... és boldogan éltek

Hiszti: mit kezdjek a dühöngő gyerekkel?

· PT47M4S

Összefoglaló

Az első három évben a hiszti és a dührohamok a gyermek érzelemszabályozásának tanulási folyamatából fakadnak, mivel agyi fejlettsége nem teszi lehetővé az érzelmek teljes uralását. A szülőknek ilyenkor a kontroll elvesztésének félelmével kell szembenézniük, ami az ő…

Röviden

Műsor
... és boldogan éltek
Megjelenés
2026. 02. 06.
Hossz
47 perc
Szereplők, említett nevek
Dr. Kádár Annamária, Vörös István
Témák
hiszti, dührohamok, érzelemszabályozás, gyermeknevelés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — A „hisztis gyerek” stigma 05:41 Beszéljük meg? 13:36 Minden érzelem elmúlik 18:10 Amikor nem sikerül jól reagálni 23:32
  2. — Irányítsd másra a figyelmet 40:00 Helyzetfüggő nevelés, nevelési stílusok 41:39 A „nagyok” is hisztiznek 44:15 Jön a „Be

Ebben az epizódban

Ugye nincs önszabályozás, tehetetlennek érzi magát.

Hát a szülő is végül is ebben az állapotban fél, hogy elveszíti a kontrollt.

És olyan érdekes, hogyha így mondjuk a gyerek idegrendszere telítődik, akkor végül is a hisztinél a szülő idegrendszere is telítődik.

Ha manipulációnak látom ezt az egészet, akkor persze büntetni akarom.

És szerintem ezért nagyon fontos ez a megközelítés, mert hogyha érzelmi túlterhelődés, akkor én segíteni akarok, akkor hozzá akarok kapcsolódni.

Tehát nem az a az az első impulzusom, hogy na akkor én most megmutatom, hogy ki a főnök a házban és satöbbi, mert az első három évben igazából még nem manipulációról van szó, hanem tanulásról. >> Sziasztok!

Köszöntünk benneteket egy újabb és boldogan éltek epizódban, amelyben egy olyan témát fogunk kibeszélni Annával, amin csodálkozom, hogy az elmúlt [zene] négy évadban még nem került terítékre, de ilyen célzott formában még nem került terítékre.

De hogy miről is lesz szó, ezt mindjárt elmondjuk, miután köszöntjük Annát, aki már itt van velünk, Dr.

Kádár Anna Máária, mint mindig a műsorban állandó társam.

Köszöntöm én is a hallgatóinkat. >> És szerintem rögtön csapjunk is a közepébe, mert annyi mindenről kell beszélnünk a téma kapcsán, hogy lehet, hogy ebből megint dupla adás lesz, nem? vagy hogy félúton valahol be is állunk, mint a tehén délbe szokták mondani. >> Ez jó. >> Hát, hogy rengeteg, rengeteg minden meg már készüléskor azt éreztem, hogy hú, ebben rengeteg patron van.

Ha csak egy hívószót kell mondanom, hát akkor mondjuk, hogy a mai témánk hívószava az a hiszti lesz.

És mielőtt bármit mondanék róla, egy ilyen immediaszteszt, Anna, azt mondom, hogy beszéljünk a histiryről.

Neked így rögtön mi villan be, hogy te honnan kezdenéd, honnan közelítenéd meg?

Hát szerintem onnan indítanék, hogy mi kezeljük ennyire negatívan ezt a fogalmat.

Tehát, hogy amikor valakire így rásütik, hogy jaj, milyen hiszis a gyerek, >> akkor ilyen kétféle dolog jut eszedbe, hogy vagy a szülő, aki inkompetens és nem tudja kezelni ezt az egészet, vagy a gyerek, aki aki direkt akarja idegesíteni a szülőt valamilyen magatartásával.

Tehát ilyen nagyon negatív konnotációja van ennek az egész fogalomnak, miközben hogyha belegondolunk, ez egy életkori sajátosság, és hogy nem lehet megúszni a kisgyerekkort valamilyen módon hisz nélkül.

Olyan jó, hogy ezt mondtad, mert hogy ugye az első három érzelemszabályozás tanulós év során, ugye erről már beszélgettünk a az elmúlt négy évadban, az úgynevezett ilyen dűrohamók meg hisztik, ugye a cseperedésnek a természetes velejárói.

És arra is többször rámutattál, hogy ez nem azért van, mert mert én valahol egy ponton elrontottuk a gyereket, vagy ő a gyerek idegesíteni akar minket, hanem egyszerűen mondtad, hogy az agyi fejlettség nem teszi lehetővé, hogy az érzelmeket jobban kezelje, nyilván egy bizonyos szintig a gyerek.

És ha jól emlékszem, úgy fogalmaztál, hogy ilyenkor az érzelmek uralják a gyereket, és nem a gyerek uralja az érzelmeit.

És látom, hogy boldogatsz, akkor jól emlékszem. >> Ami azért a szülői oldalról piszok sok kérdést felvet, nyilván racionális megközelítésben is, ahogy mondtad, érzelmi megközelítésben is.

Nekem az első kérdésem akkor az lenne, hogy egy azt tisztázzuk gyorsan, hogy hogy mit jelent az, hogy dühös a gyerek, és mikortól mondjuk azt, hogy mondjuk hiszti van.

Amikor a dűről beszélünk, ez egy alapérzelem, ugyanolyan, mint az öröm, vagy a félelem, vagy az undor.

És akkor jelenik meg, amikor a gyerek akadályoztatva van valamiben, vagy akár igazságtalanságot él át, vagy mondjuk túl sok inger éri, tehát hogy van egy ilyen belső állapota, és megéli ezt a dű érzését.

És ugye ahogy az elején mondtam, ugye a Hisztén az van, hogy ez egy szülői elnevezés és olyan, mint egy ilyen gyűjtőfogalom arra, >> amikor vannak a gyereknek érzelmi megnyilvánulásai, és ez igazából nem is a gyerekről szól, hanem rólam szól, hogy hogy számomra túl sok ez az egész, túl hangos, túl hosszú, túl kínos ez a helyzet, akár túl kimerítő és míg a dű ugye az a gyereknek az érzése és a hisz Szerintem az az egy kicsit rendszerben olyan, amikor nem csak a gyereknek van gondja, hanem nekem is.

Tehát az, ahogy én, az, ahogy én megélem, az, ahogy én lereagálom, amilyen kontextusba helyezem az egészet, az a mi kettőnknek a története.

Mert gondoljunk csak arra, hogy van olyan szülő, aki bármilyen ilyen megnyilvánulást, hogyha mondjuk kiegyensúlyozott, akkor valahogy vagy ignorálja, vagy túllépik rajta, vagy gyorsan eltereli a gyerek figyelmét.

Tehát nem áll meg, és nem kezd el ilyen osztályfőnőkörákat tartani, hogy na most akkor ne vágd magad a földhöz, és különben is, és mit gondolsz?

Tehát, hogy vagy ez a kognitív kioktatás, vagy ez a dűből való kezelés, hogy na nem hiszem el, hogy már megint velem csinálja ezt, és pont a bevásárló központ közepén, mert mert ugye azért is kerülhet akár egy sikra az egész, mertogy amikor kívülről nézem, akkor a kettő ugyanaz, tehát ugyanúgy látszik kívülről. >> Hát hogy sír a gyerek, kiabál, földhöz csapja magát, csapkodik, ellenáll.

De hogyha megnézzük bentről, akkor végülis nem ugyanaz a dolog történik, mertogy a dühös gyereknél van egy ok, tehát ami kiváltja ezt az egész helyzetet, tehát hogy akar valamit, nem kapta meg, mert ugye persze egocentrikus a szemlélete, az itt és mostban van, nem tudja megérteni másnak a szempontrendszerét, nem tudja megérteni, hogy apád holnap kap fizetést, vagy elfáradt, vagy amikor túl ingerlődik az idegrendszere.

Tehát, hogy van egy érzelem, amit ő még nem tud szabályozni.

Pont az életkori sajátosságainak megfelelően, úgy ahogy ugye mondtam is, hogy egész hat éves korig nem a gyerek uralkodik az érzéseken, hanem az érzések a gyereken.

Ezért nem lehet vele megbeszélni.

Ez olyan, minthogy megbeszéljük vele, hogy legyen szobatiszta egy évesen. >> Akkor se, hogyha kijön ebből a spirálból, mert ahogy így készülgettem meg olvasgattam a mai beszélgetésre, nekem azt jött le, hogy igen, amit mondasz, ezt mindenhol írták, hogy a hisztis gyereknek, ahogy mondtad, osztályfőnöki órát tartani, vagy így megracionalizálni, hogy mi történik, semmi értelme nincs a világon, pláne benne a folyamatban.

De én nekem valahogy az volt a fejemben, hogyha ha viszont ez lecseng, mit tudom, egy bevásárlóközpont közepén egy balhé lecseng, amikor hazaérünk, akkor azért beszélgethetünk róla.

Persze, de nem biztos, hogy ezt megérti, és nem biztos, hogy eszébe fog jutni a következő hisztinél, hogy [nevetés] jaj, az apám azt mondta, hogy ilyenkor méégzés, és akkor beáll ilyen jóba a pozícióba, mert ugye ilyenkor a gyerek elárasztott a hiszetén, és amúgy sem működnek a kognitív területek, tehát lehet vele beszélni szerintem nagyon sokszor a magunk megnyugtatására, hogy [nevetés] mert ugye a hisinél ugye itt nem a gyerek hall megnyugtatót is >> mindjárt aztán nem a gyerek állapotáról van szó, hanem hogy én hogy ítélem meg a helyzetet, amikor aránytalanul nagynak tűnik ez az egész számomra, amikor úgy érzem, hogy nem csak gyűrs, hanem követel is valamit, vagy amikor tényleg az az alapérzésem, na jó, ez már túlzás.

Tehát hogy hogy a gyerek idegrendszere nem tud különbséget tenni aközött, hogy hogy jogos, dű, vagy hiszti.

Tehát, hogy mind a kettőben ő ugye túlterhelve van. >> Ez tiszta sor, amit mondasz.

De akkor akkor akkor honnan származik ez a ez a hisztis gyerek stigma?

Hát a szülőnek a stigmájal végeredményben, mert biológiailag nincs különbség, ugye. >> Tehát azt mondod, hogy gyakorlatilag nem létezik hisztis gyerek, bocsánat, a pszichológiai értelemben.

Tehát a megnyilvánulás szintjén igen, mert a szülő azt mondja, hogy akkor ő most hisztizik, de a gyerek ugye ő ebben az állapotban van, dühös valamiért, lehet, hogy követel is, de hogy nem azért teszi meg hogy hogy akkor minket irányítson, vagy valamilyen szinten.

Tehát ez a követelés is egy kicsit olyan, hogy hogy ő azt érzi, hogy neki ez az itt és most kell, tehát hogy nem nem képes még másnak a fejével gondolkodni, hogy én most ezt csinálom.

Jó, aztán egy idő után kitanulja és összekapcsolódik a két dolog, hogyha hisztizek, akkor valószínű, hogy ez fog következni utána, hogy vagy megkapom. >> Na, erről mesélj, erről mesélj egy kicsit.

Mert ez már egy később élet Igen, igen.

Ez már egy később életkorban van, amikor mondjuk a szülő beadja ilyenkor a derekát, és akkor akár szégyenből, vagy na, hogy ne ne őket nézze mindenki a bevásárlóközpontba, hogy akkor gyorsan megad valamit a gyereknek, és csak akkor gyerek fejébe ez összekapcsolódik, hogy jé, hogyha itt csinálok, akkor az lesz a következménye.

De hogy nem ebből indul az egész, hogy direkt azért csinálom, hogy az legyen a következménye.

Ő csak el van árasztva, mert ugye nincs önszabályozás, tehetetlennek érzi magát.

Hát a szülő is végül is ebben az állapotban ugyanolyan tehetetlennek érzi magát, fél, hogy elveszíti a kontrollt.

És olyan érdekes, hogyha így mondjuk a gyerek idegrendszere telítődik, akkor végül is a hisztinél a szülő idegrendszere is telítődik.

Tehát akkor csúszik át Hisztibe, amikor én én úgy élem meg, hogy ez vár hiszti, mert a gyereknél ugye persze temperamentum függő ez is, hogy milyen a gyereknek a tipológiája, mert van olyan gyerek, aki aztán tényleg elmegy a végletekig, és van olyan gyerek, aki aki csak így bepróbálkozik, és akkor utána át tud billenni egy másik egyensúly állapotba.

Tehát azért kell ezt tudni, mert ha manipulációnak látom ezt az egészet, akkor persze büntetni akarom és lehúzni a határokat és valamit csinálni.

De hogyha tehát, hogy szerintem ezért nagyon fontos ez a megközelítés, mert hogyha érzelmi túlterhelődés, akkor én segíteni akarok, akkor hozzá akarok kapcsolódni, akkor meg akarom érteni a viselkedése mögötti igényt.

Tehát nem az a az az első impulzusom, hogy na akkor én most megmutatom, hogy ki a főnök a házban, és különben én is ezt velem nem csinálod satöbbi, mert az első három évben igazából még nem manipulációról van szó, hanem tanulásról.

Tehát még nem tud játszmázni a gyerek három év után, aztán már lehet beszélni arról, hogy igen, már akár manipulálni is tud, mert mert hogy nincs olyan tudatelmélete még egész három éveskorig. >> Csak egy zárójeles kérdés.

Két kislánnyal csináltad végig ezt az egy-három éves kort. előfordult-e veled a tudatos szakemberrel is, hogy azt mondad, hogy én ezt most erőből lenyomom, ilyen nincsen. >> Az az érdekes, hogy nálam nem nem volt annyira hiszti, tehát hogy nem nem voltak ezek a jelenetek, hogy hogy akkor most valamelyik földhöz veri magát, és akkor mit tudom én, ilyen bevásárlóközpont közepén ilyen cirkuszok.

Tehát Lilla például ilyen nagyon kognitívan csinálta.

Én nem is tudom, komolyan mondom, hogy hogy honnan tanulta meg [nevetés] ezt az egészet, mert nem jött velem a tréningekre, >> de de komolyan nem tudom.

Tehát szerintem ilyen három négy éves lehetett és akkor mikor már volt 100 babája és az apjának a től is felállt a hát mikor már babákat látott, de persze a gyerek telhetetlen volt.

Nekem is volt 35 babámoton. >> Ezt akartam, de te olyan jó fejszülő vagy, tehát simán el tudom képzelni, hogy te voltál jó.

Engem simán meg lehetett győzni [nevetés] a 36-ról is.

Tehát én nagyon könnyen beadtam a derkamat.

De aztán volt egy pont, amikor már én is lehúztam a határt, mert hát már tényleg nem fértünk a babáktól.

Na és akkor emlékszem, hogy Lila megfogja a kezem, pont egy Tescóban voltunk, már nem tudom hol, és akkor visz a babához, mert már tudta hol vannak, egyből felfedezte, és azt mondja nekem, anya, ezt a babát szeretnéd megvenni nekem, vagy inkább ezt? [nevetés] >> Jaj, tehát nem azt mondta, hogy megveszed, vagy nem veszed meg, vagy nekem kell, hogy ezt szeretném, vagy inkább ezt? >> [nevetés] >> Na és anyának mi volt a választa?

Na erre a szikura anyának mi volt a válassz? >> Menjünk, menjünk, kérdezzük meg apádat.

És akkor tudtam >> tudtam az apja tutifix nem adja be a derekát, mert aztán ki tud tartani.

Tudtam, hogy egy helyzetben tudja beadni a derekát, hogyha odatoljuk a ugye a pénztárhoz, és ott már fogja szégyelni, [nevetés] fogja szégyelni, hogy ott a kasszás néni előtt, hogy ő milyen hash szarapa.

És akkor tudod Lilának így nagyon hamar kialakultak boci szem.

Így az apjára néz. >> Halkan mondom, szűk körben vagyunk, hogy ezt megtanította a hugának is.

Egyébként nekem erről a huga tartott [nevetés] kis előadást, hogy hogy kell boci szemmel nézni.

Nem >> úgy nekem Zsol a kiselőadást tartott arról, hogy hogyan kell kérni.

Ő elmondta, hogy [nevetés] neki hogyan kell néznie.

És akkor mind a ketten így nézlek. >> Ászott kiskutyanézés.

Hát igen, [nevetés] igen. >> Na hát ez szerintem ez is érdekes akár ez is megér egy kört, hogy akkor melyik szülő hogy éli meg, >> meg meddig tud kitartani, mert kő húzza le a határt, meg hogy lesznek egyfonton, vagy nem, mert hát szerintem olyan is van, egyik ezt mondja, a másik azt mondja, egyiknek iszti, másnak meg egyáltalán nem.

Na tehát >> igazából ez az énerő meg az, hogy én akarom, vagy akajom, ahogy szokták mondani a gyerekek, ez egy nagyon-nagyon fontos fejezéslettani állomás.

Ezt pont a Dackorszakrészben írtam a Mese pszichológia könyvben, hogy mennyire fontos, hogy hogy ő ki tudja fejezni az akaratát, hogy ő tehát ő az az vagyok, amit én akarok tehát ebben az időszakban, hogy merjen megküzdeni érte.

Még akkor is, amikor persze néha, nem hogy néha, hanem a legtöbb helyzetben végül is nemet kell. mondjunk, amikor mondjuk a fagyit akarja megeredni az ebéd előt, amikor lejár a parent control és még akar nézni egy olyan szímet, és olyan nehéz, vannak szülők, akinek nagyon nehéz, például nekem is végülis nehéz ebbe a rossz zsarú szerepbe beleállni, és hogy olyan érdekes, hogy párkapcsolatban általá, hogy egymásra toljuk, hogy na most ki a rossz zsarú?

Ki mondja meg, hogy na ezt most nem?

És érdekes, kiskamaszkorban is, a, tehát kiskamaszkorban azért sokkal intenzíven visszajött ez a hisztizős periódus, tehát hogy az enyémek…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hiszti: mit kezdjek a dühöngő gyerekkel?”

Miről szól ez az epizód: „Hiszti: mit kezdjek a dühöngő gyerekkel?”?

Az első három évben a hiszti és a dührohamok a gyermek érzelemszabályozásának tanulási folyamatából fakadnak, mivel agyi fejlettsége nem teszi lehetővé az érzelmek teljes uralását. A szülőknek ilyenkor a kontroll elvesztésének félelmével kell szembenézniük, ami az ő… Az epizód a ... és boldogan éltek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hiszti: mit kezdjek a dühöngő gyerekkel?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Dr. Kádár Annamária, Vörös István.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hiszti: mit kezdjek a dühöngő gyerekkel?”?

Fő témái: hiszti, dührohamok, érzelemszabályozás, gyermeknevelés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hiszti: mit kezdjek a dühöngő gyerekkel?”?

Megjelenés: 2026. 02. 06.. Hossz: 47 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/es-boldogan-eltek/hiszti-mit-kezdjek-a-duhongo-gyerekkel

Több epizód a ... és boldogan éltek-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból