... és boldogan éltek

Veszélyben az igazi éned: ki írja a történeted? (vendég: Pokornyi Katalin)

· PT42M55S

Összefoglaló

A beszélgetés vendége Pokornyi Katalin író, aki Inverz Panda című cyber-thrilleréről mesél. A regény egy 17 éves lányról szól, aki egy digitális vírussal küzd, amely átveszi az online identitását. Az epizódban a közösségi média, az identitáskeresés, az önértékelés és a…

Röviden

Műsor
... és boldogan éltek
Megjelenés
2026. 07. 10.
Hossz
43 perc
Szereplők, említett nevek
Pokornyi Katalin, Dr. Kádár Annamária, Vörös István
Témák
közösségi média, identitáskeresés, önértékelés, cyber-thriller
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Elveszve a tükörlabirintusban 05:00 Virtuális vagy valós? 10:30 A „kúrált én” 12:53 Identitáscsapda 18:48 Offline perfek
  2. — Adatok és autonómia veszélyben 35:00 Árnyék-szelfivírus   ▶ Patreon-exkluzív sorozatunk: ÉLETMESÉK - egy-egy család

Ebben az epizódban

Az árnyék nem azért ijesztő, mert idegen, hanem pont azért, mert nagyon ismerős, csak épp nem akarjuk látni.

Tehát az túl fájdalmas lenne, hogyha szembenéznénk vele.

És a digitális tér pont ezt erősíti fel, amit elfolytunk, ugye akár a szégyen, az irigység, a bizonytalanság, ami ugye könnyebben kiszivárog, vagy úgy mint a frajdi elszollások a viselkedésekben, a reakciókban, online konfliktusokban, és néha olyan, mintha kívülről támadna ránk, de hogy ez bennünk van.

Ismételt két hét és megint itt vagyunk.

Gyorsan csapjunk is a közepébe, mert rengeteg dolgot kell átbeszélnünk.

Szóval 2026-ban egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy nem csak éljük, hanem bizonyos értelemben mondhatjuk, hogy közvetítjük is az életünket.

De vajon mi maradt belőlünk, amikor a saját digitális másolatunk elkezd önállóbb lenni nálunk?

Mondjuk képzeld el, hogy van egy online verziód, amit lehet, hogy többen szeretnek, mint téged.

Ám egy nap valaki átveszi az irányítást a virtuális én felett, és ott vagy, hogy hogy így széteszed a kezed, hogy na most merre tovább?

Na hát ilyesmi történik annak a regénynek a hősnőjével is, amiről beszélgetni fogunk, illetve ami kapcsán rengeteg más dologról is beszélgetni fogunk itt Kádár Anna Máriával.

Én is köszöntöm a hallgatóinkad.

És a szokásunktól eltér most azonnal mondjuk is el szerintem immediaszt, hogy milyen könyvről és milyen témáról van szó, merthogy abban a kitüntetett helyzetben vagyunk, hogy itt van velünk a könyvnek az írója is.

A hősnő, akiről beszéltünk, egy 17 éves lány, úgy hívják, hogy Keller Sófia, és ő az Invers Panda című regénynek a főszereplője, amelynek írónője a könyv címlapja szerint Kántor Kata, egyébként pedig Pokornyi Katalinnak hívják.

Mi a műsorban csak Katinak fogjuk hívni, és köszönjük szépen, hogy itt van velünk.

És köszöntöm a hallgatókat is, nagyon szépen köszönöm a meghívásotokat. >> Hát mi meg szerintem Yna nevében is mondhatom, hogy köszönjük az élményt, mert ugye Annának legutóbb éppen Kiskamaszok címmel jelent meg egy könyve.

Tehát szerintem Annának is külön élmény volt ebben a világban egy kicsit így elmerülni. >> Igen, pontosan. >> De majd erről mindjárt lesz kérdés is. >> Én most már csak a kamaszokkal foglalkozom eggyeltől estig. [nevetés] >> Miről is szól ez a könyv?

És mi mindent fogunk kibeszélni a könyv kapcsán.

Ha dihéba kell összefoglalni a történetet, az invers panda történetét, akkor mondhatjuk azt, hogy ez egy ilyen ifjúsági thrillerbe hajló történet, amelyben a 17 éves Zsófi egy különös digitális fenyegetéssel találkozik.

Ez a selfisch nevű, nevezzük internetes vírusnak fokozatosan átveszi az online identitását, és azt nem csak adatokat löp tőle egy idő után, hanem manipulálja a közösségi jelenlétét, és szépen lassan elkezdi szétcsúsztatni a határt a valós és a a virtuális én között.

Na most ránéztem, hogy különböző felületeken hogyan ajánlják a könyvet, és a Líra ajánlója tetszett a legjobban, ők azt írták, hogy ez a regény egyszerre cyber thriller, identitás regény és generációs látlelet a közösségi média világáról.

Emellett szerintem szinte tapinthatóvá teszi, hogy mik a a ma 10 éveseinek a a tipikus szorongás forrásai.

De kíváncsi vagyok, hogy erről Anna mit gondol, és hogy általában mielőtt megkérdeznénk Katit így a könyv mélyebb rétegeiről, Anna, neked hogy tetszett a az inversz panda?

Nagyon-nagyon tetszett, és szerintem érzékenyen tappint rá a mai kamaszoknak erre a dilemmájára, hogy ki is vagyok én, hol keressem magam, hol hol van ez a közösségi médiában mutatott identitásom.

Olyan mintogyha egy ilyen tükörlabirintusban bolyonganának, és akkor ugye minden egyes felület visszatükrözz valamit, ugye ahogy én is a saját könyvemben ezt a metaforát használtam.

És a szelfzörny olyan mint egy grotesz metafora, de végülis mégsem az, mert pontosan arra világít rá, hogy hol vannak ezek a nagyon nagy dilemmák ugye egy kamasznak az életében.

Tehát ezek az ismerős belső állapotok lényegében, a bizonytalanság, az összehasonlítás, a folyamatos megfelelési kísérlet és az az erős kérdés, hogy igazából hova tartozom én, ki vagyok én, hova tartozok én?

És ami szerintem lényeges, hogy hogy ez az egész kamaszidentitás nem egy ilyen stabil állapot, ez nagyon szépen megjelenik a könyvben is, hanem folyamatosan épül és újraépül a különböző visszajelzésekből, hogy ebben a rendszerben ugye ott vannak a kortárskapatok, az ellenfelek, a barátok és lényegében ugyanabban a rendszerben mozognak és ezek mind olyanok, mint valami túlélési stratégiák, mertogy a szereplők is, meg a mellékszereplők is hol kompenzálnak, hol kontrollálnak, hol visszahúzódnak. de ugyanabban a nyomásban mozognak.

És hogy kicsit nekem hasonlít az anxiety című dalra, ami ami ugye szerintem az egész kamaszkornak az életérzését tükrözzi, hogy ott van az a nagy elefánt és és nyomja ezt a ezt az egész mellkasomat szimbolikusan ugye kamaszként, mert mert mert pont így lesz tapintható lényegében az a fajta kamaszprobléma, ami nem egy ilyen elvonatkoztatott dolog, hanem ez húsvér igazság.

Annyira tetszett egyébként a kettőssége a könyvnek az elején, hogy picit ehhezen is tudtam vele mit kezdeni, hogy hogy van ez a Selfy nevű valami, és tényleg ez egy abszolút egy ilyen skifis vonal, hogy hogy teljesen megfoghatatlan mi ez a dolog, de mégis ott van és mégis teljesen tapintható a a jelenléte Zsófiék valóságában.

És ugyanakkor meg ott van egy, ahogy mondtad, egy ilyen húsbavágóan valós kép magáról, Zsófiról, a főhősről, illetve a az őt körülvevő emberekről, a barátairól, a fiúkról, a szülőkről.

Ugye az sem mindegy, hogy Zsófinak a családi háttere éppen hogy alakul ebben a történetben.

Tehát, hogy amellett, hogy van egy nagyon valóságtól elrugaszkodott vonal, van egy annyira szerintem két lábbal a a valóságban álló vonal.

Kattitól kérdezném, hogy ez is volt a szándék, amikor megírtad ezt a történetet?

Amikor tegnap vagy tegnap előtt még hallgattam a podcastotokat, akkor Anna említette Arany Jánost, hogy gondolta a fene.

Igazából igazából amikor nekiálltam ennek a a regénynek, volt honnan merítenem, mert éppen a lányom került egy olyan helyzetbe, illetve hát mint Kamasz, illetve 18-19 éves volt akkor egy ilyen útkeresésben, és szerintem innen szedtem a a az inspirációt.

Tehát ez a nagyon erős identitáskeresés, ki vagyok én?

És a szelfie szörny volt szerintem a legtökéletesebb eszközöm arra, ami a legnagyobb félelmére reflektál egy fiatalnak, hogy ki vagyok én, mi az én arcom.

És az arcot meg azért választottam, ugye ez a Zsófi, a főszereplő Vtiligóval küzd, és tulajdonképpen nagyon sokáig nem fedi fel az arcát, mert akkor úgy érezné, hogy hogy az egész világ összeonnana körülötte.

Tehát képmutatásban van folyamatosan, és ezen keresztül is meg tudtam azt mutatni, hogy ez a ez a szelfie szörny, ami erre a legalakvetőbb félelmére reflektál, hogy ő felfedi az igazi arcát, mert ugye először a ditilogós foltokat mutatta meg, hogy hogyan tud ezzel megküzdeni egy fiatal kamasz, aki aki ezt nem szeretné és kénytelen mégis szembenézni ezekkel a félelmekkel, a saját identitásával, a saját át valóságával.

Úgyhogy innen innen jött az inspiráció.

És hát természetesen az, hogy rávittem ezt egy ilyen influencer világra, ugye Zsófi egy kezdő influencer, nem is mondanám inkább influencerzernek, aki egy kreatív tevékenységet mutat meg, és ebben leli örömét, és és ezt ezt mutatja meg a világnak.

Nyilván a mai fiataloktól ez már elválaszthatatlan, hogy ők aktívan jelen vannak a a közösségi médiában.

Úgyhogy ez nekem egy olyan terep volt, ami biztonságos közeget nyújtott nekem, legalábbis nyelvileg, meg abban, amit én láttam, tapasztaltam a saját lányom és az ő korosztálya körében, hogy hogyan használják, mire használják.

Úgyhogy ebben kényelmesen mozogtam.

Így alakult ki ez lassan lassan.

A végét nagyon sokszor átírta, mert nem tetszett sokáig a az a szál, amerre vittem.

De végül aztán a lányom volt az első számú tulajdonképpen szerkesztőm, aki hihetetlen sokat segített, rámutatott azokra a pontokra, ahol esetleg nem annyira működik az ő korosztályában.

És mindig megfogadtam a a tanácsit.

Ő most már 24 éves, de amikor ezt elkezdtem ezt az egészet, ő még pont 18-19, illetve hát 20 éves kora körül volt ez, hogy alakult a történet. >> De jó, hogy ezt mondtad, mert ezt szerettem is volna kérdezni, hogy nem érezted ezt rizikósnak.

Ugye nekünk többször volt már például Stiger Wal Krisztián generáció kutató, Berecki enékű generáció kutató vendégünk, és Annával is sokszor beszélgettünk erről, hogy hogy néha már a saját gyerekeinket is annyira távolinak érzük, ilyen generációs szempontból magunktól, tehát annyira figyelnünk kell, hogy ne szakadjunk le, hogy azért ez baromi nagy bátorság volt ebbe a világba egy ilyen egy [nevetés] egy ilyen könyvterjedelembe alámerülni. >> Igen.

És amit külön kértem a lányomtól, hogy voltak ezek a terminológiák, amiket akkor még nem is nagyon ismertem. és ő segített nekem ezt jobban megérteni, illetve lefordítani úgy a mindennapok, vagyis a a mondatok világára, és hogy vannak olyan szakterminológiák, amit a mostani Tinik meg hát a fiatal korosztály használt.

És ez annyira távol van a mi szóhasználatunktól, hogy nem mertem volna belevágni, hogyha nincs mögöttem ő, aki egy kicsit igazgatja ezt a dolgot. >> Anna, te így látod magadől ezt a folyamatot?

Maga nekem ez a az írási folyamat is annyira tetszett, amit amit mondott, Kati, hogy én nem tudom, én érzem ebben a könyvben, hogy tényleg egy olyan ember mesél erről, aki tényleg megismerte ezt a világot.

Ugyanezt éreztem akkor egyébként, amikor a kis kamaszokat olvastam tőled, hogy mondtad, hogy te ezzel rengeteg időt töltöttél, és nem mellesleg a gyerekek ugye nagyjából ennyi idősek körülötted.

Erre azért fontos néhány mondatban kitérni, hogy tényleg érzékeltessük, hogy ebben a könyvben benne van ez a plusz.

Igen, szerintem azt nagyon-nagyon jól megfogta Kati, hogy hogy milyen a serdülőknek a külsőbelső világa.

Tehát, hogy egyrészt ott vannak ezek a slangek meg ugye a kapcsolatok, de hogy ott van mellette ez a belső vívódás is, hogy hogy akkor én most egyáltalán az identitásomat hogyan építem fel, hogy most a kapcsolatok a visszajelzők, vagy vagy a lájkok, a megtekintések, az algoritmusok, és hogy a kamasza, hogy mennyire érzékeny erre.

És ami nekem nagyon-nagyon tetszett, ugye én a saját könyvemben ezt a kúrált én fogalmával magyaráztam, ami ugye egy pszichológiai fogalom, hogy hogy ugye a médiában sem a kamaszok, sem mi nem a teljes spontán önmagunkat mutatjuk, hanem egy gondosan szerkesztett és válogatott verziót.

És ugye amikor a kamasz azt próbálja kitalálni, hogy ki vagyok én kérdés mögött nagyon sokszor ott van az is, hogy hogy milyennek kell lennem ahhoz, hogy én szerethetővé váljak. mi az, amit egyáltalán megmutathatok, és hogy melyik verzió fog elfogadást kapni.

És ez nagyon szépen ment a párhuzam, és nagyon-nagyon tetszett ugye ez a vitigliós bőr képén ugye a a az invers pandán keresztül, hogy ugye magas smink is ugyanezt a filtert teszi ránk, amikor ugye el akarjuk rejteni igazából azt, akik valójában vagyunk.

És hogy és hogy ez nem hazugság, tehát a kuralt téna az soha nem hazugság, inkább egy ilyen optimizált önkép.

Mindenkinek van egy ilyen verziója. lényegében ami ami egy kicsit előnyösebb, ami kontrollálhatóbb, ami megmutatható és hát igen, ami nem annyira sebezhető.

Igen, ezt jó, hogy említetted a a Zsófinak ugye a a sminkét, ami nagyon erős vonal a könyvben, hogy az még hagyján ugye a digitális énnyét mennyire védi, illetve a digitális tartalmait hogyan próbálja védeni, de hogy ő neki a való világban is az egy mekkora vívódás, hogy hogy smink nélkül jelen úgy tetszik egy filter nélkül jelenjen meg a virtuális világon kívül is, még akkor is, amikor már tudja, hogy tudják a körülötte lévők, hogy milyen ő.

Ez egyébként számodra mit üzen a vagy mi mit domborít ki erről a világról, a kamaszok világáról Anna, illetve ez ma már tényleg csak ennek a korosztálynak a problémája. >> Ja, mert ez egy felődésslektani sajátosság, hogy a serdülő érzékeny lesz a a külső visszajelzésekre, a társas elfogadásra.

Csak, hogy ugye a mai generációnak ezt a ezt az érzékenységét a közösségi média ezt extrém módon felerősíti, mert ugye régebb egy ilyen korlátozott kőzeg volt, ahol ő próbálgatta az identitását.

Ma viszont ez folyamatos ez a láthatóság. nagyon sok esetben le lehet mérni a népszerűséget, ugye tényleg a lákok meg megtekintések meg mindenféle algoritmus által, hogy hogy le van archíválva minden, tehát hogy ott van ennek a lenyomata, tehát nem fog eltűnni, és hogy mindig össze lehet valakivel vagy valamivel hasonlítani azt, ami a te sajátosságod, és hogy ez lesz egy ilyen identitáscsapda lényegében a mai fiatalok életében, mert nem arra figyel a serdülő, hogy mit érez valójában, hanem az, hogy a például nagyon sokszor arra figyel, hogy melyik énje működik a legjobban az online térben.

És a fő kérdés, és igazából a könyvnek is a fő kérdése, hogy ha a szerkesztett verziómat szeretik, akkor vajon az igazi nem az szerethető lesz, vagy vagy azt meg merhetem mutatni az igazi smink nélküli arcomat? >> Selfisztörnyek és vírusok nélkül is.

Mit gondoltok, ez ma csak a a fiataloknak, csak a 10 éves korosztálynak a problémája vagy dilemmája?

Nem, szerintem ez abszolút mindenkinek a dilemmája, de szerintem nem is csak a mai kor dilemmája.

Ez szerintem amíg a történelembe vissza tudunk tekinteni.

Ez ez ott volt már Kleopátránál is.

És és szerintem ez minden kornak meghatározója volt, hogy ezt az optimalizált ént, ahol ahogy Anna is mondta, hogy ezt mutassuk meg most, hogy ez sminkkel vagy ruhával, hogy én kiemeljem a társadalmi csoporthoz tartozásomat.

Szerintem ez valahogy az emberi léttel együtt jár. >> Igen, hát szerintem ez a felnőttek életének is a fő kérdése.

Nem véletlenül szoktam mondani, hogy az életközépválság az a kamaszkor unokatestvére.

És lényegében a szülők is ugyanezen az átmeneten mennek keresztül, hogy jó, jó, eddig voltam amilyen voltam, de most ez az én…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Veszélyben az igazi éned: ki írja a történeted? (vendég: Pokornyi Katalin)”

Miről szól ez az epizód: „Veszélyben az igazi éned: ki írja a történeted? (vendég: Pokornyi Katalin)”?

A beszélgetés vendége Pokornyi Katalin író, aki Inverz Panda című cyber-thrilleréről mesél. A regény egy 17 éves lányról szól, aki egy digitális vírussal küzd, amely átveszi az online identitását. Az epizódban a közösségi média, az identitáskeresés, az önértékelés és a… Az epizód a ... és boldogan éltek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 07. 10..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Veszélyben az igazi éned: ki írja a történeted? (vendég: Pokornyi Katalin)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pokornyi Katalin, Dr. Kádár Annamária, Vörös István.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Veszélyben az igazi éned: ki írja a történeted? (vendég: Pokornyi Katalin)”?

Fő témái: közösségi média, identitáskeresés, önértékelés, cyber-thriller.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Veszélyben az igazi éned: ki írja a történeted? (vendég: Pokornyi Katalin)”?

Megjelenés: 2026. 07. 10.. Hossz: 43 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/es-boldogan-eltek/veszelyben-az-igazi-ened-ki-irja-a-torteneted-vendeg-pokornyi-katalin-edc0126d

Több epizód a ... és boldogan éltek-ből