Mindenesetre még a kettő között volt egy ilyen, hogy bedobtak minket a mélyvízbe, és aznap reggel tudtuk meg, hogy a hatfogást azt el kell készítenünk két fő részére és négy óra alatt és teljesen egyedül dolgozva. >> És akkor ezt úgy mindenki teljesítette ezen a >> abszolválta.

De igen. >> Erre a hozzáállás mi volt?

De volt, aki ezt úgy ki is nyilvánította. >> Ne, nem.

Senki nem akart leggyengébbnek tűnni, vagy panaszkodónak kimutatni azt, hogy ez mostunkra egy igen mélyvíz, hanem mindenki inkább azt akarta megmutatni, hogy képes rá, és aztán ez sikerült is. >> Értem. lezajlott a vizsga, és akkor felkerültél, vagy bekerültél úgymond a várva várt asadar jó kajeki étterembe.

Ugye ez az étterem is ennek a programnak egy résztvevő >> étterme, tehát ugye a tagok számára biztosít helyet a tanuláshoz.

Ez Tokióban van, tehát ez már a Kantó vidék.

Igen. >> Hol laktál, hogy itt hogyan telt úgymond egy napod?

És mennyi időt töltöttél így ennél az étteremnél? >> Öt hónapot tulajdonképpen.

Szeptember volt az első, szeptember-án kerültem oda, és január végéig tartott ez, mivel február elején már utaztunk vissza kiotóba az egész záróünnepségre, meg ceremóniára, meg vizsgára.

Ezt az öt hónapot töltöttem el ott.

Az Aszada Ryoteek Tokióban, egy ötödik pedig Nagolyában.

És a négy közül van a az anyaüzlet, aminek a a tetőterében van egy dolgozói szállás.

Ott laktam én néhány társammal együtt, illetve akkor még csak egy szobatársam volt. >> Bocsás meg, a 10 résztvevőtöbből. >> Ja, ez csak én. mindenki máshová, más étterembe került.

És akkor te egyedül pedig ide az Aszadaró te étterembe.

És amiről most beszélsz, hogy társaid voltak, tehát akivel úgymond a szobádat akkor megosztottad, ők teljesen máshonnan érkeztek, és akkor ők ugye japánok voltak, ha jól értem. >> Igen.

Igen. >> Tehát akkor itt már egy teljes 100% japán környezetben, közegben folytattad akkor a pályafutásodat.

Mi volt itt a legnagyobb kihívás számodra, amivel eddig nem találkoztál, tehát se Isikava megyében, se még a program úgymond előkészítő részében?

Volt-e ilyen? >> Hát a a munka, igen.

A kajszaki étteremben való működés, az az volt a Igen, talán a legnehezebb >> a Merthogy részleteiben, merthogy >> a kések használata, a gyakorlás, felkészülés, halffilézés, mindent minden egyebet.

És mindenből ugye mivel előzőleg Kában voltunk, ugye a kiotói gasztronómiát tanultuk és utána átkerültem Kantóba, ott meg az is más.

És van is köztük egy ilyen versengés kis ellenségeskedés a Kai és a Kantói, főleg a kiotói és a tokiói emberek között.

Ezek ez egy kicsit nehéz volt eleinte, de aztán viszonylag hamar hozzászoktam. >> De ez úgy konkrétumban miben nyilvánult meg?

A dashimaki tamagó, ami a tojástekercs, azt Kantóban úgy készítik, hogy a serpenyő tetejéből vagy az aljából tekerik fölfelé.

Kantóban pedig lehet, hogy most fordítva mondtam, a lényeg az, hogy fordítva. >> Na most mennyire voltak türelmesek hozzád olyan értelemben itt Tokióban, hogy úgymond akkor te a másik verziót tanultad, és már azt ismered? >> Elmondták, hogy ja, így is lehet.

Igen, de hogy itt Kantóban máshely készítjük, nem mondták azt, hogy most akkor ezt ki kell dobni. >> Nyilván az ő útmutatásukat kell követni, és ahhoz kell tartani magadat.

Itt mennyiben másak az emberek.

Tehát ugye akkor te egy vidéket is megtapasztaltál, egy kan is megtapasztaltál, és akkor most jön ugye egy kantó, ami ugye ezt is tegyük hozzá, hogy hát kulturálisbeli különbségek is vannak, és ugye hát az embereknek a ténylegesen a hozzáállásuk, nyitottságuk is, meg mindenhogyan is egy kicsit más, de hogy ez pont nálad, ez hogyan csapódott le?

Te ezt hogyan érted meg? >> Jobban hozzá vannak szokva a külföldiekhez.

Igen, nem voltak annyira elámulva, hogy itt egy külföldi van dolgozik. >> Azelőtt a leginkább a legnagyobb meglepetés Jaman okoztam a kis 1000 fős faluban.

De én inkább arra lennék kíváncsi, hogy így az emberi kapcsolatoknál, hogy amikor te ott ugye ebben a környezetben dolgoztál, mennyire voltak nem is azt mondanám, hogy nyitottak, hanem inkább ez a segítőkészség, illetve az, hogy akkor tényleg megtanítják neked azt, amit ők ott csinálnak.

Ugyanúgy álltak hozzád, mint mondjuk a az isavai étteremben.

Vagy pedig azért itt volt valami fal.

Éreztél-e ilyet? >> Nem, nem falat nem.

És főként az időnek a rövidsége miatt itt még gyorsabban is ment ez a dolog. nem vártak annyit, hogy én magam is úgy jobban beilleszkedjek, hanem már egyből mondták, hogy akkor céltudatosan, következetesen és és hát menetrend szerint, hogy akkor most ebben a hónapban mivel fogunk foglalkozni, melyikben lesz majd halffilézés, és akkor a konyhafőnök itt is itt kevesebben voltunk, azért azt lényeges hozzátenni, hogy talán könny így hamarabb négy embernél van a há másik három meg én bekerülök negyedikként hamarabb megismeri és talán belsőségesebb viszony tud kialakulni mint kilenc főnél de ez nem azért van mert mondjuk másfajta emberek és hát készülvén erre a vizsgára így így hajtani kellett hogy a záró megmérettetésre hogy hogy mindenre maradjon idő >> na most mennyit kellett neked dolgozni itt már hogy én feltételezem ugye az étterem nyitvatartás idejét is figyel Embé vévett gondolom te a ugyanúgy, ahogy a többiek is reggeltől >> reggel 9:00-től nagyjából este 9-ig, de a kettő között volt szünet, ami egy óra minimum, maximum két óra volt, és így akkor összesen 10-11 órát egy nap és heti öt napot.

Teljes mértékben a többieknek megfelelően nem tettek különbséget, hogy nekem azért, mert másfajta státusszal vagyok, ott azért kéne dolgoznom.

Annyit azért tegyünk hozzá, hogy ugye itt ezért fizetést ugye nem kapsz, >> nem? >> Hiszen ez ugye a programnak a része.

Hát ebben van benne az, hogy te szállást is kapsz, illetve akkor napi három étkezést.

Igen. >> És hát ezért akkor ugye neked úgymond a legjob a munkaerődet kell akkor biztosítani. >> Igen. >> Arról beszélünk, hogy kisekir jóri meg, hogy kiseki étel, de hogy mi is igazán ez a kajeki.

Kedves hallgatók közül valószínűleg azért sokan nem tudják.

Nagyon röviden én össze szeretném foglalni, illetve el szeretném mondani, hogy ez megint csak azért érdekes, mertogy itt egyszerre a egy művészet, tehát itt egy ilyen japán művészeti megjelenés, a japán filozófiai és kulturális rész, ami ami benne van, és hát természetesen egy kulináris élmény is.

Na most a kásekinél ugye itt, hogy most az eredete meg történeti fejlődése, hát itt erről nagyon-nagyon sok mindent lehetne beszélni, de ami talán a legfontosabb, hogy ez négy hagyományos konyhaművészeti irányzatból tevődik össze.

A császárudvari konyha, ami ugye a 9. század, a hán korszak.

Egyébként nagyon izgalmas ez a helyán korszak.

Én nagyon, de nagyon szeretem, mert gondoljuk el, hogy a 9. században korábbi adások is ugye már érintettük és beszéltünk pont a helyenkornak az irodalmáról is például ugye a virágművészettől kezdve tehát azok az alapművészeti irányvonalak már kialakultak, megvoltak és akkor most még hozzájön az étkezés is már az alapkövei kialakultak.

Említett entitások

Témák

  • kaiszeki
  • japán gasztronómia
  • étkezési kultúra

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kaiszeki: mikro Japán a tányéron – tíz nap, hat fogás, nulla kifogás #41– MÁSODIK rész”

Miről szól ez az epizód: „Kaiszeki: mikro Japán a tányéron – tíz nap, hat fogás, nulla kifogás #41– MÁSODIK rész”?

A podcast 41. részében Csák Marcell mesél a japán kaiszeki étkezési kultúráról, amely a gasztronómián túl az életvitellel is összefügg. A vendég egy 10 napos japán gasztronómiai és étkezési kultúra humán erőforrásfejlesztési programban vett részt, ahol a főzés mellett a… Az epizód a Ablak Japánra című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 07. 14..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Kaiszeki: mikro Japán a tányéron – tíz nap, hat fogás, nulla kifogás #41– MÁSODIK rész”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Csák Marcell, Yanagisawa Gyöngyi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kaiszeki: mikro Japán a tányéron – tíz nap, hat fogás, nulla kifogás #41– MÁSODIK rész”?

Fő témái: kaiszeki, japán gasztronómia, étkezési kultúra.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kaiszeki: mikro Japán a tányéron – tíz nap, hat fogás, nulla kifogás #41– MÁSODIK rész”?

Megjelenés: 2025. 07. 14.. Hossz: 38 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/ablak-japanra/kaiszeki-mikro-japan-a-tanyeron-tiz-nap-hat-fogas-nulla-kifogas-41-masodik-resz-bd79e381

Több epizód a Ablak Japánra-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból