Csak ha érdekel podcast

S02E20 Kognitív valóság, avagy az életminőséged egyedüli meghatározója

· PT1H10M10S

Összefoglaló

Ez az epizód a kognitív valóság fogalmát mutatja be, amely meghatározza az életminőséget. Kitér a gondolkodás, memória, tudás, fantázia és döntéshozás folyamataira.

Röviden

Műsor
Csak ha érdekel podcast
Megjelenés
2026. 02. 09.
Hossz
1 óra 10 perc
Szereplők, említett nevek
Leindler Milán
Témák
kognitív valóság, életminőség, gondolkodás, memória, tudás, fantázia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Abszolút szerény módon be fogunk ma vezetni egy új fogalmat, ami nem más, mint a kognitív valóság.

Ez így a szakirodalomban nem létezik.

Ez az én agyamnak a szülménye.

Szóval mit is értünk ezalatt? definiálni fogjuk, illetve más kognitív funkciók, folyamatok definícióját is elvégezzük, ami baromi fontos ahhoz, hogy egyáltalán értsd, hogy amikor szorongsz, vagy éppen depressziós vagy, vagy bármi bajod van, akkor valójában mi zajlik a fejedben, merthogy lehet, hogy nem csak a gondolkodásodnak a tartalma, hanem a folyamata, a probléma. és meg fogom nektek érvelni és mutatni, hogy hogyan lehet beszüntetni ezeket az önkárosító dolgokat, folyamatokat, és mik azok [zene] a kognitív folyamatok, amik megoldást fognak neked nyújtani.

Szóval egy igencsak erős, érvelős gondolkodásra készüljetek föl, aminek azért ott lesz a kincs a végén.

Csapassuk! เฮ [zene] [zene] เฮ [zene] [zene] [zene] >> [zene] [zene] >> Sziasztok!

Ez itt a Csak ha érdekel podcast velem Lendler Milánnal továbbra is és szeretném megosztani veletek azt a jópofa felismerésemet, hogy sokkal jobb, hogyha az adások legelső egy percét utólag veszem föl azt a bevezető szöveget, mert nem mindig tudom én se, hogy mi lesz a téma.

Úgyhogy most először megpróbálkozom ezzel, hogy megcsinálom rendesen az adást, és utána mondom föl az intrót, és akkor ahhoz se vagyok kötve, merthogy a mai adás egy eléggé elkalandozós adás lesz.

Megpróbálkozok azzal, hogy bevezetek egy új fogalmat a mi kis szerény pszichológiai köztudatunkba itt Magyarországon.

Ez pedig nem más, mint a kognitív valóság.

Az egyik az, hogy kognitív, a másik meg, hogy valóság.

Hozzátenném még azt, hogy szubjektív kognitív valóság, de nincs objektív kognitív valóság, úgyhogy ezt rögtön le is vesszük róla.

Tehát az a lényeg, hogy kognitív valóság.

Ami miatt ez érdekes lesz nekünk, két rétű.

Az egyik, hogy nagyon jó alkalmat fog ez nekünk biztosítani arra, hogy bizonyos kognitív folyamatokat definiáljunk.

Ne ijedjünk meg attól, hogy kognitív folyamat.

A kognitív szót is definiálnám nagyon paraszt módon.

Az a kognitív, ami a fejünkben van.

Tehát, hogy amit az agyunkat csinálunk azon kognitív.

És ezt ezt bonyolultabbra nem is kell venni, mert különben meg egy 500 oldalas könyv lesz a végén, és arra azt most így nem indítanám el.

Szóval a kognitív az, ami a fejünkben van.

És olyan folyamatokat fogunk ma definiálni és átnézni, mintogy memória, meg gondolkodás, meg döntéshozás, meg fantázia, és összekötjük ezt az egészet a szorongással, meg a stressszel, úgy általánosságban.

És az lesz itt nekünk a lelövöm a konklúziót, az lesz itt nekünk a konklúziónk, hogy a kognitív valóságunk bár sokféleképpen tud felépülni, nagyon sokféle irányból tud táplálkozni, meghatározza az érzelmi vetületünket, hangulatunkat, és nem kevesebbet mondok, mintogy az életminőségünket.

Tehát az, hogy kognitíve mi van a fejünkben, az fogja nekünk meghatározni a quality of life mutatónkat.

Szóval ez egy elég nagy állítás, úgyhogy elég nagy bizonyítékot igényel.

Az oltások autizmust okoznak állítással ellentétben, amit mostanában kezdek megkapni a honlapon, merthogy egy-két hiperkókusz shortcs videó kifejezetten népszerű lett és viral lett itt a mi szintünkön, és Mordor kapui megnyíltak.

Szarumán ide vezényelte a a sárból dagasztott orkokat, és elindult valami valami ilyesmi tendencia, és életemben az első embert ki kellett, hát nem kellett, én úgy döntöttem, hogy kitiltom a csak ha érdekel Facebook oldalról.

Néhány ilyen büszke harcos megmaradt, akik vígan terjesztik azt, hogy nem csak, hogy azt hiszik, hogy az oltások autizmust okoznak, még emellé nincs is szükségük. semmilyen tudományos igazolásra, és ezt deklarálják is, méghozzá büszkeséggel teszik mindezt.

Úgyhogy ez több szót nem is érdemel, de példának nagyon jó lesz, amikor kognitív valóságot fogunk demonstrálni, hogy ez mennyire félre tud menni.

Szóval nézzük az első folyamatunkat, amit jó volna definiálni, ez pedig a memória.

Ugye az, hogy mi van a fejünkben, gondolat vagy emlék, vagy akár érzés, vagy vagy érzelmi színezet, bármi, ezek megfigyelhető dolgok lesznek. majd definiáljuk azt, hogy figyelem, de hogy kognitívnak ugye azt fogjuk hívni, ami a fejünkben van, kábé mindig lesz egy amolyan sorrendiség a fejünkben, és annak lesz egy vége, és azt a tartalmat fogjuk kognitív valóságnak hívni, ami ennek a sornak a végén van, és hogy honnan érkezhet.

Tudom, hogy most beharangoztam a memóriát, mindjárt áttérek oda.

Szóval amilyen sorrendben ez történik, és ahonnan érkezhet, az különböző lehet, és az egyik ilyen a memóriánk.

Szóval a memória nem pusztán egy raktár.

A memóriára nem elégséges definíció az, hogy ahol az emlékeidet tárolod, vagy a készségeidet tárolod, vagy a tudásodat tárolod, az nem egy doboz, az nem egy raktár.

A memória egy folyamat, egy cognitive process, méghozzá az információ elraktározása, az információ tárolása és az információ előhívása. és az elraktározása helyett talán még szerencsésebb, hogyha elkódolása, vagy csak simán kódolása szót használunk, merthogy hogyan értjük meg az információt, hogyan tároljuk el, az már memóriatevékenység.

Gondoljuk el úgy, mintogyha mondjuk egy ikás raktár lenne a memóriánk, de ez az egész folyamat, ahogy működik egy ikás raktár, az maga a memória.

Nem csak a placca, ahol tárolom a székeket meg az asztalokat.

Tegyük föl, hogy oda beérkezik valami, beérkezik egy asztal, és azt a helyi Lajos, vagy mivel IKEA, mondjuk Larsen, felcímkézi, és azt mondja, hogy ez márpedig egy lámpa, akkor azt az asztalt keresheted hónapokig, nem lesz meg.

Minden dobozt ki kéne nyitni, csak azért, mert egy nyomorék fölcszínkézte, hogy ez egy lámpa.

És persze valószínűleg hamar ki fog derülni, hogy ennek nincs lámpaformája, meg nem az van a rajzán, de hogy rossz helyre rakták, miért a lámpák között keressük.

A memóriának már része az, hogy hogyan címkézzük fel a dolgot, hova kötjük, hova tesszük el.

És ez nem egy külön kognitív folyamat.

Az, hogy megértés, mint olyan, nem egy külön kognitív folyamat.

Ez a része a memóriának a memória része.

És egy integrált aktív folyamat a kognitív valóságunk kialakításában.

Tehát, hogy hogyan értesz meg dolgokat, az itt most definíció szerint egy memória folyamat, merthogy fölckézzük azt a rohadt asztalt az ikás raktárba, és eltároljuk, és tároljuk, tároljuk, akár évekig tároljuk, mire odamegy valaki, hogy én szeretném megvenni ezt az asztalt, és akkor ki kell hozni a raktárból, és az előhívás már egy másik dolog, de ugyanúgy a memória része.

Na most miért mondom el ezeket?

Egyrészről lehetne itt nagyon sok időt fecsérelni arra, hogy most én ezeket kísérletileg bizonyítsam, hogy ez így van, de inkább csak azt mondom nektek, hogy Brandford és Johnson nevű kísérlet, vagyis hát a szerzők kísérlete, vagy a Loftus és Palmer 1974-es nagyon híres, megvezető kérdéses kísérlet.

Utána lehet nézni, vagy akár az eredeti Frederick Charles Bart lett 1932-es hát kutatása.

Hogyha valaki szeret Google-özni, AI-ozni pubmedezni akkor megtalálhatóak ezek, amik ezeket alátámasztják.

Azért mondom el ezeket, merthogy hibázni mind a három lépésénél lehet a folyamatnak.

Tehát amikor arról beszélek, hogy valami hiba csúszott a memóriába, akkor az lehet az elkódolásnál.

Rossz helyre raktam, rossz címkét raktam rá, vagy mondjuk elejtettem, amikor átvettem.

Tehát, hogy hogy nem figyeltem oda, és ezáltal nem vittem be a raktárba, elejtettem, nekitámasztottam az autónak, és ott maradt.

De a tárolás közben is lehetnek problémák, például megnyomódik, beházik, vagy leég a raktár, akár ugye az mondjuk egy vascsővel, fejbevágással egy egyenértékű, de megtörténhet.

És az előhívásnál is lehetnek problémák.

Például a a Lajos, aki hozza kifelé, elejti, vagy vagy mégse kell, és akkor nem ezt kell.

Tényleg egy lámpát hoznak ki az asztal helyett, vagy más színűt hoznak ki.

És ez van akkor, amikor mondjuk nem jut eszedbe egy ember neve, és mondjuk a Charles Armstrongot a Louis Armstronggal összekevered, mert hogy Armstrong, és akkor a helyi Lajos, aki az agyadba dolgozik, csak azt nézte meg, hogy jó asztal, és nem nézte meg, hogy neked most a fehér asztal kell, vagy a barna asztal kell.

Na de ugye a memóriánk miért érdekes kognitív valóság szempontjából?

Azért érdekes, mertogy ennek a folyamatnak minden három lépése meg tudja határozni azt, hogy mi az információ éppen a fejedben, mi az a kép, ami a vetítőn éppen van az agyadban, az a gondolat.

És hú, most bevezettem egy új fogalmat, hogy gondolat.

Majd mindjárt ezt hát kifejtjük.

Szóval az egyik, ezt jegyezzük meg, ezt tegyük ki a kis mentális mágnestáblánkra, hogy az egyik hely, ahonnan érkezhet a mi kognitív valóságunk, az egyik ilyen csatorna, amiből ömlik bele az információ, az a memória.

De nem a memória az egyetlen dolog, ahonnan a mi kis vetítőnk képet tud generálni.

A fantázia egy marha érdekes dolog, mert ugye elvileg mindjárt majd majd megpróbáljuk eldönteni azt a filozófiai vitát, hogy a fantázia egy külön mentális képessége, vagy kognitív skill, vagy kognitív processz, merthogy ha az arra gondolok, hogy a fantázia lényegében olyan, hogy valami olyat gondolok, ami amúgy nem létezik, például hogy mondjuk nem tudom a Matolcsi visszafizeti az 500 milliárdot, ez nem létezik.

És akkor ez egy fantázia, vagy hogy mondjuk újra nyitják a szőlőutcát.

Ez egy fantázia, mert nem nyitják újra a szőlőutcát.

Lehet, hogy egyszer majd nyitni fogják, de most éppen zárva van.

És ha én azt képzelem, hogy mondjuk a szőlőutcába járnak, kellnek az emberek meg a gyerekek, akkor ez egy fantázivékenység.

Ugyanakkor a fantázia egy nagyon érdekes dolog, merthogy nagyon rokon a gondolkodással.

És akkor itt most definiáljuk a gondolkodást is.

A gondolkodás az az, hogy műveletet végzek a meglévő információval a fejemben.

Tehát a gondolkodás az egy nagy halmaz.

És úgy gondolhatjuk úgy, és majd mindjárt még én is vacilálok, hogy melyikre tegyem a voksomat.

Gondolhatjuk úgy, hogy a fantázia tevékenység az lényegében a gondolkodásnak egy formája, amikor is a fejemben meglévő információkban, minthogy van olyan, hogy Szőlőutca, ott vannak gyerekek, meg vannak dolgozók, és be van most zárva, és én ezeket tudom, és én ezekből létrehozok valamit, műveletet végzek, összerakom őket valamilyen koherens narratívába, akkor ez tulajdonképpen egy gondolkodás.

Csak az eredménye a gondolkodásnak egy olyan forgatókönyv a világgal kapcsolatban, amely jelenleg a materiális valóságban nem létezik.

Szóval gondolhatjuk azt, hogy a fantázia tevékenység egyfajta gondolkodás, de gondolhatjuk azt is, hogy valójában nem, mert a gondolkodás az, amikor műveletet végzek a fejemben, és a és valamilyen valóságos dologra jutok, ami egyébként létezik.

Például gondolkodok azon, hogy mondjuk hol van az ejfeltorony, és akkor gondol, hát hogy mondjuk hol is lehet, hogy mondjuk Franciaországban vagy Olaszországban vagy milyen milyen jellegű neve van olyan ejfe ájfa v hol tanultam én azt és akkor mindenféle információt megpróbálok összegyűjteni, vagy például az, hogy voltam-e már ott, vagy egy ismerősöm le van-e fotózva előtte, és akkor emlékszem, hogy Juliska, nem tudom négy éve küldött egy fotót, hogy ott áll az ejfel torony előtt, és emlékszem, hogy Párizsba utazik, és amikor én összekötöm ezt a kettőt, akkor én valójában gondolkodtam, de egy olyan dologra lyukadok ki, ami egyébként valóságos, ami egyébként létezik.

És akkor a gondolkodás az ez, és nem az, hogy mondjuk Juliska, nem tudom, milyen vicces lenne, hogyha megmászná az ejfeltornyot így így puszta kézzel, ami egyébként nem történt meg, de az fantáziység lenne, de megint csak erre az ellenérv, hogy azt is meglévő elemekből raknám össze, csak a végeredmény valami olyan lenne, ami egyébként nem valódi.

Most ezt a szálazást kivételesen fontosnak érzem, mert általában az ilyen szálazásokra utólag rá szoktam sütni, hogy de ez most nekünk nem fontos.

Most ez kivételesen fontos, merthogy a kognitív valóságunkat én most itt ketté fogom szedni, hogy táplálhatja fantázia tevékenység és táplálhatja gondolkodásbeli tevékenység, ahol azt értjük, hogy a gondolkodásnak a terméke valamilyen valóságos, létező dologra utal.

És akkor, hogy bonyolítsuk egy kicsit, vegyük ide még a döntéshozatalt, ami megint csak értelmezhető, vitathatóan, de értelmezhető úgy, mint egyfajta gondolkodás, ami pedig az, hogy meglévő alternatívákból én valamelyiket kiválasztom, és amellett elköteleződök, és azt esetleg meg is cselekszem, és itt már nagyon bonyolódik a helyzet, mert itt már nem csak kognitív ö procedúrákról van szó, hanem hú, hát itt már nagyon sok minden épül rá, és megint csak az egyik érvellett, hogy ez egy különálló kognitív folyamat, hogy egyrészt nagyon sok sajátossága van, például metacélok lehetnek a döntés mögött, de egyébként a gondolkodás mögött is, tehát hogy ezzel meg annyira mégse egyedi.

De a lényeg, hogy kezelhetem külön, merthogy azt mondom, hogy nem minden helyzetet tudok úgy struktúrálni a kognitív valóságomban, hogy alternatívák vannak benne, mint például, hogy elmegyek egy étterembe, ott nekem döntést kell hozni.

Már az, hogy melyik étterembe megyek, az egy döntés, de mondjuk megnézem az étlapot, látok rajta 80 dolgot a főszakáccsal együtt, és akkor nekem rendelni kell valamit.

Az is egy döntés, hogy fogok-e rendelni valamit, vagy elhagyom az éttermet, mert nem tetszik, amit itt adnak, és azt fogom mondani, hogy én akkor a rántott husit kérem, csókolom krumplikával.

És akkor ez egy döntés, és akkor a meglévő alternatívákból én ráböktem erre.

De ami az érdekes a döntéshozásban, hogy ezeknek az alternatíváknak nem kell, hogy létezzenek a valóságban. lehet fantáziység szülte alternatíva, és akkor ezáltal nem a gondolkodás alá sorolandó a döntéshozás, merthogy mondjuk akik játszanak ilyen dolgokat, ez a would you rather, hogy inkább ezt vagy inkább azt csinálnád.

Tehát például ha azt mondom, hogy élhetsz 90 évig, de 60 éves…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „S02E20 Kognitív valóság, avagy az életminőséged egyedüli meghatározója”

Miről szól ez az epizód: „S02E20 Kognitív valóság, avagy az életminőséged egyedüli meghatározója”?

Ez az epizód a kognitív valóság fogalmát mutatja be, amely meghatározza az életminőséget. Kitér a gondolkodás, memória, tudás, fantázia és döntéshozás folyamataira. Az epizód a Csak ha érdekel podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 09..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „S02E20 Kognitív valóság, avagy az életminőséged egyedüli meghatározója”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Leindler Milán.

Milyen témákat érint ez az epizód: „S02E20 Kognitív valóság, avagy az életminőséged egyedüli meghatározója”?

Fő témái: kognitív valóság, életminőség, gondolkodás, memória, tudás, fantázia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „S02E20 Kognitív valóság, avagy az életminőséged egyedüli meghatározója”?

Megjelenés: 2026. 02. 09.. Hossz: 1 óra 10 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/csak-ha-erdekel-podcast/s02e20-kognitiv-valosag-avagy-az-eletminoseged-egyeduli-meghatarozoja

Több epizód a Csak ha érdekel podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból