... és boldogan éltek

Bennünk élnek 7.: A küzdés pszichológiája – Kudarc, kitartás és énerő

· PT46M8S

Összefoglaló

A Bennünk élnek sorozat hatodik epizódja Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger című kisregényét vizsgálja. A beszélgetés középpontjában az emberi küzdelem pszichológiája áll, különös tekintettel az énerőre, a kitartásra és az önelfogadásra. Az epizód azt is körüljárja…

Röviden

Műsor
... és boldogan éltek
Megjelenés
2026. 08. 07.
Hossz
46 perc
Témák
küzdelem, hemingway, önismeret, kitartás, reziliencia, önbecsülés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Küzdelem és reziliencia 03:30 Mindig mást ad 11:09 A „mi nagy halunk” 15:57 Született túlélők 23:49 A magunk küzdelme 28
  2. — Szembenézés a bizonytalannal 38:40 Sorsszerűség, küzdelmek és célok 39:35 Találkozás legmélyebb önmagunkkal   A Ben

Ebben az epizódban

azért küzdünk, mert a teljes élet az nem más, mint egy alkalmazkodási folyamat.

Már kiskorunktól a teljes idegrendszerünk ugye arra törekszik, hogy hogy a külső és a belső világunk között legyen egyfajta egyensúly.

És szerintem a küzdelem nem feltétlenül ezt a harcot jelenti, hanem a kapcsolatot a világgal. [zene] >> Sziasztok!

Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.

Biztos, hogy hogy sokaknak ismerősen cseng ez az egy mondat.

És nem véletlen ezzel kezdtem, mertogy a bennünk élnek 12 személyiségáló történet soron következő hatodik könyvének ez az egyik leghíresebb gondolata.

Mondhatjuk, hogy ilyen szállóigévé vált gondolat és a a soron következő beszélgetésnek is ez lesz az egyik gyújtózsinója.

De hogy honnan a küzdő szellem?

Mi van akkor, amikor nem érzed magad harcos típusnak?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket járunk majd körbe.

Ernest Hemingwaynek az öreghalászisa a tenger című kisregénye nyomán, mint mindig Dr.

Kádár Anna Máriával, a sorozat ötletgazdájával.

Köszöntöm én is a hallgatóinkat.

Ö, és ugye most ha jól emlékszem, akkor a hatodik könyv, tehát mondhatjuk, hogy hivatalosan is félidőben van a bennünk élnek, ugye 12 könyv egész évben.

A Hemingwayel adtunk egy kis haladékot a többi könyv olvasásához, mert ő egy ilyen kis rövidke könyv volt, és őt én ajánlottam most a sorozatba.

Viszont előtte a Mitchbonféle keddy beszélgetések életről és halálról, valamint a nagymamám azt üzeni Bocs című könyvek, azok a te ajánlásodra kerültek erre a listára, és a tiéddel is fogjuk folytatni.

Igen. >> Na most én ilyenkor mindig meg szoktam kérdezni, hogy miért hoztad be azokat a könyveket, amikről beszélgettünk az ajánlásodra.

Én viszont mivel a hallgatóinknak a jó része nyilván miattad van itt, és a te véleményedre kíváncsi, nem mutatnám őket azzal, hogy arról beszéljek, hogy nekem mit jelent ez a regény, mert ez szerintem a kérdések nyomán majd úgy is ki fog derülni.

Az viszont nagyon-nagyon érdekelne, hogy neked mik az első gondolataid, benyomásaid, így az első érzetek, amik eszedbe jutnak, hogyha hogyha Hemingwaynek erre a tényleg mondhatjuk, hogy klasszikusára gondolsz?

Hát ugye én rég olvastam a könyvet először szerintem még ugye a liceumi éveim alatt és az ami megmaradt nekem belőle akkor így első olvasatra, hogy ez a győzelem története.

És most így, ahogy megint újra olvastam, hogy egyáltalán nem a győzelem története, merthogy Szántágos szinte mindent elveszít végül is a a szimbolikus utazás során.

És ma már sokkal inkább azt mondja nekem, hogy miközbenz mindent elveszít, vajon meg tudja-e őrizni önmagát, meg a saját méltóságát, a kitartását?

Tehát, hogy inkább a küzdelem meg a reziliencia történetévé vált.

És a mostani olvasatban arról szól nekem, hogy hogyan is viselkedünk akkor, amikor a sikerált, amikor végülis elindulunk egy úton, és nem lesz sikeres, mint mint akár a hős útja, hogy oké, visszatérünk az elixírrel, de hogy elveszítettünk rengeteg mindent. közben >> én ennyire komplexen nem tudtam volna meg megfogalmazni, de hogyha mondjuk én egy ilyen nagyon tő mondatban kellene összefoglalnom, nekem valahogy az a szellem története, ami az öreghalász és a tenger, amiben minden benne van, minden jó és minden rossz, mertogy én többször olvastam újra, viszont mindig meglep, hányszor újra olvasom, hogy mennyire hog hogy mennyire úgymond mellette ülhetünk abban a csónakban, nem?

Pontosan, >> hogy az egész történet zajlik.

Szinte eggyálunk Santiagóval és a és a gondolataival és az érzéseivel.

És ez egyszerűen valami valami elképesztő erőssége ennek a történetnek.

És már szerintem ezt említettem egy korábbi bennünkér alkalmával is.

Nekem ez az a könyv, ami ahogy te is mondtad, 10 éves koromban jött először szembe.

Nyilván irodalmi kötelező olvasmány volt emelt szinten magyar szakra készülve.

És akkor ahogy mondtad, ez a ez a küzdés maradt meg belőle, hogy úristen, ez az ember, ez vasból van, hogy ez megy és ezt csinálja, mert hogy a 10 éves ezt látja meg belőle.

Aztán olyan olyan 30 körül volt, amikor újraé olvastam akkor egy ni kihívásra egyébként.

És akkor valahogy az maradt meg bennem, hogy hogy ez egy olyan ember, akire én fölnézhetek.

És most amikor újra olvastam, most meg egy kicsit olyan volt, mintogyha 40 pluszosként így így fogná a kezem, és mutatna valamié.

De hogy ahogy ahogy levettem abból, amit mondtál, ezt te is nagyjából így élted meg, ugye a liceum után és most, ahogy ahogy olvastad. >> Ann sokszor beszélgettünk már egyébként ilyen napi nehézségekről, szorongásokról akcidentális krízisekről, de arról talán még ennyire koncentráltan nem, hogy hogy egyáltalán mi ez a küzdőszellem?

Miért küzdünk egyáltalán? hogyha a pszichológiai szempontból közelítjük meg ezt az egészet, azért küzdünk, mert a teljes élet az nem más, mint egy alkalmazkodási folyamat.

Már ugye kiskorunktól a a teljes idegrendszerünk ugye arra törekszik, hogy hogy a külső és a belső világunk között legyen egyfajta egyensúly.

És szerintem a küzdelem nem feltétlenül ezt a harcot jelenti, hanem a kapcsolatot a világgal.

És ugye, ahogy PIZ mondja, hogy az alkalmazkodási folyamat az nem más, mint az asszimiláció meg az akkodációnak az egyensúlya.

Asszimiláció ugye azt jelenti, hogy van nekem egy belső tudattartalmam, belső sémáim, és ugye a külső világnak a dolgait ahhoz igazítom.

Tehát, hogy bármi, ami kilóg belőle, ugye a mágikus gondolkodás miatt, azt én úgy is átírom, és vagy úgy átszervezem, hogy a teljes világot ugye valahogy magamhoz igazítom.

És hát lényegében a az akkodáció az pont azt jelenti, amikor a belső alkalmazkodik a külsőhöz.

Ez már ugye kicsit ez a mágikus gondolkodásnak a vége, egyféleképpen a kis kamaszkor is pont ez az időszak.

És ö ez a valósággal való kapcsolat, amikor úgy két lábbal állunk a földön, elveszítjük néha a hitünket, vagy a bizonyosságainkat, meg a nagyon jól kialakított sémáinkat.

És azt azt is hinnénk, hogy hogy ez a küzdés, ez egy ilyen heroikus dolog, de hogy nem feltétlenül nagy csatákban küzdünk, csak hát gondoljunk csak arra, jó most már vakációban, amikor ezt felvesszük ezt a részt, hogy reggel amikor felkelsz és csata az ággyal és a belső motivációiddal, akkor utána akár egy veszteségnek a története, a teljes gyereknevelési folyamat, a párkapcsolat, amiről már szó volt ugye a múlt évadunkban. nevelni a gyerekünket, és akkor ugye megküzdeni azzal, hogy most melyik gyereknevelési elv szerint, és akkor mikor legyél megengedő, vagy lészéfer, vagy most akkor melyik szerint csináljad?

Végigmenni egy betegségen, egy válás után újraépíteni az életedet és mondjuk mozaik családban élni.

Tehát ezek mind-mind megküzdési folyamatok. egyáltalán új dolgokat tanulni, csalódni a világban, a politikusban, a mit tudom én, a gazdasági helyzetben, a az utazásaid során a felépített nagy ideálképekben.

És hogy szerintem ez pont olyan egy kicsit megint, mint az öreghalászban, hogy hogy bármennyi cápa jön idézőjelesen, egyszerűen nem adott fel a hitet, hogy újra kezdett.

Tehát hogy szerintem ez a megküzdés.

Én én egy ilyen nagyon idealista ember vagyok, és emlékszem így a saját életem során ezekre a nagy keserű gombócokra így a torkomba egyszer, hogy jaj, mit jelent felnőtté válni, és ő vajon elveszíted-e önmagadat azáltal, hogy tényleg beállsz a felnőtt világba? hogy szerintem ilyen 40 pluszosan értettem meg azt, hogy az, hogy vannak ilyen rutinszerű feladataid, az nem feltétlenül ez az unalmas illető, azt is lehet másképp csinálni, de egyszer szerintem mindannyian csalódunk egy kicsit hát ugye kis kamaszkorban a felnőttekbe, meg az egész felnőtt világba, meg a világ igazságosságába vetett hitbe, hogy hogy akkor úgy érzed, hogy elárultak, vagy hogy vagy egyszerűen nincs bizodalmad különböző dolgokban, és akkor meg kell küzdjél azzal, hogy hogy valahogy megint ott legyél a történetedben.

Emlékszem, mikor a kultfesztiválon volt ugye a sáfunk, és fú, szerintem az nekem életem nagy ilyen öreghalászos küzdelme volt, hogy hogy akkor nagyon sok mindent elveszítettem a városomban való hitelt, az emberekben való hitelt, a jó ügyek mellett való harcolásnak a hitét.

És azt is mondtam, kész, én feladom, én soha többet ilyeneket nem csinálok, csinál, aki akar, nem fogom szervezni a fesztivált.

És utána mégis valahogy belülről kitermelődött az erő, hogy azt nem teheted meg.

Az is egy megküzdés önmagaddal, hogy ki kell találd önmagad.

Még egyszer >> csak azok kedvéér, akik esetleg most kapcsolódnak be, vagy nem ismerik ennek a történetét, ugye itt arról van szó, hogy egy határokon átívelő közösségi összefogásból egy egy rekordkísérletre készültetek ugye kézzel készített sálak összefonásával, és ezt rendeztétek egy ilyen karácsonyfa formában, ami nyilván nem úgy nézett ki, mint egy karácsonyfa, mert nem tud úgy kinézni, csak egy ilyen szimbolikus karácsonyfa volt ezekből a sálakból.

És ugye ezt nagyon felemásan fogadta.

Most így nagyon finom finoman fogalmaztam szerintem.

Hát az enyhe kifejezés ahhoz képest, hogy meg akartak ölni.

Az nagyon enyhe kifejezés. ugye szimbolikusan én is, meg konkrétan is, de hogy utána ugye szerintem mindenkinek van az életében legalább egy ilyen nagy csalódása, hogy elveszíti a hitet valamiben.

Sokan, például akár, hogyha már emlegettük a válást, hogy akár a párkapcsolatban, de hogy mégis aztán újraépítik úgy, hogy egy új kapcsolatban megint elkezdenek hinni, mertogy az a legnagyobb veszteség, amikor te kimondod, minden nő ilyen, minden férfi olyan, a világ ilyen, a világ olyan, mert hogy a világnak igenis megvan ez a része, csak talán ugye ez a küzdelemben az a rész, amit megtapasztalsz, azt valahogy el akarjuk kerülni.

Az olyan, mint az árnyék, azzal nem akarunk szembesülni, mert hiszen akarunk úszkálni ebbe a lanymelegbe, hogy hát ott hajókázzunk, hát ott bedobjuk a horgot, na majd lesz egy kis fogás, és hogy mi az, hogy mit tudom én 80 napon keresztül nem fogunk semmit, és mi az, hogy a csontvázzal megyünk vissza, és igen, nagyon sokszor van úgy, hogy csontvázzal mész vissza, és pontosan ez a váz az, ami a küzdelem, tehát hogy még akkor is, amikor elveszítetted, szemtő szemben ott voltál, végigcsináltad.

Szerintem ez a leges legfontosabb üzenete a az egész könyvnek, hogy hogy végigcsin végigmész az első ponttól az utolsóig, még akkor is, ha nem látványos a siker, még akkor is, teha belebuktál, még akkor is, ha nem odaérkeztél meg, ahova szeretted volna, de egyszerűen mész, és mert egyszerűen nincs más választásod. >> Nagyon belejöttél.

Nagyon ezt nagyon magával ragadott, azt láttam rajtad.

Ö, gyorsan csak zárójelbe, mert ugye a múltkor instán megkérdeztük ezt a a követőnktől meg Face-en is, és sokan azt válaszolták, hogy meghallgatják gyakran a részt, és utána olvassák el a könyvet, amiről beszélünk.

És mi ugye ezt a legelején megbeszéltük, hogy mi itt nem foglalkozunk spoilerrel, mert itt nem a történetkibeszélés a a lényeg, ezért is úgymond spoileresen beszélgetünk minden történetről, mert ugye egy-egy szálába bele kell kapaszkodni ahhoz, hogy valamilyen nagyobb fogalom mentén kibontsuk az adott sztorit.

Na most itt ugye arról van szó, valaki még nem olvasta el tényleg dió héban az öreghalász is a tengert.

Ugye van egy ö adott egy öreghalász Havannában, akinek van egy fiatal tanítványa talán, vagy egykori tanítványa már azóta önálló halásszál lett ugye Manolin, a kisrác, aki rendszeresen visszatér hozzá, de már nem halásznak együtt, hogy a halászt elhagyta a szerencséje, és úgy tartják, hogy hát azzal nem szerencsés kimenni a tengerre, akit már elhagyott a szerencséje, mert régóta nem fogott halad.

És azt mondja Santiago, hogy ő márpedig megrázza magát, és kimegy a tengere, és olyan messzire megy, mint soha, és ő megfogja az élete nagy halát, és meg is fogja ezt a halat, csak hát aztán amit a természet ad mondhatjuk, hogy el is veszi.

De hogy ez hogyan történik, és miért ezt tényleg terüljön ki a könyvből, és majd majd erről még beszélgetünk a műsor folytatásában, csak hogy picit könnyebb legyen kapcsolódni az, amit Anna az elmúlt percekben mondott, hogy hogy mi is történik Santiagóval a a mi öreghalászunkkal.

Anna, mondhatjuk azt, hogy a te életedben valahol ez a sál karácsonyfa volt bizonyos értelemben a nagyhal, illetve elkerülhetetlenül mindannyiunk életében van legalább egy ilyen nagy hal. >> Igen, az egyik nagy hal biztos ez volt, ami ugye a közösségi szinten a civil kezdeményezésekbe vetett hitemet hát valahogy ő megingatta.

Tehát ez volt szerintem a közösségi szinten a nagy halam, és a saját életemben meg az édesanyám élvesztése volt az, ami úgy teljes mértékben megrengedte ugye az addigi világképemet.

És szerintem mindannyiunknak van ilyen.

Talán a gyász, a veszteség az az egyik, >> mert hát ugye az öreghalász is egyféleképpen a veszteséget is megtapasztalta, nem csak a nyereséget.

És hogyha onnan vissza tudsz jönni lényegében, mint a hős útjában a veremmélyéről, akkor van az az Ancseléva gondolat, nem biztos, hogy szó szerint tudom idézni, hogy hogy majdnem mindenki volt viselős egyszer, és majdnem mindenki veszítette el.

Na várj, ne megkeressem inkább, mert nem akarom. pedig ezt nagyon szeretem idézni, és valahogy mindig amikor elkezdem idézni, akkor valahogy ez nem annyira jön össze. >> Ez többször is történásbe.

Tényleg mindig beletört a bicskát, pedig egyébként így hozol gondol.

Igen, szerintem azért, mert hárítom, mert ez ez egy kicsit rám is vonatkozik.

Nem csak az asszonyok szoktak elvetélni, és nem csak magzatot.

Valószínű, hogy majd minden ember elvetél néhányszor, kiszakadt belőle egy szerelem, egy gondolat, egy terv, egy elhivatottság sűri és nehéz vérzés kíséretében, de nem minden vetél és merő veszteség.

Aki egyszer viselős volt, az már örökre tud valamit.

És én ezt nagyon-nagyon át tudom érezni.

Tehát, hogy ez a viselősség, hogy elveszítetted, de hogy pont azáltal lettél gazdagabb, hogy ezeken az úgymond hát lehet azt mondani, negatív beavatás, mert olyan is van az életünkben.

Tehát egyáltalán a saját halandóságoddal szembesülni, a saját korlátaiddal, hiszen ugye serdülőként, fiatalfelnőtként, hogy fogd meg a söröm.

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Dr. Kádár Anna Mária

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Bennünk élnek 7.: A küzdés pszichológiája – Kudarc, kitartás és énerő”

Miről szól ez az epizód: „Bennünk élnek 7.: A küzdés pszichológiája – Kudarc, kitartás és énerő”?

A Bennünk élnek sorozat hatodik epizódja Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger című kisregényét vizsgálja. A beszélgetés középpontjában az emberi küzdelem pszichológiája áll, különös tekintettel az énerőre, a kitartásra és az önelfogadásra. Az epizód azt is körüljárja… Az epizód a ... és boldogan éltek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 08. 07..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Bennünk élnek 7.: A küzdés pszichológiája – Kudarc, kitartás és énerő”?

Fő témái: küzdelem, hemingway, önismeret, kitartás, reziliencia, önbecsülés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Bennünk élnek 7.: A küzdés pszichológiája – Kudarc, kitartás és énerő”?

Megjelenés: 2026. 08. 07.. Hossz: 46 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/es-boldogan-eltek/bennunk-elnek-7-a-kuzdes-pszichologiaja-kudarc-kitartas-es-enero-780e7fa1

Több epizód a ... és boldogan éltek-ből